Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-25 / 3. szám

ÚJ szú M ily en volt a karácsonyi piac az idén? Erről ki-ki a saját tapaszta­latai alapján győződhetett meg. De a kér­désre úgy is válaszolhatnánk, hogy csak azt vásárolhattuk meg, amit az üzemek termeltek. Ez a megállapítás azonban nem teljesen fedi az igazságot. Hiszen köztudott, hogy a kereskedelmet érő ava- kori panaszok - a termeléssel való felü­letes együttműködése, a hiányos keres­kedelmi hálózat, a hanyag áruelosztás, a rossz munkaszervezés és kiszolgálás, a higiéniai előírások megszegése és a többi fogyatékosság - indokoltan vált­ják ki a fogyasztó elégedetlenségét. Olyan problémák ezek, amelyek - a szak­emberek véleménye szerint - a komplex intézkedések keretében, többek között például az új értékelési és jutalmazási elvek bevezetésével lesznek csak meg­oldhatók. A fogyatékossáqok kiküszö­böléséhez azonban - bírálatukkal és pa­naszaikkal - a fogyasztók is hozzájárul­hatnak. A fogyatékosságok okai- A belkereskedelem az országban ma mintegy hatszázezer embert foglalkoztat. Ezeknek háromnegyed része nő és ta­pasztalataink szerint a túlnyomó többség önfeláldozóan teljesíti feladatait, annak ellenére, hogy a kedvezőtlen munkaidő­höz való alkalmazkodás, sokszor család­juk rovására van - mondja dr. Ivan Pavlí- cek, a prágai Kereskedelmi Kutatóintézet pszichológusa. A jó dolgozók megérdem­lik, tehát, hogy a felelőtlenek leleplezésé­vel, vagy megnövelésével, a javíthatatla­nok elbocsátásával megvédjük őket. Miben látja a pszichológus az eladók magatartásában a még gyakori fogyaté­kosságok okát? - Az eladók, csakúgy mint a vendéglátóipari üzemek dolgozói­nak gyakran kifogásolt viselkedése több­nyire összefügg az eladás kultúrájával - mondja vendéglátóm. - Igaz ugyan, hogy ez a megállapítás nem tekinthető szabálynak, hiszen a korszerűen beren­dezett boltokban is nemegyszer van ré­szünk hanyag kiszolgálásban és fordítva. Éppen ezért az eladók magatartását ezentúl jutalmazásuknak is tükröznie kell. A további okot abban látom, hogy kevés az eladó és ennek következtében túlter­heltek. Ezzel indokolható gyakori inge­rültségük, aminek sokszor a vevő issza meg a levét. Ez természetesen nincs rendjén, mert az eladó egyik legfőbb kötelessége, hogy uralkodjon az érzelmein és bánni tudjon a vevővel. Ezért kapja a fizetését. Fe­gyelmezettsége a feltétele annak, hogy megelőzze a szóváltásokat, mert tapasz­talatból tudjuk, hogy a fogyasztó türelme sem végtelen: az ingerült beszédre több­nyire ugyanolyan hangnemben válaszol. A jó eladónak tehát emberismeretre van szüksége. Egyetlen szempillantással felmérve a helyzetet, megelőzheti a vevő kirobbanását, vagy idegességét. Aki megszerette mesterségét és azt nem foglalkozásnak, hanem hivatásának te­kinti, az a kívánt tulajdonságokat némi jóindulattal elsajátíthatja. A szakember szándékosan hangsúlyozza a jóindulat szót, amelynek a kereskedő minden cse­lekedetét jellemeznie kell. De mit mondjanak azok a vevők, akik a boltban sorba állva, akaratlanul is fülta­núi az eladók közötti, véget nem érő tereferéknek? Egyesek közülük családi ügyeik megvitatására nem sajnálják az időt, de annál inkább az árufajták bemu­tatására. - Kockás férfiing nincs - hanq­sének, a pénz átvételének, az áru átadá­sának és a köszönetnyilvánításnak is az udvariasság szabályai szerint, egyéni el­bírálás alapján kell eleget tennie. A jó eladó ugyanis azt is figyelembe veszi, hogy kivel van dolga: serdülő korú, vagy idősebb ember-e a vevő és elégedetten távozik-e a boltból, vagy sem. A kezdő eladó erre természetesen azt válaszolná, hogy az ilyen megfigyelések­re nincs ideje. A tapasztaltabbak azon­ban önkéntelenül is tudatosítják és meg is tartják ezeket a követelményeket, anél­kül, hogy gondolniuk kellene rájuk. A lelkiismeretes eladásnak azonban más szabályai is vannak. A vevők semmi esetre sem oszthatók rokonszenvesekre és kellemetlenekre. - Az eladó köteles­sége, hogy mindenkihez egyformán ud­varias és figyelmes legyen - utal a szak­AZ CMS MŰVÉSZETE A pszichológus szemével zik az ellentmondást nem tűrő válasz.- Mikor kapunk ismét árut? Nem tudom- fordít hátat közömbösen az eladó a ve­vőnek, ahelyett, hogy megmutatná a rak­táron levő, hasonlóan jó szolgálatot tevő csíkos ingek gazdag választékát. A szá­mára egyhangú munkánál érdekesebb­nek tartja a társaival megszakított beszél­getés folytatását. Arra már nem gondol, hogy egy másik üzletben vevőként ö is ilyen elbánásban részesülhet. Milyen a jó eladó? A pszichológus az eladóval szemben támasztott követelményeket így foglalja össze: a vevő üdvözlését követően meg­hallgatja kívánságát, de válasza nem korlátozható a rövid elutasításra. A ren­delkezésre álló, hasonló célokat szolgáló áru felajánlásával kell igyekeznie kielégí­teni az igényeket. A további követelmény, hogy tájékoz­tatása pontos és az igazságnak megfele­lő legyen. Ha pl. a diétás szalámi helyett más felvágottat kínál, nem hallgathatja el azt sem, hogy ez az áru esetleg fűszere­zett, tehát nem diétás. A számla kitölté­ember arra a meggyőződésére, amely szerint a barátainkat megválaszthatjuk, de a vevőt az eladónak olyannak kell elfogadnia, amilyen. A környezet is sokat tesz A vevő és az eladó közti viszonyt - mondottuk már - a környezet is befo­lyásolja. A célszerűen berendezett, tisz­tán tartott, megfelelően megvilágított, tá­gas helyiségben, amelyből a virág sem hiányzik, ugyanolyan öröm a munka, mint a vásárlás. Különösen elegendő, gazdag választékú és jó minőségű áru esetén. Az ilyen helyen készségesebb a kiszolgálás, mint a szűk, sötét, elavult boltokban. De azért ott sem engedhető meg, hogy az eladó a vevő kívánságát zaklatásnak te­kintse. Minden körülmények közt neki kell alkalmazkodnia a vevőhöz, igyekeznie kell kedvébe járni, hogy megteremtse a megfelelő kapcsolatot. Elég ehhez egy mosoly, egy kedves szó. Sajnos, ennek sokszor éppen az ellen­kezőjét tapasztaljuk. Az eladó nemegy­szer úgy viselkedik, mintha szívességet tenne a vevőnek. Nem tudja, hogy minél kedvesebb, minél nagyobb szakértelem­ről tesz tanúbizonyságot, annál nagyobb a tekintélye. Azzal sincs tisztában, hogy az udvariatlansággal, idegeskedéssel saját magáról állít ki rossz bizonyítványt. Érthető, hogy az olyan eladó, aki nem viseltetik megértéssel a hozzá fordulók problémái iránt, nem érdemel elismerést. Ideális az az eladó, aki különleges kíván­ságaiért sem utasítja el a vevőt, hanem segítségére sietve, igyekszik megtudni tőle a részleteket, hogy a legmegfelelőbb megoldást javasolhassa. Igaz ugyan, hogy akadnak nehezen kezelhető vevők is, de a pszichológus véleménye szerint egyetlen foglalkozás sem problémamentes. Ezzel számolnia kell az eladónak. Az emberek ugyanis különböző természetűek, idegeskedők, türelmetlenek, sértődékenyek, vagy má­sokat sértenek meg, de akadnak köztük olyanok is, akik ismeretségeikre hivat­kozva fenyegetőznek, előnyöket igyekez­nek szerezni maguknak. A határozatla­nok sokáig válogatnak, sokan nem is vásárolnak, csak akadályozzák az el­adást. Barátságos arccal Ennek ellenére a legfőbb elv a keres­kedelemben, hogy míg a vevőnek ural­kodnia kellene magán, az eladónak ez elvitathatatlan kötelessége.- Természetesen nem célunk a vevők előtt hajlongó, alázatos kereskedőket ne­velni, akiknek hízelgő, mézes-mázas ma­gatartása ellenszevet vált ki - folytatja a pszichológus. - A mai kereskedőtől elvárjuk a tárgyilagos udvariasságot. Az üzletvezető pedig nem kelhet a személy­zet védelmére, az eladó idegességére, vagy fáradtságára hivatkozva. Kötelessé­ge, hogy ha jogos a panasz, a fogyasztó elnézését kérje, de ha indokolatlan, akkor is udvariasan bánjon a vevővel, hogy az legközelebb is szívesen keresse fel ismét a boltot. xxx A kereskedelmi dolgozók legfőbb elve tehát, hogy olyan bánásmódban részesít­sék a vevőket, amilyet ők maguk a vevő szerepében joggal elvárhatnak. És mivel ezen a téren valamennyien elegendő tapasztalatra tettünk szert, tudjuk, mikor cselekedtünk helyesen és hol követtünk el hibát. Tőlünk, jóindulatunktól, egymás iránti megértésünktől függ tehát, milyen hangulat uralkodik az üzletekben. Barát­ságos mosollyal ugyanis minden vállvono- gatásnál és gorombáskodásnál többet érhetünk el. És ami a legfontosabb: elége­dettebbek is leszünk. KARDOS MÁRTA 1981. I. 25. 9 Szigorú, de segítőkész Élesen felberreg a telefon. Hermina Repaská járási tanfelügyelőt keresik. A hívott először szlovákul beszél, majd magyarra fordítja a szót.- Holnapután ülésezik a nöszövetség helyi bizottsága. Egész biztosan ott le­szek. Feljegyzi az asztalán álló naptárba az időpontot, majd felém fordulva beszélni kezd.- Mit is mondjak magamról... Már gyermekkoromban padagógus szerettem volna lenni. A négygyermekes bányász- családban azonban nem volt lehetősé­gem, hogy tanuljak. A kétéves közgazda- sági iskolát is csak a felszabadulás után végeztem el. A bányaigazgatóságon lett titkárnő. S bár időközben férjhez ment, gyermek­kori vágyáról nem mondott le Levelező tagozaton elvégezte a tanítóképzőt. S amikor az elhelyezkedésről volt szó, az óvodát választotta. A Klement Gottwald utcai óvodában kezdett tanítani, amely­nek később igazgatója lett.- A két gyermekem nevelésében szer­zett tapasztalatok segítettek leküzdeni a pályakezdési nehézségeket - folytatja. - Természetesen a férjem is, aki bánya­technikus volt, sokat segített. Biztatott, amiben tudott, segített. Szerette a pontos munkát, nem ide­genkedett az új oktatási módszerektől. S hogy tevékenysége eredményes volt, arról az tanúskodik a legjobban, hogy tizenkét évvel ezelőtt járási tanfelügyelő­nek nevezték ki. Alighogy megszokta az új beosztását, máris a továbbképzésre gondolt. Gyógypedagógiai képesítést szerzett, majd elvégezte a Marxizmus- Leninizmus Esti Egyetemét.