Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-24 / 20. szám
M ég húsz éve sincs, hogy Bulgáriában megalkották az első tévéfilmet. A galamb és a szőke férfi című alkotás, amely 1964-ben készült el, már félreismerhetetlen tévés formai jegyeket hordozott, s benne egy fiatal kommunista sorsáról vallottak az alkotók. Tartalmilag ennek folytatása volt a Lemezjátszó és olajbogyó a barátaimnak című film, amelyet ugyanaz az alkotó közösség forgatott. Erre az időre tehető a hagyományosan téves műfajnak tartott filmsorozatok születése is. Nye- gyelcso Csernyev filmrendező ötA BOLGÁR TÉVÉFILMRŐL részes - A vállpántos ördög című - sorozata aratta az első sikert. Ezt követően egyre több film készült s lassan a kimondottan képernyőre készült filmek többségének vetítése országos érdeklődést kiváltó eseménynek számított. A hőskort követően elsősorban a nemzetközi sikerek hatására, két fejlődés: időszakot különböztet meg a tévésszakma. A szinte valamennyi szocialista országban bemutatott, és többször megismételt huszonhat részes sorozat, a Minden kilométerkőnél után jó ideig izgalmat, kalandot ábrázoló filmek készültek. Sariandzsiev és Csernyev filmsorozatának hatása, stílusa még sokáig felismerhető a bolgár tévéfilmek többségén. A bolgár államiság kezdeteitől, az antifasiszta harcig terjedő tematika hatására, évekig csak a munkásmozgalom és ellenállás ka- landfilmszerú ábrázolása jelentette a sikert. A tematikai, formai és stílusbeli váltás csak 1974 után következett be. Ennek a váltásnak legfontosabb alkotásai már elvetették az egyszerű cselekmény dinamikus, kalandszerű ábrázolását és egyfajta gondolati elmélyültség jellemzi őket. Evsztatyieva Búcsú a szerelemtől, Pavlova A mi házunk című filmje nyomán egész sor ilyen jellegű alkotás készült. Mint a legtöbb európai televízió, a bolgár is arra törekszik, hogy sajátos arculatát, szerkezetét elsősorban a hazai filmprodukciók határozzák meg. Ám sem az anyagi, sem a technikai feltételei nem engedik meg, hogy ezt a törekvését teljesen valóra váltsa. Még így is évente 42 tévéfilmet forgatnak. 1978-ban került képernyőre Az eltűntek nyomában című négyrészes filmsorozat, amely Nyikolaj Hrisztov azonos című regénye alapján készült. Mindenesetre a tévé számára készített filmek többsége a bolgár történelem egy-egy időszakát ábrázolja. Ebbe a sorba tartozik az Egy nemzet mámora, amely tizenkét részben ábrázolja az 1876-os, török elleni bolgár nemzeti felkelést. A bolgátr állam megalakulása 1300. évfordulójának esztendejében a filmek jelentős része már a jelennel, a szocialista társadalomban élő ember gondjaival, munkájával foglalkozik. így kerül egymás mellé a múlt és a jelen a bolgár televízióban, s a tévéfilmforgalmazás így közvetíti ennek a népnek a történelmét, mindennapjait a baráti szocialista országokba. TÉVÉFILMEN A KOSÚTI ESEMÉNYEK BESZÉLGETÉS ROPOG JÓZSEFFEL „Egy dél-szlovákiai faluban, Nemeskosú- ton, 1931. május 25-én, piros pünkösd napján egy sikeres bérharc eredményeiről akart nyilvános gyűlésen beszámolni Major István, volt néptanító, kommunista képviselő a bérharcot lefolytató mezőgazdasági munkásoknak. A gyűlést a hatóságok betiltották, ám a nép mégis felsorakozott a kosúti főutcán. Hallani, tudni akarták, mi lett a sztrájk eredménye, mi a további teendő. A válasz: csend- örsortűz... Harcostársak, kortársak hullanak holtan a poros útra, sokan sebesülten, vérezve jajgatnak. A halottak között volt szülőfalumból a fiatal, 17 éves Gyevát Jani, Kosútról Zsabka Sanyi és Thurzó István. “ Bizonyára sokak számára ismerősek ezek a mondatok. Lőrincz Gyula írta le őket, aki festőművészként is egy egész sorozatot szentelt a kosúti véres eseményeknek, melyekről legutóbb a Szlovák Televízió készített háromrészes tévéfilmet, Tizennégy lövés címmel. Az egyes részek címe: Visszatérés, Véres pünkösd. Tárgyalás. Mint arról annak idején beszámoltunk, a CSKP megalakulásának 60. és a kosúti események 50. évfordulójára készült film rendezője Jozef Medved, aki Emil Kadnánai, a Véres Kosút című könyv írójával együtt, a forgatókönyv szerzője is. Operatőr Vladimír Ondruá. Major Istvánt Ivan Mistrík, Clementist Leopold Haveri személyesíti meg. Arendezóegyébkéntaleg- több szereplőt három vidéki színház - a nyitrai, nagyszombati és komáromi társulatából választotta ki. A Magyar Területi Színház és Thália Színpadának művészei közül főbb szerepekben láthattuk Csendes Lászlót és Ropog Józsefet, továbbá Konrád Józsefet, Takáts Emődöt, Boráros Imrét. Fazekas Imrét, Dráfi Mátyást, Pöthe Istvánt, Siposs Ernőt és Siposs Jenőt. Ezt különben már Ropog Józseftől tudom, akivel A széles tenyerű Feje nagy és szemé rmetes társai című darab próbájának szünetében beszélgetek a filmről, a forgatásról, szerepéről.- Hogyan esett ránk a választás? Ismer bennünket a rendező, már többször dolgoztunk együtt vele, én is, Csendes Lad is. És mert hasonlítunk egymásra a Lacival, mi alakítjuk a Gavora-fivéreket. Ha jól emlékszem, tavaly májusban kezdtük a munkát; egy hónapja fejeztük be az utószinkront. A legtöbb felvétel egy majorbein készült, aztán forgattunk Plavecky Őtvrtokon, Nagyszombatban és Galántán.- Egy korábbi beszélgetésünkből tudom, valamennyi színész közül neked volt a legtöbb forgatási napod, ha nem tévedek, összesen harminchárom. Mit szoltál a forga- tókönyvhöz, szerepedhez, amikor először találkoztál vele?- Az iskolában, később az esti egyetemen sokat hallottam a kosúti eseményekről a sor- tüzröl, az áldozatokról, de úgy, olyan tág összefüggésekben, ahogy a forgatókönyv foglalkozik az egésszel, úgy nem ismertem, mint ahogy Gavora is ismeretlen volt száDerítse ki, Major merre jár, kikkel találkozik (Gyökeres György felvétele) momra. Jó felépítésű szerepnek tartom, elejétől a végéig. Mellesleg az első részben főszerep.- Beszélnél róla?- Ez a Gavora családjával kivándorol Belgiumba. A munkanélküliség kényszeríti oda öt. Azonban ott sem jobb a helyzet, hamarosan visszatérnek. Épp annyijuk van, hogy a jegyet meg tudják venni. Amikor hazatérnek, Major István már szervezi a munkásokat, úgyhogy Jozef Gavora szinte belecseppen a munkás-megmozdulásokba; hallgatja Major beszédét. Ez az első találkozása a munkásmozgalommal. Aztán az öcs- cse közbenjárására, aki egy majorban dolgozik, lakáshoz jut ugyanott - az egyik istállóban. Munkát is kap. A többi munkás be akarja őt szervezni a mozgalomba, de Gavora tart ettől, mert gazdája megfenyegette, sőt, arra akarja felhasználni, hogy derítse ki, Majormerrejár, kikkel találkozik. Alánya előbb jut el a munkásmozgalomhoz, emiatt figyelmezteti is őt Schwarz, a gazda. Közben meghal a fia, mert az intéző nem akar kocsit adni, amivel idejében orvoshoz vihetné. Aztán jön a sortűz, mely a korábban történtekkel együtt olyan hatást gyakorol rá, hogy ő is a munkások pártjára áll, hiába kényszerítik őt a csendőrök, hogy a tárgyaláson valljon a munkások ellen, vagyis mondja azt, hogy a munkások provokálták ki az egészet. Schwarz tehát azt várta Jozef Gavorától, hogy kémkedni fog neki, és épp az ellenkezője történt. Van gerince ennek az embernek, azért tetszett a szerep. Elveszíti a munkáját, együtt harcol, sztrájkol a többi munka- nélkülivel. És azért is dolgoztam szívesen ebben a szerepben, mert igényes és mint televíziós szerep, különleges feladatot is jelentett, hiszen az ember közeibe kerül a kamerával, következésképpen minden arcmozdulatnak jelentősége, jelentése van, egy rossz vonás sokat ronthat.- A színésztársak közül kinek az alakítása tetszett?- A Mistríké Major szerepében. Zimková a feleségemet játszotta, nagyon jól, aranyosan. Jó volt dolgozni a rendezővel. Persze, minden munkát akkor jó végezni, egyedül is, mással is, ha az igényes.- Téged hallunk a filmben, vagy szinkronhangot?- Én csináltam meg az utószinkront is. Megdolgoztam vele, míg sikerült. Jeleztem előtte a rendezőnek, hogy a magyar a-t és e-t lehet majd érzeni a beszédemen, ö azt válaszolta, nem érdekes, úgyis délvidéken játszódik a történet.- Mint ahogyan a Ladislav Ballek A segéd című regénye nyomán készülő tévéfilm is, melyben úgyszintén kaptál szerepet.- Igen, csempészt játszom. Koncz Gábor a segéd; szerepel még a filmben többek között Elő Romancík, Pécsi Ildikó. Esztergomban, Győrben, Budapesten, Bratislavá- ban forgatunk, illetve e városok környékén. Egyébként a forgatások miatt most A széles tenyerű Fejenagyban csak második szerep- osztásban játszom, az önkéntes rendőrt. Alighogy véget ér beszélgetésünk, már szólítják a színészeket, köztük Ropog Józsefet - folytatódik a próba. (bodnár) < l/étségtelen, hogy a budapesI' ti tévében most futó vetélkedők legnépszerúbbike a Kapcsoltam. A Vitray Tamás által indított játék, rövid idő elteltével, a fiatal műsorvezető, Rózsa György kiváltsága lett. Nem véletlenül emlegetek kiváltságot, hiszen ez a fajta, időről időre ismétlődő és ezáltal állandósuló jelenlétet, kapcsolatot is teremtő műsor jó útra- valót adhat az olyan sokat emlegetett „tévés személyiség“ (köz- felkiáltással adományozott) cím elnyeréséhez. A Kapcsoltam mindazt a formai és tartalmi jegyet hordozza, amely egy vetélkedő jellegű tévéműsort, társadalmi rétegekre való tekintet nélkül, nézetté tesz. Elsősorban a demokratizmusa ragadja meg a nézőt. Az általánoséin elterjedt telefon és az általánosan megszerezhető műveltség elegendő a részvételhez. Ráadásul a telefonnal nem rendelkező, a fővárostól és a vidéki városoktól távolabb élő nézőkről sem feledkezik meg. Hetente több ezer megfejtés közül sorsolják ki a tíz nyertest, természetesen a nyilvánosság előtt. Többször bebizonyosodott már, hogy az egyetemi oklevél kevés a győzelemhez, mert az elvont gondolkodáshoz szokott agysejtek lassabban is mozdulhatnak a konkrét, gyakorlati logikát igénylő feladatokra. Nem véletlen tehát, hogy diákoktól kezdve, szinte mindenki, munkás és értelmiségi versenyez. Az ilyen magas nézettségi arányt elérő műsor, a jó szerkesztői munkán .kívül, a,,már említett „tévés személyiséget“ is igényli.. S ha a kettő akárcsak csírájában is jelen van, már győztes lehet a műsor is. Jelleget és arculatot kap, népszerű és ezzel együtt vitatott lesz. Olyannyira, hogy az esetlegesen előforduló tévedéseket, hibákat is csak sokszorosan felnagyítva észleli a néző. A véletlen vagy a műsorszerkesztés ördöge úgy hozta, hogy alig két napon belül volt alkalma a nézőnek a Kapcsoltam paródiáját majd magát a műsort is látni. A magyar parodisták egyik vitathatatlanul legszemfülesebb és legtehetségesebb egyénisége Gálvölgyi János. így az ö görbetükrében és a felnagyítva torzító lencséje alatt láthatta a néző kedvelt vetélkedőjét. S bevallhatja, hogy volt min nevetnie. Közbeve- tóleg fontosnak tartom megjegyezni, hogy paródiát jellegtelen, tartalmi és formai értékeket nélkülöző műsorról, irodalmi alkotásról, színészi játékstílusról, emberi egyéniségről nem lehet készíteni. A karikatúra, a paródia a markáns jegyek, a karaktert döntően meghatározó tulajdonságok által alig észrevehetővé zsugorított fonákságokat nagyítja ki. Kihasználva így a közkedveltség, és az ezzel járó szeretet és tisztelet megbocsájtását, amely az érintett személyiség és műsor fonákságait a felnagyítás ellenére is hajlandó elnézni. Aligha lehet sikeresen parodizálni azt a műsort, amelynek bemutatása után egy ország dühöng, hogy elrabolták szabadidejét, kijátszottak bizalmát. Ezért is érthető, hogy Gálvölgyi Kapcsol- tam-paródiája a választott műsor- témához hasonló fogadtatásban részesült. S eddig nincs és nem is volt különösebb baj. Csakhát eljött a vasárnap este is, amikor Gálvölgyi János helyett- sajnos - Rózsa Györgyön is kénytelen voltam mosolyogni ínevetni nem akartam, hiszen keserű ízek is keveredtek az „édességbe). Egy „holtbiztos“ sikerműsor egyéniségjegyek birtokában lévő ismert vezetőjét láttam zavartnak, idegesnek. Olyannak, amilyennek a paródia bemutatása előtt soha. Gondolom, Gálvölgyi János sem ehhez van szokva. Legalábbis eddigi paródiáira nem így reagálhattak az érintettek. Nem akarhatták mindenáron megszívlelni a „tanácsokat“, nem igyekezhettek változtatni közvetlenséget és emberi kapcsolatot teremtő szokásaikon. Különösebben nem kell bizonygatnom, hogy Rózsa Györgynek sem volt erre szüksége. A telefon műszaki hibáit leszámítva, Gálvölgyi János paródiájának megnézéséig észre sem vettem, hogy a műsorvezető mikor iszik, mikor csap át kötelező udvariassága kedveskedő közvetlenségbe. Nem beszélve arról, hogy Gálvölgyi óhatatlanul (a műfaj törvényei szerint) leegyszerűsített és sűrített. Éppen ezért a mai napig nem sikerült megértenem Rózsa György emberileg egyébként tisztességes reagálását a Gálvölgyi paródia hasonló értékrendü kitételeire. Az egyéniség, a munka értékelvei szembeállított fonákságokat (ámeiyeket ráadásul felnagyítva a humor eltorzított) vállalni kell, mert nem csináltak, nem mímel- tekT hanem a legtisztességesebb emberi jellem és tevékenység velejárói. S ez felér egy általános tanulsággal, még a nézők számára is. DUSZA ISTVÁN A KAPCSOLTAM-ÉS PARÓDIÁJA 1981. V. 24. N m 14 (k-r)
