Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-12 / 14. szám
(Folytatás az 1. oldalról) E borúlátó jövendölések bekövetkezése azonban elkerülhető. Az emberiség már most is komolyan foglalkozik a régi energia- források célszerűbb hasznosításával s újak keresésével, a környezet ipari szennyezésektől való védelmével, beleértve az atom- energetikával kapcsolatos sugárzásveszély elhárítását. Nem engedjük meg, hogy Földünk olyan élettelen égitestté váljon, amilyen a Mars, melynek felületét kiszáradt folyók medrei tarkítják. Miért lesz szükség űrvárosokra? Földünk még szebb lesz a jövőben, s a világűrbe való tömeges távozás nem menekülést fog jelenteni, hanem annak a hatalmas térségnek a meghódítását, amely kimeríthetetlenül gazdag energetikai és más forrásokban. A mai űrlaboratóriumok után az emberek sokkal jelentősebb létesítmények, előbb kisebb űrtelepülések, később pedig nagyobb orbitális városok építéséhez kezdenek. lehetőségek lesznek az űrvárosok sajátos körülményei között. A forgó henger és lakói Az ürvárosok építői előtt tehát lenyűgözően nagy feladatok állnak. Ezekhez nemcsak a Föld szolgáltat majd építőanyagokat, hiszen energetikai szempontból sokkal előnyösebb lesz azokat a Holdról szállítani, esetleg a kisbolygókról is, emelyekből igen sok van a naprendszerünkben. Az egyik legérdekesebb terv szerint az űrváros egy néhány kilométer átmérőjű hengerben lenne kiépítve, amely forogna a tengelye körül, s az így fellépő centrifugális erő mesterségesen keltett gravitációval a henger belső falához vonzaná a tárgyakat és az embereket. Ez a vonzás természetesen sokkal kisebb lenne, mint a Földön, de elegendő ahhoz, hogy ne kerüljön sor fiziológiai elváltozásokra az emberi szervezetben. A hatalmas henger belső falának jelentős részét gyepesített és fákkal beültetett termővet, amely a henger tengelyében, az ipari üzemek mellett lesz elhelyezve. Ha viszont energiafölösleg lesz az űrvárosban, ezt erős lézersugárral lehet majd a Földre juttatni. Az űrváros felépítésének itt leírt módszere természetesen nem az egyedüli, hiszen más szerkesztési megoldások is elképzelhetők. Ilyen lehet például a kúpos megoldás, melynek alapja állandóan a Nap felé fordul, vagy a 100 méteres átmérőjű ,,gömböcskék“ mágneses utakkal egybekapcsolt füzére. Esetleg a Szaturnusz gyűrűjéhez hasonló mesterséges gyűrű, amely az egész Földet körülövezné, vagy pedig más, még hihetetlenebbnek tűnő megoldás. Tény azonban, hogy az űrvárosok, bármilyen formában is, de épülni fognak. Ezek azonban nem élő embereket szállító „konzervdobozok" lesznek, hanem világos és vidám városok, ahol öröm lesz dolgozni és élni, ahonnan bármikor vissza lehet térni a Földre, s ahová turistaként is el lehet látogatni. A Hold benépesítése A Szojuz személyszállító úrhajó felépítése: 1 - műszereket tartalmazó térség, 2-aFöldre visszatérő űrkabin, 3-azűrhajó orbitális része, 4 - csatlakozó berendezés. t—Az orbitális rész térsége ebből 6,5 ni3, az űrhajósok itt dolgoznak és pihennek a Föld körüli pályán való repülés közben. A visszatérő űrkabinban az űrhajósok a rakéta startolása, az űrállomáshoz való csatlakozásalkalmával, valamint az űrhajó manőverezései során tartózkodnak Az űrkabin hőszigeteléssel, ejtőernyős rendszerrel és a leszállásnál használt fékező motorokkal van ellátva. Az űrhajó teljes hossza 7,94 méter, legnagyobb átmérője 2,72 méter, startolási tömege pedig 6800 kg. Vajon milyen utakon valósul majd meg ez a hatalmas méretű építkezés? A jelenlegi űrlaboratóriumban, ahol csak néhány ember végez tudományos-kutatási munkát, még hiányzik az életfeltételek kialakításának teljes körforgása. Ezt az „űrházat“ még rendszeresen el kell látni vízzel, üzemanyaggal, oxigénnel, mert az energetikai források elégtelensége miatt a biológiai körfogás nem hozható létre. Az ürlaboratóriumok száma azonban növekedni fog, s ezek a jövőben nagyobbak, kényelmesebbek lesznek. Az újabb űrállomásokon már a szakemberek tucatjai dolgozhatnak, mintha az Antarktiszon, vagy az Eszaki-sark kutatóállomásain lennének kiküldetésben. Az űrhajósok és a tudósok hosszú időt tölthetnek el az ürlaboratóriu- mokban, hogy aztán a Földre visszatérve itthon fejezhessék be munkájukat, kísérleteik eredményeinek elemzését. Évek múltán felmerülhet az asztropoli- szok, az igazi űrvárosok építésének a gondolata, ahol az emberek tíz- és százezrei élhetnek. De még az ilyen űrközpontok is csak átmeneti tartózkodási helyet fognak jelenteni az itt tevékenykedő tudósok, ipari termelést folytató dolgozók és az építők számára, hiszen állandó jelleggel mégiscsak jobb lesz a Földön lakni, melynek természeti környezetét, zöld erdőit, folyóit, tavait, s a behavazott hegyek szépségét az űrváros nem pótolhatja. Az űrvárosokra azonban szüksége lesz a bolygónknak. Különleges üzemek fognak itt működni a súlytalanság és a légüres tér műszaki szempontból előnyös feltételei között. így csodálatos tulajdonságú ötvözetek, szupertiszta félvezetők, lézeroptikai kristályok, és a holnap technikájához szükséges egyéb anyagok hozhatók létre. De milyenek lesznek az élet feltételei ezekben az űrvárosokban? Abból kell kiindulni, hogy a súlytalanság és a természetes atmoszféra hiányának ellenére ezek a feltételek maximális mértékben megközelítsék a megszokott, földi élet körülményeit. Ez azt jelenti, hogy nem kell majd szűk acélgömbökben, tartályokban szoroskodni, mint az űrhajózás és az űrlaboratóriumokban folytatott kutatás kezdeti szakaszaiban, a kutatók és a termelők nagyobb térséggel rendelkezhetnek, ahol nem hiányzik majd a mezőgazdasági termelés sem, hiszen itt már megvalósul az életfeltételek megújításának zárt ciklusa. Az űrváros lakótérségeiben létre kell hozni a mesterséges gravitációt, hiszen a súlytalanság állapota csak műszaki szempontból előnyös. Sok fejtörést fog még okozni számos probléma megoldása. Fel kell deríteni többek között azt is, hogy milyen sportolási talaj borítaná. Ami a mezőgazdasági növényeket illeti, ezek termesztése speciális hid- ropóniás ültetvényekben folyna. A henger falának egy részét hatalmas méretű ablakok képeznék, amelyek szabadon átengednék a fényt, de kiszűrnék az egészségre ártalmas sugárzásokat. A rétek és a parkok mellett zöldség- és gyümölcstermelő üvegházak, sportpályák, sőt még kisebb méretű tavak és patakok is lennének. Külön területen kapnának helyet a lakóházak. Mindez szélesre tárja a kapukat az építőművészek és a képzőművészek alkotó fantáziája előtt, akik az űrvárosok lakónegyedeinek tervezésénél bizonyára nem fogják majd követni a napjainkban elterjedt egyformaságot és színtelenséget. A lakótelepek közelében lesznek a tudományos intézmények és a hivatalok. Az ipari üzemeket, amelyek automatizált termelési folyamataihoz nem lesz szükség emberi beavatkozásra, célszerűbb lesz a henger tengelye mentén elhelyezni, a súlytalanság viszonyai közé, tehát az úrváros lakóinak a feje fölött. Itt lesznek az öntödék, a hegesztőműhelyek, az erős légkondicionáló berendezések, valamint a levegőt és a vizet felfrissítő berendezések. A forgó henger két végében az űrpályaudvarok kapnak helyet. Innen indulnak majd a bolygóközi térséget kutató űrhajók, valamint az űrkompok, amelyek az értékes kristályokat és öntvényeket szállítják a Földre további földolgozásra. Az űrváros felületét, vagyis a henger palástját kívülről energiatermelő napelemek fogják borítani. S ha ezek teljesítménye bizonyos esetekben kevésnek bizonyulna, üzembe léptetik az atomerőműAz űrvárosok építésével természetesen nem fejeződik be a világűr meghódítása. Ennek második szakaszában bizonyára nagy szerephez jut majd a Hold is, Földünk örökös útitársa. A Hold holt felületén már jártak ember szerkesztette járművek, a szovjet „lunohodok", és az amerikai űrhajósok holdautói. Egyszer majd bizonyára megjelennek a holdlakók első települései is, amelyek kiépítésében jól érvényesülhetnek az Antarktisz kutatása során szerzett tapasztalatok. Az Antarktiszon sem könnyű a munka. Az elviselhetetlen fagyok, amelyek a mínusz 80 Celsius-fokot is elérik, az élet jelenlétének teljes hiánya, valamint a több kilométer vastag jégpáncél ellenére sikeresen dolgoznak itt a lelkes tudósok a világ számos országából. Fűtött lakóhelyiségeket, élelmiszer- és üzemanyagraktárakat építenek, repülőtereket tartanak fenn, s kifejlesztették a helyi viszonyoknak megfelelő szállítóeszközöket. A Hold környezete azonban ennél is zordabb. Itt a hőmérséklet éjjel mínusz 150 fok alá süllyed, nappal pedig 130 fokig emelkedik, itt nincs sem hó, sem jég, sőt még levegő és víz sincs, csak élettelen kőzet. Ennek ellenére itt is lehet építeni olyan lakóházakat, amelyek fala és tetőzete megvédi az embert a fagy és a forróság, a meteoritok és a kozmikus sugárzás ellen. A holdlakók nem lesznek energiaszűkében, bőségesen szolgáltatnak majd energiát az atom- és naperőművek. Idővel az ipari üzemek is megjelennek a Holdon, hiszen ez az égitest igen gazdag értékes ásványi anyagokban, s éppen az itteni kohászati üzemek látják el majd alapanyagokkal az űrvárosok építőit. A távoli jövőben az emberek százezrei, sőt millió élhetnek a Holdon. A régi kráterek fölé átlátszó kupolákat emelnek, amelyek alatt virágzó oázisok lesznek. Ezeket gyorsvasút kapcsolja majd össze egyetlen civilizációs rendszerré. Annak lehetősége sides kizárva, hogy az ember idővel normális atmoszférát hoz létre a Hold felszíne feletti rétegekben. A Holdon megtelepülök utódai már igazi holdlakók lesznek. Nincs kizárva, hogy az itt születő nemzedékek már külsőleg is különbözni fognak tőlünk. Lehet, hogy éppen ők kezdeményezik majd a naprendszer többi bolygójának az átformálását és betelepítését. De még akkor is a Földön, az emberiség bölcsőjében lesz legszebb az élet, ha a Holdon is kialakulnak normális feltételei, ha a mesterséges atmoszféra kék égboltja alatt zöldellni fognak a kikelt vetések. VASZILIJ DMITRIJEV A Progressz teherszállító űrhajó metszete: 1 - műszereket tartalmazó térség, 2 - üzemanyagok tárolására szolgáló rész, 3 - rakodótérség, 4 - csatlakozó berendezés. A Progressz üzemanyagokat és különböző készleteket, műszereket, élelmiszereket és vizet szállít a Szaljut űrállomásra. Feladata teljesítése után nem tér vissza a Földre, hanem elég az atmoszférában. Méretei hasonlók a Szojuz űrhajóéhoz, 6,6 rr^-es rakterű- leiében 1300 kg szállítmány helyezhető el, a tartályokban 1000 kg üzemanyag, oxidációs anyag és levegő szállítható. Műszerezése egyszerűbb, mint a Szojuz űrhajónál, startolási tömege 7020 kg. — A Szaljut-6 űrállomás, melynek feldélzetén jelenleg Vlagyimir Kovaljonok űrhajós és Viktor Szavinih fedélzeti mérnök folytatja az űrkutatással kapcsolatos és az Interkozmosz programban szereplő kísérleteket, immár három és fél éve kerülgeti a Földet. Ezalatt mintegy húszezer fordulatot, s csaknem 840 millió kilométert tett meg. De ha pontosabbak akarunk lenni, a Szaljut-6 űrállomás rendszerint nem is egyedül kering a Föld körül, hanem űrkomplexu- mot alkot a Szaljut személyszállító és a Progressz teherszállító űrhajókkal. Abban, hogy ez az űrállomás már eddig is ilyen hosszú időn át szolgálhatta az űrkutatást, nem kis szerepük van a Progressz teherszállító űrhajóknak, amelyeket találóan vontató űrhajóknak is neveznek. A Progressz teherszállító űrhajók szerepe a Szaljut-6 űrállomás „fenntartásában“ Közismert, hogy az űrhajókra és az űrállomásokra, bármilyen magasan is van a keringési páyá- juk, mégiscsak hat valamilyen médékben a Föld vonzóereje. Ennek ellensúlyozására az űrobjektumok hajtóművei szolgálnak. Minél magasabb pályán kering az objektum, annál kevesebb üzemanyagra van szüksége ehhez. A Szaljut-4 űrállomás például, amely 400 kilométernél magasabb pályán keringett, kevesebb üzemanyagot igényelt a pályánmara- dáshoz, mint a Szaljut-6, amely a Föld felszínétől számítva 345- 350 km magasságban kering. Az utóbbit azéd kellett alacsonyabb szintű pályára állítani, med ez jobb lehetőséget biztosít a Föld felszínének tudományos megfigyeléséhez. Ahhoz, hogy az űrállomás ebben a magasságban megmaradhasson, naponta egy liter, havonta tehát harminc liter üzemanyagra van szüksége. Ez három és fél év alatt körülbelül másfél tonnát tett ki. Ha tehát a Progressz teherszállító űrhajók nem pótolnák a Szaljut-6 pályánmaradásához szükséges üzemanyagot, bizonyára már az is az amerikai Skylab sorsára jutott volna. Amikor nem tadózkodik legénység az űrállomáson, az üzemanyaggal is takarékoskodnak, ezéd ilyenkor a Föld vonzó és az ionoszféra fékező hatására az űrállomás keringési pályája alacsonyabb szintűre csökken. A legutóbbi „szünet" alkalmával például 330 kilométerről - 304 kilométerre süllyedt. Ezzel összefüggésben a Progressz-12 teherszállító hajóra az a feladat is hárult, hogy vontató, illetve inkább toló űrhajóként visszasegítse az űrállomást az eredeti pályára. A Progressz egyébként „tankürhajóként" egy tonna üzemanyagot és összesen 2300 kg hasznos terhet vihet magával. Annak, hogy az űrállomás élet- tadamát a Progressz űrhajók segítségével sikerült meghosszabbítani, rendkívül nagy tudományos és gazdasági jelentősége van, hiszen számos hosszú ideig tarió kísérletet nem kellett idő előtt befejezni. Arról nem is beszélve, hogy ezt a drága űrobjektumot így gazdaságosabban lehet kihasználni. Tulajdonképpen a Progressz teherszállító űrhajóknak köszönhető az is, hogy a nemzetközi legénységek a szocialista országokból sorra részt vehettek és vehetnek az űrállomás fedélzetén végzett tudományos-kutatási munkákban. (-ai)-4 1981. IV. 12. ÚJ SZÚ i 'i inflBBK!
