Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-29 / 12. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1981. március 29. VASÁRNAP BRATISLAVA XIV. ÉVFOLYAM 12. SZÁM ÁRA 1 KORONA NI CSAK VIRÁGOT Eljött hát ismét a pedagógusnap, s mint minden jeles ünnepen, ezúttal is megélénkül a virágkereskedések forgalma: tanulók, szülők köszöntik most az óvónőket, tanítókat, tanárokat, tanfelügyelőket, az oktatásügy valamennyi dolgozóját. Szép szavak, s alapjában véve igaz szavak hangzanak el ilyenkor az ünnepi gyűléseken arról, hogy a nemzet egykori napszámosai ma a társadalom megbecsült és pótolhatatlan tagjai, a világon ma is az egyik legszebb hivatás tanítani, újabb és újabb korosztályokat indítani el az élet rögös útjain. Nem könnyű és olykor idegtépő megpróbáltatásoktól sem mentes ez a hivatás, gondoljuk, mi szülők, akik legalább most elgondolkozunk ennek az életpályának a szépségein és viszontagságain. Napjainkban, amikor ezeddig példátlan mértékben bővülnek az ismereteink, szűnni nem akaró információzuhatagok teszik próbára az ember befogadóképességét, választani tudását, példátlan méretben bővül, korszerűsödik a tananyag s mindezzel együtt változik és megújul a pedagógia is, megpróbál lépést váltani, lépést tartani a gyorsuló idővel, a változó világgal. Az oktatáscentrikus iskolák világszerte nevelésközpontú intézményekké alakulnak, ahol az a legfontosabb szempont, hogy már a serdülő korúak is eligazodjanak a felhalmozódott adatok és ismeretek tömkelegében. Alakuló értékrend- szerüknek, érdeklődési körüknek megfelelően válasszák ki a számukra fontosat, értelmet, érzelmet gazdagítót. A pedagógus kulcsszereplő ebben a folyamatban. A változni és változtatni erkölcsi parancs szerint tanít és tanul egyszerre, hiszen az tud korszerűen nevelni, eljövendő emberi és társadalmi feladatokra felkészíteni, aki maga is nyitott szemmel jár, nyomon követi a pedagógia s a tudományok fejlődését is. Bizony, nem könnyű ez a hivatás azért sem, mert több helyen még nem szereztek érvényt a párt- és az állami szervek utasításainak, miszerint a pedagógus legfontosabb politikai és szakmai kötelessége a jó tanítás. Nem kevés még az olyan oktatási és más intézmények, helyi nemzeti bizottságok száma, ahol annyi iskolán kívüli megbízatást adnak a pedagógusoknak, hogy az már az oktató-nevelő munka kárára van, mért e feladatok elvégzése sokszor tanító és tanár idejének, energiájának nagy részét emészti föl. t Nehezíti a pedagógusok munkáját, ha mi, szülők, azt gondoljuk - és így is cselekszünk -, hogy a mai időigényes világban csak az óvónő, a tanító vagy a tanár feladata a nevelés. S nem könnyíti a munkát az sem, amikor a tanuló pályaválasztásával és más fontos kérdésével kapcsolatban homlokegyenest ellenkező tanácsot kap az iskolában és odahaza. A korszerűsödéssel és más társadalmi jelenségekkel kapcsolatos problémák is nyilván befolyásolják a pedagógiai munkát. Az elhamarkodott, kellőképpen végig nem gondolt körzetesítés például a tanulók, de nem egy esetben a pedagógusok életét is megkeserítik, olykor állásukat is veszélyeztetik, sok - megint az oktató-nevelő munkát károsan befolyásoló - feszültséget és keserűséget okozva. Ugyancsak nem kevés gondot jelentenek - az e téren tapasztalható javulás ellenére - a hullámzó színvonalú, némely esetben kimondottan gyenge tankönyvek, s nem utolsósorban a mind több helyen tapasztalható nagylétszámú osztályok. Amikor világszerte a tanulók aktivizálását és a csoportos oktatás előnyeit tartják gyümölcsöző megoldásnak, akkor jövőnk szempontjából különösen aggasztó, hogy sok pedagógus nálunk még harmincöt-negyvenes létszámú osztályban kénytelen tanítani. S mégis: minden gond, nehézség ellenére ma is az egyik legszebb hivatás tanítani. A szülők s még inkább a társadalom szempontjából különösen fontos tapasztalni, tudni, hogy rátermett pedagógusaink vannak - a magyar tanítási nyelvű iskolákban is. Elsősorban az ő érdemük, hogy ezek az iskolák szívnonalasak, életképesek, mert olyan tanulókat nevelnek, akik helyt állnak társadalmi életünk minden területén. Egyre több magyar nemzetiségű mérnök, mezőgazdász, közgazdász, orvos, pedagógus és szakmunkás életpályája a legszebb bizonyíték. Fontosak a szép szavak; kedves pillanat, amikor virágcsokrot nyújtunk át. Ám még fontosabb, ha a pedagógusnap melegéből, fényéből minél tgbb megmarad az egész tanévre. Talán az lenne a legszebb ajándék, ha mi, szülők, hozzájárulnánk ahhoz, hogy a pedagógusok sose maradjanak magukra gondjaikkal, ne kelljen soha végeláthatatlan harcot vívniuk értelmes kis és nagy ügyekért. Nyújtsuk a kezünket a gyermekneveléshez, jövőnk építéséhez. SZILVÁSSY JÓZSEF ■■HHWi
