Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-06 / 263. szám, péntek
Az SZLKP KB ülésének vitája UJ szó 1981 XI. 8. 5 (Folytatás a 4. oldalról.) hogy sokkal kedzeményezőbben valósítsák meg a komplex intézkedéseket, bővítsék és elmélyítsék a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott gazdasági és tudományosműszaki együttműködést, hogy közös erőfeszítéssel csökkentsük függőségünket a tőkés behozataltól. További kulcsfontosságú probléma a tüzelőanyag-energetikai mérleg egyensúlyának elérése. Azon országok közé tartozunk, amelyekben nagy a tüzelőanyag- és ener- giafogaysztás az egy főre eső nemzeti jövedelemre vagy az egyes termékekre átszámítva. A nagy energiafogyasztást bizonyára elsősorban a gazdaság struktúrája — a kohászatnak, az alapvegyiparnak és az építőanyagok gyártásának nagy a részaránya — befolyásolja. Az utóbbi 10 év alatt 20 százalékkal csökkentettük a nemzeti jövedelem egy egységére eső fajlagos tüzelőanyag-fogyasztást, de meg kell mondanunk, hogy más országokhoz viszonyítva a helyzet nem kielégítő és a gazdaság struktúrájának megváltozása, a kevésbé energiaigényes struktúra kialakítása lassan halad. Tudatosítanunk kell, hogy csakis olyan tüzelőanyag- és energiaforrásokkal számolhatunk a népgazdaság továbbfejlesztésében, amilyeneket a hazai forrásokból vagy pedig az olyan behozatalból fedezünk, amelyre az anyagi eszközüket exporttal teremtjük meg. Éppen ezért fizetési mérlegünk egyensúlya érdekében — a szocialista és a nem szocialista országokkal is — az eddigi előirányzatnál kevesebb tüzelőanyagot, főleg kőolajat hozunk be az ötéves terv következő éveiben. Ez új helyzetet jelent, amelyre Szlovákiában is reagálnunk kell, méghozzá már 1982-től. A nagy tüzelőanyag- és energiafogyasztást okozza többek között az is, hogy termelésünk nagymértékben el* évült berendezésekkel és technológiával dolgozik, a gazdaságosság, a nyilvántartás és az ellenőrzés még nem természetes a termelési és a nem termelési szférában. Ezért azt az eddigi feladatot, hogy évente 2—2,5 százalékkal kell csökkenteni a tüzelőanyag-fogyasztást, eddig nem teljesítjük megfelelően. Elsősorban keresnünk kell annak lehetőségét, hogyan gyorsíthatnánk meg a tüzelőanyag- és energiafelhasználás ésszerűsítési programját, hogyan biztosíthatjuk prioritását a beruházási tervben és a terv többi részében is. Ezenkívül szükséges lesz, hogy már 1982-ben, amikor az ötéves tervidőszakban legnagyobb lesz a feszültség a tüzelőanyag-szükséglet kielégítésé* ben, felülvizsgáljuk saját szénfejtésünk növelésének lehetőségeit, annak módját, hogy a nemes tüzelőanyagokat szilárd tüzelőanyagokkal helyettesítsük és az adott forrásokkal összhangban pontosítsuk az energiaigényes ágazatokban a termelési feladatokat. Ebben a helyzetben már most szabályoznunk kell a villanyáram- és hőfogyasztást, hogy így megfelelő tüzelőanyag-készletet alaktísunk ki az előttünk álló téli időszakra. A legnyagyobb követezményekkel a motor- és fűtőolaj, valamint a benzin- fogyasztás korlátozása jár, az egyes ágazatokban jövőre a fogyasztást 15—18 százalékkal csökkentik. A népgazdaság továbbfejlesztése, tekintettel az üzemanyagok csökkent forrásaira, számos intézkedést tesz szükségessé. Így ki kell használni minden lehetőséget a szállítással szemben támasztott igények csökkentésére, a szállítást racionálisabban kell elosztani a különböző szállítási módozatok között, miközben növelni kell a villamosenergia-meghajtású közlekedés részarányát, ki kell zárni a teher- és személyszállításban a para- lelszállításokat. Az egyes, nem eléggé kihasznált autóbuszjáratok megszüntetése már bizonyos eredményekhez vezet, ezt az irányzatot folytatni kell. Az üzemanyag-megtakarítás terén a mezőgazdaságban, építőiparban és gépkocsiközlekedésben idén elért nem kielégítő eredmények arra ösztönöznek bennünket, hogy a központi szervek és az irányítás alacsonyabb szintű szervei az eddiginél határozottabban követeljék meg az előírt fogyasztás megtartását, nehogy megismétlődjön a tavalyi helyzet, amikor az SZSZK kormánya által irányított gazdaságban kilenc hónap alatt az évi mennyiség 85 százalékát kimerítettük. A motorolaj-fogyasztás limitjének csökkentése sok esetben az ágazatok, a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok és nemzeti bizottságok meg nem értésébe és ellenállásába ütközik. Határozottan kijelentjük, hogy ebben a kérdésben nincs szó a központ önkényéről, mivel csakis a realitás talaján állhatunk, amely objektíve meghatározott. Azzal kell gazdálkodnunk, ami rendelkezésünkre áll, és ennek szellemében meg kell tennünk a ha- laszthatatalan és valóban hatékony intézkedéseket. Gazdaságunk kulcsfontosságú problémái közé tartoznak a beruházások. Beruházási lehetőségeink mérlegelésénél a nemzeti jövedelem kialakításának és felhasználásának dinamikájából kell kiindulnunk. Tudatosítanunk kell, hogy a 7. ötéves tervidőszakban országos viszonylatban 700 milliárd korona beruházással számolunk, ami nem kevés, és a rendelkezésünkre álló eszközök racionálisabb felhasználásával, a helyes ágazati irányvonalak meghatározásával a következő időszakra is megteremthetjük a feltételeket a bővített újratermeléshez. A megkezdett építkezések nagy számával kezdtük a 7. ötéves tervidőszakot, miközben sok építkezés befejezés előtt áll és több esetben már nem kellenek nagy összegek befejezésükhöz. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az építőipari és gépipari kapacitásokat határozottabban kell a befejező munkákra koncentrálni, hogy mielőbb aktivizálhassuk a befagyasztott eszközöket, és így kapacitásokat nyerjünk a társadalmi források kialakításához. Több esetben elég kedvezőtlen tapasztalatokat szereztünk az új termelések beindítása során. A minisztériumoknak, a termelési-gazdasági egységeknek és a közvetlen beruházásoknak sokkal nagyobb figyelmet kell szentelniük annak, hogy az építkezések befejezésével párhuzamosan idejében teremtsék meg a káder-, tervezési, valamint anyagi és műszaki feltételeket az új kapacitások tervezett mutatók szerinti folyamatos és gyors üzembe helyezéséhez. Ez különösen azért fontos, mert Szlovákiában a következő években az ipari termelés növekedésének 40 százalékát az új kapacitások révén nyerjük. A korlátozott beruházási lehetőségek — miközben előnyben kell részesítenünk a megkezdett építkezések szükségleteit — arra kényszerítenek bennünket, hogy nagyon gondosan mérlegeljük az új építkezések számát. Ez megköveteli, hogy minden egyes beruházási tervet gondosan felülbíráljunk. Előnyben kell részesíteni a tüzelőanyagenergetikai komplexum építkezéseit, beleértve azokat is, amelyek lehetővé teszik a fogyasztás racionalizálását, továbbá az exportképességünket növelő, valamint az importellenes termelést szolgáló építkezéseket. Egyúttal mindenütt, ahol megvannak a feltételek, az állóalapok extenzív bővítéséről át kell térnünk az intenzív módra — a korszerűsítésre és rekonstrukcióra. Ezen a területen távolról sem érjük el a fejlett ipari országok szintjét, amelyekben túlsúlyban vannak az ilyen jellegű beruházások. Szükséges, hogy a beruházási folyamat összes résztvevője, a beruházók, a tervezők, az építőipari munkák, a gépek és a felszerelések kivitelezői tevékenységüket alávessék a beruházás ezen módjának. A beruházások csökkentése érinti a nem termelési szférát is. Amint arról Strougal elvtárs tájékoztatott, folyamatban van a 7. ötéves terv lakásépítési programjának felülbírálása, ezen a téren meghatározó tényező a szükséges hőforrások megteremtése. A lakásépítés csökkentésének nem szabadna az észak-csehországi kerületet, Prágát és Bratislavát, valamint azokat a városokat érintenie, ahol új munkaerőkkel tudjuk biztosítani az állóalapok jobb kihasználását. Természetesen, a többi lakás építését is a termelőerők fejlesztésének szükségleteivel összhangban kell elosztanunk. A CSKP KB ülésén bírálták az építőipari dolgozókat azért, mert nem módosítják kapacitásaik struktúráját elég céltudatosan és rugalmasan a beruházások szükségleteinek, különösen a befejező munkálatok és a járulékos ellátottság nagyobb feladatainak megfelelően. Ennek következtében, valamint a munkaszervezés és a -fegyelem fogyatékosságai miatt jelentősen lemaradnak a tervezett munkatermelékenység mögött. Az SZLKP KB Elnöksége és a szlovák kormány az elmúlt hónapokban többször foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Elemzést készítünk elő — intézkedéseket is javasolva — a szövetségi kormány, valamint a CSKP KB Elnökségének tárgyalására. Ezt az anyagot közösen 'kell megvitatnunk, hogy az építőiparban alapvető fordulatot érhessünk .el. Elvtársak! A népgazdaság folyamatosságát, külső és belső egyensúlyát jelentős módon befolyásoló ágazatok közé tartozik a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum. A párt ezért állandó figyelmet szentel ennek a területnek. Tekintettel arra, hogy a CSKP KB Elnökségének és az SZLKP KB Elnökségének beszámolói, amelyeket Pitra és Janik elvtársak terjesztettek elő, valamint Strougal elvtárs felszólalása a CSKP KB 4. ülésén alaposan elemezte ezt a területet, csak a hústermeléssel és -fogyasztással kapcsolatos kérdéseket akarom érinteni. Csehszlovákiában nagy húsfogyasztást értünk el — az egy főre eső fogyasztás 85 kilogramm —, ami azt jelenti, hogy Európa élenjáró országai közé tartozunk.. Igaz viszont, hogy ezt a szintet csak úgy érhettük el, hogy a 6. ötéves tervidőszakban évente átlag 1,6 millió tonna gabonafélét hoztunk be, az eladósodásunk növekedése árán is. így például 1979-ben és 1980-ban a hústermelés mintegy egynegyedét a behozott takarmányokból fedeztük. Ma, amikor a már ismert okok miatt nem növelhetjük és nem is akarjuk növelni adósságunkat a tőkés piacokon, azon probléma előtt állunk, hogyan oldjuk meg az állattenyésztést, a lakosság hússal és hústermékekkel való ellátását. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány úgy döntött: a gabonatermelésben idén mutatkozó 1,6 millió tonnás hiányt részben azzal fedezzük, hogy az eredetileg tervezett 310 000 tonnán kívül további 500 000 tonnát hozunk be a nem szocialista országokból, természetesen nem hitelre, hanem a népgazdaság behozatalra előirányzott eszközeiből. A lemaradás fennmaradó részét a mezőgazdaság belső tartalékainak maximális kiaknázásával, a gazdasági állat- állomány, elsősorban a sertés- és baromfiállomány csökkentésével — ezáltal természetesen az állattenyésztés csökkentésével is — kell megoldanunk. Ebben a helyzetben, amint azt Janik elv- társ is említette, jobban kell támogatnunk a kisállattenyésztők kezdeményezését és azokat is, akik vállalják a szerződéses hizlalást, hogy így is javítsuk a lakosság ellátását és hozzájáruljunk a piac gazdagításához. Elv társak! Az említett kulcsfontosságú problémák megoldása, amelyekről itt beszéltünk, legyen szó akár az exportképesség növeléséről, akár pedig gazdaságunk általános teljesítményéről, energia- és anyagigényességének kifejező mértékű csökkentéséről, a beruházások progresszív műszaki megoldásáról, az önellátás biztosításáról az alapvető élelmiszerek termelésében, valamint más problémákról, midennek a jelenben és a jövőben is ható közös nevezője és kiindulási alapja a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása. Nyíltan meg kell mondani, hogy gazdaságunk elégtelen alkalmazkodásának okai az új objektív helyzethez, amely megkövetelte az összes munka hatékonyságának és minőségének határozott javítását, jelentős mértékben abban is rejlenek, hogy az irányítás egész vonalán nem tudtuk megfelelő mértékben valóra váltani a pártszervek és a kormány ide vonatkozó határozatait. Önbírálóan be kell ismernünk, hogy a tudományos-műszaki haladás nem került a minisztériumok, valamint a termelési-gazdasági egységek irányító, szervező és ellenőrző munkájának az előtérbe, ahogy azt ezek a határozatok megkövetelték. Ezért annak ellenére, hogy tudományos-kutatási alapunk az elmúlt tíz év folyamán jelentős mértékben kiszélesítette kapacitásait, s egyes irányzatokban figyelemre méltó eredményeket ért el, nem fejtett ki elégséges hatást a legfontosabb irányban, a hatékonyság növelésében. Ahogy azt a CSKP XVI. kongresszusa, valamint az SZLKP kongresszusa is hangsúlyozta, a tudományos-kutatási potenciált elsősorban kifejezőbb mértékben kell összpontosítani az egyes legfontosabb, kiemelt feladatokra, amilyen például a tüzelőanyag-, az energia- és a nyersanyagfogyasztás ésszerűsítése, a gyártmányfejlesztés és azok érvényesítése a világpiacokon, az elektronika, a számítástechnika, a robottechnika, a közélelmezés biztosítása stb. Az erők összpontosításának ezt a módszerét hasonlóan kell érvényesíteni a szakágazati és a vállalati feladatok teljesítésében is, lerövidítve ezzel a megoldások gyakran még mindig elviselhetetlenül hosz- szú idejét. Ez a tudományos-műszaki fejlesztés 7. ötéves tervidőszakra kidolgozott tervjavaslatából is kitűnik, ahol az irányelvekkel szemben számos esetben elhúzódik a kutatási feladatok megoldása, s a megoldott kutatási feladatok 30 százalékánál’csak három év eltelte után számítanak a tervezett gazdasági eredmény elérésére. A kormány szintjéről is hatnunk kell abban az irányban, hogy hatékonyabban elmélyüljön az együttműködés az alapkutatás és az alkalmazott kutatás munkahelyei között, s szorosabb kapcsolatokba kerüljön a technológiai kutatás a gépek és berendezések fejlesztésével és gyártásával. A minisztériumoktól megköveteljük hogy biztosítsák az összefüggéseket a kutatás és a termelés között, s garantálják, hogy a sikeresen megoldott kutatási feladatokat rugalmasan hasznosítsák a termelésben, s elsősorban erre fogják összpontosítani az eszközöket és a szakembereket. A kutatás és a termelés közötti együttműködésnek folyamatosnak kell lennie, hogy a termelés idejében felkészülhessen az újdonságok bevezetésére. Meg kell nyitni a kapukat az olyan hatékony szervezési formák előtt, amilyenek például a különböző típusú tudományostermelési egyesülések. A termelés címére azt is bírálóan megjegyezhetjük, hogy nem adnak elég ötletet a kutatásnak, s ami még ennél is rosszabb, nem fejtenek ki megfelelő kezdeményezést annak kihasználására sem, amit a kutatási és tudományos munkahelyek felkínálnak. Az természetes, hogy mint kis ország, s ráadásul aránylag széles termelési skálával, nem érhetjük el a nemzetközi csúcsszintet a tudományos-műszaki haladás arcvonalának minden szakszán, ha csak a saját erőinkre támaszkodunk. Napjainkban, amikor a tudomány és a technika világszerte rohamos ütemben fejlődik, ezt még tőlünk sokkal nagyobb országok sem tehetik. Ezért a jelen és a jövő szempontjából szinte létfontosságú kérdés, hogy gazdaságunk progresszív fejlesztése érdekében sokkal nagyobb mértékben használjuk ki a külföldi eredményeket. Ebben a vonatkozásban nekünk elsősorban a Szovjetunió hatalmas tudományos-kutatási alapjával, valamint a többi szocialista országgal való együttműködésre kell támaszkodnunk, amihez a közös politikai és gazdasági célok következtében nagyon jó feltételeink vannak. Azt, hogy ennek az együttműködésnek milyen gyümölcsöző eredményei vannak, meggyőzően bizonyítják például az atomenergetikában, a gabonatermesztésben, a kohászatban, a repülőgép pék gyártásában, a speciális termelésben, s más területeken elért sikerek. Ma amikor olyan nagy hangsúlyt helyezünk a korszerűsítésre és az intenzitás növelésére az egész gazdaságban, ezeket a jó tapasztalatokat sokkal szélesebb alapokon kell továbbfejleszteni. Nem csekély tartalékaink vannak még a kutatás irányításában a központi szervek és a gazdasági szervezetek részéről, valamint a tudományos-kutatási munkahelyek konkrét munkájában is. Tudatosítanunk kell, hogy napjainkban a tudományos'-műszaki fejlesztés a kapitalizmus és a szocializmus között folyó világméretű osztályharc egyik jelentős területe. Ezért a tartalékok mozgósítása és a feladatok következetes teljesítése a tudományos-műszaki fejlesz, tés területén nemcsak kötelessége a tudósoknak, a kutatóknak, a konstruktőröknek és a termelés szervezőinek, hanem politikai feladata is. Tudományos és műszaki értelmiségünk számára széles lehetőségek nyílnak alkotó képességeik teljesebb kibontakoztatásához, személyi ambícióik kielégítéséhez az egész társadalom javára. Hozzájárulásuk mértékében az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni munkájuk erkölcsi és anyagi elismerésének is, főleg az élenjáró konstruktőröknél, technológusoknál és tudományos-kutatási dolgozóknál. A tudományos-műszaki haladás elősegítése érdekében az állami és a gazdasági szerveknek sokoldalúan kell gondoskodniuk a feltalálók és az újítók mozgalmáról is. Elvtársak! A gazdaság hatékony és intenzív fej. lesztéséhez vezető úton az idén elkezdtük a népgazdaság tervszerű irányításának tökéletesítését célzó komplex intéz- kedések megvalósítását. Habár helytelen lenne e rövid idő tapasztalatai alapján általános következtetéseket levonni, egyes jelenségekre mégis érdemes rámutatni. Az anyagi érdekeltség rendszere a megelőző időszakhoz viszonyítva sokkal jobban kimutatja, hogy hol vannak a gyenge pontok a gazdasági- szervező munkában, főleg a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek vezetésében, valamint a minisztériumok irányító munkájában. A terv hiányos teljesítése esetében a saját termelési értékhez kapcsolódó bérezés elsősorban azokat a vállalatokat sújtja, amelyek nem készültek fel eléggé a terv teljesítésére. Erre egyesek különböző módon reagálnak, gyakran a terv lazítását követelik, kivételeket kérnek a béralap-szabályozás kötelező irányelvei alól, amivel természetesen szembe kell fordulni. Olyasmivel is találkozhatunk, hogy a vállalatokban még mindig érvényesülnek az egyenlősdiséghez vezető irányzatok, s kevés területet biztosítanak az érdemlegesség szerinti megkülönböztetett bérezéshez mind a termelésben, mind pedig a termelés előkészítő szakaszaiban, amelyeknek viszont döntő szerepük van a termékek műszaki színvonalának és minőségének javításában. A komplex intézkedések képletesen mondva az önálló elszámolási rendszer újjászületésével számolnak, amivel a múltban nagyon jó tapasztalataink voltak. A komplex intézkedések (Folytatás a 6. oldalon.)
