Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-01 / 284. szám, kedd
Bolyai: Csendes László Beszél a matematikáról és a haditudományokról, a társakról és a társtalanságról, a szere- tetről és a gyűlöletről, a szerelemről és a csalódásról, a sikerről és a sikertelenségről, a gyávaságról és a bátorságról. A színpad megtelik egy sors hordalékával, nehézkedése a rendezői ötlet kellékeit megtölti. átitatja; a hordó színültig megtelik és Bolyai köny- nyeitől már ki is csordul; a szétszórt papírok látszólag könnyedén röpködnek a levegőben, de ezeket is lehúzza a föld vonzóereje és a sors nehézkedése. Jellemet kapnak itt a képkeretek is, beszél hozzájuk, s azok válaszolnak, mert ezen színpadon a tárgyak is külön életüket élik. Az üres képkereteket kitöltik a szavak, a gondolatok, a monodráma feszültségei. Kocsis István romániai magyar író Bolyai című darabjának történelmi hősét Csendes László játssza a Thália Színpad stúdiójának előadásaként. Az általa kiejtett szavak egy-egy vallomássá sűrűsödnek: a kisemmízettségről, az öntudat kincseiről, a múlt hazugságairól, a jelen emberként megélt igazáról, a korábban örökre megkésett igazságszolgáltatásról és az utókortól remélt jóvátételről. Csendes szájában testet ölt a szó, az Írói gondolat sejtosztódását hangsúlyával súlyosbítja. Mimikája megszüli a rendet: a vál- toztathatatlanból változó lesz, az egy helyben toporgásból tigrisugrás, a metakommunikáció oly dühös és alpári mozdulatából a kéz esküre lendül. Testével, egész férfierejével küzd a szinte élőlénnyé változó vizeshordóval, amely bomlásnak induló tudatában szörnyeteggé növekedik. A jelenet a darab csúcspontja, amelyhez pontosan megszerkesztett rendezői íven haladva jut el a SZÍNÉSZ. Gágyor Péter rendező társul adta mellé Nó-1, Mihályi Mária megszemélyesítésében. Ez a női alak kíséri Csendest, mindegyre „segédkezve“ önmarcangolásában. A teste, a fizikai megjelenése ítt már szinte másodlagos, lényege a háttérben maradás: hol a matematika számisteneként (numero = szám, röv.: No], hol a szerelem látomásaként, hol a közelgő halál sugallataként. A monodráma színészt égető műfaj. Teljességében is töredékes, s ha belülről nem éli meg a drámát a játszó színész, az is marad, sőt önmaga játéka is töredékessé lesz. Csendes László pályája legmagasabb iveit járja be. Az általa megformált hős csillagok, bolygók magasát álmodja az emberiség utána jövő nemzedékeinek. Csendes a színészi játék tájainkon még nem látott bolygóközi tereibe röpteti testét és lelkét. A tudatosság szüli ezt a maximalista felhajtóerőt. Színházunkban ma nincs tőle tudatosabban készülő színész: olyan, aki eszközeinek birtokában pontosabban fogalmazna, és önként választott művészi társtalanságot ennyire közösségivé tudna transzformálni. Nemzetiségi kultúránk és színházművészetünk olyan oszlopa ő, akinek tartóerejét az ehhez hasonló alkalmak és a Gágyor Péterhez hasonló rendezők megsokszorozzák. Az előadásnak vannak pillanatai, amikor jól megkülönböztethető, mit teremtett az író, mit a színész és mit a darab rendezője. Mondják: a monodráma mint irodalmi műfaj csupán nyersanyag. Gyúrásra váró, formázható; plazmatikus szerkezetét a színész és rendező művészi munkája kristályosítja, szilárdítja. A művészeken kívül — éppen az alkotói végtermék rendhagyó színházi formát képviselő volta miatt — közönségszervezőre, kultúrpolitikai támogatásra is szüksége van. Csendes László, a MATESZ Thália Színpadának színésze, ezt a Slovkoncert kelet-szlovákiai irodájától és a CSEMADOK kassai (Košice) szervezeteitől kapja meg. Csak remélni (kívánni) tudom, hogy Dél- Szlovákia művelődési házaiban még sokan láthatják majd, ezt a nemzetiségi színházkultú- ránkban eléggé nem értékelhető művészi vállalkozást. DUSZA ISTVÁN rí agy az érdeklődés Karácsony előtti látogatás a prágai Magyar Kultúrában Az év vége felé a szokottnál nagyobb a forgalom a prágai Magyar Kultúra üzlethelyiségeiben, s a vidéki megrendelések száma is jelentősen megnövekszik. A bolt választéka gazdag, vetekszik bármelyik budapesti könyvesbolt kínálatával. A forgalom felfelé ívelése egyben a vásárlóközönség növekvő szellemi és kulturális igényeinek fejlődéséről tanúskodik. Bizonyítja, hogy a könyv, a hanglemez, zenemű, ipar- és nép- művészeti alkotások társadalmunkban a legszélesebb tömegek életének természetes velejárói. — Naponta több száz megrendelést kapunk Csehszlovákia különböző vidékeiről, falvakból és városokból egyaránt — tájékoztat Farkas Aranka, a Magyar Kultúra igazgatója. Csak úgy találomra kiveszek néhány levelezőlapot a halom- nyi napi postából. Egy galántai vevő három könyvet és négy hanglemezt rendel. Egy másik ügyfél angol és német nyelvű művészi könyveket küldet a Magyar Kultúrával külföldön élő rokonának, hozzáfűzve a listához a kérést: a címzett még karácsony előtt kapja meg a küldeményt! Van, aki az Olcsó Könyvtár könyveiből egyszerre tizenötöt rendel, más viszont a Rakéta Regénytár köteteiből választott ki néhányat. — Ügyfeleink számára tizennyolcezer példányszámban évente kétszer ajánló jegyzéket bocsátunk ki, illetve az Üj Szóban közzétett hirdetések útján rendszeresen tájékoztatjuk őket. Nemrég küldtük szét 43 oldalas őszi tájékoztatónkat, amelyben, tekintettel a közelgő karácsonyra, több ajándékozásra alkalmas könyvre és hanglemezre hívtuk fel vásárlóink figyelmét — folytatja az igazgatónő. — Milyen tapasztalatok szűrhetők le a könyvforgalom alakulásából? — Változatlanul nagy az érdeklődés a dokumentumregények és a memoárirodalom iránt. Állandóan jelen vannak vezetőink rendeléseiben az ismeretterjesztő sorozatok, például a Képes Történelem, a Képes Földrajz, a Gyorsuló idő, vagy az így élt... életrajzi sorozat könyvel. Az úgynevezett sikerlista elég változó. Az elmúlt fél évben például a legtöbb példány a Munkácsy életéről szóló A nap szerelmese és Az aranyecset című Dallos-mű- vekből fogyott el. De továbbra is nagy az érdeklődés Petőfi, Vörösmarty és Ady versei, Ily- lyés Gyula, Szabó Magda, Gal- góczi Erzsébet és Moldova György könyvei iránt. A sikerkönyvek közt van Josephine Baker életrajza és Boccaccio Dekameronja. Az ifjúsági és gyermekirodalom terén sokan kérik Benedek Elek meséit, Cooper indiántörténeteit, Fekete István könyveit, továbbá az Ablak-Zsiráf gyermeklexikont, a Búvár-sorozat könyveit. Gyakran kérik megrendelőink az Oj Magyar Lexikon köteteit. Most időszerű a jövő évi naptárvásárlás. Jelenleg hatféle kalendáriumra, illetve évkönyvre — Az Élet és Irodalom Kalendáriuma, Érdekes Kalendárium, Füles Évkönyv, Ludas Matyi Évkönyv, Nők Lapja Évkönyve — veszünk fel rendeléseket. Itt említeném meg, hogy vevőink gyakran rendelnek tőlünk régebbi — újabb tájékoztatóinkban és hirdetéseinkben nem szereplő —- könyveket. Rendeléseiket továbbítjuk Budapestre, a Kultúra külkereskedelmi vállalathoz, amely ha a keresett könyv még beszerezhető a magyarországi könyvesboltokban, megküldi címükre. Ezeknek az egyéni rendeléseknek az intézése azonban több hónapot is igénybe vehet. — Felhasználom az alkalmat, s megkérdezem, ki tudja-e elégíteni a Magyar Kultúra a magyarországi újságok, folyóiratok és szaklapok iránti igényeket? — Újság- és folyóiratforgalmunk az elmúlt években any- nyira emelkedett, hogy jelenleg — vagy harmincezer előfizetővel — elértük lehetőségeink maximumát, s ezért, sajnos, egy idő óta nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni az újabb előfizetők és rendelők igényeit, amiért ez úton is szíves elnézésüket kérjük ... A Magyar Kultúra boltjának kicsi, de ízlésesen rendezett kirakatában szép népművészeti és iparművészeti tárgyak vonják magukra a járókelők figyelmét. Benn a boltban, több száz művészi kerámia, ötvösmunka, hímzett terítő, blúz, dísztárgy stb. közt válogathat a vevő. Nagy az érdeklődés a hanglemezek iránt is. Az országnak szinte minden sarkából érkeznek megrendelések Liszt, Bartók és Kodály műveire, de nagy az igény más klasszikus zeneszerzők alkotásai, valamint a könnyűzenei és népzenei hanglemezek iránt is. — A Bartók-centenárium kedvezően éreztette hatását a hanglemez- és kottaforgalmunkra is. Bartók művei ma nemcsak a csehszlovákiai hangversenytermek műsorainak alkotóelemei, kiváló Bar tók-f el vételeink megtalálhatók sok ezer zenebarát és zeneklub lemeztárában is. Csehszlovákia-szerte nagyon ismertek és kedveltek a magyar könnyűzenei együttesek (Omega, EDDA, Neoton-fa- milia stb.) lemezei — mondja Farkas Aranka, majd hozzáfűzi: — Egyre többen rendelnek verses* vagy prózai, illetve gyer- mekmese-lemezt. Kapható még nálunk a kiváló előadóművészek közreműködésével készült Világlíra nagylemez, de aki La- tinovits Zoltán előadásában akarja hallani Ady verseit is, vagy hanglemezről kíván gyönyörködni Arany Családi kör című költeményében, vagy Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művének lemezre felvett rádióváltozatában — ezeket is megrendelheti nálunk. A Magyar Kultúra a rendelkezésre álló könyvek, zeneművek, hanglemezek és népművészeti árucikkek kiállításaival gyakran egészíti ki a Prágai Magyar Kulturális Központ rendezvényeit: író—olvasó találkozókat, zenei esteket, szakmai előadásokat stb. De gyakran önállóan is rendez árubemutató kiállításokat vidéki városokban, forgalmas áruházakban és művelődési otthonokban. SOMOGYI MÄTYÄS- UJ FILMEK AZ ÉLET SZÉP (szovjet—olasz) Hosszú évekig nem forgatott filmet Grigorij Csuhraj, aki művészi kifejezőeszközeinek modernségével és mondanivalójának őszinteségével annak idején új korszakot nyitott a szovjet filmművészetben. De a nézők, akik emlékeznek A negyven- egyedik, a Ballada a katonáról vágy a Tiszta égbolt feledhetetlen képsoraira, mindig is várták, hogy a nagy rendező visszatér a kamera mellé és újabb remekművel örvendezteti meg őket. Most bemutatott filmje azonban sajnos nem éri el vez és végre is hajtja. Idegen tájakra, idegen műfajba tévedt Grigorij Csuhraj. Ez persze nem lenne baj, a hiba abban van, hogy politikai krimije kevésbé izgalmas, sok benne a tisztázatlan, zavaros mozzanat, a jellemek kidolgozatlanok, a lélektani ábrázolás következetlen. (Nem derül ki a filmből az ellenállók eszmeipolitikai meggyőződése; céljaikról sem tudunk meg semmit; a szervezkedőknek nincs kapcsolatuk a néptömegekkel; Antonio, aki korábban harci repüJelenet a szovjet—olasz közös vállalkozásban készült AZ ELET SZÉP című filmből; a képen: Ornella Muti és Regimantasz Adó• majtisz korábbi nagyszerű alkotásainak művészi színvonalát. Olasz koprodukcióban készült ez a filmje; cselekménye egy meg nem nevezett földközi-tengeri országban játszódik, ahol népelnyomó diktatúra van hatalmon. A gyűlölt rendszer ellen kis csoport szervezkedik, ám nyomukban van a mindent behálózó titkosrendőrség. Ilyen körülmények között sem az idő, sem a helyszín nem kedvez Antonio, a derék taxisofőr és Maria, a kávéházi pincérnő lírai szépségű szerelmének. Antonio távol akar maradni a politikától, de egyre jobban belegabalyodik az ellenállók és a titkosrendőrök harcába. Eleinte nem is gyanítja, hogy szerelmese naponta életveszélyes játékot űz: illegális szervezkedésben vesz részt. S Antonio éppen miatta kerül ártatlanul börtönbe; s ekkor rá kell ébrednie: vagy egy torz hatalom kiszolgálójává silányodik, vagy szembefordul vele, és vállalnia kell az üldöztetést. Antoniot letartóztatják, vallatják, hol lelkileg, hol fizikailag akarják megtörni. S meg kell érnie a legborzalmasabb élményt is: mindenki elfordul tőle, mindenki meggyűlöli, mert azt hiszik, áruló. A próbát azonban kiállja: tudatos antifasiszta harcossá válik, szökést szerlőként nem volt hajlandó védtelen civil lakosokra, gyermekekre lőni, s ezért elbocsátották a hadseregből, hogyan lehetséges, hogy mégis teljesen távol tartja magát a politikától, s azt sem érti, miért harcolnak a csoport tagjai: ha az ellenállók elmenekülnek az országból, mi lesz az üggyel? stb.) A logikátlan és tisztázatlan mozzanatok gyökerei az Augus- to Caninito írta forgatókönyvben erednek. Számos kom- mersz-vonás is felfedezhető a filmben. Ezeket azonban az olasz producer kényszerítette ki, amint erre egy interjúban panaszkodott is a rendező. A koprodukció, úgy látszik, teljesen elmosta a nemzetközi hírnevű rendező kezenyomát. S a filmet olyan világhírességnek számító olasz színészek sem tudták megmenteni, mint Gian- carlo Giannini és Ornella Muti vagy a szovjet Regimantasz Adomajtisz és Juozasz Budraj- tisz. így csupán remélhetjük, hogy Grigorij Csuhraj nem várat sokat magára és rövidesen saját hazájáról, a szovjet emberekről és a szovjet valóságról forgat majd filmet, olyat, mely méltán felsorakozhat a bevezetőben említett korszakos jelentőségű műveihez.--ym— Emlékezetes alakítások Margita Česányiová nemzeti művész hetvenéves Még soha seyki sem utasított el olyan kedvesen, mint Margita Česányiová, amikor telefonon arra kértem, hogy beszélgetést készíthessek vele. — Ugyan, mit is mondhatnék? Már mindent elmondtam, újat nem mondhatok. Az idősebbek láttak, hallottak a színpadon, a fiatalok pedig aligha kíváncsiak rám. Nem, nem, velem nem történt soha semmi különös, hisz alig mozdultam ki ebből a városból. A szavakban rejlő rezignált szomorúságot az énekesnő kedves nevetéssel oldotta fel. Nem tudtam meggyőzni. Az a néhány mondat azonban tűnődésre késztetett. így gondolkodik hát egy ember, aki aktív művészként annyit adott másoknak?! Mi ez? Bölcsesség? Szerénység? Szkepszis? Csalódottság? Csalódás miben? Nem tudom elképzelni, mivel nem ismerek írigylésreméltóbb embereket az előadóművészeknél. S ha valaki belegondol, mi mindent mozdít meg, indít el egy jó alakítás a nézőben vagy a hallgatóban, megérti irigykedésemet. Margita Česányiová nem tudja, hogy nagy gyermekkori élményeim közé tartozik Mafen- kája, s bárhol, bárkivel hallom Smetana Az eladott menyasz- szonyát, mindig az a régi kép ugrik be egy iskolai előadásról. A többi szereplő nevét már rég elfelejtettem, de a bájos cseh parasztlányt csakis az ő pajkos mosolyával, cinkos szemvillantásával tudom elképzelni. Annyira illúziókeltő volt az alakítása, annyira lányos volt hangban, mozgásban, hogy sehogy sem tudtam azonosítani azzal a „nénivel“, akit előadás után a hátsó bejáratnál láttunk barátnőmmel, s akitől — nem lévén biztosak dolgunkban — nem mertünk autogramot Jíérni. Ugyanilyen csodás átváltozásnak voltam tanúja egy hét évvel ezelőtti előadáson is. Pedig akkor már nem voltam gyerek, sok előadást láttam vele is, másokkal is, mégis meglepett a Trubadúr Leonórájaként. Hatvanhárom évesen úgy énekelt, hogy — ha előzőleg nem láttam volna már jópárszor az utcán — ismét nem ismertem volna fel. Felejthetetlen volt Lady Macbeth szerepében is. Amíg nem láttam őt, nem értettem, miért használt Verdi, a felülmúlhatatlan emberismerő és jellemábrázoló olyan fájdalmasan tragikus, gyönyörű dallamot a Lady alvajáró-jelenete előtt. Česányiová játéka értette inog velem, hogy Shakespeare hősnője hatalmas akaratú, imponáló erejű személyiség, akinek megszállott hatalomvágyában, sőt gonoszságában is van valami nagyság, s épp ezért lelki összeroppanásában, bukásában. mégha teljesen megérdemelt is, van valami tragikus. A rövid telefonbeszélgetés során az énekesnő azzal hárított el, hogy fölösleges beszélni régi dolgokról. Én Inkább élményeknek nevezném őket. És a szép élményeket mindig érdemes feleleveníteni VOJTEK KATALIN 1931. XII. 1.
