Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-22 / 7. szám
elkapaszkodunk a hófedte töltésen, s a január végi ragyogó napsütésben szinte varázsszóra kitárulkozik a hatalmas nádme- zö, jégben álló tengernyi szép katonájával. Előttünk, majd pár lépés megtétele után már alattunk is ingovány, amelynek még ott sincs vége, ahol a messzeségbe vesző nádrengeteg ölelkezik a horizonttal. „De vigyázva menjenek, a nádas már sok aratót megtréfált!" - cseng vissza akaratlanul is fülembe Jezsó Jánosnak, a nádfeldolgozó csoport vezetőjének és a Köbölkút (Gbelce) és környéke egyik legrégibb nádaratójának intelme. Kisérőm, Lengyel Béla munkabizotsági ellenőr szavai a gondolatolvasót is megszégyenitö pontossággal szakítják meg elmélkedésemet:- Az ilyen helyeket tanácsos elkerülni - mutat az összefüggő hótakaróból kikandikáló jégfoltra, s az eddigi „toronyiránti" utunkat jókora ívvel tarkítja. - Egyes helyeken meleg a víz, nem fagy be rendesen, s bizony megfürdik, aki ilyen hártyaszerű jégre lép. Nem mély a víz, e helyen térdig, ha ér. Télidőben a lábáztatás viszont nem lenne kellemes, így inkább kitaposott ösvényt keresünk. Persze, azért is, mert ez vezet a nádasban dolgozó aratók nyomára. Szerencsénk van; alig kétszáz méternyi gyaloglás utáni rátalálunk Jezsó Gyulánéra. A jókora nádtorzsa-sziget és a közel 25 kéve bizonyítja, reggeltől 11 -ig nem töltötte az időt semmittevéssel. A szőlészetben dolgozik, de ha befagy a nádas, átmenetileg már évek óta munkahelyet cserél.- Általában 50-60 kévét vágok le egy nap alatt, de ma valamivel kevesebb lesz. Acélos a nád, és kissé ritka.- Ott, beljebb, bizonyára sűrűbb.- Valóban, a többiek arra dolgoznak, de én már inkább csak itt, a szélén maradok. Ott túloldalt tanyáznak a vaddisznók, s elhiszem, hogy nem támadja meg az embert, azért mégsem szeretnék szembenézni valamelyik példányával. Még egyszer megmutatja, merre menjünk, s megköszönve a segítséget, elindulunk a jelölt irányban. Elöl vezetőm, hol egyenesen, hol meg görbéket irva. Nem először járja a nádast, ezt minden mozdulata elárulja.- Hídon állunk, alattunk az igoványt átszelő csatorna. Látja? Ott a híd tövében! Bugyog a víz. És itt nem térdig ér... Indulnék máris, de ö kihasználja a kis magaslatot, és az eddigieknél sokkal gondosabban néz körül: nem mozog-e valahol a nádas. Ez ugyanis az egyedüli támpont az aratók megtalálásához, ötven-száz méterenként ismétli meg a kémlelést és a figyelmes hallgatózást. Már kételkedni kezdünk, hogy a követett irányban találunk-e egyáltalán valakit, amikor vagy a tizedik próbálkozás eredménnyel jár. A nádfal mögül egyenletes ütemben ismétlődő nesz jut el fülünkbe. Hasonló ahhoz, amikor kézi kaszával belebelevág valaki az érett gabonába.- Csak utánam, és vigyázva, mert vág a nád - szól a figyelmeztetés, és elhagyva az ösvényt, begázolunk a náderdöbe. Tíz, húsz... hatvan méter. Kiss Sándor közben félbehagyja a vágást, felegyenesedik. A rövid nyelű, rövid pengéjű kaszát láthatóan nem a nádvágásnál szokásos módon tartja, amikor kilépünk a sűrűből.- Sosem lehet tudni, miért mozog sávban a nád - mondja mosolyogva a bemutatkozást követően. Évekre, évtizedekre visszamenően rendszeres vendége télen e helynek. Még akkor kezdte a nádaratást, amikor magánkereskedőknek adták el a kévéket. Persze megtörtént, hogy vaddisznó csörtetett ki a nádból. Más meglepetés? Talán két évvel ezelőtt, amikor egy óvatlan lépés után azon vette észre magát, hogy térden felül érő vízben áll.- Bizony nehéz és főleg fárasztó munka. Mi itt hagyományosan, kézi erővel vágjuk a nádat. Nem mondom, szépen keresünk, de megdolgozunk érte. Második éve Tibor fiával és Csermák Ferenccel dolgozik együtt. A fiataloknak kezdetben nehezen ment a munka, de már belejöttek. Persze, még nem teljesen, legalábbis ami a vágást, pontosabban az irányzékot és a lendületbe adott erőt illeti. Ha valamiben hibáznak, a csizma, sőt néha bizony még a lábszár is kárát látja.- Úgy kell csinálni, hagy a nádszálat elvágja a kasza, de a támasztóként előretett láb előtt azért megálljon - mutatja be készségesen a vágás technikáját Kiss Tibor, - egyben bizonyítva, hogy a mester mellett töltött idő nem volt hiábavaló. Nekifeszül az ember egyszer, kétszer, és már emelheti is ki a kévényi nádat (A szerző felvételei) lábszárral összeszorítani, kézzel megcsavarni a nádszár- köteleí, de ügyesen, mert vág, és lám, milyen szabályosan szögletes a forma. A szemlélők igenlő mosolya az elismerés. A kérdésre, vajon hány ezredik köteg ez a sorban, persze, nem tud választ adni. Bábszky Ferenc a csoporttal, de külön számlára dolgozik. A nádvágó kaszája, a kocér helyett tolóval, ami nem más, mint egy tragacshoz hasonlító nádaratógép. Az. elejére - a kerék helyett - kaszát szereltek.- Nekifeszül az ember egyszer, kétszer, és már emelheti is ki a kévényi levágott nádat - mutatja be a munka menetét. Nem mondja, hiszen látható, ahhoz, hogy a vízszintesen kifeszített kasza belemarjon az előtte álló nádfalba, erő is kell. Nem véletlenül van a gumicsizmáján póttalp, 5- 6 centiméteres vasszögekkel. Ezek nélkül nem a toló lendülne előbbre, hanem az ember vágódna hasra a jégen. Különösen olyankor, amikor 8-10 centiméteres hóréteg fedi. Persze, nem fölösleges a nagyobb erőkifejtés, a kereset is több vagy harmadával. Közben elfogyott a meggyújtott cigaretta, letelt a pihenésre szánt idő. Folytatni kell a munkát, mert sosem tudható, hogy a napsütést mikor váltja fel viharos idő. Ilyenkor szünetel a nádaratás, nem szólva az egyik hétről a másikra bekövetkezhető felmelegedésről, amikor kienged a jég és vége a munkának. xxx A nádassal rendelkező köbölkúti Győzelmes Február Egységes Földmüvesszövekezet csak addig engedi az embereit a nádasba, amíg az száraz lábbal járható. A nádaratás ma már ugyanis csak amolyan termeléskiegészítő munka. Július Maiis mérnök, üzemgazdász zsebszámológépe pillanatok alatt elárulja, hogy a nád aratása, feldolgozása^ teljesítményeiknek másfél százalékát sem adja. Csinálják viszont, mert itt van, a természet ajándéka. No meg, ha a tél is úgy akarja és összejön az a 100-120 ezer kéve, akkor annak Szlovákia-szerte örülnek. Feldolgozó üzemüKben számos nádból készült keresett terméket, így pl. kertészeti nádtakarót és stukatúrnádat készítenek. És természetesen az is szerepet játszik, hogy e vidéken hagyománya van a nádaratásnak. Jezsó János szavaival élve,,... még akkor kezdődött, amikor az emberek versenyeztek, hogy ki kapjon lehetőséget a grófi nádasban, mert abban bizony a malacok ríttak. “ A megélhetésért, azért a kis falatnyi húsért, ami faluhelyen valamikor kijárt az embernek, pedig be kellett menni a nádért. Nem válogathattak, ha nem fagyott, akkor tutajról, sőt vízben állva arattak. EGRI FERENC Fiatal kollégája a munka legnehezebb részének a kévék kihordását véli. A nádkazlat ugyanis nem lehet akárhol megrakni. Vagy ki kell hordani a kévéket egészen a partra, vagy az ingoványt átszelő úthoz, ahová a traktor a pótkocsival együtt bemehet a kötegekért. Ha be is szakad allatta a jég, nem történhet komolyabb baj: az út felett legfeljebb félméteres a víz.- Ha nemcsak járni, hanem vinni is akar az ember, akkor legalább négy-öt kévét kell egyszerre a vállára vennie. Kezdetben a kévék is sok gondot okoztak. Nagy gyakorlat szükséges a nagyság eltalálásához. Ha a köteg kisebb a kelleténél, levonás jár, ha nagyobb mi látjuk kárát, hiszen darabszám után kapjuk a fizetést. És, persze, előírt a forma is. Talán négyszázat is megkötöttem már, amikor végre szögletesek kezdtek lenni. A mester mosolyogva hallgatja a tanítvány szavait, s mintegy bizonyosságul, hogy úgy igaz, megköt egy kévét, így kell hozzáállni, ilyen formában megtörni a térdet, Úgy kell csinálni, hogy a nádszálat elvágja a kasza, de a támasztóként előretett láb előtt megálljon Legalább négy-öt kévét kell a vállra feltenni Lám, milyen szabályosan szögletes a forma AJÉG HÁTÁN
