Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-25 / 279. szám, szerda
Ki törekszik az európai erőegyensúly megbontására VIKTOR KULIKOV MARSALL INTERJÚJA A LIBERATION CIMÜ PÄRIZSI LAPNAK VIKTOR KULIKOV marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka a következő interjút adta a LIBERATION című francia napilapnak. KÉRDÉS: A Varsói Szerződés parancsnokságának véleménye szerint mi növeli ma az európai háborús konfliktus kirobbanásának veszélyét? VÁLASZ: Az európai háborús konfliktus kirobbanásának fokozott veszélyét elsősorban az okozza, hogy az USA és a NATO lázas fegyverkezést szít. Ez irányban a legveszélyesebb lépés az amerikai kormánynak az a törekvése, hogy minden áron Nyugat-Európába telepítse ú], közepes hatótávolságú rakétáit. Európában jelenleg hozzávetőleges egyensúly áll fenn a NATO és a Szovjetunió között a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek tekintetében — körülbelül 1000 darab van belőlük mindkét oldalon. Ha Nyugat-Európában elhelyezésre kerül az 572 amerikai nukleáris rakéta (a Pershing 2 és a szárnyas rakétákról van szó) a Nyugat több mint 50 százalékos fölénybe kerül a Varsói Szerződés tagállamaival szemben. A két fél nukleáris fegyverzetének egyensúlya Európában így jelentős mértékben a NATO javára billen. Ugyanakkor ' megbomlik a Szovjetunió és az USA stratégiai erőinek egyensúlya is, mivel az új amerikai rakéták a Szovjetunió vonatkozásában stratégiai fegyvereknek számítanak. Elérhetik a szovjet területeket, míg a mi SS-20-as rakétáink nem érik el az Egyesült Államok területét. Ez azt jelenti, hogy az 572 „kiegészítő“ rakétát hozzá keli számítani az amerikai stratégiai fegyverek arzenáljához. Ebben az esetben az USA-nak jóval több stratégiai fegyvere lesz, mint a Szovjetuniónak. És ennek az Egyesült Államok tudatában van. Saját önző érdekeitől vezérelve azonban, ami e közepes hatótávolságú rakétái európai elhelyezésével kapcsolatos valódi célját Illeti, európai NATO-szövetségeseit az USA félrevezeti. Washington hivatalosan azt hangoztatja, hogy az új rakéták a nyugat-európai országok védelmét szolgálják, ám a valóságban a Szovjetunió nyugati területein fekvő, létfontosságú stratégiai objektumai elleni csapás a feladatuk, s egyben a Szovjetunió ellenak cióinak korlátozása egy amerikai agresszió esetén. Hisz az olyan rakéták, mint a Pershing 2, amelyek hatótávolsága 2500 km és amelyek igen pontosak, 5—6 perc leforgása alatt elérhetik céljukat. Világos, hogy ez megváltoztatja a stratégiai helyzetet, növeli a Szovjetunió háborús fenyegetettségét és megbontja az erő- egyensúlyt az USA és a Szovjetunió között. Az Egyesült Államok elsődleges célja tehát, hogy katonai erőfölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben és nem az, hogy Európa biztonságát védje. A Szovjetunió és szövetségesei nem engedhetik meg, hogy az USA és a NATO egyoldalú katonai fölényre tegyen szert regionális vagy akár egyetemes méretekben. Leonyid Brezsnyev figyelmeztette a Nyugatot, hogy „nem hagyhatjuk következmények nélkül az új amerikai nukleáris rakétafegyverek európai területen történő elhelyezését, amelyek a Szovjetunióra és a szövetségeseinkre irányulnak. Ebben az esetben kénytelenek leszünk fontolóra venni a megfelelő kiegészítő védelmi intézkedéseket. Amennyiben az szükséges lesz, megtaláljuk a létérdekeink megvédése sz em po n t j ábó 1 eleng e d h e tét len hatékony eszközöket“. Ennek következtében az erő- egyensúly ismét helyreáll, ám magasabb színvonalon. Ez any- nyit jelent, hogy a háborús veszély Európában jelentős mértékben megnövekszik. A nyugat-európai országok pedig még fokozottabb, mértékben fognak függeni Washington nukleáris stratégiájától. A béke megszilárdításához nem járul hozzá az amerikai stratégiai nukleáris arzenál további bővítésének új programja sem, amelyet a Fehér Ház az idén október végén hirdetett meg. Hisz az amerikai elnök beszédében egyáltalán nem titkolta, hogy a lázas fegyverkezésnek ez a programja a Szovjetunió és az európai szocialista országok ellen irányul: KÉRDÉS: Mi Indokolja a szovjet SS—20-as rakéták európai elhelyezését? VÁLASZ: A közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek, tehát az USA előretolt atomfegyverei, valamint a NATO többi országának hasonló eszközei Európában első ízben az ötvenes években jelentek meg. A Szovjetunió és szövetségesei ellen irányultak. Hogyan kellett volna erre reagálnunk? A Szovjetunió kénytelen volt az USA és a NATO nukleáris fegyverei fenyegetésével szemben felállítani saját SS—4 és SS—5 típusú közepes hatótávolságú rakétáit, valamint bombázó repülőgépeit. Ezek az eszközök már több mint 20 éve alkotják a fegyverzet részét és korszerűsítésre szorulnak. Az USA és a NATO nukleáris fegyvereit ez idő alatt több ízben korszerűsítették, s jelenleg is tökéletesítik. Nagy-Bri- tanniában például rendszerbe állítják a Pdlaris A—3 és a TK rakétákat, amelyek tengeralattjárókról lőhetők fel és hat robbanótöltettel vannak ellátva a korábbi rakéták három robbanófejével szemben és London tervbe vette a nyolc robbanófejes Trident rakéták hadrendbe állítását. A sajtó jelentései szerint Franciaországban a szárazföldi és tengeri támaszpontokon elhelyezett egy robbanófejes rakétákat új, hét robbanófejes rakétákra cserélik, és megnő a rakétákkal felszerelt atomtengeralattjárók száma. Felújításra kerülnek az USA előretolt nukleáris eszközei is. A korszerűsítésre a Szovjetunióban is sor kerül. Az elavult SS—4 és az SS—5 rendszereket az SS—20-as rakéták váltják fel. Nukleáris eszközeink felújítása közben azonban a paritás megtartása érdekében nem növeljük egyetlen darabbal sem európai közepes hatótávolságú hordozóink számát. A rakétakilövő berendezések száma csakúgy,mint a rakéták robbanótölteteinek ereje még csökken is. Az SS—20- as rakéták hatótávolsága a korábbi rakétákhoz viszonyítva gyakorlatilag nem nőtt. Az új rakéták műszaki szempontból természetesen jobbak mint a régiek, másként ez nem }s lehet, azonban nem bontják meg a katonai egyensúlyt és nem változtatják meg az általános stratégiai helyzetet. KÉRDÉS: Miként értékeli a NATO vezetőinek nyilatkozatait arról, miszerint a Szovjetunió jelentős fölényben van az európai hagyományos fegyvereket illetően? VÁLASZ: Ez nem felel meg a valóságnak, amit mellesleg a Nyugat is elismer. A londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete adatai szerint a fegyveres erők összlétszáma (ezer főben számolva) a következő: a NATO-nál 4933, a 'Varsói Szerződésnél 4788; az európai szárazföldi csapatok létszáma (ezer főben számolva) a NATO-nál 2123, a Varsói Szerződésnél 1669. A létszámadatok cseréje a bécsi tárgyalásokon úgyszintén megerősíti a két fél szárazföldi csapatai és légiereje közép-európai létszámának hozzávetőleges egyensúlyát. (NATO: 991000, Varsói Szerződés: 979 000 iő). Az a változat, miszerint a Szovjetunió jelentős fölényben van a harckocsik tekintetében, szintén nem helytálló. Először — amint azt 1974-ben Schle- singer amerikai hadügyminiszter a kongresszus elé terjesztett jelentésében írta: „A korszerű és elegendő számban elhelyezett tonkelhárító fegyverek kiegyenlítik a Varsói Szerződés tagállamainak fölényét a harckocsik létszáma terén. Ezért nem tartjuk szükségesnek, hogy ugyanannyi harckocsink legyen, mint a Szovjetuniónak“. A NATO stratégái szükségesnek tartották, hogy — amint azt maguk is beismerték — épp ilyen módon biztosítsák e területen a „harci lehetőségek egyenlőségét“. William Perry, a Pentagon volt magasrangú munkatársa bevallása szerint „a NATO-országok jelenleg 193 000 igen hatékony tankelhárító irányítható rakétával rendelkeznek“. A már idézett londoni intézet szerint a NATO ebben a kate- góriában négyszeres fölényben van a Varsói Szerződéssel szemben. Másodszor: annak ellenére, hogy a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek valóban több harckocsija van, a NATO-tagországok- nak sincs belőlük kevés. Számuk ma tízezrekre tehető. Az USA és a NATO képviselői a harckocsik igen alacsony számát adják meg (állítólag ösz- szesen nem egész 12 000-rel rendelkeznek). Valójában azonban csak közvetlenül a hadsereg fegyverzetében több mint 16 000 harckocsijuk van, s emellett Európában raktárakban 1500 amerikai és 6500 nyugat-európai harckocsi található, amelyeket még nem sorolták be a fegyverzetbe. Az objektív adatok tehát azt bizonyítják, hogy »— vegyük a NATO és a Varsói Szerződés erőviszonyát a hadsereg, a harckocsik vagy a légierő szempontjából — valamennyi esetben hozzávetőleges erő- egyensúly áll fenn a két fél között. KÉRDÉS: Miért tartja a szovjet fél a neutronfegyvert veszélyesebbnek az atomfegyverek más fajtáinál? VÁLASZ: A neutronfegyverek termonukleáris fegyverek és vitathatatlanul a támadó eszközök kategóriájába tartoznak. Rendelkeznek az atomfegyverek valamennyi tulajdonságával, s emellett a halálos neutronsugárzás is jellemzőjük. Nyugati szakemberek véleménye szerint az egy kiloton- nás neutrontöltet felrobbanásakor 150 m-es körzetben valamennyi épület megsemmisül, és 800 méteres körzetben az emberek a fedezékekben is életüket vesztik, továbbá 1,6 km-es körzetben halálos sugárzás éri őket. A betonnal befedett pincék, amelyek a lakosság számára fedezékként szolgálnának, nem képesek elegendő mértékben csökkenteni a neutronsugárzás intenzitását. így például egy 250 inin-es betonréteg a neutronok hatását még egy tizedére sem csökkenti. A neutronfegyverek elsőrendű célja az emberek elpusztítása, s ugyanakkor az épületek, különböző létesítmények és más „értékek“ megmentése. Amikor tehát a neutronfegyverek hívei azt mondják, hogy ez a fegyver „humánus“, tudatosítanunk kell, hogy csak a betonnal és a fémmel szemben „humánus“. Az emberekkel szemben ez a legemberte- lenebb barbár fegyver. A neutronok hatására az élő szövetek sejtjeiben széthullanak a kromoszómák, a sejtek oszlásnak indulnak, vagy elveszítik osztódási képességüket. A neutronsugárzás veszélyesen hat az idegrendszerre is, elsősorban az emberi agyra, tehát gyorsan bekövetkezik a tájékozódási képesség elvesztése, az ember a sugárzás következtében a legegyszerűbb tudatos akciókra sem képes, s végül görcsök állnak be, az ember elveszíti eszméletét, fájdalmak és gyötrelmek közepette hal meg. A nagy neutrontöltetek bevetése a' lakosság tömeges pusztulását okozza és súlyos következményekkel járna a mostani, de a következő nemzedékekre is. A NATO katonai köreinek véleménye szerint a neutron- fegyvereket a fegyveres konfliktus bármelyik stádiumában be lehet vetni, sőt még a kezdetén is. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a neutronfegyvernek nemcsaft a bevetése provokatív, hanem már az is, hogy a NATO fegyverzetébe sorolják őket. A neutronfegyverek, mint ismeretes, eltörlik a határt a hagyományos fegyverek és a nukleáris fegyverek bevetésével végrehajtott akciók között, csökkentik az ún. nukleáris küszöböt és növelik a nukleáris konfliktus kirobbanásának valószínűségét. Rendkívül veszélyesek, mivel a nukleáris katasztrófa gyújtózsinór jaként játszhatnak szerepet. A GABONAPROGRAM MEG- VALÖSlTÁSÁRA — párt- és gazdasági szerveink javaslatára — mezőgazdasági üzemeink minden többtermelést eredményező gazdaságos módszert felhasználnak. Az ország különböző részein kooperációval alakítják ki a legcélszerűbb termelési technológiákat. Ezek közé tartozik a Vágsellyei (Sala) Mezőgazdasági Kooperációs Társulás is, amelynek irányításával és szervezésével három járásban termesztik sikerrel a szemes és silókukoricát. Amikor a napokban Juraj Ostrovs- kýtól, a társulás vezetőjétől megkérdeztem, hogy idén milyen volt az együttműködés, hogyan teljesítették a tervet, elégedetten válaszolta: — A taggazdaságok vezetőivel, főleg az agronómusokkal és gépesítőkkel, gyakran megbeszéltük a teendőket és mindig sikerült megoldani a problémákat. A közös cél, a hozamok növelése közelebb hozta egymáshoz az embereket. A naponta folyó tanácskozások hozzájárultak a termelési módszer kiegészítéséhez, tökéletesítéséhez. Az év vége előtt már egy kis számvetést végeztünk, amely azt bizonyítja, hogy a tudomány és technika legújabb vívmányait, a korszerű gépeket, jól felhasználtuk a termelés növelésére. A Szlovákia-szerte ismert tapasztalt vezető és szakember részletezi a társulás sokoldalú tevékenységét és a hektárhozamok alakulását. A galántai ÄranysarBós társulás Energiatakarékos termelési rendszer (Galanta), dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és komáromi (Komárno) járásban 18 efsz-ben és egy állami gazdaságban 11126 hektáron termeltek szemes kukoricát a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát iparszerű kukoricatermesztési rendszerével. Annak ellenére, hogy öntözésre nem volt lehetőségük, az átlagos hektárhozam 6,48 tonna volt. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyekben már korábban is érvényesítették a termelésben a rendszer által javasolt technológiai eljárásokat, még nagyobb hozamokat értek el. A Csilizradványi (Čilizská Radvaň), Zsigárdi (Ziharec), a Nádszegi (Trstice) Efsz-ben a szemes kukorica hektáhozama 7 tonnánál is több volt. Néhány mezőgazdasági üzemben döntő fordulat állt be a hektárhozamok alakulásában. A Keszegfalvi (Kamertičná) Efsz- ben a kukorica hektárhozama ötéves átlagban csak 3,7 tonna volt. Idén az űj technológia alkalmazásának eredményeként hektáronként már 6,2 tonna szemes kukoricát takarítottak be. MAGYARÁZZA, hogy az IKR- től nagy termőképességű kukoricafajták vetőmagját sikerült beszerezni. Az Anjou, a Pioneer, a Szegedi 252-es, és a Szegedi MSC kedveli éghajlati viszonyainkat és termése idejében beérik. Többször is felteszem a vezetőnek a kérdést, hogy a külföldről behozott gépek menynyire drágítják a termelést. Adatokkal bizonyítja, hogy a nagyobb teljesítmény, a többi műszakban való üzemeltetés következtében gyorsan megtérül az áruk, s az egyes munkafolyamatokat is jobb minőségben végzik el. Mivel azonban behozatali lehetőségeink korlátozottak, a termelési rendszerben az egyes munkafolyamatokat úgy határozták meg, hogy megfelelő arányban kapjanak bennük helyet a hazai gépek. A Magyar Népköz- társaságból, a Német Demokratikus Köztársaságból és a Szovjetunióból behozott gépek egyre tökéletesebbek és megfelelnek a követelményeknek. A társulás taggazdaságaiban tehát kombinált módon — drágább és olcsóbb gépek fel- használásával — végzik az igényes munkákat. A jövőben még több hazai gépet vásárolnak, hogy ily módon is olcsóbbá váljon a termelés. Hosszú szakmai fejtegetésbe kezd, bizonygatja, hogy ez a társulás már szinte kísérleti intézetté fejlődik, a haladó munkamódszerek és tapasztalatok terjesztőjévé válik. Mindenre felfigyelnek ami jő, gazdaságos, és hozzájárul a termelés növeléséhez, a nyersanyagok hatékonyabb felhasználásához. Idén például 4100 tonna szem-csutka keveréket készítettek. E tartósítási technológia előnye az, hogy már 40 százalékos nedvességtartalmú kukorica is betakarítható, így a szára is nagyobb tápér- tékű, mert még zöld a levele. A szemes kukorica teljes tápértéke megmarad. Az állatok a zúzalékos takarmányt köny- nyen emésztik és jól gyarapodnak tőle. A magyarországi Hőgyészi Állami Gazdaságban az ily módon tárolt szemes kukorica etetésekor a sertések napi átlagos súlygyarapodása 60—65 dekagramm volt. Egy kilogramm sertéshús előállításához 3,6—3,7 kilogramm abraktakarmányt használtak fel. Arról is szól, hogy eleinte nagyon sokat vitatkoztak a termelési rendszer előnyeiről és hátrányairól. Egyesek ellenezték elterjesztését, mások harcoltak azért, hogy ahol csak lehet, alkalmazzák. Az eredmények, a tapasztalatok alapján győzött a józan ész. A jóváhagyott tervek szerint az új évben Szlovákiában 16 000, Mikulov körzetében 3000 hektáron termesztik eszerint az energiatakarékos, nyereséges, és nagy hozamot garantáló rendszer szerint a szemes kukoricát. A következő években még további járásokra terjesztik ki a társulás hatáskörét. Indokoltan, mert olyan érveket sorakoztat fel a különböző fórumokon, amelyek bizonyítják, hogy minden törekvése a termelés növelése. A három kísérleti bázisban — a Nádszegi, a Csilizradványi és Sókszelő- cei (Selice) Efsz-ben a legújabb kukoricafajták hektárhozama már tíz tonna volt. Elismerték tevékenységüket a nyitrai (Nitra) Agrokomplex ’81 országos mezőgazdasági kiállításon is, ahol a taggazdaságokkal való együttműködésükért és az eredményekért megkapták az Aranysarló érmet. A BESZÉLGETÉS UTÁN Ľubomír Sklenár mérnökkel nézünk szét a társulás tágas udvarán, ahol hatalmas hangárokban javítják majd a gépeket, raktározzák az alkatrészeket. A technikus azt állítja, hogy az IKR megbízható partner, elegendő alkatrészt szállít a gépek üzemeltetéséhez. Most, a télen igyekeznek főleg azokat az alkatrészeket beszerezni, amelyek a leggyakrabban meghibásodnak. A talajművelő, vető és más gépek javítását már most megkezdik, hogy amikor az idő engedi, már üzemképes gépekkel indulhassanak, hogy a jövő évben is az ideihez hasonló jó munkát végezhessenek BALLA JÓZSEF 1981. XI. 25.
