Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-09 / 291. szám, szerda
SZOCIALISTA MIMABRIGADOK - ES BTAUMZAS A szocialista munkabrigád- mozgalom követőire általában mindig Is jellemző volt és ma Is az, hogy a népgazdaság legidőszerűbb feladataira összpontosították illetve összpontosítják figyelmüket, erejüket, kezdeményezésüket. A verseny- mozgalomnak ez a formája főleg abból a célból alakult ki, hogy követői mindenkoron példát mutassanak a munkaidő hatékony kihasználásában, a fölösleges veszteségek felszámolásában, egyszóval: a termelés sokoldalú hatékonyabbá tételében. A brigádtagok rámutathatnak az elavult, helytelen premizálási formákra, amelyek már semmiképpen sem ösztönözhetik a dolgozókat jobb munkára. Ahol a szocialista munkabrlgádtag véleményét is kikérik a jutalmazásra szánt eszközök elosztásával kapcsolatban, ott nyilvánvalóan jól értelmezik a dolgozók irányításba való bekapcsolásának elmélyítését. A szocialista munkabrigádok kezdeményezésének fejlesztése szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a gazdasági vezetők és a szakszervezeti dolgozók miként viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Ha azt akarjuk, hogy a szocialista munka- brigádok jobban működjenek, mint az eddigiekben, akkor minden egyes munkahelyen fel kell hagyni az elavult jutalmazási rendszer alkalmazásával.* Nincs szükség az olyan mutatókra, amelyek alakulására maguk a versenybe bekapcsolódók semmilyen módon nem hathatnak. Ezt a természetes követelményt pedig mindmáig még nagyon sok munkahelyen figyelmen kívül hagyják. Azzal érvelnek, hogy ha nem teljesíti a részleg, az üzem vagy a vállalat a tervet, akkor azokat sem jutalmazhatják, akik a maguk részéről mindent elkövettek a jobb teljesítményért. A bérezés, így a bér mozgó része Is pedig csak akkor segítheti megfelelően a munka hatékonyságának növekedését, ha szorosabb lesz a teljesítmény és a kereset közötti összefüggés, ha a munka szerinti elosztás, illetve bérezés elve mindenütt megszokott, természetes gyakorlattá válik. A bérezésben az ésszerű differenciálást pedig minden kollektívában — nem csupán a szocialista munkabrigádokban — támogatni kelL Helytelenül és megfontolatlanul cselekednek azoknál a vállalatoknál, amelyekben a szocialista munkabrigádokra „tűzoltó" szerepet osztanak ki. Az ilyen gyakorlatot folytató vállalatoknál a szocialista munkabrigádok gondolkodás- módja ís helytelen irányba terelődik, s nem éppen megfelelő nézeteket fognak vallani a jutalmazási rendszerről. Megfelelő és idejében történő szervezési* beavatkozással, propagandamunkával, az idősebb, tapasztaltabb dolgozók ismereteinek, tudásának kihasználásával megelőzhető a tűzoltó szerep kiosztása. A legjobban dolgozó kollektívákban jó aľkalom nyílik arra, hogy következetesen és eredményesen küzdjenek a szociális elvek szerinti bérezés ellen akkor, ha a kollektív munkaeredményekből származó jutalmazási pénzalap elosztásáról van szó. Persze, ezt a gyakorlatot már az alapbér meghatározásánál is fel kellene számolni, hiszen szocialista társadalmunkban elegendő lehetőség nyílik a szociális juttatásokra. Ahol az egyéni bért a kollektíva által elért eredmények alapján javítják, ott bizonyára kiváló a kollektív munkaerkölcs és a kollektív szellem. És ahol ez a brigádtanács jóváhagyásával történik, akkor ez a brigád magánügye lesz, s nem káros, ha esetenként az elvtársi segítségnyújtás ilyen formában is megnyilvánul. A bérdifferenciálás nem cél, hanem eszköz arra, hogy jobb munkaeredményeket érjünk el. Jelentős forrás lehet a kezdeményezés fejlesztésére, hiszen a jól dolgozók bebizonyíthatják: reálisak a lehetőségek a magasabb kereset elérésére. KĎVÄRY IVÄN A Közép-csehországi Energetikai Művek dolgozói ezekben a napokban az elosztóberendezéseken végzett ellenőrző- és karbantartó munkák végéhez közelednek. Közülük Jifí Smejkal (felvételünkön balról) és Miroslav Niki mérőtranszformátort és kapcsolót köt össze (ČSTK felvétele) Kommentáljuk AZ IRÁNYÍTÁS MÉRCÉJE Mostanában sokat beszélünk arról, milyen legyen a színvonalas irányító munka, mivel mérjük haiását a termelésben. A legfelsőbb párt- és gazdasági fórumokon is nagy figyelmet szentelnek ennek az időszerű témakörnek. )án Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára a CSKP KB 4. ülésén felszólalásában hangsúlyozta: a jó irányító munkának meg kell mutatkoznia az eredményekben, a tervek teljesítésében, egyszóval a termelés hatékonyságában. Fabatkát sem ér az olyan „agyonirányítás'*, amely nem a lehetőségek felhasználására, a dolgozók munkakezdeményezésének kiaknázására irányul. A vég nélküli gyűlés, részletes munkatervek, táblázatok készítése vajmi keveset segít a problémák megoldásában, ha a dolgozók munkakörülményei rosszak és nincsenek meg a termelés növelésére az anyagi műszaki feltételek. Ezeket az észrevételeket foglalták össze a több járásban megszervezett gottwaldi napokon is. A következtetések zárórészében összefoglalták, hogy az irányító dolgozók fi gyeimen kívül hagyták a lehetőségeket, sőt egyes vezetők intézkedései ellentétbe kerültek más vezetőkével. Előfordultak olyan esetek is, hogy a vezető indokolatlanul több hús és más termék termelését vállalta, mint amennyire üzeme takarmányalapjából futotta. Más vezetők viszont olyan termelési ágazatok fejlesztését szorgalmazták, amelyekből üzemüknek jelentős haszna származott ugyan, de társadalmi szempontból már kevésbé volt fontos. Az irányításban és a tervezésben mutatkozó aránytalanságok miatt szorult vissza például a tömegtakarmányok termelése. A CSKP KB és az SZLKP KB határozataiban szó van arról is, hogy a minisztériumoktól kezdve a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságoknak tökéletesíteniük kell az irányítást és nagyobb segítséget kell nyújtaniuk a mezőgazdasági üzemeknek. Ebből a szemszögből vizsgálva az őszi időszakban tartott párt- és gazdasági értekezleteken megállapították, hogy a mezőgazdasági igazgatóságok nem töltötték be szerepüket Főleg irányító tevékenységükben, illetve a tervek összehangolásában fordultak elő hiányosságok. A galántai járási mezőgazdasági igazgatóság például nem ösztönözte eléggé a vágfarkasdi JVlöany) és a Esigárdi (Žiharec) efsz-eket, hogy több gyökérzöldséget és káposztát termeljenek. A szíinvonalatlan irányítással kapcsolatban sok miért hangzik el ezeken az értekezleteken, mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés fejlesztése szempontjából. A felszólalók — felmérve a helyzetet — azt is hozzáfűzik, hogy olyan miértek ezek, amelyeknek a fejlődés jelenlegi szakaszában már nem szabadna előfordulniuk, ha az irányító dolgozók nagyobb felelősséggel végeznék munkájukat és tevékenységüket nem tekintenék befejezettnek a gyűlések megtartásával, utasítások és körlevelek kiadásával. Ha tudatosítanák, hogy a jövőben munkájukat erkölcsileg is, anyagilag is csakis az eredmények alapján értékelik. Az irányítás hatékonysága már megfelelő a vágsellyei (Šafa) piešťany és más kooperációs körzetekben. Mivel az irányító dolgozók az együttműködés keretében már szinte teljes mértékbein felhasználhatják a kutatások eredményeit és megteremthetik a termelésben a sziikségt'es feltételeket, minden évben meghatározzák a termelésnövekedés ütemét. A trnavai kooperációs körzet hét egységes földművesszövetkezete több mint kétezer liter tejjel ad el többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Valószínű, hogy az év végéig elérik a tehenenkénti átlagos négyezer literes tejhozamot. A színvonalas irányítómuiika tehát lényegesen hozzájárul a termelés egy szintre emeléséhez. Ilyen, vagy hasonló mércéket kellene támasztani más körzetekben is a vezető dolgozók munkájával kapcsolatban, hogy munkájuk a jó tapasztalatok felhasználásával egyre hatéko nyabb legyen. BALLA JÓZSEF Mi a proletárdiktatúra A marxizmus—leninizmus arra tanít, s a gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy a szocialista forradalom első és legfontosabb eredményének a burzsoázia államhatalmának megdöntése és a proletariátus diktatúrájának megteremtése kell, hogy legyen. Csakis így lehet alapjaiban átépíteni a régi világot, felszámolni a kapitalizmust és felépíteni a szocializmust. „A kapitalista és a kommunista társadalom között helyezkedik el az egyik társadalomból a másikba való forradalmi átmenet szakasza. Ennek felel meg a politikai átmenet, amelyben az állom nem más, mint a proletariátus forradalmi diktatúrája“ — írta Marx. Marx kijelentése a proletár- diktatúra szükségességéről, nemcsak a kapitalista rendszer ellentétel tudományos elemzéseinek eredménye, hanem a párizsi proletariátus 1848-as tapasztalatai általánosításából levont végkövetkeztetés is. Csak a júniusi felkelés veresége győzte meg arról az igazságról, hogy a burzsoá köztársaságon belül helyzetének gyö- , keres megváltozása utópia, amely a megvalósítására tett első kísérlet során az uralkodó burzsoázia szemében bűntettnek számít. Ha a proletariátus valóban meg akarta javítani helyzetét, ki kellett tűznie a bátor, harci jelszót: le a burzsoázia diktatúrájával, éljen a proletárdiktatúra f ESZMÉK, AMELYEKET LENIN FEJLESZTETT TOVÄBB Marx felismerése a proletariátusnak ezt a követelményét a tudományos-szocializmus központi elvének szintjére emelte. Lenin a proletárdiktatúra eszméjét továbbfejlesztette, új következtetésekkel gazdagította a proletárforradalmak korának és a szocializmus építésének feltételeivel és szükségleteivel összhangban. Lenin munkáiban sokoldalúan rávilágított a proletárdiktatúra történelmi szükségességére a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, a proletárdiktatúra megteremtése és megszilárdjítása során, a proletárdiktatúra lényegére és feladataira, funkcióira és álamformáira, mechanizmusára és a kommunista párt vezető szerepének szükségességére. A proletárdiktatúráról szóló marxista—leninista tanításból főleg a következő elemeket kell kiemelni: a proletárdiktatúra mint államhatalom a proletariátus és a dolgozó tömegek szövetségének különleges formája. E szövetségben a munkásosztály vezető szerepe a proletariátus legmagasabb elve. A proletárdiktatúra a kizsák- mányolók elleni oszlályharc új, magnsabb formáját, a demokrácia magasabb típusú, a tömegek demokráciáját, a kizsákmányoltak, az elnyomottak demokráciáját, a kizsákmányolók és a kisebbség elleni erőszakot Jelenti. Ezért ezerszer demokratikusabb, mint bármelyik burzsoá demokrácia. Harmadszor: a szocialista forradalom — tekintet nélkül arra, milyen formában győz — nem használhatja ki a régi államgépezetet, mert azt a dolgozók elnyomására használták fel. A forradalomnak minden esetben szét kell vernie a régi államapparátust, s helyette új államgépezetet kell létrehoznia kommunák, szovjetek és nemzeti bizottságok formájában. A régi államapparátus szétverésének szükségességével kapcsolatos tézist Marx már a XIX. század közepén kifejtette. A párizsi kominűn idején ismét hangsúlyozta ezt a következtetést. Kugelmannak írt levelében 1871-ben Marx a következőket írta: Ha belelapozol Brumaire tizennyolcadi- kája c. munkám utolsó fejezetébe, meglátod, mit mondok ott. Azt, hogy a következő francia forradalom már nem az egyik kézből a másikba igyekszik átadni a bürokratikus katonai masinériát, ahogy ez eddig volt, hanem majd szét akarja verni. Ez kontinensünkön minden valóban népi forradalom feltétele. Ezt kísérlik meg hős párizsi elvtársaink is. Micsoda rugalmasság, micsoda történelmi kezdeményezés, micsoda önfeláldozás ... Lenin továbbfejlesztette az államapparátusról szóló marxista tanítást, meghatározta az elnyomó kizsákmányoló állam- apparátus szétverésének konkrét programját. Ugyanakkor javasolta, hogy a burzsoá apparátus egy részét vonják ki a kapitalisták hatása alól. Azt a részt, amely a termelés, a nyilvántartás és a statisztikai munka irányítását végzi. Javasolta, hogy ezt rendeljék alá a proletár szovjeteknek, bővítsék ki, s tegyék ezt az apparátust össznépivé. Lenin hangsúlyozta, a proletárdiktatúra alkotó szerepét a társadalom forradalmi átalakításában a szocializmus építése és a forradalmi vívmányoknak a hazai és a nemzetközi reakcióval szembeni megvédése során. 1919 májusában a magyar munkásokat üdvözölve ezt írta: „A proletárdiktatúra lényege nem a puszta erőszakban és nem elsősorban az erőszakban rejlik. Legfontosabb tulajdonsága a szervezettség és a dolgozók élcsapatának, a proletariátusnak a fegyelmezettsége. Célja a szocializmus felépítése az osztályok megszüntetése.“ A magyar forradalmárokat kitartásra ösztönözte. Ha felüti a fejét az ingadozás, vajon a szocialisták vagy a kispolgárok között van-e a helyük, akkor ezt az ingadozást kegyetlenül el kell fojtani. A proletárdiktatúra vezelő és irányítóereje, rendszerének magva és politikai szervezete a marxista—leninista párt. A proletárdiktatúra csakis a kommunista párt segítségével érhető el, mert ebben a pártban összpontosul a proletariátus akarata és forradalmi energiája. Csakis a kommunista párt válhat a dolgozók tanítójává és vezetőjévé az új élet építése során. Egyedül a párt az az erő, amely tudományos alapon előre láthatja és meghatározhatja a fejlődés fő irányvonalát, kitűzheti a szocialista építés feladatait. A proletárdiktatúrával kapcsolatos említett tézisek egymással szervesen összefüggnek, egységes egészet alkotnak. Olyan tanítás ez, amely az új történelmi körülmények és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tapasztalatai alapján szüntelenül fejlődik. NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK A proletárdiktatúrával kapcsolatos marxista—reninista tanítás játszotta a legjelentősebb szerepet a Szovjetunióban a teljes győzelem biztosítása, valamint más államokban a szocialista forradalom és a szocializmus építése során. A proletárdiktatúra megteremtése a kommunista pártok számára nem volt öncélú. A kommunisták benne látták és ma is benne látják az új szocialista társadalom győzelméért a dolgozók jólétéért és boldogságáért folytatott küzdelem fő eszközét. A Szovjetunióban és a többi országban a proletárdiktatúra érvényesítése során szerzett tapasztalatok nemzetközi jelentőségűek, mert a nemzetközi munkásosztály minden csapatának valami lényegeset mutat visszafordíthatatlan jövőjéből. A marxisták ugyanakkor nem zárják ki a szocialista építésért folytatott harc dijainak és formáinak nemzeti sajátosságait. A proletárdiktatúra nemzetközi jelentőségének és az érvényesítése során szerzett tapasztalatok nemzetközi jelen tőségének hangsúlyozása nem 1981. XII.
