Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-21 / 301. szám, hétfő

flllllilllllllllliH Szorítómozaik — hat menetben PROLÓGUS. Mindössze ketten hiányoztak ez elmúlt évi baj­nokok közül az idei egyéni ökölvívó-bajnokságon. Tessényi visszavonult, Kolínek nem volt itt. Őopor lefogyasztott Sándor súlycsoportjába, Pavlov pedig „felhízott“ a váltósúlyból a kö­zépsúlyba, azaz maradtak he­ten, akik megvédhettek volna tavaly szerzett bajnoki címü­ket. Kezdődik ... I. MENET. A bajnokság nyi­tó mérkőzése, a Tankó—Tišer összecsapás. Tišer nagyokat üt, rendszerint pontosan, Tankó Zoli, a Galántáról Űstíba ke­rült öklöző pedig egyre pon­tatlanabb. Tišer vezet. Tankó­nak szerencséje van; felreped ellenfele szemhéja, az orvos nem engedi „tovább a mérkő­zést. Tankó nyer, akinek Lazo elleni 5:0-ás elődöntőben győ­zelmét kifütyüli a közönség. A döntőre, Maron ellen aztán megembereli magát. Váratlanul nagy mérkőzésit „csinál“, más dolog, hogy amit nyújt, az nem elég. A két 51 kilós fiú azon­ban bizonyította, hogy kis em­bereknek is lehet nagy szívük. II. MENET. A legalsó súly­csoportban mindössze három induló. A dubnicai Miško, aki válogatott, egyenesen a döntő­be került. Žilla úgy verekedte oda be magát. Közben egy évet kihagyott. A mérkőzés előtt azon merengett, hogyan tudná pótolni ezt a lemaradást. Ez­úttal nem sikerült. Az 54 kilóban ismét csak egy dubnicai fiú — Madura került döntőbe, aki tavaly a légsúlyú bajnoki címet szerezte meg. Az elődöntőben Víghet veri, majd a válogatott M. Vrba várja az aranyért. Kiegyensúlyozott csa­ta, az győz, aki jobban bírja erővel. A döntő után mindjárt nevet is kap. Madura — a „zseboroszlán“. III. MENET. „Puha vagyok. Nemcsak a nevem az. A szorí­tó ban én nem tudok“ senkit sem „agyonütni“. Vívni, „pajkosság- ból“ odaütni, ahová nem vár­ja az ellenfél, elhajolni, kitér­ni az ütés elől — ez az én mű­fajom“ — nyilatkozta Puha Ti­bor a bajnokság megkezdése előtt. A döntőben erre rácá­folt. Ellenfele Jirásek. A mostl fiú előzőleg kiverte Starýt, aki Ostíból jött. Most Puhát jófor­mán meg se üti. A közönség előzőleg állva biztatja, majd leül, és nézi, hogy öklöz Puha. Belátja, hogy itt csak egy le­gény van, aki bajnok lehet. Méghozzá úgy, hogy ezúttal időnként keményen is soroz, nyilatkozatát — és önmagát — is megcáfolva. Tibor tudta, hogy hazai közönség előtt csak fölényesen lehet nyerni. A baj­nokság során — a pontozást figyelembe véve — ez volt a legfölényesebb meccs azok kö­zül, amelyek kilenc percig tar­tottak. IV. MENET. Ez nem ping­pong. .. NagyváUósúly. Az egyik ágon Franek, az olim-i piai bronzérmes. Bakonyi eaie- ni első mérkőzésén nem na­gyon melegedett meg a szorí- tóba-n. Jády Károly föladja vé­dence mérkőzését. Az elődön­tőben Galgóczi az ellenfele. Tiszta találat: a szorítóbíró számol. Galgóczi csodálkozik Semmi jele, hogy megrendítő erejű üt'ést Ikapott volna. Kis idő elteltével a bíró újra szá­mol. Most mintha indokolt len­ne egy pillanatig, de Galgóczi tovább bokszol. A második me­netben harmadszor is számol a bíró, majd véget vet a küz­delemnek. Galgóczi dühös: „Egy intés jogos volt úgy- ahogy, Már jó ideje bokszo­lok, és minden bíró tudja, hogy nem kevés, amit kibírok. Hogy tisztán eltalált?! Azért vagyunk ott. Ha félnék a szo- ritóban, elmentem volna ping­pongozni ...“ V. MENET. Félnehézsúly. Testvérharc a döntőben. A kék sarokban az EB-bronzér- mes Pusztai, a pirosban Li- goš — mindketten az RH Ostí- ból. Mindhárom menetben óriá­si csata. Pusztai hatodik bajno­ki címéért — és az éTdemes sportmesteri címért — küzd, Ligoš első bajnokságát nyerné. Az ústíi csapat vezetői állító­lag nem nagyon óhajtják Pusz­tai győzelmét ... Eredményhir­detés. Mindkét fiú liheg a ki­merültségtől. Megszólal a hang- gosbeszélő: „Három-kettő“ arányban győz Pusztai!“ A bí­ró fölemeli Andris balját — utána Ligoš is. A sarokban pe­dig Pusztai ellenfele fölemeli annak elismeréseként, hogy szerinte is jobb volt. Néhány ústíi szakember mintha fanya­logna ... VI. MENET. A századik. Paszterkó erőfölénnyel veri a nehézsúlyban Nyitrait, majd utána nehezen — a bíróknál 3:2-re — „mumusát“, a komá­romi Šubákot. „Holnap nye­rek .. “ — mondja a mérkőzés után. Csekélység. Döntőbeli el lenfele, Laburda ugyan egy év­vel fiatalabb, de ott volt Tam­perében. Az első menet Pasz- terkóé. A második is. Ráadásul Laburda sokat szabálytalanko­dik, megintik. Szünet. Paszter­kó szorítósegédje igyekszik doppingolni a galántai ökölví­vót: „Lacikám, most úgy fogsz bokszolni, hogy nem felejted el: a tévében néz a feleséged. De nemcsak a feleséged, az anyósod is ...“ Harmadik me­net. A bíró megállítja a küzdel­met. Paszterkó eltáncol és alapállást változtat! Laburda meglepődik, de bánja, mert azonnal ott van Paszterkó bal­horga a testén. Aztán még többször is. A bírói döntés egyértelmű: 5:0 — Paszterkó- nak. A bajnokság utáni indok­lás nem egészen ennyire egyér­telmű: Laburda kikapott a ta­pasztaltabb Paszterkótól! La­burda 20 éves, Paszterkó 21 __ Ezt a sikert századik mérkő­zésén érte el a galántai ököl­vívó. A következő bajnokságig — reméli — nem kell még százig várnia. MÉSZÁROS JÁNOS S okáig és mutatósán ün­nepeltük a hazai szer­vezett labdarúgás 80. évfordu­lóját, amelyhez már kezdetben jelentős mértékben hozzájárult az UEFA is, hiszen Prágába küldte a kontinens válogatott­ját, hogy megmérkőzzék Cseh­szlovákia együttesével. Csak ezután következett az őszi baj­noki idény rajtja, s a 15 for­duló lebonyolítása közben a Cseh és a Szlovák Kupa mér­kőzéseit, a BEK, a KEK és az UEFA Kupa találkozóit, a válo­gatott argentínai villámportyá­ját, de leginkább világbajnoki selejtezőit kellett sikerrel le­bonyolítani. A végső summázás felemás képet ad. A válogatottnak na­gyon verejtékes találkozón si­került azt az egy pontot meg­szereznie, amely világbajnoki szereplését biztosította, de mintha maguk a szereplők is érezték volna, hogy a lehető­ség kivívása nem volt egyszerű dolog, matematikai ügyeskedés. Kezdetben még volt a felké­szülési időszakban összegyűj­tött erőnlét a Wales elleni küz­delmes és győzelmes mérkő­zéssel, majd következett az iz­landi megtorpanás a Tbiliszi- ban elszenvedett kíméletes ve­reség az argentínai 1:1, ame­lyet hirtelenjében nem Is tud­tunk „hová tenni“, s az egé­szet szerencsésen zárta le a bratislavai sárdagasztás, ami­kor Blohin parádés gólját Vo­jáček szerencsés fejessel ki­egyenlítette, ezzel magasba emelkedett az a sorompó, amely 1970 óta eltorlaszolta válogatottunk előtt a világbaj­nokságra vezető utat. A nemzetközi kupákban még az őszi idény folyamán el­vérzett mind a négy részvevő csapatunk, tehát klubszinten nem zárkóztunk fel a földrész élvonalához. A hazai kupaküz­delmekben lényegesen színvo­nalasabbak voltak a cseh or­szágrészben lebonyolított talál­kozók, onnan ütőképes együt­tes jut az országos döntőbe, Szlovákiából a liga sereghajtói közül kéit bratislavai csapat. Tudjuk, a szakvezetés szem­pontjából elsődleges a váloga­tott említett helytállása volt. Az országos 11 teljesítménye, akárcsak a liga színvonala, nem volt egyenletesen emelke­dő irányzatú, s ez említett erőgyűjtés eredménye éppen- hogy bírta november utolsó, sorsdöntő napjáig. Igaz, a leg­több játékost mindvégig a Dukla Praha adta a váloga­tottba, de ez az együttes sem volt abban a helyzetben, hogy edzettségi állapotával biztosít­sa a teljes teherbírást. Eléggé visszás helyzet adódott, ami- kor edzője a Prešov elleni mérkőzésen magasabb érde­kekre hivatkozva pihentette a Vizek, Nehoda, Kríž válogatott hármasfogatot. Egyszer láttuk ezt az együttest exportkivltel- ben játszani liga-találkozón az őszi idényben, amikor Bratisla­vában hat gólt zúdított a Slo­van hálójába, pedig közben még lazított is. A Dukla a táb­lázat élén telel, s megállapít­hatjuk, hogy ez az együttes a válogatott Játékának is meg­határozója. Szinte minden tag­ja igénybe vehető, a válogatott felállításánál, illetve atkár vá­logatottként is szerepelhetne. Ha mindig úgy játszana, mint a Slovan ellen az említett „fékezésig“ tette, vagy a Glas­gow Rangers elleni KEK talál­kozón, elnyerné mindannyíunk teljes tetszését. A hazai me­zőnyben általában elég, ha ru­tinos játékosai csillogtatják technikájukat, sok adogatással igyekeznek utat találni az el­lenfél kapuja felé, de alig akad köztük, olyan, aki kezdemé­nyezni mer, vállalja az ütkö­zést az ellenfél védelmével. Mintha vonzó lenne az a pél­dája, hogy a csehszlovák csa­patok eleve udvariasan, vagy túlzottan számítón átengedik az ellenfélnek a kezdeménye­zést, nem erőltetik a támadást, az ellentámadások, a rajtaüté­sek variációival akarják eldön­teni egy-egy találkozó sorsát. Ennek az elképzelésnek még többször is lehet olyan ma­gunkra ébresztője, mint novem­ber végén a szovjet válogatott volt, s az ilyen és hasonló ké­pességű ellenfelekkel szemben óvatoskodás, az ügyeskedés nem vezethet eredményre. Nem (túl nehéz kiismerni csapataink taktikáját, s így ezzel szemben célszerű játékot alkalmazni. Nemcsak a válogatottra, s an­nak közvetlen utánpótlására vonatkoznak a VB szereplés biztosítása utáni első hazai nyilatkozatok, amelyek szerint nagyon sok munka vár még az edzőkre és" a játékosokra is a világbajnokságig, újat kell hoz­ni a támadásépítésben, a haté­konyabb befejezésben, az iram vállalásában, a gyorsaságban labdával és nélküle, s nem utol­sósorban testi-szellemi erőn­létben. Ezen a térien az őszi Idény túl sok pozitívumot nem hozott, s a hiny osság okát nem retusálhatja még a világbajnoki szereplés biztosításának ténye sem. ZALA JÖZSEF Pusztai (balról) és Bohuš Némeček, az RH Üstí főedzője (Foto: Mészáros) ILYEN IS VOLT AZ ŐSZI VETÉS 1SB1. *11. 21. 5 A nők általában határozat­lanok — legalábbis ilyen a férfiak rólunk alkotott véle­ménye. Nem kívánunk most és itt vitába szállni ezzel az erő­sen cáfolható állítással; ellen­példaként egyetlen nevet em­lítünk a sok közül: Jarmila Kratochvílováét. Azét a futó- nőét, akinek útja a csúcsra nagyon is határozottan veze­tett. Erről és sok más egyébről beszélgettünk Komáromban (Komárno) edzője, Miloslav Kvač doktor társaságában ab­ból az alkalomból, hogy Jarmi­la vehette át az év legjobb ha­zai sportolójának kijáró díjat. # — Jarmila, milyen érzés a legjobbak között is a leg­jobbnak lenni? — Nagyon kellemes, de meg­lepő is. © Hogyan, hát nem várta? — Az igazat megvallva, nem. Hiszen Ivan Lendl, Óta Zarem­ba vagy Miloš Fiséra is szer­zett annyi dicsőséget, mint én. Tavaly, a moszkvai olimpia után harmadik lettem, s az idén is hasonló helyezést vár­tam. Biztos, hogy nem volt könnyű kiválasztani a legjobb tízet, tudomásom szerint sok­kal több sikeres sportoló közül kellett jelölni, mint az előző években. őszintén remélem, hogy jövőre még jobban meg­nehezítjük a szavazók dolgát. Külön örülök, hogy rajtam kí­vül még egy atléta van az el­ső tíz között, sőt, ha rajtam mült volna, én még Bugár Im­rét is besvroltam volna. Aki tudja, mit aka © A hazai elsőségnél talán még nagyobb elismerés az ISK ügynökség által felállított vi­lágranglistán szerzett ötödik hely... — Ez igazán úgy ért, mint de­rült égből a vil­lámcsapás. A tele­vízió képernyője előtt ülve szerez­tem tudomást ar­ról, hogy Geweni- ger, Hinault, McEnroe és Moses társaságában a vi­lág legjobbjai kö­zött emlegetnek. Engem, akit a moszkvai olimpiáig jóformán nem is ismert senki. © Röviden, mi Is volt az olimpia előtt, hogyan in­dult a világ ma leggyorsabb női i/ágtázójának útja? — Egy kicsi fa­lucskában, a Cás- lavi mellett lévő Golőov feníkovban vagyok otthon. Naponta 15 ki­lométert utazom, hogy edzeni tudjak. Tizenöt éve rovom a kilométereket a Cáslavi sta­dion salakpályáján, — sárban, esőben, hóban, jégen. Három­szor négy méteres fabódé az öltözőnk, s mégis minden szük­séges elfér ott. Bn viszont nem cserélném ezt fel semmivel, számomra ez olyan lélektani előnyt jelent, ami felér egy külön edzéssel. Ellenfeleim egyszerűen képtelenek elhinni, jarmila Kratochvílová nyilatkozik a komá­romi ünnepélyes eredményhirdetés után (Vojtíšek-felv.) hogy mi ilyen körülmények kö­zött képesek vagyunk dolgozni. © Közismert, hogy Önnek számos más lehetősége is len­ne, de a szóbeszéd szerint nem tudja otthagyni a megszokott környezetet. — Valóban nem. Ez egyrészt természetemből adódik — na­gyon erősen kötődöm a csalá­domhoz, a barátaimhoz. Ezért is nem vagyok híve a tenger mellett vagy a hegyekben töl­tött edzőtáborozásoknak. Tu­dom, persze, hogy ma ezek nél­kül élsportolónak lenni lehe­tetlen, így hát a szükséges mi­nimumot én is végigcsinálom. Például most is a Magas-Tátrá- ból érkeztem. ® Tekintsünk most vissza az olimpia utáni évre, arra az év­re, amely eredetileg a cseh­szlovák futónő számára „csak ráadás“-nak indult... — Edzőmmel együtt azon a véleményen voltunk, hogy ezt az évet még ráhúzzuk, mintegy ellenőrzésként. Megtudjuk, hogy az olimpia előtt végzett ke­mény felkészülés által szer­zett erőnlétből mennyi ma­radt kihasználatlan. Nagy meg­lepetésünkre a formám té­len, a fedettjályás rajtnál robbant. 200 és 400 méte­ren is a világ legjobb idejét fu­tottam, s ez doppingként hatott ű, nyári főidényre. Százon 11,30-at terveztünk, végül en­nél még 21 századdal értem el jobbat, 200-on pedig csaknem fél másodpercet tévedtünk. En­nek ellenére egész felkészülé­sem a 400 méterre irányult. A Marita Kochhal való összecsapásra, arra, hogy a nagy találkozásnál legyőzze a világcsúcstartót. S közben el­úszott a világcsúcs ... — Az igaz, hogy bizonyítani akartam Maritával szemben. S ez végre a Stadio Olimpicóban sikerült is. De a nagy örömbe üröm is vegyült, amikor meg­tudtam, hogy egy század vá­lasztott el a világcsúcstól. Most, így visszatekintve pedig bizto­san tudcm, hogy azon a szep­tember eleji vasárnapon képes lettem volna még többre is, szerintem 48,40 körüli időre. Da egy igaz, akkor sokkal inkább figyeltem arra, hogy győzzek a Világ Kupának e számában, mint arra, hogy világrekordot fussak. Ennél a témánál kapcsolódik be Kváč edző a beszélgetésbe: — farmilához hasonlóan en­gem is bántott, hegy elúszott a nagy lehetőség, de aztán a „Mi lett volna, ha?" háttérbe szo­rult. Szerintem ennek az ici-< pici egyszázadnak a leküzdé­séért Jarmila még keményebb munkára lesz képes. • A leggyorsabb vágtázó ed­zőjének van-e valamilyen kí­vánsága az elkövetkező évre? — Igen, az, hogy Jarmila még jó ideig hű maradjon a sportok királynőjéhez, fönn maradjon a nehezen elért csú­cson. S ebben nagyon bízom, mert védencem szerény, de cél­tudatos, olyan nő, aki mindig tudja, mtt akar. Köszönöm a beszélgetést, a edzőnek és védencnek sok si­kert kívánok a hamarosan be­köszöntő évben. URBAN KLARA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom