Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-07 / 264. szám, szombat
Az SZLKP KB ülésének vitája FRANTIŠEK PITRA ELVTÁRSNAK, A CSKP KB TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA Tisztelt elvtársakl Röviddel a pártkongresszust követően és lényegében két évvel a központi bizottság 1979-es évi 13. ülése után a központi bizottság napirendjére tűztük a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar fejlesztésének kérdését. Azt bizonyítja ez, hogy pártunk nagy gondot fordít a lakosság élelmezésére. Úgy vélem, hogy a mezőgazdaság és a küzélelmezés fejlesztésének kérdéseit nem boncoltuk minden esetben a belső és külső gazdasági feltételek olyan széles összefüggéseiben — beleértve a nemzetközi politikai összefüggéseket is — mint a 4. ülésen. Ezekre az összefüggésekre reagált az elnökség jelentése A mezőgazdaság és az élelmezés időszerű feladatairól, miközben az elnökség határozata alapján a tanácskozást két fontos témakörrel kibővítették: felszólalásában Strougal elvtárs Népgazdaságunk néhány problémájáról és feladatáról, Biíak elvtárs pedig Szocialista társadalmunk további fejlesztéséről és a jelenlegi nemzetközi helyzetről szólt. Éppen az összefüggések ilyen széles keretében — amint azt XVI. pártkongresszusunk is megfogalmazta — a mezőgazdaság feladatai sokkal élesebb és igényesebb megvilágításba kerültek, mint bármikor azelőtt. A feladatok ilyen széles körű értelmezése adott a 4. ülés zárószakaszának és határozatának olyan jelentőséget, amely messzemenően nemcsak a mezőgazdaságra vonatkozik. Ez a tanácskozás tartalmából, Husák elvtárs zárszavából és a jóváhagyott határozatból is adódik, amely lényegében az egész párt, az egész társadalom figyelmét a társadalmi és gazdasági élet minden területén a kongresz- szusi irányvonal teljesítésére összpontosítja. A mezőgazdaságra vonatkozóan a kongresszusi tanácskozásból kitűnik az a határozott követelmény, hogy az élelmiszertermelésben nem támaszkodhatunk a behozatal növelésére, hanem saját termelésünk erőteljes, döntő mértékű fejlesztésére. A központi bizottság tehát a mezőgazdaság kérdéseinek ilyen széles összefüggésekben való megvitatásával és a jóváhagyott határozattal reagált arra a helyzetre, amely a jelenlegi időszakban, a kongresszusi határozatok valóra váltása során alakul ki. Az idei tervfeladatok teljesítése során azonban van elegendő tennivalónk. Amint azt az SZLKP KB mai ülése is hangsúlyozta, nem propaganda jelszóval, hanem konkrét tettekkel kell helytállnunk. Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy korlátozott mennyiségű tüzelőanyag- energetikai forrás — főleg kőolaj — áll rendelkezésünkre. Fizetési mérlegünket illetően pedig az a helyzet, hogy alapvető intézkedéseket kell tennünk a helyzet jobbra fordítására. Figyelmünket arra kell összpontosítanunk, hogy az ipari, építőipari és mezőgazdasági termelésben pótoljuk a lemaradást. A növénytermesztésben — főleg a gabona- és cukorrépatermesztésben — nagy eltérés van a terv és a terméseredmények között. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy a XVI. kongresszus irányvonalát rosszabbodó nemzetközi feltételek között hajtjuk végre. A CSKP KB 4. ülése azért jelentős esemény, mert e tanácskozás — amellett, hogy értékelte az említett jelenségeket és a XVI. kongresszus határozatai alapján levonta a megfelelő következtetéseket — kijelölte azokat a feltételeket, amelyek között tovább folytatjuk az elkövetkező években a mezőgazdaság fejlesztését, és jóváhagyta a mezőgazdaság tervszerű irányításának tökéletesített rendszerét. Az elnökség beszámolója egyebek között megállapította, hogy az élelmiszer a világpolitika egyre fontosabb gazdasági és politikai eszközévé válik és hogy az imperializmus az élelmiszert — helyzetével visszaélve — politikai zsarolásra használja fel. Ez realitás, amely az imperializmus agresszív voltából következik. Nem titok, hogy miközben nálunk csaknem 1 millió 600 ezer tonnával termett kevesebb a tervezettnél, és szovjet elvtársainknál a kedvezőtlen időjárás miatt már évek óta problémát okoz a tervezett hozamok elérése, addig az Amerikai Egyesült Államokban — rendkívül kedvező természeti és időjárási viszonyok között — rekordtermést érnek el. Egyáltalán nem tekinthető abnormálisnak. hogy a burzsoá propaganda ezt megfelelően igyekszik kamatoztatni. Igen, az Egyesült Államok egyelőre a világ legnagyobb mezőgazdaságitermék exportőre. Mi azonban tudjuk, hogy ennek megvannak az objektív okai. l-,z nem a társadalmi rendszer előnyeivel függ össze, hanem a rendkívül kedvező éghajlati viszonyokkal és más kedvező természeti körülményekkel, amelyek között az Egyesült Államokban a gabonát termelik. Nem árt emlékeztetni arra, hogy amíg az Egyesült Államok egész területe a 48. északi szélességi fok alatt fekszik (Alaszka kivételével], addig a Szovjetunió mezőgazdaságilag hasznosítható területének több mint 90 százaléka ettől északra helyezkedik el. Az Egyesült Államokban a mezőgazdaságilag művelt terület 70 százaléka olyan térségekben található, amelyekben a vegetációs időszak, tehát a fagymentes napok száma legkevesebb 170. Ezzel szemben a Szovjetunióban a mezőgazdasági területnek csak 15 százaléka található ilyen övezetben. Az Egyesült Államokban a szántóföld 60 százalékára minimum 700 milliméter csapadék hull évente. A Szovjetunióban található szántóföldnek csak 1 százalékáról mondható el ugyanez. Jól tudjuk, hogy ezeket az objektív tényezőket az amerikai imperializmus propagandája szégyentelenül kihasználja és elferdíti. Ezt számtalan adattal tudjuk bizonyítani. Tudjuk például, hogy az Egyesült Államok negyven éven keresztül a mezőgazdasági termelés korlátozására ösztönzött. Á hatvanas években több milliárd dollárt fizetett ki az állam minden esztendőben azért, hogy a farmerek parlagon hagyjanak 25 millió hektárnyi kiváló minőségű szántóföldet. A hetvenes évek elején az amerikai törvényhozás jóváhagyta azt az ismert protekcionista törvényt, amelynek értelmében növelni kell a mező- gazdasági termelést. Tették ezt azzal a céllal, hogy az USA mezőgazdasága a külpolitika fontos gazdasági-politikai tényezőjévé válhassék. Az amerikai élelmiszerpolitika a legkülönbözőbb dagályos elnevezésekbe burkolta a lényeget. 1954-ben például meghirdették az „élelmiszert a békéért“ programot. Kiderült azonban, hogy az amerikai kormány nem humánus célokat követ, hanem a fejlődő országokat kívánja saját oldalára állítani, és az élelmiszerprogrammal az akkori koreai, vietnami, chiliéi stb. reakciós rezsimeket támogatta. Az élelmiszerekkel való zsarolás számtalan példáját tudnánk felsorolni. A hetvenes évek elején üj dotrínát dolgoztak ki az élelmiszerpolitikában. E stratégia egyik megfogalmazója kijelentette, hogy krónikus élelmiszer- hiány idején Amerikának kell döntenie arról, hogy ki milyen élelmiszert kap, és hogy milyen feltételek mellett kerül sor az élelmiszerszállításokra. Ez nyílt és egyértelmű visszatérést jelent a hidegháborúhoz. E politika megfogalmazói úgy gondolják, hogy az élelmiszerekkel való visszaéléssel megfordíthatják a fejlődés irányát. Hogy mennyire illuzórikusak ezek az elképzelések, azt jól megmutatta a Szovjetunió ellen irányuló gabonaembargó sorsa is a közelmúltban. Ma már senki sem kételkedik abban, hogy azok a törekvések, amelyeknek célja a Szovjetunió és a többi szocialista ország az Egyesült Államoktól való függő viszonyba kerüljön eleve kudarcra vannak ítélve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek és nem lesznek gondjaink. Ellenkezőleg, a jövőben még nagyobb gondot keli fordítani arra, hogy az állattenyésztési és egyéb mezőgazdasági termékek fogyasztásában ne függjünk az Egyesült Államoktól vásárolt takarmánygabonától. Ehelyett a hazai termelésre kell építenünk, hogy korlátozzuk a függőséget. Nagyra értékeljük, hogy a 6. ötéves tervidőszakban Szlovákia mezőgazdasága a cseh országrészek mezőgazdaságánál gyorsabban fejlesztette a termelést, —- egyebek között — ez az olajnövényekre, a hüvelyesekre és részben a gabonára vonatkozik. A nyugat-szlovákiai kerületben olyan hozamokat érnek el gabonából, amelyeket bátran összehasonlíthatjuk a jobb körülmények között gazdálkodó országok eredményeivel. Természetesen tudjuk, hogy mit éreznek a szlovákiai mezőgazdasági dolgozók a szlovákiai gabonatermesztők, akik annak ellenére, hogy az idén is becsületesen helytálltak, az időjárási viszontagságok következtében kevesebbet takarítottak be a tervezettnél. De ebből is le kell vonnunk a tanulságot, a tekintetben, hogy a mezőgazdasági termelés tervezése során nem számolhatunk optimális időjárással. Az SZLKP KB Elnökségének beszámolója konkrét tényekkel dokumentálta, hogy milyen intézkedéseket hajtottak végre a Szlovák Szocialista Köztársaságban az idei kedvezőtlen időjárás következményeinek minimalizálására. A tények mögött az emberek hatalmas, áldozatkész és becsületes munkája rejlik. amely megérdemli, hogy naevra értékeljük. Szlovákiában a CSKP KB 13. ülése után az állattenyésztés egészében véve megnyugtatóan fejlődött. Bizonyos mértékben kedvező eredmények születtek a termelőképesség fejlesztésében, főleg a tejhozam növelésében. A tejhozam — 1978-hoz viszonyítva — tehenenként 220 literrel növekedett. Az idén eredményesebben teljesítik az állattenyésztési termékek felvásárlási tervét. Mindezért köszönet jár azoknak, akik jó munkát végeztek. Nekünk, kommunistáknak most a holnapi teendőkre is rá kell irányítani a figyelmet, szemügyre kell vennünk későbbi feladatainkat, meg kell határoznunk, hogy miként küszöböljük ki a feladatok sikeres teljesítését gátló tényezőket. Főleg azonban fel kell ismernünk a tartalékokat, látnunk kell a gyenge pontokat, meg kell ismernünk ezek előfordulásának okait és a problémák megoldásának módját. Ezekből a szempontokból kiindulva megállapíthatjuk, hogy az önök mai tanácskozása — nagyon helyesen — éppen azokra a kérdésekre összpontosítja a figyelmet, amelyek megoldásával gyorsabbá és dinamikusabbá tesszük a Szlovák Szocialista Köztársaság mező- gazdaságának fejlődését. A vitában rámutattak arra, hogy elsősorban a mezőgazdaság fő termelőeszközének — a termőföldnek — tökéletesebb hasznosítására törekszünk. A legutóbbi tíz év alatt a köztársaságban 240 ezer hektár mezőgazdasági területet — és ezen belül Szlovákiában 150 ezer hektárt — vettek igénybe más célokra. Tudjuk, hogy ez számos objektív tényezővel függ össze. Csak a beruházásokra 65 ezer hektár mezőgazdasági területet vettek igénybe. Ez a terület elveszett a mezőgazdaság számára. A mezőgazdasági terület igénybe vétele nagyon rugalmasan alkalmazható normák szerint történik. A jövőben nem tűrhetjük, hogy bárki is meggondolatlan döntéseket hozhasson a termőfölddel való gazdálkodásban. E követelményt mind a CSKP KB ülésén, mind az SZLKP KB mai tanácskozásán újból hangsúlyozták. E kérdésről nemcsak beszélni kell, hanem konkrét lépéseket is kell tenni a helyzet jobbra fordítására. A vétkeseket nemcsak anyagilag kell felelősségre vonni, hanem elmarasztalásukra káderintézkedéseket is kell foganatosítani. A jövőben a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére összpontosítunk. Ha jelentős eredményeket akarunk elérni e téren, sokkal intenzívebbé kell tennünk a takarmánytermesztést, főleg a rétek és legelők hasznosítását. Reméljük, hogy a közép-szlovákiai kerületben dolgozó elvtársak képesek lesznek a hatalmas tartalékok teljes aktivizálására. E kerületben a mezőgazda- sági föld csaknem 58 százaléka rét és legelő, és e részarány a köztársaság kerületei között a legmagasabb. Az SZLKP KB Elnökségének beszámolója hangsúlyozta, hogy nagy figyelmet érdemel a kelet-szlovákiai síkság mezőgazdasága fejlesztésével ösz- szefiiggő problémák megoldása. A területen a lehető legrövidebb időn belül intenzívvé kell tenni a termelést. Tudjuk, hogy a megoldásra tett javaslatok, mivel igényes és az egész társadalmat érintő feladatokról van sző, nem oldható meg csak a keletszlovákiai kerület erőforrásaival. Nemcsak Szlovákia ügyéről van itt szó, hanem az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaságot érintő feladatról. Arra ösztönözzük ezért az állami gazdasági szerveket, hogy a problémakörrel, a térség földjének hasznosításával az eddiginél mélyrehatóbban foglalkozzanak. Már többször beszéltünk arról, hogy az állattenyésztés szerkezetét alá kell rendelni az önellátás mértéke növelése és az ésszerűbb takarmányfelhasználás követelményének, ezért a továbbiakban is kiemelten szorgalmaznunk kell a szarvasmarha-tenyésztés kiemelt fejlesztését. Szlovákia mezőgazdasági dolgozói az állományfejlesztésben már értek el részeredményeket. Másrészt azonban már hosszabb ideje stagnál a tehénállomány. Már a CSKP KB 13. ülése is erőteljesen hangsúlyozta a szarvasmarha-tenyésztés — főleg a kelet-szlovákiai szarvasmarha-tenyész- tés — problémáinak megoldását. Tudjuk, hogy az állomány számbeli gyarapítása és ugyanakkor minőségi fejlesztése (különösen Kelet-Szlovákiá- ban) komplex problémamegközelítést igényel, és a cseh kerületek segítség- nyújtását is szükségessé teszi. Ugyanakkor jó eredményeket kell elérnünk az állomány reprodukciójában is. Nem térhetünk napirendre afölött, hogy a kiselejtezett tehenek átlagos életkora mindössze 5 év. Az ilyen megoldás sem a vállalatok gazdálkodásának, sem a népgazdaságnak nem kedvez. A helyzet javítása érdekében meg kell szüntetni az extenzív üszőnevelést, és az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani n feiőstehén-áltomány- ra. A legfontosabb feladat a szemestakarmány-mérlegben mutatkozó hiány ellensúlyozása. Nyilvánvaló, hogy itt semmi esetre sem lehet szó a kérdések egyetlen központból való megoldásáról, vagy arról, hogy mindkét köztársaságban, az összes kerületben és járásban egységesen oldják meg a problémákat. És ugyanígy nem lehet szó arról sem, hogy a központi takarmányalapokból majd utólagos takarmánykiutalásra kerülhet sor. Mindenáron le kell küzdeni azt a veszélyes szemléletet, amelynek az a lényege, hogy egyesek úgy gondolják, majd csak kiutalnak takarmányt, hiszen a túlméretezett sertésállományt nem hagyhatjuk pusztulni. Az irányító szervek már hallatták véleményüket, hogy mi a teendő e téren a tervezésben és hogy miként kell szabályozni a sertés- és baromfiállományt. A takarmánygazdálkodás tökéletesítése elsősorban a mezőgazdasági vállalatokban, az egyes istállókban és munkahelyeken valósul meg; itt kell mindenekelőtt harcolni az állattenyésztési termékek mennyiségének növeléséért. E küzdelemben a szövetkezeti földműveseken és az állami gazdaságok dolgozóin kívül fontos feladatok várnak az állategészségügyi szolgálat dolgozóira, a törzstenyésztőkre, a takarmányipari és húsipar dolgozókra, illetve a többi érdekelt szervezet dolgozóira is. Tudjuk, hogy rendkívül igényes feladatról, népszerűtlen intézkedésről van szó, hiszen mindez a mezőgazdasági vállalatok bevételére is hatással lesz. Olyan feladat ez azonban, amelyet minden áron végre kell hajtani. A megoldás során maximálisan igénybe kell venni a kollektív bölcsességet. A CSKP KB 4. ülésének határozatából és az SZLKP KB jelenlegi ülésén elmondottakból nyilvánvaló, hogy nagy terjedelmű, politikai és gazdasági szempontból igényes munkát kell végrehajtanunk. Az eredmény alapfeltétele: a párt egysége és akcióképessége, a párt dolgozók körében végzett mindennapi munkájának minősége. Nem minden feladatot sikerül a tervnek megfelelően megvalósítanunk. A gazdaságosságért, minőségért folytatott konkrét munka során törvényszerűen felmerülnek a problémák is, és megoldásuk elől a kommunistáknak nem szabad kitérniük. Ellenkezőleg, arra kell törekedniük, hogy a szó szoros értelmében konfliktus támadjon a színvonalas és felelősségteljes munka és a nemtörődöm, a selejtes munka között. Éppen elegendő nálunk a bírálni való. Nekünk, kommunistáknak azonban kölcsönösen tanítanunk kell egymást a bírálat fontosságára, hiszen alapszabályzatunk is előírja, hogy jogunk és kötelességünk élni e fegyverrel. A nyilvánosságban megnyilvánuló kritikát ezért úgy értelmezzük, hogy a nép érdeklődik mindaz iránt, ami körülöttünk történik. Azt bizonyítja ez, hogy az emberek nem közömbösek és hogy érdeklődést mutatnak a további fejlődés iránt. Ezért a jószándékú bírálatot helyesen hasznosítani kell az emberek aktivizálására, a fogyatékosságok kiküszöböléséhez való hozzájárulás érdekében. Sohasem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy túl sok a bírálat, és hogy ez teljesen haszontalan és fölösleges. Nyilvánvaló azonban, hogy a jószándékú kritika és az egészségtelen, minden áron való bírálat között különbséget kell tenni. Nem mondhatjuk el, hogy nálunk nincsenek olyanok, akik minden áron csak bírálják az országban történteket. Olyan bíráló szemléletre gondolok itt, amelynek megtestesítői lényegében nem akarják látni az eredményeket és sikereket. Olyanokra gondolok itt, akik semmibe veszik a dolgozó milliók áldozatkészségét, akik nyugtalanságot akarnak kelteni a lakosság körében, és különböző „szava- toltan hiteles“ híreket terjesztenek például az árak felemeléséről. Az ilyen „bírálatot“ el kell ítélnünk, mert általa semmi sem oldható meg, hiszen az ilyen szemlélet elkedvetlenít, vereséghangulatot eredményez. Komoly küzdelmet akarunk indítani az ilyen fogyatékosságok ellen. Ha e feladatot komolyan vesszük, konkrétan kell róluk szólni, konkrétan kell elemezni a kiváltó okokat, és konkrétan kell beszélni a felelősségről, nagy súlyt helyezve a helyzet jobbra fordítása érdekében foganatosított lépésekre. A problémák megoldásának, a CSKP XVI. kongresszusa határozatai teljesítésének fő tényezői az emberek. Ez a mezőgazdaságra, az iparra, építőiparra és más ágazatokra egyaránt £98x. vonatkozik. Az emberek aktív hozzájárulása nélkül nem lennénk képesek azoknak a hatalmas tartalékoknak a feltárására, amelyekről a vitában sző esett. Az emberek nélkül nem hajthatjuk végre a tudományos-műszaki fejlesztést, nem léphetünk előre. ÜISZO XI. 7.
