Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-02-22 / 7. szám

A Vág menti gépgyártók törekvése: KEVÉS ANYAGBÓL NAGY ÉRTÉKET Az vállalat egyik legkifizetődőbb terméke a RÖTEST Egy munkaasztalon apró alkat­részek fekszenek példás rendben. A készüléket, amely összerakva is legfeljebb fél négyzetméternyi he­lyet foglal el, a Povázská Bystricai Vág-menti Gépgyár konstruktő­rei, gyártmányfejlesztési dolgozói tanulmányozzák elmélyülten. Az új gyártmány neve RÖTEST, és a készülék segítségével a golyós­csapágy golyóinak gömbölyüsé- gét, pontosságát lehet pontosan lemérni. A laikus is bizonyára tisztában van vele, hogy a csapágyba he­lyezett golyóknak egyformáknak kell lenniük, és a gömbölyűség, a pontos megmunkálás alapvető követelmény. Mindenki tudja, hogy a rossz minőségű csapágy­ba helyezett tengely ,,üt“, „ko­pog“, és a vártnál hamarabb fel­mondja a szolgálatot. A RÖTEST segítségével rendkívül egyszerű­en mérhető a minőség, így a mű­szer felbecsülhetetlen értékű szol­gálatot tesz a gépgyártóknak. Meglepődöm, amikor a gyárt­mányfejlesztők elárulják az árát: 100 ezer korona.- Ilyen kis gép, és 10 darabért 1 millió koronát kell kifizetni? Ladislav Talőík, a 02-es üzem igazgatójának gazdasági helyette­se a következő tájékoztatást adta a RÖTEST tulajdonságairól:- Mi, gépgyáriak örülünk, hogy sikerült ilyen kis méretű, kevés anyagot, de annál több ötletet, tapasztalatot és tudást igénylő gé­pet kifejlesztenünk. Első tekintetre úgy tűnik, nem valami bonyolult az a termék, a látszat azonban ezút­tal is csal. Jelentős számú rendkí­vül pontosan megmunkált alkat­rész van benne. Az igazgatóhelyettes egy kis méretű alkatrészt helyez a tenye­rébe.- Két tízezred milliméter pon­tossággal kell legyártani. A vállalat régebben még sohasem állított elő ilyen pontos alkatrészt. Ez a mérő- berendezés legfontosabb eleme. Külön érdekessége, hogy csak szombaton gyártjuk, munkaszü­neti napon, amikor nem járnak a környéken nehéz tehergépko­csik. A legkisebb rengés is kedve­zőtlenül befolyásolná a pontos­ságot. Egy másik fontos részegység, az elektroindukciós érzékelő is­mertetése következik. A ceruza­nagyságú tárgy 38 rendkívül pon­tos alkatrészből áll, és mindegyik külön figyelmet érdemelne. Eddig összesen 30 darabot állí­tottak elő az új mérőberendezés­ből, mindegyik külföldön - a Szov­jetunióban és Svájcban - talál vá­sárlóra. A mi csapágygyáraink csak 1982-ben kezdik alkalmazni az új terméket. A RÖTEST 1980-ban elnyerte „Az év legjobb terméke“ rangot. Ez egyebek között azt is jelenti, hogy a gyártmány kilogramm-ára 4000 korona, ami 8-9-szerese a legkorszerűbb szerszámgépek kilogramm-árának. A Vág- menti Gépgyár - mint a Csapágygyártó Művek kon­szernvállalata - sokféle pontos mérőműszert gyárt a csapágygyá­rak számára. Zajmérő eszközökre is szükségük van az üzemeknek, de a kúpcsapágyak alkatrészeinek ellenőrzéséhez is nagyon pontos eszközökre van szükség.