Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-08 / 9. szám
I. I tt, ezen a pusztaságon, a háború óta homokdombokat halmozott föl a szél; később árvíz nyaldosta és sűrű gyomnövényzet lepte be őket. A víz, főleg tavasszal és ősszel, métereket mert el a parttól. Áttört a nádasokon meg a sáson. Ősz elején leereszkedtek a ködök, nyáron pedig, mihelyt az első záporok átvonultak s a gőzölgő vizek fölött ragyogni kezdett a nap, dühös, vérszomjas szúnyograjok keringtek a levegőben. Minden állat éberebbé és harciasab- bá vált. A kígyó kígyót vagy békát mart meg, a béka szúnyogokra vagy az orra előtt röpködő mámoros, de éber legyekre vadászott, a gólya pedig úgy leste a sohasem éber, de mindig éhes békát, mint maga az ágas- bogas, mozdulatlan méltóság. Az életben maradt legyek pedig sokasodtak, nyüzsögtek, mint a hangyák, vagy dagadtak, mint a sár, ha átcuppog az ember csupasz lábujjai között. Az élet itt, ezekben az állóvizekben és mocsarakban is vadul burjánzott, le a homokdombról, majd föl ismét a csillogó ezüst vagy arany homokra, mely nem fékezte, hanem ellenkezőleg, támogatta, ritmizálta ezt a mozgást. A szelek a kukoricaüszögöt is szétszórták, s olykor a rózsakertek súlyos, részegítő illata is elért idáig a nádasok mögül. Az ember úgy érezte, hogy azok a kertek nem is a való világ részei. Nem messze húzódott innen a homok és a pusztaság nyüzsgése elöl hátráló öreg város pereme. A pusztaság pedig lassan- lassan az öreg város felé nyomult. Először azokat a vénséges vén házakat kerítette hatalmába, amelyek már emberemlékezet óta itt állnak, s amelyeket senki sem tataroz- gatott. Csak kóbor ebek motoztak a tájéku- ' kon. A partnak szorított házak öregesen ziháltak, asztmás tüdővel érzékelték az őszt, és a tavasz jövetelét. Kedvtelenül szemlél- gették az új lakótelepeket, amik nemcsak a kertek felszínét, hanem a teret és a távolságot is kicsipkézték, s az emberek sorsába is belenyúltak... Egymással családias jó viszonyban álló és egymást javarészt közelről (este a kiskocsmákból, reggel a piacról, kora este pedig a Duna-partról) ismerő emberek kezdtek magukba zárkózni a kertjeikben és a házaikban, vén fáik fedele alá, rózsa-, saláta- és hagymasoraik közé. Leültek megszokott pohár borukhoz vagy sörükhöz, családjuk körébe, amit a pusztaság és a pos- vány közepén egyszerre csak fölfedeztek, senki sem hitt a változásban, legkevésbé a posvány és a nádas. Az állóvizek tovább lehelték a bűzt. Idővel mégis meg kellett hátrálniuk. A nádasDa friss homok ömlött, s vipera gyanánt settenkedett a vizek körül. A vizek hátrálni kezdtek. A folyóhoz azonban nem juthattak el, mert az utat már régen elvágták, s egyik napról, egyik éjszakáról a másikra homokdombok is nőttek a földből. A mocsár és a puszta élete a saját bűzében, a saját kiszikkadó mézgájában fuldokolt; a mocsarak tüdeje zsugorodott, kapkodva lélegzett, s akadozva szedte az egyre fogyatkozó levegőt. A madarak lassanként átröpültek a folyó túlsó partjára, a sárba, a füzesekbe s a ritka, pár éven belül pusztulásra ítélt nádasokba. A bogarak is hurcol- kodni kezdtek bábjaikkal. A hangyabolyt elnyelte a homok. Forró nyarak jöttek a többi lényekhez és növényekhez hasonlóan szaporodásra vágyó juharfák utolsó ejtőernyőire. A szelek tüdeje megfeszült, lélegzetüket visszafojtották, újabb vízfelületre bukkantak, fölborzolták, és elszálltak a folyó felé. A békák nem úsztak többé, csak a homokon vonszolták hőségtől és szomjúságtól elgyötört testüket. A napos homokhegyen kiszáradtak, mint valami afrikai sivatagban, s a halál forró, szomjas és eleven volt, mint maga a homok is. Ä vízbe lyukakat ástak; fölkutattak mindent, ami oda bújt. Ezen a gol- gotás mezőn csak félig eleven és félig holt alakzatok maradtak, s nagy biztonsággal birtokolták ez a világot és térséget a mágikus kört, ahol fönmaradtak, míg a víz élt és áramlott. Az élet többi alakzatai beköltöztek mélyen a homok alá, a földbe és az agyagba, a fenékre, s míg régi alagutakat romboltak össze, újakat építettek Itt-ott az élet szokásai is megváltoztak. Változott a ritmusuk. A hangyaboly idővel megfehéredett vagy megsárgult, ami eddig piros volt, megszurkült vagy hamuszín lett, környezete szerint. A madárvilág átköltözött a tetőantennákra, s minden vízilénynek nyoma veszett. Csupán egy makacs szürke verébcsapat, néhány odaszelidült, de megszeppent galamb s itt-ott néhány fülemülecsalád maradt a helyén. Főleg a fecskék vették észre nagyon gyorsan, hogy a beton panelházak eresze alatt kell fészket rakniuk. A gólyák megvetően hagyták el a homokot. Eltűntek más folyóra, más mocsarakba, más emberek közé. Az emberek beton és tégla közé szorították a folyót, ágait rövidebbre fogták vagy megnyújtották. Vad folyását fehér vitorlások barázdálták, fenekét hatalmas vaskéz túrta föl, homokot, csak homokot vájva belőle... Zavarták folyását és vízivilágát, a halak és a békák életét; az utóbbiaknak ismét szomjasan kellett szökdécselniük a magasra halmozott parti homokdombokon. Az emberek megkergültek. Kora reggeltől késő éjszakáig sem szúnt meg itt a forgalom. A homok csak nőtt, csak halmozódott, s mihamar ellepte az egész parti sávot. A zöld kertek eltűntek a pusztaságról. Faroltak a névtelen, kivilágí- tatlan utcák népes házai is, ahol a lakók paradicsomi függetlenségben éltek. Nyugtalan vérű csavargók költöztek a vén, gazdátlan viskókba és az összetört autóbuszokba, ahonnan egyszerre csak füstkíqyók hajladoztak az ég felé. Szaporodtak a súlyos szociális esetek, nőtt a bűnözés, s váratlanul a halál is megjelent. Egyszer télen egy magasra halmozott homokdombon két emberkezet, egy fejet, egy pár lábat, egy öregasszony-tetemet túrtak ki a sertések. Valaha egy ház és egy felvonulási épület állt ott. Olykor egy-egy kutya vagy macska tévedt ide, posvány övezte az egész környéket, majd apró szigetté alakult az egész terep, ahova csak vadászok látogattak el, legalább kora ősszel és egy ízben tavaszszal. De senki sem nézett bele annak a háznak vakon bámuló üvegszemébe, amely mögött Tereza morzsolgatta éppen utolsó éveit. II. Mocsári szöcske, mezei poloska, temetőbogár, homoki bolha - mi minden nyüzsög itt! Amott, messze mögöttem, valahol a mezőn túl, gólyák mentek bele a salátába, s ugyancsak gáládul tapossák az én szép, zöld salátafeieimet. Bogarak kezdtek folyosókat ásni a homokba, s az emberek nem zaklatnak többé. Miért is tennék? Magam vagyok itt, mint ez a ganajtúróbogár, aki itt szerencsétlenkedik a galacsinnal. Hagyj már békét, Sivka! Miért nem nyugszol? Jól van no, kapard ki a mancsoddal azt a nyomorult bogarat, majd belecsíp a sóvár képedbe. Nem lesz örömöd belőle. Várj ki egy jó szürke egeret. Az lesz a jó csemege. Magan is megfoghatom neked. Jól fogsz lakni vele. Nekem meg étvágyam sincsen. Tegnap nem volt mit ennünk. Tudom, hogy csupa panasz voltál. Hallottam, hogy az éjjel vinnyogtál, piszok. Na jól van, jól van. Nem túlzóm én el, csak mondom, hogyan élünk mit itt magányosan ebben a szürke világban, a homok közt, ami csípi a szemünket, és sírnunk kell, mert a szerencsétlen szomszédok egyre sírnak a kerten túl, amiért a világ legszebb zugából el kellett hurcolkodniuk. A reggelek szépek itt, amikor tavasszal a madarak ide költöznek, amikor minden megelevenedik. A nénike görnyedten motozott az ágyasok között, körös-körül gólyák köröztek, s a kék ég magasában lökhajtásos gépek húztak el, föl-fölmorajlottak, fényes fehér gázcsík tündökölt, s lassan enyészni kezdett az égen... Miért nem jár a postás? Mondd meg nekem, Sivka! Ki tudja, mikor írta Vlado az utolsó levelet! Hajaj, az bizony régen volt. Akkor volt itt a nagy víz. Kiöntött a Duna, hátunkban a Száva hömpölygött, a gólyák ugyanúgy köröztek a házunk fölött, mint ma. A víz meg csak nőtt, s a postás egy kis, fekete csónakon volt kénytelen kievickélni hozzánk a kertek közé. Micsoda élet volt az! A másik város alatt, ahol születtem, hajók állomásoztak. A parton fehér egyenruhás tengerészek sétálgattak, napernyös dámáknak nyújtották a karjukat. Eleredt a zápor, Sivka, s futottunk a zöld szárnyék alá, ahol matrózzenekar játszott. Keringőket, keringő- ket... így forgott akkor, Sivka, a világ... A néni táncolni kezdett. Ott keringett az ágyás körül, fejét oldalra hajtotta, és suttogott. Ifjú éveinek muzsikája lett volna ez? Hallotta azt a muzsikát, s követte az ágyáso- kon át. Rögökbe és kitépett gyomokba botlott. Az apró termetű Sivka nézte gazdasszonyát, figyelte mozdulatait... Hol van az már, Sivka! Te még nem is voltál akkor a világon! Kiskutya korodban, akkor kaptam azt a legutolsó levelet. Ide gurultál a kertbe, nyüszítettél, és kilelt a hideg. A lábamhoz dörgölőztél. de a nővérem Galgóczi Erzsébet Húsvét vasárnap a nagyapa ötéves unokájával végigsétált a falun. Gyönyörűen sütött a nap, szépen fel volt öltöztetve a gyerek, hát elmentek sétálni csak úgy, a maguk gyönyörűségére. Az első igazi tavaszi vasárnap lehetett, mert az egész falu kint ücsörgött fejőszéken, sámlin a házak előtt A gyerekek meg az árok lejtős oldalán piros tojással aurigáztak. Ők ketten csak sétálni akartak, kézenfogva, a maguk gyönyörűségére, de lépten-nyomon megállítottak őket.- Hadd nézzem ezt a kisleányt! Ez a kis Kati, ugye? Nahát, Bandi bácsi, le sem tagadhatná, hogy az unokája... Nézzem csak? Nem, inkább mégis a nagyanyjára hasonlít. Kis Katinak karcsú, gusztusosán arányos teste van s rendkívül kifejező arca. Amikor megszületett, csak egy nagy, görbe orrból állt - de mostanra az arca többi része már hozzánőtt az orrához. Szürke, fürkésző, nagyon csillogó szem és keskeny, mozgékony száj. Miközben dicsérték, s elhalmozták tojás-cukorral meg piros tojással, később egy kosárkát is kaptak Nani nénitől, mert már nem tudták hova tenni a tojásokat - a nagyapa meg sem próbálta elrejteni büszkeségét. Szerette ezt a gyereket, kicsit szégyellte is, hogy jobban szereti, mint a többit, hogy őt szereti legjobban az unokái közül. Talán valóban a felesége formái miatt... A neve is a nagyanyjáé... Nagy Kati meg kis Kati. Amikor kis Kati kinőtt a csecsemőkorból, valaki a felnőttek közül elnevezte princesznek. Mert valóban olyan affekta, kényes, szuverén kis dög volt Az egyik nagybátyja szeret játszani - kutyákkal, motorokkal, gyerekekkel (nőkkel is); széttárja félig behajlított mutató- meg gyűrűsujját, s rászól a gyerekre:- Dugd ide az orrodat! S az odadugott orrot csöppet megszorítja a két ujjával. Minden unoka boldogan odadugja az orrát. Csak ..princesz" nem. De nem ám! A nagybátyja egészen közelről rávicsorítja a fogait.- Dugd ide az orrodat! A gyerek még olyan kicsi volt, hogy ottlült az anyja karján, de már ellenkezett.- Megverjem anyádat? - fenyegetőzött a gonosz felnőtt. A gyerek szívettépö pillantást vetett az anyjára - s odadugta az orrát. De gyűlölettől égett a szeme. Még mindig csak karon ülő gyerek volt - talán má^l éves -, amikor a nagyapja azt kérdezte tőle:’- Kis Kati, szeretsz? Elfintorította rendkívül kifejező arcát.- Nem - közölte őszintén.- Ejnye, ejnye - sajnálkozott a nagyapa -, pedig van nekem egy csokim, azt neked akartam adni. - S a csokoládét csábítóan meglengette a gyerek orra előtt. - Szeretsz engem? A gyerek hosszú másodpercekig vívódott.- Szeretlek - hazudta végül. Elmajszolta nagyon lassan a csokit. Nem mohón. Ha egyszerre nem tudta megenni, odaadta az anyjának. De most megette az egészet.- Kis Kati, szeretsz? - kérdezte megint a nagyapja. A gyerek ránézett, s elfintorította az arcát.- Nem közölte őszintén.- Ejnye, kislányom, hát nem most adtam egy csokit?...- Nem adtál - mondta a gyerek pimaszul.- Hát ki adta azt a csokit, amit most ettél meg?- Nem ettem - mondta szemtelenül.- Nem ettél? - s nagyapa jó erősen ránézett- A szád szélén még ott van a csoki. Azt ki adta? Ezt azért már nem merte letagadni. (Másfél éves volt.) Megnyalta szája szélét, a bűnjelet, s védekezőén nézett körül. Meglátta a nagyanyja biztatóan mosolygó arcát. Megkönnyebbült.- Nagymama adta - mondta kajánul s persze, a nagymama is rögtön a segítségére sietett.- Persze, kis Kati, persze hogy én adtam a csokit. Van még a kötényem zsebében egy- no, hova bújtál? -, azt is odaadjam? Hároméves volt a gyerek, amikor az anyja- mint minden évben - hazajött húsvétra, húsvét előtt néhány nappal, hogy segítsen a nagytakarításban. De mindjárt reggel, ahogy kihordta az udvarra a szőnyegeket és függönyöket, kiderült, hogy Katikától nem tud dolgozni. A gyerek ott tipegett a sarkában, egy pillanatra el nem maradt tőle, s ha az anyja - nem is szándékosan- két lépésre lehagyta, kétségbeesett sikoltozásban tört ki.- Nem megyek el, kisbogaram, ne sírjál- csitította az anyja, de hasztalan. Amikor vizet húzott - több vödör vizet a padlósikáláshoz -, s nem engedte a kút közelébe a gyereket, az toporzékolt a tornác előtt, és bömbölt torkasza- kadtából. A nagyanyja és a nagyapja figyelmesen nézte.- Mi baja ennek a gyereknek?- Fogalmam sincs — fakadt ki Magda idegesen -, hetek óta ezt csinálja. Éjjel arra ébredek, hogy zokog az ágyában, mellém akar jönni. Nappal is magammal kell cipelnem mindenhova. Az apjával sem marad el. Csak én ki csak én!- Mért nem magyarázod meg- kezdte a nagyanyja, de Magdi dühös tett.- Lehet is ennek a taknyosnak mc rázni...!- Hogyne lehetne ... Gyere ide, k Gyere ide a nagymamához ... - s karja venni a gyereket, de az úgy felerö^ítet bölést, hogy ijedten visszaengedte. K hant az anyjához, görcsösen megmark ténye sarkát, s elhallgatott Könnyel te szemrehányóan függesztette a világra A nagyapa keresett az asztalfiól másfél méteres spárgát. Az egyik vég kötényéhez, a másik végét kis Kati kötötte.- Kati - guggolt le a gyerekhez,’s nézett rá. - Nem akarunk mi elvenni ar De még neki sem engedem meg, hog jón téged. De idefigyelj! Ezt a madza nem bonthatja el, csak én. Érted? Ha rod, hogy elbontsam, szóljál nekem. J- Jó - mondta a gyerek boldogan, s sen tipegett az anyja után a madzagon, dolgozott. Kiporolta a szőnyegeket, bel kai a bútorokat, aztán a padlósikálás zett. egymás után három szobában. E; kicsit unalmasabb munka volt. A gyéréi dése szemlátomást alábbhagyott, nag időként bekukkantott rájuk, meg is saji- Kis Kati, elbontsam a spárgát? De a gyerek olyan ijedten mondta: hogy visszaballagott a műhelyébe. Ki faragott a rózsák mellé. Nem akármilye- asztalos volt a bútorgyárban, míg r nem ment -, hanem cifrára kifaragta festette őket. Megebédeltek. A gyerek már négy gott a madzagon. Ebéd után Magdi az s gek tisztításához fogott. Amikor a nag kukkantott a szobába, a lánya létráról, az üveget, Kati pedig lent állt függi a létra alatt, mert a madzag nem távolabb. Még le sem ülhetett, ha-ak sem. Ácsorgott hát, kezét öregesen c
