Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-27 / 305. szám, vasarnap

A Duna menti erdők rekonstrukciója A GABČÍKOVO NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐRENDSZER MEGÉPÍTÉSE UTÁN A vízlépcsőrendszerrel érin­tett Duna menti erdők rekonst­rukciója teljesen új, sajátos erdőművelési, főként erdőtele­pítési és erdőápolási technoló­giák bevezetését és alkalmazá­sát teszi szükségessé. E tech­nológiák megválasztásakor te­kintettel kell lennünk a ter­mőhelyi viszonyokra, melyek a talajvízszint módosulásának következtében a vízlépcsőrend­szer üzembe helyezése után je­lentősen megváltoznak, s a legtöbb esetben a talajvízszint lényeges süllyedésével kell szá­molnunk. Ugyanakkor az új erdőket úgy kell telepítenünk és ápolnunk, hogy azok a le­hető legnagyobb fatermést ad­ják. Ezeknek a feladatoknak csak megfelelő, a termőhelyi viszo­nyokhoz alkalmazkodó fafajok telepítésével, valamint űj, prog­resszív erdőművelési technoló­giák alkalmazásával lehet ele­get tenni. E technológiák leg­fontosabb feladata a talaj víz­gazdálkodásának megjavítása, amit különböző agrotechnikai, agrokémiai, illetve agrobioló­giai módszerek segítségével ér­hetünk el. Az új technológiák és módszerek alkalmazása azonban új gépek, illetve gép­rendszerek bevezetését teszi szükségessé, ami a régi, hagyo­mányos technológiákkal szem­ben, főleg külföldről történő behozatal esetében, bizonyos többletköltséget is jelent. Ép­pen ezért elsősorban olyan gé­pek és géprendszerek behoza­talával számolhatunk csak, melyeket a szomszédos szocia­lista országokban gyártanak, s melyek egyben a ml sajátos viszonyaink között is eredmé­nyesen alkalmazhatók. Kutatási eredményeink azt is bebizonyították, hogy a vízlép­csőrendszer üzembe helyezése ntán az erdők rendeltetése Is megváltozik. Ezzel összhangban egyrészt gazdasági jellegű, vagyis elsődlegesen fatermést szolgáltató erdők, továbbá hid­raulikus, vagyis vízgazdálko­dási erdők, s végül tartós zöld­területek telepítése válik szük­ségessé. A különböző rendelte­tésű erdők létesítésénél a ter­mőhelyet meghatározó növény- társulásokból indulunk ki, me­lyeket tipológiai egységekkel, jelen esetben erdőtípus cso­portokkal jellemezünk. Nép- gazdasági érdekeink úgy kíván­ják. hogy a gazdasági, tehát fa­termesztést szolgáló erdők te­lepítése során, amennyiben azt a termőhelyi viszonyok lehe­tővé teszik, a gyorsan növő fa­fajokat kell előnyben részesí­teni. A legmélyebben fekvő, gyak­ran vízzel borított termőhelye­ken, melyeknek összterülete a vízlépcsőrendszer megépítése után 965 hektárt tesz majd ki, elsősorban a fűzállományok te­lepítése lesz indokolt. Itt el­sősorban arra kell majd töre­kedni, hogy faalakú, műszaki­lag értékes nyersanyagot szolgáltató és nem bokoralakú fűzfajtákat ültessünk. A füzessek hagyományos módon, teljes ta­lajelőkészítés nélkül, sűrű (2X2 m) hálózatban telepíthe­tők. A kevésbé vizenyős terü­leteken lehetőség nyílik nyára- sok létesítésére is, ugyancsak teljes talajelőkészítés nélkül, sűrűbb hálózatban, rövid {10— 12 éves) vágásforduló mellett. A gazdasági cél ebben az eset­ben cellulózfatennesztés lesz. Ezzel szemben a középmagas fekvésű, de még eléggé nedves termőhelyeken főként az inten­zív nyárfatermesztés gazdasá­gos, egyrészt közepes (4X4 — 5X5 méteres), részint pedig tág (6X6 méteres, esetleg nagyobb) hálózatban. Közepes hálózat al­kalmazása esetén a cél papírfa és rokonfa termesztése lesz, míg a tág hálózat esetében ki­zárólag értékes rönkfaválasz- tékok termesztésére helyezzük a hangsúlyt. Az intenzív nyárfa­termesztés csakis teljes talaj­előkészítés, valamint legalább 8—10 évig tartó teljes talaj­ápolás elvégzésével valósítható meg. Az intenzív nyárfater­mesztésre alkalmas termőhe­lyek összterülete előrelátható­lag eléri a 2204 hektárt. A ma­gasabb fekvésű területek üdébb termőhelyein a rövi- debb, 10—12 éves vágásfordu- lójú cellulóznvárasok termesz- ' tése Tgérkezik célszerűnek, ugyancsak intenzív módszerek alkalmazásával. Az erre a célra megfelelő termőhelyek területe az előrejelzések szerint eléri majd az 1125 hektárt. Ugyan­akkor az ilyen területek szá­razabb részein csak kemény lomblevelű fafajok termeszthe­tők eredményesen. A lazább, de egyben tápanyagokban ís gaz­dag termőhelyeken a gyorsan növő, vagy értékes kemény lomblevelű fafajok termeszté­sére is lehetőség nyílik. Ezek közé sorolhatók viszonyaink között az akác, a vörös tölg*, a fekete dió, valamint a szla­vón tölgy. Ugyanakkor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy ezek a fafajok rendkívül igé­nyesek a talajjal szemben. Mi­vel ebben az esetben célunk a gyorsan növő és értékes, nagy fatömeget adó állományok te­nyésztése lesz, ezeket csakis teljes gépi talajelőkészítés után tervezhetjük telepíteni. A tele­pítést követő néhány éyen ke­resztül pedig — gyakorlatilag egészen az állományok záró­dásáig — feltétlenül teljes gé­pi talajápolást kell majd vé­gezni. A kötöttebb, tápanyagok­ban szegényebb, gyengébb ter­mőhelyekre viszont a kevésbé igényes kemény lombos fafajok telepítése lesz indokolt, így el­sősorban a kocsányos tölgy, a korai és a mezei juhar, a ma­gas kőris, a hárs, a gyertyán, valamint a szil telepítése. Ezek esetében azonban elegen­dő lesz a részleges (sávos, il­letve pásztás) talajelőkészítés, ami a teljes talajelőkészítéssel és talajápolással szemben lé­nyegesen olcsóbb, s egyben gazdaságosabb is. A kr?mény lombos fafajok telepítésére al­kalmas termőhelyek összterü­lete eléri a 2873 hektárt. A fatermesztést szolgáló gaz­dasági erdők mellett nagy fi­gyelmet kell szentelni a víz- gazdaságilag fontos, vagyis hidraulikus állományok létesí­tésének is. Mivel ezek elsőren­dű feladata a nagy árvizek gyors lefolyásának biztosítása lesz, telepítésük és nevelésük is ennek érdekében történek majd. Ezt a célt hivatott szol­gálni a tágabb, 6X2 méteres hálózatban történő ültetés, va­lamint az aljnövényzet állan­dó eltávolítása. Az aljnövényzet eltávolítására megfelelő gép áll az erdőgazdaságok rendel­kezésére, melyet az erdőgazda­sági kutatóin'ézet fejlesztett ki. A vízgazdaságileg fontos ál­lományok telepítésére legalkal­masabb fafaj a nyár és a fűz. Végül nagy feladat vár az erdőgazdaságokra a zöldterü­letek létesítése terén is, melye­ket mintegy 261 hektáron kell telepíteni. Ezek elsőrendű fel­adata lesz a vízlépcsőrendszer­rel érintett területeken a meg­felelő életkörnyezet teremtése. Végezetül szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy erdőgazda­ságunk az előtte álló felada­tokat csak társadalmunk vala­mennyi rétegének aktív támo­gatásával és segítségével lesz képes megvalósítani. KOHÄN ISTVÄN 1981 XII. 27. Kevesebb acél Brazíliában Brazíliában az év első tíz hó­napjában 12 százalékkal, vagy­is 11,17 millió tonnával keve­sebb acélt termeltek, mint a tavalyi év hasonló időszaká­ban A legjelentősebb csökke­nés a hangereit acél gyártásá­ban mutatható' ki, ahol 40 szá­zalékkal kisebb a produkció, mint tavaly, hiszen az 5,92 mil­lió tonna helyett idén 5,02 millió tonnát gyártottak belő­le. A Siderbraz elnevezésű bra­zíliai acélgyár képviselői meg­ítélése szerint Idén 16 száza­lékkal kevesebb acélt produkál az állam, mint tavaly, de 1982- ben 8 százalékkal emelkedik majd az acélgyártás. (Shj Előtérben a közszükségleti cikkek gyártása A Német Demokratikus Köz­társaság népgazdaságában egy­re nagyobb teret kap a köz­szükségleti cikkek gyártása. A Rundfunk und Fernsehen-cég, amely a legnagyobb közszük­ségleti cikkeket gyártó válla­latok egyike, az NDK elektro­nikai cikkeinek 70 százalékát produkálja. Idén 47 ezer szí­nestelevízióval. 51 ezer kazet­tás magnetofonnal és 5 ezer autórádióval gyártottak többet, mint tavaly. Azzal, hogy a Co- lortron és a Colorlux elneve­zésű színes televíziókban mik- roelektronikus áramköröket használtak fel, csökkent a munkaigényesség, ezáltal jövő­re 20 százalékkal többet gyár­tanak belőlük. Ezek az új té­vék négy kilogrammal köny- nyebbek, mint a korábbiak és az áramszükségletük Is jóval alacsonyabb. Noha a Textima kombinát főleg termelőberendezéseket gyárt, az idén 160 millió már­ka értékű közszükségleti cikk is kerül tőlük a piacra. A kombinát minden vállalatában varró- és kötőgépeket, vasaló­kat és pótalkatrészeket gyárta­nak. A Secura vállalat termelésé­nek 8 százaléka esik közszük­ségleti cikkekre. Évente 20 ezer harmlncllteres vízmelegí­tőt gyártanak a vállalatnál; a következő év közepén ebből ís új típus kerül a piacra, amely­nek nagyobb lesz az élettarta­ma. (Shj Gyors ütemű lakásépítkezés A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a nagyarányú lakásépítési programot nyom­ban az 1950—1953 közötti fel­szabadító harcok után kezdték meg. 1957 és 1930 között ösz- szesen több mint 11 millió négyzetméternyi lakóterületet létesítettek a városokban és fal­vakban. 1961 és 1970 között 800 ezer család költözött új otthonba. A KNDK-ban a lakás- építési terveket minden évben túlteljesítik. így van ez a je­lenlegi tervciklushan Is. Az 1978 és 1984 közötti, második hétéves terv alatt évente 200— 300 ezer család költözhet kor­szerű, új otthonba. A modern építési technoló­giák alkalmazásának leginkább szembetűnő bizonyítékait a fő­városban, Phenjanban találjuk. A Taedong-gang folyó partján gyönyörű sugárutat építenek, amelynek impozáns, sokemele­tes épületei a város fölé ma­gasodnak. A főváros másik új útvonala a Csangvang utca, amelynek mindkét oldalán 20— 30 emeletes épületek állnak. Hasonló magasságú házak épül­nek a főváros más lakónegye­deiben Is. (BUDAPRESS — KCNA) Japán vezet a gépkocsigyártásban Másodszor Is japán került az első helyre a világban a gép­kocsigyártásban. A tokiói ipart köröLk megállapítása szerint « felkelő nap országában az Idén 11 18 millió gépkocsit gyártot­tak. az amerikaiak produkció­ja pedig 8 4 millió darab lesz. újabb atomreaktorod épülnek Üjabb atomreaktorok épülnek A Nemzetközi Atomenergeti­kai Ü^ynöiks'^ je’enrése szerint a világban 1985-ig 228 atom­reaktor építését fejezk be (ma 260 működik), így az elektromos energ’ä-termelés 9 százalékkal lesz magasabb, mint 1980-ban. A plzeňi Skoda Művekben nagy gondot fordítanak az újítómozga­lom fejlesztésére. A múlt év azonos időszakához képest az idei első félévben a találmányok száma 80-nal növekedett, s a belőlük származó társadalmi haszon elérte a 11,4 millió koronát. A képen: Véra Kudová elektromechanikus egy erőmű elosztóberendezését szereli, jobboldalt Karel Knotek konstruktőr. (jirí Vlach felvétele — CTK) A fordulat éve következik? VITA AZ ÉPÍTŐIPARRÓL Kinevezése óta először láto­gatott a képviselők közé. Ne­vével már akkor megismerked­tünk, amikor az SZSZK új kormányának tagjaként talán a Leginkább a figyelem közép­pontjában lévő reszort élére került. Dušan Mikidnek, szlovák építőipari miniszter az SZNT iparügyi és építőipari bi­zottságának legutóbbi ülésén a tárca jövő évi feladatait tárta a képviselők elé. Lényegében öt alapvető problémakörre hív­ta fel a" figyelmet. Szlovákia építőiparának az 1982-es esztendőre előirányzott feladatai az eddigieknél jóval nehezebbek lesznek. A figye­lem továbbra Is az energetikai beruházásokra és olyan építke­zésekre irányul, melyek befe­jezésével újabb kapacitásokat adhatnak át a termelésnek. A kiemelt területeken (Prága, Bratislava, Észak-csehországi kerület) sem csökken az épí­tési ütem, ezért a hiányzó ka­pacitásokat máshonnét csopor­tosítják ide. Erre azért is sor kerül, mert a befejező munká­latokra szánt kapacitások szá­ma jövőre 20—30 százalékkal lesz nagyobb. Az elmúlt évti­zedben stagnálás volt tapasz­talható e téren, most várható, hogy az új gépek és az új technológia alkalmazása ki­mozdítja jelenlegi helyzetéből az építőipar „nyers“ munkák­ban bővelkedő szerkezeti meg­oszlását. Mindezek megvalósítására nagyarányú takarékossági in­tézkedések közepette kerül sor. Jóval kisebb üzemanyag- és energiakeret áll a reszort rendelkezésére, mint eddig és a vasszerkezetek, alumínium, cement és más anyagok meg­takarítása szintén jelentős sze­repet kap. Ezek és más hason­ló korlátok rákényszerítik az ágazat dolgozóit arra, hogy az eddigi problémamegoldási fel­fogásukon gyökeresen változ­tassanak és gondolkodásukban g yorsan leküzdjék az extenzív fejlesztés kihatásait. Az új fel­tételek, melyek sokkal Igénye­sebbek, mint a múltban, meg­követelik, hogy az építőipar műszaki tevékenysége, szerve­zése és irányítása is a fejlő­déshez igazodjon. A komplex intézkedések e re­szortban felmért tapasztalatai néhány észrevételt sugallnak, mert a szabályok javarésze fe- dezőtlenül érinti az építőket. Számukra eddig hiányoznak az érdekeltség „szálai“ és az olyan szabályok, melyek nem­csak szankciókból állnak, ha­nem ösz'.önző szerepük is van. Például leállítják az építkezés finanszírozását, ha a munká­kat nem fejezik be a meg­adott határidőre, és így a ki­vitelezőnek hitelért kell folya­modnia. bár lemaradását az építkezés további résztvevői is okozhatják. Ezen — differen­ciálással —, mindenképpen módosítani kellene. A reszort termeJési-műszaki és kutatási alapjának Irányí­tási szerkezetében programsze­rűen a termelési-gazdasági egy­séget az irányítás alapvető láncszemévé építik át. Az át* alakítás első szakaszában 1982. január elsejétől létrehoznak egy termelési-gazdasági egysé­get, melynek hatáskörébe Bra­tislava lakás- és járulékos lé­tesítményeinek építése tartozik majd. Jövőre is a jelenlegi szinten marad az építőanyagipar, mely termelésével követi az építők szükségleteit. Megoldásra vár viszont, hogy közelebb kerül­jenek az építőanyag források az építkezésekhez, továbbá ja­vítani kell az építőanyagok mi-* nőségét is. A képviselők közül Földei Vince szólalt fel. Építői ta­pasztalataiból kiindulva pró* bált rámutatni az építőipar fej­lődésére, gyengéire és eredmé* nyeire. A miniszterhez inté■> zett javaslatai és kérdései kö* zött találóan fogalmazta meg az építőiparról: vajon az a ke­vés, amit most végzünk, nem több-e, mint azelőtt a sok volt? Elgondolkoztató megállapítás az építkezések „visszafogásá­nak“ időszakában. A vitában a bizottság minden tagja szót kért. Állásfoglalásukra és kér­déseikre a tárca vezetője vá­laszolt. Ebből foglalunk csokor­ba néhány érdekességet. Az építőipari munkák terje­delmének visszaesése és a kő* olajszármazékok (gázolaj, ben­zin) árának emelése jelentős kihatással van a reszort gaz­dálkodására. Ezért a jövedel* mezőség kérdése fölöttébb fon­tossá vált napjainkban. Ennek időszerűségét a következő pél­da Is bizonyítja. Míg a 6. öt­éves tervidőszak kezdetén há-t rom, addig jelenleg 17 építő- vállalat dolgozik veszteséggel a reszortban. Sokan felteszik a kérdést: hol kereshető a kiút az építőj ipar mai helyzetéből? Megfon­tolt Intézkedések életbe lépte­tésével olyan módszereket kel-* lene bevezetni, melyek a ter­melési-gazdasági irányítást pénzügyi irányításra módosíta­nák. Újszerűségek helyett elég lenne a régebbi módszerekhez (például az építkezés önálló elszámolási rendszere) folya­modni. Persze, több más fel­adat Is megoldásra vár. Ilyen például a befejezetlen építke­zések leltárának elvégzése, hogy végre áttekinthető nyil­vántartásba kerüljön e terület. Az építőipar problémáinak megoldását ott kell elkezdeni, ahol azok a leginkább össz­pontosulnak, s ez a harc sem­miképp sem lehet frontális jel­legű. Arra is jó lenne ügyelni, hogy az eddigi fogyatékosságok tovább már ne szaporodjanak. A lakásépítésben úgy lehetne gyö­keres változásokat elérni, ha az Intézkedéseket egyszerre való­sítanák meg a gyakorlatban és kötelezővé tennék minden résztvevő partner számára. Ha mindez jövőre megvaló­sulna a gyakorlatban akkor az építőiparban a fordulat éve következhetne be és kilábol- hatna a mostani nehéz és bo­nyolult helyzetéiből. J. MÉSZÁROS KAROLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom