Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-06-14 / 23. szám
Ludas eloltotta a villanyt, Kubinec elhallgatott. A határőrség egységének szálláshelye az erdőszélen áll, néhány száz méterre az NSZK határától. A másik irányban három kilométerre van Cheb. Alois Janos őrnaggyal, az egység parancsnokával az épület előtti kis tisztáson állunk. Mögöttünk fenyves, a levegőben gyanta illata. Figyeljük a két járőrszolgálatot teljesítő katona megérkezését. A parancsnok jelenti az ügyeletesnek: „A járőr - Václav Hlubűcek és Ivan Kanka sorkatonák - teljesítette a harci feladatot. A szolgálat során semmi különös nem történt. Ismét befejeződött egy igényes, felelősségteljes szolgálat, amely teljes embert, bátorságot, állhatatosságot, önállóságot és határozottságot követel. A kutyaólaktól vad ugatás hallatszik. Pillanatok múlva megjelenik az új őrjárat a kutyával - szolgálatra készen. Az egységügyeletes ellenőrzi a járőr felszerelését és azonnal kiadja a parancsot. Ettől a perctől kezdve a két katona és Maró nevű kutyájuk már szolgálatot teljesít. A német juhászkutya nyugodtan viselkedik, fegyelmezetten reagál a kutyavezető utasításaira. A katonák nyomban eltűnnek az erhöben és a gyalogúton haladva őrhelyükre tartanak. Egy a sok őrjárat közül, akik naponta váltják egymást a nap vagy a éjszaka bármelyik órájában. Az őrjárat két tagja, Ladislav Kubinec és Maró kutya azonban a közelmúltban tragikus találkozást élt át egy határsértövel. Azon a végzetes napon az őrjárat harmadik tagja Ludas József sorkatona volt, aki elesett a harcban. Maró kutya három súlyos műtét után visszatért az alakulathoz. xxx Az egész országból a legkülönbözőbb foglalkozású fiúk - bádogosok, kőművesek, asztalosok, lakatosok, ácsok érkeznek az alakulathoz. Köztük az Érsekújvár (Nővé Zámky) melletti Tardoskeddröl (Tvrdosovce) Ludas József szobafestő is. A szolgálat két éve alatt érett férfivá vált. öntudatos SZISZ-tag, minden tekintetben példás katona lett belőle. Újévkor üdvözletét küldött a szüleinek, a kislánynak pedig megírta, amint áprilisban leszerel azonnal összeházasodnak. Janos őrnagy, az alakulat parancsnoka:- Amikor az egységhez jött, nem nagyon tudott szlovákul, magyar fiú volt. Egy idő után már jól beszélte a nyelvet. Nagyon csendes, szerény, dolgos, fegyelmezett volt. Néha csodálkoztunk, honnan van benne annyi erő és kitartás. Amihez csak hozzáfogott, mindent kitűnően elvégzett. Ez benne volt, jó nevelést kapott, látszott, hogy nagy családból származik, nem félt semmilyen munkától. Hamar észrevettük, hogy szereti az állatokat. Kutyát kapott. Példásan szolgált, gyorsan döntött, tökéletesen ismerte az előírásokat, az őrzött területet, minden helyzetben tudott tájékozódni, jól bánt a felszereléssel és valamennyi kézifegyverrel. A kutyáját nagyon szerette, főzött neki, gondozta, gyakorolt vele - szinte összenőttek. Ezekért a tulajdonságaiért kapta meg a járőrparancsnok- kutyavezető második osztályú jelvényét. A Belügyminisztériumtól lövésztudásáért kiérdemelte a harmadik osztályú jelvényt. Egyszóval példás határőr volt, az egyik legjobb az alakulatnál. Vítézslav Skop tizedes, rajparancsnok:- Nagyon jól ismertem ót. Barátkozó volt, segítőkész, feladatai teljesítésében becsületes. Jó volt vele szolgálatot teljesíteni. Vele menni a határvonalra - ez biztonságot jelentett. A halálhíre megrendített minket, összegyűjtöttük pénzünket, virágot vettünk. Gerberákkal és őszirózsákkal borítottuk be az ágyát. Egy hónapig senki sem foglalta el. Kubinec órvezető:- Nagyon rendes fiú volt, csak Marónak hívtuk, a kutyája után. Elővigyázatos volt sosem cselekedett elhamarkodottan. Akkor, azon az éjszakán egyikünk sem feltételezte, hogy a határsértönél gépfegyver van. Meglepett minket. Többször voltam járőrben Ludassal. Az utolsó szolgálatunk, január 21-én nem a vonalon volt. Egyszerűen készültségben voltunk. Azt az éjszakát nem feljetem el, míg élek. xxx A készültségi szolgálat helyisége az egységügyeletes szobájával szemben van. Akkor este Petr Maxim főhadnagy teljesített szolgálatot. Ludas és Kubinec sorkatonák jelentkeztek nála, majd lefeküdtek. A szolgálati szabályzat szerint a készültségi ügyeletnek felszerelésben kell aludnia. Sokáig nem jött álom a szemükre. Kubinec, aki civilben ács Rychnov nad Knéznouban, feleségéről, Lenkáról és héthónapos Michal fiáról beszélt. „Tudod, hogy irigyellek? - mondta Ludas. - Nagy dolog, ha az ember a feleségéről és a gyerekéről beszélhet.