Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-03 / 17. szám
ÚJ szó Az a nyugtalanító gondolat térített vissza Losonc (Luőenec) és környéke kommunistáinak múltbeli osztályharcos tevékenységéről közel egy hónappal ezelőtt megjelent írásom témájához, hogy - egykori harcostársait, ismerőseit nem számítva - a köztudatban alig él dr. Herz Sándor pártalapító, hazai, de nemzetközileg is jól ismert kommunista funkcionárius emléke. Akkor - a sajtó terjedelmi kötöttsége folytán - csak mintegy futólagosán írhattam róla, nagyarányú és olykor kiemelkedően fontos tevékenységének csupán egy-két jelentéktelenebb mozzanatát rögzíthettem írásomban. Hazai magyar nyelvű sajtónkban tudtommal nemigen jelent meg mozgalmas életét, a munkásosztály és pártunk küzdelmeiben vállalt és betöltött szerepét méltató érdemleges írás. Ha valóban így volna, épp most van az ideje, hogy pótoljuk ezt a hiányt. 1981. V. 3. Foglalkozása: orvos hivatása: kommunista forradalmár Említett riportom alanyának, Weil Jenő elvtársnak a visszaemlékezéséből akartam megtudni azt is, ki volt igazából Herz doktor, hiszen hosszú éveken át személyesen ismerte, együtt dolgozott vele.- Mi, idősebb kommunisták még tanúsíthatjuk - szólt a tovatűnt időkbe réved- ve -, hogy akár itt a városban vagy a járásban, de a pártkerületben, sőt országosan is alig zajlott pártakció, amelyhez valamilyen köze ne lett volna - akár mint rendkívül ötletes kezdeményezőnek, akár mint energikus szervezőnek, de agilis és merész kiállású résztvevőnek is. S ezt nemcsak én állítom... Rövid szünet után, aki saját ténykedéséről, érdemeiről mintegy mellékesen, mindig névtelen többes számban beszélt, valamilyen különös belső hevülettől fütött hangon folytatta:- Kérdezze meg akármelyik idősebb losonci lakost - kommunistát vagy akár politikailag indifferens személyt is -, milyen embernek ismerte. Mindenki mint talpig becsületes, a szegény emberekkel, a nincstelenekkel mélyen együttérző, melegszívű, s épp ezért nagyon népszerű embert és orvost őrzi az emlékezetében. Megmondhatják, hogy lankadatlanul és hihetetlen ügybuzgalommal mindig azon munkálkodott, hogy a munkásnép, a proletárok nehéz sorsán, embertelen életkörülményein javítson. Szinte alig telt el napja, hogy ne tett volna az érdekükben valamit. Az idős pártalapító apró epizódokra is kiterjedő elbeszélése nyomán, oklevéltári anyagok s egyéb dokumentumok böngészése közben kibontakozott előttem dr. Herz Sándor fogorvos intellektuális alkata, közéleti tisztessége, emberi nagysága, s ezek szintéziseként - a forradalmár típusú kommunista alkata. Kiteljesítése azonban történetírói munkát, kisebb monográfiát igényelne és érdemelne. Dobáináról származott, s a Budapesten végzett orvosi tanulmányai után 1902-ben került Losoncra, vasúti orvosnak. 1906-ban belépett a szociáldemokrata pártba, s a munkásmozgalmi hagyományokban különben sem szűkölködő város és környéke politikai életét már első megnyilvánulásai is forradalmi irányba lendítették. Emberi magatartása miatt elsősorban a nincstelenek, a proletárok, a munkások, a kis fizetésű alkalmazottak és köztisztviselők fogadták rokonszenv- vel, de még a tisztességes önálló iparosok meg kereskedők is. Viszont a város középosztályához tartozók, kiváltképp a kispolgárok, előbb csak tartózkodó, hűvös magatartást tanúsítottak iránta, majd miután tudomást szereztek róla, hogy egymás után több választási időszakban is a szociáldemokrata párt városi szervezetének elnöki tisztségét tölti be, s nem titkolja progresszív baloldali nézeteit hallgatólagosan megszakították vele kapcsolataikat. Egyszerűen csak mert előítéleteikkel nem fért össze, hogy fogorvos létére a „szaktársak“ közé keveredik és antiklerikális előadásokat tart a munkásság akkori gyülekezőhelyein. Az meg sem fordult a fejükben, hogy természet- és társadalomtudományos előadásai közérthető formában az egyszerű dolgozó embereket rendkívül érdeklő, alapvetően fontos politikai, szociális és egészségügyi kérdésekről világosították fel, s hogy a munkások társadalmi öntudatra, politikai tisztánlátásra nevelésének ügyétől elválaszthatatlan a népművelés és az ismeretterjesztés is. Közben publicisztikai tevékenységet is kifejtett. Az akkori szociáldemokrata sajtóorgánumokban, munkásújságokban, a helybeli lapokban, főleg a Népjogban jelentek meg éles politikai töltésű cikkei, tudósításai. Amellett antialkoholista mozgalmat indított és munkás-sportegyesületet is szervezett.- 1914-ben behívták katonának, s akkor olyasmit tett, amit az ő társadalmi pozíciójában bárki más aligha merészelt volna véghezvinni. Amíg itthon, Losoncon tartózkodott, tiszti egyenruhában jelent meg a munkások gyűlésein, és háborúellenes előadásokat tartott nekik. Rossz rágondolni is, hogy mi történt volna, ha épp olyankor toppan be egy cirkáló katonai járőr... Új távlatok előtt Aztán nemsokára a frontra vezényelték. Az olaszországi hadszíntérre került, ahol később megsebesült. Embertenyésztés címmel könyvet _ irt, melyben kifejtette az osztály nélküli társadalomról alkotott nézeteit. E müve nyomtatásban is megjelent Budapesten, 1918-ban. Aztán a frontról hazatért szabadságra, s levelet írt Wekerle Sándornak, amelyben a háború folytatásának céltalanságáról és értelmetlenségéről igyekezett meggyőzni az akkori tiszavirág-életű miniszterelnököt. Vissza sem tért a frontra, ahelyett magánorvosi rendelőt nyitott. Annak ellenére, hogy a város legjobb képességű fogorvosa volt, az ún. úri társaság és a nyárspolgárság zöme szocialista gondolkodása és szociális magatartása miatt nyíltan bojkottálta. Páciensei főleg munkások vagy nyomorgó kisemberek voltak akiket többnyire ingyenesen kezelt. Azonnal hozzákezdett a munkásság politikai szervezéséhez. Különösen élénk tevékenységet fejtett ki az 1918-1919-es forradalmi időszakban. 1919. március 29-én több baloldali társává/ együtt letartóztatták és az Havai tegy- házba zárták, ahonnan a munkásság tiltakozásának hatására szabadon bocsátották - mint még jó néhányszor élete folyamán. Állandó kapcsolatot tartott a Kommunisták Magyarországi Pártjával, és szoros szálak fűzték Kun Bélához és a magyar kommunisták akkori központi vezetőségének néhány más tagjához, később pedig az illegális párt emigrációba vonult bécsi, majd moszkvai vezetőségéhez is. 1920-ban már a szociáldemokrata párt itthoni harcaiban vett részt, s minden erejével, legjobb képességeinek latba vetésével a baloldal győzelméért küzdött. Elsősorban a helyi pártszervezetben, de a losonci pártterület küldöttségének élén a CSKP lubochnai előkészítő és prágai alapító kongresszusán is. Az elmondottakon kívül az oklevéltári adatok, sokatmondó újságcikkek s más dokumentumok a kommunisták rendkívül kiterjedt tevékenységéről - kiválóan szervezett pártmozgalomról tanúskodnak. A legtöbbször dr. Herz Sándor nevével találkozom. A Losoncon rendezett tiltakozó nagygyűléseken, a járás községeiben tartott népgyűléseken, pártgyűléseken, a sztrájkoló munkások között a burzsoá állam gazdaságpolitikája, a munkanélküliség, az árdrágítás, a hatósági erőszak, a politikai jogtiprás ellen agitált. A városi tanácsban, a képviselő- testület kommunista tagjaként pedig állandóan szót emelt a kizsákmányolt tömegek emberi jogainak és érdekeinek érvényesítéséért. Folyton tiltakozott s beadványokat terjesztett elő az ipari üzemek leszerelésének megakadályozása, a növekvő munkanélküliség megszüntetése, a fokozódó nyomor enyhítése, a munkáscsaládok mind elviselhetetlenebb lakásviszonyainak, szociális és egészségügyi körülményeinek megjavítása érdekében. A becses ereklye- Nem csökkentem más vidékek forradalmi mozgalmainak értékét, ha azt állítom, hogy Szlovákiában az egyik legerősebb pártterület a losonci járás volt - szólalt meg újra Weil elvtárs. - Ez eléggé köztudott volt. Feltehetően ennek is köszönhető, hogy 1925-ben az érsekújvári választókerületben Herz doktort parlamenti kommunista szenátorrá választották. Az mindesetre bizonyos, hogy forradalmi munkásmozgalmunk, kommunistáink harcos tevékenységének híre a Szovjetunióba is eljutott, mert 1927-ben az Októberi Forradalom 10. évfordulójára a moszkvai Dinamo gyár munkásai érdemeink elismeréseként és a proletár szolidaritás kifejezéseként egy gyönyörű, hímzett vörös zászlót küldtek a járási pártbizottságnak. Azt hiszem, illegálisan, a „korridoron“ keresztül juttatták Csehszlovákiába. A prágai pártközpontból, már minden különösebb veszély nélkül, Herz elvtárs hozta haza. Persze ennek a különleges értékű zászlónak hosszú története van. A teljesség igénye nélkül azonban ezúttal is meg kell említeni egy-két fontosabb mozzanatát. Mindenekelőtt azt, hogy egyike volt azoknak a harci lobogóknak, amelyeket a Dinamo gyár (ma Moszkvai Kirov Dinamógyár) kommunistái őriztek az Októberi Forradalom első napjaiban vívott moszkvai harcok emléktárgyaiként. Először 1928. május elsején került a nyilvánosság elé. A felvonuló menet élén kijelölt Dr. Herz Sándor az 1920-as évek végén (Archív-felvétel) zászlóvivő és az őt kísérő hatvantagú őrség haladt, akik minden eshetőségre felkészülten, ütlegekkel, sót egyikük-má- sikuk még revolverrel is felszerelve ügyelt arra, nehogy rendőr vagy más hatósági személy férkőzzön a zászló közelébe. Amikor mégis ilyen veszély fenyegeti gyorsan leoldozták a nyeléről, s valamelyik megbízható munkásasz- szony a kabátjába vagy a blúza alá rejtve gyorsan, de óvatosan hazavitte, így óvták mintegy évtizedeken át minden május elsejei, november hetediki vagy más ünnepi felvonuláson is. Közben mindig más-más kommunista család őrizgette s viselte gondját otthonában. A legnagyobb veszély a Horthy-féle megszállás után leselkedett rá. A hatósági pribékek hiába szimatolgattak utána, mert csak hárman tudtak folyton váltakozó rejtekhelyeiről: Boldis János, az első zászlóvivő, a felesége és Sinka Gyula. A leghosz- szabb ideig Boldisék rejtegették, a lehető legelképzelhetetlenebb helyeken - még farakás alá és temetői kispad alá ásva, vagy fekvőhelynek használt ládában, párnába varrva is. Ha Horthy nyomozói nem, a felszabadító Vörös Hadsereg tisztjei annál inkább tudták a nevezetes zászló hollétét. A város felszabadítása után néhány szovjet tiszt azonnal felkereste Boldisnét, s az első kérdésük az volt: „Mama, hol van a zászló, mutasd!“ Azután már minden ünnepi felvonuláson felszabadult érzésekkel, büszkén vitték és viszik, mindig tisztán, ropogósra vasalva lobog a tömegek élén. A járási pártbizottság őrzi - mint a Nagy Október üzenetét s a proletár testvériség jelképét és zálogát. A Komintern szavára Dr. Herz Sándor politikai munkásságának szerves, szinte természetes részét képezte a nemzetközi kommunista mozgalomban való részvétele is. Többek közt két ilyen jellegű akcióját nem hagyhatjuk említés nélkül. Azonkívül, hogy rendszeres kapcsolatban volt a CSKP Központi Bizottságával, a Kominternnek is haszhos szolgálatokat tett, sőt az illegális KMP Központi Bizottságához is szoros szálak fűzték. Személyesen felelt azért, hogy a Moszkva-Berlin-Prága-2ilina-Losonc- Ózd vonalon a Komintern által küldött kommunista sajtótermékek, propagandaanyagok, direktívák eljussanak a magyar kommunisták bécsi emigráns vezetőihez, budapesti illegális központi szerveihez, nem utolsósorban Prágába, ahonnan a CSKP KB továbbította pártszerveinkhez. Ez a tevékenység, amelynek útvonala visszafelé is ugyanaz volt, Herz doktor irányításával, teljesen megbízhaI tó kommunisták közreműködésével, a konspiráció legszigorúbb szabályai, gyakran változó eljárásai szerint folyt. A hatóságok mégis tudomást szereztek róla, amint azt az akkori Turöiansky Sváty Martini Megyei Hivatal egy, az összes szlovákiai járási hivatalhoz intézett leirata tanúsítja... A másik ilyen nevezetes akció egy titkos kommunista összejövetel megrendezése volt, amely 1928-ban Herz doktor lakásán, illetve Tausz Barna szimpatizáns fogász rendelőjében zajlott le, s amelynek résztvevői a bécsi emigrációban élt Kun Béla, Révai József és Orosz Nándor, valamint a magyarországi illegális kommunisták voltak - tíztagú bányászküldöttség -, Podhornyík József, a „kis bányász" vezetésével. Ennek a titkos találkozónak a lebonyolításáról, a megbeszélés tárgyáról, a résztvevők kilétéről, érkezéséről és távozásáról egyetlen kívülálló sem tudott meg semmit. A beavatottak is csak jóval az esemény lezajlása után szereztek tudomást néhány dologról Herz elvtársról. Azt is legfeljebb a magyarországi kommunista mozgalmak történetében jártas ember tudhatja, hogy az 1926-27-ben fokozódó terror miatt a KMP csak a legális munkásszervezetekben és a szak- szervezetekben fejthetett ki bárminemű tevékenységet. Ezért a legális és az illegális módszerek kombinálásával, szélesebb demokratikus bázisra építve különféle megmozdulásokat készített elő, amelyek végül is az 1930. szeptember 1 -i, százezreket felölelő tömegtüntetésbe torkolltak. XXX Politikai tevékenységéért ez idő tájt Herz elvtársat halmazatilag több mint hatéves börtönbüntetésre készült ítélni a burzsoá joghatóság - csak a szenátori mandátumának lejártával érvényét vesztő mentelmi jogának megszűnésére várt. A szovjet kormány azonban nemzetközi érvényű szerződései, ill. megállapodásai alapján menedékjogot adott neki. Elvtársaitól, barátaitól, jó ismerőseitől elbúcsúzva, 1930-ban a Szovjetúnióba távozott, s Moszkvában telepedett le. Tagja lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának - az egyik ajánlója Kun Béla volt -, de megmaradt a CSKP tagjának is. A Szo- ciálhigiéniai Intézet orvosaként dolgozott, s kiváló munkájáért kitüntetést is kapott. Komintern ajánlására széles körű politikai és agitációs munkát végzett a magyar és a német ajkú emigráns kommunisták között, a marxista egyetemen pedig magyar nyelven tartott előadásokat. Amellett művelődéspolitikai anyagokat fordított orosz és német nyelvű kiadványokból és lapokból s azokat eljuttatta pártunk prágai központjába. Losonci elvtársainak, megbízható szimpatizánsok nevére címezve leveleit, gyakran küldte beszámolóit az ottani eseményekről s magáról. Sok losonci is azonban csak annyit tud róla: a neve utcanév. 1938-ban hunyt el. XXX Egyetlen írásban csak körvonalazni lehet alakját. Ez is csak a hézagpótlás igényével született. Remélhetőleg a hiányosságait, legalább egy kisebb monográfia megírásával, pótolja majd valamelyik történész. Egy így is bizonyos: számára a kommunista mozgalom nem átfutó epizódok sora veit, hanem élete lényege, létezése értelme. MIKUS SÁNDOR Alté amur EUrtíT