- Az időmet jól be kell osztanom, mivel hetente két-három napot a járásban, illet­ve az óvodákban tartózkodom mintatani- táson vagy ellenőrzésen. Amíg igazgató voltam, nyolc, most pedig 340 óvónő tartozik a kezem alá - mondja, majd mosolyogva folytatja. - Örömmel mond­hatom el, hogy ma már minden óvodát igénylő szülő gyermekét el tudjuk helyez­ni és az 5-6 éves gyerekek beiskolázása is csaknem száz százalékos. Azt mondják róla, hogy szigorú, de ugyanakkor megértő és segítőkész. Nem szereti, ha azt hallja, hogy félnek tőle. Beosztottjait az önképzésre ösztönzi, amiben önmaga mutat példát. Azt is szorgalmazza, hogy az óvónők kivegyék részüket a társadalmi munkából, tisztsé­get vállaljanak a tömegszervezetekben. Kilenc óvónő képviselő, 37 a nöszövet­ség helyi szervezeteinek titkára vagy el­nöke és sokan tevékenykednek a polqári ügyek testületében is. Ő maga 1975-töl a Szlovákiai Nöszövetség Központi Bi­zottságának és évek óta a rozsnvói (Roznava) járási bizottságának is a tagja.- A nőszövetségben betöltött tisztsé­gemet igyekszem mindennapi munkám­mal egybehangolni - töri meg a csendet. - Például az óvodákban mintatanítások keretében a szülök nevelésével is foglal­kozunk. Revúcán a közelmúltban a cigány­asszonyokat hívtuk össze, hogy a gyermeknevelésről és más fontos kér­désekről elbeszélgessünk velük. Vagy ötvenen jöttek össze, s ez az érdeklődés az akció folytatására ösztönöz ben­nünket. Hemina Repaská tisztségeinek felso­rolása ezzel azonban még nem ér véget. Tagja a cigánykérdéssel foglalkozó járási szakbizottságnak és évekkel ezelőtt a Vöröskereszt járási bizottsága elnöksé­gébe is beválasztották, ahol az egyik albizottság elnöke. A járási pártbizottság lektora és aktivistája. Egyszóval, gazda­ságosan kell beosztania szabad idejét, ha azt akarja, hogy mindenütt és minden­kor helytálljon. Egyébként ezt becsület­beli feladatának tekinti és nem szeretné, ha bármely téren is mulasztásért elma­rasztalnák.- Ritkán van szabad időm, jóllehet, mind a két gyermekem főiskolára jár, vagyis nincsenek idehaza - vallja magá­ról. - Ha mégis úgy adódik, hogy nincs társadalmi elfoglaltságom, akkor olvasok, a kertben foglalatoskodom, vagy sétálok egyet az erdőben. Azt tatán mondanom sem kell, hogy a ház körül is akad mindig tennivaló, de én ezt nem tartom tehernek. S az, amit a gyermekintézmények háló­zatának bővítése terén elértünk járá­sunkban, az nem egyedül az én érde­mem. A munkahelyi kollektívának kö­szönhetem azt is, hogy a tisztségemből adódó feladatoknak eleget tudok tenni. Közösségi szellem nélkül nem születhet­nek jó eredmények. Tervei felöl érdeklődöm, de ő az órára tekint és mentegetőzve mondja:- Mennem kell, hív a kötelesség... S hogy a jövőben mit szeretnék, mik a terveim? Röviden,elsősorban azt elérni, hogy továbbra is minden gyermek meg­felelő körülmények között járjon óvodá­ba, jó eredményeket érjünk el a nöszö- vetségben, a Vöröskeresztben, s ehhez jómagam is aktiv munkával, kommunista helytállással akarok hozzájárulni. NÉMETH JÁNOS Az egyik átadási ünnepségen beírja nevét az emlékkönyvbe (Archív felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom