Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-21 / 301. szám, hétfő
A legjelentősebb bolgár tudományos-fantasztikus író. Az Európában egyedülálló Kartinna galérija című ifjúsági művészeti folyóirat szerkesztője. Magyarul olvasható művei: A szkafander súlya, A nádas, valamint elbeszélések a Még egyszer a delfinekről című antológiában és a Galaktika című folyóiratban. # Á tudományos-fantasztikus irodalom némelyek szerint a jövő műfaja. — Szerintem a jelené. Nem hiszem, hogy különösebben sokat tudna még újítani. Egyébként sem nevezhető külön műfajnak. Sajátos Irodalom, amelyben megtalálhatók a műfajok különböző formái. Inkább a korunk témáihoz valé közelítés egy módjának nevezném. Utalva például Vercors Tropi-komédia című csodálatos művére <— amely filozófiai értekezés az ember fogalmáról —, a fantasztikus irodalmat a gondolkodás irodalmának, vagy inkább a gondolat kalandjának nevezném. % Mi a szerepe a tudományos adatoknak a fantasztikus irodalomban? — Olvasóink igénylik az adatokat és a hipotéziseket. Mindez konvencionálisán a műfajhoz .artozik. Én sok tudományos isAz elmúlt napokban nemzetközi gyermek- és ifjúsági könyvkiállítást rendeztek Bratislavában. A kiállítás kapcsán kétnapos szimpoziont tartottak a szocialista országok könyv- és lapkiadó szakembereinek részvételével. Az alábbiakban kivonatosan közöljük dr. Petrus Györgynek, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat igazgatójának a tanácskozáson elhangzott beszámolóját. A jelen műfaja Beszélgetés Ljuben Dilovval 0 A tudományos-fantásztikus irodalomnak mint műfajnak mi* lyen előnyei vannak a hagyományossal szemben? — Sokkal nagyobb körben jut el az olvasóhoz. Emellett sokkal inkább érdeklődést keltő módon foglalkozik korunk alapvető problémáival. A komoly fantasztikus művek lehetővé teszik, hogy a szerző közvetlenebbül foglalkozzék az eszmei és a szociális kérdésekkel, nem kell hősei mögé bújnia és „objektívvá“ tennie a cselekményt. Az olvasó tudja, hogy mindaz, amit olvas, nem történt meg és nem fog megtörténni, tehát én valami mást akarok neki mondani ebben az allegorikus formában. Ily módon szabadon fogalmazhatom meg a véleményemet, az elképzeléseimet, akár hipotézisekben is. meretet használok fel műveimben, de mindez tulajdonképpen csak áltudományosság. Játék. Az a szerepe, a haszna, hogy az olvasót ily módon a tudomány világához közelítem. Hőseim a tudomány képviselői. Az Ikarosz útja című regényemben például az egyik szereplő felfedezi az elemi részecskék közötti kölcsönhatás ötödik formáját. A fizika ez ideig csak négyet ismer. Nemrégiben olvastam egy szaklapban, hogy a fizikusok kezdenek beszélni arról: kell lennie egy ötödiknek is. Nem hiszem egyébként, hogy az író feladata ilyen jellegű felfedezéseket tenni. Az ő területe a szociális- erkölcsi szféra. Legközelebbi tervem, hogy szerelmes fantasztikus regényt írok. DUDÄS GYULA A LOTUS Az afroázsiai írók lapjáról Az Afroázsiai Népek Szolidaritási Szervezete, mint ismeretes, a gyarmati elnyomás alól fölszabadult és a még nemzeti függetlenségükért küzdő afrikai és ázsiai népeik nemzetközi szervezete, melynek célja e népek antiimperia- lista harcának egyesítése, a gazdasági és kulturális együttműködés erősítése. Ez az együttműködés a kulturális szférán belül az irodalomban is megnyilvánul, méghozzá szervezett formában; az Afroázsiai írók Szövetsége a haladó gondolkodású afrikai és ázsiai írók, irodalmárok tömörülése, mely aktív tevékenységet fejt ki, közvetítő és összekötő szerepet játszik a két kontinens országainak irodalmi életében, egyebek között folyóirata, a Lotus révén. A Lotus negyedévenként jelenik meg angol, francia és arab nyelven. Szerkesztősége Libanon fővárosában, Bejrútban van, de maga a lap az NDK- ban készül. Főszerkesztője Faiz Ahmed Faiz, a Lenin-békedíjas jeles pakisztáni költő, akinek egész költészete a fasizmus, az imperializmus, a Gionizmus, az elnyomás elleni harc, valamint az afroázsiai népek nemzeti kultúrája és írásbelisége védelmének a szimbóluma — amint azt a lap ez évi 1—2 számának egyik írásában olvashatjuk. mely a költőt köszönti születésének 70. évfordulója alkalmából. A Lotus céljai röviden összefoglalva: igyekszik fejleszteni az irodalmi kifejezés valamennyi hasznos formáját az afroáz6iai írók között; igyekszik részt vállalni egy olyan afroázsiai kultúra kiépítésében, mely a kulturális örökség és a modern idők szellemének összehangolásán alapszik; megvilágítja, magyarázza az afroázsiai népek szabadságért, haladásért és békéért vívott harcát; küzd a különböző imperialista kulturális törekvések ellen. A lap birtokomban levő legújabb száma például jelentős teret szentel a mongol irodalomnak és kultúrának, a mongol népi forradalom győzelmének 60. évfordulója alkalmából. Tanulmányok, méltatások szerepelnek ebben a fejezetben. Egy másikban Avicennáról, a tádzsik származású természettudósról, orvosról és filozófusról emlékezik meg a lap, születésének 1000. évfordulója alkalmából. Találunk e számban is verseket, novellákat, könyv- ismertetéseket és képzőművészeti tárgyú írásokat az egyes nemzeti irodalmak, kultúrák képviselőitől és képviselőirőL Különböző, egymástól távol eső tájak, emberek, életformák, kultúrák sajátos megidé- zője így e lap — a fentebb már jelzett célok jegyében és eléréséért. —bor Az ifjúsági tömegkommunikáción belül sajátos szerepet tölt be az ifjúsági nevelésben a könyvkiadás. Nálunk, Magyar- országon, sajátos az ifjúsági könyvkiadás szervezeti rendszere is. A mi kiadónk, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának közvetlen felügyeletével a lapkiadási tévékenységen túl könyvkiadási tevékenységet is folytat. A vállalat Ságvárl Endre Könyvszerkesztőségének fő profilja az Ifjúsági szövetség propagandaigényeinek közvetlen szolgálata mellett a fiatalok ideológiai, politikai nevelését elősegítő kiadványok készítése, a hazai és a nemzetközi Ifjúsági mozgalom története gazdag tapasztalatainak közreadása, valamint részt- venni az ifjúsággal kapcsolatos problémák elvi-ideológiai tisztázásában. Az elmúlt Időszakban egyre többet foglalkozunk azzal is, hogy (kiadványainkkal segítsük a pályakezdő, fiatal alkotók publikációit. Fő törekvésünk, hogy kiadványaink elősegítsék — az állami oktatásban megtanult Ismeretek alapján — a marxizmus—leninizmus alkotó akalmazását. Az ifjúsági mozgalom előtt álló fő feladatok mellett az élenjáró módszerek megismertetése, a mozgalomtörténet tapasztalatainak közreadása szélesítheti a fiatalok társadalmi gyakorlatát, segítheti a jövő feladatainak felismerését, elfogadását, a megoldáshoz vezető módszerek megtalálását. A fiatal alkotók támogatása nemcsak a szocialista eszmeiségű alkotások megszületését segítheti, hanem ízlésnevelő, látókörbővítő hatással is jár. Beszélni kell az utóbbiról olyan összefüggésben is, hogy az eltelt tíz év alatt kiadványaink nemcsak tartalmilag gazdagodtak, hanem ízlésesebb kivitelben Is jelennek meg. Rá kellett jönnünk, hogy ez nemcsak azzal segíti nevelési céljainak megvalósítását, hogy többen és érdeklődve veszik kézbe ezeket a kiadványokat, hanem esztétikai nevelő funkciót is betölt. Magyarországon az Ifjúsági Képek zenéje Oleg Makarov a zenét (keresi életünkben és meg is találja fényképezőgépével. Egyszer, ügy tizenöt évvel ezelőtt, fiatal fotóriporterként a városi lap megbízásából eljutott a Leningrádi Filharmonikusok híres koncerttermébe, ahol a világ zeneirodalmának minden kiváló alkotása felcsendült már, közülük iöbb mű a szerző előadásában. Ezen a napon kezdődött Makarov alkotói pályája. Estéről estére látogatta a Fílharmonlikusok hangversenyeit. Fénytképezőgépére párnát tett, hogy ne hallatsszon a kattogás. M aikar o v meg tan u 11 a, hog yan kell ellesni a zene születésének pillanatát, megörökíteni a muzsikát az előadók és a közönség arcán és mozdulataiban. Új interpretálása ez Csajkovszkij, Beethoven, Haydn, Sosztakovics alkotásainak. A filharmóniai riportoknak nagy sikere volt. Makarov folytatta a keresést. A koncertteremben a nagyvilág visszhangja szólal meg. A fotóművész a zenei harmóniát kezdte vizsgálni, erre „hangolta“ a gépét. Megszületett a „Szférák zenéje“, „Féltve őrzött Bajkál“ sorozat. Az utóbbi néhány évben a művész felhasználva a színes- technika, a fényjáték nyújtotta lehetőségeket, igyekezett átadni korunk ütemét és hangulatát. Makarov kamerájának szűk a terem, akárcsak a zenének. A természet és az emberformálta táj szépsége, az idők szele, és a nosztalgia azután, amit örökre elsodor a történelem. Mindez benne van Makarov műveiben. A fotóművész némelyik felvétele hosszú hónapok munkáját tükrözi. Valamennyi képe magába foglalja az alkotó gondolatait. Ezért vitázik gyakran a szerkesztőkkel, akik meg akarják csonkítani a felvételeit, ezért védi azokat szenvedélyesen és meggyőződéssel. Makarov nem állítja meg a kiválasztott pillanatot. Egységbe fogja, ritmust ed neki, így érzékelteti a mozgást. Oleg Makarov művészetében egységbe ötvöződik a világ minden jelensége. S ez azért lehet így, mert képeinek alap- gondolata az ember szeretete és tisztelete. „Ember vagyok, semmi ami emberi nem állhat távol tőlem“ — így hangzik a régi mondás, s e szavakat odaírhatnánk Makarov minden egyes fotója alá. A dús kalászú kubáni mező éppúgy a szívügye a művésznek, mint az ünnepi díszben pompázó szovjet főváros, a fagyos földből ércet bányászó munkás épp oly (kedves neki, mint az átszellemül ten vezénylő karmester. Máskor a lánctalpak nyoma kelti fel az ér- detklődésí, de nagyszerűen fotózza az űrhajós emlékművet csakúgy, mint a régi tornyot, melyet a fotótechnika segítségével űrhajóhoz tesz hasonlóvá. Akármit is csináljon azonban: fényképezzen embert, tájat, gépet, használjon fekete- fehér vagy színes technikát, képei mindig az ember életét, munkáját, műveit, környezetét, művészetét ábrázolják. S mindezt a ikiépek zenéjével. irodalom fő gondozója a Móra ra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, amely állami irányítás alatt végzi munkáját, de szoros kapcsolatban a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel és a Magyar Úttörők Szövetségével. E két szervezet vezető testületei minden évben értékelik az ifjúsági és gyermekkönyvkiadás előző évi produktumát, véleményezik az éves és hosszabb távú terveit, programjait. A 70-es években a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás fejlődése rendkívül dinamikus volt. A Móra Kiadó a korábbi időszakhoz képest kétszeresére (évi 350 címre) növelte a gondozásában megjelent művek számát, a könyvek példányszámát a háromszorosára (évi 16—17 millió példányra) emelte. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Titkársága is elismerte, hogy „dicséretes előrehaladás tapasztalható a Móra Kiadó munkájában“. A 70-es években különösen gyorsan nőtt a tinédzsereknek, a serdülőknek és a fiataloknak kiadott könyvek választéka és példányszáma. Tíz év alatt mintegy 1500 művet adott ki a Móra az Ifjúságnak — kétharmadrészt szépirodalmi, egyhar- madrészt ismeretterjesztő irodalmi alkotásokat. Voltak ennek a fejlesztésnek ellenzői is, akik kategorikusan megkérdőjelezték az Ifjúsági irodalom létjogosultságát, mondván, hogy teljesen felesleges, mert hiszen a fiatalok már az egész világirodalom kincsestárából válogathatnak maguknak olvasnivalót. A Móra Kiadó ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy igenis szükség van külön ifjúsági irodalomra. A kamasz, a serdülő, az ifjú ember ugyanis még nem rendelkezik olyan szelektáló, analizáló és szintetizáló képességgel, tapasztalattal, hogy mai problémáira a világirodalomból keresse meg a választ. Kérdéseire az úgynevezett nagy kortársi irodalomban sem talál feleletet. Mert igaz ugyan, hogy az ifjúság világa szerves része az egész társadalmi valóságnak, de az életkori sajátosságokkal erősen motivált, külön is elemezendő, saját törvényszerűségekkel rendelkező világ. A Móra Kiadó kötelességének tartja a jövőben is, hogy értékes szépirodalmi és ismeretterjesztő művek gondozásával, kibocsátásával részt vegyen abban a nevelési’ folyamatban, amelynek célja a gyermekek és fiatalok tömegeinek felkészítése a teljes, szép, boldog, sokszínű és tartalmas életre. Könyveivel segítséget ad olvasóinak a korszerű világkép kialakításához, a dialektikus-materializmus, marxista—leninista világnézet elsajátításához, a természet és társadalom jelenségeinek, törvényszerűségeinek megismeréséhez. Néhány gondolat egy szellemi műhelyből A Korunk 9. számáról A romániai Korunk idei 9. száma, előző számaihoz hasonlóan gazdag tartalommmal jelent meg. A folyóirat e számában nem közöl szépirodalmi anyagot, helyette kitűnő publicisztikai írások egész sorát kínálja fel az olvasónak, de figyelemre méltóak a Szemle című rovatában publikált kritikák, ismertetések, tanulmányok is. A publicisztikai és esszé jellegű írások jobbára az oktatónevelőmunka elméleti és alapvető gyakorlati kérdéseit taglalják, rámutatnak a romániai iskolaügy számos fontos és időszerű Jelenségére s feladatára. Mindenekelőtt Demény Dezső Bletmodell és iskola, Dóczy Pál Szempontok a felnőttoktatás etikájához, valamint Cső- gör Enikő—Máté Enikő—Sz. Tamás Júlia—Tónk Mária Egy felmérés tanulságai című tanulmányát ajánljuk az olvasók figyelmébe. Demény Dezső említett tanulmányában szól az életmodell kialakításáról, a személyiség fejlődéséről,- az Iskola—nevelő—tanuló viszonykomplexumáról, a pedagógiai közlésváltás ethoszáról és az iskolai társas közegről. A személyiség kérdéskörét elemezve többek között megállapítja, hogy a személyiségnek fejlődéstörténete van. Bontakozása során az Információkötegeket s azok értéktöltetét „egyéni adottságok és környezeti feltételek függvényében modellé alakítja, s cselekvésszabályozóként működteti.“ Leszögezi, hogy az így értelmezett életmodell szerkezete értékekre vonatkozó értesülések, beállítódások és magatartások mennyiségi és minőségi rendje. Hatékonysága cselekvésszabályozó erő az egyén mindenkori helyzeteiben: tanulásához és munkájához, családjához, közönségéhez s egyéb csoportalakulathoz fűződő viszonyában, az embertársakkal szemben tanúsított bánásmódban, magatartásban, s mindenfajta társas viselkedésben. Igen hasznos olvasmány az Egy felmérés tanulságai című írás is, melynek szerzői egyebek között a következő konklúziókat szűrik le: Neveléslélektan! megállapítások bizonyítják, hogy „az anyanyelvi műveltség szintje befolyásolja a tanulás eredményességét, és a puszta megér- tésen túl az alkotó gondolkodás fokáig elsősorban anyanyelvén juthat el a tanuló. Azt a nyelvi változatot, melyet az első osztályba lépő előbbi környezetében használt, melynek szókincsét, nyelvtani szerkezetét a világra eszmélés első be* nyomásaival egyszere sajátította el, az iskolában fokozatosan alkalmassá kell tennünk arra, hogy segítségével a tanuló behatolhasson a legbonyolultabb tudományokba. Csők ilyen módon lehet az anyenyelv az egyéni képességek kifejlődésének eszköze, s biztosítéka annak, hogy nyelvi gátlások fellépése nélkül, személyiségcsorbulás nélkül teljes értékű felnőttekké váljanak a ránk bí- boztt gyermekek. Természetes tehát, hogy nevelőtársaink úgy vélik: nemcsak a magyartanár — minden nevelő gondja és feladata az anyanyelv oktatá- sa-művelése“. Fölöttébb izgalmas olvasmány nemcsak pedagógusoknak A mit kaptam az iskolámtól címen Időről időre közölt ankét is, melyben a szerkesztőség ezúttal tanárokat szólaltat meg, akik az oktatás különböző szintjein helytállásukkal bizonyítanák, tanúsítják iskolájuk átörökített értékeinek rugalmas életképességét — nyilván nem véletlenül. A Szemle rovatban olvasható " egyebek között Dávid Gyula Természettudományos és ismeretterjesztő könyvkiadásunk 1978—1980 című tanulmánya, melyben a szerző a romániai magyar könyvkiadásból részt vállaló tizennégy könykiadó s a központi és megyei művelődési intézmények kiadói teljesítményeiről ad áttekintést. Dávid Gyula külön-külőn szólva az egyes kiadók munkájáról és eredményeiről, elvi megállapításokat is tesz. A szellemi kooperációról úgy véli, hogy éppen az teszi szükségessé, hogy „a magyar könyvkiadásban működő szerkesztők és kiadói vezetők figyelmesen kutassák fel azokat a szerzőket, akik ebbe a szellemi kooperációba magyarul müveit szaktudományuk oldaláról kapcsolódhatnak be”. (k—s) 1981. XII. 21. Tíz év eredményei IFJÚSÁGI KÖNYV- ÉS LAPKIADÁS MAGYARORSZÁGON