Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-19 / 300. szám, szombat

LENGYELORSZÁG Határozott fellépés a szükségálicipot-rendelkezések megszegői éltéit új szó (ČSTK) — A lengyel rádió Jelentései szerint az ország te­rületének túlnyomó részén lé­nyegében nyugalom van. A „Szolidaritás“ aktivistáinak a bomlasztó akciók szervezésére Irányuló kísérletei mindenek­előtt néhány szénfejtő központ­ban fokozódtak. Ezek a kísér­letek azonban nem jártak ko­molyabb következménnyel az elektromos energiatermelésé­ben. Több személyt letartóztat­tak a szükségállapot kihirdeté­se után, mert sztrájkokra buj- togattak, vagy sztrájkokat szerveztek. A varsói rádió pénteken be­jelentette, hogy a népgazdaság különböző ágazataiban — az Iparban, a kereskedelemben, a lakossági szolgáltatások és az egészségügy stb. területén — több vezető dolgozót leváltot­tak. Azért fosztották meg őket tisztségüktől, mert betöltésére alkalmatlanok voltak, hanya­gul vagy egyáltalán nem telje­sítették a katonai tanácsnak a szükségállapotra vonatkozó dekrétumából eredő kötelessé­geiket. A lengyel rádió kommentárja a katowicei eseményekről A lengyel rádió csütörtök esti adásában számolt be azok­ról a tragikus eseményekről, amelyekre a katowicei Wujek Bányában került sor. Felelőtlen személyek csoportja, akik kö­zül néhányan nem is voltak a bánya alkalmazottjai, itt sztráj­kot szervezett. Szerdán a len­gyel hadsereg és az ügyészség képviselői figyelmeztették a sztrájkolókat tettük következ­ményeire. Mivel a sztrájk azon­nali beszüntetésére irányuló felhívások süket fülekre talál­tak, és a sztrájkolók agresszív módon viselkedtek a bányába vezényelték a rendfenntartó erőket. Ezeknek az egységek­nek a tagjait kövekkel, vasru- dakkal és baltákkal dobálták meg. Az összetűzés során hét személy meghalt és 39 meg­sebesült. A szükségállapot rendelke­zéseit szerdán este Gdanskban Is megsértették. Az itteni ösz- szecsapás során 160 rendőr és 164 polgári személy sebesült meg. A szélsőséges elemek ál­tal kiprovokált mindkét súlyos esetet a katonai ügyészség vizsgálja. A sajnálatos katowicei és gdanski események arra kény­szerítenek bennünket, hogy a legnagyobb komolysággal em­lékeztessünk rá: az igen bo­nyolult helyzet a maximális felelősségérzetet követeli meg. A szükségállapot rendelkezé­seit és az ebből eredő Jogi alapelveket, amelyek az állam és a polgárok biztonságának és nyugalmának biztosítását szol­gálják, feltétlenül meg kell tartani. Ellenkező esetben az események tragikus irányt vesznek — állapítja meg teg­napi kommentárjában a lengyel rádió, majd így folytatja: Az áldozatok fölöslegesek voltak. Az emberi életnek túl nagy az értéke ahhoz, hogy a zavargások és provokációk inspirátorai veszélyeztessék. Milyen értékek nevében folyt vér a Wujek Bányában? Az emberek azt mondják, hogy senki sem kívánta a tragédiát. Valóban senki sem? Már va­sárnap óta valakik sztrájkot és utcai tüntetést szerveztek. Néz­zünk körül Ismerőseink és munkatársaink között. Ma min­denki azt mondja: elég volt az anarchiából, a zavarból és a káoszból. Ezek az új tünteté­sek nem voltak a lakosság spontán akciói. Semmi közük sem volt az 1980 augusztusi sztrájkokhoz, amelyek résztve­vői a rendszer torzulásai ellen tiltakoztak. Semmi közük sincs a zyrardowi nők sztrájkjához, amellyel az élelmiszerek igaz­ságtalan elosztása ellen tilta­koztak. Valaki tehát akarta a tragédiát, valaki uszított, vala­ki meggyújtotta a törvények­kel szembeni aktív tiltakozás gyújtózsinórját. Hogyan lehet­séges, hogy az a „második“, vagy ahogy néhányan mond­ják, „a harmadik garnitúra“ vagy az illegális ellenzék ár­nyékkormánya ennyire felfű- tötte a kedélyeket, bár a nyil­vánosság nagyobb része nyu­galmat óhajt, naponta munkába Jár, s e munka eredményei lassan Jobbak mint egy héttel ezelőtt voltak? — teszi fel a kérdést a kommentár, s végül leszögezi: a vérontásra azok­nak volt szükségük, akik nem akarják, hogy a társadalom nyugodt körülmények között térjen vissza a munkához. Stefan Olszowski tájékoztatója A lengyelországi üzemek és vállalatok túlnyomó többsége egyébként normális tevékeny­séget folytat. Ezt megerősítette Stefan Olszowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára is. aki Varsóban ta­lálkozott a szocialista országok itt akkreditált tudósítóival. Ol­szowski megállapította, hogy még sok a feszültséggóc. Fe­szült a helyzet Gdanskban, Szi- léziában, az Ursus vállalat né­Kommentárunk t981 XII. 19. D ecember 12-én Saint Lucia karib-tengeri szigetor­szág fővárosában ért vé­get az Amerikai Államok Szer­vezetének tíznapos évzáró kon­ferenciája. A résztvevők a fő figyelmet a Közép-Amerlkában uralkodó feszült helyzetre for­dították, ami valójában nem is szerepelt a tanácskozás napi­rendjén. A konferecián, amelyen a „prímet“ Alexander Haig ame­rikai külügyminiszter vitte, két, egymással összefüggő irányzat uralkodott. Egyrészt Haig kül­ügyminiszter példátlanul éles Kuba-, Nicaragua- és Kanada- ellenes kirohanásai hangzottak el, másrészt pedig az az ígéret, hogy Washington egyoldalú ke­reskedelmi előnyökhöz, pénz­ügyi és gazdasági támogatáshoz juttatja azokat az országokat, amelyek támogatják a közép- amerikai helyzet észak-ameri­kai „megoldását“. A fővárosba vezető útja során Haig újság­íróknak elmondta: „Úgy vélem, nem lesz helyes túl kemény álláspontra helyezkedni egy­részt a földrész egysége, más­részt a kollektív akciók szem­pontjából.“ Ha az elhangzotta­kat jobban megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy észak-amerikai ve­zetés alatt levő egységről, vala­mint a Kuba. Nicaragua, a sal­vadori haladó erők és más la- “in-amerikai országok nemzeti fölszabadító mozgalmai elleni kollektív akcióról van szó. Haig egész ott-tartózkodása során nem fukarkodott a „tényekkel“, amelyek azt „bizonyítják“, hogy Kuba és Nicaragua „bea­vatkozik a salvadori esemé­nyekbe“, s állandóan az ún. „szovjet veszéllyel“ ijesztgetett. hány üzemében, a Lodzi Szö­vőüzemben, a krakkói Lenin Kohóban és másutt. A rend* fenntartó erők valamennyi eset­ben ural voltak a helyzetnek ■— mondotta Olszowski. A ve­zetés úgy véli, hogy ez a hely­zet még néhány napig eltart­hat. A LEMP KB titkára a továb­biakban a szükségállapot kihir­detésének szükségességét rész­letezte, s rámutatott, hogy a „Szolidaritás“ és néhány más ellenforradalmi szervezet a ha* talom megkaparintására tőre* kedett. Ezért, a szocialista Lengyelország megvédéséért volt szükséges a szocialistael­lenes és ellenforradalmi erők elnyomása — mondotta 01* szowski. Bizonyítékok az ellenforradalmi szervezkedésről A PAP lengyel hírügynökség és a többi lengyel hírközlő esz­köz részleteket hozott nyilvá­nosságra az ellenforradalmi szervezkedésről. A „Szolidari­tás“ szélsőséges erői az ún. társadalmi és politikai önvé­delmi bizottság, valamint az ún. Független Lengyelország Konföderációja és az ún. Mun­kásvédelmi Bizottság már hosz- szabb Ideje államcsínyt készí­tett elő. Az ezt bizonyító do­kumentumok között katonai ob­jektumok felvételei vannak és különböző instrukciók arra vo­natkozóan, hogy a szükségálla­pot kihirdetése esetén hogyan kell cselekedni, hogyan kell sztrájkot, diverziót, szabotázs­akciókat szervezni, hogyan kell felvenni a harcot az állami szervekkel stb. A „Szolidaritás“ egyszerű tagjai nem is tudják, ki kép­viselte őket e szervezet veze­tésében — állapította meg a lengyel rádió. Amint azt a Trybuna Ludu megjegyzi, a „Szolidaritás“ varsói székházá­ban talált dokumentumok nem hagynak semmi kétséget afe­lől, hogy a szervezet szélsősé­ges vezetése a szocialista rend­szer megdöntésére törekedett. Washingtonban közölték, hogy Reagan elnök utasítást adott egy különleges bizottság létrehozására, amelynek felada­ta a lengyelországi helyzet fi­gyelése. A csoportot George Bush alelnök vezeti, s tagjai egyebek között Alexander Haig külügy- és Carpar Weinberger hadügyminiszter. A Gaian-fennsík bekebelezése az amerikai—izraeli együttműködés következménye A TASZSZ állásfoglalása (ČSTK) — Mint ismeretes Tel Aviv úgy határozott, hogy a Go lan-fennsíkra is (kiiterjesz- ti az Izraeli (törvényeket. Ezzel kapcsokban a TASZSZ hírügy­nökséget fel hatalma ztáik arra, hogy kijelentse: a Szovjetunió vezetői az ilyen megoldást laz ENSZ Alapokmánya, a nemzet­közi! jog és a Biztonsági Ta­nács Közel-Kelettel kapcsolatos határozatai durva megsértésé­nek tartja. Izraelnek ez az el- lenséges akciója még veszé­lyesebben kiélezi a helyzetet a Közel-Keleten. Izrael új agresszív lépése szorosan kapcsolódik az Egye­sült Államok militarista irány­vonalához, az arabellenes Camp David-i megállapodások közvet­len következménye, az ameri­kai—izraeli „stratégiai együtt­működés“ konkrét megnyilvá­nulása. A Golan-fennsfk annektálása azt bizonyítja, hogy Izrael az utóbbi Időben minden erejé­vel a békés, közel-keleti ren­dezést akadályozza, pedig az Ilyen akcióik súlyos következ­ményeket eredményezhetnek elsősorban Izrael és népe szá­mára. Bármennyire Is törekszik Iz­rael a megszállt arab terüle­teken helyzetének megszilárdí­tására, kísérleteinek nincs jö­vője. Senki sem foszthatja mag az arab népeket elidege­níthetetlen, szuverén Jogaitól. A Szovjetunió határozottan el­ítéli Izrael agresszív lépéseit más államok ellen, s kifejezi szolidaritását Szíria és a többi arab ország népével. A Jövő­nem válaszolt arra, mivel tá­masztja alá az Ismételt rágal­makat, pedig erre már Fidel Castro novemberben nyilváno­san felkérte. Bizonyítékai nin­csenek és nem Is lehetnek, ezért „gyártanak“ bizonyíté­kokat. A Kuba és Nicaragua el­A salvadori hazafiak nem teszik le a fegyvert Washington Kuba-ellenes ki­rohanásaiba beleillik az új észak-amerikai „propaganda- kezdeményezés“, amely épp a Saint Lucia-i tárgyalások idején látott napvilágot. A Reagan- kormány ezt a „kezdeménye­zést“ diplomáciai úton hozta nyilvánosságra az Amerikai Ál­lamok Szervezetének tagálla­mai körében, a brüsszeli NATO- tanács ülésén, s még a Vati­kán államba is eljuttatta a Ku­bai titkos akciók Latln-Amerl- kában című pamflet formájá­ban. Ebben terrorizmussal és felforgató tevékenységgel vá­dolja Kubát. A CIA laborató­riumában konstruált „bizonyí­tékok“ alapján akarta meg­győzni a világot arról, hogy Kuba állítólag beavatkozik szu­verén államok belügyeibe. Az Egyesült Államok a mai napig len intézett durva támadások­kal az Egyesült Államok Igazol­ni próbálja az esetleges salva­dori katonai beavatkozást. Meg­dolgozza az Egyesült Államok lakosságát és a latin-amerikai államokat, hogy „megértéssel“ fogadják terveit. Az Egyesült Államok attól tart. hogy Latin-Amerikában a fejlődés nem megfelelő Irány­ban halad, és ezzel elesik az olcsó nyersanyag-forrásoktól, ■ áruinak piacától, ami végered­ményben csökkentené az észak­amerikai és multinacionális mo­nopóliumok nyereségét. Mivel a „furkósbot-politika“ eddig nem hozta meg a szükséges hatást, ismét latolgatják látszólag de­mokratikus rezsimek létrehozá­sát. Ezzel a nemzeti felszaba­dító harc fokozódását akarják megakadályozni. Ezt a célt szolgálták a legu­tóbbi hondurasi választások is, ahol a katonák tízéves uralma után az egyik vidéki orvost, a Liberális Párt képviselőjét vá­lasztották meg az ország elnö­kévé. Hondurasnak az amerikai recept szerinti „új demokrácia“ példaképévé kell válnia. Az Egyesült Államok ily mó­don akar választásokat „szer­vezni“ Salvadorban is a jövő év márciusában. Ezt célozza az a határozat Is, amelyet az Egye­sült Államok közvetlen nyomá­sára fogadtak el az Amerikai Államok Szervezete évzáró kon­ferenciájának résztvevői. Mexi­kó, Nicaragua és Grenada tilta­kozása ellenére, négy tartózko­dással elfogadták a határoza­tot, amelyben támogatják Duar­te Salvadori elnök javaslatát. Durván figyelmen kívül hagy­ták azonban azt a tényt, hogy Salvadorban már hosszabb ide­je polgárháború folyik, s hogy a polgári-katonai junta megtor­ló politikája lehetetlenné teszi a választások normális lefolyá­sát. A salvadori Forradalmi De­mokratikus Front és a Fara- bundo Marti Nemzeti Felszaba­dítási Front álláspontja egyér­telmű: amíg a fasiszta junta Irtja a népet, a választások nem fejezhetik ki a széles réte­gek Igazi akaratát, s a felfegy­verzett nép nem teheti le a fegyvert. (P) ben is támogatni fogja a kö­zel-keleti válság békés és igazságos rendezését. A Goilan-fennsík drúz lakos­sága korlátlan általános sztráj­kot hirdet, ha az Izraeli ható­ságok erőszakkal az izraeli ál- lapolgárságot akarják a drúz lakosságra kényszeríteni. Az izraeli rádió közölte, hogy december 20-tól a Golan- fennsík közigazgatásilag Észak- Galileához tartozik. A Biztonsági Tanács tegnap­ra virradóra egyhangúlag elfo­gadta azt a határozatot, amelyben érvényteleníti Izrael lépését, és felszólítja Tel Avl- vot, hogy azonnial hatálytala­nítsa döntését. Szünet Madridban (ČSTK) — A madridi talál* kozót tegnap 1982. február 9- ig elnapolták. A következő tae nácskozás témája az a záró- dokumentum-ja'vaslat lesz, amelyet a héten nyolc semle­ges és el nem kötelezett állam terjesztett elő. BUDAPEST A kormány külpolitikájáról (ČSTK) — Budapesten az or­szággyűlés téli ülésszakának tegnapi ülésén a képviselők meghallgatták Púja Frigyes külügyminiszter Jelentését a magyar kormány külpolitikai tevékenységéről. A tanácskozá­son részt vett Losonczi Pál, az MNK Elnöki Tanácsának elnö­ke és más magyar vezetők. Afgán—csehszlovák tárgyalások (ČSTK) — Kabulban pénte­ken megkezdődtek a tárgyalá­sok Abdul Madzsid Sarblund afgán miniszterelnök-helyettes, tájékoztatási és kulturális mi­niszter és Milan Klusák cseh­szlovák kulturális miniszter kö­zött. Miniszterünk hivatalos lá­togatáson tartózkodik az Afga­nisztáni Demokratikus Köztár­saságban. A megbeszéléseken nagyra értékelték a két ország kultu­rális együttműködésének ered­ményeit. Amerikai tábornokot raboltak e! (ČSTK) — Az olaszországi Veronában csütörtökön elrabol­ták James Dozier 50 éves ame­rikai dandártábornokot. a NATO dél-európai szárazföldi csapatainak a katonai admi- nisztratíva irányításával foglal­kozó vezérkari főnökhelyette­sét. Ez a magas rangú ame­rikai tiszt az első külföldi ál­lampolgár, akinek elrablását az ún. Vörös Brigádok terror- szervezet vállalta magára. Felvételünk egy drúz községben készült, ahol az üzletek és az iskolák zárva tartanak. A drúz etnikai csoport képviselői hangsú­lyozták, hogy továbbra is szíriai araboknak fogják tartani magu­kat, és nem nyugosznak bele területüknek Izraelhez való csato­lásába (ČSTK-fel vétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom