Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-18 / 2. szám
TUDOMÁNYI TECHNIKA Épül a világ legnagyobb vízi erőműve A távközlési rendszerekben a kutatástól és a fejlesztéstől kezdve a gyártáson, a szerelésen és az üzemeltetésen át egészen a karbantartásig a fizikai, főleg a villamosságtani mérések egész sorát kell elvégezni, számos esetben rendkívüli pontossággal. Csehszlovákiában a távközlési mérőműszerek fejlesztésével a Tesla Távközlési Kutatóintézete fog- lelkozlk Prágában. Itt dolgozzák ki az új mérési módszereket, a mérőműszerek új működési elveit, s a kifejlesztett műszereket a TESLA vállalatai a hazai szükségleteken kívül kivitelre is gyártják. A KGST keretei között megvalósuló tudományos- műszaki együttműködés széles lehetőségeket biztosít a kutatóintézet számára a magas műszaki színvonal eléréséhez. A beépített mikroszámítógépekkel működő elektronikus mérőműszerek új nemzedéke például a nemzetközi élvonalba tartozik. Ezek a műszerek automatizálják a méréstechnikát és jelentős megtakarításokat eredményeznek mind a gyártóknál, mind a felhasználóknál. Különösen nagy jelentősége van ennek a munkatermelékenység növelése szempontjából, hiszen a távközlési berendezések gyártásánál a munkaszükséglet 30-50 százalékát a mérések teszik ki. A felvételen Miroslav Valkoun kutatómérnök egy mikroszámítógéppel vezérelt frekvencia-szintetizátor befejező bekötési munkálatait végzi (A CSTK felvétele) Kazettaátrakó berendezés a Ganz-Mávagből Az Itaipú vízi erőmű, amely három dél-amerikai állam, Argentína, Brazília és Paraguaj találkozási pontjánál épül, befejezése után 12 600 MW-os teljesítményével a világ legnagyobb vízi erőmüve lesz. Az építkezésen 1974 óta körülbelül 22 000 ember dolgozik, s jelenleg naponta mintegy 1400 tonna betont helyeznek a gátba, amely 1865 méter hosszú és 176 méter magas lesz. A betonozási munkálatok egyik jellegzetessége, hogy egy speciális üzem naponta 30 tonna jeget szállít az építkezésre a betonkeverék hűtéséhez, hogy garantáltan repedésmentes legyen a szilárdulás. Az egész építkezés 12,4 millió m3 betont és 71 000 tonna acélt emészt feli Eddig a betonozási munkáknak több mint a felét végezték el, s feltételezhető, hogy a terv szerint 1983-ban az Itaipú vízi erőmű megkezdi a villamos áram termelését. A mű teljes befejezésére 1989-ben kerül sor. HARC AZ „ÉNEKLŐ KŐÉRT“ A hajdanában itt élt indián törzsek nyelvén az Itaipú elnevezés „éneklő követ“ jelent. Így nevezték ugyanis a Paraná folyó hatalmas vízeséseit, amely 3300 kilométeres hosszával a dél-amerikai kontinens egyik legnagyobb víz- hozamű folyója. A vízhozam tekintetében csupán az Amazonas és az Orinoco előzi meg. A Paraná a közép-brazíliai fennsíkon ered, s amíg a az argentinjai pampára ér, nagyon gyors esése van. Ez a körülmény teszi kedvezővé villamos energia termelésére, ezért a folyó felső, brazíliai szakaszán már eddig is több vízi erőmű épült. A világ legnagyobb vízi erőművének építését szintén Brazília kezdeményezte, amely rendkívül gyors ütemben fejleszti iparát, s a Sao Erőmű az Északi-tengeren t Az egyik NSZK-beli erőmű- építő vállalat azt tervezi, hogy úszó erőművet épít az Északitengeren egy egyébként túl drágán kitermelhető földgáz- mező fölé, amely a tengerfenék alatt van. A Nordwestdeutsche Kraftwerke, amely már évek óta tanulmányozta a tervet, most kidolgoztatta a műszaki terveket és hamarosan hozzákezd a megvalósításhoz, amelyet az Európai Gazdasági Közösség is jóváhagyott. A 350. ..400 MW-os teljesítőképességű gázturbinás erőmű költségeit kb. 200 millió dollárra becsülik. Az erőművet azért telepítik a tengerre, hogy így hasznosítsanak néhány földgázforrást, amelyek távol esnek a kiépített vezetékrendszertől. Az elgondolást 12 évvel ezelőtt szabadalmaztató szakemberek szerint az ilyen erőműszigeteket 3-4 éven át lehet gazdaságosan üzemeltetni a gázmezők felett, de esetenként 10 éven át is elláthatók tüzelőanyaggal. A gázmező kimerülése utárvaz erőművet más telephelyre lebet vontatni. A termelt villamosenergiát nagyfeszültségű egyenáramú kábelen át lehet a partra juttatni. Ilyen erőművek már üzemelnek az NSZK, Norvégia, Svédország, valamint Kanada és Kalifornia partjainál. (Technika) agglomerációnak óriási mennyiségű villamos energiára van szüksége. A Paraná folyó azonban határvonalat is képez Brazília és Paraguaj között, ezért Paraguaj is hasznot akart húzni a brazíliai tervekből. Mivel azonban Itaipú mindössze 17 kilométerre fekszik az argentínai határtól, s Argentína is tervbe vette a vízi erőmű megépítését a Paraná folyón, ezért az argentínaiak saját érdekeiket látták veszélyeztetve az Itaipú vízmű tervezett építésével. Ezért szak- véleményeket dolgoztattak ki a létesítmény káros következményeiről a halászatra, a Paraná folyó és a La Plata öböl hajóforgalmára, valamint' arról, hogy milyen katasztrofális következményekkel járna Argentína számára egy esetleges gátszakadás az Itaipú vízmű rendszerében. Brazília és Paraguaj azonban figyelmen kívül hagyta az argentínai tiltakozásokat, s egyenlő részesedéssel közös beruházásként kezdték el a vízmű építését. Paraguaj azonban az ehhez szükséges alaptőkét Brazíliától kapta kölcsön. Mivel azonban az iparilag elmaradott és aránylag gyér lakosságú Paraguajnak nem lesz rá lehetősége, hogy 35 milliárd kWh energiát képező évi „részesedését“ teljes mértékben hasznosítsa, így a Brazíliától kapott kölcsönt villamos energia formájában fogja törleszteni. Közben az Itaipú vízi erőmű építési költségei a kapitalista gazdaságban bekövetkezett inflációval összefüggésben hihetetlen mértékben megnövekedtek. A műszaki tervezés időszakában még 2 milliárd dollárral kalkuláltak, jelenleg azonban 10 milliárd dollár körül mozog az építkezés feltételezett költsége. Brazília ennek ellenére reálisnak tartja ezt az óriási méretű és rendkívül költséges beruházást, mivel kőolajforrásai egyáltalán nincsenek, s atomerőmüvekkel sem rendelkezik, emellett a népesség gyors szaporodása következtében lakosságának a létszáma elérte a 122 milliót. Ma Brazília 50 milliárd dolláros állam- adósságával a világ legjobban Az atomerőművek nukleáris fűtőanyagának újrafeldolgozásakor keletkező, erősen sugárzó hulladék végleges elraktározása, eltemetése máig megoldatlan probléma. Eddig jobbára a felhagyott sóbányákban vagy gránitkózetben való eltemetést tartották a legjobb megoldásnak. Egy müncheni kutató most azt javasolja, hogy juttassák a világűrbe a veszélyesen sugárzó atomsalakot. Egy mai átlagos teljesítményű (1000 MW-os) atomerőmű üzeme közben évente körülbelül ezer ki- logrammnyi erősen sugárzó hulladék keletkezik, amelyet a fütö- anyagrudak újrafeldolgozásakor le kell választani. Legjobb lenne ezt a veszedelmes atomsalakot egyenesen a Napba, vagy a Naprendszer határain túlra juttatni - ez eladósodott országai közé tartozik. Ez részben annak a következménye, hogy az országban a villamos energiának több mint 80 százalékát a drágán behozott kőolaj alapján állítják elő. Egészen más következményekkel jár azonban az Itaipú vízi erőmű megépítése az elmaradott és gazdaságilag gyenge Paraguaj számára. A Brazíliával kötött megállapodás szerint, amely csaknem teljes mértékben fedezi az építkezés költségeit, a „törlesztésként“ Brazíliának juttatott villamos energia ára 50 éven át változatlan marad. Az ezen felül értékesített áramért Brazília cruzeiros- szal, saját pénznemével fizet, amiért Paraguaj csak brazil árut vásárolhat. Ez a megállapodás tehát elmélyíti Paraguaj gazdasági függőségét Brazíliától, amihez még az is hozzájárul, hogy mintegy 120 OOObrazíliai nagybirtokos óriási területeket vásárolt a Paraná folyó paraguaji oldalán, ahol főleg szóját termelnek. KOMPROMISSZUM ARGENTÍNA ÉS BRAZÍLIA KÖZÖTT Az Argentína és Brazília közötti politikában 1979-ben váratlan fordulat következett be, ami azt eredményezte, hogy Argentína, Brazília és Paraguay háromoldalú megállapodást kötött a Paraná folyó közös kihasználásáról. Ennek lényege az, hogy Brazília lemondott egy további Itaipú vízi erőmű építéséről, s helyette Argentínával .közösen fog építeni vízi erőműveket a Paraná folyón, elsősorban a 4400 MW teljesítményűre tervezett, s 105 méter magas gáttal épülő Corpus vízi erőműről van szó. A megállapodás értelmében a két ország egyesíti villamosenergetikai hálózatát, s a jövőben közös lépéseket tesznek az Uru- guaj folyó energetikai potenciáljának kihasználására. Ezen kívül a két ország az atomenergetikát is kooperációban fogja fejleszteni. (HORIZONT, Berlin) azonban nagyon jelentős összegbe kerülne. Sokkal kevesebb költséggel járna, ha a Föld körüli térségben létesítenének atomtemetőt. Biztonsági okokból körülbelül háromezer kilométer magasságú pályára kellene juttatni alkalmas rakétával a radioaktív hulladékot, ahonnan töDb százezer év múlva jutna vissza a földfelszínre a veszedelmes szállítmány, ha ilyen pályáról egyáltalán visszajönne. Statisztikai számítások szerint egymillió rakétaindításból mindössze egy esetben szabadulhatna fel egy hidrogénbomba sugár- terhelésével járó sugárzó anyag. Senki sem tudja azonban, hogy erre már az első rakétaindítás során, vagy csak az egymilliomodik indításakor kerülne-e sor. (delta) A KGST-országok atomerőmű- vi gyártásszakosodásáról szóló sokoldalú megállapodás keretében Magyarország is szállít berendezéseket a baráti országokba. Ennek alapján a Ganz-Mávag kazettaátrakó berendezés gyártására és szállítására kapott megbízást. A Ganz-Mávag kiemelt feladata a Paksi Atomerőmű egyes berendezéseinek gyártása és szerelése. Az erőműhöz az acélszer- kezeteket, a darukat, a felvonókat, a hűtővízellátás gépi berendezéseit, a vízkivételi művet, és nem utolsósorban a kazettaátrakó berendezést gyártják és szerelik. A szocialista országokban épülő és részben már üzemelő atomerőművek reaktorai a Szovjetunióban kifejlesztett WER típusú (nyomottvizes), fokozott biztonsági követelményeket kielégítő reaktorok. A kazettaátrakó berendezés az atomerőmüvek reaktorait kiszolgáló, az ember közvetlen beavatkozását nem igénylő, távvezérelt manipulátor. Feladata a friss és a kiégett üzemanyagrudak kezelése, berakása a reaktorba, kirakása és átrendezése, továbbá a reaktoron belül a különböző vizsgálatok és javítások elvégzése. Az átrakóberendézés fő részei: az átrakóhíd, az átrakókocsi, a munkarúd, a tv-rúd, a kábelkocsi és a vezetőkabin. A komplett berendezés tömege - tartozékokkal együtt - 115 tonna. A berendezés 9800 mm nyomtávú, nagy pontosságú sínpáron mozog, amely közrefogja a kiszolgálandó tereket (reaktorakna, pihentető medence és a konténermedence). A több mint 20 m mélységben elvégzendő műveletek rendkívül szigorú követelményeket támasztanak a berendezéssel szemben, különösen háromdimenziós mozgása pontosságának tekintetében. Ennek megfelelően szigorúak a gyártási és technológiai követelmények, a szerelési és beállítási előírások, amelyek nagy pontosságú gyártóberendezéseket, különleges szaktudást és igen gondos munkát igényelnek. A gépet nagy üzembiztonságú villamos berendezés működteti és vezérli. Az átrakási technológiai, illetve a műveletek ellenőrzésére zárt láncú tv-rendszer áll az átrakást irányító fizikus és operátor rendelkezésére. Az optimális átrakási időt optikai rávezető indikátor és nagy pontosságú útmérö rendszerek biztosítják. A biztonság fokozása érdekében a berendezés a reaktorcsarnokon kívül elhelyezett távvezérlő pultról is irányítható. Az 1980 szeptemberében elkészült első kazettaátrakó berendezés után a Ganz-Mávag további átrakóberendezéseket fog gyártani a szocialista országokban épülő atomerőművek számára. A 440 MW-os reaktorokat kiszolgáló átrakóberendezések gyártásával egyidőben a gyár felkészül az 1000 MW-os reaktorblokkokat kiszolgáló berendezések gyártására is. A Ganz-Mávagon belül 1978 elején alakult meg az atomerőmű- vi gépészeti osztály, amely az érkező dokumentációt folyamatosan honosította, és azt 1979 márciusában fejezte be. Eközben a folyamatban levő rekonstrukció lehetővé tette az egyes nagy méretű alkatrészek megmunkálását. Megfelelő műhelycsarnokot és próbahelyet kellett kialakítani, s a műszakiak és a szakmunkások képzéséről is gondoskodni kellett. A megtett intézkedések, a dolgozók szorgalma és szakértelme eredményeképpen a teljes dokumentáció átvételétől számítva alig két és fél év alatt elkészült a Ganz-Mávagban az első kazettaátrakó berendezés. (Műszaki Élet) GYEPESÍTETT PARKOLÓHELY A városok belterületein létesített aszfalt-, illetve betonburkolatú parkolóhelyek eléggé költségesek, s létesítésüknél az esővíz elvezetése is gondot okoz. Arról nem is beszélve, hogy csökkentik a települések zöldövezetét és esztétikai szempontból is kedvetötlenül hatnak. Ezért a Prágai Építőipari Vállalatok Kutató és Fejlesztő Intézetre javaslatot dolgozott ki füvesíthető betonelemek gyártására, s ki is próbálta a használatukat. A betonelemek bordái közötti üregeket humusszal töltik ki és bevetik fűmaggal. A 40x60x12 cm-es, valamint a 80x120x14 cm-es betonelemeket 3-10 cm vastag agyagos homokrétegre rakják, előtte azonban az egész területet el kell simítani és tömöríteni kell. A betonelemeket a Prágai Cementipari Szövetkezetben, az Ostravai Mélyépítő Vállalatban, a Gottwaldovi Gyárépítö Vállalatban, valamint a Prievidzai Bányaépítő Vállalatban gyártják. Az építők eddig Gottwaldovban, Brati- slavában, Brnóban és Nővé Mesto nad Metují-ban létesítettek gyepesített parkolóhelyeket. (TT) Atomtemető a világűrben? 1981. I. 18.
