Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-08 / 9. szám

ÚJ szú

>

19

81. III. 8.

Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!

Sok-sok nőnek tettem fel ezt a kérdést, s az elhangzott - hozzá kell tennem: nagyon őszinte - véleményekből megpróbáltam kiválogatni a legjellemzőbbeket. A név ez esetben nem fontos, csak az életkort és a foglalkozást tüntettem fe' gondolva, hogy mindkettő befolyásolhatja a vélemény alakulását. Minden korosztály képviselteti magát, kezdve az óvodás kislánytól, egész idős nagymamákig. Tessék elolvasni, és esetleg okulni belőle

Óvodás, 5 éves:

A fiúk borzasztó rosszak, mindig csúnyákat beszélnek meg verekednek, meg mindig elveszik a játékunkat.

Diáklány, 14 éves:

A fiúk, főleg az osztálytársaink, mindig durván szólnak hozzánk. Nincs előttük tekintélyünk. Még sose történt meg, hogy az ajtóban elöreengedtek volna, kinyitották volna az ajtót, vagy feladták volna a kabátunkat. Elégszer figyelmeztettük őket erre, de mindig csak hőrögetnek. Vannak azért olyan fiúk is, akiknek akadnak jó tulajdonságaik, de mellette ott vannak a rossz tulajdonságaik, és ha olyan környezetbe kerülnek, ahol csak rosszat látnak, csak a rossz tulajdonságaik szaporodnak Nekem olyan fiúk tetszenek, akik nem beszélnek csúnyán, udvariasak. Még nem találkoztam olyan fiúval, akinek a jó tulajdonságait is megismertem volna. Azt hiszik, hogy gyávák vagyunk, mert kiskorunkban babával játszottunk. Ok ugyanúgy játszottak autóval meg ilyesmivel. Azt hiszik, hogy azért, mert mi nem csinálunk olyanokat, hogy kitörjük az ablakot, gyávák vagyunk. De azért a fiúk között is akad rendes.

Diáklány, 16 éves:

A mai fiatalság általában diszkóba jár. és úgy látszik, hogy a fiúknak egy céljuk van: kihasználni a lányokat - egy időre. Igen értik a módját, hogyan kezdjenek hozzá. Személy szerint én nem szeretem őket. Az a taktikájuk, hogy odamennek a lányhoz: hogy hívnak, igen vadulnak tánc közben. Egyszer-kétszer elmentem diszkóba, de akkor sem a fiúk kedvéért, mert úgyis tudom, hogy amikor nekem egyszer megtetszik egy srác, abból úgysem lesz semmi, mert csak nekem tetszik, ö nem is tud róla. A mai fiúk csak kalandra vágynak. Hiába tetszem meg egy fiúnak a diszkóban tánc közben, úgyse tudja megállapítani, hogy milyen vagyok. Esetleg azt mondja magában, hogy milyen könnyű dolgom lesz ha egy lány diszkóba jár, csakis azért jöhet, hogy valakit felcsipjen. Hazakisérem, puszi ide, puszi oda, aztán másnap randi, főleg estére. Én ezt mind a barátnőimtől tudom, mert általában két hét múlva sírva fakadnak, hogy más lánnyal látták a fiút. A fiúk olyan tizenhat-tizenhét éves korukban felvágnak a lányok előtt. És főleg az a rossz, hogy isznak. Az osztálytársaim például, amikor ott vannak a lányok elkezdenek kiabálni, hogy most ebbe, vagy abba a kocsmába mennek Meg aztán az a téma, hogy milyen csajjal voltak tegnap este, meg hogy melyik pontig jutottak el. Az első pont az, hogy megismerkedtek, az utolsó meg hogy kettesben maradtak a lánnyal. Aztán megbeszélik, sót kibeszélik, hogy ki melyik pontig jutott el.

Diáklány, 19 éves:

Komolyabb dolgokról nemigen lehet velük beszélni, általában csak szórakozni megy velük az ember: táncolni, színházba

Diáklány, 20 éves:

Szerintem a fiúk pocsékok, nem érnek egy lyukas garast

sem. Fél évig jártam egy fiúval, és a végén volt képe kijelenteni, hogy nem gondolta komolyan. De én majd kitolok velük! Bosszút állok rajtuk. Ahány csak az utamba kerül, elcsavarom a fejét, és mikor már teljesen belém bolondult, az arcába nevetek: nem gondoltam komolyan^

Mérnöknö, 25 éves hajadon:

A női egyenjogúság csak elvben létezik, gyakorlatban nem.' Egyrészt azért nem. mert a nőknek nincs meg a lehetőségük reá, hogy elmerüljenek a munkájukban, hogy képezzék magukat, mert ott a férj, a gyerekek. A férfi mindezt megteheti. Jobban megvannak rá a körülményei. Nálunk még nem vezették be, hogy az apa is otthon maradhasson gyesen, és szerintem még ha bevezetnék is, a férfiak akkor sem élnének ezzel a lehetőséggel. A jó körülményeket a nők teremtik meg a férfiaknak, s hogy az így van, nemcsak a férfiak hibásak benne, hanem a nők is.

Színésznő, 30 éves, férjezett:

Többnyire nagyon lusták. Persze, ismerek azért ügyesebbeket is. De általában nem gyakorlatiasak. Manapság a férfiaknak hihetetlenül kényelmes az életük, és ezt a női egyenjogúságnak köszönhetik. Az asszony dolgozik, pénzt keres - sokszor többet, mint a férj neveli a gyerekeket, vezeti a háztartást, a férfi meg csak hazajön a készre, semmi gondja sincs. Nálunk pl. mindennel nekem kell törődnöm, még a lakást is én hajtottam ki.

Fodrásznő, 36 éves, elvált:

Csak azért élnek, hogy a nők életét megkeserítsék. Semmire se valók.

Közgazdász, 37 éves, hajadon:

Az ember véleménye változik. Más volt 20 éves korában, más most, és más lesz 50 éves korában. Az ember minél idősebb és minél több a tapasztalata, annál rosszabb a véleménye a férfiakról. Biztos, hogy van köztük rendes is. Mindaddig jó véleménnyel vagyok róluk, amíg semmi közöm hozzájuk. De mihelyt közelebbi kapcsolatba kerülök valakivel, mihelyt megismerem, kiábrándulok belőle. Nem volt olyan udvarlóm, akiről utólag jól vélekednék. Egyáltalán, a férfiak nem tekintik társuknak, egyenrangú partnerüknek a nőket. Egyvalamit azonban le kell szögezni: nagy gonoszságokra nemigen képesek, s ha mégis, az már szinte nőies vonás náluk.

Szövetkezeti tag, 39 éves, férjezett:

Ha én azt mondom a fehérre, hogy fekete, akkor annak feketének kell lenni. Az uram mindent rám hagy. És ez a baj, mert én nem bírok mindent megcsinálni Mindig tőlem kér pénzt. Valamelyik nap is kért, adtam neki 20 koronát, azt mondta kevés, adtam 30-at, arra is azt mondta, hogy kevés, áldás, békesség, akkor semmit sem kapsz. Nem is adtam neki egy koronát sem. De soha számon nem kérte, hogy mennyi pénz van a háznál, vagy hogy mit veszek rajta. Nem szól bele, de nem is hagyok magamnak parancsolni. Még hogy nekem parancsoljon valaki? Olyan nincs! Akkor voltam hülye, amikor először végeztem férfimunkát. Mert azóta minden gond rám szakadt.

Könyvelő, 40 éves, férjezett:

Vannak nagyon kedves, házias férfiak. Az egyik ismerősünk például. Amikor látogatóba megyünk hozzájuk, az asszony ül, pihenten várja a vendégeket, a férje meq süt, töz, majd agyontöri magát. Nagyon irigylem az ilyeneket. A férjemet már nem tudtam erre rávenni, semmilyen tekintetben nem lehetett megváltoztatni. Gyerekkorában kellett volna háziasnak nevelni Amikor összekerültünk, eleinte segített, még mosott is, de egyszer az apósom meglátta Te ilyeneket csinálsz, mondta neki. Azóta persze nem segít. De én a fiaimat megtanítom mindenre. Engen ne szidjanak a menyeim

Orvosnő, 41 éves, hajadon:

A cél elérése érdekében körülzsongják a nőket. Érdekes, hogy minden nís férfinak rossz a házassága, a felesége

Jozef Petrovsky felvétele

nem érti meg, ,,lelki vigaszt" keres annál a másiknál, s addig nem nyugszik, amíg el nem jut a testi vigaszig. De ha komolyra fordul a helyzet, ha a nö „követelésekkel" áll elő, egyszeriben rádöbbennek, hogy tulajdonképpen szeretik a feleségüket, hogy bármennyire akarnának is, nem válhatnak el - a gyerekek miatt. Jó adag aljasság van bennük Kíméletlenek minden tekintetben. Kényelemből megalkuvók.

Énekesnő, 43 éves, férjezett:

Hivatásomból eredően sokat utazom, sokszor voltam távol a családtól, hosszabb időre is. Ezalatt a férjem törődött a gyerekekkel, én nyugodt lehettem. Nagyon sokat segített mindenben, tiszteli munkámat, csodál engem és imád. Hogy a többi férfi nem ilyen, lehet.

Munkásnő, 50 éves, férjezett:

A férfi lehet jó is meg rossz is. Egy asszony jóvá is teheti a férfit, meg el is ronthatja. Jók is, meg ügyesek is, csak idejében meg kell őket tanítani a munkára, a család szeretetére, mert idősebb korban ez már lehetetlen. Én se tudtam megnevelni az uramat, mert az anyja elkényeztette. Nem kell miattuk idegeskedni, most már belátom én is, valahogy mindig van és lesz is.

Jogász, 51 éves, férjezett:

Legjobban az elhagyott asszonyokon mérhető le, milyenek is a férfiak. A válás okozta első megrázkódtatás után az asszonyok valósággal kivirulnak, megfiatalodnak.

Hivatalnoknö, 52 éves, férjezett:

Az a fő, hogy az ember ne támasszon velük szemben túlzott igényeket, akkor nem érheti csalódás.

Titkárnő, 54 éves, férjezett:

Egy férfi sosem lesz felnőtt.

Háziasszony, 55 éves, férjezett:

Minden férfi más és más. Minden asszony csak a magáéról tud véleményt mondani. 33 éve vagyok együtt az urammal. Ennyi időt eltölteni egy idegen asszony gyerekivei! Aztán abban több a rossz, mint a jó. Minekünk csak ez az egy van, ahhoz igazodunk, azzal kínlódik az ember. Mindig a jobbik oldalát keressük. Dehogy mennék férjhez még egyszer.

Háziasszony, 60 éves, elvált:

A legtöbbjük önző. Egyenjogúság van ugyan, de nem mindenben. Az egyik férfi segít ^otthon, a másik nem. A takarításban, főzésben, mosásban mindenben kellene segíteniük. Nagyon sok köztük az olyan, aki munka után veszi az újságot, a felesége meg dolgozzon. Nem minden férfi megértő. Nem tudnak úgy szeretni, mint a nők. Addig udvarolnak, amíg el nem érik a céljukat, utána már nem érdekli őket. Ez nagyon sok házasságban így van. De van, aki sexuális kapcsolat nélkül is szeret, van aki meg csak azért. Szóval az biztos, hogy nem tudnak olyan őszintén szeretni, mint a nők. És az a legnagyobb baj, hogy amint meglett az egyenjogúság, más nőkkel is flörtölnek. A kávé, meg az ital, meg a kávéház ... viszont a feleség ilyeneket nem engedhet meg, ha a szerető lenne a feleség, az sem tehetné meg, hogy kávéházba mászkáljon, mert ott vannak a gyerekek, a háztartás. Szóval a férfiak... nem is lehet megmondani, hogy milyenek. Sokkal nagyobb szabadságot élveznek, mint a nők. Őket nem köti a család, összeismerkedhetnek egy növel, elmennek szórakozni, mulatni, ide-oda. Mindig a férfiak a kezdeményezők. Ha egy férfi nős meg gyermekei vannak, akkor ne kezdjen ki más nővel. Elsősorban a férfi a bűnös, a nö csak akkor bűnös, ha tudja, hogy a férfinak családja van, mégis kikezd vele.

Tanárnő, 65 éves, férjezett:

Nagyon nehéz, mert én csak a férjemről tudok véleményt mondani. De nem irigyek, mint a nők, az az egy biztos. Őszintébbek. Nem hiszem, hogy ravasz akadna a férfiak között. Egy férfi barát mindig többet ér, mint egy barátnő, az biztos.

Tanítónő, 70 éves özvegy:

Általánosítani nem lehet, mert egy nő mindig konkrét személyre gondol, ha véleményt mond a férfiakról. Az én uram nagyon jó volt, bár még élne. A fiaim is jóravalók, sokat segítenek a feleségüknek. Minden nőben benne van az, hogy férjez akar menni. S hogy kit választ, az mindig tőle függ. Sosem a férfitól.

Parasztasszony, 78 éves, özvegy:

Van a férfiakról véleményem, az egyikről ilyen, a másikról olyan, önzők. Nem bánnák, ha mindig babusgatnák őket. Az uramról csak jót mondhatok. 40 éve özvegy vagyok de nem kívánkoztam soha egyhez sem. Azt kérdezték, miért nem mentem újra térhez, őt gyerekkel férhez menni? Még mit nem! Volt énnekem abból elég! Olyat az isten nem adott többet, akihez elmentem volna. Az uramat 14 éves koromtól ismertem. Aztán, mit tagadjam, nagyon szerettem, de ő is úgy szeretett engem, hogy azt kimondani nem lehet. Csak az az egy volt énnekem, de nem is voltam kíváncsi soha másra. Ö is kitartott mellettem.

Nyugdíjas főiskolai oktató, 80 éves, özvegy:

Sokszor csodálkoztam azon, hogy értelmes, jóravaló férfiak buta kis libákat vesznek feleségül. Egy nő, akit okosnak tartanak, nehezen talál társat. Az okos nőktől félnek a férfiak.

IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM

Hát ennyi. A véleményekből kiderül, hogy a férfiak jók, is meg rosszak is, hűségesek és hűtlenek, aljasok és rendesek, lusták és szorgalmasak. Mit szólnak ehhez a férfiak? Izgalmasnak ígérkezik, hogy mit mondanak majd ők, ha felteszik nekik a kérdést: vajon milyenek a nők?

KOPASZ CSILLA

11