Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-17 / 298. szám, csütörtök

B „ , f . I I ,, I .. > I ,----------- Kommentáljuk ut orbaiok bűvkörei I. 1----------1 Vé lemények, tapasztalatok, észrevételek ... Mindegyik azo­nos témáról szól, mindegyik kö­zéppontjában ugyanazon áru­cikk szerepel: a bútor. Még ta­lán soha nem hallott az átlag­ember annyit róla, mint az idén. Egyszer az jutott fülébe, hogy barátja vagy ismerőse he­tek óta hiába keres lakásába Illő, ízlésének megfelelő bútort, máskor meg tanácstalanul töp­rengett a feltűnően nagy rak­tárkészletek hallatán. Igaz, szélsőséges példák ezek, de mégiscsak intő jelek; fény de­rítenek arra, hogy a bútor kö­rül nincs minden rendjén. Erről az érintett termelési és keres­kedelmi dolgozók — az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján — akár könyveket tudnának ír­ni, annyira gazdag és szerte­ágazó észrevételeik sora. Ezek­ből azonban egy megállapítás aligha hiányozhatna: a bútor gondtalan értékesítése ma már a múltéi Helyzetelemzésünk ugyanezt próbálja alátámaszta­ni; tényekkel, okfejtéssel kiegé­szítve. Ml KERÜL A BÚTORGYÁRBA? Nem véletlen, sőt kézenfek­vő, hogy az alapanyagellátás megvilágítását vesszük előbb szemügyre, amint tudomásunk­ra jut egy több, különböző szintű jelentésben is megtalál­ható megállapítás: bútoraink minőségét nagyban rontja az üzemekbe érkező hibás vagy ke­vésbé jó minőségű alapanyag és szállítás rendszertelensége. Hogy ez hogyan néz ki a gya­korlatban, arről elég, ha el­mondjuk, hogy némely közked­velt bútorfajta szállítása sok­szor azért késik, mert néha még fél év elteltével sem sze­relhető össze a berendezés, ugyanis a rendszertelen anyag- ellátás következtében hiányzik egyszer az egyik, máskor a má­sik alkotóeleme. Valahogy le­egyszerűsítve úgy mondhat­nánk: azt gyártanak, amit van miből! Ennek megfelelően nő­nek aztán a félkészbútor-kész- letek. A bútorgyártók legtöbbet a széles méretű lapokra panasz­kodnak, azok közül is a réteges farostlemezek már régebben eb­be a csoportba tartoznak. A do­log odáig jutott, hogy előállítá­sát alapos elemzésnek vetették alá, s a zvolení Bučinában szer­zett tapasztalatok igazolták a bútorgyártók panaszainak jo­gosságát. A farostlemezek gyengébb minőségének alapve­tő oka — legalábbis szakber­kekben — eléggé ismert; arról van szó, hogy hazánkban jelen­leg nem állítanak elő rétege- zésre alkalmas különleges fa­rostlemezeket és ezt a folyama­tot a Bučinában is az eredetileg deszkák előállítására készült gépsoron végzik. Így több hibá­ja van az említett lemezeknek, de elsősorban a vastagságukon mutatkozó eltérések miatt nem alkalmasak a bútorgyártásra. Mindebből nyilvánvaló, hogy Bratislavában a Zoch utcai Elektrotechnikai Szakközép- iskola erősáramú elektrotechni­kai- és rádióelektronikai be­rendezések karbantartásával foglalkozó szakembereket ne­vel. Az oktatás jelentős része szaktantermekben, laboratóriu­mokban és műhelyekben folyik. A képen: Róbert Dikacz harma­dikos diák alkatrészt mar (Pavol Neubauer felvétele — CSTK] „égető“ problémáról van szó, miközben a Szlovákiában gyár­tott bútorok minősége forog kockán. A megoldás kulcsát már megtalálták, jelenleg az említett gépsor rekonstrukció­ját végzik annak reményében, hogy az ezt követő technológia- váltás után, jövő év augusztu­sában beindulhasson a megkí­vánt paraméterek szerinti ter­melés. Visszatérve a széles méretű falapokra: általában sem minő­ségben, sem mennyiségben nem tudják velük kielégíteni a bú­toripar szükségleteit. Néhány oka ennek is van. Mindenkép­pen idekívánkozik, hogy a nagy szériákra átállt bútorgyártás gyors fejlődését nem követte hasonló ütemben a fa elsődle­ges feldolgozását végző üze­mek termelési növekedése. Eze­ket az üzemeket vagy a terve­zettnél később indították be, vagy nem érik el a szükséges minőségi paramétereket. Lépjünk eggyel arrébb, de to­vábbra is maradjunk az alap­anyagoknál, mégpedig a textí­liáknál, amelyek főleg a kárpi­tozott ülőgarnitúrák minőségét rontják. A kereskedelem véle­ménye szerint ez abban mutat­kozik meg, hogy egyes azelőtt eléggé keresett és hiánycikk­nek számító típusok sem fogy­nak annyira, mint korábban, és így ezek is a raktárkészleteket gyarapítják. A textíliák minő­sége már régebben fájó pon­tunk — állítják a bútorgyártók, csakhát eddig nem volt olyan fontos javítani rajta. Ezentúl más megoldás nem igen kínál­kozik; így hát, mégha Szlová­kia textilipari kapacitásai fő­képp a kötött textíliákat terme­lik is, a Slovakotex vállalatai­ban arra kell törekedni, hogy ezek minőségének javításával legalább megközelítsék a szö­vött anyagok tulajdonságait. Megfelelőbb persze a szövött textíliák alkalmazása lenne, csakhogy erre még várnunk kell. Addig is vagy behozatalból, vagy a cseh országrészek üze­meivel folytatott árucsere ré­vén és ezzel kiviteli feladato­kat vállalva próbálnak megol­dást keresni Szlovákia bútor­gyáraiban. Sajátos probléma a bútorva­salások kérdése, mert hiába van minden többi alapanyag „kéz­nél“ a bútorüzemben, ha hiány­zik a zár, a sarok vagy más fémből készült „hozzávaló“. A bútorvasalások csekély hánya­dát a KGST-államokból (NDK, Magyarország) importáljuk, de innét sem érkezik meg mindig a tervezett mennyiség. így két lehetőség marad hátra. Vagy devizáért vásárolunk külföldön, vagy hazai gyártását részesít­jük előnyben. Jelenlegi gazda­sági helyzetünk inkább ez utób­bi megoldást kínálja. Léteznek már az SZSZK Iparügyi Minisz­tériumának hatáskörébe tartozó vállalatokban (Chemosvit Svit, partizánskei cipőgyár) különál­ló üzemek, ahol a vasalások és némely pótalkatrész előállítá­sát végzik. Ezek munkáját a jö­vőben még jobban a tárca igé­nyei felé kell irányítani. Még így sem látszik teljesen megol­dottnak a bútorvasalások előál­lításának kérdése, mivel csu­pán nagy szériákban gyárthat­nák és nem teljes választék­ban. A többi KGST-államban is hasonló problémák jelentkez­tek és várható, hogy a közeljö­vőben egy több oldalú gyárt­mányszakosítási egyezmény születik, mely megoldaná a vá­laszték egy részének külföldi értékesítését, a nálunk hiány­zó komponenseket pedig a töb­bi KGST-államból importálhat­nánk. Folytathatnánk akár más alapanyag hasonló elemzésével, de összegezésünk akkor is alá­húzná azt a megállapítást, mi­szerint ha a bútorgyártókat si­kerülne „megszabadítanunk“ a felsoroltakhoz hasonló objektív tényezők káros kihatásaitól, aligha kellene egy elemzés kap­csán azt boncolgatni, hogy mi kerül a bútorgyárba. J. MÉSZÁROS KÄROLY Intenzívebb termeléssel A Bajcsi Állami Gazdaság állattenyésztői a szarvasmarha- és sertéstenyésztésre szakosí­tották magukat. A szarvasmar­ha -■tenyiésztésbera is főleg a tej­termelésre, valamint a borjú- és üszőtartásra rendezkedtek be. A növetndéik állatok nevelésé­nél lehetővé teszik saját válla­latuk és más mezőgazdasági vállalatok, üzemek állatállomá­nyának felújítását, illetve pót­lását. A sertéstenyésztésben úgyszintén a reprodukciós ter­melésre fordítják a fő figyel­met, emellett azonban jelentő­sen hozzájárulnak az ország húsellátásának biztosításához is. Ottjártamkor Kosztankó An­tal, az állami gazdaság igazga­tója tájékoztatott arról, miként sikerül az állattenyésztőknek megbirkózniuk e fontos és igé­nyes feladatokkal. A Bajcsi Állami Gazdaság szarvasmarha-állománya 3150. S hogy milyen nagy szerepet tölt be az ágazatban a tejtermelés, azt az is bizonyítja, hogy az említett állatállományból 1310 a tehén. Még jobban érzékeltet­hető a tejtermelés fontos' sze­repe azzal, hogy az állami gaz­daság 1—1 hektárnyi területé­re 846 liter tej termelése esik. A hozamok évről évre növe­kednek. Az idei év terve tehe­nenként 3656 liter tej eladását irányozta elő, és az igazgató a tervmutató túlteljesítésével számol. Számítása nem alap­talan, hiszen az eltelt 10 hó­nap alatt tehenenként 3301 li­tert tesz ki az államnak el­adott tej mennyisége. Össze­sen 4 075 000 liter tejet értéke­sítettek, ami 238 000 literrel több a tervezettnél és 105 szá­zalékos tervteljesítésnek felel meg. Az eredmények értékét nö­veli az a tény — és ez nagyon fontos —, hogy 1—1 liter tej előállításához 0,30 kilogramm a megengedett szemestakarmány­fogyasztás, és a bajcsi állat- gondozók e fogyasztást 0,25 kilogrammra csökkentették. Mivel évente 550—600 bika­borjút adnak el más mezőgaz­dasági vállalatoknak, üzemek­nek hizlalás! célokra, marha­húseladási kötelezettségük szin­te jelentéktelen. Mégsem be­csülik le az állatgondozók e mutató jelentőségét. A terv ja­nuártól októberig 193,7 tonna marhahús eladását irányozta elő. Ezt a mutatót 113 száza­lékra teljesítették. 571 kilo­gramm hússal többet adtak el, s így már október végéig 93 százalékra teljesítették évi el­adási kötelezettségeiket. Mind­amellett van állomány a túltel­jesítésre is. Sőt! Megteremtet­ték a feltételeit annak is, hogy az új év első hónapjaiban is le­gyen eladnivaló. A sertéstenyésztésben is fon­tos szerepe van a reprodukciós termelésnek. A gondozók a há­romnegyed év végéig a hús­eladásban is mindig a túltelje- sítők közé tartoznak a járás­ban. Októberben valahogy ke­vesebb sertéshús került ki ke­zük alól a felvásárló üzembe, pedig van mit eladni. Ennek tudható be, hogy az év elejétől eladott 1356 tonna sertéshús egy százalékkal marad el a tervezett mennyiségtől. Mint már említette, az állami gaz­daságnak van eladandó sertés­húsa, és az igazgató állítása szerint is reálisak a feltételek a tervezett évi feladatok túl­teljesítésére ebben a mutató­ban is. Jó úton haladnak az állat- gondozók a tervezett feladatok túlteljesítéséhez a malacelvá­lasztásban. Az év 10 hónapjára a terv 16 799 malac elválasztá­sát irányozta elő. Az állatgon­dozók e mutatót 3 százalékkal túlteljesítették: 17 370 malacot választottak el. A Bajcsi Állami Gazdaság állattenyésztői teljes mérték­ben megértették és meg is va­lósítják a párt mezőgazdasági politikáját. A XVI. pártkong­resszus határozatainak, vala­mint a CSKP KB 4. ülése hatá­rozatainak értelmében a terme­lés hatékonyságára, intenzíveb­bé tételére helyezik a fő súlyt. A szemesekkel takarékosan bánva igyekeznek növelni az állattenyésztés hasznosságát. HűLQZSI ERNŐ TÖRŐDÉS, GONDOSKODÁS A mezőgazdasági üzemekben is a lél a számvetés ideje. Ilyenkor mérlegelik azt is, milyen volt évközben a tag­jaikról való szociális gondoskodás színvonala, milyen arányú társadalmi tevékenységet fejtettek ki. Ebből is látszik, hogy amikor a mezőgazdaságról akár általánosságban, akár konkrétan, mondjuk egy közös gaz­daság kapcsán beszélünk, akor a gazdasági eredményeken kívül megvizsgáljuk azt is, hogyan törődik azokkal, akik­kel a termelési célokat valóra váltja. Ha belelapozunk a mezőgazdasági üzemek éves tervei­be, akkor olyan kimutatásokat találunk bennük, amelyek elárulják, mennyi pénzt Irányoztak elő szociális célokra, társadalmi tevékenységre. A közös gazdaságok a hatvanas évek vége óta járulnak hozzá a falvaikban épülő óvodák, bölcsődék, művelődési otthonok, sportpályák létesítéséhez; azóta építenek lakásokat, üzemi konyhákat, szervezik tag­jaik és azok családtagjainak üdültetését, az arra rászoru­lók gyógykezelését, egészítik ki nyugdíjas tagjaik havi járadékát stb. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bi­zottságának kimutatásai szerint például az egységes föld- müvesszövetkezetek háromnegyed részében van üzemi konyha, amelyekben 55 ezren étkeznek naponta. Az is fi­gyelemre méltó, hogy 1975 óta 19üQ-ról 9 ezerre nőtt az efsz-ek által létesített óvodai férőhelyek száma. Hazai és külföldi üdülésen az idén 3U ezer szövetkezeti tag vett részt, 10 ezren részesültek gyógyekezelésben, nyugdíjas tagjaiknak több mint 22 millió koronát fizettek ki nyug­díjkiegészítés címén. Mindebből csupán a szociális juttatásban részesült sze­mélyeknek van haszna? Elsősorban nekik, de mindennek nagy jelentősége van a közös gazdaságok szempontjából is. Érdekük például, hogy minden egyes munkahelyre képzett dolgozót állít­sanak. Viszont főiskolát, szakközépiskolát, szaktanintéze­tet végzett szakembert sok esetben csak ágy sikerül lete­lepíteni s ezzel megtartani, hogy rendelkezésére tudják bocsátani a szövetkezet által épített lakások egyikét. Vagy ne menjünk messzire, vegyük csak a falubeli fiatalasszo­nyok helyzetét, akik azért mennek szívesen akár a ba­romfitelepre, akár a kertészetbe dolgozni, mert van a fa­luban óvoda, ahol munkaidejük alatt vigyáznak gyerme­kükre. Továbbá üzemi konyha, ahol férjükkel együtt ét­kezhetnek, és nem kell csupán ebédfőzés miatt otthon ma­radniuk egész nap. Ugyanakkor vehetjük a nyugdíjasak és a közös gazda­ság viszonyát is, amely azért jó, mert egykori munkaadó­juk a megérdemelt pihenés időszakában is gondol rájuk. Ezért ők cserébe a növénytermesztési csúcsmunkák ide­jén, az állattenyésztés szakaszán a tényleges dolgozók szabadságolása alatt szívesen segítenek, dolgoznak. Végső soron mindez annak eredménye, hogy a közös gazdaságok az évek folyamán, az egyre korszerűsödő el­járásokkal és technikával egyre többet termeltek, és a na­gyobb mennyiségű jobb minőségű termék ellenértékéből egyre többet nyújthatnak ma is tagjaiknak, dolgozóiknak. Szebbé, tartalmasabbá téve ezáltal életüket. KOVÁCS ELVIRA A pelh'rimovi Agrostroj vállalatnál új csarnokot helyeztek próba­üzembe, amelyben három gépsoron a termékek felületi megmun- kálását végzik. A képen: František faroš a nagy munkadarabok megmunkálását végző gépsoron dolgozik (Jaroslav Sýbek felvétele — ČTK) HIÁNYCIKKEK... A hiánycikkek jegyzékéből sikerült néhányat törölni, ugyanakkor azonban a jegyzék — a kisállattenyésztők és a kertészkedők bosszúságára — más közszükségleti cikkekkel bővült. Miért nincs elegendő ásó, ka­sza, kapa, sarló a piacon? Nem beszélve arról, hogy kevés a kistraktor, a gereblye, a vágó­szerszám, a kiskocsi. A fogyatékosságok felszámo­lására törekedve a szövetségi kormány októberi, 185. számú határozatában a központi szer­veket a kisállattenyésztők és -gondozók tevékenységének tá­mogatására szólította fel. Célja, hogy megteremtsék a földek megművelésének és az állatte­nyésztésben szükséges szerszá­mok gyártásának a feltételeit. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, az Álta­lános Gépipari Minisztérium és a kereskedelmi szervek még ebben az évben a helyzet ja­vítására közös programot dol­goznak ki. A CSSZSZK kormányának ez­zel a témakörrel foglalkozó sajtóértekezletén a közelmúlt­ban az illetékes szervek kép­viselői is részt vettek. Hang­súlyozták, hogy a feladat telje­sítése nem egyszerű, mert fő­leg központilag eddig nem ter­vezett termékek gyártásáról van sző, tehát az egyes válla­latok lehetőségeitől függ, mi­lyen mennyiségben és válasz­tékban látják el a piacot. Segítő készségben azonban nines hiány. Ezt bizonyították a sajtóértekezleten elhangzott felszólalások is. Például a brnói Zbrojovka képviselője kijelen­tette, hogy a Brnosmalt a Jö- vő évben negyedmillió sarlót és gjjl az eddiginél lényegesen több vágószerszámot juttat a piacra. Kétségtelen, hogy az Igénye- jgöi két csak fokozatosan lehet ki­elégíteni. E probléma raegoldá- XIj sához a termelőszövetkezetek­nek, a helyi gazdálkodási vál­lalatoknak is aktívan hozzá kellene járulniuk. flk KARDOS MARTA ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom