Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-04-26 / 16. szám

HARMINC NYELV ÉS EZER HEGY ORSZÁGA Akik először jártak Dagesztánban, nemegyszer csodálkozva tették szóvá, hogy az egymáshoz közel eső hegyi falvakban az emberek más-más nyelven beszélnek. A régészeti ásatások bizonyítják, hogy e tenyérnyi területen több ezer év óta éltek emberek. A magas hegyek meg- védték a lakosságot az ellenség támadá­saitól. De egyben akadályozták is a kü­lönböző törzsek egyesülését, korlátozták a kultúrák és nyelvek kölcsönös közele­dését. Ezért Dagesztán rendkívül sok­nyelvű ország, noha lakossága mindösz- sze 1,6 millió fő. Itt viszonylag kis területen, 50,3 ezer négyzetkilométeren (alig nagyobb, mint Svájc), harmincnál több népcsoport él. A nyugati hegyvidéket avarok, a velük rokon andik, ahvahok, botlihok, karaték, didák lakják. A keleti hegységekben la­kok és dargok élnek. A Szamur folyó medencéjében a lezgek nemzetiségi csoportjai telepedtek meg, akikhez az ágútok, rutulok, cahurok, és tabaszará- nok tartoznak. A Tyerek partjaitól délre kumikok, északra a nogajok, Dagesztán legrégibb városában, Derbentben és környékén pedig a hegyi zsidótatok, azerbajdzsá­nok, oroszok élnek. Amikor 60 évvel ezelőtt, 1921. január végén az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaságon belül megala­kult a Dagesztáni Autonóm Szovjet Szo­cialista Köztársaság, hegyvidékének tör­ténelmi nevét kapta. A felhők fölött Dagesztán oroszul a^,hegyek orszá­gát“ jelenti. Bár a köztársasághoz csatol­ták a Nogaj sztyeppékét és a Kizljár síkságot is, területének több mint felét mégis a hegyek uralják. A népsűrűség a hegyvidékeken alacsony: átlagosan negyven ember négyzetkilométerenként. Dagesztán a természet öserejével bű­völi el az embert: a fennsíkokat át- és átszelik a mély szakadékok. A szirtek között felhők úsznak, a szakadékokban sasok repkednek. Csak a szűk utak tör­nek felfelé itt-ott a hegyi településekhez. Lenyűgöző a hegyi autók, falvak képe; a meredek hegyoldalból emelkednek a magasba. Valamikor minden aul lép­csőzetesen „erődöt“ alkotott: az építmé­nyeket szorosan egymáshoz illesztették, ajtónyílásokkal és padlásnyílásokkal kö­tötték össze, a fedett utcák folyosókhoz hasonlítottak. Néhány aulnak bejárati ka­put is építettek, "felvonóhidakkal, így az ellenség támadásakor tökéletesen el tud­ták szigetelni magukat a külvilágtól. Manapság a hegylakók kényelmes há­zakban élnek, békében és barátságban a szomszédaikkal, és csak az aulok külső képe tanúskodik az évszázados tradíci­ókról. Számvetés készült... Amikor tíz évvel ezelőtt Dagesztán fővárosában, Mahacskalában a köztár­saság megalakulásának 50. évfordulójá­ra kiállítást rendeztek, a szervezők zavar­ba jöttek. Azt a hatalmas fejlődést, ame­lyet Dagesztán népe a szovjethatalom ideje alatt elért, egyszerűen nem volt mihez hasonlítani. A forradalom előtti, koldusszegény Dagesztánban nem volt villamos energia, gépgyártás, fémfeldol­gozó ipar, műszergyártás, vegy-, olaj-, szövőipar.- Vajon egybe lehet-e vetni a tucatnyi munkással dolgozó, kézi erővel bőrt kiké­szítő műhelyeket egy hatalmas szer­számgépgyárral? - tette fel a kérdést az SZKP dagesztáni területi bizottságának első titkára, Mahomed-Szalam Umaha- nov. - Manapság Teheránban, Bombay- ben, Havannában és a világ sok más városában dagesztáni szerzámgépekkel dolgoZnak.A szovjethatalom 60 éve alatt az ipari termelés csaknem kétszázszoro­sára nőtt. A Dagesztánban gyártott ter­mékek ma a világ 70 országába eljutnak. A szerszámgépek és a textil mellett nép­szerűek konyakjaink, boraink és szőnye­geink. A köztársaság természeti körülményei kedveznek a mezőgazdaság fejlődésé­nek, noha a hegyekben, ahol a falusi lakosság zöme él, nem elegendő a szán­tóföld. Ezért az állam a hegyi kolhozok többségének a síkságon is juttatott földet, így a nyári időszakban a kolhozparasztok egy része a juhnyájakkal felvonul az alpesi rétekre, másik része a síkságon műveli a kolhozföldeket. A mezőgazdasági vezető ágazata a juhtenyésztés. Dagesztánban 1980 elején körülbelül négymillió juh legelt, majdnem háromszor annyi, mint Észak- Kaukázus többi autonóm köztársasá­gában. A dagesztáni települések mindig híre­sek voltak háziiparukról. Uncukul telepü­lésen gyárilag állítják elő a somfából készülő szép sétabotokat, írószereket, merőkanalakat. Anszalta és Anda falvak a birkagyapjúból szőtt, fekete vállszűrök- röl híresek. Gocatl falu ötvösékszereiről ismert. Kubacsi hegyi aul lakosai már a IX. században híresek voltak művészi fémmegmunkálásukról. Régebben pán­célingeket, vérteket, sisakokat, fegyvere­ket, pisztolyokat készítettek. A XIX. szá­zadban áttértek a török és szablyák, továbbá az ezüstedények és dísztárgyak gyártására. Az aul lakói kitűnően értik a feketítés és a vésés sajátos technikáját. Gadzsi-Abdulla Ibrahimov és Alihan Ah- medov munkái teheráni, párizsi, New York-i, isztambuli kiállításokon többször nyertek érmeket és díjakat. A megszelídített elemek energiája A dagesztáni földön 1800 kisebb-na- gyobb folyó folyik. A köztársaság víz­energia-készlete meghaladja Norvégjáét, Olaszországét, Svédországét, Finnor­szágét. A Szulak folyón 1963-ban épült fel a 72 ezer kW teljesítményű Csirjurtovi Vízerőmű. Ezt követte Szulak csirkeji ka­nyonjában egy nagyobb vízi erőmű építé­sé. A Szulak folyó a sziklák által néhány méternyire beszűkített helyeken 700 köb­méter vizet szállít másodpercenként. Igen sok turistát vonzott ide a látvány: hogyan tombol a Szulak a Csirkeji ka­nyonban. A többi közt a híres francia író, Dumas is felkereste. A helyi lakosok sohasem mulasztják el megjegyezni, hogy ez a kanyon egyike a legményeb- beknek a világon, s az amerikai Colorado kanyonnal rokonítják. Amikor megkezdték a vízi erőmű épí­tését, a kanyon meredek falaira szikla­mászók - kivétel nélkül hegylakók - ka­paszkodtak föl, hogy előkészítsék a rob­bantásokat. Ám vezetőjük egy szőke orosz leány volt, tapasztalt alpinista. A vízi erőmű első aggregátja 1976-ban kezdett működni, aztán a második, a har­madik, és 1979-ben pedig a negyedik is munkába lépett. Az Észak-Kaukázusban a Csirkeji Víz­erőmű a legnagyobb teljesítményű. Két­milliárd 470 millió kilowattóra elektromos energiát termel évente. A 230 méteres boltíves duzzasztóművet sziklaalapba ágyazták. A duzzasztómű teste könnye­dén emelkedik a lábazattól a hegygerinc felé. Az építkezés során még 15 kisebb vízi erőmű is készül a Szulak mellékfolyóin. Ezen kívül a Szamur folyón még hat, évi 3,5 milliárd kilowattóra összteljesítményű vízi erőmű épül fel a jövőben. Dagesztán már ma is szállít elektro­mos energiát a Kaukázuson túlra és az észak-kaukázusi körzetekbe. A fő energiafogyasztó azonban maga a köz­társaság gyorsan fejlődő ipara és mező- gazdasága. Tengeri nyelv A Lezginka nevű dagesztáni tánc- együttes művészei visszatérve a külföldi vendégszereplésről, a következő törté­netet mesélték. Az egyik előadás után felkereste őket egy ismert nyugati újság tudósítója, s az egyik szólistának a követ­kező kérdést tette fel:- Azt mondja, dagesztáni? Mi az a Da­gesztán?- A hegyek és a nyelvek országa... A riporter zavarba jött, nem nagyon értette a táncos válaszát, és pontosítani szerette volna: hol van ez az ország, távol esik-e Moszkvától. A válasz: „Hát, egy kissé odább... a Kaukázusban."- Most már érthető, hogy miért beszél oroszul, és nem a saját anyanyelvén. - Az újságíró arra a külföldön elterjedt elméletre gondolt, miszerint a Szovjetuni­óban a kis népeket erőszakosan „oro- szosítják".- írja csak: minden harmadik dagesz­táni néhány nyelvet beszél, egyebek kö­zött az orosz nyelvet is, amelyet mi má­sodik anyanyelvűnknek tartunk. Az orosz nyelv jelenti számunkra a nemzetek kö­zötti kapcsolatot. Az ismert dagesztáni költő, Raszul Gamzatov jegyezte meg egyszer: „Mi nem törekedtünk és nem is törekszünk arra, hogy az összes csillagot eggyé ötvözzük. Dagesztán népeinek, még azoknak is, melyeknek száma nem haladja meg a 20-30 ezer főt, saját rádió- állomásuk, újáguk, nemzeti irodalmuk, vagyis prózájuk, költészetük és drámájuk van.“ Jelenleg a köztársaságban 1700 álta­lános iskola, 29 szakközépiskola és 5 fel­sőfokú tanintézmény van. Dagesztánban az ezer lakóra jutó egyetemi hallgatók száma messze meghaladja a fejlett kapi­talista országokét. A helyi népcsoportok aránya a köztársaság főiskoláin és szak- középiskoláiban majdnem 70 százalékot tesz ki. Már a húszas években megnyitották Dagesztánban az állami orosz színházat és a nemzeti drámai stúdiót, amely a nemzeti színházi kollektívák kialakítá­sának kezdetét jelentette. Ma a köztársaságban a nemzeti szín­házak a helybeli drámaírók, orosz és külföldi klasszikusok darabjait játsszák. Amikor Lenin 1922-ben melegen üd­vözölte a Kaukázus szovjet köztársasá­gait, kifejezte reményét, hogy a köztársa­ságok szoros szövetsége a nemzetisé­gek megbékélésének példája lesz, amely a polgári társadalomban ismeretlen és lehetetlen. Lenin reménye valóra vált. SZERGEJ GUDKOV (A DAGESZTANSZKAJA PRAVDA című lapból) 1981. IV. 26. ember egészségét sokféle tényező befolyásolja: munkakörülményei, lakókörnyezete, táplálkozása, szabadságának, szabadidejének eltöltése, képzettsége, kultúrája. Az NDK gazdasági és szociálpolitikai intézkedé­sei e tényezők kedvező hatását fokozzák, az egészségügyi hálózat adja meg minderre a gyakorlati lehetőséget. A szocialista egészségvédelemben döntő szerep jut- a gyógyítás mellett - a megelőzésnek, az egészségre nevelésnek. Ennek alapelveit NDK-beli tudósok dolgozták ki az Egészségügyi Világszervezet Regionális Munkabi­zottságában, 1977-ben, Drezdában. Azt a tapasztalatot hangsúlyozták, hogy az egészségre nevelés eredményes­sége egyaránt függ a tanároktól és nevelőktől, az állami és gazdasági vezetőktől, az egészségügyben dolgozó orvo­soktól és nővérektől, és - nem utolsó sorban - a szülőktől. Éppen ezért ezt a tevékenységet az NDK-ban nem egészségügyi feladatnak, hanem közösségi célnak tekin­tik. Megszervezték az Egészségre Nevelés Országos Bizottságát, amelyhez állami intézmények, társadalmi szervezetek és tudományos kutatóintézetek tartoznak. A Bizottság különböző ajánlásokkal fordul a közvélemény­hez, nyilatkozatokat közöl neves személyiségek tollából, tanácskozásokat, előadás-sorozatokat rendez az egész­séges táplálkozásról, a sport, a testedzés fontosságáról, a dohányzás ártalmairól, az ifjúság egészséges életvitelé­ről. Hasonló bizottságok működnek a megyékben és járásokban. Az egyes témákat külön e célra életre hívott munkabizottságok dolgozzák fel. Az egészséges nevelés hosszú távú feladatait, céljait- a lakosság aktív közreműködésével - az NDK egészség- ügyi minisztériuma tervezi. Munkájában támaszkodik még a Német Higiéniai Múzeum kutatóintézete, és külön­féle társadalmi szervezetek javaslataira. A nevelésnek különböző, jól bevált módszerei vannak, így a Higiéniai Múzeum kiállításai sokoldalúan foglalkoznak egészségügyi témákkal, és igen látogatottak is: évente NDK EGÉSZSÉGRE NEVELÉS 400 000-en keresik fel. Ugyanez az intézmény tájékoztató­kat, diasorozatokat, filmeket készít és ad ki. A kiadásában megjelenő gyermeknaptár az ország legkeresettebb nap­tára. Az egészségre nevelésre külön folyóirata van, ,,A Te egészséged“, de más sajtóorgánumok, népszerű tudomá­nyos sorozatok, televíziós és rádióműsorok is fáradoznak az ügy sikeréért. A folyóiratok legtöbbjének egészségügyi tanácsadó rovata van. Értékes díjakkal sok játékos vetélkedő, kvíz szolgálja ugyanezt a célt. Az egészségre nevelést tartalmazó jog­szabályokat, törvényjavaslatokat nyilvános vitára bocsát­ják. Üzemi kollektívák, lakóterületi közösségek felhasznál­ják fórumaikat az egészséges életmód kialakítására tett javaslataik közzétételére, elterjesztésére. Jó lehetőségeik vannak az egészségügyi dolgozóknak, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy az NDK-ban ezer lakosra két orvos jut, az ambuláns orvosi kezelés során 150 millió rendelöórán, illetve házi beteglátogatáson talál­kozik az orvos vagy védőnő - és a páciens. A terhestanács­adók felvilágosító-nevelő tevékenysége is felbecsülhe­tetlen. A jövő generációja pedig már a bölcsődében megtanulja: hogyan kell egészségesen élni. A kamaszkorúakat is féltő gonddal segítik a mind egészségesebb életmód kialakítása felé az egészségügyi dolgozók, a társadalmi szervezetek. A felvilágosításra, nevelésre a nagyobbaknál különösen szükség van, ne­hogy „divatos“ kamaszszokások - például a dohányzás - lerontsák az általában igen jónak mondható egészségi állapotot. Legutóbb országos konferencián foglalkoztak az NDK-ban ,,Ifjúság és egészség“ címszó alatt ennek az korosztálynak a problémáival. Az összefogás, a tervszerű, hatékony ráhatás nem marad eredménytelen. Példa erre az NDK egyik modern iparvárosa, Schvedt, ahol a fiatalok dohányzási szokásait sikerült befolyásolni. A schwedti 16 évesek között lényege­sen kevesebb a dohányzó, mint az ország más részeinek hasonló korcsoportba tartozó fiataljainál. (BUDAPRESS - PANORAMA) Szovjetunió

Next

/
Oldalképek
Tartalom