Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-18 / 2. szám
( KÖZÖS KMSÖK-llintiZET Civilizációnk rohamos fejlődése, a fokozódó városiasodás, valamint a népesség növekedése következtében egyre romlik az ember természeti környezete. Majdnem minden országban - de főleg a fejlett és iparosodott helyeken - nagy probléma lett a víz, a talaj és a levegő szennyeződése. Ehhez járul még a növekvő zajártalom, a szilárd hulladékok felhalmozódása, a természeti körfolyamatok egyensúlybomlása következtében a növény és állatvilág pusztulása is. A heiyzet orvoslásával kapcsolatban a nézetek világszerte megoszlanak. Az egyik véglet szerint a fejlődés gyorsuló üteme 50 éven belül elviselhetetlenné teszi az ember számára a földi életet, a másik szerint egyenlőre komolyabb veszély nincsen. A szocialista országokban az ezzel a kérdéssel kapcsolatos nézeteket a megfontoltság jellemzi. Ezen a téren szoros együttműködés alakult ki a KGST államai között. Már az SZKP XXIV. kongresszusán L. I. Brezsnyev elvtárs is foglalkozott ezzel a kérdéssel: „Miközben intézkedéseket teszünk a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, mindent el kell követnünk, hogy ez a haladás párosuljon a természeti erőforrások felelős felhasználásával, s ne okozza a levegő és a víz veszélyes szennyeződését, a föld kimerülését... Készek vagyunk részt venni a természet védelmére és erőforrásainak ésszerű felhasználására irányuló kollektív nemzetközi intézkedésekben is." A vészjelek az emberi környezet romlásáról sajnos igazak, s így annak védelme napjainkban közüggyé vált. Tudósok, írók, nemzetközi szervezetek, kormányok fognak össze a környezetszennyeződés megfékezésére, megelőzésére. A VÍZ ÉS A TALAJ VÉDELME A víz egyszerű vegyület, amely az élővilág hasznára sok elemet és vegyületet képes feloldani. Természetes körforgása következtében az egész természetet átjárja, az élővilág nélkülözhetetlen anyaga. Az ember biológiai szükségletén túl (ivóvíz) a társadalom fenntartásához is igényeket támaszt a víz iránt (mezőgazdaság, ipar, tisztálkodás stb.). Régóta ismert tulajdonsága a víznek az öntisztulás, amelyben a vizek szerves anyagát bontó - vagy fordítva - az ásványi anyagokból szerves anyagot produkáló mikroorganizmusok játsszák a főszerepet. Üzemeink számának gyarapodása, a mezőgazdaság növekvő kemizálása azonban egyre jobban növeli a vízbe jutó szennyező anyagok koncentrációját, amivel már nehezen tudnak megbirkózni a vizek „öntisztító rendszerei“. Háztartási szennyvizeink egyre több detergens anyagot (tisztítószerek) tartalmaznak, amelyek főleg szerves összetételűek, a mikroorganizmusok nehezen tudják közömbösíteni ezeket. A detergensek használata túlnő a háztartásokon: ércbányászatban dúsításra, a kozmetikai iparban vízlágyításra, gyógyszer- és textiliparban fertőtlenítésre és tisztításra is használják. De a papír-, konzerv-, cukor-, valamint a bőripar is alkalmazza ezeket. Annak ellenére, hogy napjainkban már több mint 700 szennytisztító működik Szlovákiában és intenzíven épülnek az újak is, legnagyobb folyóink a Duna, Vág, Garam és a Nyitra egyes szakaszai szinte holt vizekké válnak. A legtöbb káros anyagot ezekbe a folyókba az ipari, mezőgazdasági üzemek és a városi csatornák juttatják. A következő ötéves tervidőszakban Bratislava szennyvizét központi tisztítóállomás szűri majd át. Ilyen épül rövidesen Zilinán és Ruzomberokban is. A csallóközi homoktalajok mélységeiben kitűnő ivóvíz található, a jövőben szinte Szlovákia felét innen látják el ivóvízzel. Tisztasága megőrzését azonban egyre jobban veszélyezteti a Duna szennyezettségének növekedése. Mezőgazdaságunk szennyvizei is egyre több gondot okoznak. A kemizálás alkalmazásával növekednek a termésátlagok, de a műtrágyák és védőszerek nagy tömegű alkalmazása sok negatív jelenséget is magával hoz. A hektárhozam növekedésével párhuzamosan nő a talaj- és a felszíni vizek szennyeződése. A rovarirtók (insectici- dek), gyomirtók (herbicidek) és gombaölö mérgek (fungici- dek) nagy szolgálatot jelentenek a növények védelmében. Azonban közülük sok hosszabb ideig is megőrzi vegyi (Gyökeres György felvétele) összetételét, nehezen bomlik a talajban. A környezetvédelem érdekében tudósainkra hárul az a fontos feladat, hogy gyorsan bomló és az életkörnyezetre kevésbé mérgező peszticide'et állítsanak elő mezőgazdaságunknak. A civilizáció művi körnvezete is rombolja, károsítja termőtalajainkat. A terme alaj a rajta élő növény- és állatvilágon keresztül az ember jólétét biztosítja. A talajtermékenység csökkenése vág a termőterületek fogyása is a környezeti károsodás egyiK formája. Szlovákiában a termőtalajjal való gazdálkodás kedvezőtlenül alakul. Egyre fogy a mennyisége és napjainkban egy lakosra 45 árnyi terület jut. Ennek csak a kétharmada szántó. Nálunk tehát egy hektár termőföld három embert lát el élelemmel. Ez eléggé kedvezőtlen állapot, ha más országokkal hasonlítjuk össze. Például a Szovjetunióban 271 ár, az Egyesült Államokban viszont 236 ár termőföld jut egy emberre. Az elmúlt 30 év alatt beruházások, az ipar, az úthálózat fejlesztése következtében 210 ezer hektárral csökkent a termőföld. A jövőben viszont megfontolt beruházással 420 ezer hektárnyi területet szeretnénk alagcsövezéssel, meliorációs munkákkal megjavítani, több mint 1,2 millió hektár területen pedig csökkenteni az erózió hatását. VÁROSAINK NÖVEKVŐ GONDJAI A természet romlása, a levegő, viz és talaj szennyeződése városainkban nagyobb. A technológiai tevékenységek folytán a városok a környezeti ártalmak felhalmozói. A beton- és aszfaltszintek növekedése a környezet hőmérsékletének növekedését idézi elő. Ez felfelé irányuló légmozgást alakít ki. A városok feletti pára- és felhőképződés növekszik, a napsütéses órák száma pedig csökken. Szakértők becslése szerint évente mintegy egymilliárd tonnányi korom, pernye és gáz jut a levegőbe. Ezt a levegő öntisztító képessége egyre nehezebben semlegesíti. Ez részben füstmentes tüzelőanyagok hasznosításával, illetve a városi zöldövezetek növelésével enyhíthető. A városok, ipari telepek szennyvízkibocsátása is számottevő. Az egy főre eső - és mindig növekvő - vízfogyasztás is fokozza ezt a mennyiséget. Az egy főre eső napi vízfogyasztás Prágában 310, Budapesten 390, Zürichben 510, New Yorkban 760 liter. Egyre több szilárd szemét is felhalmozódik a nagy települések körzetében. A szilárd szemét, hulladék egyre több, az anyagcsere körforgásába már nagy részt vissza nem juttatható végterméket tartalmaz (PVC-származékok, műanyag flakonok stb ). Az ilyen hulladékok helye a szeméttelepeken van. A rendezett hulladéktelepeken az összehordott anyagot égetik, gépekkel szétteregetik, tömí- tik több méter vastagságban és földréteggel takarják. Mennyivel egészségesebb és hasznosabb eljárás ez, mint a folyókba, kubikgödrökbe kiöntögetett szemét, amivel sajnos még léptem nyomon találkozunk. A környezet ártalmai közé sorolhatjuk a zajt is. A tartósan ható zajok leginkább városainkban jelentenek növekvő problémákat (autók robogása, légkalapács, repterek zaja stb ), amelyek állandó jellegű hallászavarokat, idegzavarokat okozhatnak. Bizonyos típusú üzemek, robbanómotorok hatására egyre több ólomadalék, kéndioxid, szénmonoxid kerül a levegőbe. Például a kéndioxid a légköri nedvességgel kénessavvá majd kénsavvá változik, s az emberek és állatok légutaiba jutva - vagy növények felületére tapadva - roncsolják az élő szöveteket. A hatvanas évek folyamán a szocialista államokban levegőminőségi normákat dolgoztak ki. Megbírságolják azokat a szennyezőket, akik nem hajtják végre a légtisztasági felügyelet vagy közegészségügyi hatóságok intézkedéseit. A bírság ötezertől egymillió koronáig terjedhet. A bírságot a járási nemzeti bizottságok, illetve az általuk megbízott városi vagy helyi nemzeti bizottságok vetik ki. Környezetvédelemre, a szennyezések csökkentésére van lehetőség! Elsősorban az új üzemek helyes telepítésével, korszerű tisztítóberendezések felszerelésével, valamint a technológiai előírások felelősségteljes megtartásával. A TERMÉSZET VÉDELMÉBE VALAMENNYIEN BEKAPCSOLÓDHATUNK A környezeti ártalmak csökkentéséhez elsősorban az állami szervek, üzemek, állami gazdaságok, földműves szövetkezetek koordinált együttműködése szükséges. Közvetlen környezetünk és a természet védelmébe azonban valamennyien bekapcsolódhatunk. Célunk az, hogy ne csak országos jellegű értékek jelentsék természetvédelmünk tárgyát, hanem minden város, falu vagy kis település közössége becsülje meg helyi természetvédelmi értékeit. Áz olyan személy, aki a természetet járva ritka rovar, madár, viruló növény láttán is megérzi azok védelmének szükségét aligha vádolható nemtörődömséggel. Ilyen szemléletet hivatott kialakítani tanulói körében az iskola, s ezt kell terjesztenünk az idősebb nemzedék körében is. Valyon milyen haszonnal jár a természet védelme? , 1. Az emberi társadalom számára hasznot hajtó élő szervezetek védelmét a józan ész diktálja (erdő-, madár- védelem). 2. A tudomány szempontjából felbecsülhetetlen szerepe van a védelemnek (egy-egy növénycsoport, sajátos állatvilág, különleges mikroklíma), más úton nem pótolható kutatási terület. 3. Hazánk természeti értékeit hazafias kötelességünk megmenteni az utókor számára. 4. Az ember testi és szellemi fejlődéséhez hozzátartozik tájaink eredeti szépségének megőrzése (a városiasodás negatív hatásait enyhítő turizmus és üdülés lehetősége). Természeti értékeink, védelmére több törvényt fogadtak el. A kérdések megoldásához azonban nem elég a törvény, ehhez valamennyi állampolgárunk felelőssége és lelkiismeretessége szükséges. Ki kell alakítanunk önmagunkban az új szemléletet. Lényegében úgy kellene viszonyulnunk környezetünkhöz, a bennünket körülvevő természethez, mint a kultúrtörténeti tárgyakhoz - a galériákhoz, várakhoz, múzeumokhoz. A természet nemcsak esztétikai érték, sokkal mélyebb és sokoldalúbb jelentősége van:‘anyagi létünket és az ember szellemi harmóniáját biztosítja. NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGUNK A tájat a növényvilág teszi élővé és széppé. Növények nélkül a legszebb hegyvidék is komor hangulatú. Testi-lelki egészségünk megőrzésében fontos szerepe van az élettől pezsdülő színpompás vidéknek. Minden államnak kötelessége az őshonos növényfajok, növényegyedek megmentése az egész emberiség számára. Hazánk eredeti, jégkorszak utáni növényfajaiból egyre kevesebb marad meg. A Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság 1974. december 12-én elfogadott rendelkezése kötelezővé teszi a védett állatok és növények pusztításáért pénzbírság kirovását. Ha a pusztítás államilag védett területen történik (nemzeti park, rezervátum stb.) az alaptarifa 50-500 százalékkal is növelhető. Csak illusztrációként felsorolunk néhány védett növényt és azok eszmei értékét. Tavirózsa - 800 korona, tavaszi tőzike - 1450 korona, tiszafa - egy ág 100 korona, törpefenyő ága 350 korona - egész fa 3850 korona. Szlovákia egyharmadát erdők borítják. Állami tulajdonba vételük óta tervszerű erdóritkító-felújító gazdálkodás folyik bennük. Az erdő azonban nemcsak nyersanyag. Egyre jobban értékeljük más tulajdonságait is. Felbecsülhetetlen szerepet tölt be a vízellátás, a talaj, a klíma regulációja terén, de üdülési szerepe is egyre nagyobb. Az erdősávok óvják termőföldjeinket az erős szárító szelektől. Fásítással védjük utainkat is. Az erdő óvja aljnövényzetét, fékezi a lejtőkről lezúduló vizet és a természet vízgazdálkodásának fontos szabályozója. Az erdő védelme minden jóakaratú ember erkölcsi kötelessége! Évente jelentős tűzkárok tizedelik meg erdeieket s ezek csak ritka esetben származnak villámcsapástól. Legtöbbször a gondtalan és felelőtlen emberi magatartás az előidézőjük. Az állatvédelem fontosságát indokolja, hogy a faj és egyedszám csökken. A kipusztított fajokat az ökológusok számba is vették. Az eredmény elszomorító. Nyugat- Indiában 41, Észak-Amerikában 27, Ausztráliában 11, Afrikában 9, Európában 6 állatfajt pusztított el az ember. Időszámításunk kezdetétől 1800-ig általában 50 év alatt pusztult ki egy-egy emlősfajta. Ettől kezdve meggyorsult a pusztulás. 1800-1900 között átlag minden 18 esztendő eltelte egy állatfaj pusztulását is jelenti. Ez a nemkívánatos állapot századunkban annyira felgyorsult, hogy már átlagosan évente pusztul ki egy-egy faj. Tanulóifjúságunk a hasznos rovarok, halak, kétéltűek, hüllők, de főleg a madarak védelmében tehet sokat. Madaraink erdő- és mezőgazdaságunknak nyújtanak felbecsülhetetlen segítséget. Nem csoda, hiszen a világon négyszáz féle kultúrnövényünket több mint 2500 fajta kártevő tizedeli. A leghatásosabb pusztítóik a madarak. Például egy cinkepár egyetlen napon 100-1500 rovart is feletet fiókáival. Kétszeri költéséből származó 15-20 ivadékával egy esztendőben 25-30 kg rovart és rovarpetét pusztít el. Nyáron át a fecske kb. egymillió legyet, szúnyogot, apró lepkét fogyaszt. Egy gólya egyetlen óra alatt 44 mezei pockot, két hörcsögfiókát volt képes elnyelni. Egy gyöngybagoly évi táplálékszükséglete 1000-2000 egér és mezei pocok. Ez a tényfelsorolás a legszebb védőbeszédek egyike szárnyas barátaink védelmében. Pedig még szó sem esett szívet gyönyörködtető dalukról. Persze néhány közülük gazdasági kárt is okozhat, de ennek ellenére madaraink a szabad természet rovarvilágának szabályozói. Pénzbírsággal sújtják a hasznos madarak pusztítóit. Például a fehér gólya 2000 korona, a sirályok valamennyi faja 1000 korona, túzok 8000 korona, kuvik 1300 korona, sárgarigó 1000 korona, vörös vércse 2000 korona eszmei értékkel bír. A vázoltak alapján láthatjuk, hogy környezetünk védelme, féltő őrzése mindannyiunk ügye, erkölcsi kötelessége Földünk élővilága veszélyben van. Megérdemli, hogy megóvjuk a romlástól, a pusztulástól és ezen keresztül biztosítsuk az ember fennmaradását is. JUHÁSZ ÁRPÁD 1981. I. 18. □ ÚJ SZÚ