“ ,,A gyerek gondokkal is jár - vélekedett Kubinec. - Hisz magad is megtudod, hogyan van ez.“- „Tudod, hogy már alig várom? - mondta Ludas. - Már csak 68 centit kell a méterből levágni. Azután összeházasodunk, talán már húsvétkor“. „Aludjunk - indítványozta Ludas. - Frisseknek kell lennünk, ha valami történne.“ „Mi történhetne? November óta, amikor Reihs és Sic bekísért két határsértöt, csend van.“ „Tudod, hogy van ez. Amikor a legkevésbé várod, akkor történik valami". xxx A közeli Dőlni Pelhrimovban, amely valójában már Cheb elővárosának számít, öt óra előtt kocsijával elindult otthonról Karel Odstricil, a városi vágóhíd hentese. Már több éve együttműködött a határőrséggel. Mint minden reggel, ma is csak úgy, megszokásból átnézett a kerítésen, le a halastavak felé. Közvetlenül a tavak mögött nyírfákkal szegélyezett patakocska folydogál. Ott kezdődik a határövezet. Karel Odstrcil hunyorgott, hogy szeme hozzászokjon a sötétséghez, amelyet csak a hó világított meg. Amikor a második és harmadik halastó közti gát felé fordult, észrevett egy árnyékot. Ezen az elhagyott vidéken minden árnyék rendkívül gyanús. Gyorsan lefutott a gát felé és odakiáltott: „Hé, mit csinál ott?“ Az árnyék meghúzta magát és hallgatott. Karel Odstrcil sietve visszament a házba és nyomban tárcsázta a határőr-alakulat számát. A folyosó csendjébe belehasított Maxim főhadnagy kiáltása: „Riadó!“ Alig telt el pár másodperc, Ludas és Kubinec a folyosón volt: „Mi történt?“ „Odstrcilék házánál, a halastavak gátján gyanús személy van“. Két perccel később Ludas József, a készültségi szolgálat parancsnoka, Ladislav Kubinec és Maró kutya már a terepjáróban ült és a megadott helyre tartott. Útközben Kubinec ellenőrizte a rádióösszeköttetést. A jármű megállt Odstrcilék háza előtt. A ház asszonya már várta őket: „A férjem önökhöz ment. Az a férfi ott volt, láttam az árnyékát. Átugorta a patakot és felfelé, a határ felé futott.“ „Fegyvert tölts“ - mondta Ludas. Magához húzta a kutyát és elindult a gát felé. Csendesen haladtak, a hó meg-megcsikordult lábuk alatt. Alig száz lépésre láttak. Átlépték a patakot, és csendesen lépkedtek a szántóföldön. Azonnal megtalálták a nyomot, Ludas rávezette Marót. „Látsz valamit?“ „Ott“ - mutatott előre Kubinec a földön kuporgó alakra. Sötét sziluettje láthatóan kirajzolódott a hótakarón. A szántóföld egyenes volt, sehol egy búvóhely. Ludas lekapta a válláról a géppisztolyt. Elengedte a kutyát és elkiáltotta magát: „Állj!“ Nyomban figyelmeztető sorozatot lőtt a levegőbe. Kubinec szintén. És ekkor megtörtént az, amire egyikük sem számított. Az alak egyszer csak feltérdelt, majd váratlanul géppisztolyából lövéssorozatot adott le. Ludas és Kubinec azonnal válaszolt a tűzre. A levegő megremegett a lövésektől. Kubinec a hóra vetette magát. Meghallotta a kutya keserves vonítását, majd észrevette, hogy Ludas hang nélkül elvágódott. Minden elcsendesült. Kubinec izgatottan figyelte Ludast, aki alig húsz lépésnyire mozdulatlanul feküdt. Kiabálni kezdett: „Maró, mi van veled?“ Ludas nem válaszolt. Kubinec kilőtte a jelzőrakétát: ^ „Segítséget kérek!“, és gyorsan Odstrcilék háza felé kúszott. Onnan telefonon kért segítséget, majd rohant vissza a barátjához. Amikor átugorta a patakot, meglátta, hogy az erdő felől közeledik az erősítés Kupec hadnaggyal az élén. A szántón találkoztak. Kubinec futás közben jelentette az esetet a hadnagynak, egy pillanat múlva már a súlyosan sebesült Ludashoz értek. Maxim főhadnagy villámgyorsan irányította szolgálati helyéről az egész akciót. A halastavak feletti csendbe belehasított a mentő- kocsi szirénája. Az orvos és az ápoló a hordággyal már futottak is a sebesülthöz. A határőrök felemelték barátjukat. Alatta a hó vértől vöröslött. Míg a sebesültet a mentőkocsihoz vitték, Kupec hadnagy Kubinec sorkatonával kibiztosított fegyverrel a határsértő felé tartott. Mozdulatlanul feküdt, arccal a hóban. Bűntettéért életével fizetett. A határ bátor őrzőjének, a példás SZISZ-tagnak, Ludas József sorkatonának életét már nem tudták megmenteni. A katonai eskühöz mindig hű maradt. Szerette hazáját és utolsó leheletéig érte élt. 1981. január 21-én hajnalban esett el hazája határának védelme során. A CSSZSZK belügyminisztere in memóriám a Bátorságért Érdemérmet adományozta neki. JIRÍ STANO elmúlt esztendő nyári hónapjaiban a Rimaszombat (Rimavská Sobota) melletti Kurinci tó partján szerény becslések szerint is közel 200 ezer ember töltötte nyári pihenőjét, vagy annak egy részét. A főidényben nem csupán az egyetlen szűkös turistaszállóra lehetett kitenni a megtelt táblát, hanem a néhány évvel korábban létesített autókempingre, az üzemi, sőt a magánnyaralókra is. Hétköznapokon az időjárástól függően általában 1000-1500 ember vendégeskedett a tó partján, hétvégeken pedig olykor öt-hatezres tömeg tette próbára a bizony csak lassan fejlődő szolgáltatásokat. Az idegenforgalommal foglalkozó szakemberek a „gömöri Balaton“ gyors népszerűségét elsősorban a külföldi turistautak drágulásával s a hatékonyabb propagandamunkával magyarázzák, mely különösen a cseh országrészekből vonzott sok autósturistát a kellemes klímájú, erdőkkel övezett tó partjára. Az idei turistaidényt is a már hagyományosnak mondható horgászverseny nyitotta, május 30-án, ezt követően vehetik birtokukba a tavat a fürdőzők, a csónaká- zók és a vitorlázók. Nem árt azonban mérsékletre inteni a napimádókat és a víz szerelmeseit, különösen nem a kezdőket és az idegeneket, hiszen a vízmélység helyenként eléri a 15-20 métert is, s szinte egyetlen idény sem múlt el tragédia nélkül. Az elmúlt két esztendő turistainváziója arra kényszerítette a járási szervek illetékeseit, hogy a folyamatban lévő kisebb- nagyobb beruházásokat meggyorsítsák, s új, nem túlságosan tőkeigényes építkezésekbe kezdjenek. Az idei évad egyik újdonságaként kell megemlíteni a több mint kétmillió koronás beruházással épült 48 szobás turistaszállót, melyet a Javorina idegenforgalmi vállalat üzemeltet. A régebben meglévő szállodai résszel így most 150 vendég fogadására képesek, s emellett naponta mintegy 800 adag meleg étel felszolgálására alkalmas konyhával is rendelkeznek. A beruházás második szakaszában még egy éjjeli szórakozóhely épül, s ugyancsak elkészültek már a tervek egy hangulatos gömöri vendéglő építésére is. Talán hangsúlyozni sem kell, hogy a hazai turista pénztárcájának megfelelő kétágyas szállodai szobákat augusztus végéig már lefoglalták, idényen kívül azonban az új létesítmény jelentősen hozzájárulhat Rimaszombat szállodagondjainak enyhítéséhez. A városi közszolgáltató üzem dolgozói is szívügyüknek tartják az üdülőközpont fejlesztését. Új szociális helyiségekkel bővítették az autókempinget, kis gyermekmedencét, játszóparkot, zuhanyozókat építettek, s természetesen gondoskodnak a környék tisztántartásáról, a meglévő létesítmények karbantartásáról is. Az elmúlt évben a tó strandrésze mellett megjelentek az újságot, gyümölcsöt, fagylaltot árusító fabódék is, melyek azontúl, hogy égető szükség van rájuk, jelenlegi formájukban bizony nem válnak a környék díszére. A városi autóbuszjáratok sűrítésével lényegében megoldódott a közlekedés gondja, hiszen a főidényben reggel öttől késő éjszakáig óránként indulnak errefelé a városi tömegközlekedést lebonyolító pirossárga autóbuszok. A szolgáltatások bővítése, a vendégfogadás színvonalának javítása terén, persze még így is sok a tennivaló. S ezt ünneprontás nélkül kell leszögeznünk még akkor is, ha a Kurinci tó az idén ismét üdén, megszépülve várja látogatóit. h. A. A KURINCI TÓ VÁRJA A LÁTOGATÓKAT 1981. VI. 14. □ □ □ □ ina* HI' If
