Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-02 / 259. szám, hétfő
Vita a CSKP Központi Bizottságának 4. ülésén faüasfii 1981 XI. 2. hogy az idén jelentősen több járulékos beruházást adnak át. Folytatni kell ezt az irányzatot, mivel ez elősegíti, hogy kiküszöböljük a komplex lakásépítés nagy hiányosságát. Mint ismeretes, az idén a lakásépítés tervét nem teljesítjük. Jövőre is kevesebb lakást építünk, mint az ötéves feladat egyötöde. A probléma nemcsak az építőiparban rejlik, hanem abban is. hogy nem tudjuk megteremteni a szükséges hőforrásokat. Előnyben kell részesíteni a fő településeket — az észak-csehországi kerületet, Prágát és Bratislavát —, valamint azokat a helyeket, ahol a már létező és az líjonan felépített termelési alapok új munkaerőket igényelnek. A CSKP KR Elnökségének beszámolója, amelyet Pitra elvtárs terjesztett elő. értékelte a mezőgazdaság és az élelmezésügy mai helyzetét. A tervezésben, a pénzügyi kérdésekben és a gazdasági eszközökben, valamint a mező- gazdaság irányításában végrehajtott módosítások többek között elősegítik azoknak a strukturális változásoknak a megvalósítását, amelyek a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére és az Tinnak megfelelő takarmányalap megerősítésére irányulnak. A tervezési gyakorlat megváltoztatásával — gondolok itt arra, hogy a mezőgazdasági üzemek nagyobb hatást gyakorolnak a terv - kidolgozására —, valamint a vállalatok és az egyének anyagi érdekeltségének módosításával együtt, meg akarjuk teremteni a feltételeket a munkakollektívák nagyobb teljesítményeihez, a jobb gazdálkodáshoz és a nagyobb kezdeményezéshez. A mostani mezőgazdasági évben, amint azt a beszámoló is megállapította — a növénytermesztésben nem érjük el a tervezett eredményeket. Ez vonatkozik a gabonafélékre, a cukorrépára, a tömegtakarmányokra, a zöldségre és a gyümölcsre is. A gabonafélék idei termése 1,6 millió tonnával alacsonyabb a tervezettnél. Pedig az 1982. évi tervjavaslat nem oldotta meg további 260 000 tonna szükséglet kielégítését. Közismert tény, hogy a 6. ötéves tervidőszakban évente átlag 1 577 000 tonna gabonafélét hoztunk be az állat- tenyésztés szükségleteinek biztosítására. Öt év alatt ez 4,4 millió tonnával több volt, mint amennyit terveztünk. 1979—1980-ban a hús mintegy egynegyedét a behozott takarmányokból állítottuk elő. Ebből csaknem 10 százalék marhahús, 35 százalék sertéshús és ugyanennyi baromfihús volt. Természetesen a behozott takarmányokon alapuló állattenyésztési termelés társadalmi költségei sokkal magasabbak, mint a hazai takarmányokon alapuló termelésé. Tíz év alatt a behozott takarmányok ára lényegesen emelkedett, a gabonaféléké, a szemcsézett takarmányoké és a csontliszté is. Már hangsúlyoztuk, hogy a jóváhagyott intézkedésekkel növelni akarjuk a mezőgazdaság hatékonyságát és elő akarjuk segíteni az állattenyésztésben olyan strukturális változások végrehajtását, amelyek hazánk termelési feltételei szempontjából optimálisak lennének, összhangban állnának a racionális táplálkozás követelményeivel is. Az állattenyésztési termelés fejlődésének az 5. és 6. ötéves tervidőszakban tapasztalt irányzatát nem folytathatjuk. Évről évre nőtt ugyanis a sertés- és baromfitenyésztés, ami több szemes takarmányt igényel. A vágómarhatermelés, a borjúkat is beleértve, a 6. ötéves tervidőszakban az 5. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva csak 6,1 százalékkal, a tejtermelés nem egész 6,4 százalékkal, a sertéshústermelés pedig több mint 18 százalékkal, a baromfihúsé csaknem 29 százalékkal nőtt. Helyes tehát a Központi Bizottság elnöksége beszámolójának az a következtetése, hogy a gabonafélék és a jó minőségű tömegtakarmányok termelésének növelésével együtt a sertés- és baromfitenyésztés növelését a szemes takarmányok reális forrásától kell függővé tennünk, előnyben kell részesíteni a szarvasmarhatenyésztést, ezen a téren vannak a legnagyobb tartalékaink és ítt van a legnagyobb természetes takarmányalapunk. Ez jelenti mezőgazdaságunk fejlődésének stratégiai irányvonalát, amely hosszú távon érvényes. Megvalósítása érdekében, gazdasági, műszaki, szervezési és politikai intézkedéseket kell hozni, s ezeket következetesen meg is kell valósítani. jelenleg azonban az «p)őtt a komoly feladat előtt állunk, hogy a gabonafélék termelésében bekövetkezett nagy kiesés ellenére meg kell oldanunk az állattenyésztési termelés helyzetét és a lakosságot el kell látnunk hússal és hústermékekkel. A külgazdasági kapcsolatok helyzete nem teszi lehetővé, hogy megfelelő mennyiségben hozzuk be a szükséges szemes takarmányokat. Kz lényege-sn növelné külföldi eladósodásunkat Figyelembe véve az összefüggéseket, úgy döntöttünk, hogy a tervezett behozatal keretében az. irányvonalakban előirányzott mennyiségnél 500 ezer tonnával több szemes takarmányt hozunk be. Hogy mit kell tennünk, azt világosan megmondta a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója. Elsősorban mozgósítanunk kell az összes tartalékot az állattenyésztésben és a növénytermesztésben, minimálisra kell csökkentenünk az aránytalanul nagy veszteségeket, javítanunk kell az állatgondozást és az állatorvosi ellátás színvonalát, és nagyon gazdaságosan kell megszervezni az állatok etetését. Az élelmiszeriparban folytatni kell a megkezdett utat, egyre jobban kell felhasználni a húst, meg kell szüntetni a fölösleges súlyveszteséget az állatok szállítása, valamint a vágóhídi felhasználás során. A húsiparnak sokkal gyorsabban kell nagyobb mértékben meghonosítania a kis adagokban kimért hús, főként a különlegesen feldolgozott húsfajták csomagolását, ami lehetővé teszi a nyersanyagok jobb hasznosítását és a veszteségek csökkentését a kereskedelemben ugyanúgy, mint a háztartásokban. És nem kis tartalékok vannak a kis- termesztők, a kisállattenyésztők, valamint a háztáji tulajdonosok termelési lehetőségeinek fejlesztésében, hiszen legtöbbjük nemcsak önmagának, saját ellátására, hanem a piacra is termel. Köztudott, hogy a hetvenes években ezen a téren a helyzet kedvezőtlenül alakult, ami különösen a hústermelésben éreztette negatívan hatását. Míg 1970-ben a naturális húsfogyasztás az összfogyasztás 18,2 százalékát tette ki, 1980-ban már csak 9,1 százalékát. A múlt évtől kezdve bizonyos javulás következett be. Ezt a folyamatot sokoldalúan támogatni kell, amint ezt a Központi Bizottság jelentése is kiemeli. Elvtársak! Ez év eleje óta a tervezés, a finanszírozás és az irányítás területén bevezetett új intézkedések megteremtik a feltételeket az irányító munka hatékonyságának növeléséhez. A kérdés azonban az, hogyan tudjuk hasznosítani a feltételeket az irányítás minden szintjén, hogyan érvényesítjük őket a gyakorlatban. És e téren nem lehetünk elégedettek. Az 1981. évi terv teljesítése a gazdasági mutatók összességének és az anyagi ösztönzés szabályozóinak szempontjából — amelyet a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések rögzítettek —, sokkal élesebben előtérbe kerül a konszernek, a trösztök, a vállalatok és az üzemek tevékenysége, valamint az illetékes minisztériumok irányításának színvonala. Ezeket az ismereteket és tényeket az irányító és a politikai szervező munkában teljes mértékben fel kell használni. Rendszeresen értékelni kell, hogyan viszonyul az egyes szervezetek vezetősége a tervfeladatokhoz, mennyire kez- deményezően veszik fontolóra azt, hogy eljárásuk összhangbaií álljon a terv céljaival, a XVI. pártkongresszuson elfogadott szociális és gazdaságfejlesztési irányelvekkel. A vezető dolgozók képességét és teljesítményét a hetedik ötéves tervidőszak első évében elért eredmények alapján kell elbírálni. A párt gazdaságpolitikáját minden szinten következetesen kell megvalósítani és kezdeményezően kell fejleszteni. Mire kell nagy gondot fordítani? Elsősorban az önálló elszámolási rendszernek, az anyagi ösztönzés szabályozóinak és a differenciált bérezésnek teljes érvényesítésére. Tény, hogy az önálló elszámolási rendszert számos szervezetnél, üzemben és műhelyben nem honosították meg, s ezt semmivel sem lehet igazolni. Mi akadályozza azt, hogy az emberek az üzemekben, műhelyekben figyelemmel kísérjék, hogyan teljesítik a tervet, mekkorák a költségek, ki hogyan dolgozik, milyen teljesítményt nyújt, milyen a termelés minősége? Ezt az elavult eljárások, a rutinszerűség, a gondolkodás elavult formái és sokszor a kényelmesség akadályozzák meg. Ugyancsak elégtelenül változik a normadíj alap, nem tud alkalmazkodni a technika és a szervezés adott helyzetéhez. A teljesítmény- és az anyagnormák szüntelen ellenőrzése nélkül nem lehet hatékonyan tervezni és irányítani. Ezt tudjuk s az elv helyességét mindenki elismeri. Igaz, hogy vannak példás vállalataink, különösen ott, ahol a technológiai eljárásokat az ilyen intézkedések közvetlenül kikényszerítik. De számos iparágban és az építőiparban a normákat érintetlenül hagyják, és annyira rosszul gazdálkodnak, hogy szinte fecsérlik az anyagot és a munkaidőt. És eközben a sok esetben elavult normákat teljesítik, sőt túlteljesítik. E fogyatékosságok felszámolásával párhuzamosan szilárdítani kell a munkafegyelmet, amely — valljuk meg őszintén — súlyos problémát jelent és távolról sem felel meg a munkához való szocialista viszony követelményeinek. Hiszen elég tudatosítani, hogy az iparban minden elfecsérelt óra mintegy 300 millió korona termelési veszteséget jelent. A bérezésben is minden maradt a régiben, nem érvényesítik az igazi érdemek szerinti differenciálást. Mintha még mindig félnének abba a bizonyos savanyú almába beleharapni. És ez nemcsak magára a termelésre, hanem a termelés előtti szakaszokra is vonatkozik, amelyek döntenek a termékfejlesztésről, a munkaszervezés színvonaláról, a legalkalmasabb munkaeljárások megválasztásáról. Szóval az önálló elszámolási rendszer és a bérezés az a két alapvető kérdés, amelyre a legnagyobb gondot az irányító és a politikai szervező munkával fordítani kell. Tudatőban vagyunk annak, hogy teljes egészében nem lehet egy év alatt bevezetni a tervezés és a gazdaságirányítás új szabályzóit. Olyan folyamat ez, amelyet bizonyos területeken egyes váratlan népgazdasági jelenségek is befolyásolnak. Olyan kérdések is vannak, amelyeket koncepciózusán újra át kell tekinteni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy előbbre haladtunk. A hetedik ötéves tervidőszak első éve feladatainak ez évi teljesítése ma szemmel láthatóbban figyelmeztet bennünket az irányítómunka fogyatékosságaira a vezetés minden szintjén, mint bármikor a múltban. A legfontosabb tanulság az, hogy a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések elveiből nem szabad engedni. Éppen ellenkezőleg, támogatni kell és el kell mélyíteni ezen elvek megvalósítását, és tartósan kell törekedni teljes mértékű gyakorlati érvényesítésükre. Ez határozza meg tevékenységünknek, irányító és ellenőrző munkánknak fő irányát. A központi szerveknek aktívabban kell foglalkozniuk egyes olyan kérdésekkel, amelyek megoldása hatékonyabb nyomást gyakorol a műszaki haladás meggyorsítására, a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatására. További cél, hogy támogassuk a termelő és a nem termelő szférának ahhoz fűződő érdekét, hogy munkaerőt, munkát, takarítson meg és progresszív terveket fogadjon el. Fokozatosan olyan értékelési kritériumokat kell megszabnunk, amelyek a szervezetek gazdálkodásában megfelelnek az árviszonyoknak s visszatükröződnek a külgazdasági kapcsolatokban. A jövő év januárjától hatályba lép a nagykereskedelmi árak nagyszabású módosítása, ami további lépés ezen a téren. Mindazon intézkedéseknek, amelyeket a tervezés, a finanszírozás és az irányítás területén fogadtunk el, és amelyeket tovább fejlesztünk, egyedüli céljuk van: megteremteni a feltételeket a gazdasági élet teljesítőképességének és hatékonyságának növeléséhez, az irányítómunka hatékonyságának fokozásához. De Jia az intézkedések végrehajtásához a régi, elavult módszerekkel viszonyulnak, akkor nem lehet a dolgokat megjavítani. Sajnos, azonban az ilyen hozzáállás sok helyen mindmáig megmaradt, s ezt nem lehet tovább tűrni. Az emberek munkáját következetesen eredményeik alapján kell elbírálni. Aszerint, mennyire kezdeményezően segítik elő a XVI. pártkongresszuson a nyolcvanas évek első felére kitűzött gazdaságpolitika alapvető céljainak elérését. Tudatosítani kell, hogy minél nagyobb rendet teremtünk _a temelés szervezésében, a bérezésben, minél folyamatosabb lesz a termelés üteme, annál nagyobb teret biztosítunk az emberek kezdeményezésének. És erre valóban nagy szükségünk van. Persze nem arra a kezdeményezésre, amely csak mulasztásokat pótol,amely mások fogyatékosságait és nemtörődömségét ellensúlyozza. A rendterem tésre való törekvés során támaszkodni kell a szakszervezeti szervezetekre, a kiváló munkásokra és újítókra. Csak aktív közreműködésükkel érhetjük el a kellő eredményeket. A szakszervezeti szervek és szervezetek munkájának és tevékenységének értelmileg és tartalmilag nem szabad eltérnie a vezető gazdasági dolgozók munkájának tartalmától. Hiszen céljuk azonos. Ezért együttműködve kell tevékenykedniük. Engedjék meg, hogy szóljak a nem termelő szféra, főként az államapparátus tevékenységének gazdaságosságáról. E problémával kapcsolatban a kormány már több intézkedést ho zott, melyek célja az irányító és a közigazgatási apparátus dolgozói számának csökkentése, a szolgálati járművek üzemeltetésének gazdaságosabbá tétele, a propagációs költségek,' az útiköltségek, valamint a vendéglátásra és az ajándékokra fordított kiadások csökkentése. Bizonyos eredmények nyilvánvalóan születtek, de ha ellenőrizzük elérésük módját, bebizonyosodik, hogy egyes esetben a megtakarítások fiktívek, amivel nem lehet egyet érteni. Szóval az eredmények távolról sem felelnek meg az & téren meglevő tartalékoknak. Ezért szükségesnek tart juk, hogy felhasználják az eddigi tapasztalatokat és kidolgozzák a gazdaságosság egységes programját a hetedik ötéves tervidőszakra, amely program aktívan és hatékonyan előmozdítja a tartalékok gazdaságosabb felhasználását ezen a téren A gazdaságossági programot nem egyszeri aktusként, hanem rendszeres intézkedésként értelmezzük, amelyet tovább kell tartósan mélyíteni, s amely oszthatatlan részét képezi az egész irányítási rendszer fejlesztésének. Rövidesen befejezzük az 1982. évi terv kidolgozását. És sajnos, a régi gyakorlat folytatódik. A konszernek és a trösztök előterjesztett tervjavaslatainak csaknem a fele egyáltalán nem veszi figyelembe a népgazdaság konkrét problémáit, nem az éves terv kidolgozásának irányelveiből indul ki, sőt az eredeti követeléseket ismételi meg a felhasználás minden területén anélkül, hogy fel tudna mutatni ennek megfelelő eredményeket. Tudjuk aztán, hogy ezt milyen gyakorlat követi. Ha ezeknek a konszerneknek, trösztöknek és minisztériumoknak megengedjük, hogy csökkenjenek a velük szemben támasztott követeiméi nyék, akkor aktív hozzáállás helyet néha egész éveken át magyarázkodnak, hogy ezen vagy azon a területen kedvezőtlen a mérleg, ahelyett, hogy tevőlegesen keresnék a reális megoldásokat. Az illetékes miniszterek jól tudják, melyik területeken dolgoznak központi szerveikben jól és melyek a' gyenge helyek, ugyancsak ismerik a konszernek és a trösztök tevékenységének gyengéit. Itt csak egyedüli megoldás lehetséges. Vagy megváltozik a gazdaságpolitika valóra váltásához való hozzáállás a minisztériumokban, a konszerneknél, a trösztöknél és a vállalatoknál, vagy pedig az illetékes vezető dolgozók személyét kell megváltoztatni. Ha az 1981. év helyzete bonyolult, a jövő évi helyzet még bonyolultabb lesz. A jövő évben és a jelenlegi ötéves tervidőszak azt követő három évében reánk váró feladatokhoz — terjedelmüket és bonyolúltságukat tekintve — hasonlóak még nem voltak, s ezért mindannviunk számára nagy próbaté telt jelentenek. Szilárd és egységes akarattal és elszántsággal mindent meg kell tenni, hogy ezt a próbát sikeresen kiálljuk. Az egyedüli csehszlovák földalatti világítógáz-tároló szondáinak javítását és technológiai berendezésének ellenőrzését fejezik be a napokban a lobodlcei földalatti tároló dolgozói. A tárolóban 370 millió köbméter világítógázt tartalékolnak az észak-morvaországi és kelet- csehországi kerület számára. A gázt lobodice elsősorban a Vre- sovái Gázgyárból és a havíiov suchéi Észak-morvaországi Gázgyárból juttatják. A téli időszakban a tároló 15 szondája naponta körülbelül 1,5 millió köbméter gázt juttat a felszínre. Képünkön Jirí Gala karbantartó munka közben (Vladislav Galgonek felvétele — ČTK
