Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-25 / 3. szám
Türelmetlenek vagyunk. Állandóan rohanunk, még akkor is, ha egészségi állapotunk megromlott. Ilyenkor az orvosi rendelőben eltöltött idő kibírhatatlanul hosszúnak tűnik. Azt szeretnénk, ha azonnal mi kerülnénk sorra, s valljuk be őszintén, sokszor neheztelünk az orvosra, a nővérre a várakozás miatt. Pedig legtöbbször alaptalanul. Ha egy kicsit közelebbről megismerjük mindennapi munkájukat, talán megváltozik a véleményünk. Háromezer-négy- százhuszonkét lakos tartozik dr. Koncz István körzetébe Az orvos és a nővér még meg sem érkezett, a betegek már a rendelőben gyülekeztek. Hét óra előtt néhány perccel befutott Ipolyság (Sahy) felől az autóbusz. Ezzel jár naponta az ipolynagyfalu- si (Vel'ká Vés nad Ipl'óm) körzeti rendelőbe Koncz István orvos és Fendlak Erzsébet egészségügyi nővér. Velük együtt érkeztek az ipolyhídvégi (Ipel'ské Pred- mostie) betegek.- Csak egy idő óta járunk autóbusszal, télen biztonságosabb, mint az autó -magyarázza az orvos, míg ajtót nyit. - Persze van ennek hátránya is, például ha sürgősen beteghez hívnak, nem tudok menni - teszi hozzá, s pillanatok alatt magára ölti a fehér köpenyt. A nővér is gyorsan átöltözik, előkészíti a legszükségesebb kellékeket: az injekciós tűket, a fecskendőket, a vérnyomás- mérőt. Aztán a váróteremben felírja a betegek névsorát. A sürgős eseteket, a terhes nőket, a lázas betegeket és a véradókat jegyzi fel először, majd azok kerülnek sorra, akik injekcióra vagy kötözésre jöttek, hogy ne kelljen soká várakozniuk. Kezdődik a rendelés.- Amikor naponta 60-80 betegünk van, bizony jól be kell osztanunk az időt- mondja az orvos. Hihetetlennek tűnik ez a szám. Nem nehéz kiszámítani, mennyi idő jut egy- egy páciensre. Megfigyeltem, milyen magabiztos, gyakorlott mozdulatokkal szúrta az orvos az érbe, a nővér az izomba az injekciókat, s közben a betegek hogyléte felöl érdeklődtek. Azzal, akinek állapota nem változott és nem volt újabb panasza, gyorsan végeztek. Alig telt el egy fél óra, s már hét beteg távozott a rendelőből. Közben a váróterembe nagy csoport érkezett Kelenyéböl (Klenany) és Szécsén- kéröf (Secianky). Ipolybalogról (Balog nad Iplöm) is jöttek néhányan a reggeli autóbusszal. A nővér ismét névsort ír. Nincs idő a kérdezösködésre, nem akarom zavarni a munkát, csendesen figyelek. Az orvos szinte megállás nélkül vizsgál, kérdez, jegyzetel a kórlapokba. A nővér sorban szólítja a betegeket. Amíg az orvos meghallgatja a panaszokat, ö kikeresi a kórlapokat. Tanácsok, biztató szavak, gyógyszerfelírás. A következő betegnek szakorvosi kivizsgálásra van szüksége. Holnap Losoncra (Luőenec) kell utaznia, mert a járási székhelyen nincs urológus.- Reggel magáért megy a mentő- nyugtatja a nővér a meglepődött bácsit csak idejében legyen kész. Szinte szünet nélkül nyílik-csukódik az ajtó.- A férjemnek az éjszaka agyvérzése volt, az ügyeletes orvos volt nála, mentőautóra van szüksége, kórházba kell vinni- mondja egy lélegzetvételei! a belépő idősebb asszony.- Feljegyzem. (A nevet, a házszámot mondani sem kell, a nővér tudja.) A mentős érte megy, legyenek nyugodtak- mondja a nővér.- Sok a vírusos megbetegedés mostanában - fordul felém az orvos percnyi szünetet tartva - az utóbbi három betegnek ilyen panaszai voltak. Alig fejezi be a mondatot, már a következő beteg panaszait hallgatja. Szakorvosi kivizsgálást javasol az ízületi bántal- makban szenvedő betegnek. Órájára tekint, gyorsan megírja a beutalót, hogy a beteg a néhány perc múlva Losoncra induló autóbusszal utazhasson. Határozott erős kopogás az ajtón. Megérkezett. Béres Gyula, a szolgálatos mentős. A nővér átadja neki azoknak a betegeknek a kórlapjait, akiket kivizsgálásra, ellenőrzésre kell a nagykürtösi (Vel'ky Krtís) kórházba szállítani, összecsomagolja a vér- és a vizeletmintákat, ezeket a mentős a laboratóriumba viszi. Még néhány hivatalos levelet, jelentést is rábíznak, hogy adja át a járási egészség- ügyi intézet igazgatóságán. Sietve távozik, mert a betegek várják. Fendiakné, a körzet Erzsikéje, már a harmincadik beteget jegyzi fel. Néhány szívbajos és magas vérnyomásban szenvedő beteg ellenőrzésre jött. Ök rendszeresen, havonta kétszer jelentkeznek. Vártam, hogy talán végre lesz néhány szabad perce az orvosnak, de nem. Még legalább tíz beteg távozott, míg néhány mondatot válthattunk.- Úgy segítünk magunkon, ahogyan lehet. Akiknek csak gyógyszerre van szükségük, azokat gyorsan elintézzük, hogy minél kevesebb beteg legyen a várószobában, hiszen néha alig férnek el. Hát még azokon a napokon, amikor a fogorvos is rendel, ugyanis a váróterem közös.- Hányán tartoznak ebbe a körzetbe?- A járás egyik legnagyobb körzete a miénk, 3422 lakos tartozik hozzánk. Az ipolybalogi Ipolymente Efsz és a Tesla vállalat ottani üzeme dolgozóinak egészségügyi ellátása szintén a mi feladatunk. November elejéig az iskolások is ide tartoztak, addig még több munkánk volt. Újabb betegek. Míg az orvos vizsgál, a nővér telefonon rendeli meg a következő napra a mentőt. Délfelé jár már az idő. A reggeltől tartó, szinte megállás nélküli munka kimerítőnek tűnik.- Rendelés közben nem fáradok el. Húsz év alatt megismertem már az itteni embereket, s azt hiszem, ők is engem. Ez megkönnyíti a munkámat. Legtöbbjüknek kórlap nélkül is tudom a diagnózisát, a súlyos vagy idült betegekről nem is beszélve. Velük állandó, rendszeres kapcsolatban vagyok - jegyzi meg az orvos. Nem látszik fáradtnak. Korát meghazudtoló fiatalos lendülettel végzi a munkáját. Pedig az elmúlt évben munkatársai kedves összejövetelen köszöntötték 60. születésnapján. Nem gondol még a megérdemelt pihenésre, azt tartja, arra még lesz idő. Különben sem híve a semmittevésnek, s munkája nélkül nem igen tudja elképzelni napjait.- Az elmúlt évben arra sem volt időm, hogy szabadságra menjek, csupán az év végén vettem ki néhány napot - jegyezte meg mosolyogva.- Ilyenkor ebédszünet következne, de nagyon ritkán kerül sor rá - veszi át a szót a nővér. - Délben ugyanis jó az autóbusz-kötekedés a körzetben és sokan kihasználják ezt. Mi igyekszünk a betegekhez alkalmazkodni. Közben előkészíti a fekvőbetegek névsorát, akiket otthon kell meglátogatni. Ma véletlenül sikerült akkorra befejezni a rendelést, mire a mentős visszajött a járási székhelyről.- Hány beteghez megyünk? - kérdezte Béres Gyula.- Csak háromhoz - válaszolta Koncz István és vette a kabátját, a táskáját, melyben a legszükségesebb gyógyszereket is magával hordja. Elmagyarázta, hogy hiába írja fel már ilyenkor az orvosságot, aznap már úgysem tudják kiváltani. Ezért annyi gyógyszert ö ad a betegnek, amennyire másnapig szüksége van.- Nincs mindig ilyen szerencsés napom - tájékoztatott a mentős. - Néha bizony késő estig elhúzódnak a látogatások, de az eltelt 22 év alatt már megszoktam ezt. Amíg az orvos a fekvőbetegeket látogatja, a nővér nem tétlenkedik. Előkészíti a tűket, a fecskendőket a sterilizálásra, elrakja a kórlapokat, mert rendelés közben erre nincs idő és ilyenkor végzi el az adminisztrációs munkát. Tizenöt évvel ezelőtt, az érettségi után itt kezdett el dolgozni, s azóta nem változtatott munkahelyet. Mire az orvos visszajön, már rend van a rendelőben. Aztán nyugod- tabban folytatódik a nap: utazás, bevásárlás, főzés, este egy kis kikapcsolódás a család körében. Koncz Istvánnak mindig addig tart a munkaideje, míg az utolsó beteget megvizsgálja. Az is előfordul, hogy csak késő este jut haza. Ma aránylag korán fejezte be a napot: néhány perccel öt óra előtt. S a további program? Olvasás és tévénézés. Holnap kezdődik minden elölről: az ingázás, a betegek gyógyítása, az a felelősségteljes munka, melyet ebben az Ipoly partján lévő körzeti orvosi rendelőben lelkiismeretesen végeznek. DEÁK TERÉZ Nemrég volt a lányom névnapja. Névnapkor nálunk az a szokás, hogy az ünnepeltet apró ajándékkal köszöntjük fel. A lányom kijelentette, hogy az ajándék, legyen játék. Erélyesen tiltakoztam, egyrészt azért, mert egy tízéves gyereknek játékot venni nem gyerekjáték, másrészt azért, mert az én ajándékom már a szekrényben lapult. De kifogott rajtam. Telefonált a nagyinak, akivel megbeszélte a játékvásárlást. A nagyi is kifogott rajtam, mert nekem kellett a lányommal együtt elmennem a játéküzletbe és megvenni az ajándékot. Elmentünk. A lányom nézelődött, s egyszerre felcsillanó szemmel levett a polcról egy kis dobozt, mondván, ilyenem nincs, ez legyen a nagyi ajándéka. A dobozon ez állt: Játékos jóslás. A felirat mellé három dobókocka volt rajzolva, no meg a gyártó vállalat neve: Nisatex ipari szövetkezet Jablonec n/N. Hazaérve ünnepélyesen átadtuk ajándékainkat. A lányom irtó gyorsasággal tépte le a papírt az új játékról és kinyitotta a dobozt. Hogy mi volt a tartalma? Három hagyományos kocka és 12 lapon 12 kérdés különféle megszámozott válaszokkal. Ezenkívül még egy használati utasítás is, amelyből megtudtuk, hogy ez társasjáték, a három kockával dobott összeg a megszámozott válaszokkal függ össze. S hogy milyen kérdések voltak az egyes lapokon? Például: Mit mondanak a kockák? Mit kívánok a legjobban? Teljesül-e a kívánságom? Milyen férjet (feleséget) kapok? Hogyan jutok szerelemhez? stb. De a legnagyobb meglepetést a 6. lap okozta: Hogyan szeretek? íme a válaszok: állandóan, számitóan, szenvedélyesen, óvatosan, ahogy senki más, hangulatom szerint, gyengéden, önfeláldozóan, igénytelenül, játékosan, bolondosán stb. Kissé csodálkozó arcot vághattam, mert a lányom rám szólt, hogy ne a táblázatokat olvassam, hanem dobjak a kockákkal, ő jósolni akar nekem. Dobtam és ő sorra elolvasta az általam dobott összeghez illő válaszokat. Például a Hogyan jutok szerelemhez címszó alatt az állr, hogy pénzügyi spekulációval. A lányom erre megkérdezte, hogy az meg mi, s mivel magam sem tudom, rászóltam, hogy csak jósoljon tovább. A további kérdésre - hogyan szeretek -, a lányom kuncogva rávágta, hogy szenvedélyesen. De azonnal következett a további kérdés is, hogy az meg hogyan van, majd egyenként rákérdezett a már említett válaszok értelmére. Motyogtam valamit és azután a vacsorafözésre hivatkozva kivonultam a konyhába. Főzés közben azon tűnődtem, hogy vajon igazán gyereknek való e ez a játék. Továbbá azon, vajon ki engedélyezhette ennek gyártását? De van egy ötletem. A gyártó vállalat egy 13. lapon magyarázza meg a megadott válaszokat azoknak a gyerekeknek, akik még koruknál fogva nem nézik az esti mese utáni tévéműsort és akiket még ugyanennél az oknál fogva szüleik nem világosíthattak fel. Vagy nem lenne célszerűbb, okosabb, a gyerekek korának megfelelő társasjátékokat gyártani?! PÉTERFI SZONYA 1981. I. 25. Fendiak Erzsébet tizenöt éve dolgozik a rendelőben (Bojtos János felvételei)
