Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-24 / 20. szám
1981. V. 24. A hőmérő ugyan csak 88 Fahrenheit azaz 32 Celsius fokot mutat, de ahová a nap süt, ott persze sokkal több van. És itt, az egyenlítőtől délre, a Csendes-óceán közepén ehhéz még 80 százalékos páratartalom is járul. Egész évben. Becsukom tehát az erkélyajtót, bekapcsolom a klímaberendezést és elvonulok zuhanyozni. Tíz perc múlva, amikor visszajövök, már nem vakít a nap, ellenkezőleg, zuhog az eső, de olyan sűrűn, ahogyan talán még életemben nem láttam. Mire ezt felmérem, a felhőszakadás már el is állt, és újabb két perc múlva ismét tűz a nap. A továbbiakban megtanulom, hogy Tutuila szigetén ez mindig így van. Pago Pagóban, Amerikai Szamoa fővárosában (amelyet pangopango-nak kell ejteni, s amely a hasonnevű öbölről kapta a nevét), évente 5000 milliméter csapadék hull. Az innen mindössze hét kilométernyire lévő nemzetközi repülőtéren viszont egyharmadával kevesebb. Ki érti ezt? De a szamoai szigetvilágban mindenesetre nem szoktak esőért imádkozni. A nép egyébként, így mondták nekem, meglehetősen vallásos. Katolikusok, anglikánok, metodisták, mormonok. Attól függően, hogy a múlt században milyen misszionáriusok jutottak el legelőbb a fajújukba. Most, vasárnap délelőtt Amerikai Szamoa teljes lakossága - 32 500 fő - a szigeteken dolgozó nyugat-szamoai vendégmunkásokkal, valamint a még messzebbről érkezett palagikkal (azaz amerikaiakkal, fehér emberekkel) együtt istentiszteleten vesz részt. Engem Fanga Tiai visz el gépkocsiján, akivel előző este ismerkedtem meg a kormányzósági hivatalban. Statisztikai kiadványok összeállításával foglalkozó tisztviselő. De nem mister-nek (úrnak), hanem chief-nek (főnöknek) illik szólítanom. Ez azonban nem hivatali beosztásának szól, hanem a hagyományos szamoai hierarchiában betöltött helyének. A Pago Pago-i metodista templom torony nélküli földszintes betonépület. Alapterülete akkora lehet, mint egy jókora iskolai tornaterem kétszerese. Kétoldalt zsalugáter- szerű ablakok. Tejüveg-lapjaik vízszintesre fordítva, hogy legalább valamennyire járjon benn a levegő. A szemben lévő falon két Krisztus-kép és két ingaóra. Alattuk az úrasztala, amelyen szebbnél szebb virágokkal teli vázák sorakoznak. A jobb sarokban az alig megemelt szószék, előtte egy kis harmonium. Fiatal leány játszik rajta. Az első padsorokat a kórus foglalja el. A hölgyek hosszú fehér ruhát és nylon-, vagy szalmakalapot viselnek. A férfiakon bokáig érő ing van, amely alatt nem hordanak nadrágot. A fiatal fiúk kivételével viszont valamennyien nyakkendőt kötöttek az ünnepi alkalomra és a rettentő hőség ellenére is európai zakót viselnek. Lábukon saruszerú börszandál, csuklójukon kvarcóra. A prédikációt nem értem. Favaji lelkész ugyanis szamoai nyelven beszél. A hívek kezében ugyancsakszamoa- biblia. Mint később megtudtam, ez egyike a nagyon kisszámú nemzeti nyelvű könyveknek. A népiélekhez értő misszionáriusok már a múlt században lefordították az egész Szentírást szamoai nyelvre. A Csendes-óceáni szigeteken élő kis népnek a történetét és a szokásait is egy Fred testvér nevű palagi szerzetes írta meg, ugyancsak szamoai nyelven. Ennek már ötven esztendeje, ám azóta is csaknem ez az egyetlen nemzeti nyelven írott mű ebben a tárgykörben. Az iskolák részére éppen most adták ki újra. A tanítás egyébként alapvetően angolul folyik és jobbára csak otthon, a családban tanítják a fiatalokat anyanyelvűkre, nemzeti hagyományaikra. Az istentisztelet után meghívnak a papiakba, ahol a helyi előkelőségek vannak jelen. Favaji tiszteletest búcsúztatják, aki este repül Honoluluba orvosi kezelésre. Az ajtóban hagyjuk cipőnket és a földre helyezett gyékényeken törökülésben helyet foglalva hozzálátunk a korai ebédhez. Fiatal lányok és fiúk banánlevélbe csavarva nyitott húskonzervet, sült csirkét, kétféle halat hoznak (egyikük a finom húsú maki maki), azután kompótot szolgálnak fel, végül fagylaltot keksszel. Kenyér helyett a kenyérfa sülttök-ízú termését majszoljuk. Mindenki kézzel eszik, csak engem szánnak meg késsel-villával... A kelet-szamoai szigetvilág legnagyobb és egyetlen igazán lakott szigete, Tutuila mindössze 32 kilométer hosszú és 10-12 kilométer széles. Ezt is csaknem kettévágja a 8 kilométer hosszú, 90 fokos szögben a testébe hatoló, fjondszerüen karcsú Pago Pago-öböl - ez az eszményi kikötőhely. Amerikai Szamoa tulajdonképpen ennek köszönheti azt a csekély jelentőségét is, amelyre valaha szert tett. Erre az óceáni viharoktól kiválóan védett, mélyvizú öbölre ugyanis szénkikötőként volt szükségük az amerikaiaknak, akik néhány évtizeddel felfedezése után, nem sokkal a század- forduló előtt tették rá a kezüket erre - a San Frandscótól és Tokiótól nagyjából egyforma távolságra lévő - kis szigetcsoportra, a Csendes-óceán déli vidékén. Mint az Egyesült Államok védnöksége alatt álló gyarmat (terület, küibirtok- ahogy tetszik) népe jóformán a második világháborúig háborítatlanul élt a felbomlóban lévő ősközösségi társadalom körülményei között és szinte naturális gazdálkodást folytatott. A Japán elleni háború idején óriási támaszpontot, kiképző tábort állított fel Szamoán az Egyesült Államok. Akkor honosodott itt meg a civilizáció, az amerikai politikai rendszer, a szamoai patriarchális demokráciával keverve. A csaknem az öskommunizmusban élő nép egyszeribe fejest ugrott a kapitalizmusba. A Pago Pago-öbölben ma két korszerű halkonzervgyár működik. Igaz, ezzel a terület modern ipara ki is merül. De azért van itt jól gépesített konténer-kikötő; a közép-európai országutaknál nem rosszabb betonút kerüli a szigetet; mindenütt ég a villany, a hegyi falvakban is ott a telefon stb. Tavaly óta műhold továbbítja ide az amerikai kontinensről a tv-músort és a távtárcsázásos telefonhívásokat A főváros központi terén, a rendőrség épületével szembeni fészerben ugrásra készen állnak az - akár nagyvárosi követelményeknek is megfelelő - tűzoltó autók. A tér harmadik épülete a Fonó. Ez először fölöttébb romantikusnak tűnt nekem, kivált, amikor megtudtam, hogy minden falu közepén ott áll a fonó. Ezekben azonban legfeljebb a szavakat szövik- fonják, lévén, hogy ez a szó szamoai nyelven tanácsot jelent. A Pago Pago-i Fonó a kis nemzet törvényhozása Két kamarája van; a tulajdonképpeni képviselőház, amelybe választják a tagokat és a feisöház, amelybe a nemzetségek küldik el megbízottukat. Néhány esztendeje Amerikai Szamoa népe maga választja kormányzóját (azelőtt közvetlenül Washingtonból nevezték ki). A szigetcsoport lakói nem teljes jogú amerikai állampolgárok, de ha külföldre utaznak, amerikai útiokmányt kapnak. Amerikai Szamoa belső önkormányzata a hagyományos mater-rendszeren alapszik. A társadalom legkisebb sejtje az alga - a nagycsalád - amely monogám házasságra épülő, rendszerint sokgyermekes családokat (több nemzedéket, testvéreket) foglal magában. Ennek élén áll a matai, vagy főnök. Számos ilyen aiga alkot egy nemzetséget, amelynek élén a nagyfőnök áll. Ez a rendszer meglehetősen bonyolult és ellentmondásosnak is tűnik. A szakirodalomban például azt olvastam, hogy a főnököket a nagycsalád, illetve a faluközösség választja. Ezzel szemben Fuimaono nagyfónök, Amerikai Szamoa kormányának kabinetfőnöke, a kérdés kiváló szakértője úgy tájékoztatott, hogy ezek a tisztségek rendszerint apáról a legidősebb fiúra, illetve néha a legidősebb leányra szállnak. Asszony is lehet főnök. Maga Fuimaono nagyfónök egyébként, aki végigvitt Tutuila szigetén és megmutatta nemzetsége falvait, nagyon érdekes személyiség. A második világháborúban az amerikai tengerészgyalogságnál szolgált Ratal fiú volt még, amikor apja meghalt és ót választották a helyébe nagyfónöknek. Ez nemcsak azzal jár, hogy ó dönt atyafiai vitás ügyeiben, hanem a mezőgazdasági munkák rendjét is ö határozza meg. A földeket ugyanis közösen művelik (kisállatot tenyésztenek, torógyökeret, mangót, banánt kókuszdiót kenyérfa-kenyeret termesztenek.) Ma már azonban mindez csak részben a közösség tulajdona. A törvény ugyan kimondja, hogy Amerikai Szamoán csak az rendelkezhet házhelynél nagyobb földdel, aki legalább ötven százalékban szamoai, de egyebekben kétértelmű. A földek egyre inkább magántulajdonosok kezébe mennek át, akik aztán felesbérletbe adják ki a faluközösségnek. Fuimaono nagyfőnök maga is - központi közigazgatási tisztségén túl - nemcsak a legfőbb tekintély, bíra és bíró a maga falvaiban, hanem egyben föidesúr is. Mégis, amint .falvainak amerikai típusú betontéglából épült családi házai, vagy hagyományos, cölöpökön nyugvó, kerek nád- fedelű épületei között elhaladtunk, senki sem hajlongott a nagyfónök előtt. Barátságosan köszöntötték, egy-két szót váltottak vele, de olyan is akadt, akinek Fuimaono köszönt előre. Ez a még részben ős-, vagy faluközösségi rendszer az oka annak is, hogy az Amerikai Szamoa-i társadalom anyagi gondjai kevéssé szembeötlóek. A tavalyi statisztika a felnőtt lakosság 12 százalékát tartja számon munkanélküliként Ez tulajdonképpen nagyon magas arány. Mivel azonban az emberek falujukból járnak (vagy nem járnak) el dolgozni, mindez némileg elkenódik. Figyelembe véve, hogy az élelem nagyrésze a falvakban megterem, fűteni nem kell, a ruházkodásra nagyon keveset kell fordítani, hogy az orvosi ellátás részben ingyenes, Amerikai Szamoán az életnívó a körülményekhez képest elég magas. Jóval alacsonyabb ugyan, mint a teljesen amerikanizált Hawaii-szigeteken vagy Guamón, de jóval magasabb, mint a Csendes-óceáni szigetvilág apró szuverén államaiban. Nyugat-Szamoán, Fidjin, Tongán. Fuimaono nagyfónök is ugyanígy vélekedik, hozzátéve, hogy az ősi hagyományokat, a matai-rendszert és a nemzeti földtulajdont őrizni kell. Különben úgy járhatnának, mint rokonaik, az ugyancsak polinéz származású hawaiiak, akik előbb földjeiket veszítették el, azután nemzeti öntudatukat, jellegüket, végül csaknem teljesen az anyanyelvűket is. Fuimaono általában, de ebben különösen tájékozott ember. Már nagyfönökké választása után öt évig tanult közigazgatást és agronómiát a Hawaii Állami Egyetemen. Később évekig Amerikai Szamoa képviselője volt az anyaországban, Washingtonban. (Onnan egyébként telefonon, illetve repülőgéppel küldött magnetofonszalagon távirányította, instruálta nemzetsége tagjait, döntött vitás ügyeikben.) A szigetcsoport jövőjéről nincsenek kialakult elképzelései. Egyrészt nacionalista (a fiatal nemzetek fiainak módjára), másrészt nincsenek benne ellenséges érzületek a palagikkal (az amerikaiakkal) szemben. Nem vitás: a 32 és fél ezer lakosú hét kis sziget magában aligha életképes. Még ahhoz is kicsiny, hogy akár a távolabbi jövőben az Egyesült Államok 51. állama legyen. Van-e egyéb megoldás? Frands-szel, egy huszonöt év körüli fiatalemberrel egy fiafián ismerkedtem meg. A fia fia szamoai nyelven nem unoká-1 jelent (mint hihetnék), hanem afféle vígságot, táncmulatságot. Ez alkalommal valósággal Gaugin-képek- röl leszállt csokoládébarna lányok fűszoknyás, popsiforgató polinéz táncával kezdődött (középiskolás diáklányok és titkárnők adták elő) és discóval folytatódott. Azután ismét szamoai táncok következtek, ahol a zenekar - ha egyáltalán nevezhetem így - kizárólag ütőhangszerekből! állt Francis pontosan úgy cifrázta a modern táncokat, ahogyan a New York-i Stúdió 54-ben szokásos és közben - pontosabban; utána - szidta nekem az ameriaki futószalag-kultúrát, amely elárasztja őket, szamoai fiatatokat. Ő is megerősítette, hogy a matai-rendszer szilárd és eszük ágában sincs feladni. Csak éppen a nemzeti kultúrát nehéz őrizni. A palagik ugyan egyáltalán nem akadályozzák őket annak megtartásában és a szamoai nyelv művelésében, pallérozásában, iskolai oktatásában, csak éppen nem is segítik azt elő. Maga Francis ugyancsak angolszász, de nem amerikai kultúrában nőtt fel: ösztöndíjjal Új- Zélandon tanult. És sokat járt Nyugat-Szamoán - ezen a szomszédos szigetcsoporton -, amely új-zéland-i gyámsági területből tizenkilenc esztendővel ezelőtt vált független állammá. Ott bezzeg - mondja - szamoai nyelven beszél a rádió, könyvek, újságok jelennek meg, és az iskolákban is ezen a nyelven oktatnak. Persze többen is vannak (mintegy négyszer annyian), mint Amerikai Szamoa lakói. A kapcsolat áliandó. Apiából, Nyugat-Szamoa fővárosából naponta többször is indul repülőgép Pago Pagóba.- Gondolja, hogy csatlakoztok kellene hozzájuk? - kérdezem a fiatalembert. A fejét ingatja.- Nézze - mondja -, először is, az ö függetlenségük csak látszat-függetlenség. Minden minisztériumban ott ülnek az angol és az új-zélandi tanácsadók. Másodszor, sokkal szegényebben élnek, mint mi, akiket részben az amerikai nagybácsi tart ki. Ha nem így lenne, akkor nem árasztanának el bennünket legálisan, de főként illegálisan a csónakon-hajón ideszökdöső nyugat-szamoai vendég- munkások.- Hát akkor?- Gazdaságilag kellene lábra állnunk és függetlenné válnunk. Nekünk is, nekik is. Azután kellene együttesen gondolkodnunk egy Nagy-Szamoa létrehozásán, amely nem lenne sem amerikai, sem új-zélandi, hanem csak szamoai. Negyvennyolc órával később a Pago Pagó-i nemzetközi repülőtéren találkoztam ismét véletlenül Francis-szel. Az amerikai kontinensről és Hawaiiból várta több száz család a hetenként háromszor közlekedő óriásgéppel érkező rokonokat, barátokat. Az emberek a földre kuporodtak a váróteremként szolgáló, oldalt nyitott cölöp-nád építményekben. A parkolóban százával várakoztak a helyi rendszámú gépkocsik. A rendszámtáblákon ezt a feliratot olvastam: Motu o fiafiaga.- Mit jelent ez? - kérdeztem Francis-töl.- Annyit tesz a mi nyelvünkön, hogy a boldogság szigete.- És valóban az? - faggatóztam tovább. A szamoai fiatalember úgy elgondolkozott, mintha először töprengett volna ezen. Csak jó öt perc múlva felelte:.- Nem tudom, uram. Ószintén mondom, nem tudom. KULCSÁR ISTVÁN 5 A Fonó (a törvényhozás) épülete Pago Pagóban (A szerzó felvétele)
