Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-17 / 298. szám, csütörtök
A párt és a társadalom 1981. XII. 17. Napjaink követelménye: megvalósítani a népgazdaságnak az intenzív fejlődés útjára való át* térését. Ahhoz, hogy ezt a feladatot megfelelően elvégezhessük, tökéletesítenünk kell a műszaki-tudományos és a strukturális politikánkat, a tervezést és az irányítást, emelnünk kell a gazdálkodás színvonalát. Csak ezen az úton érhetjük el a lakosság jólétének állandó és töretlen emelkedését, a Szovjetunió gazdasági és védelmi erejének megerősítését. Csak így lehetséges a gazdaságunkban meglevő nehézségek leküzdése, a pártkongresszuson bírált hiányosságok kiküszöbölése. Ezek: a munka termelékenységének nem elég gyors növekedési üteme, a népgazdaság egyes ágazatainak lemaradása, a beruházások szétfórgá- csolódása, a források nem mindig gazdaságos kihasználása. Oj gazdasági STRATÉGIA Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy éppen most, a nyolcvanas években fektetjük le annak a népgazdasági szerkezetnek az alapját, amellyel hazánk belép a 21. századba, ennek a struktúrának a tudomány és a termelés integrációját, az alkotó gondolat és az alkotó munka megbonthatatlan egységét kell megtestesítenie. A kongresszuson az előttünk álló időszakra kidolgozott gazdasági stratégia egyik lényegi sajátossága: a termelési poten ciál és az összes meglevő erőforrás teljesebb, hatékonyabb, célirányosabb kihasználására való törekvés. Maximális eredmények minimális ráfordítással — ez a lényege a párt által meghirdetett jelszónak: „A gazdaság legyen gazdaságos.“ Minden józanul gondolkodó ember számára érthető, hogy nem oszthatunk szét többet, mint amennyit megtermelünk. A szocializmusban az elosztás alapja a munka. Annak mennyisége és minősége. Álláspontunk egyértelmű: aki jobban akar élni, annak termelékenyebben és jobban kell dolgoznia. Pártunk emberséges céljai és politikája elválaszthatatlanok attól az elszánt harctól, melyet minden olyan tényező ellen folytatunk, ami gátolja a szovjet embereket, hogy nyugodtan és méltó módon élhessenek, eredményesen dolgozhassanak. Leonyid Brezsnyev elvtárs a kongresszuson a következőket mondotta: „Minden szervezési, pénzügyi és . jogi eszközzel arra kell törekednünk, hogy elzárjuk az utat az ingyenélés. a korrupció, a spekuláció és a munkanélküli jövedelemszerzés, a szocialista tulajdont érő minden támadási kísérlet elől.“ Az olvasónak bizonyára ismerősek az új szovjet ötéves terv főbb számadatai. Ezek közül a legfontosabbakat említem: az ötéves terv során 18— 20 százalékos nemzeti jövedelem-emelkedést, 26—28 százalékos ipari- termelés-növekedést, 12—14 százalékos mezőgazdaságiter- melés-növekedést tervezünk. Az egy főre jutó reáljövedelememelkedésnek az előirányzat szerint el kell érnie a 16—18 százalékot. Ismerve a fejlett nyugati országok gazdasági helyzetét — a termelés visszaesését, a megélhetési költségek növekedését, a megállapíthatatlan inflálódást és az egyéb válságjelenségeket, az olvasó érdeme szerint meg tudja ítélni a Szovjetunió Kommunista Pártja által kidolgozott tervet. Semmi sem megy azonban magától. Ahhoz, hogy minden cél megvalósuljon, villamos energiává, fém- mé, géppé, vetőmaggá, lakóházzá változzon, millió és millió ember alkotó munkájára és kezdeményezésére, az irányítás űj, magasabb szintjére van szükség. Ezért elengedhetetlen az SZKP szerepének megnövekedése a gazdasági életben és egyéb szférákban. Lenin szavai szerint minél nagyobb az események lendülete, minél szélesebb a történelmi cselekvések skálája, annál nagyobb azoknak az embereknek a száma, akik ezekben az eseményekben részt vesznek; és megfordítva: minél mélyrehatóbb a változás, melyet véghez akarunk vinni, annál nagyobb szükség van az érdeklődés és a tudatos részvétel felkészítésére, az emberek újabb és újabb millióinak meggyőzésére a változás szükségességéről. A Kommunista Párt, a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság, folyamatosan és elmé- lyülten foglalkozik a gazdasági kérdésekkel, a kellő időben vet fel és oldja meg a gazdasági fejlődés fő problémáit. Példaként hivatkozhatunk a most kidolgozás alatt álló komplex célprogramokra, melyek arra irányulnak, hogy fellendítsék a gazdaság kulcságazatait — az energetikát a kohászatot, a közlekedést, a vegyipart, a tömegfogyasztási cikkek termelését. Ugyanakkor megemlíthet nénk az ország élelmiszerprog- rainját is. E programok megvalósítása gyökeres változásokhoz vezet a legfontosabb termelési területek tevékenységében, s ezáltal' a népgazdaság egészében, mindennek mélyreható politikai következményei lesznek. A XXVI. kongresszus az idő legfontosabb követelményeként említette a népgazdaság valamennyi ágazatának a tudomány és a technika legfejlettebb szintjére történő emelését. Ez a követelmény a népgazdaság dolgozóit a végtermékre orentál- ja, arra, hogy a gazdasági mechanizmus egész működésének értékelése ennek az elvnek az alapján történjen. És még egy nem kevésbé fontos szempont: a kongresszus elsőrendű fontosságú feladatként jelölte meg a termelési potenciál jobb kihasználását. A PÄRT A FEJLETT SZOCIALIZMUSBAN A szovjet társadalom dinamikus, mélyreható változások zajlanak le benne. Visszafordíthatatlanul és egyre nagyobb lendülettel folyik a társadalmi osztályok és rétegek, népek és nemzetiségek egymáshoz közelítésének folyamata, mind tökéletesebbé válik a szocialista életforma modellje, erősödik a szovjet államiság és a szocialista demokrácia. Itt fontos szerepet játszik a párt és a kormány szociális politikája: a gyakorlat megmutatta, hogy csak a lenini párthoz, mint a tudományos szocializmus pártjához mérhető feladat a legbonyolultabb társadalmi problémák megoldása. A párt politikája arra irányul, hogy növekedjék a munkásosztály szerepe a társadalom életében. Ennek a törekvésnek az eredményei önmagukért beszélnek. A hetvenes években nemcsak a munkások száma nőtt —* mintegy 80 milliót tesz ki, ami a foglalkoztatott lakosság kétharmada — nem kevésbé fontos, hogy nőtt a munkásosztály ideológiai-politikai érettsége, képzettségi és műveltségi szintje. Változik a kolhozparasztság arculata is. Az SZKP-nak a mezőgazdasági termelés ipari gla- pokra helyezésére irányuló politikája jelentős változásokat eredményez a paraszti munka jellegében. A mezőgazdasági tevékenység ugyanis egyre inkább az ipari munka egy válfajává lesz. Lényegbevágó szociális következményekkel jár az agráripari integráció, melynek ki- fejlesztése a párt kezdeményezésére indult meg. Az agráripari komplexumok létrehozása elősegíti a két tulajdonforma — az állami és a szövetkezeti — közelítést, ami a kommunista társadalom megvalósításának egyik fontos előfeltétele. NÉPEK, NEMZETISÉGEK Ejtsünk néhány szót a párt nemzetiségi politikájáról. Ennek gyakorlata hozzájárul a népek barátságának erősítéséhez, a szocialista nemzetek közeledéséhez. Az SZKP minden egyes köztársaság anyagi és szellemi potenciáljának fokozására törekszik, és az a célja, hogy mindezt maximálisan kihasználja az egész ország harmonikus fejlődése érdekében. A sok nemzetiségű állam dinamikus fejlődése természetesen új problémákat vet fel. Ezeket valamennyi nép egyenlősége, barátsága, önzetlen együttműködése és kölcsönös segítsége jegyében oldjuk meg. A párt határozottan fellép minden olyan tényező ellen, amely megronthatja a szovjet népek baráti szövetségét. Küzd a nemzeti sajátosságok és a kultúra, a nyelv, a mindennapi élet területén jelentkező sajátos igények nem megfelelő értékelése ellen. És most néhány mondatban szóljunk a társadalom politikai rendszerének tökéletesítése során felmerülő problémákról. A párt mindenekelőtt a népképviselők tanácsi munkájának aktívabbá és tökéletesebbé tétele terén fejt ki erőfeszítéseket. A tanácsok több mint 50 ezer választott szervet, kétmilliónál több küldöttet, többször tízmillió aktivistát jelentenek. A küldöttek közül csaknem egymillió a párttag. A párt rajtuk keresztül is megvalósítja az államhatalom ezen képviseleti szerveinek irányítását. A párt tevékenységi körébe tartozik az ország szellemi po tencláljának növelése, a szocialista kultúra és művészet fejlődésének elősegítése. A pártnak nem közömbös, hogyan alakul az írók és művészek, a színház és a film dolgozóinak a sorsa. Természetesen nem írja elő a művészeknek, mit és hogyan alkossanak. Ez a párt vezető szerepének primitív és vulgáris értelmezése volna. A dolog lényege más: a fontos az, hogy az alkotásban mennyire hűen és pontosan tükröződik a nép élete, milyen eszméket vall és hirdet a művész. A párt gondoskodása a művészek aktív politikai állás- foglalásáról, ideológiai felkészültségükről . jelenti az új könyvekről, festményekről, zenéről, színdarabokról, filmekről való gondoskodást is, mivel mindezek a társadalom kulturális életét gazdagítják. KONSZTANTYIN CSERNYENKO, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagja, a KB titkára Szocialista értékrendünk alkalmazásáról A szocialista országok újságíróinak tudományos értjkezletén Életmódunk alakulásának, formálódásának problémáiról volt szó azon a tudományos tanácskozáson, melyet nemrégiben rendezett meg a Csehszlovák Újságírók Szövetsége. Miroslava Šolcová elvtársnő, a CSKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézetének igazgatója tar- totta a bevezető előadást, melynek nyomán megkezdték kétnapos tanácskozásukat a szocialista országok sajtóját képviselő újságírók. A problémák megvitatásakor legfontosabbnak a szocialista értékrend alkalmazásának kérdése bizonyult. • t • Természetes, hogy az előadó is megállapította: a szocialista társadalomban az ember értékét munkája határozza meg. A munkahelyi eredmények, sikerek és bukások végső soron kihatnak egész életvitelünkre. A szocialista életmódot társadalmilag, történelmileg meghatározott feltételek között élő emberek termelik meg. A marxista életmódfelfogás a közösségi, a szocialista embert személyisége sajátosságainak legszélesebb körű kibontakoztatásával képzeli el, és a munka értékén alapuló erkölcs mércéjével méri. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta az előadó, hogy az ideológiai-politikai érettség, a tudat fejlettségének foka, az ember öntudata, perdöntő tényezője a munka jövőjének és a szocialista életmód alakulásának is. A vitában így került középpontba a szocialista értékrend alkalmazásának kérdése, mely- lyel kapcsolatosan Vlagyimir Archipenko, szovjet újságíró, a Liszt Kommunyiszty szerkesztője megjegyezte: a közösségi ember kifejezést nem szabad könnyelműen használni, csak pontosan, hiszen az akármilyen közösségbe, konformista módon beilleszkedőket nem illeti meg ez a minősítés. Tapasztalataira hivatkozva jelezte, hogy most, korunkban éljük a szocialista értékrend megteremtésének és általánossá válásának kezdetét. Megemlítette, hogy a Bakuba látogató kapitalista lapok újságírói csodálkoznak, amikor az egyik vállalat irodaházának negytermében nem a vezérigazgató fényképét látták a falon, hanem a termelésben élenjáró munkásokét, mert ugyebár a kapitalista értékrend szerint ez furcsa tény. Willfried Höffler, a Német Demokratikus Köztársaság erfurti rádiójának szerkesztője elmondta, hogy miként próbálkoznak a határmenti, nyugatnémet tévé és rádióállomások a számunkra idegen életforma propagálásával. Közben persze gyakran lőnek öngólt is. Ugyanis, a munkanélkülieknek sugárzott műsorok, a ház- és lakás f o gila 1 ásó kŕ 61 k öev e t í te tt riportok — melyekről más szóMA JÓL, HOLNAP JOBB/! A kommunisták tökéletesítik az irányító és szervező munkát' v Nem egy ízben részesült elismerésben a Munkaérdemr renddel kitüntetett Nagylúcsi (Lúč na Ostrove) Efsz, de a földművesszövetkezet kommunistái tudják jól: ami ma elég, holnap már kevés lesz. A CSKP KB negyedik plénumülé- síét követően ezért tartottak megbeszélést, egymás után itoét- szer is, a legfontosabb tennivalók meghatározása céljából. Ktilcsár Károly elvtárs, a pártbizottság elnöke a megbeszélések lényeges dönttéBeíröí így tájékoztatott: — Mivel eltökélt szándékunk a pártirányítás következetes érvényesítése, a holnapi sikereik megalapozása, óvakodni fogunk általános miegál lapí tá- sokat összegező határozatok elfogadásától, viszont a feladatok kijelölése és vele párhuzamosan a párteHenőrzés mindig konkrét lesz. Napirendre is tűzték a pártcsoportok munkaértekeajetein a következő, távlati feladatokat: az önellátás javítása, a szomes termények hozamának növelése, noha gabonafélékből országos viszonylatban is jónak minősíthető, hektáronként 6,4 tonnán felüli termést takarítottak be az idén. — És nemcsak úgy, általánosságban, határoztuk meg a teendőiket — mondta a pártelnök —, hanem konkrétan. Például, a belső tartalékok intenzív hasznosításával kapcsolatosan úgy döntöttek, hogy a következő éviek során, hatékonyabb meliorációval évente 2 hektár szántóval fogják növelni a termőterületet. A cukorrépa hozamát jobb fajta- megválasztással, a kemdzálás szakszerűbb alkalmazásával fogják növelni. A tehenészetben pedig biztosítani fogják az egyedenkénti 4500 literes fejési átlagot. — Ugyanakkor szabályként fogadtuk el — tájékoztatott a pártelnök —, hogy minden hónapban ismételten foglalkozni fogunk a gazdaságosság, a politikai, irányító és szervező munka Javítását szolgáló kérdéseitekéi, problémákkal. Elégedetten szólt azokról a döntésekről is, melyeik célja: tartalmasabban, jobban előké- sziten! a taggyűléseket, hatékonyabbá tenni az ellenőrzést, fokozni a társadalmi és tömegszervezetekben működő kommunisták tevékenységének hatását. Elmondta, hogy az idén 35 párttag és több tagjelölt hallgatója a pártoklatás tanfolyamának. Rajtuk kívül azokat a fiatalokat is rendszeres párt- oktatásban részesítik, akiket a jövőben számítanak tagjelöltként felvenni. — A pártbizottság pedig ügy döntött — magyarázta —, hogy kc'vetikezetesehiben, az eddig szokottnál nagyobb figyelemmel elemzi majd a tagsági gyűléseken, a párt cső portok megbeszélésein elhangzott észrevételeket. Minden esetben a jövő szempontjai szerint. Megemlítette, hogy rendkívül fontosnak tartják a párttagok és pártonkívüliek együttműködésének, egységének megerősítését, mert erre alapozva kívánják tökéletesíteni az irányító és szervező munkát. KRASCSENICS GÉZA cialista országokban keveset tudnak — ékesen bizonyítják: a szocialista életmód minőségileg is különb, mert a dolgozók létbiztonsága nem kérdéses. Megállapította: az életmódban válik gyakorlattá a világnézet, lesz hétköznapi valósággá az elmélet, ha életünkben következetesen érvényesül a szocialista értékrend, a hétköznapok, a munkanapok emberileg tartalmasak, gondolatilag nyitottak, céljaikban reálisak. Antonín Hladký elvtárs, a Károly Egyetem tanára felszólalásában arra hivatkozva, hogy gyakori tapasztalat, miszerint más ami a szocializmusról a dolgozók tudatába került, és esetenként más a valóság, hangsúlyozta: meg kell mondanunk a dolgozóknak, nyíltan és becsületesen, mit sikerült megvalósítanunk, mit nem, mennyire idegen a szocialista értékrendtől az önzés, a karrierizmus, a protekciózás és a hasonló jelenségek. Ezzel fordulatot vett a vita iránya az ifjúság nevelésének problémája felé. Dr. Kriszta Ivanová, a bolgár rádió munkatársa megpróbált választ adni arra, vajon társadalmunk tükrének teklnthető-e a mai fiatalság, s ha igen hízelgő-e q kép vagy visszatetsző. Beszámolt rádiójuk ifjúsági műsoráról, úgy érzékeltette: a mai tizen- és huszonévesek sem rosszabbak apáik nemzedékénél, csak mások. Sok tekintetben ennek örülnünk kell, mert a jelen összetettségét, ellentmondásos helyzetét könnyebben felismerik a fiatalok, akik nagy mérté'toben már mentesek a régi, elavult gondolkodás- módtól és a kellő tudatformát lás nyomán holnap, az ezredé forduló táján elsősorban ők lesznek a szocialista értékrend érvényesítői. Sok szó esett a formalizmus^ ról. Arról, hogy általános lista, mindenható recept nincs a szo^ cialista értékrend alkalmazásán ra. Csak az életprogramot szó- cialista módon megvalósító eszközök, eljárások egysége, dialektikus egybefoglalása lehet hatékony *s mindig az adott társadalmi, gazdasági, történeti sajátságok közepette érvényesülhet a szocialista értékrend. A vitázók egyetértettek: a belső indíték nem is annyira a „fel kell kelteni az igényt!“ típusú szándék dolga, s az érvényesítésben csak részben van szerepe a szabad idő és jó felhasználásának, annál nagyobb a munka jelentősége. Az érvényesülés elsődleges tere a munka. Döntő a munkahelyek technikai és gazdasági színvonala, a munkahelyeken megvalósuló demokratizmus, a munka alkotó jellegének erősödése. Sokkalta fontosabb egy üzemben például az újító moz* galom fellendülése, mint a —> nem is mindig használt —« színházbérietek számának növekedése. Sokkal lényegesebb a műhelyekben a feladatok és jutalmak demokratikus elosztásának gyakorlata, mint akármilyen magvas hozzászólás elmondása alkalmi, ünnepi, vagyis nem döntés céljából összehívott gyűléseken. Sokkal értékesebb a környezetrendezéskor, faluszépítéskor elvégzett társadalmi munka, mint a fiataloknak címzett szépen elmondott szólam. Tóny és való — á-ilapítotték meg a vitázók — a szocialista értékrend megteremtésének, általánossá válásának kezdetét éljük. Ezért veszedelmes minden hamis, osztályidegen, tartalmatlan értékinformáció és önámítás. A munka, a közösségi ember szocialista módon végzett munkája alakítja, formálja az életet. Vagyis: magunk, magunkat. Mások szemével nézni önmagunkat nem vagyunk képesek. Ez a íbj.áeskozás a tükörbe való pillantás volt és a pillantás nyomán látott kép megmutatta: sok még a dolgunk, hiszen igazítani, módosítani való akad még bőven. Mit és hogyan? Tudjuk ezt is, hiszen vezérfonal cselekvésünkhöz a marxi—lenini tani- tás I1AJDÜ ANDRÄS
