Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-12 / 14. szám
N em mindennapian alakult ennek a Volga-parti városnak a sorsa. A festői Zsiguli-hegység öleli körül; a folyó itt egy óriás behajlított könyökre emlékeztet. Az utóbbi tíz évben ez a város kis megszakításokkal születésének három kerek dátumát - a huszadikat, a harmincadikat és a kétszázötvenediket ünnepelte. Az első kikötőnek ma már nyoma sincs. Eredetileg itt keltek át az emberek, hogy Sztavropolt megépítsék. Az ódon kikötőt - amikor a Lenin Volgái Vízerőmű duzzasztógátját építették-elnyeltékaZsi- guli-tenger hullámai. Az óvárost lebontották, néhány kilométerrel északabbra szállították, s a már tengerré növekedett Volga új partján építették fel. A Volgái Autógyár (VÁZ) megépítése egyben a város harmadik újjászületését is jelentette. A gyáróriás futószalagjairól húsz másodpercenként gördülnek le a világszerte Lada néven ismert személy- gépkocsik. A VÁZ százezer munkása és alkalmazottja s családjuk számára a hajdani Sztavropol szűknek bizonyult. Ezért a dinnye és a káposztaföldek helyén 1964-ben egy modern, új város alapjait rakták le. Togliattiról, az antifasiszta har- • cosról, az olasz kommunisták kiemelkedő vezetőjéről nevezték el. Komputerrel számították ki 1981. IV. 12. Szergej Türkin tanácselnök ,,a szovjet városépítészet kísérleti laboratóriumának“ nevezi Togliattit. A kísérlet húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Szovjetunió Állami Tervhivatalában eldöntötték, itt építik fel az új autógyárat. Egy ilyen hatalmas és bonyolult gyáróriás tervénél sok száz tényezőt kellett figyelembe venni. A telepítés helyének kiválasztásában a legkisebb tévedés is évente több millió rubel veszteséget okozhat. Ezért a Szovjetunióban első ízben elektronikus számítógépre bízták a döntést. A komputer, mérlegelve az összes „mellette“ és „ellene“ szóló szempontot, Sztavropolt választotta. Itt hullámzik ugyanis a Zsiguli-tenger, itt épült fel a nagy teljesítményű vízi erőmű, tehát vízben és energiában nincs hiány. Az erőmű egykori építői ma a város legrégebbi lakói, s egyben a gyár dolgozói. A város fontos szállítási csomópont, itt haladnak keresztül az olaj- és a gázvezetékek is. Vízi úton innen bármelyik kikötő elérhető átszállás, átrakodás nélkül: a Fekete-, a Kaszpi-, a Balti- és a Fehértenger, sőt még Moszkva is. Végül a Volga mentén - amelyet régóta „Oroszország főútvonalának“ neveznek - felfelé is, lefelé is hatalmas ipari központok helyezkednek el: Kujbisev, Uljanovszk, Gorkij, Kalinyin, Szaratov, Volgográd. A számítógép választását elfogadták s a moszkvai építészek folytatták a „kísérletet". Amikor 1975-ben először jártam Togliattiban, szinte megdöbbentem. Képzeljék csak el a tégla alakú háztömb-rengeteget, amelyet százötven méter széles folyosók választanak el egymástól. Egy- egy ilyen városnegyed határa ötszáz méternyire is elnyúlik. A lakónegyedek és az ipari körzetek között, asztallaphoz hasonlítható síkságok, mintegy két kilométer széles, beépítetlen területek húzódnak. Tél volt, s a sivár térségeket, különösen a rakpartot akadálytalanul járta át a csípős szél. A lakásokban azonban kellemes meleg volt. Megfigyeltem, hogy ezeknek a hatalmas ,,méhkaptáraknak“ minden egyes sejtje sajátos arculatot kapott, nincs két egyforma otthon. Mindent összevetve, a város mégis furcsa benyomást keltett, mintha valahol északon, a kopár tundrán állna. A közelmúltban ismét Togliattiba látogattam, s ezúttal is nagy meglepetésben volt részem. A vigasztalan, kopár sávok helyett zötdellő fák, virágokkal beültetett széles sétányok fogadtak, amelyek között gyors forgalmú főútvonalak futnak. A lakónegyedek és az ipari övezetek közötti térséget erdősávokkal ültették be. A volgai szél még átjárja ugyan a város utcáit, de már nem tombol oly féktelen erővel, mint régen, a felnövekvő fák koronái mindinkább felfogják. Togliatti minden lakójára egy hektár zöldterület jut. Ahhoz, hogy virágillatot szippantsunk be, vagy a falevelek suso- gását hallgassuk, elegendő kimennünk az udvarra. A lakótömbök belső területén pihenőövezetek vannak, amelyeknek egy része a gyerekek birodalma. A felnőtteket sem zavarják a kicsinyek, és a városi közlekedés sem veszélyezteti őket. Minden városnegyednek saját ministadionja van. Télen a röplabda- és kosárlabda-pályákat, valamint a tornapályákat átalakítják jégkorong-pályákká. Egyikmásik stadionban focizni és teniszezni is lehet. Az ezer lakosra jutó sportlétesítmények aránya itt nagyobb, mint Moszkvában. Természetesen nincsenek olyan hatalmas komplexumok, mint amilyenekben az 1980. évi olimpiai játékokat rendezték. Ám az ötezer nézőt befogadó sportcsarnok, a húszezer férőhelyes stadion, az úszócsarnok, az autóversenypálya, s még több tucat kisebb sportlétesítmény nem is olyan kevés a félmilliós városnak. Nem minden megyeszékhely - bár Togliatti csupán járási központ Kujbisev megyében - dicsekedhet azzal, hogy tíz világ- és három Európa-bajnokot nevelt, s a legutóbbi olimpiai játékok két győztese is innen került ki. Szergej Türkin gondjai Togliattiban az élet sok szempontból jobb, mint számos nagyvárosban. Az egy lakosra jutó lakásalapterület itt jóval nagyobb, mint, mondjuk, Kujbisevben. Az ezer lakosra jutó gyermekintézmények száma is magasabb. Ennek ellenére a lakáskérdés még nem került le a napirendről. Az óvodai és a bölcsődei férőhelyek sem elegendőek, mivel Togliatti lakóinak száma a tervek szerint tovább növekszik. Az utóbbi tíz év alatt több mint négymillió négyzetméternyi lakást építettek.- A Volgai Vízerőmű építői mintegy harminc évvel ezelőtt érkeztek hozzánk - mondja Szergej Türkin. - Amint felépült a VÁZ, sokan közülük elsőként léptek be a gyárba dolgozni. Ma már megöregedtek, unokáikat dajkálják. Togliattiban az átlag életkor huszonhat év. Büszkék vagyunk erre, de megvannak ennek a „hátrányai“ is. Togliattiban, más városok átlagához viszonyítva másfélszer több házasságot kötnek, és majd kétszer több gyerek születik. A gyermekintézményekben az ezer lakosra meglevő 90 helyett 180 férőhely szükséges. Ez a város már harminc éve az ország minden sarkából mágnesként vonzza a fiatalokat. A Volgai Vízerőmű és a Volgai Autógyár mellett már megkezdte a termelést a műgumigyár és Európa legnagyobb nitrogén-műtrágya kombinátja. A magasabb beosztás perspektívája, az új helyen való bizonyítás, és a gyors karrier lehetősége csábítja ide a fiatalokat. A vállalat kezdetben munkásszállást biztosít nekik. Magam is megszálltam az egyikben, s az a véleményem, az ottani körülmények semmivel sem rosszabbak, mint egy szállodában. Sőt, az élet még jóval vidámabb. A fiatal házasok nem sokáig maradnak itt. Amint gyerekük születik, a városi tanács gondoskodik részükre lakásról, s nem is akármilyenről. A kicsinek pedig bölcsődei helyet kell biztosítani. Türkin gondjai azonban ezzel még nem érnek véget. Nemcsak arról kell gondoskodnia, hogy hol, hanem arról is, hogy hogyan éljenek az ifjú városlakók. A szociológusokkal folytatott beszélgetések során egy ízben azt hallottam, hogy Togliattiban az „intellektuális potenciál“ igen magas. Bevallom, hirtelenjében nem értettem meg, mit is jelent ez a kifejezés. Ezért elhatároztam, mihelyt alkalom adódik, megkérdezem, mit értenek az autógyárban az „intellektuális potenciál“ fogalmán. Vlagyimir Malihinnek, a hegesztöbe- rendezés gépmesterének, a Szocialista Munka Hősének véleménye szerint ez a meghatározás egy meglehetősen magas általános és szakmai műveltségi szintet jelent. Ez teszi alkalmassá a dolgozókat arra, hogy rövid idő alatt elsajátítsák az új berendezések kezelését, sőt mi több, egy új szakmát is. Malihin maga is magasan kvalifikált szerszámlakatos, villanyszerelő, univerzális hegesztő. Konsztantyin Szaharov, a VÁZ vezérigazgató-helyettese, aki a szakmai képzéssel foglalkozik, azt vallja, hogy az intellektuális potenciál nem egyéb, mint az emberek továbbtanulási vágya. Az általa idézett adatokból kitűnik, hogy a 25 évnél fiatalabb munkások közül minden harmadik a Togliatti Műszaki Főiskola gyárba kihelyezett karán vagy valamelyik középfokú ipari technikumban tanul. További tíz százalékuk más városok különféle főiskoláin és egyetemein levelező hallgató. S még azok közül is, akik jelenleg nem tanulnak, minden másodiknak szándékában áll tovább folytatni tanulmányait. Ljubov Nyefjodova futószalag mellett dolgozó szerelő. Ö a fiataloknál tapasztalható „intellektuális potenciált“ a műveltségi színvonal és az ifjúság megnövekedett szellemi igényeként értelmezi. Úgy véli, hogy olyan városnak, mint Togliatti, egy állandó drámai színház felettébb kevés. Munkatársai és barátai között is sokan nagyon kedvelik a komoly- és a könnyűzenét. Sokan érdeklődnek a költészet és a képzőművészet iránt is. Három különböző válasz, összességükben azonban magukban foglalják mindazt, amit a szociológusok az „intellektuális potenciál" fogalmával jelölnek. Nos, mindaz, amit Ljubov Nyefjodova és barátai hiányolnak, elöbb-utóbb megvalósul Togliattiban. Ám addig Szergej Turkinnak gondoskodnia kell arról, hogy a városban rendszeresen vendégszerepeljenek a neves fővárosi színházak, a népszerű szovjet és külföldi énekesek. Sajnálatos, hogy a moszkvai költők és muzsikusok elég ritkán jutnak el Togliattiba. Csokor 10 millió szál virágból Korunk kiemelkedő építésze, Oscar Niemeyer elismerően mondta Togliattiról: „emberközpontú, hiszen a város kerületei nem különülnek el egymástól lakóinak rangja, jövedelme szerint". Ugyanakkor Niemeyer legfőbb büszkesége, az általa tervezett brazil főváros, Brazília - saját bevallása szerint - „már az építés során az előkelők városává kezdett válni“. A régi orosz városokban - mint amilyen a Volga menti Sztavropol is - még fellelhető volt a különbség az előkelő városközpont és a külvárosok között, ahol a szegények éltek. Az új városok arculatát a szocialista életforma határozza meg, jellemzőjük, hogy lakóik nem különülnek el anyagi, jövedelmi kritériumok alapján. Togliattiban nincsenek előkelő magánvillák, de nyomortanyák sem. Nyoma sincs itt a kihívó fényűzésnek, de olyan elesett emberekkel sem találkozhatunk, akik máról holnapra tengetnék életüket. A felnőttekről külsejük alapján még csak- csak megállapítható, hogy ki a munkás, az egyetemi hallgató, vagy a vállalatvezető. Ám a gyerekeket látván próbálja csak bárki is kitalálni, hogy mivel foglalkoznak szüleik! Az esélye a sikerre nem nagyobb, mint a lottó telitalálata. Ugyanígy aligha lehet megállapítani a gyermekek nemzetiségi hovatartozását. Togliattiban minden negyedik házasságot különböző nemzetiségűek kötnek. A városban a Szovjetunió hatvan nemzetiségének képviselői élnek. Vannak itt oroszok, ukránok, tatárok, csuvasok, mordvinok, vagy a Kaukázusból és Kö- zép-Ázsiából, származók. Nem nemzetiségi közösségekben élnek, hanem együtt, a legnagyobb barátságban. Mint ismeretes, a Volgai Autógyár több külföldi cég közreműködésével épült. Szakembereik hosszabb-rövidebb időt töltöttek a városban. Közülük sokan kötöttek barátságot az itt lakókkal, akikkel hazatérésük után is fenntartják a kapcsolatot. Egy ilyen találkozásról mesélt nekem Alekszej Golovin gépészmérnök, akinek édesapja a Volgai Vízerőmű építője volt, s jelenleg a VÁZ föenergetikusa. Az apja házában rendezett hagyományos orosz vendéglátás után Alekszej azt ajánlotta a Torinóból érkezett vendégnek, sétáljanak egyet, nézzék meg, hogyan fejlődött a város. Már öreg este volt, az olasz vendég habozott egy kicsit, ám végül ráállt. Majdnem reggelig kószáltak az utcákon. Később megkérdezte a vendégtől, mi tetszett neki a legjobban? S mit gondolnak, mi volt a válasz? „A biztonság- érzet. Hogy félelem nélkül lehet sétálni az utcán még éjszaka is, nincs veszélyben az ember élete és pénztárcája.“ Az ifjabb Golovin meghökkent a vendég szavain. A Szovjetunióban ugyanis már régóta nem létezik szervezett bűnözés, nincs kábítószer-fogyasztás. Kemény harcot folytatnak az alkoholizmus ellen. A rablás is rendkívül ritka. Verekedés és más szabálysértés természetesen előfordul. Az ilyen esetekkel azonban nemcsak a rendőrség, hanem a lakhely, illetve a munkahely szerint alakuló társadalmi bizottságok is foglalkoznak. A szocializmusban a társadalmi egyenlőség és a nemzeti egyetértés a minimumra csökkenti a személyiség és a közösség közötti esetleges konfliktusok kiváltó okait. Mivel^azonban időként mégis előfordulnak nézeteltérések, a társadalom, a szűkebb kollektívák maguk gondoskodnak a baj megelőzéséről.- Nagyon téved az, aki úgy véli, hogy a kollektíván belüli nevelő munka korlátozza a személyi szabadságot - mondja Ippolit Rimkevics, a VÁZ párttitkára. - Az embert olyannak kell elfogadni, amilyen. A kollektívával aktívan együttműködő személyiségnek kell tekinteni. A kollektíva tényleges feladata, hogy megtalálja azokat az eszközöket, amelyek segítik az egyén felemelkedését, személyiségének fejlődését... Segítséget kell nyújtani neki abban, hogy jobban megismerje önmagát, tisztában legyen saját értékével, s érvényesíthesse mindazt, ami benne pozitív... A város zöldterületeire minden tavasz- szal tízmillió szál egynyári virágot ültetnek ki. Mindenki kertészkedik ilyenkor, még az iskolás gyerekek is. Togliattinak ugyanakkor jól felszerelt, képzett szakemberekből álló kertészeti vállalata van. Nem tudnak talán megbirkózni ezzel a munkával? Dehogynem! Ám senki sem gondol erre, amikor kimegy az utcára, hogy szépítse a várost. A saját városát. GERMAN BELOUSZOV Egy autógyári munkás otthona fill VAROSA
