Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-25 / 3. szám
Az SZKP XXVI. kongresszusa elé A LESZERELÉS KORUNK LEGFONTOSABB KÉRDÉSE Írta: Andrej Gromiko, az SZKP KB tikai Bizottságának tagja, külügyminiszter Az SZKP és a szovjet nép mindig is külpolitikája kulcskérdésének tartotta és tartja a fegyverkezési hajsza megfékezését, a leszerelést. Az 1917. évi szocialista forradalom óta ez a politikai irányvonal változatlan. Alapja az a lenini tétel, miszerint „a leszerelés a szocializmus eszménye". Az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán elfogadott Békeprogram nem más, mint ennek a politikának a megvalósítása napjainkban. Közismerten elsősorban a Szovjetunió és a szocialista közösség aktív tevékenységének köszönhető, hogy a 70-es években lényeges javulás mutatkozott a nemzetközi életben. Tért hódított az enyhülési politika, megszilárdult és konkrét tartalommal telítődött a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élése, a hidegháborús hangulat lényeges mérséklődése. Egyre kedvezőbb feltételek alakultak ki az időszerű nemzetközi problémák megoldására, gazdag tapasztalatot szereztek az országok közötti konfliktus-helyzetek rendezésére. A szocialista közösség elsőként tett gyakorlati lépéseket annak érdekében, hogy a világ népei megszabaduljanak a háborús veszélytől. Felbecsülhetetlen érdeme, hogy sikerült megszakítani azt a tragikus ciklust, amikor a béke csupán lélegzetvételnyi szakasz volt két világháború között. A békeharcnak ez volt a legnagyobb sikere azóta, hogy 35 évvel ezelőtt qyözelmet arattunk a fasizmus felett. Kik fenyegetik valójában a békét? 1981. I. 25. Az imperialista reakció, attól való félelmében, hogy a világ nem egészen a számára kívánatos irányban fejlődik, megkísérli megállítani, vagy legalább megfékezni a dolgok menetét Mindezt szem előtt tartva, valamint e pozícióik fenntartásáért az imperialista erők egyre nagyobb mértékben fokozzák katonai erőfeszítéseiket, agresszív tevékenységüket. A NATO-országok 1978 májusában amellett foglaltak állást, hogy évenként növelik katonai kiadásaik összegét, egészen századunk végéig. 1979 decemberében a NATO határozatot hozott új amerikai, középhatótávolságú, nukleáris rakéták gyártásáról és Nyugat-Európába való telepítéséről. Ezzel egyidőben az USA meghirdette új, sokmilliárdos, feszített Ütemű fegyverkezési programját. Az USA jelenlegi politikai arculatát jól jellemzi a szovjet-amerikai SALT-II megállapodás ratifikálásának halogátása. E politika növekvő agresszivitását bizonyítják a következő tények: az USA-ban gyorshadtestet hoztak létre, kardcsörtető, provokatív katonai akciókat hajtottak végre Iránnal szemben, lázasan kutatnak újabb és újabb területek után, ahol katonai támaszpontokat hozhatnak létre. Erről tanúskodik az a washingtoni bejelentés is, hogy földünk egyes körzeteit, különösen az olajban bővelkedő területeket az USA „saját érdekei szempontjából lei- fontosságúvá nyilvánította. A Nyugat és elsősorban az USA agresszív körei katonapolitikai számításaikban egyre nagyobb súlyt helyeznek a „kínai kártya“ kijátszására, saját céljaik érdekében igyekeznek kihasználni a pekingi vezetés politikáját. Kína pedig mindent elkövet, hogy fokozza a nemzetközi feszültséget. Az imperializmus és a pekingi hegemonizmus összejátszása veszélyes jelenség a nemzetközi politikában, fenyegeti az egész emberiséget, az amerikai és a kínai népet egyaránt. Az imperialista reakció propaganda- kampánya felszításával igyekszik elködösíteni saját cselszövéseit. Lényegében „lélektani háborút" visel, melynek középpontjában, mint már korábban is, a „szovjet katonai fenyegetés" koholmánya áll. Mindez a népek szándékos ámítása. Nézzük például Európát: a Szovjetunió európai területén az elmúlt tíz év során egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növelték a középhatótávolságú rakétakilövő berendezések számát. Ellenkezőleg, a középhatótávolságú rakétakilövő berendezések száma, s nukleáris tölteteinek teljesítőképessége valamelyest még csökkent is. A szovjet csapatok létszáma már évek óta nem emelkedik Közép-Európában. Sőt, hazánk ebben az évben az NDK területéről egyoldalúan kivont 20 ezer katonát, ezer harckocsit és más hadi- technikai felszerelést. Más szóval, a Szovjetunió semmi olyat nem tesz, ami túllépi a saját, valamint a szövetségesei védelmi szükségleteit. Szilárdan tartva magát az egyenlő biztonság elvéhez, úgy vélekedik, hogy ehhez elegendő a hozzávetőleges egyenlőség és paritás. Harc a nukleáris fenyegetés ellen A Szovjetunió úgy véli, hogy a fegyverkezési hajsza megfékezése és a leszerelés valamennyi ország közös feladata, amelyet együttesen kell megoldaniuk. Mire kell összpontosítani erőnket, hogy ezen a téren gyökeres változásokat hajtI sunk végre? A Szovjetunió megkülönböztetett figyelmet szentel a nukleáris fegyverkezési hajsza megállításának. Ezt azért teszi, mert manapság, amikor világszerte hallatlan pusztító erejű nukleáris fegyverÍ készletek halmozódtak fel, a fegyverkezési hajsza a világbékét, az emberiség létét veszélyezteti. Hogy a gyakorlatban ennek érvényt szerezzenek, a Szovjetunió a következő, az ENSZ által is támogatott kezdeményezéssel állt elő. Minden nukleáris hatalom és néhány, atomfegyverrel nem rendelkező ország kölcsönösen vitassa meg mindenfajta nukleáris fegyver gyártásának felfüggesztését, a készletek fokozatos csökkentését, egészen teljes felszámolásukig. Egyes nukleáris hatalmak álláspontjai miatt azonban ezekre a megbeszélésekre mind a mai napig nem került sor. Ám e súlyos probléma megoldása nem tűr halasztást, és minél előbb kerül rá sor, annál jobb, A tárgyalások további elhúzódása megengedhetetlen. Természetesen, a nukleáris fegyverek gyártásának megszüntetését és a készletek fokozatos felszámolását célzó intézkedéseket szorosan egybe kell kapcsolni az államok biztonságának, politikai és nemzetközi-jogi garanciáinak meqeröS sítésével. E cél érdekében feltétlenül érdemi tárgyalásokat kell kezdeni egy, az egész világot átfogó szerződés megkötésére arról, hogy a nemzetközi kapcsolatokban nem alkalmaznak erőszakot. Jól ismertek a Szovjetunió javaslatai és az ENSZ-közgyülésének határozatai arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi kapcsolatokban nem alkalmaznak erőszakot, továbbá a nukleáris fegyverzet betiltását illetően. Ahhoz, hogy véglegesen betiltsák a nukleáris fegyverek alkalmazását, és hogy valamennyi ország lemondjon egymással szemben az erőszak alkalmazásáról, újabb, nemzetközi méretű erőfeszítésekre van szükség. Nyilvánvaló, hogy a nukleáris fegyverek betiltásának és a stratégiai fegyverek korlátozásának, illetve csökkentésének problémái, valamint további minőségi jellegű korlátozásuk között szoros összefüggés áll fenn. E tekintetben sürgető feladat a szovjet-amerikai SALT-II szerződés hatályba helyezése. Ennek ratifikálását Washington vég nélkül halogatja. Washington álláspontja a SALT-II ratifikálásának kérdésében akadályozza a SALT-lll-ról folytatandó tárgyalások megkezdését. A Szovjetuniónak az az óhaja, hogy minél hamarabb megkezdődjenek ezek a tárgyalások, de ehhez az kell, hogy először a SALT-II lépjen érvénybe. Egy olyan fontos kérdésben, mint a stratégiai fegyverek korlátozása és csökkentése a mi politikai irányvonalunk következetes és mindennemű konjunkturális ingadozástól mentes. Megerősítve korábbi javaslatait, a Szovjetunió nemrég ismét javaslattal lépett föl: meg kell vitatni a középhatótávolságú nuleáris rakétafegyverek kérdését, és ezzel szoros összefüggésben az előretolt telepítésű amerikai nukleáris eszközök problémáját. Emellett figyelembe kell venni azt a tényt, hogy gyakorlati megegyezés ezekben a kérdésekben csak akkor lehetséges, ha a SALT-II hatályba lép. Véleményünk szerint még nem késő megállítani Washington és a NATO által, a középhatósugarú nukleáris rakétafegyverek terén elindított féktelen fegyverkezési hajszát. A légköri, kozmikus és víz alatti atomrobbantások betiltása óta tizenhét év telt el. A föld alatti atomrobbantási kísérleteket azonban még nem tiltották be, bár a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös megállapodás alapján korlátozta föld alatti atomrobbantásainak hatóerejét. Ezenkívül még nem minden ország, többek között egyes atomhatalmak sem csatlakoztak az atomkisérleteket betiltó és korlátozó megállapodásokhoz. Kína például ügy véli. öt nem kötelezik ezek az egyezmények, és nyíltan hirdeti, hogy a jövőben is folytatja az atomrobbantásokat. Ily módon az atomfegyver-kísérletek betiltásának ügye nem nyert végleges megoldást, süninek az volna a lényege, hogy megszabjuk az atomfegyverkezés növelésének és korszerűsítésének felső határsüt. Bár egyes atomhatalmak nem mutat- nsrk készséget síz atomfegyver-kísérletek teljes betiltására, a Szovjetunió egy konstruktív megállapodás elérésének érdekét tartva szem előtt, tárgysüásokat kezdett az Egyesült Államokkal és Nagy- Britanniával. Beleegyezett abba is, hogy ‘ az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltásáról szóló későbbi megállapodás érvénybe lépjen abbéin síz esetben is, ha eleinte síz öt atomhatsilom közül csak három fogadja azt el. A tárgyalások során sikerült egy ilyen megállapodás alapvető tételeiben megegyezni, s úgy tűnt, hogy az aláírás már tető alatt van. A Nyugat azonban váratlan fordulatot tett, fokozott fegyverkezési hajszába kezdett, s ezért a tárgyalások jelenleg döcögnek. Úgy véljük, amint a nyugati tárgyalófelek felelősségteljes magatartást tanúsítanak az atomkísérletek teljes és általános betiltása kérdésében, rövid idő alatt be lehet fejezni a megállapodás kidolgozását és alá lehet írni. A meglévő megállapodásokat ki kell bővíteni az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásával. Hiszen nyilvánvaló, hogy egyre nő azon országok száma, amelyek gazdasági és tudományos-műszaki fejlettségük révén potenciális atomfegyver-birtokosok lehetnek Köztük pedig olyanok is vannak, amelyek eddig sem csatlakoztak a nemzetköz egyezményhez, sőt gyakorlatilag, mim például a Dél-Afrikai Köztársaság és Izrael nem is titkolják nukleáris ambíciójukat. Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó általános megállapodás problémáját megkönnyite- nék azok a nagy jelentőségű szovjet javaslatok, melyek nemzetközi egyez- - ményben garantálnák az atomfegyverrel nem rendelkező államok biztonságát; a Szovjetunió továbbá javasolja, hogy dolgozzanak ki egyezményt, miszerint nem helyeznek el atomfegyvert olyan államok területén, ahol jelenleg nincs ilyen fegyver. Az ENSZ leszerelési bizottságában az ezzel kapcsolatos kérdések megvitatása azonban a nyugati hatalmak ellenállásába ütközik. A Szovjetunió a jövőben is elő kívánja mozdítani azt, hogy az atomfegyver elterjedésének megakadályozása kötelező érvényű törvénnyé váljon a nemzetközi életben. Minden fegyverfajta veszélyes Az atomfegyver mellett már évtizedekkel ezelőtt megjelent egy másik tömeg- pusztító eszköz, a vegyi fegyver is. Ennek betiltásával foglalkozó tárgyalások már évek óta folynak. Bár a probléma Í egyes vonatkozásaiban bizonyos, jelentősnek mondható előrehaladás született, a tárgyalások menete meglehetősen lassú, mivel a Nyugat hátráltatja a vegyi fegyverek betiltásáról szóló egyezmény kidolgozásának gyors befejezését. Napjainkban egyre több adat szól amellett, hogy az Egyesült Államoknak szándékában áll a vegyi fegyverek korszerűsítésének folytatása, gyártásuk fokozása. Erre biztatja szövetségeseit is. A Szovjetunió konstruktív módon vesz részt a vegyi fegyverek betiltásával foglalkozó tárgyalásokon; arra is késznek mutatkozott, hogy megállapodjanak a vegyi fegyverek fejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának egyszer és mindenkori betiltásában, és a készletek megsemmisítésében. Az új fajtájú és rendszerű tömegpusztító fegyverek létrehozásának megelőzése korunk egyik égető problémája. Ezek a fegyverek minden eddiginél félelmetesebbek lehetnek. A Szovjetunió már öt évvel ezelőtt kezdeményezte az ENSZ- ben egy ilyen jellegű egyezmény aláírá- sáL Annak ellenére, hogy a kezdeményezés az ENSZ-tagállamok jelentős többségének egyetértésével találkozott, a tárgyalások mégis lassan haladnak, mivel a nyugati partnerek nem mutatnak hajlandóságot a konkrét kérdések megvitatására. Az átfogó rendezés szükségessége arra késztet bennünket, hogy előmozdítsuk egy olyan megegyezés megkötését, amely korlátozná a különböző fajtájú és rendszerű tömegpusztító fegyverek elterjedését. E tekintetben jogos és időszerű a radiológiai fegyverek betiltását célzó szovjet javaslat. Ha nem merülnek fel mesterséges akadályok, egy ilyen megállapodást rövid időn belül tető alá lehet hozni. Az új fajtájú és rendszerű tömegpusztító fegyverek létrehozásának megakadályozása során sok nehézséget kell még legyőzni, melyeket a nyugati militarista körök támasztanak. Mostanában ezek a körök újra felvetik a neutronfegyver kérdését. E fegyver Nyugat-Európában való telepítésének terve körülbelül két évvel ezelőtt meghiúsult. Nagyon elővigyázatosnak kell lennünk, aktívan harcolnunk kell e barbár, emberirtó eszköz ellen. A Szovjetunió határozottan síkra száll a neutronbomba végleges és megmásíthatatlan betiltásáért, megfelelő nemzetközi egyezmények megkötésével, amelyek előzetes tervezetét megvitatás céljából a leszerelési bizottság elé terjesztette. Fellépünk annak érdekében, hogy szüntessék be a nagy romboló erejű, hagyományos fegyverzetek új fajtáinak létrehozását, és hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, valamint katonai szövetségeseik megállapodásában mondjanak le haderejük bővítéséről és hagyományos fegyverzetük növeléséről. Ezek az intézkedések, az összes atomfegyverfajták betiltásával és előállításának megszüntetésével együtt, a messzire mutató szovjet kezdeményezés elválaszthatatlan részét alkotják. A kezdeményezés a hatalmas katonai potenciállal rendelkező országok fegyveres erői és fegyverzete további minőségi és mennyiségi növelésének teljes megszüntetésére irányul. A Szovjetunió, felhasználva az ENSZ szószékét, kész továbbra is aktívan fellépni a leszerelés ügyében. Szorgalmazza a Leszerelési Világkonferencia megtartását, amely az államokra kötelező, valóban hatékony határozatokat hozhatna. Az értekezlet összehívása sürgető, mivel egyre nagyobb az igény az ilyen határozatok elfogadására, hogy az emberiséget megmentsék a háború szenve- déseítöl. * * * A Szovjetunió és az egész szocialista közösség által előterjesztett és a fegyverkezési hajsza megállítására, valamint a leszerelésre irányuló széles körű program megvalósítása történelmi jelentőségű lenne a világ tartós békéje szempontjából. Ezek az intézkedések reális tartalommal töltenék meg a leszerelés második évtizedét, amelyet az ENSZ határozatában a 80-as évekre hirdetett meg. Kommunyiszt (rövidítve) Washington agresszív kalandor törekvését bizonyítja az 1980 augusztusában meghirdetett ,,Új nukleáris stratégia" is, amely megengedhetőnek tartja a „kodá- tozott" nukleáris háborút, noha nyilvánvaló, hogy egy ilyen háború nukleáris világkatasztrófába torkollhat - (szerk.)
