Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-25 / 3. szám
ÚJ szú Ne m könnyű a krónikás dolga, ha egy városka munkásmozgalmának mához vezető szálait igyekszik történelmi hűséggel kitapogatni. Nehezíti munkáját, hogy az egykori forradalmárok közül már nagyon kevesen, vagy egyáltalán nem is élnek. De mindenképpen szólnia kell a korról, hogy emlékezve tisztelegjen azok előtt, akik történelmi formálói voltak egy új világ születésének. A színhely, Nagykapos (Vel'ké Kapusany). A múltat felidézök két, már halott pártalapítónak, Bodnár Györgynek és Helmeczi Lászlónak az özvegyei, a 78 éves Helmeczi Mária és a 70 éves Bodnár Erzsébet. A beszélgetésre Bodnárék lakásán került sor, itt volt Mária néni is. Mindketten kommunistákként, férjük példáját követve segítették a mozgalmat. Barátságuk is egyidős a nagykaposi munkásmozgalommal. Mária néni egy megsárgult papírlapot nyújt felém.- Ereklyeként őrzöm ezt a papírt. Ezek a CSKP nagykaposi helyi szervezetének megalakítói. Feltétlenül írja be mindnek a nevét az újságba Sajnos már egy sem él közülük. - Aztán feláll, feketekávét önt a csészékbe. Én közben jegyzetfüzetembe másolom a neveket: Papp Sándor, Helmeczi László, Oláh Bertalan, Eszter- hai József, Dudás Sándor, Bodnár György, Pápay István, Perl Adolf, Estefán József, Végső Sándor, Juszló János és Jesso Ferencz.- Amíg a Maris visszajön, elmondom, hogy Kapóson már jóval korábban megalakult a Kommunista Ifjúsági Szervezet- hajol közelebb hozzám Bodnár néni- Tizenkét ifjúmunkás, köztük hét lány, néhány inas és három diák képezte a szervezet tagságát.- Mi volt az ifjúsági szervezet feladata?- Közös kirándulásokat,«sportrendezvényeket, színielöadásokat szerveztünk Erről a hivatalos szervek is tudtak. Arról viszont már nem, hogy közben politikai előadásokat is hallgattunk, röplapokat terjesztettünk.- Emlékszik-e még arra, hogy ki volt a szervezet elnöke?- Hogyne. Papp Sándor irányította a szervezet munkáját. Ő lett aztán később a pártszervezet elnöke Már abban az időben is példamutató szervező munkát végzett. Jól tudott beszélni, szava nagy hatással volt mindig az emberekre. Mi fiatalok meg különösen szerettük őt. Igaz, Máris? - ömlik el a mosoly az arcán.- Valóban, Papp Sándor nagyszerű ember volt. Mindig a legnehezebb posztokon igyekezett helytállni, ezért talált igaz követőkre és segítőtársakra.- Hát azt a napot fel tudnák-e idézni, amikor a pártszervezet megalakult?- Én úgy emlékszem arra a napra, mintha csak tegnap történt volna, pedig annak már 57 éve, mert 1923. április harmadikén a Blum-féle vendéglő előtt, a mai Marx téren volt az alakuló gyűlés. Én már akkor a Laci felesége voltam - emlékezik vissza Mária néni.- Én még arra is emlékszem, hogy két nagymihályi elvtárs is jelen volt a gyűlésen, és igen szép beszédet tartottak. Még azok is megtapsolták, akik csak távolabbról szemlélték, hogy mi is történik Kapóson, mert olyan jól beszéltek az elnyomásról, összefogásról meg a jövőről. A nevükre is emlékszem, az egyiket Hu- menánskynak, a másikat Haimennak hívták - mondja Erzsi néni. Helmeczi Lászlóné- Együtt örültünk a nagy napnak a többi magamfajta szegényemberrel. Én is beléptem a pártba. Úgy éreztem, ott a helyem, ahol a férjem van, Lászlóra, aki egész életét ennek az ügynek szentelte, nagyon büszke voltam. Cipészinasként kapcsolódott a munkásmozgalomba. Mesterétől, Sziránka Józseftől jó útmutatást kapott, ö tanította és gondoskodott arról, hogy minél több ismeretre tegyen szert a szakmában és a politikában. így lett belőle már 1919-ben vöröskatona.- Mária néni miben segítette?- Jóformán mindenben. Szegények voltunk, egy kis házikóban laktunk, s abból éltünk, amit Laci cipészként nagy keservesen megkeresett. Laci sokat járt Ungvárra gyűlésre. Nálunk is sok elvtárs megfordult. A mi házunkban minden vendég otthonra talált. A megértés, az összefogás lehetőségeit kerestük, és beszéltük meg sokszor.- Kiknek a nevére emlékszik a sok vendég közül?- Ungvárról Gál elvtárs, Helmecről Hajdú István, Bodnár Lajos, Kassáról Pajor József járt leggyakrabban hozzánk. Schőnhercz Zoltán is volt nálunk. Ez 1937-ben történt, a Haladó Munkásfiatalok Szövetségének alakuló gyűlésén vett részt.- Lacit a járási képviseleti testületbe is beválasztották - szól közbe Bodnárné. - Már ekkor én is részt vettem a mozgalomban. A képviselőválasztásoknál segítettem mint agitátor a szervezésben. Emlékszem, a rózsaszín cédula volt a miénk, Bodnár Györgyné Gazdag József felvételei a kommunistáké, arra beszéltem rá a velünk szimpatizálókat, hogy választáskor a rózsaszín cédulát kell az urnákba dobni. Még a nagyapámat is kioktattam, hogy azt dobja az urnába.- Bodnár néniék hoqv éltek akkor?- Nekünk se volt saját házunk, abban a viskóban laktunk, amelyik éppen szabad volt. Egyik sem volt nagyobb egyszobásnál. Ilyen kisablakos házakban neveltem fel nyolc gyermekemet. Gyakran tartották a sejtgyűléseket nálunk, ilyenkor húszán is összezsúfolódtunk a kis szobában. A gyerekeket lefektettem, és kimentem az udvarra őrködni. Rendszerint egy vizes vödörrel a kezemben jártam le s fel a ház körül, és kémleltem az utcát, nem jönnek-e a csendőrök, vagy a besúgók, már azokat is jól ismertem Nagyot sóhajt. Kendőjét szorosabbra köti a fején. Majd hirtelen feláll, széttárja a karját és nevetni kezd.- Látja, ma is nevetnem kell, ha eszembe jut, hogy súgtak össze mögöttem asszonytársaim, s terjedt a hír: „Hallottátok, Bodnár Gyurinénak udvarlója van, a Ladzson Laci.“ Újra leül, kiissza a maradék kávét, aztán így folytatja:- Az úgy volt, hogy a férjem és Papp Sándor javaslatára pártfeladatként vállaltam az „udvarlóm" rendszeres „fogadását“. Aki ebben a szerepben nem volt más, mint fontos pártfeladatot teljesítő összekötő. A pártbizottság megbízásából ö szállította hozzánk a Végső Sándornál sokszorosított röplapokat, plakátokat és egyéb propagációs anyagokat. Ezeket aztán Fried Rózsival és Helmeczi Mariskával juttattuk el rendeltetési helyükre.- Emlékszel, Erzsi, hogy félrevezettük a csendőröket is: Ezt a szerepet én vállaltam. „Kacérkodtam“ velük, hogy eltereljem a figyelmüket. Amíg én a csendőröket szóval tartottam, a társaim szépen egérutat nyertek, így kerültük el mindig a lebukást - emeli rám tekintetét Helmeczi néni.- Aztán jöttek a kakastollasok. Napirenden volt a meghurcoltatás. 1940-ben Papp Sándort és Perl Samut letartóztatták és elhurcolták őket. A férjemet is keresték, de ót már korábban bevonultatták katonának. Az egyik vasárnap két detektív állított be hozzánk, a férjem után érdeklődtek, pártiratokat kerestek. A pártiratokat mi már idejekorán, Laci bevonulása előtt biztonságba helyeztük. Kérték a Laci tábori címét, erre én azt mondtam: ezt maguknak jobban kell tudni, mint nekem. Erre rettenetes dühbe gurultak, elővették a gumibotot, és engem alaposan helybenhagytak. Az orromat is betörték, még ma is látszik a helye. - mutat az orrára Mária néni. - Ezt hagyták emlékül. És én emlékezek, amíg csak élek. A sok keserű, gyötrő emlékek mondatják el velem ma is sokszor, hogy mégiscsak volt célja, értelme harcos életünknek... A krónikás itt be is fejezi a múltat idéző emlékezést. A két hajdani proletárasszony emlékeinek felidézésével azt szerette volna csupán érzékeltetni: nem volt köny- nyű az út, amely jelenünkhöz vezetett. KULIK GELLÉRT Az út, amely jelenünkhöz vezetett r 1981. I. 25. Bogoly János, miután a Szovjetunióban elvégezte a Komszomol Politikai Főiskoláját, Töketerebesen (Trebiéov) a SZISZ járási bizottságán ideológiai titkárként dolgozott. Ezt a tisztséget 1975-ig töltötte be, majd elvállalta a Nagykaposi (Vel'ké Kapusany) Pionírház igazgatójának tisztségét. A járásban tehetséges, szilárd jellemű fiatalemberként, elvhű kommunistaként ismerik Most, hogy itt a munkahelyén szemközt ülök vele, elsősorban arra vagyok kíváncsi, mi idézte elő a funkcióváltást?- A járáson a munka elméleti-szervezési síkon folyt - mondja, majd így folytatja: - Nekem ott mindig volt valami hiányérzetem. Később rájöttem: ez azért van, mert az a típus vagyok, akinek szüksége van a rendszeres sikerélményre. Itt a gyermekek között az ember szinte naponta valós eredményeket láthat. Fenntartások nélkül mondhatom, hálás munka a gyermekekkel foglalkozni. Őszinték és ezért könnyebb is velük szót érteni, mint a felnőttekkel. A tanítói pályával összehasonlítva a mi munkánk olyan szempontból más, hogy a gyermekekhez a másik, a kellemesebb oldalról közelítünk. Mi nem feleltetgetünk, tehát a pedagógiai munka és a ráhatás alapján élményt nyújtunk a gyermekeknek.- Ez valóban így van, de önökre mégis rendkívül fontos feladatok hárulnak, például az is, hogy felelősek a gyermekek tudományos világnézetének a kialakításáért.- Igen, de engedtessék meg, hogy erről elmondhassam a saját véleményemet. A világnézeti nevelést nem lehet úgy értelmezni, hogy ez valakinek a feladata, tehát nem mondhatjuk, hogy csak ezért felel. A családi nevelés, az iskolai nevelés és a társadalmi nevelés közösen felelős. Mi tulajdonképpen a társadalmi nevelésnek vagyunk a részesei. Figyelembe kell venni azt is, hogy csak azokra a gyermekekre tudunk hatni, akik eljönnek hozzánk. Ami pedig konkrétan a világnézeti nevelést illeti, a hatékonyságot figyelembe véve azt mondhatom, hogy a technika, a biológia alapjainak megismertetésével nagyban hozzájárulunk a helyes világnézet kialakításához.- Közismert, hogy Nagykapos vegyes lakosú. A nyelvi kettősség jelent-e problémát a pionírház munkájában?- Kertelés nélkül mondhatom, hogy nem. Mi például a vetélkedőket sem szervezzük külön, azért, hogy a két iskola tanulóit ezáltal is közelítsük egymáshoz. Nem sajnáljuk a fáradságot, a kérdéseket két nyelven adjuk fel a versenyzőknek, és mindenki az anyanyelvén válaszolhat Nyáron a Latorca partján immár hagyományosan közös táborozást rendezünk.- Úgy tudom, hogy ez az épület eredetileg könyvtárnak épült. Ahová szívesen járnak a gyerekek NÉGYSZEMKÖZT A NAGYKAPOSI PIONÍRHÁZ IGAZGATÓJÁVAL- Igen. A könyvtár a földszinten található, a nemzeti bizottság rendelete értelmében három évvel ezelőtt költöztünk ide. Az emeletet és a földszint egy részét foglaltuk el. Saját magunk alakítottuk át a belső tereket. A nagy folyosóból például két termet csináltunk, itt azután műhelyeket rendeztünk be. Sokat segítenek a fiatal pedagógusok, Wernánszky Gyula a horgászok, Papp László a sakkozók, Kisbertha László a kézilabdázók, Molnár László a fotósok körének vezetője. Olyanok is segítenek, akik nem pedagógusok. Stovcsik Viktor mérnök például a vajáni hőerőműben dolgozik, ó vezeti a modellezők körét. Jozef Samarovsky és Valentin Kriátóf, akik szintén a hőerőmű dolgozói, az ifjú technikusok, illetve az asztaliteniszezók körének vezetői.- A gyermekek a nap szakában jöhetnek a pionír- házba?- Tekintettel arra, hogy a szlovák iskolában délelőtt és délután is tanítanak, s az óvodák részéről is mutatkozik igény a rendezvények szervezésére, reggel nyolc órától délután öt óráig tartunk nyitva.- Szeretnek ide járni a gyermekek?- Egy kis összehasonlítás önmagáért beszél, öt évvel ezelőtt 38 rendezvényt szerveztünk és azokon 1775 gyermek vett részt. A múlt tanévben 101 rendezvényünk volt 6157 résztvevővel.- ön szerint, miért szeretnek a gyermekek ide járni?- Mikor Nagykaposra jöttem, a pionírházban csak kulturális téren folyt tevékenység. Világosan láttuk, hogy a tevékenységi skálát okvetlenül szélesítenünk kell. Gyermekeink ma már a sportban, az ügyességi és honvédelmi versenyekben, a turistáskodás terén is rendkívül jó eredményeket érnek el. Sikerünk titka, ha lehet egyáltalán titokról beszélni, ebben keresendő.- Úgy látom, és ezt tények igazolják, a nagykaposi pionírház nagyon gazdag fél évtizedet hagyott maga mögött. Mindezek után hadd kérdezzem meg: elégedettnek érzi magát?- Sajnos, nem. Úgy érzem, sokkal többre is képesek lennénk. Igaz, kevesen vagyunk és már ez is korlátoz a lehetőségek kihasználásában. Nem tudom azonban elhallgatni azt sem, hogy nálunk nagyon elharapódzott a bürokrácia, rengeteg jelentést, értékelést kell írnunk. Sokszor a gyermekekre fordított idő kevesebb, mint amit az írógép mellett töltünk el. Csak példaként mondom, hogy egy akcióról, beleszámítva az előkészületet is, 6-7 gépelt oldalnyi jelentést kell írnunk. Merem remélni, hogy a jövőben változás lesz ezen a téren, és akkor én is sokkal elégedettebb leszek. SZASZÁK GYÖRGY 3
