Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-21 / 301. szám, hétfő

A legjelentősebb bolgár tu­dományos-fantasztikus író. Az Európában egye­dülálló Kartinna galérija című ifjúsági művészeti folyóirat szerkesztője. Magyarul olvasható művei: A szkafander súlya, A nádas, valamint elbeszélések a Még egyszer a delfinekről cí­mű antológiában és a Galaktika című folyóiratban. # Á tudományos-fantaszti­kus irodalom némelyek szerint a jövő műfaja. — Szerintem a jelené. Nem hiszem, hogy különösebben so­kat tudna még újítani. Egyéb­ként sem nevezhető külön mű­fajnak. Sajátos Irodalom, amely­ben megtalálhatók a műfajok különböző formái. Inkább a ko­runk témáihoz valé közelítés egy módjának nevezném. Utalva például Vercors Tropi-komédia című csodálatos művére <— amely filozófiai értekezés az ember fogalmáról —, a fantasz­tikus irodalmat a gondolkodás irodalmának, vagy inkább a gon­dolat kalandjának nevezném. % Mi a szerepe a tudományos adatoknak a fantasztikus iroda­lomban? — Olvasóink igénylik az ada­tokat és a hipotéziseket. Mind­ez konvencionálisán a műfajhoz .artozik. Én sok tudományos is­Az elmúlt napokban nemzetközi gyermek- és ifjúsági könyv­kiállítást rendeztek Bratislavában. A kiállítás kapcsán kétna­pos szimpoziont tartottak a szocialista országok könyv- és lapkiadó szakembereinek részvételével. Az alábbiakban kivona­tosan közöljük dr. Petrus Györgynek, az Ifjúsági Lapkia­dó Vállalat igazgatójának a tanácskozáson elhangzott beszámo­lóját. A jelen műfaja Beszélgetés Ljuben Dilovval 0 A tudományos-fantásztikus irodalomnak mint műfajnak mi* lyen előnyei vannak a hagyo­mányossal szemben? — Sokkal nagyobb körben jut el az olvasóhoz. Emellett sokkal inkább érdeklődést keltő módon foglalkozik korunk alapvető problémáival. A komoly fantasz­tikus művek lehetővé teszik, hogy a szerző közvetlenebbül foglalkozzék az eszmei és a szociális kérdésekkel, nem kell hősei mögé bújnia és „objektív­vá“ tennie a cselekményt. Az olvasó tudja, hogy mindaz, amit olvas, nem történt meg és nem fog megtörténni, tehát én vala­mi mást akarok neki mondani ebben az allegorikus formában. Ily módon szabadon fogalmaz­hatom meg a véleményemet, az elképzeléseimet, akár hipotézi­sekben is. meretet használok fel műveim­ben, de mindez tulajdonképpen csak áltudományosság. Játék. Az a szerepe, a haszna, hogy az ol­vasót ily módon a tudomány vi­lágához közelítem. Hőseim a tu­domány képviselői. Az Ikarosz útja című regényemben például az egyik szereplő felfedezi az elemi részecskék közötti köl­csönhatás ötödik formáját. A fi­zika ez ideig csak négyet ismer. Nemrégiben olvastam egy szak­lapban, hogy a fizikusok kezde­nek beszélni arról: kell lennie egy ötödiknek is. Nem hiszem egyébként, hogy az író feladata ilyen jellegű felfedezéseket tenni. Az ő területe a szociális- erkölcsi szféra. Legközelebbi tervem, hogy szerelmes fantasz­tikus regényt írok. DUDÄS GYULA A LOTUS Az afroázsiai írók lapjáról Az Afroázsiai Népek Szoli­daritási Szervezete, mint isme­retes, a gyarmati elnyomás alól fölszabadult és a még nemzeti függetlenségükért küz­dő afrikai és ázsiai népeik nemzetközi szervezete, mely­nek célja e népek antiimperia- lista harcának egyesítése, a gazdasági és kulturális együtt­működés erősítése. Ez az együttműködés a kulturális szférán belül az irodalomban is megnyilvánul, méghozzá szervezett formában; az Afro­ázsiai írók Szövetsége a hala­dó gondolkodású afrikai és ázsiai írók, irodalmárok tömö­rülése, mely aktív tevékenysé­get fejt ki, közvetítő és össze­kötő szerepet játszik a két kontinens országainak irodal­mi életében, egyebek között folyóirata, a Lotus révén. A Lotus negyedévenként je­lenik meg angol, francia és arab nyelven. Szerkesztősége Libanon fővárosában, Bejrútban van, de maga a lap az NDK- ban készül. Főszerkesztője Faiz Ahmed Faiz, a Lenin-békedíjas jeles pakisztáni költő, akinek egész költészete a fasizmus, az imperializmus, a Gionizmus, az elnyomás elleni harc, valamint az afroázsiai népek nemzeti kultúrája és írásbelisége védel­mének a szimbóluma — amint azt a lap ez évi 1—2 számá­nak egyik írásában olvashat­juk. mely a költőt köszönti születésének 70. évfordulója al­kalmából. A Lotus céljai rövi­den összefoglalva: igyekszik fej­leszteni az irodalmi kifejezés valamennyi hasznos formáját az afroáz6iai írók között; igyekszik részt vállalni egy olyan afroázsiai kultúra kiépí­tésében, mely a kulturális örökség és a modern idők szel­lemének összehangolásán alap­szik; megvilágítja, magyarázza az afroázsiai népek szabadsá­gért, haladásért és békéért ví­vott harcát; küzd a különböző imperialista kulturális törekvé­sek ellen. A lap birtokomban levő leg­újabb száma például jelentős teret szentel a mongol iroda­lomnak és kultúrának, a mon­gol népi forradalom győzelmé­nek 60. évfordulója alkalmából. Tanulmányok, méltatások sze­repelnek ebben a fejezetben. Egy másikban Avicennáról, a tádzsik származású természet­tudósról, orvosról és filozófus­ról emlékezik meg a lap, szü­letésének 1000. évfordulója al­kalmából. Találunk e számban is verseket, novellákat, könyv- ismertetéseket és képzőművé­szeti tárgyú írásokat az egyes nemzeti irodalmak, kultúrák képviselőitől és képviselőirőL Különböző, egymástól távol eső tájak, emberek, életfor­mák, kultúrák sajátos megidé- zője így e lap — a fentebb már jelzett célok jegyében és el­éréséért. —bor Az ifjúsági tömegkommuniká­ción belül sajátos szerepet tölt be az ifjúsági nevelésben a könyvkiadás. Nálunk, Magyar- országon, sajátos az ifjúsági könyvkiadás szervezeti rendsze­re is. A mi kiadónk, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának közvet­len felügyeletével a lapkiadási tévékenységen túl könyvkiadá­si tevékenységet is folytat. A vállalat Ságvárl Endre Könyv­szerkesztőségének fő profilja az Ifjúsági szövetség propaganda­igényeinek közvetlen szolgálata mellett a fiatalok ideológiai, po­litikai nevelését elősegítő kiad­ványok készítése, a hazai és a nemzetközi Ifjúsági mozgalom története gazdag tapasztalatai­nak közreadása, valamint részt- venni az ifjúsággal kapcsolatos problémák elvi-ideológiai tisztá­zásában. Az elmúlt Időszakban egyre többet foglalkozunk azzal is, hogy (kiadványainkkal segít­sük a pályakezdő, fiatal alkotók publikációit. Fő törekvésünk, hogy kiadvá­nyaink elősegítsék — az állami oktatásban megtanult Ismeretek alapján — a marxizmus—leni­nizmus alkotó akalmazását. Az ifjúsági mozgalom előtt álló fő feladatok mellett az élenjáró módszerek megismertetése, a mozgalomtörténet tapasztalatai­nak közreadása szélesítheti a fiatalok társadalmi gyakorlatát, segítheti a jövő feladatainak fel­ismerését, elfogadását, a meg­oldáshoz vezető módszerek meg­találását. A fiatal alkotók tá­mogatása nemcsak a szocialista eszmeiségű alkotások megszü­letését segítheti, hanem ízlésne­velő, látókörbővítő hatással is jár. Beszélni kell az utóbbiról olyan összefüggésben is, hogy az eltelt tíz év alatt kiadványa­ink nemcsak tartalmilag gazda­godtak, hanem ízlésesebb kivi­telben Is jelennek meg. Rá kel­lett jönnünk, hogy ez nemcsak azzal segíti nevelési céljainak megvalósítását, hogy többen és érdeklődve veszik kézbe ezeket a kiadványokat, hanem esztéti­kai nevelő funkciót is betölt. Magyarországon az Ifjúsági Képek zenéje Oleg Makarov a zenét (ke­resi életünkben és meg is ta­lálja fényképezőgépével. Egyszer, ügy tizenöt évvel ezelőtt, fiatal fotóriporterként a városi lap megbízásából el­jutott a Leningrádi Filharmo­nikusok híres koncerttermébe, ahol a világ zeneirodalmának minden kiváló alkotása fel­csendült már, közülük iöbb mű a szerző előadásában. Ezen a napon kezdődött Ma­karov alkotói pályája. Estéről estére látogatta a Fílharmonlikusok hangversenye­it. Fénytképezőgépére párnát tett, hogy ne hallatsszon a kattogás. M aikar o v meg tan u 11 a, hog yan kell ellesni a zene születésé­nek pillanatát, megörökíteni a muzsikát az előadók és a kö­zönség arcán és mozdulatai­ban. Új interpretálása ez Csaj­kovszkij, Beethoven, Haydn, Sosztakovics alkotásainak. A filharmóniai riportoknak nagy sikere volt. Makarov folytatta a keresést. A koncertteremben a nagy­világ visszhangja szólal meg. A fotóművész a zenei harmó­niát kezdte vizsgálni, erre „hangolta“ a gépét. Megszületett a „Szférák ze­néje“, „Féltve őrzött Bajkál“ sorozat. Az utóbbi néhány évben a művész felhasználva a színes- technika, a fényjáték nyújtot­ta lehetőségeket, igyekezett át­adni korunk ütemét és hangu­latát. Makarov kamerájának szűk a terem, akárcsak a zenének. A természet és az emberfor­málta táj szépsége, az idők szele, és a nosztalgia azután, amit örökre elsodor a törté­nelem. Mindez benne van Ma­karov műveiben. A fotóművész némelyik fel­vétele hosszú hónapok mun­káját tükrözi. Valamennyi ké­pe magába foglalja az alkotó gondolatait. Ezért vitázik gyak­ran a szerkesztőkkel, akik meg akarják csonkítani a fel­vételeit, ezért védi azokat szenvedélyesen és meggyőző­déssel. Makarov nem állítja meg a kiválasztott pillanatot. Egységbe fogja, ritmust ed ne­ki, így érzékelteti a mozgást. Oleg Makarov művészetében egységbe ötvöződik a világ minden jelensége. S ez azért lehet így, mert képeinek alap- gondolata az ember szeretete és tisztelete. „Ember vagyok, semmi ami emberi nem állhat távol tőlem“ — így hangzik a régi mondás, s e szavakat odaírhatnánk Makarov minden egyes fotója alá. A dús kalászú kubáni mező éppúgy a szívügye a művész­nek, mint az ünnepi díszben pompázó szovjet főváros, a fa­gyos földből ércet bányászó munkás épp oly (kedves neki, mint az átszellemül ten vezény­lő karmester. Máskor a lánc­talpak nyoma kelti fel az ér- detklődésí, de nagyszerűen fo­tózza az űrhajós emlékművet csakúgy, mint a régi tornyot, melyet a fotótechnika segítsé­gével űrhajóhoz tesz hason­lóvá. Akármit is csináljon azon­ban: fényképezzen embert, tá­jat, gépet, használjon fekete- fehér vagy színes technikát, képei mindig az ember életét, munkáját, műveit, környezetét, művészetét ábrázolják. S mindezt a ikiépek zené­jével. irodalom fő gondozója a Móra ra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, amely állami irányítás alatt vég­zi munkáját, de szoros kapcso­latban a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel és a Ma­gyar Úttörők Szövetségével. E két szervezet vezető testületei minden évben értékelik az ifjú­sági és gyermekkönyvkiadás előző évi produktumát, vélemé­nyezik az éves és hosszabb tá­vú terveit, programjait. A 70-es években a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás fejlődése rendkívül dinamikus volt. A Mó­ra Kiadó a korábbi időszakhoz képest kétszeresére (évi 350 címre) növelte a gondozásában megjelent művek számát, a könyvek példányszámát a há­romszorosára (évi 16—17 millió példányra) emelte. A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának Titkársága is elismerte, hogy „dicséretes elő­rehaladás tapasztalható a Móra Kiadó munkájában“. A 70-es években különösen gyorsan nőtt a tinédzsereknek, a serdülőknek és a fiataloknak kiadott könyvek választéka és példányszáma. Tíz év alatt mintegy 1500 művet adott ki a Móra az Ifjúságnak — kéthar­madrészt szépirodalmi, egyhar- madrészt ismeretterjesztő iro­dalmi alkotásokat. Voltak ennek a fejlesztésnek ellenzői is, akik kategorikusan megkérdőjelezték az Ifjúsági irodalom létjogosultságát, mond­ván, hogy teljesen felesleges, mert hiszen a fiatalok már az egész világirodalom kincsestá­rából válogathatnak maguknak olvasnivalót. A Móra Kiadó ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy igenis szükség van külön ifjúsági irodalomra. A kamasz, a serdülő, az ifjú ember ugyan­is még nem rendelkezik olyan szelektáló, analizáló és szinte­tizáló képességgel, tapasztalat­tal, hogy mai problémáira a vi­lágirodalomból keresse meg a választ. Kérdéseire az úgyne­vezett nagy kortársi irodalom­ban sem talál feleletet. Mert igaz ugyan, hogy az ifjúság vi­lága szerves része az egész tár­sadalmi valóságnak, de az élet­kori sajátosságokkal erősen mo­tivált, külön is elemezendő, sa­ját törvényszerűségekkel ren­delkező világ. A Móra Kiadó kötelességének tartja a jövőben is, hogy érté­kes szépirodalmi és ismeretter­jesztő művek gondozásával, ki­bocsátásával részt vegyen ab­ban a nevelési’ folyamatban, amelynek célja a gyermekek és fiatalok tömegeinek felkészíté­se a teljes, szép, boldog, sok­színű és tartalmas életre. Köny­veivel segítséget ad olvasóinak a korszerű világkép kialakítá­sához, a dialektikus-materializ­mus, marxista—leninista világ­nézet elsajátításához, a termé­szet és társadalom jelenségei­nek, törvényszerűségeinek meg­ismeréséhez. Néhány gondolat egy szellemi műhelyből A Korunk 9. számáról A romániai Korunk idei 9. száma, előző számaihoz hason­lóan gazdag tartalommmal je­lent meg. A folyóirat e számá­ban nem közöl szépirodalmi anyagot, helyette kitűnő publi­cisztikai írások egész sorát kí­nálja fel az olvasónak, de fi­gyelemre méltóak a Szemle című rovatában publikált kriti­kák, ismertetések, tanulmá­nyok is. A publicisztikai és esszé jel­legű írások jobbára az oktató­nevelőmunka elméleti és alap­vető gyakorlati kérdéseit tag­lalják, rámutatnak a romániai iskolaügy számos fontos és időszerű Jelenségére s felada­tára. Mindenekelőtt Demény De­zső Bletmodell és iskola, Dóczy Pál Szempontok a felnőttokta­tás etikájához, valamint Cső- gör Enikő—Máté Enikő—Sz. Tamás Júlia—Tónk Mária Egy felmérés tanulságai című tanul­mányát ajánljuk az olvasók fi­gyelmébe. Demény Dezső emlí­tett tanulmányában szól az életmodell kialakításáról, a személyiség fejlődéséről,- az Is­kola—nevelő—tanuló viszony­komplexumáról, a pedagógiai közlésváltás ethoszáról és az iskolai társas közegről. A sze­mélyiség kérdéskörét elemezve többek között megállapítja, hogy a személyiségnek fejlő­déstörténete van. Bontakozása során az Információkötegeket s azok értéktöltetét „egyéni adottságok és környezeti fel­tételek függvényében modellé alakítja, s cselekvésszabályozó­ként működteti.“ Leszögezi, hogy az így értelmezett élet­modell szerkezete értékekre vonatkozó értesülések, beállító­dások és magatartások mennyi­ségi és minőségi rendje. Haté­konysága cselekvésszabályozó erő az egyén mindenkori hely­zeteiben: tanulásához és mun­kájához, családjához, közönsé­géhez s egyéb csoportalakulat­hoz fűződő viszonyában, az embertársakkal szemben tanú­sított bánásmódban, magatar­tásban, s mindenfajta társas viselkedésben. Igen hasznos ol­vasmány az Egy felmérés ta­nulságai című írás is, melynek szerzői egyebek között a kö­vetkező konklúziókat szűrik le: Neveléslélektan! megállapítá­sok bizonyítják, hogy „az anyanyelvi műveltség szintje befolyásolja a tanulás eredmé­nyességét, és a puszta megér- tésen túl az alkotó gondolko­dás fokáig elsősorban anya­nyelvén juthat el a tanuló. Azt a nyelvi változatot, melyet az első osztályba lépő előbbi kör­nyezetében használt, melynek szókincsét, nyelvtani szerkeze­tét a világra eszmélés első be* nyomásaival egyszere sajátítot­ta el, az iskolában fokozatosan alkalmassá kell tennünk arra, hogy segítségével a tanuló be­hatolhasson a legbonyolultabb tudományokba. Csők ilyen mó­don lehet az anyenyelv az egyéni képességek kifejlődésé­nek eszköze, s biztosítéka an­nak, hogy nyelvi gátlások fel­lépése nélkül, személyiségcsor­bulás nélkül teljes értékű fel­nőttekké váljanak a ránk bí- boztt gyermekek. Természetes tehát, hogy nevelőtársaink úgy vélik: nemcsak a magyartanár — minden nevelő gondja és feladata az anyanyelv oktatá- sa-művelése“. Fölöttébb izgalmas olvas­mány nemcsak pedagógusok­nak A mit kaptam az iskolám­tól címen Időről időre közölt ankét is, melyben a szerkesz­tőség ezúttal tanárokat szólal­tat meg, akik az oktatás kü­lönböző szintjein helytállásuk­kal bizonyítanák, tanúsítják is­kolájuk átörökített értékeinek rugalmas életképességét — nyilván nem véletlenül. A Szemle rovatban olvasható " egyebek között Dávid Gyula Természettudományos és isme­retterjesztő könyvkiadásunk 1978—1980 című tanulmánya, melyben a szerző a romániai magyar könyvkiadásból részt vállaló tizennégy könykiadó s a központi és megyei művelő­dési intézmények kiadói telje­sítményeiről ad áttekintést. Dávid Gyula külön-külőn szól­va az egyes kiadók munkájáról és eredményeiről, elvi megálla­pításokat is tesz. A szellemi kooperációról úgy véli, hogy éppen az teszi szükségessé, hogy „a magyar könyvkiadás­ban működő szerkesztők és ki­adói vezetők figyelmesen kutas­sák fel azokat a szerzőket, akik ebbe a szellemi kooperá­cióba magyarul müveit szaktu­dományuk oldaláról kapcsolód­hatnak be”. (k—s) 1981. XII. 21. Tíz év eredményei IFJÚSÁGI KÖNYV- ÉS LAPKIADÁS MAGYARORSZÁGON

Next

/
Oldalképek
Tartalom