Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-08 / 5. szám
Móser Zoltán Mondván gyönyörű nótáját DrVáratlan ajándékok Nem egy ajándékot kaptam a népzenekutató Ág Tibor- tól. Megismerkedésünkkor - mikor arra kértem, hogy néhány gyűjtöútjára hadd kísérhessem el olyan egyezséget tettünk, hogy végigjárjuk jeles balladamondóit, és készítek fényképet róluk Az alábbi írás ezekről a közös utakról tudósít. Pontosabban: néhány olyan pillanatot örökít meg, amikor a gyűjtő szeme felfénylett. Mert ott, ahol oly sokat járt, keresett - és talált is már egy váratlan pillanatban eddig nem hallott új népballada, népdal vagy variáns került elő. Mivel az alábbi „váratlan ajándékok“ átnyújtásakor jelen voltam, szemtanúként, tudósítóként számolhatok be ezekről. 1. JÁNOS URAM Zsérén (Zirany) Földes Ferencnél Elgyütt Ilonát hiába kerestük otthon. Tollfosztóban volt. Bátortalanul bár, de ott is kopogtattunk. Az asztalt hat asszony ülte körül: négyen zséreiek, ketten gímesiek voltak. Nehezen indult az éneklés. De a lakodalmi szokásdalokból -. sehol nem olyan elevenek, mint a Zoboralján - több csokorra valót is hallottunk. Kérésünkre - ketten - balladát is mondtak: a Fodor Katalinát és Fehér Lászlót. Mivel delet harangoztak, búcsúzkodtunk. Ahogy azt illik, a porta széléig, a kapuig kísért Ilona néni: - Jöjjenek máskor is, amikor nem leszünk ilyen nagy munkában. Otthon majd énekelek többet is! Kezet fogtunk. Már félig a kilincsen volt a kezem, amikor előző heti gyötrődésem jutott eszembe. A János úrról szóló gyermekjátékdalok szövegei régen szöget ütöttek a fejembe. Feltűnt, hogy Lengyel Lászlón - aki talán I. Lászlóval azonosítható -, és Erzsébet asszonyon - aki Szent Erzsébet kívül még van egy állandó szereplője a gyermekjátékoknak: János úr, János deák, a János bíró. Mivel az egész magyar nyelvterületen ezzel a névvel található, azt próbáltam megkeresni, vajon nem valódi személy rejtezik-e mögötte? Ráadásul előkerült népdalballadákban is, felnőttek dalaiban, közmondásban is. Mutattam a szövegeket Bálint Sándornak, Zolnay Lászlónak, Fügedi Eriknek; azt kérdeztem tőlük, hogy nem gyanítanak-e valakit? De egyelőre kevés a fogódzó. Nem tudni azt sem, melyik korra tehető személyről is van szó, azután klerikus vagy világi úr volt-e János deák? Vagy melyik inkább? Egyelőre nem kerestem tovább. Elraktam azzal, hogy gyűjtöm a további adatokat, és hátha egyszer váratlanul előlép - hívatlanul - a „keresett személy“. De ott még ezzel volt tele a fejem, és ezért azt az egyet kérdeztem: - Ilonka néni! Nem énekeltek itt gyerekkorukban valamilyen János úrról, János deákról? - Dehogynem! - és máris mondta. Az ének eleje Ág Tibornak is meglepetés volt. Ő már felvette ezt a játékdalt, de most derült ki, hogy csak háromnegyedét. Az eleje most jött elő. „ János új kelengye, újdonos is benne. Lovai vannak, nyergeletlen nyergességgej, szakadállya. Kemény kútba tekinték, kemény szálat szakajték, Aki nemes asszony, kit akar bevennyi, azt vegye! Boldogasszony kiskertje, ibolya van benne Szederim, bodorim, Kálomista Katalin. Csitt a levele, csitt a levele. Adjon Isten lassú esőt, mossa össze mind a kettőt. “ Mind a tizenkettőt." 2. „ARASS*RÓZSÁM, ARASS...“ Rácz Magdolna néninél (Andrisko Jánosné) is rögtön ezt kérdeztük. Ő is ismerte, elénekelte. Majd elővette - Ág Tibornak ígért - feljegyzéseit, hogy még minő dalok jutottak eszébe. Az ismert lakodalmi dalok közül az egyiknek tizenöt versszakát mondta el. Mivel a „Sirass, édesanyám, sirass" kezdetű („Székely keserves“ címen) Kodály-kórusmüvet ismertem és azt a keservest is, melyet Kodály Székelyföldön gyűjtött, meglepő volt az a menyasz- szonybúcsúztató, melyet Magdó néni énekelt: Sirass, anyám, sirass, míg előtted járok, Azután ne sirass, ha útnak indulok. , Útnak indulok, nincsen maradásom, A sok irigy előtt szabad bujdosásom. Bujdosó nem voltam, bujdosóvá lettem. Verje meg az isten, ki miatt Így estem! Verje meg, verje meg, veretlen ne hagyja, Veretlen ne hagyja, soha meg ne áldja! Hogy az egész világ fusson csodájára. Dicsőbb irigyemnek, emlékezzen rája! Úgy hulljon a húsa, mint a fa levele, Úgy follyon a vére, mint a Duna vize. “ Ez a dallam csak nekünk volt új, mivel először hallottuk. (Ág Tibor már gyűjtötte, s mint esküvői menetdalt, Manga János is, 1937-ben.) Ezután az „Arass, rózsám, arass" kezdetű énekkel folytatta Magdó néni Erről Kodály Zoltán A magyar népzenében azt írja, hogy német eredetű. Nálunk először 1855-ben tűnik fel. „Többféle egyházi szövege is van, s a XVIII. század végi kéziratokban mint halotti ének szerepel.“ Ez az ének nagyon eleven ma is Zoborvidéken. Alig van énekes, aki ne ismerné. Mégis most valami különös történt. Először is megállt a „masina“: lejárt a szalag. Gyorsan meg lehetett fordítani, és Magdó néni újra kezdte mondott énekét: ,,Arass, rózsám, arass, megadom a garast, Ha én megadom megadja galambom. Arattam arattam, kévét is köttettem, Galambom tarlóján meg is betegedtem. Szép a buzakalász, sárgul már a szeme, Gyere, kisangyalom, kötözzük kévébe. Kötözzük kévébe, rakjuk keresztekbe, A keresztbe érik keményre a szeme. Kié ez a legény, nem akar dolgozni? Csak a napot nézi, mikor fog nyugodni! Kié ez a kislány, frissen tud dolgozni? Attól fél, hogy a nap hamar fog nyugodni. Az én irigyeim sohasem alusznak, Mind éjjel, mind nappal rólam tanácskoznak. Ha nappal dolgoznak, rólam tanácskoznak Ha éjjel alusznak rólam álmodoznak. Estéli csillagok szépen ragyogjatok, Az én galambomnak jó estét mondjatok. Jó estét, jó estét, de nem mindenkinek. Csak annak az egynek, az én kedvesemnek. “ Ág Tibor az ének alatt szokatlan mereven figyelt. Mint aki emlékei között kutat. Úgy gondolom, megjelent előtte az összes gyűjtött változat, az összes kotta. Azok között ez nem volt. Mivel pontosan nem értettem örömét, este, hazaérve erről kérdeztem: - A zárása olyan különös: kis férccel zár. Ezt eddig sehol nem hallottam. Egész nap ezen gondolkodtam, és most jutott eszembe, hogy Vikár László cseremisz felvételein hallottam hasonlót. Ha majd megrajzoljuk az összes kottát, és egymás alá tesszük az összes változatot, majd akkor kiderül, hogy honnan is kerülhetett ide? 3. CILIPÁN KADARKA Az „Arass, rózsám . .“ dallamára 1951-ben, Gerencséren (Nitrianske Hrnciarovce) a következő szöveget énekelték Ág Tibornak: ,,Felmegyek a hegyre. Lenézek a völgybe, Ott látom galambom A virágos kertbe. Délig feketébe, Délután fehérbe, Estefelé pedig Sárga cipellőbe. Cilifán kadarka. Fekete madarka, Tudja a szép lány, Hol az ő galambja. “ Most Vicsápon (Vycapy-Opatovce) ő énekelte: érdeklődvén a háziaktól, hogy ezt itt nem ismerték-e!? Nem a dallam, de a szöveg, annak is egy sora fogott meg: a cilifán kadarka! Mi ez? Milyen madarka? Kiszámolókból ismertem már ,.pillangós madárkát", ,,kengyelfutó madárkát", de... cilifán? Nem, nem madarka, hanem kadarka; borról van itt szó! S hogy pontosan tudom, milyen borról, azt Illyés Gyula vendéglátásának köszönhetem. Erről akkor tudósítást írt Bertha Bulcsu, akivel együtt látogattuk meg otthonában. „Csengettem. Bent írógép kattogott. Újra csengettem. Abbamaradt a gépelés, s néhány pillanat múlva Illyés Gyula felesége, Flóra asszony nyitott ajtót. Az ajtók csukódó neszére Illyés Gyula is előkerült. Üdvözlések, kabátakasztás. Személyesen talán háromszor találkoztunk összesen. Ez feszélyez. Nehezen találok bele a helyzetbe. Alig csukódik be mögöttünk a dolgozószoba ajtaja, Illyés átsegít zavaromon:- Van törkölypálinkám, fehér borom, s van itt a házban murci is... Melyiket választod? Pécsi cifrandli került az asztalra. Illyés kezében megáll a pohár:- Az Áron beszélt nekem erről a borról...“ Az Etimológiai Szótár szerint először 1780-ban tűnik fel a cirifandli neve, amely mint a szőlő is, német eredetű: így zirifandl, zirifandel, zirifander = szilváni szóló. Ismert a cseh (morva) és a szlovák nyelvben is: cinifádi; cinifal, cirifandel. (Szintén németből való átvétel.)_ A magyar ,, Tzilifant“ alak egy 1805-ből származó szócikkben található. (folytatjuk) 981. II. 8. 11 \ KARAMBOL Kiskata Apu írógépének fedelét tolja maga előtt a szőnyegen és veszettül bejjeg hozzá: bjü- üüű, bjüm-bjüm-bjü, bjü- üüü - búgja belefeledkezve.- Apuka, megy az autó! Én vagyok a kanyaros bácsi! - rikkantja felém boldogan. Ahá, most au- tósdit játszik, nyugtázom magamban. A kanyaros bácsi, igaz, egy kis fejtörést okoz, de csakhamar rájövök, hogy az nem lehet más, mint az autó vezetője, tehát a sofőr, aki a kanyarokat szedi. Ám egyszer csak csend lesz a szobában, Kiskata elvágódik a földön, s úgy marad ott mozdulatlanul. Nem szólok rá, kíváncsian várom, hogy most mi lesz.- Apuka, meghalt a kanyaros bácsi - kiáltja kisvártatva Kiskata, miután már nem győzte ki- - várni, hogy én kérdezzem őt.- Meghalt? - kérdem tőle meglepetten, s egy kicsit el is szomorodva.- S ugyan, miért?- Nekiment egy hegynek.- Hegynek? - hitetlenkedem, de amint jobban odanézek, látom ám, hogy az írógép fedele a fotelnál hever fölborulva.- Látod, látod - okít- gatom Kiskatát , mert nem vigyázott jobban.- Ő vigyázott. A hegy nem vigyázott - felesel velem, amire aztán már végképp nem tudok mit mondani.- Kelj föl, és játssz valami mást - szólok rá Kiskátéra erélyesen, ám tüstént rá is kell jönnöm, hogy nem ezt kellett volna mondanom, és hogy Kiskata is tudja ezt. De már késő. Már késő. TÓTH LÁSZLÓ Téli motívum (Borzi László felvétele)