- Milyen szériákban lehet az ilyen berendezéseket gyártani? Ladislav Talőík igazgatóhe; lyettes:- Ha csak a hazai igényeket kellene és lehetne kielégítenünk, kis sorozatban tudnánk gyártani. Nyilvánvaló, hogy így drága lenne a termelés, mert az egy mérőmű­szerre eső rezsiköltség, fejlesztési és tervezési kiadás nagy összeget tenne ki. Szerencsére kiaknázhat­juk a KGST-tagországok együtt­működésében rejlő lehetőségeket, így nagy sorozatban állíthatjuk elő az ilyen termékeket is. Legna­gyobb megrendelőnk a Szovjet­unió, ahol előnyösen, magas áron értékesíthetjük termékeinket. Az ilyen együttműködés hosszú távon is szavatolja a sikeres termelés feltételeit, figylemünket a műszaki fejlesztés legfontosabb és legna­gyobb távlatokat ígérő területeire összpontosíthatjuk. Mind termelé­si, mind gazdasági szempontból kifizetődő az ilyen együttműködés. Természetes, hogy a Szovjetunió­ba irányuló exportszállítások ter­vét igyekszünk a lehető legjobban teljesíteni. A 6. ötéves tervidő­szakban már 1980. június 30-án 100 százalékra teljesítettük ezeket a feladatokat, és az év végéig még jelentősen túl is szárnyaltuk. Természetesnek tekintik ebben az üzemben, hogy a komplex in­tézkedések a termékek műszaki színvonalának emelését, a haté­konyságot és a minőséget helye­zik előtérbe. Ezeknek a mutatók­nak megfelelően alakul majd a vállalati és egyéni anyagi érde­keltségre fordítható összeg, másszóval a vállalat és az egyé­nek jövedelme. 1980-ban 21 millió korona értékű mérőműszert állítot­tak elő, az idén pedig 26 millió koronát tesz ki az itt gyártott mérő­műszerek értéke. A további évek­ben 20-25 százalékkal növelik a termelést. A precíziós mérőműszerek, a kevés anyagot és sok munkát igénylő gépek mellett óriáscsap- ágykat is gyárt az üzem. A villany­mozdonyok,. a hengersorok és a külszíni szénjövesztő berende­zések gyártóinak ezekre is szük­ségük van. A nagy méretű csap­ágyak előállításánál jelentős meny- nyiségű kiváló acélt használnak fel, egyúttal azonban a tudást, a szakértelmet is értékesíteni tudják. A hatékonyságot itt - az említett tényezőkön kívül - a tech­nológiai fegyelem megtartása, a minőség állandó ellenőrzése is nagy mértékben befolyásolja. A szerelőcsarnokban éppen négysoros kúpcsapágyakat sze­relnek egy hengersor számára. Egy ilyen csapágy ára: 38 ezer korona. A vállalat nyeresége pedig 3800 korona. Még rágondolni se jó, mi történne, ha ezen a munka- szakaszon akár csak egyetlen ki- javithatatlan terméket, selejtet állí­tanának elő. Hogy mást ne mond­junk: a minőségi terv teljesítése egy csapásra 38 ezer korona kárt szenvedne. Ha viszont beszerel­nének csak egyetelen ilyen csap­ágyat is valamely gépbe, a kár az alkatrész értékének sokszorosára növekedne. Ján Baliga mérnök, a nagymé­retű csapágyakat gyártó részleg, ve­zetője így nyilatkozott a selejthá- nyadról:- Nálunk egyáltalán nem fordul elő selejtes késztermék. A szara- tovi mozgalomba bekapcsolódott dolgozók közül ötvenen már meg­kapták az önellenőrzési jogot. Ter­mészetesen előfordult, hogy a rész­egység valamelyik eleme nem sikerült. Megtörténhet, hogy áram­kieséskor a szerszámgép kése beletörik az anyagba. Nálunk az így elrontott acél se kerül a hulla­déktelepre, mert a méreteket hoz­záidomítjuk a felhasználható anyag méretéhez, és hasznosít­ható csapágyat állítunk elő vala­mely más megrendelés kielégíté­sére. Tavaly a selejt értékének felső határa 600 ezer korona volt, de a selejttel kapcsolatos összes kár csak 475 ezer koronát tett ki. A fennmaradó 125 ezer korona a gyár nyereségét növelte, és töb­bet fizethettünk ki dolgozóink jutal­mazására. Az idei terv értelmében a gép­gyártó vállalatnak 8,3 százalékkal kell növelnie a saját teljesítményét. A termelési alapok rentabilitása 48 százalékkal, a nyereség pedig még ennél is többel - 50 százalék­kal - növekszik. Ebben a vállalatban tudják, ho­gyan kell a feladatokat végrehajta­ni. Figyelmüket a legkifizetődőbb termékekre: a mérőműszerekre, a kiváló minőségű csapágyakra, különböző célgépekre, az export- lehetőségek fejlesztésére össz­pontosítják. A Vág menti Gép­gyárhoz tartozik a gútai (kolárovo) motorkerékpár-gyár is, ahol rövi­desen megkezdik a Babetta kis­motor tökéletesített változatának a gyártását. Az eddig gyártott ter­mékek is népszerűek voltak a vi­lágpiacon, reméljük, hogy az inno- vált Babettát is megkedvelik itthon és külföldön egyaránt. A vállalat dolgozói nagy gondot fordítanak a kapacitás teljes ki­használására is, így a nagyméretű csapágyak gyártásában a terme­lési értéket 100 millió 135 millió koronára növelik. így reagálnak a komplex intézkedésekre. A vál­lalaton belüli önelszámolást is fon­tos feladatnak tekintik, e téren még sok feladatot kell végrehajta-. niuk, hiszen - nem utolsósorban - a szemlélet módosítására is szükség van. A komplex intézke­dések érvényesítésének megkez­dése eredményes volt. 1980 má­sodik felében már az új igényekből kiindulva határozták meg a felada­tokat, és a 6. ötéves terv eredmé­nyes teljesítésével kedvező előfel­tételeket teremtettek a 7. ötéves tervidőszak első évének lendüle­tes megkezdéséhez. Ilyen légkör­ben biztosra vehető, hogy a válla­lat dolgozói az idei tervet is szín­vonalasan teljesítik. A mikor Rudolf Tomi élvájár reggel műszakba indul, helyettese, Ladislav Tomi még alszik. Ikertestvé­rek. Negyven évvel ezelőtt születtek, és már évek óta naponta találkoznak a vasércbányában. Cigányok, de szorgalmukkal és munkaszeretetükkel a Nizná Slaná-i Vasércbánya üzem példás dolgozói közé küzdötték fel magukat, s így ismerik őket az egész vállalat keretében. Édesapjuk révén szerették meg a bányát, ő volt szá­mukra a vonzó példa. A nyugdíjba vonulása előtti évtizedet a bányában töltötte, előtte ércet pörkölt. Rudolf a tényleges katonai szolgálat letöltése után került a bányába - szakké­pesítés nélkül. Ez azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy nyitott szemmel és füllel járjon ott, ahová éppen beosztották. Hat éven keresztül különböző segéd­munkákat végzett, majd az érc- és Anyagszállításban segített, később pedig a karbantartó részlegre került. Itt pedig már nem csupán fizikai erejére, a két kezére volt szükség, hanem a gondolkodó emberre is. Bőven szerzett hát tapasztalatot az üzem munkájáról, mielőtt az ércfej­tésbe is beosztották. Bányásztársai örömmel nyugtázták, hogy Rudolf sok mindenhez értő kézzel nyúl hozzá. Egyikük javasolta, hogy küldjék lömester-képző tanfo­lyamra. Márpedig ez a beosztás a bányában nem csupán a legmagasabb bérkategóriát jelenti, hanem megtisztelte­tést is. Bátyja, Ladislav, a tényleges katonai szolgálat idején ugyancsak foglalkozott a bánya gondolatával, de néhány évig megmaradt kitanult szakmájában. Hamarosan ház­építésbe kezdett, s úgy gondolta, hogy az ércbányában többet kereshet - így került ő is ebbe az üzembe. A bányászmunka nem könnyű - vallják mind a ketten -, de nem panaszkodnak, mert a jó munka eredménye­ként a kereset sem gyönge. Különösen az utóbbi években dicsekedhetnek jó eredményekkel - azóta, hogy közös, mondhatnánk családi munkacsoportot hoztak létre. Hihe­tetlen, pedig így van. Kettejükön kívül a csoport tagja Pavol öccsük, Stefan Bubencík unokatestvérük és ez utóbbi sógora, Jozef Gunar, valamint Jozef Kucerák, akit ugyan­csak rokoni szálak fűznek a nagy család tagjaihoz. Lehet­séges, hogy ennek köszönhetően, de lehetséges, hogy a két élvájárnak, Rudolfnak és Ladislavnak köszönhetően BÁNYÁSZCSALÁD jött létre ez a párját ritkítóan jól dolgozó kollektíva. „Nem veszekszünk, nem irigykedünk egymásra, csoportunkban a fegyelem uralkodik - mondják. - Olyan kollektívákat is ismerünk az üzemen belül, amelyek tagjai végképp nem összetartóak, így nem is csoda, hogy rosszabbul ke­resnek.“ Számukra azonban nem csupán a pénzről van szó. Azt is be akarják bizonyítani, hogy a cigány is büszke lehet munkájára, ő is tudja, mi a bányászbecsület - és bosz- szantja őket, ha valamit nem sikerül az elképzelések szerint megvalósítaniuk. Márpedig itt nagy szükség van tudásukra, kitartásukra, hiszen a bányában a munkafelté­telek nem a legjobbak, és az ércet is egyre nehezebb körülmények között tudják a felszínre juttatni. Ez pedig azt jelenti, hogy az eredmények is gyengébbek lesznek. Tavaly például a kollektíva meg akarta ismételni az 1979- ben elért rekordját, de nem sikerült. (1979-ben egy vállalati és egy üzemi csúcsteljesítményt értek el.) Az idén pedig minden tudásukkal és erejükkel arra törekednek - és ezt a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére tett vállalásukban is rögzítették - , hogy túlszárnyalják saját rekordjukat. Persze, nem az újabb és újabb rekordok elérése a mérce, hanem az a magatartás, amit munkájuk során tanúsítanak. Ez a példamutató kitartás nem utolsósorban Ladislav Tominak is köszönhető, aki párttag, és kommunista szel­lemben igyekszik irányítani a kis csoportot. Nem véletlen, hogy a pártszervezet rábízta Jozef Kucerák párttagjelölt nevelését is. Szorgalmuknak, kitartásuknak magánéletükben is meg­van a gyümölcse. Ladislav már befejezte a házát, Rudolfé is a befejezés előtt áll, és már most azon töri a fejét, hogy tovább kellene bővíteni. „Arra is számítanom kell, hogy sok-sok unokám lesz, s számukra is hagyni akarok valamit - mondja.- Nem félek ugyan attól, hogy fiaim, lányaim és unokáim nem állanak meg saját lábukon, de azt akarom, hogy könnyebb legyen számukra a kezdet.“ Dióhéjban talán ennyi a családi munkacsoport története, amely persze korántsem ér véget. Hiszen ma reggel is leszállnak a bányába az egyik ikerfivér vezetésével, hogy délután a másik fivér irányításával dolgozó csoport váltsa fel őket. Müszakváltáskor találkozik szinte az egész csa­lád. Jó szerencsét - köszöntik egymást, s lehetetlenség, hogy búcsúzáskor ne kívánjunk mi is sok szerencsét számukra céljuk, az újabb rekord eléréséhez. Ahhoz, hogy a XVI. pártkongresszust újabb csúcsteljesítménnyel kö­szönthessék. OLACH BOHUS 1981. II. 22. mmm m m w i* .«ísw í mm' Az óriáscsapágyakat is századmilliméternyi pontossággal állítják elő Csapágygyűrü a méreteilenörzö műszer mellett (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom