Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-01 / 8. szám

„Napjainkban sok feszítő probléma nem csupán azért jött létre, mert egyes rossz emberek vala­mit mondtak, vagy tettek, hanem azért is, mert a jó emberek, bár mindenről tudtak, mégis hallgattak“ Arthur Eddington angol csillagász 1920-ban az alábbi­akban irta: „Úgy tűnik, elérkeztünk az emberiség régi álmának megvalósulásához: ellenőrzésünk alá vonhatjuk a természet szunnyadó erőit. Igaz, még nem világos, hogy azok az emberiség örök virágzását, vagy öngyilkosságát segítik elö". Edward Teller, az amerikai hidrogénbomba egyik atyja, 1979-ben a Play-boy című folyóiratnak a következőket nyilatkozta: „Szerintem az atomháború elvileg megenged­hető, sőt egyáltalán nem értelmetlen. Ami azokat a hiedel­meket illeti, miszerint egy ilyen háború mindennek a végét jelenti, nem állják meg helyüket, csak a nyugati demokráci­ákat gyengítik“. Bizonyos amerikai politikai körök effajta logikája érthető ugyan, de nem elfogadható: a fegyverkezési hajsza új szakaszát és az azt kísérő háborús hisztériát saját célja­ikra kívánják felhasználni. A fegyvergyártók vagy az üzlet­emberek logikáját könnyű megmagyarázni. Immár 35 év telt el „nagy" háború nélkül, márpedig ők azt szeretnék, hogy a fegyverek - különösen az atomfegyverek gyártása - a jövőben is hatalmas profitot biztosítson számukra. Milyen ember az, aki bár teljes tudományos pontosság­gal ismeri a nukleáris háború szörnyű következményeit, mégis megengedhetőnek tartja azt? Sajnos, még napjainkban is találkozhatunk az atom­fegyverrel kapcsolatos naiv szemlélettel. így okoskodnak: „Itt van például a puska. Több száz évvel ezelőtt feltalál­ták, mégis állandóan korszerűsítik. Ezt csinálják az atom­fegyverrel is. Nincs mit tenni. Ha egyszer a szellem kiszabadul a palackból, vissza már nem kényszerithetjük". így csak azok a hozzá nem értő emberek vélekedhet­nek, akik a hagyományos és a termonukleáris háború között tisztán spekulativ alapon tesznek különbséget. No és Teller? Hiszen ha valaki, akkor ö igazán ért a kérdés­hez. Vajon miért bizonyítja, hogy csakis az atomfegyverke­zési hajsza nyújt reményt a „szabad világ" életben mara­dására, és a fegyverkezés csökkentésére irányuló minden törekvés halálos veszedelmet jelent a Nyugat számára. Teller megdöbbentő könnyedséggel teszi túl magát mindenféle logikán. Az atomfegyverek fejlesztése és mennyiségi növelése mellett kardoskodva, éppen a leglé­nyegesebbet hagyja számításon kívül: hol húzódik a végső határ, melyen túl ezeknek a fegyvereknek a tökéletesítése és felhalmozása elveszti minden értelmét? Miért számít 200 atombombát egy modern város el­pusztításához, amikor ahhoz eqv-kettő is bőven ele­gendő? Egy emberi élet kioltásához mindössze néhány gramm robbanóanyagra volna szükség, mivel mindenki­nek csak egy élete van Az atomfegyver minőségileg új szakaszt jelent a tömeg- pusztító fegyverek fejlesztésében. Ezért feltételesen - bár ez így nem helyes - hasonlítsuk össze az atomtöltetet a hagyományossal és számoljunk. Ez a számítás azt mutatja, hogy a Föld minden lakosára négy tonna robba­nóanyagot rejtenek a stratégiai fegyverraktárak. Vajon ki és milyen célból szándékozik mindannyiunkat többszáz- szorosan kiirtani? Napjainkban Nyugat-Európában már több mint 8000 amerikai nukleáris töltetet helyeztek el. Ki tudja, mennyi lehet az USA-ban? ötvenezer? Vagy talán több? Az amerikai sajtó adatai szerint csak a stratégiai robbanófejek száma 10 ezer körül van. Az értelmes emberek már régóta világosan látják, hogy ennek véget kell vetni. Addig kell megkezdeni a fegyver­zetcsökkentést, amíg nem késő. Ideje lenne már észhez térni, hiszen a korlátlan fegyverkezés még sohasem bizto­sított erőegyensúlyt, ellenben nemegyszer vezetett hábo­rúhoz. Sajnos Tehernek erről más a véleménye. Álláspontját még „tudományosan“ is igyekszik bizonyítani. A Play-boy riporterének kérdésére, mely így hangzott: „Mr. Teher, miért javasolja ön az atomfegyver újabb és újabb típusai­nak kifejlesztését, amikor a meglevő készletek is többszö­rösen elegendőek az egész Föld megsemmisítéséhez?" - a következőket válaszolta: „Az új tipusú atomfegyverek gyártására azért van szükségünk, mert az ön által említett többszörös meg­semmisítés feltételezése egyszerűen nem igaz. Az oro­szok számos biztonsági intézkedést tettek. Előreláthatóan egy esetleges atomháborúban élőerő-veszteségük jóval kevesebb lesz, mint a második világháború alatt. Úgy vélem, hogy ott a lakosság öt százaléka sem fog elpusz­tulni. Ugyanakkor Amerikában, mivel nálunk a polgári védelem érdekében szinte semmilyen fontosabb lépés sem történik, egy ilyen háborúban a lakosság ötven százaléka elpusztulna." Ez a telleri értékelés a lakosság várható veszteségeiről valószínűtlen és felelőtlen, attól eltekintve, hogy egy eset­leges termonukleáris háború résztvevői közül melyik félre vonatkozik. Az ilyen számítások nemcsak tudománytala­nok, de cinikusak is. Az USA-ban és a Szovjetunióban közel 1000-1000 olyan nagyváros van, melyekben a lakosság túlnyomó része él, s melyekben az ipari és az évtizedek során felhalmazódott anyagi értékek javarésze található. Egy váratlan atomcsapás esetén (a katonaszakértők ezt így nevezik) csak percek maradnak a polgári lakosság figyelmeztetésére. így semmivel fel nem mérhető pusztítás teljesen elkerülhetetlen. A helyzetet még súlyosbítja a robbanást követő radioak­tív sugárzás, amely elöl egyetlen élőlény sem menekülhet. Ezt még maga Teher sem tagadja, bár erre is tud „magyarázatot": „Egyes embereket nyugtalanít a radioak­tiv sugárzás úgynevezett genetikai következménye. Két­ségtelen, ez a sugárzás növeli a genetikai mutációk valószínűségét. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a mutációk nélkül az emberiség még ma is az amőba fejlettségi szintjén lenne, hiszen az élő szervezetek fejlő­dése a mutációknak köszönhetőn megy végbe. Hadd emlékeztessek az ember történelem előtti fejlődésével kapcsolatos hipotézisre: a jégkorszak az embert a bar­langba kényszerítette. Ott viszont a sugárzás jóval erő­sebb, mint a szabadban. Ennek eredményeként az emberi faj gyorsabban fejlődött. Valószínű, hogy az ember éppen a fokozott sugárzás hatására vált emberré." Teher továbbfejlesztvén „barlang' -filozófiáját, túllépi tu­dományos illetékességének határát. Mivel fizikus, ezért úgy tűnhet, hogy nézete tudományosan megalapozott. Meg kell jegyezni, hogy a tudósok, akik valóban illetékesek a genetikai kérdésekben , többször felhívják a figyelmet: a napjainkban felhalmozódott atomtöltetek robbanását követő radioaktiv sugárzás minden valószínűség szerint a homo sapiens globális degenerálódásához vezetne. 1980 márciusában 654 ismert amerikai orvostudományi szakember a New York Timesban a következő felhívást tette közzé: ,,A veszély: az atomháború!" Felhívásukat az USA elnökéhez, Jimmy Carterhez és a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége elnökéhez, Leonyid Brezs- nyevhez címezték. Ebben az amerikai orvosok felelősségük teljes tudatá­ban figyelmeztették az atomháború megszámlálhatatlan pusztító következményére, beleértve a Föld valamennyi szerves életformája elpusztulásának lehetőségét is. Az atomrobbanás közvetlen hatásán kívül felhívták a figyel­met annak rendkívül veszélyes utóhatásaira is. A földfel­szín radioaktív szennyeződésére: a Föld hőháztartásának katasztrofális megbomlására: az erős kozmikus sugárzást megszűrő ózonréteg megsérülésének veszélyére. Carter szükségtelennek tartotta, hogy reagáljon a felhí-’ vásra. Leonyid Brezsnyev viszont az amerikai tudósokhoz intézett válaszában kifejtette, hogy teljes mértékben osztja az emberiség sorsáért érzett aggodalmukat. A szovjet vezető emlékeztetett arra is, hogy a Szovjetunió mindig sikraszállt és a továbbiakban is fellép a nukleáris és az egyéb tömegpusztító fegyverek teljes betiltásáért. Ezt a harcát következetesen és kitartóan folytatja azoktól a szörnyű napoktól kezdve, amikor 1945-ben az amerikai pilóták kioldották atombombáikat a japán városok, Hiro­sima és Nagaszaki felett. Mind a Szovjetunióban, mind az USA-ban nagyon sok tudós tehetségét és erőfeszítését katonai jellegű feladatok megoldására fordítja. A szovjet tudósok Teherrel ellentét­ben azonban az atomfegyverek és a célba juttató eszkö­zök fejlesztésének kérdését sajnálatos kötelességüknek tekintik. Igazi álmuk nem az emberiség „optimális elpusztí­tása", hanem a békés építőmunka, a nyugalom mind a maguk, mint utódaik számára. Igor Kurcsatov a szovjet atomipar megalapítója, az első szovjet atomfegyvert megalkotó csoport vezetője, még 1956-ban kijelentette: „Ennek, az emberiség számára roppant fontos problémának a megoldásán a szovjet tudósok szívesen dolgoznának együtt a világ valamennyi tudósával. Természetesen az amerikai tudósokkal is, akik­nek eredményeit nagyra értékeljük. Ennek megvalósulá­sához csupán az szükséges, hogy az amerikai kormány fogadja el a Szovjetunió javaslatát, az atom- és hidrogén- fegyverek gyártásának betiltásáról A magam részéről szeretném, ha a szovjet és az amerikai tudósok egyesítenék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy véget vessenek a fegyverkezési hajszá­nak. Az emberiség létének vagy pusztulásának kérdése egyetlen országban sem válhat a politikai spekulációk tárgyává. LEV FEOKTYISZTOV, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelező tagja, magfizikai osztály (LITYERATURNAJA GAZÉT A) 1981. III. 1. Értenie kell a dolgát annak, aki mosta­nában a Pentagon szállítmányozási rész­legén dolgozik.- Őrmester, hová küldjük ezeket a lég­elhárító rakétákat tartalmazó ládákat?- Nézzük csak. Azt hiszem, Jordániá­nak szánják őket. Nem. várj egy pillana­tig! A légvédelmi rakéták Szaúd-Arábiá- ba. a harckocsi-elhárító rakéták Jordáni­ába mennek. Tulajdonképpen nem nagy különbség, hiszen valószínűleg mindet Irakba továbbítják.- Akkor miért nem küldjük a fegyvere­ket közvetlenül Irakba: hiszen megtaka­ríthatnánk a szállítási költségeket?- Mert elvárják tőlünk, hogy semmit sem küldünk Irakba, amíg háborúban áll Iránnal.- Ezt a ládát repülőgépalkatrészekkel Iránnak szánják. Küldjük el Teheránba?- Nem. semmit sem küldünk Iránba, amíg nem bocsátják szabadon a túszo­kat. De akkor a sarokban levő összes ládát eljuttatjuk Teheránba, hogy az iráni­ak megvívhassák háborújúkat Irakkal.- Miért szállítunk amerikai fegyvereket Iraknak és Iránnak is? Hogy harcoljanak egymás ellen?- Semmit sem szállítunk Iraknak vagy Iránnak. Jordániának és Szaúd-Arábiá- nak szállítunk, és ők továbbítják a külde­ményeket. Mihelyt visszakapjuk a túszo­kat Irántól, el kell juttatni számára a fegy­vereket, amelyeket még a túszszedés előtt rendelt. .- És mi a helyzet azokba a hatalmas lác ókba csomagolt fegyverekkel?- Izrael kapja őket, hogy védekezni tud n Jordánia ellen de ne lepődjön me . ha végül is Iránba kerülnek. Izrael ugyanis segít Iránnak, mert Szaúd-Ará- bia Irakot támogatja.- Már értem. Őrmester, biztos, hogy ezek a lézerirányítású légvédelmi rakéta­fegyverek Egyiptomba irányitandók?- Ha ez a címzés a ládákon, akkor igen. Szükség lehet rájuk líbiai repülőgé­pek lelövéséhez.- Nem találok semmit Libia részére.- Líbiát levettük a szállítási listánkról, mert a líbiaiak minden fegyverüket Fran­ciaországtól és a Szovjetuniótól vásárol­ják. Szíriába sem küldünk semmit, hi­szen éppen a minap kötött barátsági szerződést a Szovjetunióval.- Ezeket a lángszórókat Omanba szál­lítjuk?- Ellenőrizzük csakI Oman oké. de vigyázzon, nehogy véletlenül Jemenbe küldje őket.- Nem estem a fejem lágyára, őr­mester.- Egy kis segítséget kérek ezeknél az F-4-es vadászgépeknél. Sürgősen Am- manba irányitandók- Miért ez a nagy sietség?- Husszeinnek szüksége van rájuk, amennyiben Damaszkusz megtámadja.- És Husszein miért adja tovább azt a sok fegyvert Iraknak, ha sziriai invázió­tól tart?- Mert támogatást kap Szaúd-Arábiá- tól, a szaúdiak pedig gyűlölik az irániakat.- Már értem, ha ilyen jól elmagya­rázza.- Oké, most pedig ez az F-5-ös szállít­mány Pakisztánba indítandó, ugyanakkor a plutóniumot Indiába szállítjuk- Lassan, lassan. Csak két kezem van, őrmester.- Tudom, de nem akarjuk, hogy Pa­kisztán nyugtalanná váljék védelmét ille­tően, és megtámadja Kasmírt.- Tudnánk használni még valakit eb­ben a szállítmányozási részlegben, már majd beszakad a hátam. Hova küldjük ezeket a radarirányítású bombákat?- Kuvaitba, mert különben még napo­kig itt hevernének.- Majdnem teljesen kiürült a készle­tünk. Már csak a torpedónaszádok ma­radtak, őrmester.- Van rajtuk címzés?- Ühüm. A címzés így szól: Az Egye­sült Államok haditengerészetének, a Hor- muzi-szoros védelméhez.- Itt valami nem stimmel. Nem küldünk felszereléseket saját haditengerésze­tünknek. Tartsa vissza a küldéményt, amíg ellenőrzőm a címzést a főnököknél. ART BUCHWALD t r r AZ AMERIKAI FEGYVERSZÁLLÍTÁSOK REJTELMEI Francia plakat a neutronfegyver ellen ■ Tg y.iT w." , yAi r Mm I i 1 * w w 0| f 111 fSwA A&jg? A 1 • I A 1 v g 1 B||l W*W J§? A «L ^8kí A i ■ I 1 r| AHN ■ I •€ ■ I fíj'lfa “ J|. I ,_5 ■*: * I | f jff » 6^ mj; Sgk Jg _ % J w ^ ■ A.W A k H|A jg 1 ■ I M V T f m V ^ ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom