Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-25 / 3. szám
y Vasárnap január 25- Keiet-Sziövá- nyugszik 16.23 iá: 7 20. 1 Nyugatnyugszik 09, nyugNévnapiukon szeretettet koszont |uk PÁL ÉS GEJZA nevű kedves olvasóinkat 1586-ban halt meg CRANACH német festő 1515) • 1851-ben Ame GARBORG (t 1924). AZ ÚJ SZÓ JOVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK tartalmából MERTEK ÉS GYŐZTEK Török Elemér riportja MINDIG CÍMRE SZÓLÓAN ÉS KÖVETKEZETESEN Frantisek Liska cikke Valljuk be töredelmesen, mi nők egyformák vagyunk, olyannyira nem tudunk ellenállni a különböző szépi- töszereknek, hogy meg sem próbáljuk - haszontalan idópocsékolás volna. Ha meglátunk a kirakatban egy új márkájú szappant, külföldi krémet, kölnit, nem tétovázunk, sietve megvesszük, attól félünk, elkaparintják elölünk. Én sem vagyok kivétel, minden új szépitöszert kipróbálok. Hogyne örültem volna, amikor megpillantottam a kirakatban egy rózsaszínű flakont potom ötven koronáért. s a mellette álló magyarázó céduláról azt is megtudtam, hogy a szépséges áru dezodoráló, és olasz behozatal. Persze hogy rögvest bementem az illatszerboltba, persze hogy türelmetlenül kértem a rózsaszínű csodát, persze hogy kiváncsi voltam az illatára, de ilyen drága portékát nem engednek megszagolni. .. viszont ennek ellenére megvettem, gondolva, ötven koronáért csak jó illatokat árulnák s nekem ennyi pénzt megér, hogy ezentúl olasz illatfelhőbe burkolózhatok. Fizettem és ÁTVERTEK alig vártam, hogy otthon kipróbáljam... Mit mondjak... kiderült, hogy ötven koronás dezo- dorálónak nem illata van, hanem szaga. Nézem az idegen nyelvű írást, olvasgatom. Valami nem stimmel. Nem olasz szöveg ez, hanem román. Ejnye, jól becsaptak! Háborogtam egy sort, később aztán megenyhültem. sün) bocsánatokat kértem lélekben a kereskedelemtől. Nem akartak becsapni, mentegettem őket és vigasztaltam magamat, mindössze annyi történt, hogy összetévesztették a román nyelvet az olasszal. Elvégre mindent ók sem tudhatnak... Forgatom a flakont töprengve, mi legyen vele. Használjam? Ne használjam? Ajándékozzam el? S egész véletlenül észreveszek vagy két négyzetmilliméter- nyi fehér papirt a dobozon. Kaparom, nem jön le, jó minőségű a ragasztó. Gőz fölé tartom, leválik a pici papírdarab, s apró betűkkel ugyan, de az áll ott: ára 28 lej. Ejnye, hát mégse boldog tudatlanságból adták el ezt olasznak? Átvertek... mert azt még csak elhiszem, hogy a kereskedelem nem tudja megkülönböztetni a román nyelvet az olasztól, de hogy azt sem tudná, mi a különbség a Ura meg a lej között?... A zajártalom fokozódását napról napra tapasztalhatjuk. Seijnos, a zaj életünk része lett. Károssága akkor is vitathatatlan, ha bizonyos mértékben megszokjuk a csend hiányát. Nem is tudatosítjuk, mitől vagyunk idegesek, ingerlékenyek, mitől csökken figyelmünk s mitől fáradunk. Van, akit jobban, van, akit kevésbé, de talán mindenkit megvisel a rádiók, magnetofonok bömbölése, villamosok és vonatok zakatolása, járművek fékjeinek csikorgása. Egy idő után már nem gondolunk a szűnni nem akaró zajra, de ez mit sem változtat a puszta tényen. Sót, minél hamarabb megszokjuk, annál jobb. Tulajdonképpen nincs is más választásunk. Ez akkor jutott először eszembe, amikor tényleges katona koromban (mivel a repülősöknél szolgáltam) a röptér tő szomszédságá- ban csak néhány hónap elteltével tudtam átaludni az éjszakáikat. Annak a legjobb, akit a zaj a legkevésbé zavar. Engem nem minden zaj bosszant egyaránt, s gondolom, mások is igy vannak vele. TermészeteDÖLYFÖS DUDASZÓ sen, kivált az hoz ki a sodromból, ha akkor is zavarja valaki a csöndet, amikor az elkerülhető volna. Mint például ma reggel (pontban fél hatkor!) egy személyautó kürtjének hangja hasított a levegőbe. De nem egyszer, hanem egymás után háromszor. Még hozzá hosszasan. Kihívóan. És fennhéjázva. Lakótelepünk egymáshoz közel álló hatalmas épülettömbjeinek mindegyikében nyilván ugyanúgy hallották a váratlan dudaszót, mint én. Vagyis egy közepes nagyságú falu lakosságát kitevő tömeg volt kénytelen elviselni egyetlen ember meggondolatlanságát, vagy arcátlanságát. Az ablakból kitekintve láttam, hogy egy Volga áll az utcán, s vezetője benne ülve várja: a toronyház valamelyik lakásából előjöjjön az a személy, akiért érkezett. A dudálás nyilván sok ember szeméből verte ki az álmot s biztosan jó néhány kisgyerek is felsírt hallatára. Elég lett volna, ha a sofőr felcsönget az illető lakásába, vagy egyszerűen . megvárja öt. Szerintem az ilyen csendháborítást nemcsak- hogy nem lehet megszokni, de nem is szabad. A vétkes igazán megérdemelné, hogy megtanítsák kesztúbe dudálni. 'Ll > -o r/y J IDŐSZERŰ GONDOLATOK A béke és a háború, a haladás és a reakció erői közötti küzdelemben, amikor a reális szocializmus országai ellen irányuló imperialista kampányok magukra öltik a lélektani háború jellegét, amikor a kínai, vezetés elárulta a forradalmi mozgalom és saját népe érdekeit és szövetkezett a szocializmus, a haladás és a béke elleni legreakciósabb erőkkel, növekszik hírközlő eszközeink szerepe. Idejében és határozottan kell leleplezniük az imperializmusnak és a kínai hege- monistáknak reakciós törekvéseit, szemléltetően és meggyőzően kell rámutatniuk a reális szocializmus humanizmusára és a bur- zsoá renddel szembeni történelmi fölényére. Az imperializmus farkasszemet nézve a marxizmus-leninizmus igazával, mind gyakrabban használ fel féligazságot és kifejezett hazugságokat is. Erre a célra eddig példátlan propagandagépezetet hozott létre. Ez elősegíti nemcsak a tőkés világ dolgozóinak politikai és eszmei leigázását, hanem egyidejűleg feladata az, hogy hatással legyen a szocialista és a fejlődő országok népére is. A tőkés országok rádióállomásai nap nap után összesen 38 órán át sugároznak cseh és szlovák nyelvű, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellen irányuló műsort, hogy megbontsák a párt és a nép egységét, nemzeteinek, a szocialista országok felzárkózottságát, és főként szövetségünket a Szovjetunióval. Az antikommunista központok kidolgozták és szüntelenül tökéletesítik azokat a hosszú távú terveket és koncepciókat, amelyek megvalósításával ártani akarnak az egész szocialista közösségnek és külön-külön az egyes szocialista országoknak. Minden előrelépésünket, amelynek velejárója az akadályok és a nehézségek leküzdése, még a legcsekélyebb hibákat és fogyatékosságokat is, amelyekről nyíltan beszélünk s amelyeket helyrehozunk, az imperialisták nyomban a szocializmus csődje bizonyítékának minősítik. Ha valamely szocialista országban komolyabb problémák merülnek fel, azonnal szervezik és buzdítják az ellenforradalmi erőket. Még nem feledkeztünk s nem is feledkezünk meg arról, hogy milyen magatartást tanúsítottak 1968-ban a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, hogyan avatkoztak be bel- ügyeinkbe, miként ösztönözték az ellenforradalmat. Számukra csak az volt a jó, ami veszélyeztette a szocialista rendszert, ami szovjetéi lenességet váltott ki, ami éket verhetett volna közösségünk tagállamai közé és gyengíthette volna a Varsói Szerződést. (Vasil Bil’ak elvtársnak a Rudé právo megjelenésének 60. évfordulója alkalmából mondott beszédéből) „KAPCSOLTAM, TESSÉK BESZÉLNI...“ Rónán Márta riportja FEHÉRJEVÁNDORLÁS Gály Iván riportja FEDOR ÚR HALÁLA Miroslav Krleza elbeszélése A 350 ÉVES VÁROS Kulcsár István riportja Örömömre szolgál, ha olyan emberekről írhatok, akik - mint például Horváth László, a vajá- ni (Vojany) Hőerőmű 46 éves lakatosa - a kerület legjobb dolgozóit bemutató faliújságra kerülnek. Ezek az emberek becsületesen végzett munkájukkal kiérdemelték, hogy országvilág előtt népszerűsítsük őket és munkaeredményeiket. Viszont - akárcsak az adott esetben is - bizonyos mulasztást is érzek. Miért? Azért, mert ezekről a példás dolgozókról többnyire csak akkor beszélünk, írunk, ha „felfedezik“ őket, ha nevük és fényképük a megbecsülés jeleként a táblára kerül. Horváth Lászlóról azon a kerületi ünnepségen szereztünk tudomást, ahol átadták az elismerő okleveleket, s elmondták róla többek között, hogy 1934-ben született, 1965 óta szerelőként dolgozik a va- jáni Hőerőműben, mint az egyik kilenctagú szocialista munkabrigád vezetője, gazdag elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik, aktívan részt vesz az újítómozgalomban, több ágazati kitüntetést kapott. Ha szívvel A Hőerőmű vezetőitől ezt hallottam róla: „Nagyon rendes ember, kiváló, szakember, munkája elismerést érdemel..." Hasonló véleménnyel voltak róla munkatársai, ismerősei. Maga Horváth László igy vélekedett a brigád munkasi- kereiröl: - Nincsen ennek titka, csak annyi, hogy szeretjük a munkánkat, mert azt valljuk, ha szívvel csinálja az ember, amit rábíznak, az eredmény nem maradhat el. És ö igaz szívvel, szakmaszeretettel végzi munkáját. Hiszen, mint elmondta, annak idején apja otthon akarta marasztalni, de őt a gépek vonzották, szakmát akart tanulni s végül meg is valósította elhatározását. Előbb Michalovcén a kerületi mezőgazdasági gépjavító üzemben dolgozott, később Budaházán (Budkovce) a szivattyúállomás munkáját irányította. Innen került a vajáni Hőerőműbe s azóta is ott dolgozik. A Horváth-brigád sikeres csinálja... munkájáról, a brigádvezető kitűnő szervezőképességéről, minden beavatott és megkérdezett elismeréssel beszél. És a brigádvezetö?- Azon szerencsés brigád- vezetők közé tartozom, akik megértésre, segítőtársakra találnak a kollektíva tagjaiban. Én magam, a legjobb szándékkal sem lennék képes eleget tenni feladatainknak. Brigádunk minden tagja nagyon jól tudja, mi a kötelessége, konkrét feladata, s azt is, hogy amit ma nem végzett el, az másnapra marad. Mindenki, aki egy kicsit is ért a gépi berendezésekhez, el tudja képzelni, milyen fontos feladata van egy hőerőműben a néhány tonnás ventillátoroknak. Ezek karbantartása, főjavítása a Horváth-brigád kötelességei között szerepel. A berendezések jó kezekbe kerültek. Például az idén négy ventillátor generáljavítását irányozta elő a terv. A Horváth- brigád tagjai az 52-es ventillátor főjavítását a tervezett öt hét helyett három hét alatt elvégezték, a K 23-as és K4-es ventillátorok javításának határidejét három nappal lerövidítették. Van még egy nemes tulajdonsága Horváth Lászlónak, amiről szólni kell. Ez pedig az, hogy amit ö maga tud, több évtizedes tevékenysége alatt szakmai, vagy egyéb területen tapasztalt, nem rejti véka alá, készségesen tovább adja. Nem tagadja meg a segítséget azoktól sem, akik még csak ismerkednek szakmájukkal. Mert Horváth László igazán szereti munkáját és kedveli azokat az embereket, akik tisztelik szakmáiukat. KULIK GELLÉRT