Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-25 / 3. szám

y Vasárnap január 25- Keiet-Sziövá- nyugszik 16.23 iá: 7 20. 1 Nyugat­nyugszik 09, nyug­Névnapiukon szeretettet koszont |uk PÁL ÉS GEJZA nevű kedves olvasóinkat 1586-ban halt meg CRANACH német festő 1515) • 1851-ben Ame GARBORG (t 1924). AZ ÚJ SZÓ JOVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK tartalmából MERTEK ÉS GYŐZTEK Török Elemér riportja MINDIG CÍMRE SZÓLÓAN ÉS KÖVETKEZETESEN Frantisek Liska cikke Valljuk be töredelmesen, mi nők egyformák vagyunk, olyannyira nem tudunk el­lenállni a különböző szépi- töszereknek, hogy meg sem próbáljuk - haszonta­lan idópocsékolás volna. Ha meglátunk a kirakatban egy új márkájú szappant, külföldi krémet, kölnit, nem tétovázunk, sietve meg­vesszük, attól félünk, elka­parintják elölünk. Én sem vagyok kivétel, minden új szépitöszert kipróbálok. Hogyne örültem volna, amikor megpillantottam a kirakatban egy rózsaszí­nű flakont potom ötven koro­náért. s a mellette álló ma­gyarázó céduláról azt is megtudtam, hogy a szép­séges áru dezodoráló, és olasz behozatal. Persze hogy rögvest bementem az illatszerboltba, persze hogy türelmetlenül kértem a ró­zsaszínű csodát, persze hogy kiváncsi voltam az il­latára, de ilyen drága porté­kát nem engednek meg­szagolni. .. viszont ennek ellenére megvettem, gon­dolva, ötven koronáért csak jó illatokat árulnák s nekem ennyi pénzt megér, hogy ezentúl olasz illatfelhőbe burkolózhatok. Fizettem és ÁTVERTEK alig vártam, hogy otthon kipróbáljam... Mit mondjak... kiderült, hogy ötven koronás dezo- dorálónak nem illata van, hanem szaga. Nézem az idegen nyelvű írást, olvas­gatom. Valami nem stim­mel. Nem olasz szöveg ez, hanem román. Ejnye, jól becsaptak! Háborogtam egy sort, később aztán meg­enyhültem. sün) bocsána­tokat kértem lélekben a ke­reskedelemtől. Nem akar­tak becsapni, mentegettem őket és vigasztaltam maga­mat, mindössze annyi tör­tént, hogy összetévesztet­ték a román nyelvet az olasszal. Elvégre mindent ók sem tudhatnak... For­gatom a flakont töprengve, mi legyen vele. Használ­jam? Ne használjam? Ajándékozzam el? S egész véletlenül észreveszek vagy két négyzetmilliméter- nyi fehér papirt a dobozon. Kaparom, nem jön le, jó minőségű a ragasztó. Gőz fölé tartom, leválik a pici papírdarab, s apró betűkkel ugyan, de az áll ott: ára 28 lej. Ejnye, hát mégse bol­dog tudatlanságból adták el ezt olasznak? Átvertek... mert azt még csak elhi­szem, hogy a kereskede­lem nem tudja megkülön­böztetni a román nyelvet az olasztól, de hogy azt sem tudná, mi a különbség a Ura meg a lej között?... A zajártalom fokozódá­sát napról napra tapasztal­hatjuk. Seijnos, a zaj éle­tünk része lett. Károssága akkor is vitathatatlan, ha bizonyos mértékben meg­szokjuk a csend hiányát. Nem is tudatosítjuk, mitől vagyunk idegesek, ingerlé­kenyek, mitől csökken fi­gyelmünk s mitől fáradunk. Van, akit jobban, van, akit kevésbé, de talán minden­kit megvisel a rádiók, mag­netofonok bömbölése, vil­lamosok és vonatok zaka­tolása, járművek fékjeinek csikorgása. Egy idő után már nem gondolunk a szűnni nem akaró zajra, de ez mit sem változtat a puszta tényen. Sót, minél hamarabb meg­szokjuk, annál jobb. Tulaj­donképpen nincs is más választásunk. Ez akkor jutott először eszembe, amikor tényleges katona koromban (mivel a repülősöknél szolgáltam) a röptér tő szomszédságá- ban csak néhány hónap el­teltével tudtam átaludni az éjszakáikat. Annak a leg­jobb, akit a zaj a legkevés­bé zavar. Engem nem min­den zaj bosszant egyaránt, s gondolom, mások is igy vannak vele. Természete­DÖLYFÖS DUDASZÓ sen, kivált az hoz ki a sod­romból, ha akkor is zavarja valaki a csöndet, amikor az elkerülhető volna. Mint pél­dául ma reggel (pontban fél hatkor!) egy személyautó kürtjének hangja hasított a levegőbe. De nem egy­szer, hanem egymás után háromszor. Még hozzá hosszasan. Kihívóan. És fennhéjázva. Lakótelepünk egymás­hoz közel álló hatalmas épülettömbjeinek mind­egyikében nyilván ugyanúgy hallották a váratlan duda­szót, mint én. Vagyis egy közepes nagyságú falu la­kosságát kitevő tömeg volt kénytelen elviselni egyetlen ember meggondolatlansá­gát, vagy arcátlanságát. Az ablakból kitekintve láttam, hogy egy Volga áll az ut­cán, s vezetője benne ülve várja: a toronyház valame­lyik lakásából előjöjjön az a személy, akiért érkezett. A dudálás nyilván sok em­ber szeméből verte ki az álmot s biztosan jó néhány kisgyerek is felsírt hallatá­ra. Elég lett volna, ha a so­főr felcsönget az illető laká­sába, vagy egyszerűen . megvárja öt. Szerintem az ilyen csendháborítást nemcsak- hogy nem lehet megszokni, de nem is szabad. A vétkes igazán megérdemelné, hogy megtanítsák kesztúbe dudálni. 'Ll > -o r/y J IDŐSZERŰ GONDOLATOK A béke és a háború, a haladás és a reakció erői közötti küzdelemben, amikor a reális szocializmus országai ellen irányuló imperia­lista kampányok magukra öltik a lélektani háború jellegét, amikor a kínai, vezetés el­árulta a forradalmi mozgalom és saját népe érdekeit és szövetkezett a szocializmus, a haladás és a béke elleni legreakciósabb erőkkel, növekszik hírközlő eszközeink sze­repe. Idejében és határozottan kell leleplez­niük az imperializmusnak és a kínai hege- monistáknak reakciós törekvéseit, szemlél­tetően és meggyőzően kell rámutatniuk a re­ális szocializmus humanizmusára és a bur- zsoá renddel szembeni történelmi fölényére. Az imperializmus farkasszemet nézve a marxizmus-leninizmus igazával, mind gyakrabban használ fel féligazságot és kife­jezett hazugságokat is. Erre a célra eddig példátlan propagandagépezetet hozott létre. Ez elősegíti nemcsak a tőkés világ dolgozói­nak politikai és eszmei leigázását, hanem egyidejűleg feladata az, hogy hatással le­gyen a szocialista és a fejlődő országok népére is. A tőkés országok rádióállomásai nap nap után összesen 38 órán át sugároz­nak cseh és szlovák nyelvű, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellen irányuló mű­sort, hogy megbontsák a párt és a nép egységét, nemzeteinek, a szocialista orszá­gok felzárkózottságát, és főként szövetsé­günket a Szovjetunióval. Az antikommunista központok kidolgozták és szüntelenül tökéletesítik azokat a hosszú távú terveket és koncepciókat, amelyek meg­valósításával ártani akarnak az egész szoci­alista közösségnek és külön-külön az egyes szocialista országoknak. Minden előrelépé­sünket, amelynek velejárója az akadályok és a nehézségek leküzdése, még a legcseké­lyebb hibákat és fogyatékosságokat is, ame­lyekről nyíltan beszélünk s amelyeket helyre­hozunk, az imperialisták nyomban a szocia­lizmus csődje bizonyítékának minősítik. Ha valamely szocialista országban komolyabb problémák merülnek fel, azonnal szervezik és buzdítják az ellenforradalmi erőket. Még nem feledkeztünk s nem is feledkezünk meg arról, hogy milyen magatartást tanúsítottak 1968-ban a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, hogyan avatkoztak be bel- ügyeinkbe, miként ösztönözték az ellenforra­dalmat. Számukra csak az volt a jó, ami veszélyeztette a szocialista rendszert, ami szovjetéi lenességet váltott ki, ami éket ver­hetett volna közösségünk tagállamai közé és gyengíthette volna a Varsói Szerződést. (Vasil Bil’ak elvtársnak a Rudé právo megjelenésének 60. évfordulója alkalmá­ból mondott beszédéből) „KAPCSOLTAM, TESSÉK BESZÉLNI...“ Rónán Márta riportja FEHÉRJEVÁNDORLÁS Gály Iván riportja FEDOR ÚR HALÁLA Miroslav Krleza elbeszélése A 350 ÉVES VÁROS Kulcsár István riportja Örömömre szolgál, ha olyan emberekről írhatok, akik - mint például Horváth László, a vajá- ni (Vojany) Hőerőmű 46 éves lakatosa - a kerület legjobb dolgozóit bemutató faliújságra kerülnek. Ezek az emberek be­csületesen végzett munkájuk­kal kiérdemelték, hogy ország­világ előtt népszerűsítsük őket és munkaeredményeiket. Vi­szont - akárcsak az adott eset­ben is - bizonyos mulasztást is érzek. Miért? Azért, mert ezek­ről a példás dolgozókról több­nyire csak akkor beszélünk, írunk, ha „felfedezik“ őket, ha nevük és fényképük a megbe­csülés jeleként a táblára kerül. Horváth Lászlóról azon a kerületi ünnepségen szerez­tünk tudomást, ahol átadták az elismerő okleveleket, s el­mondták róla többek között, hogy 1934-ben született, 1965 óta szerelőként dolgozik a va- jáni Hőerőműben, mint az egyik kilenctagú szocialista munkabrigád vezetője, gazdag elméleti és gyakorlati tapaszta­latokkal rendelkezik, aktívan részt vesz az újítómozgalom­ban, több ágazati kitüntetést kapott. Ha szívvel A Hőerőmű vezetőitől ezt hallottam róla: „Nagyon ren­des ember, kiváló, szakember, munkája elismerést érde­mel..." Hasonló véleménnyel voltak róla munkatársai, isme­rősei. Maga Horváth László igy vélekedett a brigád munkasi- kereiröl: - Nincsen ennek titka, csak annyi, hogy szeretjük a munkánkat, mert azt valljuk, ha szívvel csinálja az ember, amit rábíznak, az eredmény nem maradhat el. És ö igaz szívvel, szakma­szeretettel végzi munkáját. Hi­szen, mint elmondta, annak idején apja otthon akarta ma­rasztalni, de őt a gépek von­zották, szakmát akart tanulni s végül meg is valósította elha­tározását. Előbb Michalovcén a kerüle­ti mezőgazdasági gépjavító üzemben dolgozott, később Budaházán (Budkovce) a szi­vattyúállomás munkáját irányí­totta. Innen került a vajáni Hő­erőműbe s azóta is ott dol­gozik. A Horváth-brigád sikeres csinálja... munkájáról, a brigádvezető ki­tűnő szervezőképességéről, minden beavatott és megkér­dezett elismeréssel beszél. És a brigádvezetö?- Azon szerencsés brigád- vezetők közé tartozom, akik megértésre, segítőtársakra ta­lálnak a kollektíva tagjaiban. Én magam, a legjobb szándék­kal sem lennék képes eleget tenni feladatainknak. Brigá­dunk minden tagja nagyon jól tudja, mi a kötelessége, kon­krét feladata, s azt is, hogy amit ma nem végzett el, az más­napra marad. Mindenki, aki egy kicsit is ért a gépi berendezésekhez, el tudja képzelni, milyen fontos feladata van egy hőerőműben a néhány tonnás ventillátorok­nak. Ezek karbantartása, főja­vítása a Horváth-brigád köte­lességei között szerepel. A berendezések jó kezekbe kerültek. Például az idén négy ventillátor generáljavítását irá­nyozta elő a terv. A Horváth- brigád tagjai az 52-es ventillá­tor főjavítását a tervezett öt hét helyett három hét alatt elvégez­ték, a K 23-as és K4-es ventillá­torok javításának határidejét három nappal lerövidítették. Van még egy nemes tulaj­donsága Horváth Lászlónak, amiről szólni kell. Ez pedig az, hogy amit ö maga tud, több évtizedes tevékenysége alatt szakmai, vagy egyéb területen tapasztalt, nem rejti véka alá, készségesen tovább adja. Nem tagadja meg a segítséget azoktól sem, akik még csak ismerkednek szakmájukkal. Mert Horváth László igazán sze­reti munkáját és kedveli azokat az embereket, akik tisztelik szakmáiukat. KULIK GELLÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom