Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-18 / 2. szám

ÚJ szú ÍRTA: KROCSÁNY DEZSŐ, AZ SZSZK MUNKA- ÉS SZOCIÁLISÜGYI MINISZTERE intézmények állandó komplex ellátásban részesítsék őket. A világközvélemény, számos állami, tudományos, társadalmi és gazdasági szervezet figyelme 1981 -ben többek kö­zött a világon éló 450 millió rokkant életkörülményeinek javítására összpon­tosul. Az ENSZ-közgyűlés ellenére sem sikerült eddig mindenütt, így elsősorban a fejlődő országokban megszervezni a rokkantak ellátását, az 1981 -es eszten­dőt a rokkantak nemzetközi évévé nyilvá­nította. Az ülésszak határozata kiemeli, hogy segítséget kell nyújtani a fogyatéko­soknak abban, hogy testileg és lelkileg alkalmazkodjanak a társadalomhoz, szé­les körű támogatásban kell részesíteni azokat a nemzeti és nemzetközi terveket, amelyeknek célja a rokkantak bevonása a gazdasági, a társadalmi és a politikai életbe, valamint a hatékony rehabilitáció és a megelőzés megszervezése. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Ta­nácsa, a gyermekek megsegítésére léte­sített alapja, az Egészségügyi Világszer­vezet, a Nemzetközi Munkaügyi Szerve­zet, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete állandóan fog­lalkozik ezekkel a problémákkal. A rok­kantak ellátásának színvonala azonban mindig attól függ, hogy az adott ország­nak milyen a társadalmi rendszere. Nálunk, úgy mint a többi szocialista országban is, államunk politikájának, pártunk szociális programjának szerves részét képezi a megelőzés, az egészség- károsodás gazdasági és szociális követ­kezményeinek enyhítése. A szociális el­látásról szóló törvényünk világszerte elis­merést vált ki. Ami a rokkantakat illeti, a CSSZSZK kormánya már 1977-ben jóváhagyta a róluk való gondoskodás alapelveit, amelyek teljes mértékben megfelelnek az ENSZ-közqyülés által kitűzött céloknak. Ennek ellenére azt a tényt, hogy 1981 -et a rokkantak nemzetközi évévé nyilvání­tották, jelentős hozzájárulásnak tekintjük a társadalmi haladásért folytatott harc­hoz, a világ szociális problémáinak meg­oldásához, s ugyanakkor jó alkalomnak arra, hogy tovább tökéletesítsük hazánk­ban a rokkantakról való gondoskodást a megelőzés, az orvosi és foglalkozási rehabilitáció, a? ortopédiai segéd­eszközök gyártása, a súlyos fogyatéko­sok intézeti ellátása, valamint a megvál­tozott munkaképességű állampolgárok munkahelyi érvényesülése területén. A CSSZSZK kormánya külön bizottsá­got nevezett ki a nemzetközi év esemé­nyeinek megszervezésére, jóváhagyta az év keretében szervezett akciók prog­ramját, amelyek hozzájárulnak az egész­ségkárosult lakosok szükségleteinek jobb kielégítéséhez és társadalmi érvé­nyesülésük feltételeinek kialakításához Szlovákiában több mint 267 000 lakos­ról van szó, vagyis a lakosság 5,4 száza­lékáról. Mintegy egyharmaduk munkaké­pes korban van, ami jelentősen befolyá­solja munkaerőforrásainkat is. Évente körülbelül 14 000 dolgozó kénytelen megválni megváltozott munkaképessége miatt munkahelyétől, közülük 8 ezren teljesen munkaképtelenné válnak. Az okok különbözőek, a leggyakoriabbak a szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatos betegségek, az idegbántal- mak, valamint a mozgásszerv megbete­gedések. Az egyedüli pozitív jelenség az, hogy az utóbbi években a rokkantak száma nem változik, hozzávetőlegesen azonos szinten mozog. A rokkantak száma növekedésének megakadályozása elsősorban a haté­kony megelőzéstől függ, ott, ahol azt a körülmények a legjobban megkövetelik - tehát az egészségügy területén, a szív- és érrendszeri betegségek, a vírusos megbetegedések elleni harc programjá­nak és az onkológiai program megvalósí­tása, valamint az egészségnevelés so­rán, továbbá a gazdaságban, a munka- védelmi szabályoknak megfelelő munka- körülmények kialakításává!, valamint a közlekedés, a közúti biztonság megte­remtésével. A megelőzést elősegítő in­tézkedések kidolgozása során figyelem­be kell venni a járási és kerületi nemzeti bizottságok szociális szakbizottságainak tapasztalatait, valamint az üzemekben és az egyes területeken a rokkantság okai­ról végzett felméréseket. A rokkantság megelőzését lehetővé teszi a betegség korai felismerése, ami különösen a gyermekeknél és fiataloknál fontos. Ezért valamennyi járásban rend­szeres szűrővizsgálatokat végzünk. Azo­kat a gyerekeket, akiknél valamilyen be­tegség tüneteit állapítják meg, állandó ellátásban részesítik a gyermekorvosok. A járási nemzeti bizottságok pontos nyil­vántartást vezetlek a beteg gyerekekről így válik lehetővé, hogy az egészségügyi szervek, az oktatásügy és a szociális A róluk való gondoskodás egybehan­golása érdekében az SZSZK kormánya elrendelte, hogy a kerületi és járási nem­zeti bizottságok, valamint a bratislavai és a kassai (Kosice) városi nemzeti bizottsá­gok külön munkacsoportokat nevezze­nek ki az ezzel kapcsolatos kérdések megoldására. Ezeknek a munkacsopor­toknak be kell vonniuk az egyes tárcák, a különböző szervek és szervezetek szakembereit a fogyatékosokról való gondoskodás problémáinak megoldásá­ba. Javítani kell a szülők számára létesí­tett pedagógiai-pszichológiai tanácsadók tevékenységét, el kell érni, hogy ezek a tanácsadók alapos tájékoztatást tudja­nak nyújtani a további gondoskodás, a fogyatékos gyermekek társadalmi és munkahelyi érvényesülésének lehetősé­geiről. Azokban az esetekben, amikor az or­vosok minden törekvése ellenére az egészségi állapot tartósan megromlott, társadalmunk az orvosi vagy foglalkozási rehabilitáció segítségével próbálja kikü­szöbölni vagy legalábbis enyhíteni a be­tegség következményeit. Ezt a tevékeny­séget az egészségügyi intézetek 84 re­habilitációs osztálya, illetve az egyes gyógyfüroük végzik. A súlyos mozgássé­rültek és a mozgásképtelenek számára a Zvolen melletti Kovácován 200 ágyas rehabilitációs intézet épül. A rehabilitáció további javítása érdekében növelnünk kell a már létező rehabilitációs osztályok kapacitását, jobban ki kell használni az orvosi rehabilitáció korszerű módszereit, szavatolni kell az orvosi és a foglalkozási rehabilitáció folytonosságát és mielőbb meg kell oldani az orvosi segédeszközök gyártásával kapcsolatos orvosi-műszaki és szervezési problémákat. Elsősorban elegendő rokkantkocsit és hallókészülé­ket kell gyártanunk, javítanunk kell az eddig használt segédeszközök műszaki színvonalát és le kell rövidítenünk ezek elkészítésének és javításának idejét. Az orvosi és foglalkozási rehabilitáció­ban résztvevő valamennyi szerv elsőren­dű célja a feltételek megteremtése ah­hoz, hogy a fogyatékosok bekapcsolód­hassanak az alkotó munkába, érvénye­síthessék képességeiket ott, ahol azt képzettségük és egészségi állapotuk le­hetővé teszi. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az aktív és eredményes munka nagymértékben elősegíti a nagyon sú­lyos károsodások következményeinek le­küzdését is. Humánus szempontból, de a tervszerű irányítási rendszert tökéletesítő intézke­dések bevezetésével kapcsolatban is a nemzeti bizottságoknak következete­sen kell irányítaniuk és ellenőrizniük az egyes munkahelyeken a megváltozott munkaképességű állampolgárok munka- lehetőségeinek megteremtését és nem szabad megfeledkezniük arról sem, hogy az általuk irányított szervezetekben, első­sorban a szolgáltatásokban és a keres­kedelemben is munkaalkalmat biztosítsa­nak számukra. Az ipari szövetkezetekben, főleg a Rokkantak Szlovákiai Szövetségének Integra ipari szövetkezetében, bővíteni kell a védett munkahelyek számát és lehetővé kell tenni, hogy a súlyosan fo­gyatékosak otthoni munkát vállalhas­sanak. A nemzeti bizottságoknak ugyancsak fontos feladata, hogy tovább javítsák az egészségkárosult fiatalok képzését a szaktanintézetekben, a speciális inté­zetekben és iskolákban. Értékelnünk kell, hogy az utóbbi években csaknem az összes megváltozott munkaképességű fiatal megfelelő szakképzésben részesül. Céltudatos felkészítésük nemcsak azért fontos, hogy részt vegyenek a munkafo­lyamatban, hanem azért is, hogy beil­leszkedjenek a társadalomba, érezzék, ők is hasznos munkát végeznek. Nemcsak a rokkantak nemzetközi évé­ben, hanem a következő időszakban is szüntelenül fejleszteni akarjuk a súlyos egészségkárosultak ellátásának külön­böző formáit, elsősorban a házi szociális gondozást és a speciális szociális intéze­tek hálózatát. Tovább kell bővítenünk a szellemi és testi fogyatékos fiatalok és felnőttek szociális intézeteinek férőhelyeit és javítanunk kell az ezekben az intéze­tekben nyújtott komplex ellátást. A CSSZSZK kormánya által jóváha­gyott program a további feladatokról sem feledkezik meg, amelyeknek megvalósí­tása hozzájárul a rokkantak jobb társa­dalmi és munkahelyi érvényesüléséhez, így például a középületekben és a közle­kedésben fel kell számolni a mozgásukat akadályozó tényezőket, gazdagítani kell a rokkantak társadalmi és kultúrális éle­tét, hozzá kell járulni ahhoz, hogy a köz­vélemény megértőbb legyen velük szem­ben. Egyúttal az összes fogyatékosban meg kell szilárdítani azt a tudatot, hogy teljes mértékben bekapcsolódhatnak po­litikai, gazdasági és közéletünkbe. Löffler Béla érdemes szobrászművészről nem mint 1981. képzőművészről, hanem mint az emberi, baráti kapcsola- 1.18. tok ápolásának egyik elkötelezett hívéről szeretnék írni. Mert a sokak „Béla bácsija" - ha lenne rá lehetőség - ezért a barát, vagy idegen vendég iránt tanúsított őszinte, emberséges magatartásáért is megérdemelne egy megtisztelő címet. Löffler Béla sok évtizedes képzőművészeti tevékenysé­géről nagyszerű alkotásai tanúskodnak. Ezeket már igen sokan megismerhették, akik a dargói, vagy duklai harcokra emlékeztető emlékműveknél lerótták kegyeletüket, akik a világhírű Bártfa fürdő sétányain, illetve másutt elhelye­zett, általa alkotott szobrokban gyönyörködtek. Vagy akik megtekintették a fürdőben Löffler Béla nyolcvan művét bemutató állandó kiállítását. Ezeket a művész a fürdőnek, a társadalomnak adomá­nyozta, ellenszolgáltatás nélkül. Hasonló jellegű kiállítás készül alkotásaiból Stósz fürdőben, melyet a fürdő cente­náriuma alkalmából, 1981 júliusában nyitnak meg. MINDENKIT KEDVES VENDÉGKÉNT FOGAD A kelet-szlovákiai kerület, illetve Kassa (Koáice) politikai és állami szerveinek támogatásával, ebben a városban is állandó jellegű kiállítás nyílik a művész szülővárosának adományozott alkotásaiból. Löffler Béla érdemes szob­rászművésznek az embert, annak életét és érzéseit hűen ábrázoló alkotásai egyre több látogatóban váltják ki az alkotóművész iránti, barátsággá fejlődő tiszteletet. A közel hetvenöt esztendős mester nem vett búcsút a márványt, ébenfát, elefántcsontot, követ, szarut formáló vésőktől, kalapácsoktól és egyéb szerszámoktól. Vitali­tása, életkedve és humora szintén meqmaradt, embertár­sait szerető, a művészet iránt érdeklődőket kedvelő szíve egyre inkább kitárul. De nemcsak nemes szíve, hanem a műtermének, a kiállítóteremnek is beillő lakásának ajtaja szintén szélesre nyílik azok előtt, akik Kassa városában a Kmet' utca 34. szám alatti ház kapuján becsengetnek. A házigazda, Löffler Béla és élettársa Schönherz Klára- a mártírhalált halt kommunista Schönherz Zoltán húga- minden érkezőt kedves vendégként fogad és magyaros vendégszeretettel ellát.- Kik ezek a látogatók? - érdeklődtem a házigazdától.- A legkülönbözőbb emberek - hangzott a válasz.- Régi barátok, ismerősök, politikusok, tisztségviselők, diákok, főiskolások, színészek, orvosok, ápolónők, haza­iak, külföldiek és ismeretlenek is kopogtatnak lakásom ajtaján. Prágából, Kutná Horából, Olomoucból, Bratislavá- ból, Komáromból, Kárpát-Ukrajnából, Budapestről, nem beszélve a kelet-szlovákiai kerület városaiból, falvaiból érkezőkről.- És ezek a vendégek értenek a képzőművészethez?- Vannak köztük műkedvelők, szakemberek, műgyűj­tők, tanárok, pedagógusok is. A közelmúltban járt nálam egy őáslavi lakos, aki gépkocsival utazott le hozzám, hogy egy fából készített, korábban Csehországban kiállított szobromat közelebbről szemügyre vegyen. Addig néze­gette, míg megszerette és magával is vitte. Kedves emlé­keim között őrzöm Peter Colotka elvtársnak, a szlovák kormány elnökének látogatását, aki - ugyanúgy, mint többi vendégem - nagy érdeklődést tanúsított a szoborkészítés legkülönbüzóbb fázisai és alkotásaim iránt. Felejthetetlen számomra Inke- Lászlónak, a Magyar Népköztársaság érdemes művészének, a budapesti Thália Színház nagy­szerű színészének látogatása, aki megtekintette Budapes­ten a Csehszlovák Kultúra székházában rendezett kiállítá­somat és tavaly nyáron kassai otthonomban is felkeresett. Nagyon örülök a diákok, a legkülönbözőbb munkahelyek, üzemek dolgozói látogatásainak is. Vendégeim, érthetően, a legkülönbözőbb szempontokból - van, aki csak kíváncsi­ságból - ismerkednek szobraimmal. Ez szerintem termé­szetes dolog. Minden látogatóm azonban élénken érdeklő­dik a szobrok készítésének módja iránt. Végigjárjuk a műtermet, műhelyt, az udvart, megtekintik a szabadban elhelyezett szobrokat, majd a kiállító szobában található alkotásaimat. Érdemes lenne hangszalagra játszani a sok­sok kérdést, ami ilyenkor a szobrászattal kapcsolatban elhangzik.- Nem fárasztó ez a sok látogatás?- Engem egyáltalán nem zavar, mert én ezt a,, vendég­fog adást" - ha szabad így fogalmaznom - egy kicsit művészeti, kulturális missziónak is tartom. Azt vallom: az alkotóművész nem zárkózhat be műtermébe, lakásába. Amit alkottam, embertársaim gyönyörködtetésére csinál­tam. Ezért áll nyitva lakásom, műtermem ajtaja minden kedves vendégem előtt. KULIK GELLÉRT (aia)0A|3} ozjözs v) uaqpuuainiu e/ag JBIUQl b^io/o o jatad

Next

/
Oldalképek
Tartalom