Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-08 / 5. szám
ÚJ szú 19 81. II. 8. vkezdetLondonban Kelle ífreínieMr. foltok? "I 0 Két és V» ■ -as^jíifg (éimilliónv ^anak • Mr. '^ .ekinti maga. - • A iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Négy egymástól független, mégis nagyjában egyforma nyilvánosságot, sajtóvisszhangot kapott esemény foglalkoztatta januárban Londont. Az első egy öreg hölgy halála volt: 97 éves korában meg- hatl Alice hercegnő, Viktória királynő utolsó unokája, a mostani királynő rokona. A második esemény is a királyi családdal kapcsolatos. A királynő anyja - korára hivatkozva — lemondott a londoni egyetem kancellári tisztségéről, erről a kizárólag formális tisztségről. Az utódlás körül hatalmas vihar kerekedett. Bár egyesek azonnal Anna hercegnőt, a királyi család tagját jelölték - az egyetem kancellárja a fennállás 145 éve alatt mindig legalább egy herceg, legtöbbször a királyi család tagja volt -, akadt egy egyetemi csoport, amely azt mondta: elég a főrangú személyiségekből. Ez a csoport Jack Jonest, a szállítómunkás-szakszervezet 67 éves volt elnökét jelölte. Hamarosan harmadik jelölt is akadt. Haladó gondolkodású egyetemi emberek Nelson Mandela személyében egy éppen életfogytiglani börtönbüntetését töltő szabadságharcost jelöltek - Mandela a fajüldöző délafrikai rezsim börtönéből üzent, elfogadja a jelölést. Majd február végén kiderül, melyik szárny a legerősebb a londoni egyetemen, ki lesz a dísz állás, a kancellári tiszt betöltője... A harmadik londoni esemény a kormányátalakítás volt, erről bővebben is kell szólni, a negyedik pedig egy meghiúsított merénylet: úgynevezett ,,robbanó levelet“ küldtek a miniszterelnök- asszonynak. Semmi többet nem közöltek arról a levélbombáról, amelyet Margaret Thatcher asszonynak, a brit miniszterelnöknek címeztek január első hetében, mint azt, hogy a Victoria pályaudvar melletti elosztóban vették észre a postások a gyanús küllemét. A Scotland Yard robbanóanyag-szakértői semmi különlegeset nem találtak az érintésre robbanó szerkezeten - de azt megmondták: súlyos sé- rülést okozhatott volna, ha a címzett feltépi a borítékot. Ám mintegy két éve, az angol postán a vezető politikusoknak címzett küldeményeket különös gonddal vizsgálják meg, így aztán a Victoria pályaudvar melletti postai elosztóterem emberei rögtön rendőrért telefonáltak, amikor elolvasták a küldemény címzettjét. Ez a bomba tehát nem robbant. Erőteljesebb robbanást jelentett az angol politikában az 1981 első hetében történt brit kormányátalakítás. A konzervetív kormányfő a törvényhozás téli pihenője alatt hajtotta végre, arra gondolva, ha az alsóház nem ülésezik, a miniszterváltozások kisebb feltűnést keltenek. Nem így történt. Mindenekelőtt -kinos vita, haragos sajtó csetepaté támadt abból, hogy Thatcher asszony néhány miniszteren kívül kicserélte a konzervatív párt alsóházi vezérét, azaz leváltotta St. John-Stevast-t. A képviselő a leváltás másnapján megszólalt a rádió mikrofonja előtt és kijelentette, hogy ,, áldozati báránynak tekinti magát“ St. John-Stevas egyenesen kijelentette: a miniszterelnök-asszony előző estén elhangzott televíziós nyilatkozata ,.fájdalmasan kétértelmű volt“, és azt ő a maga részéről úgy tekinti, mint személyes támadást. Thatcher asszony ugyanis azt mondotta az esti televíziónyilatkozatban, hogy ,,a kormány működését, a tervek sikeres megvalósítását folytonosan gátolták a bizalmas tárgyalásokról kiszivárgó értesülések“. A kormányfői nyilatkozat után a lapokban több olyan magyarázat jelent meg, amely szerint Thatcher asszony az alsóházi konzervatív csoport vezetőjét hibáztatja az „információ-szivárgásért“, St. John-Stevas rádiónyilatkozatának utolsó mondata így hangzott: „Máris asztalhoz ülök, levelet írok Mrs. Tha- tcher-nek és magyarázatot kérek a működésemet ért támadások miatt, amelyeket sugallmazottnak tekintek“. De ezzel még közel sincs vége a képviselő és a kormányfő vitájának, mert St. John-Stevas egy másik nyilatkozatában azt mondotta, hogy azért kellett őt posztjáról eltávolítani, mert szót próbált emelni a munkanélküliek és a mind jobban elmélyülő válság más érintettjei érdekében. (Érdemes itt visszaemlékezni arra, hogy a konzervatív párt októberi Brigh- ton-i kongresszusán éppen St. John-Stevas volt az egyik, aki rendkívül tömören ,,brutálisnak" nevezte a kormány gazdaságpolitikáját.) Az új esztendő azzal köszöntött Angliára, hogy a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma túllépte a 2 240 OOO-et. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt munkanélküliek száma egy év alatt 836 000 fővel nőtt - ilyen hirtelen emelkedésre 1930, a világgazdasági válság keserves éve óta nem volt példa. Egyébként a munkanélküliség 1981 januári 9,3 százalékos aránya a harmadik Európában és csak Írország és Belgium előzi meg a szigetországot. Egyébként vannak olyan területei az országnak, ahol az átlagnál jóval magasabb arányú a munkanélküliség - Észak-Írországban 16,3, Skóciában és Észak-Angliában például 12 százalék fölött van. Észak- Angliából negyvenöt család írt közös levelet Mrs. Thatcher-nek; a levelet a kerület konzervatív képviselője adta át a kormányfőnek, aki nagyon hamar, írásban válaszolt. A munkanélküliség miatt panaszkodó, kétségbeesett családok szó szerint ezt a választ kapták: „Nem engedhetünk a téves felfogásnak, hogy a kormányok tetszésük szerint és költségre való tekintet nélkül állásokat teremthetnek. A korábbi tapasztalat megmutatta, hogy a növekvő állami költekezést, ami állásokat szub- véncionál, beruházást ösztönöz és botladozó iparágakat véd, hosszú távon drágán kell megfizetni az emelkedő inflációnak a gazdaságra, és így a foglalkoztatottságra gyakorolt romboló és széles körű hatásával“. A kormányátalakítás politikai bombája egyébként a konzervatív párton belüli átrendezés jegyében mindenekelőtt azokat sújtotta, akik nem mindenben értettek egyet Thatcher asszony szélsőségesen monetarists politikájával. Ennek a politikának az a lényege, hogy a tökének a lehető legnagyobb mozgási szabadságot engedélyezi a kormány és a legkisebbre csökkenti az állam beavatkozását a gazdasági életbe. A beruházásokat az elmúlt esztendőben minden eszközzel igyekeztek csökkenteni - a beruházás-csökkentés a munkanélküliség rendkívül gyors növekedését hozta. Len Murray, a szakszervezeti központ főtitkára mondta december végén: „A monetarizmus úgynevezett Aladdin csodalámpájában nincsen olyan szellem, amely a lassanként két és félmilliónyi munkanélküli számára állásokat varázsolhatna elő. Thatcher asszonynak ki kell szabadulnia a tündérmesék világából, amelyben él, s szembe kellene néznie a valósággal. “ A januári kormányátalakítás egyik különleges meglepetése Francis Pym távozása a hadügy- miniszteri székből. Eddig Thatcher asszonynak sémi baja nem volt azzal a hadügyminiszterrel, aki 1980 nyarán azzal állt a parlament elé, hogy több milliárd fontért korszerűsíteni kell az angol nukleáris csapásmérő erőket. Ott volt az alsóházban Thatcher asszony, amikor Pym elmagyarázta, hogy 1981 -83 között jó néhány Trident atomtengeralattjárót kell vásárolni az Egyesült Államoktól. Igaz, akkoriban még nem kellett szembenézni a konzervatív párton belüli ellenzéssel a fegyverkezési költésgek növelését illetően, tehát a kormányfő teljes tekintélyével Pym mellé állt. Akkoriban az volt az elképzelés, hogy az atomtengeralattjárókra telepítendő többrobbanófejes rakétákat az amerikaiakkal közösen gyártják egyes angol cégek - azóta azonban kiderült, hogy a Tridentet teljes felszereléssel akarják eladni a tengerentúli fegyverkezési vállalkozók. Ráadásul Pym a nukleáris fegyverzet növelésével egyidejűleg kívánt új, rendkívül drága- részben amerikai származású- felszerelést rendszeresíteni a légierőnél, a flottánál sőt a szárazföldi hadseregnél is. Ez már nem illett bele Thatcher asszony elképzeléseibe és nagyon nehezen volt összeilleszthető a takarékosságot hirdető kormányprogrammal. Most, hogy Pym távozott a hadügyminisztérium éléről, és az alsóházi konzervatívok vezére tisztét vette át (mindig is a legjobb parlamenti szervezők közé számították) a sajtó emlékeztet arra, hogy valószínűleg igazak azok a hírek, hogy Pym már szeptemberben le akart mondani. Akkor Pym a NATO-ban vállalt évi 3 százalékos havi költségvetés-emelés mellett szállt síkra, s szembekerült Thatcher asszonnyal. A Financial Times rögtön a hadügyminiszterváltozás után - Pym utóda John Nőtt kereskedelmi miniszter lett, akiről azt állítják, hogy minden penny kiadása előtt kiszámítja, hogy érdemes-e elővenni a pénztárcáját - ezt írta: Pym távozását csak úgy lehet értékelni, hogy ,.újra felül kell vizsgálni Anglia védelmi kötelezettségeinek teljesítési lehetőségeit és anyagi fedezetét“. A legérdekesebb ezzel kapcsolatos megnyilvánulás a konzervatív és nem egyszer Thatcher asz- szony nézeteit visszhangzó Daily Telegraph furcsa mondata:,, Nincs kizárva, hogy Nőtt hadügyminisztert kinevezésének baljós jelentősége van: a pénzügyi szigor egyik legkeményebb védelmezője került Pym örökébe és könnyen lehet, hogy ó a pénzt elébe helyezi az ágyúnak". Francis Pym, aki miniszterből alsóházi konzervatív vezető lett A kormányváltozás egyébként összesen 18 személyt érintett és rögtön az első bejelentésnél hangoztatták a kormány szóvivői, hogy: ,,a személyi változások semmiképp sem jelentik a kormány ipari és gazdasági politikájának módosítását. “ A szóvivői megállapításra csak annyit mondhatunk: ha így van, ezúttal téved a Daily Telegraph. Mert Mrs. Thatcher kormánya olyan határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy Washingtonban újra „különleges kapcsolatként“ nézzenek az angol-amerikai viszonyra, hogy gazdasági bajokra, munkanélküliségre, inflációra, pénzre való tekintet nélkül mond igent minden tengerentúli óhajra. Az pedig 1981 elején a fegyverkezési kiadások növelése, a NATO új, még veszedelmesebb tömeg- pusztító fegyverekkel való felfegyverzése, az eurostratégiai rakéták mielőbbi telepítése. S bármennyire garast is fogához verő férfiú Mr. Nőtt, az ezzel kapcsolatos milliár- dokat ki kell fizetnie. GÁRDOS MIKLÓS Munkások a Downing street 10., a miniszterelnökség bejárata előtt ^
