Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-06 / 263. szám, péntek

Az SZLKP KB ülésének vitája (Folytatás az 5. oldalról.] érvényesítésének eddigi tapasztalatai­ból azonban arra lehet következtetni, hogy az önálló elszámolási rendszer még nem vetette meg a lábát a vál­lalaton belüli szférában, s ezért nem Is lehet megbízható módon értékelni sz egyes személyek vagy kollektívák érdemeit az általános eredmények a!érésében. Ehhez a szükséges szem­pontok is hiányoznak különböző prog­resszív normák és szabványrendszerek formájában. A normák felülvizsgálása rendszerint nem hozza meg a várt eredményt. Az Iparügyi minisztérium­ban például az 1982-es terv előké­szítésével kapcsolatban 39 ezer anyag- fogyasztási normát vizsgáltak felül, de csak 101 normánál következett be progresszív irányú változtatás, 14 norma esetében pedig az anyagfo- gyasztás növelésére tettek javaslatot. A helyzet megköveteli, hogy a meg­változott feltételek között a gazda­sági feladatok biztosítása során kö­vetkezetesen a komplex intézkedések szellemében járjunk el. Határozottab­ban kell támogatnunk a tervszerű irá­nyítás tökéletesítésére elfogadott In­tézkedéseket, gyűjtenünk kell az ér­vényesülésük során felhalmozódó ta­pasztalatokat, s ezek értékelése alap­ján tovább kell javítani a munkát. De semmi esetre sem engedhető meg a komplex intézkedések megcsonkítása, olyan elemeinek lebontása, amelyek egyeseknek különböző okokból nem felelnek meg. A komplex intézkedések bevezetése után továbbra is döntő szerepe lesz a közvetlen irányítási munka színvo­nalának, a mesterektől kezdve egé­szen a vezérigazgatókig, a miniszte­rekig. A vezetők határozottságától, az adott problémára vonatkozó szakis­mereteiktől, társadalmi összefüggések- hen ható ítélőképességüktől, s szerve­ző képességüktől függ, hogy milyen magas szintre tudjuk emelni az em­berek alkotó gondolkozását, a terve­zési, a technológiai és a munkafe­gyelmet, amelyek nélkül a legjobb koncepciós elgondolás sem valósít­ható meg. Az Irányítási színvonal ja­vításának követelménye elválasztha­tatlanul összefügg a káderpolitikával szemben támasztott követelményekkel. Ebben az játszik döntő szerepet, — amint azt Husák elvtárs a CSKP KB ülésén aláhúzta — hogy az egyes munkahelyeken milyen konkrét ered­ményeket érnek el a párt irányvona­lának megvalósításában. Az Idő pa­rancsa, hogy aki ebben a harcban kudarcot vall, aki nem képes meg­birkózni az igényes feladatok teljesí­tésével, az adja át a helyét nagyobb teljesítményű és képeségű, kezdemé­nyezőbb dolgozónak. A jelenlegi hely­zetből világosan következik, hogy nem tűrhető el a kényelemszerető élet, ha meg akarjuk tartani, s egyes Irá­nyokban tovább akarjuk fejleszteni népünk életszínvonalát, ami mindany- nyiunk munkájának célját és értelmét képezi. Tisztelt elvtársak! Körülbelül fél évvel a ,CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kongresz- szusa után, pártunk vezetősége szük­ségesnek tartotta, hogy a pártszerve­ket, az egész pártot és a társadalmat teljes nyíltsággal tájékoztassa általá­nos gazdasági helyzetünkről, illetve arról, hogy milyen sikerek és fogya­tékosságok kísérik a kongresszusi program megvalósítására irányuló igyekezetünket. Ezzel a párt, az ál­lami és a gazdasági mechanizmus erőit, valamint a Nemzeti Frontot ké­pező erőket arra akarjuk mozgósítani, hogy képesek legyünk megoldani azo­kat az objektív és szubjektív jellegű problémákat, amelyek eddig jelentős akadályokat képeztek gazdaságunk ha­tékony fejlesztésében. Ügy gondo­lom, hogy ezt a nyíltságot mindany- nyian megbecsüljük, s egyúttal a meg­oldások sürgősségét Is tudatosítjuk. A CSKP KB 4. ülésének határozatából egyértelműen következik, hogy a kongresszuson kitűzött feladatok tel­jesítésében tapasztalható helyzet meg­követeli az olyan szervek, főleg azok vezető dolgozóinak szigorú elmarasz­talását, amelyek kevés felelősséget érezve a párttal és az egész társada­lommal szemben, nem tettek meg minden tőlük telhetőt, hogy végülis túltegyük magunkat azokon a nehéz­ségeken, amelyek társadalmunk min­dennapi életét is érintik. Husák elv- társ záró szavaiban hangsúlyozottan kiemelte, hogy a közömbösséget a felelőtlenséget, a napjaink égető prob­lémáihoz való opportunista viszonyu­lást senkinél sem lehet eltűrni, és kü­lönösen nem a vezető dolgozóknál. A CSKP KB tárgyalásából egyúttal az Is kitűnt, hogy a jelenlegi gazda­sági fejlődésünkben tapasztalható bi­zonyos bonyolultságok ellenére nem lehet helye sem a pártban, sem a tár­sadalomban a kishitűségnek, a pá­nikkeltésnek. Az ilyen viszonyulás az erők mozgósítása helyett inkább csak gyengítené azokat, s támadó lendü­let helyeit meghátráláshoz vezetne, s az ilyen hangulatoknak nincs is alap­ja. Biľak elvtárs a CSKP KB ülésén el­hangzott felszólalásában szerintem nagyon helyesen jegyezte meg, hogy pártunk története során nem egyszer állt már nehéz problémák megoldása előtt. így volt ez a burzsoá kormány­nyal folytatott harcokban, a fasiszta rendszerrel vívott harcban, a munkás- osztály hatalmáért 1948 februárjában vívott harcban, a szocialista iparosí­tásért, a mezőgazdaság kollektivizálá­sáért folytatott küzdelmekben, a párt egészséges erőinek harcában a lenini irányvonal érvényesítéséért és orszá­gunk további szocialista fejlesztéséért az 1968—69-es válságos években, és így tovább. A történelem világosan bi­zonyítja, hogy pártunk mindig győ­zelmesen került ki ezekből a harcok­ból. E győzelmek feltétele a párt for­radalmi Irányzata, sorainak politikai, eszmei és akciőegysége, a dolgozó tömegekhez fűződő kapcsolata, ame­lyek támogatását a józan érvelés sú­lyával, az emberek javát szolgáló be­csületes politikával meg tudta nyerni. Ügy gondolom, hogy a mai gazda­sági harcunkban jelentkező problé­mák nem nagyobbak azoknál a fela­datoknál, amelyekkel 60 éves történe­te folyamán kellett megbirkóznia. Ezek a mai feladatok azonban újak, specifikusak és rendkívül bonyolul­tak. A XVI. kongresszus, valamint a CSKP KB legutóbbi ülései azonban rá­mutattak azokra az utakra, konkrét formákra és módszerekre, amelyek le­hetővé teszik jelenlegi és jövő társa­dalmi és gazdasági fejlődésünk biz­tosítását, a hatékonyság növelésével kapcsolatos feladatok teljesítését. Ha ezeket a következtetéseket az SZLKP KB mostani ülésének határozataival együtt a párt szerveiben és szerveze­teiben teljes mértékben elsajátítjuk, s a kormányban, « minisztériumokon és az egész irányítási szférában dolgozó kommunisták a magukévá teszik, s ha ezeket a Nemzeti Front szervezetei, s főleg dolgozóink széles tömegei támo­gatni fogják, nem lesz okunk a kétel­kedésre, a CSKP XVI. kongresszusán, valamint az SZLKP kongresszusán el­fogadott határozatok sikeres teljesíté­sét Illetően, mind általános értelem­ben, mind pedig kimondottan a gaz­daság területén, amelyek fejlett szocia­lista társadalmunk további építését, a hazánkban élő állampolgárok békés életfeltételeinek biztosítását szolgál­ják. (Folytatás az 1. oldalról) gozók képviseleti szervei egy­re hatékonyabban szolgálják a dolgozókat, megvalósítva aka­ratukat. A Nagy Október tette lehető­vé Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulását is. Munkásosztályunk forradalmi magva, társadalmunk leghala­dóbb erői 60 évvel ezelőtt fel­ismerték, hogy a szociális és nemzetiségi szempontból igaz­ságos állam csakis forradalmi harcok eredményeként szület­het. Pártunk megalapítói meg­értették, hogy a bolsevikok ta­pasztalatai és a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom esz­méi általános érvényűek. Az elmúlt 60 év megerősítette e felismerés helyességét. Pár­tunk kivívta a nép bizalmát, a nemzeti, a felszabadító harc élére állt, és népünket a szo­cialista forradalom győzelmé­hez vezette. A revizionisták és a burzsoá ellenség rágalmai „a szovjet modell“ gépies alkalmazásáról és a nemzeti sajátosságok fi­gyelmen kívül hagyásáról csak a nacionalizmus és szovjetel- lenesség céljait szolgálja. Csehszlovákia példája a szo­cialista forradalom általános érvényű alapelvei alkotó ér­vényesítésének bizonyítékai. Sajnos, tapasztalataink alapján azt is megerősíthetjük, hogy a szovjet példa lebecsülésé, a lenini tanítás kiforgatása, a szocialista forradalom elveinek semmibe vétele mindig kudarc­hoz vezet. Ezzel szemben sike­reinket minden esetben a le- ninizmushoz való hűség, a szovjet kommunisták tapaszta­latainak alkotó érvényesítése, a Szovjetunióhoz fűződő ba­rátságunk megvédése és meg­szilárdítása feltételezte. A gazdaság, a kultúra, az életszínvonal fejlesztésében, a szociálpolitikában és a szocia­lista demokrácia tökéletesíté­sében elért eredményeink azt bizonyítják, hogy nemzedéke­ink nem éltek és nem dolgoz­tak fölöslegesen; megerősítik a CSKP politikájának helyes­ségét, a csehszlovák—szovjet szövetség hasznosságát, szö­gezte le Indra elvtárs. Hogy hogyan tudjuk érvé­nyesíteni a mai feltételek kö­zött a Nagy Október eszméit, azt most tetteink, a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött felada­tok megvalósításáért folytatott harcunk bizonyítja majd. Ilyen szempontból kell megítélnünk a CSKP KB legutóbbi, 4. ülését <S. Alois Indra elvtárs beszéde Alois Indra elvtárs a továb­biakban értékelte a CSKP XVI. kongresszusa óta a népgazda­ság fejlesztésében elért ered­ményeket, majd a központi bi­zottság legutóbbi ülésére hi­vatkozva rámutatott, hogy éle­tünket befolyásolja a világgaz­daság helyzetének alakulása, a nyers- és alapanyagok árának emelkedése, az egyre kedvezőt­lenebb piaci lehetőségek, a bonyolult nemzetközi helyzet és az egyes tőkés országok ál­tal érvényesített diszkriminá­ció. Mindez arra kényszerít bennünket, hogy erőfeszítése­ket tegyünk minden erőnk mozgósítására. Figyelmünket saját fogyatékosságaink kikü­szöbölésére, főleg a tervezés és irányítás színvonalának emelésére kell összpontosítani. Ezzel kapcsolatban beszélt az idén érvénybe lépett komplex intézkedések bevezetéséről. Hangsúlyozta, hogy hosszú ideig tartó folyamatról van szó, de már most megalapozottnak bizonyul az a figyelmeztetés, hogy az intézkedések nem hat­hatnak automatikusan, az em­berektől, képességeitől függ, hogyan tudják respektálni a társadalmi érdekeket, hogyan tudják ezeket egybehangolni az egyes munkakollektívák ér­dekeivel. Most az a legfonto­sabb feladatunk, hogy minden erőnket az idei terv felada­tainak teljesítésére, valamint az 1982. évi tervjavaslatok és az egész 7. ötéves terv kidol­gozására fordítsuk. A vezetők között kétségtele­nül sok az áldozatkész, jó ké­pességekkel rendelkező ember, aki a társadalom szolgálatában, a feladatok eredményes telje­sítésében látja élete értelmét — mondotta. Ugyanakkor azon­ban találkozunk olyanokkal is, akik a kényelmes életre vágy­nak, előnyben részesítik egyé­ni érdekeiket, nem mondanak le megrögzött szokásaikról s nem értik meg korunk kö­vetelményeit. Rájuk vonatkoz­nak Gustáv Husák elvtársnak, a központi bizottság legutóbbi ülésén mondott szavai — a po­litikai öntudat és a szervező- képesség mércéi csakis a tet­tek, a konkrét eredmények le­hetnek. A kutatás és a tudományos­műszaki fejlesztés eredményei­nek hatékonyabb gyakorlati érvényesítésével kapcsolatban beszélt a KGST-országokkal, főleg a Szovjetunióval folyta­tott együttműködésről. Hang­súlyozta, hogy az eddiginél sokkal kezdeményezőbben kell hozzájárulnunk a szocialista gazdasági integráció program­jának megvalósításához. Aktí­vabban kell megszerveznünk a termelési kooperációt a szo­cialista országokkal. A továbbiakban érintette népgazdaságunk egyes ágaza­tainak eredményeit és problé­máit, külön figyelmet szentel­ve a mezőgazdaságnak. Leszö­gezte, hogy a felmerülő problé­mák miatt nem szabad kishi- lűokké válnunk, helyzetünk nőm kilátástalan. Kitűzött utunk helyes, feladataink meg­felelnek lehetőségeinknek és szükségleteinknek, figyelembe vesszük a mai helyzetet. Te­kintettel a fogyatékosságokra azonban szükségesnek tartjuk, hogy nagyon nyíltan beszél­jünk, mivel meggyőződésünk, hogy pártunk és népünk meg­érti ezt' és aktívan hozzájárul a hibák kiküszöböléséhez. Pár­tunk azért alakult meg, hogy a népet szolgálja, hatvan éve a nép érdekeit védi és hű ma­rad ehhez a küldetéséhez a további években is — hang­súlyozta. Az Októberi Forradalom a szovjet állam feladatává tette, hogy küzdjön az igazságos bé­kéért, a nemzetek közti meg­értés és együttműködés elvei­nek érvényesítéséért — álla­pította meg Indra elvtárs. A Szovjetunió fennállása óta hű maradt ehhez a hagyaték­hoz, külpolitikája mindig kö­vetkezetesen ezekből az alap­elvekből Indul ki. Ez a szel­lem hatja át a többi szocia­lista ország eljárását is. A háború elítélése, az elté­rő társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésére kifejtett törekvés a Szovjetunió társadalmi rend­szerének lényegéből ered. A szovjetek országa nem támaszt területi igényeket senkivel szemben, senkit sem veszé­lyeztet, és a békés életet tart­ja a legfontosabb emberi jog­nak. Ezt tanúsítják az SZKP XXVI. kongresszusán előter­jesztett konstruktív javaslatok is, amelyeket Leonyid Brezs­nyev elvtárs a következő sza­vak kíséretében terjesztett elő: „Pártunknak, népünknek és általában földünk nemzetei­nek nincs ma fontosabb nem­zetközi feladata, mint a béke megvédése. Amikor a békét védjük, nemcsak a ma élő em­berekre, nemcsak a ml gyer­mekeinkre ős unokáinkra gon­dolunk, hanem a következő nemzedékek boldogságára is.“ Nyilvánvaló, hogy a burzsoá politikusok, publicisták és tá­bornokok állítása valamilyen „szovjet veszélyről“ az évszá­zad legnagyobb hazugságát je­lenti, megsérti a Szovjetuniót és azon 20 millió szovjet ál­lampolgár emlékét, akik a Nagy Honvédő Háborúban vesztették életüket. Értelmetlen az az állítás, hogy a Szovjetunió és szövet­ségesei a forradalom „kivite­lére“ törekednek, de senki sem várhatja el tőlünk, hogy mi hallgassunk az ellenforradalom behozataláról vagy kiviteléről. Mindig rokonszenvezni fogunk azokkal a nemzetekkel, ame­lyek politikai és gazdasági függetlenségükért harcolnak; mindig azok oldalán állunk, akik a béke és a társadalmi haladás érdekében az imperia­lizmus ellen, politikai uralma valamennyi megnyilvánulása és gazdasági kizsákmányolása el­len küzdenek. Az Egyesült Államok mai ve­zetői és legreakciósabb szövet­ségesei súlyos felelősséget vál­lalnak magukra azáltal, hogy a nemzetközi kapcsolatok ron­tására, a politikai enyhülési folyamat aláásására és a fegy­verkezési hajsza újabb mene­tének elindítására törekednek. A hisztérikus kirohanások, a durva fenyegetések, az a tö­rekvés, hogy megbontsák a ka­tonai erőegyensúlyt, a rakéta­telepítési tervek, a neutron- bomba gyártására vonatkozó döntés és az a kísérlet, hogy a Szovjetunióval „az erő pozí­ciójából“ tárgyaljanak — mind­ez veszélyes játék a tűzzel, mindez óriási veszélyt jelent az egész emberiség számára. Az Egyesült Államok politi­kája nagyon jellemző „logi­kát“ követ: a világ egyes ré­szeit saját „érdekszférájának nyilvánítja, elő akarja írni, ho­gyan „viselkedjenek“ a szuve­rén államok, milyen kül- és belpolitikát kövessenek — de amikor a szocialista szövetsé­gesek kifejezik jogos aggodal- maiakat a népi Lengyelország sorsa miatt, ezt a Lengyelor­szág belügyeibe való beavat­kozásnak minősítik. Senki sem kényszeríthet bennünket arra, hogy eláruljuk a szocialista in­ternacionalizmus alapelveit — a lengyel kommunisták és Iga­zi hazafiak mindig számíthat­nak támogatásunkra. Az utóbbi hónapokban világ­szerte nőtt a világközvélemény tiltakozása Washington kalan- dorpolitikája miatt. Az óriási tüntetések azt bizonyítják, hogy a világ békeszerető erői egyre erősebbek, a nyugat-európai országok népe nem törődik bele az Egyesült Államok azön kísérletébe, hogy Európát az esetleges nukleáris háború színterévé tegye, nem fogadja el azt a hamis állítást, hogy létezik „korlátozott“ nukleáris háború. A Szovjetunió határo­zott és megfontolt politikája egyre nagyobb visszhangot kelt. Moszkva és szövetsége­sei azt a reményt jelentik az emberiség szemében, hogy a háborús uszítők kudarcot val­lanak, győz a józan ész, és az enyhülési politika egyedüli el­fogadható alternatívaként to­vábbra Is érvényesül. A cseh­szlovák nép a világ békesze­rető erőinek oldalán halad. Mint a múltban, ma is békés életünk és biztonságunk sza- vatolója a Nagy Október orszá­gához fűződő megbonthatatlan szövetségünk. Ma, mint minden évben, megkezdődik nálunk a már hagyományos csehszlovák-^ szovlet barátsági hónap. Ez nagyon hasznos hagyomány, amely lehetővé teszi, hogv még jobban megismerjük a Szovjetunió népeinek életét, kultúráját, a szovjet tudomány és technika fejlődésének ered ményeit. Barátságunkat, ter­mészetesen, nem korlátozzuk az egyes akciókra, barátságunk nem szól csak hetekre vagy hónapokra, hanem áthatja min­dennapi életünket. Ma ugyan­úgy, mint 1947-ben, azonosu­lunk Klement Gottwald sza­vaival: „Ennek a szövetségnek az elárulása azt jelentené, hogy eláruljuk önmagunkat, utódainkat, nemzeteink egész jövőjét.“ Indra elvtárs beszéde befele­ző részében a CSKP Központi Bizottsága, Gustáv Husák elv társ, a CSKP KB főtitkára köztársasági elnök, az egé37 Nemzeti Front, a csehszlovák kormány és egész népünk ne vébep testvéri üdvözleteit tol­mácsolta a szovjet népnek, a Szovjetunió Kommunista Párt- —_ jánsk és Leonyid Brezsnyev iyfl elvtársnak. A Nagy Október 64 évfordulója alkalmából további sikereket kívánt a Szovjetunió 1981. tovább' felvirágoztatásáért. 3 szocialista országok valamin* ^i. 6 a nemzetközi kommunista éf munkásmozgalom egvségéért. a béke megőrzéséért és megszi lármásáért kifejtett tevékeny ségében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom