Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-19 / 300. szám, szombat
KIS £ . NYELVŐR , Az orvosok „beiskolázása"? Sokszor rámutattunk már arra, hogy a szó vagy szóelemek szerinti fordítós milyen torz vagy éppen félreérthető szavakat, kifejezéseket hozhat létre. Most egy újabb példán szemléltetjük ezt. Nemrég egy kéziratban „az orvosok beiskolázásáról“ olvastam. Előbb nem értettem, miről van szó, mert van ugyan a magyarban beiskoláz ige és beiskolázás főnév, de ezeknek a jelentése nem vonatkoztatható az orvosokra. A beiskoláz ige ugyanis ezt jelenti: az iskolaköteles gyermekeknek, Illetve tanulóknak az iskolába való beíratásót megszervezi, iskolába járását biztosítja, vagy a továbbtanuló ifjúságot középiskolákba, főiskolákra, vagy egyetemekre tervszerűen irányítja. Tehát általában az oktatásügyi és köz- igazgatási hatóság szokta beiskolázni az ifjúságot. Hogy kerülnek a beiskolázásba az orvosok? Nem kell azonban sokat töprengeni, hogy rájöjjünk: helytelen fordítással van dolgunk. A szerző a doškolovanie szlovák főnevet fordította rosszul magyarra: a do elemet a be igekötővel, a školovanie szót az iskolázás sál. Nézzük meg, miért helytelen ez a fordítási A do elem két funkcióban is használatos a szlovákban. A főnevek előtt elöljáróként, vagyis prepozícióként (a szlovákban predložka ilyenkor a neve). Ennek általában a -ba, -be rag felel meg a magyarban: do školy = iskolába, do knihy «= könyvbe stb. Ezen kívül igekötői szerepet Is betölt (szlovákul: predponuJ. Szerzőnk nyilván azt hitte, hogy ilyenkor meg a be igekötő felel meg neki a magyarban, vagyis a doškolovat annyi mint beiskoláz, a doškolovanie meg egyenlő a beiskolázás-sál. Be ha tudjuk, mit jelent a magyarban a beiskoláz és a beiskolázás, látjuk, nem lehetnek e szavak egymásnak megfelelői, s rendszerint szlovák igekötőnek sem a be igekötő felel meg a magyarban. Mindkét nyelvben megvan az igekötőnek a cselekvés befejezettségére utaló funkciójuk. Az ír igével szemben a megír azt Jelenti, hogy nem folyamatos, hanem befejezett cselekvést hajt valaki végre. A szlovákban az ír megfelelője ez: pisai, a megír-é napísať: „Píšem list“ — „Levelet írok ; Napíšem ten list — „Megírom ezt a levelet.“ De a „Dopíšem ten list“ nem ugyanazt jelenti, hanem ezt: „Befejezem e levél írását.“ Vagyis a szlovák do igekölő elsősorban nem a cselekvés befejezettségére, hanem a befejező szakaszára, mozzanatára utal, ezt emeli ki, a magyar be igekötő meg a cselekvés befelé irányulásán kívül vagy mellett (bemegy, bevisz stb.) általában a cselekvés befejezettségére utal (beiskoláz, bekapcsol stb.) nem a cselekvés befejező szakaszára. Nézzük mfeg néhány szlovák do igekötős ige jelentését, hogy világosan lássuk, mi felel meg neki a magyarbanl Dobojovať: befejezi a harcot, végiharcol, végigküzd valamit; dočesať: befejezi a fésülést, készre fésül, mcgfésül; dojednať; befejezi a tárgyalást, megtárgyal valamit; dolámať: teljesen összetör; domurovať: befejezi a fal építését, teljesen telépí- ti a falat, utánafalaz; dopiť befejezi az ivást, teljesen megiszik valamit, iszik még rá. Ezekből a példákból is látjuk, hogy a do igekötős igék első jelentése ez: bevégzi az igében kifejezett cselekvést, tehát rendszerint a magyar befejez és a szlovák igének megfelelő magyar igéből képzett főnévi tárgy segítségével fordítjuk magyarra. Ritka eset, hogy a befejezettségre utaló egyszerű igekötős igével is vissza tudjuk adni a jelentést (megfésül, megtárgyal), mert rendszerint többet fejez ki a szlovák ige, s ilyenkor még valamilyen, a cselekvés teljesítésére utólagos voltára utaló szót kénytelenek vagyunk hozzáteni a magyarban (dolámať: teljesen összetör; domurovať: befejezi a falazást, teljesen felépíti a falat, utánafalaz stb.). Még ritkább eset, hogy a do- igekötős szlovák igen nem a cselekvés befejező mozzanatát fejezi ki, csak a cselekvés befejezettségére utal, mint pl. a dodržat, amely lefordítható szintén a cselekvés befejezettségére utaló megtart igével, vagy a kevésbé helyes betart igével (pl. dodržať pravidlá: megtartja, betartja a szabályokat). Az eddig elmondottakból tehát levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a do igekötős szlovák igéket a legtöbb esetben j nem fordíthatjuk szóelemek szerint magyarra, hanem a szövegből kiszűrhető jelenségek alapján körülírást vagy egy megfelelő igekötős igét választunk megfelelőjükül. A doškolovat megfelelője ezért nem a beiskoláz, hanem ez: teljesen kiképez, végső oktatást ad, továbbképez; a doškolovanie főnévé pedig ez: teljes kiképzés vagy még helyesebben: továbbképzés. Hadd Jegyezzük most már meg azt is, hogy noha az orvosokkal kapcsolatban még nemrég hivatalosan is használatos volt a szóban forgó szlovák ige és főnév, ma nyilván elvi okokból — ugyanis az orvosok kiképzését nem lehet befejezni — más kifejezést használunk erre: ďalšie vzdelávanie lekárov, ez magyarul: az orvosok I továbbképzése, orvostovábbképzés. Természetesen ha a régi doškolovanie lekárov fordul is elő, ezt is nyugodtan fordít- í hatjuk az orvosok továbbképzése kifejezéssel, illetve az or- j vostovábbképzés összetett szóval, mert a magyarban ez a megszokott kifejezés a tagolom jelölésére. JAKAB ISTVÄN IFogabnozzunk szabatosan! A nem szabatos, magyartalan mondatszerkezeteket sokszor kifogásoljuk, mégis szinte napirenden vannak az ilyen j és hasonló mondatok: Ez az intézkedés biztosította a város zavartalan fejlődésének lehetővé léteiét. Ez a nehézkes, í nem valami világos mondat mindjárt érthetőbb lesz, ha kitessékeljük belőle a fölösleges biztosít igét, s egyszerűen azt mondjuk: Ez az intézkedés lehetővé tette a város zavar talan fejlődését. Vagy nézzünk meg egy másik mondatot: Az esemény je lentősége messze túlnövi az ország határait. Vajon helyes-e ez így? Nem helyes, mert a túlnő igének lehet ugyan tár- I gya, tehát lehet túlnőni valamit vagy valakit, de csak abban az értelemben, hogy valaki növekedése közben valaminél vagy valakinél nagyobb, magasabb lesz. A gyerek túlnőtte a szüleit — ez helyes, de egy ország határait nem le hét túlnőni. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy valami nagyobb, jelentősebb lesz, mintegy nem fér el egy szűkebb keretben, akkor azt kell mondanunk: túlnő valamin. Vagyis az esetben a túlnő ige bővítménye -n ragos határozó, nem tárgy, j Az idézett mondat helyesen így hangzik: Az esemény je lentősége messze túlnő az ország határain. MAYER JUDIT Bútorbajok bűvköre? II. Sorozatgyártás vagy rugalmas termékváltás Szlovákia bútoriparának legnagyobb dilemmája napjainkban. Az iparág eddigi fejlesztése, a több évi igyekezet a sorozatgyártás feltételeit hozta létre. Ma pedig a változó szükségletekhez alkalmazkodva a rugalmas termékváltás útja látszik fontosnak. Mindenképpen ezen az úton kellene elindulni, bár kockázatosabb és nehezebben járható, mint a sorozat- gyártásé. Mielőtt rátérnénk bútoriparunk sajátos problémáira, hadd említsük meg, hogy csupán a nemzeti vállalatok helyzetét próbáljuk elemezni. Ezek évente hárommilliárd korona értékben gyártanak bútort, ami Szlovákiában az értékesítés 70 százalékát adja. Nem árt, ha felsoroljuk, mi minden van e vállalatok termelési programjában. Jelenleg összesen 35-féle lakószoba-bútort gyártanak, ebből 7 teljes berendezés; továbbá még 23-fajta szekrénysor, 3 varia-, 2 gyermek- és 5 hálószoba típust, 10-féle konyhaberendezést és 28 kárpitozott garnitúrát állítanak elő. Mindehhez hozzátartozik, hogy mindegyik típus több színárnyalatban készül, a garnitúráknak pedig széles mintaskálájuk van. Ez tehát a nagy vállalatok idei kínálata. Hogy sok-e vagy kevés, azt leginkább a vásárló veszi észre. De amíg a bútor eljut az üzletbe, addig sok minden történik vele. Ezért kanyarodjunK vissza gyártásának világába. Ha a bútorüzemek belső problémái iránt érdeklődik az ember rendszerint három jelentősebb nehézségre bukkan. Az első: a termékváltás még nem orientálódott kellőképpen a progresz- szív bútortípusokra. A második: továbbra is előfordul a tech nológiai fegyelem megsértése. A harmadik: a sorozatgyártást „erőltetik“, ami fékezi a bel- és külkereskedelem szükségleteihez való rugalmas alkalmazkodást. Az üzemek többségében a tervezett feladatokat akár teljesítik is, de a minőségre szabott mércéjük nem felel meg a növekvő követelményeknek. Hasonló volt a helyzet az inno- válás terén is, ahol az egyes csoportok (A, B, C, DJ más megközelítése vállalati szinten és a felsőbb irányító szerv részéről azt eredményezte, hogy a vállalatok teljesítették ugyan a gyártmányfejlesztés tervét — ennek megfelelően pozitívan értékelték tevékenységüket —, de a valóságban a kereskedelem igényeit, mely ebben az esetben a társadalmi szükségletet kép viselte, nem tudták kielégíteni. Ezen irányítási és módszertani fogyatékosság felszámolásával január elsejétől minden bútorgyár kötelező mutatóként kapta az árutermelés új termékekre (az innoválás A csoportja) eső arányának teljesítését. Ennek indokoltságát az is aláhúzza, hogy hiába teljesíti az üzem az árutermelési tervet, ha továbbra is lassú az innoválás üteme, kevés az új, a szükségletekhez Igazodó termékek mennyisége. Hogy bútorgyártóink mégsem tétlenkednek e téren, arról a következő adatok tanúskodnak, összehasonlítási alapul a 6. ötéves tervidőszakot vesszük, amikor az innoválás üteme 12 százalékos, s az újonnan kifejlesztett bútortípus- gyártásának ideje átlagosan 8 év volt, miközben értékesítése nem járt gondokkal. Az Inno- válási ütem az Idén már 25 százalékos, az új bútortípusok feltételezett gyártási Ideje 4 évre csökken, s a termékváltás a bútorok mintegy 30 fajtáját érinti. És még ez sem lenne elég? — hangzott el néhányszor a kereskedelem felé irányuló kérdés. Továbbra is szükségszerű a mostani innoválási ütem megtartása, vagy növelése. A bútorgyártókat erre három fő tényező készteti: a világdivat követése, saját' termékeik értékesítésének helyzete és a bútortípusok gyártásának hatékonysága. Mindebből kiderül, hogy a fennálló nehézségek ellenére a fokozott gyártmányfejlesztés nélkül nehezen várható javulás Szlovákia bútoriparában. S ha lépést akarunk tartani a világgal, akkor föltétlenül követni kell a bútorgyártás új irányzatait. Tovább nő a masszív és fényezett bútortípusok száma. Főleg a fényezett fajtákhoz használunk fel sok gömbfát, s hiába vagyunk fából önellátóak, erre a célra külföldről kényszerülünk behozni már jó ideje és még a jövőben is. Tart a mahagónitól való elhajlás, újabban a tölgy-, kőris- és akácfa lett közkedvelt alapanyag. Ehhez kötődik a lakkozás térhódítása. Talán ezt az irányzatot tudjuk legkevésbé követni, mivel vegyiparunk eddig megfelelő lakkot nem állít elő, s a közeljövőben nem is készül erre, így ebből behozatalra szorulunk. A gyártmányfejlesztés nemcsak a minőség javítását követeli meg, hanem a hatékonyság fokozását is feltételezi. Ennek végsősoron az árak csökkenésében kellene megmutatkoznia, csakhogy ez még nagyon ritka jelenség. Inkább a kevésbé gazdaságos termelés és az értékesítés nehézségei miatt néhány bútortípus gyártásának leállításához kellett folyamodni. Viszont Jövője van a keresett varia bútoroknak. Szlovákiában ezekből már sikerült néhányat jól kifejleszteni, tovább kell dolgozni rajtuk, mégha az kockázatta] is jár. A fényezett kivitelezésben még nem mindig, de a fóliás bevonutúaknál már elérhető az egyes komponensek egységes kivitelezése. Legtovább az UNIVERSAL típus fejlesztésével .jutottak előre. Ez fényezett bútor, az egyes részei háló-, gyermek- és diákszoba berendezésére alkalmasak. Minőségileg legjobban kidolgozott a hálószoba, mely egyedülálló a maga nemében nálunk. A ti-, pus szépséghibája, hogy nem mindig kapható összes alkotóeleme. Hasonlóan jól kifejlesztett az ÉVA variabútor, amely közkedveltté válhat, ha sikerül megtartani az egyes részek egységes színezetét. Arról van szó, hogy egyazon szín minden bútordarabon azonos árnyalatban jelenjen meg, eddig ez nem mindig volt így. A típus elemeiből gyermek-, diák- és lakószoba rendezhető be, remélhetően sikerült a hálószoba berendezésére is alkalmassá tenni. Tehát követendő példák vannak, de az innovációs programok megvalósításában mutatkozó lemaradások ezekkel legföljebb csak enyhíthetők. E lemaradások közvetlen okai az aránytalanul nagy sorozatgyártásban keresendők, emiatt aztán egyes bútortípusokat olyan nagy mennyiségben állítanak elő, hogy a belkereskedelem képtelen azt értékesíteni. Mégha a bútoripari üzemek gépi berendezései a sorozatgyártássá készültek is, akkor sem kerülhető el a jelenlegi helyzetből kivezető út keresése. A bútorválaszték kibővítésének — ha sor kerül rá — rövidesen a kereskedelmi tevékenységben is meg kellene mutatkoznia. Más bútorgyártó cégek sem tétlenkednek e téren, és keresik a piacaikat a világ összes kontinensén. Esetünkben hiányzik még a cseh országrészekkel folytatott jelentősebb árucsere is, lényegében ugyanez mondható el a KGST-államokkal és Európa néhány további országával fenntartott rendszeres kereskedelmi tevékenységről. Ebben pedfg óriási tartalék rejlik, ugyanúgy a szlovákiai bútoripar választékának bővítésében. Hogy lehet eredményeket elérni, arra ékes példa a cseh bútorgyártók áruválasztéka, mely majdnem másfélszer annyi típust kínál a kereskedelemnek, mint a szlovákiai. Visszatérve a bútorok minőségére, legalább néhány gondolatban szóljunk a közvetlen termelés és irányítás fogyatékosságairól. Főleg annak kapcsán, hogy egyes vezető dolgozók az utóbbi időben azt kezdték hangoztatni, hogy a termékek minősége az üzemek erre kijelölt szakalakulatalnak hatáskörébe tartozik, és nem érinti azon dolgozókat sem, akik a termelésben közvetlenül befolyásolhatják. E téves nézet aztán önelégültséghez vezet, s ily módon a tervteljesítés mennyiségi mutatói mellett aligha fordítanak megfelelő figyelmet a munka hatékonyságára és minőségére. Még arra is akadt példa, hogy egyes Irányító dolgozók a minőségi munkára való ösztönzés helyett ügyeskedéssel (előírások megkerülése, hiányos veszteség nyilvántartás stb.) próbáltak alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. Ily módon tevékenységükért különböző büntetésekre szolgáltak rá. A reklamációk okainak feltárásából és az ezt követő veszteségek elemzéséből kiindulva rájövünk, hogy a technológiai és a munkafegyelem hiányosságai már hosszabb ideje fennállnak. Lényegében a műszaki kivitelezésben és a felületi megmunkálásban mutatkoznak meg. Ha a műveletközi és a „kilépő“ ellenőrzés nem lenne hézagos, akkor már az üzemekben eltávolíthatnák a hibákat. A műszaki ellenőrzést ugyan elvégzik, de legtöbbször az ellenőrök hiánya miatt csupán a mennyiségre összpontosítanak. Amint látható, magában a termelésben is van rengeteg javítanivaló, felszámolásra váró fogyatékosság és szemléletváltással járó feladat. És megoldásra vár a nagy dilemma is: sorozatgyártás vagy rugalmas termékváltás. J. MÉSZÁROS KÄROLY KONVERTER-TARTÁLYOK KORSZERŰSÍTÉSE A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰBEN Hétfőre virradó éjjel a Kelet- szlovákial Vasmű acélöntödéjében befejezték a 2-es számú konverter-tartály kicserélését. Ezzel teljesítették az állami terv kötelező feladatát és megkezdték a konverter komplex próbáját, hogy felkészüljenek a szerdal első olvasztásra. A vasmű karbantartóinak és az összes szállító vállalat dolgozóinak sikere azért értékes, mert a konverter 42 napos generáljavításába előbb hatnapos csúszás „szólt bele“. Ugyanis egész idő alatt két további üzemelő konverter között dolgoztak és a téli időszak feltételei is megnehezítették a szerelők munkáját. Azonban a szállítók által elfogadott együttes szocialista kötelezettségvállalás teljesítésével és a Zsdanovi Nehézgépipari Művekből érkezett szovjet szakemberek igyekezetének köszönve a késést sikerült behozni, és a munkákat nyolc órával a határidő előtt befejezni. Fontos szerepe van Itt minden órának, mert ahánnyal korábban kezd üzemelni az új konverter, annyiszor 300 ezer koronát hoz a vállalatnak. A Kelet-szlovákiai Vasmű konvertereinek, generáljavítása fontos korszerűsítési folyamat. Az osztrák Voest cég régi konverterei 15 év alatt elavultak már és a vasmű vezetősége úgy döntött, hogy helyükbe progresszívebb szerkezeteket vásárolnak. Ezeket a zsdanovi üzemből szerezték be, s abban különböznek az előzőektől, hogy a tartókoszorú nincs a tartállyal összeheggesztve, hanem három huzallal függ a tartókörön, ezért a tartályon nem keletkezhetnek repedések. Ezenkívül az új konverter-tartály nagyobb, 160 tonnás; félvezető berendezése csökkenti az üzemelés energiaigényességét és a szovjet konverter élettartama is nagyobb, mint az előzőé volt. w MUBflHBnanHnaaB Új SZC 1981. XII. 19.
