Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-19 / 300. szám, szombat

KIS £ . NYELVŐR , Az orvosok „beiskolázása"? Sokszor rámutattunk már arra, hogy a szó vagy szóele­mek szerinti fordítós milyen torz vagy éppen félreérthető szavakat, kifejezéseket hozhat létre. Most egy újabb példán szemléltetjük ezt. Nemrég egy kéziratban „az orvosok beiskolázásáról“ ol­vastam. Előbb nem értettem, miről van szó, mert van ugyan a magyarban beiskoláz ige és beiskolázás főnév, de ezek­nek a jelentése nem vonatkoztatható az orvosokra. A beis­koláz ige ugyanis ezt jelenti: az iskolaköteles gyermekek­nek, Illetve tanulóknak az iskolába való beíratásót megszer­vezi, iskolába járását biztosítja, vagy a továbbtanuló ifjú­ságot középiskolákba, főiskolákra, vagy egyetemekre terv­szerűen irányítja. Tehát általában az oktatásügyi és köz- igazgatási hatóság szokta beiskolázni az ifjúságot. Hogy ke­rülnek a beiskolázásba az orvosok? Nem kell azonban sokat töprengeni, hogy rájöjjünk: hely­telen fordítással van dolgunk. A szerző a doškolovanie szlovák főnevet fordította rosszul magyarra: a do elemet a be igekötővel, a školovanie szót az iskolázás sál. Nézzük meg, miért helytelen ez a fordítási A do elem két funkcióban is használatos a szlovákban. A főnevek előtt elöljáróként, vagyis prepozícióként (a szlo­vákban predložka ilyenkor a neve). Ennek általában a -ba, -be rag felel meg a magyarban: do školy = iskolába, do knihy «= könyvbe stb. Ezen kívül igekötői szerepet Is betölt (szlovákul: predponuJ. Szerzőnk nyilván azt hitte, hogy ilyenkor meg a be igekötő felel meg neki a magyarban, vagyis a doškolovat annyi mint beiskoláz, a doškolovanie meg egyenlő a beiskolázás-sál. Be ha tudjuk, mit jelent a magyarban a beiskoláz és a beiskolázás, látjuk, nem lehet­nek e szavak egymásnak megfelelői, s rendszerint szlovák igekötőnek sem a be igekötő felel meg a magyarban. Mindkét nyelvben megvan az igekötőnek a cselekvés be­fejezettségére utaló funkciójuk. Az ír igével szemben a meg­ír azt Jelenti, hogy nem folyamatos, hanem befejezett cse­lekvést hajt valaki végre. A szlovákban az ír megfelelője ez: pisai, a megír-é napísať: „Píšem list“ — „Levelet írok ; Na­píšem ten list — „Megírom ezt a levelet.“ De a „Dopíšem ten list“ nem ugyanazt jelenti, hanem ezt: „Befejezem e le­vél írását.“ Vagyis a szlovák do igekölő elsősorban nem a cselekvés befejezettségére, hanem a befejező szakaszára, mozzanatára utal, ezt emeli ki, a magyar be igekötő meg a cselekvés befelé irányulásán kívül vagy mellett (bemegy, bevisz stb.) általában a cselekvés befejezettségére utal (beiskoláz, bekapcsol stb.) nem a cselekvés befejező sza­kaszára. Nézzük mfeg néhány szlovák do igekötős ige jelentését, hogy világosan lássuk, mi felel meg neki a magyarbanl Do­bojovať: befejezi a harcot, végiharcol, végigküzd valamit; dočesať: befejezi a fésülést, készre fésül, mcgfésül; dojednať; befejezi a tárgyalást, megtárgyal valamit; dolámať: teljesen összetör; domurovať: befejezi a fal építését, teljesen telépí- ti a falat, utánafalaz; dopiť befejezi az ivást, teljesen meg­iszik valamit, iszik még rá. Ezekből a példákból is látjuk, hogy a do igekötős igék első jelentése ez: bevégzi az igé­ben kifejezett cselekvést, tehát rendszerint a magyar befe­jez és a szlovák igének megfelelő magyar igéből képzett főnévi tárgy segítségével fordítjuk magyarra. Ritka eset, hogy a befejezettségre utaló egyszerű igekötős igével is vissza tudjuk adni a jelentést (megfésül, megtárgyal), mert rendszerint többet fejez ki a szlovák ige, s ilyenkor még valamilyen, a cselekvés teljesítésére utólagos voltára utaló szót kénytelenek vagyunk hozzáteni a magyarban (dolá­mať: teljesen összetör; domurovať: befejezi a falazást, telje­sen felépíti a falat, utánafalaz stb.). Még ritkább eset, hogy a do- igekötős szlovák igen nem a cselekvés befejező mozzanatát fejezi ki, csak a cselekvés befejezettségére utal, mint pl. a dodržat, amely lefordítható szintén a cselekvés befejezettségére utaló megtart igével, vagy a kevésbé he­lyes betart igével (pl. dodržať pravidlá: megtartja, betartja a szabályokat). Az eddig elmondottakból tehát levonhatjuk azt a tanulsá­got, hogy a do igekötős szlovák igéket a legtöbb esetben j nem fordíthatjuk szóelemek szerint magyarra, hanem a szö­vegből kiszűrhető jelenségek alapján körülírást vagy egy megfelelő igekötős igét választunk megfelelőjükül. A doškolovat megfelelője ezért nem a beiskoláz, hanem ez: teljesen kiképez, végső oktatást ad, továbbképez; a do­školovanie főnévé pedig ez: teljes kiképzés vagy még he­lyesebben: továbbképzés. Hadd Jegyezzük most már meg azt is, hogy noha az orvosokkal kapcsolatban még nemrég hi­vatalosan is használatos volt a szóban forgó szlovák ige és főnév, ma nyilván elvi okokból — ugyanis az orvosok ki­képzését nem lehet befejezni — más kifejezést használunk erre: ďalšie vzdelávanie lekárov, ez magyarul: az orvosok I továbbképzése, orvostovábbképzés. Természetesen ha a régi doškolovanie lekárov fordul is elő, ezt is nyugodtan fordít- í hatjuk az orvosok továbbképzése kifejezéssel, illetve az or- j vostovábbképzés összetett szóval, mert a magyarban ez a megszokott kifejezés a tagolom jelölésére. JAKAB ISTVÄN IFogabnozzunk szabatosan! A nem szabatos, magyartalan mondatszerkezeteket sok­szor kifogásoljuk, mégis szinte napirenden vannak az ilyen j és hasonló mondatok: Ez az intézkedés biztosította a város zavartalan fejlődésének lehetővé léteiét. Ez a nehézkes, í nem valami világos mondat mindjárt érthetőbb lesz, ha ki­tessékeljük belőle a fölösleges biztosít igét, s egyszerűen azt mondjuk: Ez az intézkedés lehetővé tette a város zavar talan fejlődését. Vagy nézzünk meg egy másik mondatot: Az esemény je lentősége messze túlnövi az ország határait. Vajon helyes-e ez így? Nem helyes, mert a túlnő igének lehet ugyan tár- I gya, tehát lehet túlnőni valamit vagy valakit, de csak ab­ban az értelemben, hogy valaki növekedése közben valami­nél vagy valakinél nagyobb, magasabb lesz. A gyerek túl­nőtte a szüleit — ez helyes, de egy ország határait nem le hét túlnőni. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy valami nagyobb, jelentősebb lesz, mintegy nem fér el egy szűkebb keretben, akkor azt kell mondanunk: túlnő valamin. Vagyis az eset­ben a túlnő ige bővítménye -n ragos határozó, nem tárgy, j Az idézett mondat helyesen így hangzik: Az esemény je lentősége messze túlnő az ország határain. MAYER JUDIT Bútorbajok bűvköre? II. Sorozatgyártás vagy rugalmas termékváltás Szlovákia bútoriparának leg­nagyobb dilemmája napjaink­ban. Az iparág eddigi fejleszté­se, a több évi igyekezet a soro­zatgyártás feltételeit hozta lét­re. Ma pedig a változó szükség­letekhez alkalmazkodva a ru­galmas termékváltás útja lát­szik fontosnak. Mindenképpen ezen az úton kellene elindulni, bár kockázatosabb és nehezeb­ben járható, mint a sorozat- gyártásé. Mielőtt rátérnénk bútoripa­runk sajátos problémáira, hadd említsük meg, hogy csupán a nemzeti vállalatok helyzetét próbáljuk elemezni. Ezek éven­te hárommilliárd korona érték­ben gyártanak bútort, ami Szlo­vákiában az értékesítés 70 szá­zalékát adja. Nem árt, ha felso­roljuk, mi minden van e válla­latok termelési programjában. Jelenleg összesen 35-féle lakó­szoba-bútort gyártanak, ebből 7 teljes berendezés; továbbá még 23-fajta szekrénysor, 3 va­ria-, 2 gyermek- és 5 hálószoba típust, 10-féle konyhaberende­zést és 28 kárpitozott garnitú­rát állítanak elő. Mindehhez hozzátartozik, hogy mindegyik típus több színárnyalatban ké­szül, a garnitúráknak pedig szé­les mintaskálájuk van. Ez te­hát a nagy vállalatok idei kíná­lata. Hogy sok-e vagy kevés, azt leginkább a vásárló veszi észre. De amíg a bútor eljut az üzletbe, addig sok minden tör­ténik vele. Ezért kanyarodjunK vissza gyártásának világába. Ha a bútorüzemek belső prob­lémái iránt érdeklődik az ember rendszerint három jelentősebb nehézségre bukkan. Az első: a termékváltás még nem orientá­lódott kellőképpen a progresz- szív bútortípusokra. A második: továbbra is előfordul a tech nológiai fegyelem megsértése. A harmadik: a sorozatgyártást „erőltetik“, ami fékezi a bel- és külkereskedelem szükségletei­hez való rugalmas alkalmazko­dást. Az üzemek többségében a ter­vezett feladatokat akár teljesí­tik is, de a minőségre szabott mércéjük nem felel meg a nö­vekvő követelményeknek. Ha­sonló volt a helyzet az inno- válás terén is, ahol az egyes csoportok (A, B, C, DJ más megközelítése vállalati szinten és a felsőbb irányító szerv ré­széről azt eredményezte, hogy a vállalatok teljesítették ugyan a gyártmányfejlesztés tervét — ennek megfelelően pozitívan ér­tékelték tevékenységüket —, de a valóságban a kereskedelem igényeit, mely ebben az esetben a társadalmi szükségletet kép viselte, nem tudták kielégíteni. Ezen irányítási és módszertani fogyatékosság felszámolásával január elsejétől minden bútor­gyár kötelező mutatóként kapta az árutermelés új termékekre (az innoválás A csoportja) eső arányának teljesítését. Ennek indokoltságát az is alá­húzza, hogy hiába teljesíti az üzem az árutermelési tervet, ha továbbra is lassú az innoválás üteme, kevés az új, a szükség­letekhez Igazodó termékek mennyisége. Hogy bútorgyártó­ink mégsem tétlenkednek e té­ren, arról a következő adatok tanúskodnak, összehasonlítási alapul a 6. ötéves tervidőszakot vesszük, amikor az innoválás üteme 12 százalékos, s az újon­nan kifejlesztett bútortípus- gyártásának ideje átlagosan 8 év volt, miközben értékesítése nem járt gondokkal. Az Inno- válási ütem az Idén már 25 szá­zalékos, az új bútortípusok fel­tételezett gyártási Ideje 4 évre csökken, s a termékváltás a bútorok mintegy 30 fajtáját érinti. És még ez sem lenne elég? — hangzott el néhány­szor a kereskedelem felé irá­nyuló kérdés. Továbbra is szükségszerű a mostani innoválási ütem meg­tartása, vagy növelése. A bútor­gyártókat erre három fő ténye­ző készteti: a világdivat követé­se, saját' termékeik értékesíté­sének helyzete és a bútortípu­sok gyártásának hatékonysága. Mindebből kiderül, hogy a fenn­álló nehézségek ellenére a fo­kozott gyártmányfejlesztés nél­kül nehezen várható javulás Szlovákia bútoriparában. S ha lépést akarunk tartani a világ­gal, akkor föltétlenül követni kell a bútorgyártás új irányza­tait. Tovább nő a masszív és fé­nyezett bútortípusok száma. Fő­leg a fényezett fajtákhoz hasz­nálunk fel sok gömbfát, s hiába vagyunk fából önellátóak, erre a célra külföldről kényszerü­lünk behozni már jó ideje és még a jövőben is. Tart a maha­gónitól való elhajlás, újabban a tölgy-, kőris- és akácfa lett közkedvelt alapanyag. Ehhez kötődik a lakkozás térhódítása. Talán ezt az irányzatot tudjuk legkevésbé követni, mivel vegy­iparunk eddig megfelelő lakkot nem állít elő, s a közeljövőben nem is készül erre, így ebből behozatalra szorulunk. A gyártmányfejlesztés nem­csak a minőség javítását köve­teli meg, hanem a hatékonyság fokozását is feltételezi. Ennek végsősoron az árak csökkené­sében kellene megmutatkoznia, csakhogy ez még nagyon ritka jelenség. Inkább a kevésbé gaz­daságos termelés és az értéke­sítés nehézségei miatt néhány bútortípus gyártásának leállítá­sához kellett folyamodni. Vi­szont Jövője van a keresett varia bútoroknak. Szlovákiában ezekből már sikerült néhányat jól kifejleszteni, tovább kell dolgozni rajtuk, mégha az koc­kázatta] is jár. A fényezett ki­vitelezésben még nem mindig, de a fóliás bevonutúaknál már elérhető az egyes komponensek egységes kivitelezése. Legto­vább az UNIVERSAL típus fej­lesztésével .jutottak előre. Ez fényezett bútor, az egyes részei háló-, gyermek- és diákszoba berendezésére alkalmasak. Mi­nőségileg legjobban kidolgozott a hálószoba, mely egyedülálló a maga nemében nálunk. A ti-, pus szépséghibája, hogy nem mindig kapható összes alkotó­eleme. Hasonlóan jól kifejlesz­tett az ÉVA variabútor, amely közkedveltté válhat, ha sikerül megtartani az egyes részek egységes színezetét. Arról van szó, hogy egyazon szín min­den bútordarabon azonos árnya­latban jelenjen meg, eddig ez nem mindig volt így. A típus elemeiből gyermek-, diák- és lakószoba rendezhető be, remél­hetően sikerült a hálószoba be­rendezésére is alkalmassá ten­ni. Tehát követendő példák van­nak, de az innovációs progra­mok megvalósításában mutatko­zó lemaradások ezekkel legföl­jebb csak enyhíthetők. E lema­radások közvetlen okai az aránytalanul nagy sorozatgyár­tásban keresendők, emiatt az­tán egyes bútortípusokat olyan nagy mennyiségben állítanak elő, hogy a belkereskedelem képtelen azt értékesíteni. Még­ha a bútoripari üzemek gépi berendezései a sorozatgyártás­sá készültek is, akkor sem ke­rülhető el a jelenlegi helyzet­ből kivezető út keresése. A bú­torválaszték kibővítésének — ha sor kerül rá — rövidesen a kereskedelmi tevékenységben is meg kellene mutatkoznia. Más bútorgyártó cégek sem tétlen­kednek e téren, és keresik a piacaikat a világ összes konti­nensén. Esetünkben hiányzik még a cseh országrészekkel folytatott jelentősebb árucsere is, lényegében ugyanez mond­ható el a KGST-államokkal és Európa néhány további orszá­gával fenntartott rendszeres ke­reskedelmi tevékenységről. Eb­ben pedfg óriási tartalék rejlik, ugyanúgy a szlovákiai bútor­ipar választékának bővítésében. Hogy lehet eredményeket elér­ni, arra ékes példa a cseh bú­torgyártók áruválasztéka, mely majdnem másfélszer annyi tí­pust kínál a kereskedelemnek, mint a szlovákiai. Visszatérve a bútorok minő­ségére, legalább néhány gondo­latban szóljunk a közvetlen ter­melés és irányítás fogyatékos­ságairól. Főleg annak kapcsán, hogy egyes vezető dolgozók az utóbbi időben azt kezdték han­goztatni, hogy a termékek mi­nősége az üzemek erre kijelölt szakalakulatalnak hatáskörébe tartozik, és nem érinti azon dolgozókat sem, akik a terme­lésben közvetlenül befolyásol­hatják. E téves nézet aztán önelégültséghez vezet, s ily mó­don a tervteljesítés mennyiségi mutatói mellett aligha fordíta­nak megfelelő figyelmet a mun­ka hatékonyságára és minősé­gére. Még arra is akadt példa, hogy egyes Irányító dolgozók a minőségi munkára való ösztön­zés helyett ügyeskedéssel (elő­írások megkerülése, hiányos veszteség nyilvántartás stb.) próbáltak alkalmazkodni a meg­változott feltételekhez. Ily mó­don tevékenységükért különbö­ző büntetésekre szolgáltak rá. A reklamációk okainak feltá­rásából és az ezt követő vesz­teségek elemzéséből kiindulva rájövünk, hogy a technológiai és a munkafegyelem hiányos­ságai már hosszabb ideje fenn­állnak. Lényegében a műszaki kivitelezésben és a felületi meg­munkálásban mutatkoznak meg. Ha a műveletközi és a „kilépő“ ellenőrzés nem lenne hézagos, akkor már az üzemekben eltá­volíthatnák a hibákat. A mű­szaki ellenőrzést ugyan elvég­zik, de legtöbbször az ellenőrök hiánya miatt csupán a mennyi­ségre összpontosítanak. Amint látható, magában a termelésben is van rengeteg ja­vítanivaló, felszámolásra váró fogyatékosság és szemléletvál­tással járó feladat. És megol­dásra vár a nagy dilemma is: sorozatgyártás vagy rugalmas termékváltás. J. MÉSZÁROS KÄROLY KONVERTER-TARTÁLYOK KORSZERŰSÍTÉSE A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰBEN Hétfőre virradó éjjel a Kelet- szlovákial Vasmű acélöntödéjé­ben befejezték a 2-es számú konverter-tartály kicserélését. Ezzel teljesítették az állami terv kötelező feladatát és meg­kezdték a konverter komplex próbáját, hogy felkészüljenek a szerdal első olvasztásra. A vasmű karbantartóinak és az összes szállító vállalat dol­gozóinak sikere azért értékes, mert a konverter 42 napos ge­neráljavításába előbb hatnapos csúszás „szólt bele“. Ugyanis egész idő alatt két további üze­melő konverter között dolgoz­tak és a téli időszak feltételei is megnehezítették a szerelők munkáját. Azonban a szállítók által elfogadott együttes szo­cialista kötelezettségvállalás teljesítésével és a Zsdanovi Nehézgépipari Művekből érke­zett szovjet szakemberek igye­kezetének köszönve a késést sikerült behozni, és a munká­kat nyolc órával a határidő előtt befejezni. Fontos szerepe van Itt minden órának, mert ahánnyal korábban kezd üze­melni az új konverter, annyi­szor 300 ezer koronát hoz a vállalatnak. A Kelet-szlovákiai Vasmű konvertereinek, generáljavítása fontos korszerűsítési folyamat. Az osztrák Voest cég régi kon­verterei 15 év alatt elavultak már és a vasmű vezetősége úgy döntött, hogy helyükbe progresszívebb szerkezeteket vásárolnak. Ezeket a zsdanovi üzemből szerezték be, s abban különböznek az előzőektől, hogy a tartókoszorú nincs a tartállyal összeheggesztve, ha­nem három huzallal függ a tartókörön, ezért a tartályon nem keletkezhetnek repedések. Ezenkívül az új konverter-tar­tály nagyobb, 160 tonnás; fél­vezető berendezése csökkenti az üzemelés energiaigényessé­gét és a szovjet konverter élet­tartama is nagyobb, mint az előzőé volt. w MUBflHBnanHnaaB Új SZC 1981. XII. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom