Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-06 / 263. szám, péntek

AZ SZLKP KB ULESINEK VITA JA Erőforrásaink teljes mértékű kihasználásával Peter Colatkának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZSZK kormányelnökének felszólalása Tisztelt elvtársak! A CSKP Központi Bizottságának 4. ülése a párt és minden dolgozó szá­mára megszabja a CSKP XVI. kong­resszusa által kijelölt irányvonal ér­vényesítésének módját, mégpedig úgy, hogy gazdaságunk tovább fejlődjön, hozzájáruljunk a létező szocializmus pozíciójának, szocialista társadalmunk gazdasági erejének további megszilár­dításához, a világbéke megtartásához. A CSSZSZK 1981-re szóló népgazda­ság-fejlesztési állami tervének célja a nagyobb hatékonyság és a jobb mi­nőség elérése volt, továbbá az, hogy .határozottabban lépjünk előre az in­tenzív népgazdaság-fejlesztésben és a gazdasági egyensúly megszilárdításá­ban. Célunk a nyersanyag-, anyag- és energiafelhasználás hatékonyabbá té­tele a tudományos-műszaki haladás eredményeinek céltudatosabb gyakor­lati alkalmazásával, az innovációs fo­lyamatok meggyorsításával és a haté­konyabb külkereskedelemmel. Mind­ezzel a termelésnövekedést akarjuk biztosítani, mégpedig az erőforrások lényegében tavalyi szintjének alapján. Az év eddigi hónapjaiban elért terv- teljesítési eredmények országos vi­szonylatban azt bizonyítják, hogy az iparban, a szocialista országokba irá­nyuló exportban, valamint az anyagi költségek csökkentésében elért né­hány pozitív eredmény ellenére a tervszándékokat nem valósítjuk meg teljes egészében. A mezőgazdaságban, az építőiparban, a beruházásban, a termelésszerkezetnek a népgazdasági igényekkel való összehangolásában és a készletek fejlődésében ugyanis je­lentős eltérések mutatkoznak a terv­hez viszonyítva. Mindennek következ­tében a nemzeti jövedelem képzésé­ben, s így annak felhasználásában sem érjük el a tervezett színvonalat. Ez az országos gazdaságfejlődési irányzat a Szlovák Szocialista Köztár­saság tervteljesítésében is lecsapódik. Szlovákia iparának fejlődése — ha azt a mennyiségi oldaláról közelítjük meg — bizonyítja, hogy az ágazatok többségében a feladatokat lényegében a tervvel összhangban hajtjuk végre. Az egyes ipari ágazatok közül előnyt szerzett az éves feladatok megvalósí­tásában a villamosenergia-termelés, a gázipar, a kohászat, az elektrotech­nikai ipar, az élelmiszeripar és az egészségügyi technika gyártása. Az ál­talános gépiparban és a könnyűipar­ban szintén egyenes arányban van a munkaidőalap és a termelés volume­nének alakulása. Noha az iparban a tervezett ütemhez viszonyítva nincs nagyobb lemaradásunk, az eddigi eredményekkel egyáltalán nem lehe­tünk elégedettek. A feladatok teljesí­tésében ugyanis jelentős egyenetlen­ség mutatkozik az egyes szakágaza­tok és ágazatok között, nem teremt­jük meg a termelés szükséges szerke­zetének, választékának és minőségé­nek feltételeit, számos ágazatban nem érik el az anyag- és főleg a bérkölt­ségek tervezett csökkentését. Komoly lemaradás mutatkozik a fa- feldolgozó iparban mind a mennyiségi, mind pedig a minőségi mutatók tel­jesítésének viszonylatában. Azok a je­lentős beruházások, amelyeket annak érdekében valósítottunk meg, hogy kihasználjuk a rendelkezésünkre álló fanyersanyag nyújtotta lehetőséget, mindeddig nem hoznak megfelelő hasznot. Bírálóan kell értékelnünk az SZSZK Iparügyi Minisztériuma, vala­mint a cellulóz- és papíripar, a fa- feldolgozó és bútoripar s egyes vál­lalatok kommunistáinak munkáját. Hi­szen elsősorban ők felelősek az új ka­pacitások felfuttatásában mutatkozó késések megoldásáért, főleg a vranovi Bukózában, a párkányi (Štúrovo) Dél­szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban a hullámkartongyártó kapacitás elég­telen kihasználásáért stb. A bútoreladással kapcsolatos gondok aligha magyarázhatók csupán olyan ob­jektív okokkal, mint például az új lakások átadásának késése. Felelősek ezért a termelés és kereskedelem irá­nyító dolgozói, mivel nem mérték fel idejében a lakosság és a külföldi megrendelők keresletében megnyilvá­nuló változásokat, s így a gyártott bútorok sem választékban, sem minő­ségben nem elégítik ki az igényeket. Azért, hogy az elkövetkező években ne ismétlődjék meg az idei helyzet, a termelésnek a bel- és külkereske­delemmel együtt alapos elemzést kell készítenie a kereslet alakulásáról, és a 7 ötéves tervidőszakra ennek alap­ján kell kidolgoznunk a bútorgyártási tervjavaslatot. Ugyanakkor szükséges lesz, hogy a bútorgyártók bátrabban vállalják a termékválaszték bővítésé­vel kapcsolatos nehézségeket és koc­kázatot. s hogy hatékonyabb segítsé­get kapjanak a bútorszövetgyártóktól és a bútorgyártáshoz szükséges egyéb anyagok készítőitől. A termelésszerkezet és a szükség­letek szerkezete lassú összehangolásá­nak problémájára a CSKP KB 4. ülése is rámutatott. Szlovákia gazdaságának fejlődésében is látjuk, hogy milyen zavarok keletkeznek emiatt a gépipar anyagi-műszaki bázisában és további ágazatokban, valamint a belkereske­delmi ellátásban. Ez az oka az ex­portképesség csökkenésének is. Mind­ennek következtében a megtermelt termékek egy része a raktárakban ma­rad, míg más termékekből nem elé­gítjük ki a keresletet. Különösen érzékenyen érinti lakos­ságunkat a kereslet és a közszükség­leti cikkek termelése közti arányta­lanság. E téren a kereskedelem irá­nyító dolgozóinak — szoros együttmű­ködésben a termeléssel — sokkal ha­tékonyabban kell elemezniük a keres­let alakulását befolyásoló tényezőket, mint például a lakosság pénzbevéte­lét, kor- és szociális összetételét, a háztartások felszereltségét, a divat változását, egészében véve az életmód alakulását, és ennek az elemzésnek az alapján megbízhatóbban kell lát­niuk a kereslet várható szerkezeti vál­tozásait. \ Az idei eredmények is bizonyítják, hogy néhány áru termelésében és a szolgáltatásokban felmerülő fogyaté­kosságok felszámolásában nem halad­tunk jelentős mértékben előre. E prob­léma megoldásába a jövőben céltuda­tosabban be kell vonni azon szakága­zatok és vállalatok dolgozóit, amelyek­ben nyersanyaghiányra és egyéb okok­ra hivatkozva nem számolnak a ter­melés növelésével. Ezen a téren az eddiginél sokkal jobb eredményeket kell felmutatniuk a helyigazdálkodási vállalatoknak és az ipari szövetkeze­teknek is. Az iparban kialakult Idei kedvezőt­len eredmények részben azoknak az üzemzavaroknak a következményei, amelyek néhány vállalatunk termelé­sét nehezítették. Ezeknek az üzemza­varoknak figyelmeztetésként, de főleg ösztönzésként kellene hatniuk az álló­alapok karbantartásának fokozása ér­dekében, ösztönözniük kellene a tech­nológiai fegyelem és valamennyi biz­tonsági előírás megtartására, hogy ily módon elejét vegyük a népgazdasági károk keletkezésének és elkerüljük az emberi áldozatokat. A kitűzött feladatok megvalósítása — súlyos gazdasági következmények­kel — jelentős eltéréseket mutat a mezőgazdaságban, a beruházásban és az építőiparban. A mezőgazdaságban — amelynek problémájáról az elnökség jelentése átfogóan szólt — az SZSZK-ban 624 ezer tonna gabona, 322 ezer tonna tömegtakarmány, 156 ezer tonna cu­korrépa, 115 ezer tonna burgonya kiesésével számolhatunk a tervhez vi­szonyítva, s ezek a kiesések az ala­csonyabb zöldség- és gyümölcstermés­sel együtt a növénytermesztésnek a múlt évi szinthez viszonyítva 10 szá­zalékos csökkenését eredményezik. Persze, ami a gabonát illeti, az idő­járásnak is nagy beleszólása volt a termés alakulásába. De tegyük csak fel a kérdést, vajon az egész mező- gazdaság igazgatásáért felelős szervek és az egyes mezőgazdasági vállalatok valóban mindent megtettek-e az agro­technikai határidő megtartásáért, a tervezett vetésterületek megtartásáért, az öntözőkapacitások kihasználásáért, a tömegtakarmányok maximális beta­karításáért, a cukorrépa-betakarítási veszteségek csökkentéséért stb. Amint meggyőződhettünk róla, azok a mező- gazdasági vállalatok, amelyek jobban törődtek e feladatok végrehajtásával, még az idei feltételek között is arány­lag jó eredményeket értek el. Nyíltan meg kell mondani, hogy a rossz ered­mények nem utolsósorban szubjektív eredetű okokra vezethetők vissza, gyakran alacsony az irányító- és a szervező munka színvonala, nem ki­elégítő a naponta felmerülő problé­mák megoldása és a mindennapi fel­adatok végrehajtása. A fejlődésre kedvezőtlen hatással van és lesz a jövőben is a beruházási tervek teljesítésében mutatkozó lema­radás. Néhány pozitív eredményről ugyan beszámolhatunk — főleg a be­fejezetlen beruházások előirányzott költségei csökkentését, illetve a köte­lező építkezések kivitelezését illetően. A kötelező építkezések közül elsősor­ban a tüzelőanyag- és energetikai be­ruházások kivitelezésében értünk el jó eredményeket. Az összeredmények azonban azt jelzik, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaságban a beruhá­zási feladatok teljesítésében kb. 1,5 milliárd korona értékű lemaradás vár­ható, ebből az építőipari munkák ki­vitelezésében megközelítőleg 1 milli­árd korona érték kiesésével számo­lunk. Ilyen nagy adót fizetünk azért, hogy építőiparunk nem volt képes megbirkózni a kapacitások befejező munkálatokra való összpontosításának feladatával, miközben a további szál­lítóvállalatok sem teremtették meg ehhez a szükséges feltételeket. Ez fő­leg a gépi-technológiai berendezések szállítóiról és a szerelővállalatokról mondható el. Számos fontos ipari be­ruházás kivitelezése késik, mint pél­dául a hroneci öntöde, Piešťany ban az integrált áramkörök gyártására szolgáló kapacitás, a Slovnaftban a polipropilén-gyártó részleg, a smole- nicei gyantakészítő részleg stb. A ter­vezett átadási határidő eltolódása, természetesen, hatással lesz mind a termelésre, mind a hazai szükségle­tek és az exportigények kielégítésére. Ügy tűnik, jelentős lesz 'a lemara­dás a lakásépítésben és a járulékos beruházások építésében is. Az építő­ipar belső gondjain kívül ez nem utol­sósorban annak a következménye, hogy nehézségek vannak a területi előkészítésben, a fűtés biztosításában és abban, hogy az építők az idén fe­jezték be azoknak a lakásoknak a je­lentős részét, amelyeket már tavaly kész lakásokként tüntettek fel jelen­téseikben. Ezt a nemzeti bizottságok­kal való megegyezés alapján, de az érvényes előírásokkal ellentétben tet­ték, noha ezt a CSKP KB Elnöksége és a kormány határozottan tiltotta. Ez az eljárás is az opportunista gya­korlat megnyilvánulásának példája, amelyről mint negatív jelenségről na­gyon bírálóan szól Husák elvtárs a CSKP KB 4. ülésének zárszavában. Az ilyen Patyomkin-féle káros gyakorlat­nak nem szabad megismétlődnie, s ha mégis előfordulna, a vétkesek ellen valamennyi szankciót érvényesítjük, beleértve a kűderintézkedést is. Hogy mennyire sikerül teljesítenünk a hatékonyság növelésével .és a fej­lesztés intenzívebbé tételével kapcso­latos feladatainkat, arról a mennyisé­gi mutatók teljesítése világosan be­szél. Ebben a tekintetben súlyos fo­gyatékosság, hogy több vállalat — főleg az építőipar, az ipar, a mező- gazdaság és a szövetségi szinten irá­nyított elektrotechnikai ipar, az álta­lános gépipar, valamint a tüzelőanyag- és energiaipar ágazataiból — nein ér­te el sem az anyagköltségek, sem az összköltségek tervezett csökkentését, noha a fejlődés a múlt évhez viszo­nyítva valamivel kedvezőbb. A teljesítmények növekedésének las­súbb üteme, valamint a tervezett költ­ségek túllépése főleg az építőiparban, a cellulóz- és papíriparban, valamint a fafeldolgozó iparban és néhány to­vábbi vállalatnál kedvezőtlenül hat a pénzügyi források képzésére. Az újratermelési folyamat hatékony­ságát csökkenti a készletek kedvezőt­len alakulása is. Miközben az SZSZK kormánya által irányítutt gazdasági szervezetekben hárommilliárd korona értékű lesz a tervezett teljesítmények­kel szembeni lemaradás, 1,5 milliárd korona értékkel lesz nagyobb a kész­letek nagysága a tervezettnél. Ugyan­akkor az egyes ágazatok szerinti fej­lődés jelentősen különbözik egymás­tól, s e tekintetben az ipar és az épí­tőipar tér el a legjobban a tervtől. Az ipar és az építőipar gazdasági ve­zetőinek mélyebben kell elemezniük ezeket a problémákat, saját kollektí­váik és az egész népgazdaság érde­kében a legnagyobb mértékben meg kell gyorsítaniuk a készletforgást. A feladatok teljesítésében mutatko­zó lemaradások bizonyítják, hogy a kongresszusi irányvonal megvalósítá­sában még nem következett be a szükséges fordulat, hogy még mindig hiányzik az igényesség légköre, a fe­gyelem és a felelősség. Valamennyien egyetértésünket fejez­tük hí a kongresszusi határozatokkal, nagyarányú ismeretterjesztő kam­pányt szerveztünk, lebontottuk a do­kumentumokat, hogy az egyes szaka­szokon és munkahelyeken a konkrét feltételek között miként teljesítjük ezeket a feladatokat. Az eredmények alapján azonban megítélhetjük, hogy számos munkahelyen a vállalások in­kább papíron maradnak, s gyakorlati megvalósításukért korántsem küzde­nek kitartóan Tanúi vagyunk, hogy nemegyszer több energiát és erőfeszítést fejtenek ki a feladatcsökkentési-igénylések megfogalmazása és indoklása, mint a tartalékok és lehetőségek feltárása érdekében. Az SZLKP KB Elnöksége és és SZSZK kormánya havonként rend­szeresen értékelte az idei tervteljesí- tési eredményeket és hangsúlyozta, hogy elkerülhetetlenül szükség van az állami és gazdasági szervezetekben a fegyelem szigorítására és a munka- szervezés színvonalának emelésére, következetesebben kell érvényesíteni a párt ellenőrző szerepét és a döntő fontosságú feladatok teljesítésére kell irányítani a társadalmi szervek és szervezetek tevékenységét is. Ebben a szellemben zajlottak a kerületi és já­rási pártbizottságok elnökségeinek ülé­sei is ez év szeptemberében; ezeken az üléseken értékelték a döntő fontossá­gú termelési-gazdasági egységek és vállalatok munkáját, valamint a fel­adatok teljesítésében huzamosabb ide­je lemaradó vállalatok munkáját. A CSKP KB, valamint az SZLKP KB Elnöksége nyomatékosan megköveteli az álllami és gazdasági szférában dol­gozó kommunistáktól és a pártszerve­zetektől is, hogy határozottabban küzdjenek az idei feladatok csökken­tésére irányuló valamennyi törekvés ellen. A hátralevő két hónapban való­ban valamennyi erőnket az exportfel­adatok teljesítésére, az importigényes­ség csökkentésére, a belkereskedelem­nek irányuló szállítások szerkezeti javítására, a döntő fontosságú kapaci­tások idejében megvalósuló átadására és a fogyasztási keretek — főleg az üzemanyag-fogyasztási keretek — megtartására kell összpontosítanunk. A gazdasági vezetésnek e tekintetben céltudatosabban ki kell használnia dolgozóink, a versenyző kollektívák és a szocialista munkabrigádok kezde­ményezőkészségét, s a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal, a Szocia­lista Ifjúsági Szövetséggel és a továb­bi társadalmi szervezetekkel együtt el kell érniük, hogy a CSKP XVI. és az SZLKP kongresszusára, valamint a CSKP megalapítása 60. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalá­sok teljesítése nyomán létrejött ered­mények a lehető legnagyobbak le­gyenek. Elvtársakl Az alábbiakban szólni szeretnék azokról a kulcsproblémákról, amelyek hosszú távon hatnak majd a gazdasá­gi szféra munkájára, s amelyekre a párt- és az állami szerveknek egy­aránt figyelmet kell fordítaniuk. E problémák közé tartoznak főleg a kül­ső gazdasági kapcsolatok, s ezek kö­zé sorolható a tüzelőanyag-energetikai mérleg kiegyensúlyozottságának megol­dása, a beruházás, az építőipar, az önel­látás megoldása, valamint a tudomás nyos-műszaki haladás érvényesítése, végső soron pedig az egész tervszerű irányítási rendszer tökéletesítése és az irányítómunka színvonalának emelése. A felsoroltak közül népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődése szempont­jából rendkívül jelentősek a külső gazdasági kapcsolatok. Az utóbbi év­tizedben a világgazdaság fejlődését új jelenségek jellemzik, amilyenek példá­ul a nyersanyag- és késztermékárak alakulásában bekövetkezett változások, az élesedő Jtonkurrenciaharc a kapi­talista piacokon. Ilyen továbbá a ka­pitalista államokban elmélyülő válság- jelenség és ezzel összefüggésben a szocialista országokkal szemben foly­tatott védekező és megkülönböztető politika. A CSKP Központi Bizottsága éppen ezért nem véletlenül hangsú­lyozta már 1974 novemberében, hogy erre a fejlődésre aktív módon kell reagálnunk, mégpedig gazdaságunk teljesítőképességének és hatékonysá­gának növelésével, hogy az igényes külföldi ipacokon is helytálljunk. Ezt azonban nem sikerül a szükséges mér­tékben elérnünk. Míg népgazdaságunk a 6. ötéves tervidőszakban a szocialista országokkal egészében véve kiegyen­súlyozott pénzügyi kapcsolatokat te­remtett, a nem' szocialista országok viszonylatában jelentős eltérések je­lentkeztek. Eladósodásunk mértéke nem fenyegető, de nem is olyan, hogy gondtalanul és könnyelműen kezeljük ezt a kérdést. Tudatosítanunk kell ugyanis, hogy az imperialista államok az utóbbi időszakban teljesen nyíltan kezdenek visszaélni a szocialista or­szágok eladósodásával politikai cél­jaik követése, a szocialista gazdaság megkárosítása érdekében. Világosan bizonyítja ezt a Lengyel Népköztársa­ság esete. Ezért nem tehetjük ki ma­gunkat e tekintetben fölösleges koc­kázatoknak ellenkezőleg, külső gaz­dasági kapcsolataink lehető legna­gyobb mértékű kiegyensúlyozottságára kell törekednünk. Persze nagyon sok múlik majd azon, hogy valamennyien, tehát mi Szlovákiában is, miként já­rulunk hozzá népgazdaságunk export- képességének növeléséhez, a behoza­tali igényesség csökkentéséhez a kü­lönböző takarékossági intézkedések megvalósításával. A minisztériumoktól és a termelési-, gazdasági egységektől megköveteljük (Folytatás az 5. oldalon.j 19B1. XI. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom