Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-06 / 263. szám, péntek

Peter Colotka elvtárs beszéde WsiMlr Boltin elvlárs beszéde A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulóját szovjet barátainkkal és elvFár- sainkkal, minden osztálytest­vérünkkel együtt ünnepeljük. Gondolatban ismét visszatérünk a legújabb kor e legnagyobb és legfontosabb eseményéhez. A történelemben már volt éppen elegendő rabszolga-, jobbágy- és parasztlázadás, bá­nyászfelkelés, de ezeket mindig vérbe fojtották a rabszolga­tartók és a feudális urak. Vol­tak polgári forradalmak, ame­lyek a tőkéseket juttatták ha­talomra a szabadság, egyenlő­ség és testvériség csábító jel­szavával, de csak az történt, hogy a feudális elnyomást bur­zsoá elnyomás váltotta fel, a dolgozók kizsákmányolásának csak a formája változott. Az Októberi Forradalommal kezdetét vette a szocialista forradalmak időszaka, amelyek célja már nem a kizsákmányo- lók uralmának megőrzése, ha­nem a kizsákmányolás meg­szüntetése. Nincs a világon olyan földrész és ország, nincs az emberi tevékenységnek olyan területe, amelyre ne ha­tottak volna az Októberi For­radalom eszméi. Az orosz pro­letariátus történelmi tette utat mutatott a kizsákmányoltaknak és az elnyomottaknak. Mélységes tisztelettel és őszinte hálával adózunk a for­radalmi orosz proletárok hő­siességének, akik a kisparaszt- sággal szövetkezve, a lenini párt vezetésével 1917 októbe­rében megdöntötték a tőkések uralmát és létrehozták a szov- ■jethatalmat. A felszabadult nép hősiesen védte hazáját az el­lenforradalommal és az im­perialista hódítók durva inter­venciójával szemben. Az agresz- szoroknak szégyenkezve kellett visszavonulniuk, elpusztított országot hagytak maguk után. Ä szovjet emberek romokból és hamuból, az imperialista és a polgárháború súlyos örök­ségéből kiindulva kezdték épí­teni országukat. Merész terve­ket tűztek ki maguk elé, az egész világot meggyőzték az űj társadalmi rendszer előnyeiről. A szovjet emberek, az or­szágépítő ötéves tervek hősei őszinte hazafiságot és interna­cionalizmust tanúsítottak, ami­kor szocialista hazájukat a Nagy Honvédő Háború idején ismét védelmezni kellett. Az ő vállukra nehezedett a náci Németország és szövetségesei elleni harc fő terhe, a fron­tokon és a hátországban hi­hetetlenül nagy áldozatokat hoztak. Egyúttal nemes felsza­badító küldetést is teljesítet­tek, megmentették a cseh, a szlovák, a lengyel és más né­peket a fasiszta rabságtól és a fizikai megsemmisítéstől. Ugyancsak hősiességről és áldozatkészségről tett tanúsá­got a szovjet nép a háború után, amikor újjáépítette az el­pusztított városokat, a felége­tett falvakat. Űjjászületés — így nevezte Leonyid Brezsnyev elvtárs a szovjet embereknek ezt a hősies munkáját, amelyet a szerénység, a hazafiság és a szocialista internacionaliz­mus táplált. Szovjet elvtársa­ink ma az SZKP XXVI. kong­resszusán kitűzött nagy gazdasá­gi és szociális fejlesztési célok elérésén munkálkodnak. Az Októberi Forradalom és a szo­cializmus építésének egész Időszaka alátámasztja a mar­xista—leninista tanítás helyes­ségét, életképességét és nem­zetközi érvényét, a szocializ­mus építésének általános érvé­nyű törvényszerűségeit. A CSKP megalapításának 60. évfordulója kapcsán ismét meg­emlékezünk az Októberi For­radalom ösztönző hatásáról. Le­nin elvtárs közvetlen segítsé­géről és a szovjet kommunis­ták tapasztalatainak jelentő­ségéről. Most, amikor a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott programot megvalósítva a fej­lett szocialista társadalmat építjük, szintén merítünk az SZKP gazdag tapasztalataiból annak tudatában, hogy ez a szocializmus és dolgozó népünk érdekeit szolgálja. Büszkék vagyunk arra, hogy hazánk a szocialista közösség­hez tartozik, országunk a Szov­jetunióval vállvetve küzd a szocializmusért, a békéért és a társadalmi haladásért. Haza­fias és internacionalista köte­lességünknek tartjuk, hogy elő­mozdítsuk a szocialista közös­ség erejének és egységének fokozását, mindenekelőtt a testvéri Szovjetunióhoz, felsza­badítónkhoz fűződő barátsá­gunk megszilárdítását. Az Októberi Forradalom üze nete ma is időszerű. Eszméit követve a felszabadulás és a Februári Győzelem óta sikere­sen érjük el a szocialista or­szágépítés egyes szakaszainak céljait. Az első szocialista or­szág tapasztalatait felhasználva sikeresen teljesítettünk olyan alapvető forradalmi feladató kát, mint az államosítás, a me­zőgazdaság szövetkezetesítése és a szocialista iparosítás volt. Ma Is küzdenünk kell a CSKP XVI. és az SZLKP legutóbbi kongresszusán jóváhagyott program megvalósításáért, fő­ként a munka hatékonyságának növeléséért és minőségének ja­vításáért. A CSKP KB 4. ülé­se is rámutatott arra, ha a je­lenlegi helyzetben meg akar­juk tartani és tovább akarjuk javítani az életszínvonalat, a párt vezetésével még felelő­sebben keli megvalósítanunk mindennapi feladatainkat. A jelenlegi feladatok felmérése során tartózkodnunk kell a végletektől. Mindenekelőtt so- hol egy percre sem tűrhetjük meg a gondatlanságot és a fe­lelőtlenséget, amely a felada­tok igényességének lebecsülé­séhez vezet. Másrészt nem szabad elkedvetlenedni, elvesz­teni a saját erőnkbe, a szocia­lista eszmékbe és a forradalmi távlatokba vetett hitet. A jövőbe derűlátással te­kintünk, s ez jelentős mérték­ben a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való fejlődő együttműködésün­kön alapul. Ez az együttműkö­dés az elmúlt időszakban is fontos tényezője volt a cseh­szlovák népgazdaság stabil és dinamikus fejlődésének. A Szovjetunió létének és fej­lődésének több mint hat év­tizede, a szocialista világrend- szer létrejötte és nemzetközi befolyása bizonyítja a marxis­ta—leninista tanítás életképes­ségét, a létező szocializmus előnyeit. A marxista —leninista tanoktól való mindenféle el­hajlás, a párt vezető szere­pének gyengülése, az ideoló­giai munka lebecsülése ártal­mas, s veszélyeztetheti a dol­gozók forradalmi vívmányait és a szocializmus alapjait. így volt ez huszonöt éve Magyar- országon, tizenhárom éve ná­lunk, s jelenleg Lengyelorszá­got aggódva figyeljük. Kifejez­zük azt a reményünket, hogy az északi szomszédos ország bonyolult helyzete ellenére &z osztályellenség ott sem tud győzni, s a Lengyel Népköz- társaság szilárd szocialista orientációjú ország marad. Az SZKP XXVI. kongresszusa által kidolgozott békeprogram, amelyet a szovjet kormány és személy szerint Leonyid Brezs­nyev elvtárs fáradhatatlanul megvalósít, egyedüli útja a termonukleáris katasztrófa megelőzésének. Ezt a béke­programot az emberek száz­milliói támogatják világszer­te. Az imperializmus világura­lomra törekszik, de az Októ­beri Forradalom által lehető­vé tett társadalmi haladást megállítani nem lehet. A szo­cializmus javára végzett alkotó munkánkkal fejezzük ki leg­jobban hűségünket az Októberi Forradalom eszméihez. Vagyim Sztyepanov elvtárs beszéde 1981. XI. 8. Bevezetőben Sztyepanov elv­társ hangsúlyozta, hogy a Nagy Októberi Szocialista For­radalom fordulatot jelentett a történelemben, és jelentős mértékben befolyásolta az em­beriség sorsát. Megnyitotta az utat a kizsákmányolás meg­szüntetéséhez és egy új tár­sadalmi rendszer létrehozá­sához. Az új társadalom szüle­tésében fontos szerepe volt Leninnek, a győztes Októberi Forradalom vezéralakjának, a világ első munkás-paraszt álla­ma megalapítójának. Sztyepanov elvtárs kiemelte, hogy a szovjet nép, amely a kommunista párt vezetésével a lenini úton halad előre, min­den nehézség leküzdésére ké­pes. Országát szilárd szocia­lista állammá változtatta, melynek fejlett ipara és tu­dományos-műszaki potenciálja van, megoldotta a nemzetiségi kérdést, amelyre a burzsoá társadalom nem képes, s meg­teremtette a Szovjetuniónak, szövetségeseinek és barátainak biztonságát. A meglevő gazdasági poten­ciál lehetővé tette, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa új feladatot tűzzön ki: a népgaz­daság áttérését az intenzifiká- lás útjára. Ez történelmileg ugyanolyan jelentőségű ese­mény, mint a szocialista ipa­rosítás volt. A társadalmi ter­melés hatékonyságának növe­kedése új távlatokat nyit a kommunizmus építése, a szo­cializmus nemzetközi tekinté­lyének megszilárdítása előtt. Az SZKP XXVI. kongresszusán kitűzött célok rendkívül Igé­nyesek, a megoldásra váró problémák nem egyszerűek. De nem lehet kétségbe vonni, hogy ezeket a feladatokat a szovjet emberek teljesítik, mert a párt és a nép egysége szilárd. A továbbiakban Vagyim Sztyepanov elvtárs a Szovjet­unió békepolitikájával foglal­kozott. Kijelentette, hogy az emberiség története tele volt háborúkkal és vérontásokkal. Csak ebben az évszázadban az Imperializmus hetvenmillió em­ber halálát okozta. Egyetlen társadalmi rend­szer, egyetlen kormány sem tűzte ki célul a háború likvi­dálását a társadalom életéből. Ezt elsőként a szocializmus tette meg, amint tudjuk, a szovjethatalom békéről szóló dekrétumában. E dekrétumtól kezdve egészen a nyolcvanas évekre szóló nagyszabású bé­keprogramig, melyet az SZKP XXVI. kongresszusa dolgozott ki, a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya céltudato­san békeszerető külpolitikát követ. Támogatja az elnyomás és az agresszió ellen, a sza­badságért, a függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő népeket, határozottan szembe­száll az imperializmus agresz- szív támadásaival. Csehszlová­kiával és a többi szocialista országgal együttműködve aktív harcot vív a békéért és a biz­tonságért, az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett éléséért. Bár a hetvenes években a nemzetközi politikában pozitív változások mentek végbe, az utóbbi időben az agresszív im­perialista erők az erő politiká­ját követik, ismét megpróbál­ják másokra rákényszeríteni feltételeiket. A háború és a béke kérdése ma másként fest" mint a múltban. Egy háború nemcsak nagy pusztítással és áldozatokkal járna, hanem az emberiség létét is veszélyez­tetné. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben az SZKP és a szovjet kormány valódi lenini elvhűséget és határo- zóttságot tanúsít, síkraszáll a béke megőrzéséért és a nem­zetközi biztonságért. Ismert tény, hogy a Nyugat koholmá­nyokat terjeszt a szovjet ka­tonai veszélyről. A Szovjet­unió azonban csak védelemre törekszik, meg akarja őrizni a békét, és a háború veszélyé­nek elhárítására mozgósít min­den erőt. Ezt követően Sztyepanov elvtárs a szovjet—csehszlovák együttműködés eredményeiről és távlatairól szólt. A cseh­szlovák—szovjet barátság hó­napjának megnyitása alkalmá­ból kijelentette, hogy erre az eseménysorozatra a szovjet emberek úgy tekintenek, mint annak bizonyítékára, hogy a csehszlovákiai dolgozók hűek az Októberi Forradalom esz­méihez és a közös antifasiszta harc hagyatékához. A barátsá­gi hónapok dokumentálják kommunista pártjaink, szocia­lista államaink és népeink ál­landóan szilárduló egységét és harcos szolidaritását, valamint hűségét a marxizmus—leniniz­mus örök érvényű tanításához és a szocialista internaciona­lizmus elveihez. (Folytatás az 1. oldalról) veszély elhárítása. Az agresz- szív imperialista erők felelőt­len akciói következtében a nemzetközi helyzet a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején kiéleződött. Was­hington minden erejét a nem­zetközi helyzet stabilitásának megbontására, a lázas fegyver­kezésre, más országok és nem­zetek jogainak és érdekeinek megsértésére fordítja. A nem­zetközi biztonságot és a békét súlyosan veszélyezteti az Egye­sült Államok és Kína kialaku­lóban lévő katonai-politikai szövetsége. Kína vezetői to­vábbra is hegemonista külpo­litikát folytatnak, ellenséges hangulatot szítanak az egyes nemzetek és országok közölt. A Szovjetunió külpolitiká­jának legnagyobb célja volt és marad a jövőben is a béke sza­vatolása. Országunk mindent megtesz azért, hogy megaka­dályozza a háborús veszélyt. A nemzetközi enyhülés meg­bontásának megakadályozására törekedve az SZKP XXVI. kongresszusa új konkrét Ja­vaslatokat tett az európai béke és biztonság megszilárdítására. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa felhívta a világ parla­mentjeit és nemzeteit, való­sítsanak meg akciókat a fe­szültség enyhülése, a becsüle­tes egyenjogú tárgyalások megkezdése érdekében. Pár­tunk és az egész szovjet nép megelégedéssel nyugtázza, hogy a XXVI. kongresszuson elhang­zott javaslatok, valamint a Legfelsőbb Tanács felhívása vi­lágszerte nagy visszhangot kel­tett. A Szovjetunió következetes enyhülési politikája, a konst­ruktív párbeszéd és a köl­csönösen előnyös együttműkö­dés fejlesztése megerősítést nyert Leonyid Brezsnyev elv­társ több párt- és állami veze­tővel a Krímen és Moszkvában folytatott tárgyalásai során. Az Egyesült Államok eny­hülés elleni politikája első­sorban Európát fenyegeti. Az európai nemzetek számára kü­lönösen nagy veszélyt jeleh- tenek, ha Nyugat-Európában amerikai rakétákat helyeznének el. Az amerikai kormány dön­tése a neutronfegyverek gyár­tásáról tovább fokozza a ve­szélyt az egész európai kon­tinensre nézve. A nukleáris veszély elleni harcból egy kor­mány, egy nemzet sem von­hatja ki magát, amennyiben valóban szem előtt tartja népe érdekeit és saját országa biz­tonságát. Mint ismeretes, a Szovjetunió az európai biztonság megszi­lárdítása érdekében széles kö­rű, bizalomerősítő javaslatokat terjesztett elő. Véleményűnk szerint ez jó alapot képez az európai leszerelési és katonai­enyhülési konferencia összehí­vásához. Amint tudják elvtársak, a Dér Spiegel november 3-án közzétette Leonyid Brezsnyev válaszait a szerkesztőség kér­déseire. Ezek a válaszok pon­tosan és világosan ismertetik a Szovjetunió álláspontját a háború és a béke kérdéseiben. A Szovjetunió soha senkit sem veszélyeztetett és ma sem akar senkit megtámadni. A mi katonai doktrínánk tisztán vé­delmi jellegű. Ezért, tekintettel társadalmi és politikai rend­szerünk jellegére, nem lehet érdekünk a fegyverkezési ver­seny. A Szovjetunió már a múltban is leszögezte és most Brezsnyev elvtárs ismét kije­lentette, hogy az Egyesült Ál­lamok tervei a katonai erőfö­lény megszerzésére megvalósít­hatatlanok. Ha szükséges, a szovjet nép mindent megtesz az ország megbízható védelme érdekében. A Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak mindene megvan ahhoz, hogy megvédje létérdekeit. Véleményünk sze­rint kivétel nélkül az összes országnak, az összes nemzet­nek szüksége van a békére. A béke az emberiség közös kincse, s ezért védelme és megerősítése az összes ország közös ügye. A szovjet emberek megelége­dettséggel nyugtázzák, hogy a szovjet—csehszlovák barátság a marxizmus—leninizmus elve­in alapszik. A gazdasági és kulturális kapcsolatok, amelyek szüntelenül elmélyülnek, hoz- járulnak a szocialista és kom­munista építés feladatainak eredményes teljesítéséhez. Az SZKP XXVI. és a CSKP XVI. kongresszusának határozatai újabb nagy távlatokat nyitot­tak meg előttünk, amelyek megfelelnek országaink és az egész szocialista közösség lét­érdekeinek. Botvin elvtárs befejezésül az ország összes dolgozójának boldogságot és a fejlett szo­cialista társadalom építésében újabb sikereket kívánt. Meg­győződését fejezte ki, hogy a marxizmus—leninizmus zász­laja alatt újabb nagy győzel­meket érünk el országaink fej­lesztésében. Koszorúzás! ünnepségek (Folytatás az 1. oldalról) KERB elnöke, és más szemé­lyiségek. Ugyancsak kegyelettel adóz­tak az elesett hősök emléké­nek a cseh kormány, a Cseh Nemzeti Tanács, és a Cseh Nemzeti Front KB képviselői, a csehszlovák néphadsereg tá­bornoki karának tagjai, a Bel­ügyminisztérium fegyveres ala­kulatainak és a népi milíciá- nak tagjai, valamint Prága és a közép-cse'hországl kerület párt- és állami szerveinek, s társadalmi szervezeteinek kép­viselői. Koszorút helyeztek el a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségének dolgozói, Alekszandr Botvin nagykövet vezetésével, a Varsói Szerző­dés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsnokságá­nak csehszlovákiai képviselői, a hazánkban állomásozó szov­jet középső csoport parancs­nokai, és a Szovjet—Csehszlo­vák Baráti Társaság küldött­sége Ivan Dugyenkovnak, a társaság össz-szövetségi veze­tősége tagjának, az OSZSZSZK kommunális szolgáltatóipari miniszterének vezetésével. A szovjet és a csehszlovák himnusz elhangzása után a csehszlovák párt- és állami vezetők valamint a többi kül­döttség tagjai a cseh és a szlovák vöröskatonák sírját Is megkoszorúzták. Az Októberi Forradalom 64. évfordulója alkalmából tegnap a bratislavai Slavínon is ko­szorúzást ünnepségre került sor. Felvonták a csehszlovák és a szovjet zászlókat, s az emlékműnél csehszlovák és szovjet katonák álltak díszőr­séget. Az Elesett forradalmárok in­dulója hangjaiaak kíséretében az SZLKP KB, a Szlovák Nem­zeti Tanács, a szlovák kor­mány és a Szlovák Nemzeti Front KB közös koszorúját el­helyezték: Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Pe­ter Colotka, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, szlovák minisz­terelnök, Viliam Šalgoviô, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke, Ignác Janák, Ján Janik, Elena Litvajová, és Gejza Šlapka, az SZLKP KB Elnökségének tagjai, Michal Zuzuľák, az SZLKP KR Titkár­ságának tagja, Miloslav Boďa, az SZLKP KERB elnöke, Fedor Gulla, a Szlovák Nemzeti Front KB alelnöke, Michal Žá- kovič, a Szabadság Párt elnö­ke, és Jozef Mjartan, a Szlo­vák Megújhodás Pártjának el­nöke. Ugyancsak megkoszorúzta az emlékművet Vagyim Sztyepa­nov, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, Anatolij Tomin ez­redes, a bratislavai szovjet pa­rancsnokság képviselője és munkatársai. Kegyelettel adóztak a szov­jet hősök emlékének más bra­tislavai konzuláris hivatalok képviselői is. További koszorúkat helyez­tek el Bratislava és a nyugat­szlovákiai kerület párt- és ál­lami szerveinek, a Csehszlo­vák—Szovjet Baráti Szövetség­nek, a csehszlovák néphadse­regnek, a Szlovák Belügymi­nisztériumnak és a népi milí- ciának a képviselői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom