Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-29 / 307. szám, kedd
ül szó 1981. XII. 29. 5 Hatékony megoldás Jozef Fábiánt, u ružomberok-i Pamutipari Vállalat lévai (Levice) üzeme szövőrészlegének vezető dicspócserét hallgatom. — Ügy érzem, a hatékonyság szó az egyik leggyakrabban használt fogalom a gazdasági életben — mondja. — A komplex intézkedések érvénybe lépése óta magam is többször kimondom naponta. — Például mivel összefüggésben? — Elsősorban az újítók munkájával kapcsolatban. Tőlük ugyanis nemcsak azt várjuk, hogy megoldjanak bizonyos műszaki problémákat, hanem azt is, hogy addig kövessék figyelemmel az ügy alakulását, mígkárlológép dolgozik és mindegyikben két henger van. Évente úgy 30 darabot kellett kicserélni, ami átlagosan 720 000 koronába került. Megkértük az erre szakosított brnói kutató és tervező intézetet, hogy elképzeléseink nyomán dolgozzák ki a számunkra megfelelő terveket, amelyek szerint aztán magunk is gyárthatnánk a hengereket. Persze, nekik elsősorban az alkalmazott anyagok ügye okozott gondot, nem a megoldás műszaki része. A henger ugyanis műszakilag nagyon egyszerű, de például a külső burkolásra speciális müanyagbevonat kell. Köszönet a jó tájékozottságnak, megtaláltuk idehaza is a megfeben komplett hengercserével, ahol már saját gyártmányúak- kai pótoltuk a külföldit, több mint 69 400 koronát takarítottunk meg. Van itt még egy érdekesség, amire ugyancsak érdemes odafigyelni: amíg a külföldi hengerek esetében a műanyagbevonat képezte talán az érték nagyobbik részét, addig a mi esetünkben ez alig éri el az előállítási költség 1,5 százalékát. — Ma már képesek annyi hengert gyártani, hogy ezen a téren önellátók legyünk? — Az újítás bevezetésének első pillanatától önellátók lettünk. Jól felszerelt műhelyünk van, ahol nehézségek nélkül Jozef Fabian nem bebizonyosodik, hogy a termelésben jól működik az, amit papírra vetettek. Legjobb, ha maga az újító teszteli a saját ötlete nyomán készült berendezéseket. Igaz, így megtörténhet, hogy néha olyan munkát is el kell végeznie, amit nem tudunk semmiképp jutalmazni, de így legalább kiderül, ki hogyan viszonyul munkájához. Mert bizony újítani is lehet úgy, hogy csak a várt jutalom lebeg az újító szeme előtt. Rendszerint ezek a kevésbé bevált és hatékony megoldások. Itt csaknem minden esetben észrevehető az elhamarkodottság, a probléma végig nem gondolása. — Ne haragudjon, nem volt szándékomban Önt zsákutcába vezetni, de amint azt már korábban megtudtam, Önnek is vannak elfogadott újításai. Ezeket milyennek tartja? — Saját munkám fölött nincs jogom ilyen értelemben véleményt mondani. Ha elfogadja, én elmondom a tényeket, a kategorizálást pedig végezze el Ön. — fó, vegyük tehát az üzemben is sokat emlegetett kártológépekben használt hengerek ügyét. — Ezt közösen oldottuk meg az egyik kollégával. Annak idején a CZ-693 jelzésű kártológépekbe külföldről hoztuk be ezeket a hengereket. Bosszantott, hogy számunkra nagyon rossz gazdasági feltételek kísérték ezt a vásárlást. Nézze — húz elő 10 cm-nél nem hosszabb hengert —, ekkora és ilyen egyszerű az egész, mégis több mint 24 000 koronát fizettünk darabjáért. A csarnokban 90 Filip Kosorín mérnök lelő anyagot. Az észak-morvaországi odryi Otimit Vállalat gyárt hasonló tulajdonságú műanyagokat. Tűlük rendeltük meg a szükséges mennyiséget. Tudomásom szerint a hengernek ezt a részét a lengyelek is, akiktől eddig kaptuk a szállítmányokat, külföldről rendelték meg, odahaza csak a végterméket állították össze. Nyilván ez okozta, hogy olyan magas volt az ára ennek az alkatrésznek — Hogyan alakultak ezek után a hazai árak? — A következőképpen: egy általunk gyártott teljesen új henger nem kerül többe, mint 182 koronába és 85 fillérbe. így a megtakarított összeg minden henger után 23 849 korona. Az érdekesség kedvéért említem meg, hogy a hazai műanyagbevonat ára csupán 2 korona 80 fillér. Azt is elértük, hogy a ml hengereink élettartamban ís versenyképesek a külföldivel, ugyancsak három évig szolgálnak. Sőt, a görgőrészt ennyi idő után sem kell cserélni, mert azon elég egy precízebb karbantartás elvégzése. Csupán a műanyagbevonatot újítjuk fel rajta. Az újítás is így szól. Az egyik része a megoldásnak csak a műanyagbevonat-cserét tárgyalja, a másik a komplett hengercserével foglalkozik. Említettem, hogy azt szeretnénk, ha az újítók még a gyakorlatban is figyelemmel kísérnék ötleteik sorsát. Mi sem jártunk el másképpen. Az eltelt három év alatt 62 műanyagbevonatot cseréltünk, ami több mint 22 600 korona megtakarítását jelenti. Az újítás bevezetésének első évévárosépítés — papíron Bratislava területfejlesztési tervének készítését azokhoz a feltételekhez kell igazítani, amelyek a terület sűrűbb beépítésének szükségességéből adódnak, s amelyeket lényegében az ide vonatkozó építési törvény ís meghatároz. Bratislava területfejlesztésének ilyen összefüggéseit foglalta dióhéjba Jozef Hauskrecht építészmérnök, Bratislava főépítésze. — Az eddig érvényben levő területfejlesztési terv értelmében 3440 hektár mezőgazdasági földterületet vettek volna igénybe építkezéseink, de az új rendelkezések értelmében ezt a területet 2321 hektárra kellett csökkentenünk. így a lakásépítésben egy-egy terület- egység még sűrűbb beépítésével kell számolnunk, egy hektárra 400 lakos jut majd. Csupán a szemléltetés kedvéért jegyzem meg, hogy az éppen most épülő Petržalka városrészben egy hektárra megközelítőleg 300 lakos jut. Az elkövetkező időszakban a városközpontot Is jobban ki kell használnunk lakások létesítésére, építésére. A szabad területek beépítése a városközpontban, illetve annak közelében sajátos nehézségek megoldása elé állítja elsősorban a tervezőket, de a közgazdászokat is. Ezeken a területeken nem kívánatos házgyári elemekből a lakásépítés, az új, illetve a hagyományos technológiák alkalmazása pedig eléggé költséges. A város — úgy tűnik — magasságra is megnő; persze, a fejlesztési tervek készítése során olyan városépítési megoldásokat alkalmazunk, amelyek megfelelnek korunk követelményeinek, és szervesen beilleszkednek a meglevő környezetbe. A dinamikusan fejlődő szlovák főváros területfejlesztési tervének az új feltételekhez történő igazítása nem könnyű feladat. A módosított terület- fejlesztési terv jövő év végéig elkészülő első szakasza a 8. ötéves tervidőszakra irányozza elő e téren a feladatokat, az 1988-ig elkészülő második szakaszban pedig már — a tervekben — átlépünk a harmadik évezredbe. — /in —• A hengercsere évente kb. 720 ezer koronába került (A szerző felvételei) annyi hengert készítünk, ameny- nyit éppen a szükség diktál, így, a tartalékok mindenkori kihasználásával persze, már a jövő évi -feladataink — amelyek a komplex intézkedések szellemében készültek —, teljesítése is könnyebb lesz. — Az új terv miben tér el az előző évekbeliektól? — Mi például elköteleztük magunkat, hogy az árutermelésben 64 millió korona értékű termékkel többet állítunk elő, mint az idén. Ha sikerül megvalósítani ezeket az elképzeléseket, akkor az előállított áru értéke eléri a 709 millió koronát. Melyek az összetevői ennek a növekedésnek? Elsősorban a nagyobb mennyiségben gyártott termékek, amelyek 40 millió korona értéket hoznak az üzemnek, a termékszerkezet módosításával pedig további 24 millió koronát szeretnénk nyerni. Komoly növekedést akarunk elérni a saját termelési érték mutatójában is. — Melyik szakaszon követhető nyomon a dolgozók részvétele főleg a jövő évi feladatokra való felkészülést illetően? — Csaknem mindegyiken. Amikor még a jövő évi terv javaslatát ^készítettük csupán, megválasztottunk egy koordinációs bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy vizsgálja felül lehetőségeinket. Tévedés elkerülése végett előterjesztettünk még egy javaslatot, miszerint jó lenne még az idén „kipróbálni“ a jövő évi feltételeket. Ennek a javaslatnak a nyomán született meg az ún. közös próba. Lényege, hogy három hónapon keresztül, pontosabban szeptemberben, októberben és novemberben azokra a feladatokra összpontosítottuk a figyelmet, amelyek a jövő év ugyanebben a szakaszában várnak reánk. Nem mondom, nekünk ez most többletgondot is jelent, de szívesen vállaltuk, mert ez a tapasztalatszerzés kiváló forrása. RESZELI BÉLA A varnsdorfi Velveta vállalat dolgozói az idén fogyasztói árakban számítva 30 millió korona értékű árut szállítottak a hazai piacra, sikeresen teljesítették a kivitel és a munkatermelékenység feladatait. Az egyik szocialista munkábrigád három tagja (balról) Emilie Fi- Ser óvá, Eva Machová és Véra Hafzlerová, akik a képen Jaroslav Fejfar üzemegység-vezetővel folytatnak tanácskozást, már a jövő év első felének feladatait teljesítik 5fim Sváb felvétele — ČTK) Ahol a korszerűsítés folytatására várnak Hétköznapi kép fogad a Slovlik dunaszerdahelyi f Dunajská Streda) üzemében. A tágas kapun feldolgozáshoz szükséges nyersanyagot szállítanak be a járművek. A tárolóhelyek előtt késztermékekkel rakják meg a teherautókat. Folyamatosan dolgoznak a munkások a részlegeken. Gaál Dezső mérnök, üzemgazdász örül a gyors munkaütemnek, mert minden percet ki kell használni a termelés növelésére. Nem kis feladat az évi 58 millió korona értékű áru gyártása az eléggé mostoha körülmények között. A nyersanyagellátás egyes időszakokban nem volt folyamatos. Máskor annyi zöldség és gyümölcs volt, hogy nem győzték a feldolgozást, és emiatt elég jelentős tárolással járó veszteségek keletkeztek. Tetőzte a problémákat, hogy a 75 éves gyár berendezései már nagyon elavultak. Sürgették a korszerűsítést a felsőbb szerveknél, de nem mindig találtak meghallgatásra. Nem tehetnek mást, kis teljesítményű gépekkel túl sok kézi munkával állítják elő a zöldség- és húskonzervet. Emiatt bizony eléggé alacsony a munkatermelékenység szintje. Sokszor meg kell nyújtaniuk a műszakokat, hogy teljesíthessék a napi, vagy a havi normákat. A legnagyobb probléma, hogy a nyári és őszi zöldségfeldolgozási Idény előtt nem jut elég idő a karbantartás lehető legjobb minőségben való elvégzésére. Az üzemgazdász elégedetlenkedve mondja: — Az idén alig álltunk egy hetet. Még szerencse, hogy képzett ós munkaszerető szerelőink vannak, akik az éjt ís nappallá tették, hogy a gyár indulhasson, amikor megérkeztek az első zöldségszállítmányok. Valahogyan győztük a munkát. Szakembereink menet közben is javítottak, illetve megelőző karbantartásokat végeztek, hogy a gépek és berendezések a lehető legkevesebbszer hlbásodjanak meg. Elkedvetlenül sorolja, hogy a vállalatnál a mostohagyerekek közé tartoznak. Hihetetlennek tűnik, de azt állítja, hogy eddig még egyetlen automata gépsort sem kaptak. A paradicsomfeldolgozó vonal 17 éves, és alkatrész-hiány miatt sok esetben alig használható. Ilyenkor bizony a beszállított paradicsom egy része megromlik. Általában más régi gépek is gyakran meghibásodnak. — Nem tehetünk mást — fakad ki újra, még mindig sok fizikai munka ráfordításával termelünk. Dolgozóink öntudatosságán múlik, hogy a jelenlegihez hasonlóan általában folyamatos a termelés. Ha segítséget kérünk üzemektől, vagy intézményektől, akkor támogatást kapunk. A bratislavai Komenský Egyetem Filozófiai Tanszékének hallgatói az idei nyáron is üzemünkben dolgoz lak. Szívesen alkalmaztuk őket, mert az egyes termelési szakaszokon már eléggé jól elsajátították a munka fortélyait. Egy kicsit már „saját“ dolgozóinknak tartjuk őket, mert megbízhatóak. Türelmesen vezet végig az egyes üzemrészlegeken. Szavait igazolják a látottak és a dolgozók véleményei. A raktárban Kluch Ilona egy műszak alatt 5000 konzervre ragasztotta fel kézzel a címkét. Panaszkodott Is: — Amikor hazamegyek, bizony alig érzem a kezemet. Ileje lenne már leszállítani a várt automatát. Ha ez így megy tovább, és a helyzet nem változik, akkor bizony mi sem bírjuk sokáig az iramot Iván Veronika, a készáru raktár és a csomagolórészleg mestere is elégedetlenkedik: — Nem csoda, ha ilyen munkahelyre nehéz munkaerőt szerezni. Persze, a vezetőség megkívánja, elvárja, hogy a tervet rendszeresen teljesítsük. Lassan lehiggadnak a kedélyek és a távlatok kerülnek szóba, az annyira várt korszerűsítési tervek megvalósítása. Mutatnak már egy gépsort, amely 21 000 darab konzervre ragasztja fel egy műszak alatt a címkéket. A munkatermelékenység műszakonként lényegesen fokozódott. Ez az elmés gép még erős fóliába is becsomagolja a kívánt mennyiségben a konzerveket, hogy könnyebb legyen a palettákra rakni. Illetve elszállítani. — íme az első fecske — mutat rá az üzemgazdász. — Mennyire vártuk. Bárcsak szállítanák már a többit is. Elmondja, hogy ígéretet kaptak egy magyar gyártmányú paradicsomvonal leszállítására. Valószínűleg az új évben mAr megkezdhetik beszerelését, de számításuk szerint ez a berendezés csak az ötéves tervidőszak végefelé üzemel majd. Hogy addig mi lesz a járásban termelt sok paradicsommal, azt senki sem tudja. Hosszan elbeszélgetünk még a problémákról, arról, hogy mit kellene tenni a megtermelt zöldség és gyümölcs feldolgozása érdekében. Arra a végkövetkeztetésre jutok, hogy ezt az üzemet mér régen korszerűsíteni kellett volna, mert készítményeire nagy szüksége van a közellátásnak. A járásban szinte korlátlanok a lehetőségek a gyümölcs és zöldség termelésére, a feldolgozás viszont minden évben akadozik. Jelentős veszteségek voltak a zöldség tárolásakor is és több száz tonna alma megromlott. Az üzemszemle végén sok szó esik még arról is, hogy bár nehéz körülmények között termelnek, mégis igyekeznek teljesíteni az innoválásí feladatot. Kertészsalátát, vegyes zöldség konzervet készítenek. Cék- lakonzervjeik nagyon szépek, az ország minden részében szívesen vásárolják. Az új évben újdonságnak szánják a morva-kolbásszal ízesített dunai káposztát, amit hozzáférhető áron vásárolhatnak meg a fogyasztók. A húskészítmények egy részét szójaliszttel ízesítik. — Ogy termelünk, ahogy lehet — mondja búcsúzóul az üzemgazdász. Reméljük, a jövőben javulnak a munkakörülmények. Bájtunk nem múlik, mi lényegesen több zöldség, gyümölcs és húskonzervet, készételt gyárthatunk a közellátás számára. Ideje lenne, ha az üzemgazdász szavalt végre vállalati és magasabb szinten is meghallgatnák. BALLA JÓZSEF
