Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-25 / 279. szám, szerda
Fő feladatunk a béke — az emberiség legnagyobb kincsének a megőrzése (ČSTK) — Helmut Schmidt nyugatnémet szövetségi kancellár hétfőn este vacsorát adott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tiszteletére. A vacsorán szovjet részről részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter, Ivan Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, valamint Leonyid Brezsnyev kíséretében levő más hivatalos személyiségek, továbbá Vlagyimir Szemjonov, a Szovjetunió bonni nagykövete. Az NSZK részéről a vacsorán részt vett Hans- Dietrich Genscher aikancellár, külügyminiszter, a szövetségi kormány más tagjai, a Bundestag képviselői és a Szövetségi Tanács tagjai, a politikai pártok vezetői, több tartományi kormány elnöke, Bonn főpolgármestere, a szakszervezeti szövetségek és a Nyugatnémet—Szovjet Társaság képviselői. Helmut Schmidt és Leonyid Brezsnyev a vacsorán pohárköszöntőt mondott. HELMUT SCHMIDT BESZÉDE Határozottan törekszünk a Szovjetunióval való együttműködés folytatására *— jelentette ki beszédében egyebek között Helmut Schmidt. Tudjuk, milyen jelentőségűek az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatai az európai stabilitás és béke szempontjából. Ugyanakkor nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy az országaink közötti együttműködés a Nyugat és a Kelet közötti átfogó együttműködés része — folytatta. Schmidt kancellár a továbbiakban leszögezte, hogy különösen a fokozódó feszültség időszakában elengedhetetlen a felek kölcsönösen figyelmes és gondos meghallgatása. Ezért üdvözöljük az ön látogatását. A béke csak a kölcsönös együttműködéssel biztosítható, a szembenállással semmiképp. Ebben az értelemben a széles körű politikai partnerség híve vagyok a biztonság területén r— Hangsúlyozta Schmidt. A továbbiakban a NATO-tag- államok ismert álláspontját fejtette ki az európai közepes hatótávolságú rakéták ügyében. A szövetségi kormány nevében Helmut Schmidt üdvözölte a szovjet—amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták kérdéséről szóló tárgyalásokat, amelyek a jövő hétfőn kezdődnek Genfben. A bizalomhoz döntő mértékben járulna hozzá a madridi találkozó eredményes befejezése, valamint az, ha ezen a találkozón konkrét megállapodás születne az európai leszerelési konferencia összehívásáról és a kölcsönös bizalom egész Európára vonatkozó intézkedéseinek kidolgozásáról — hangsúlyozta Helmut Schmidt. A szövetségi kancellár a továbbiakban a Szovjetunió és az NSZK gazdasági, ipari és műszaki együttműködésének fejlődésével foglalkozott és megállapította, hogy ez az együttműködés nemcsak megfelel a két ország gazdasági és szociális érdekeinek, de jelentős mértékben hozzájárulhat a hosszú távú európai együttműködéshez Is. Továbbra is erősíteni fogjuk kölcsönös gazdasági együttműködésünket azokon a területeken, ahol az hasznos lesz mindkét ország szempontjából — hangsúlyozta a szónok. Felelős politikai tetteket várnak tőlünk — jelentette ki beszédének befejező részében Helmut Schmidt. Ma sokkal inkább, mint a múltban, a kölcsönös kapcsolatokban a józan észre és a másik fél érdekelnek és gondjainak teljesen konkrét megértésére kell támaszkodni, tekintetbe kell' venni a többiek érdekelt, és mértéktartónak kell lenni szavainkban és tetteinkben. LEONYID BREZSNYEV BESZÉDE Tisztelt szövetségi kancellár úri Hölgyeim és uraim! Elvtársakl Köszönöm önnek, szövetségi kancellár úr a meleg üdvözlő szavakat. Szeretném önnek kifejezni hálámat a meghívásért a szövetségi köztársaságba. A szovjet kormány mindig nagyra értékeli a komoly, konstruktív véleménycsere lehetőségét önnel és az ön munkatársaival. Legutóbb tavasz Idején jártam Bonnban. Emlékszem még a májusi nap villanásaira. Most ősz van, hullanak a falevelek és úgy tűnik, hogy az emberek most komolyabbak. Ennek oka természetesen nem az évszakok váltakozásában keresendő. Mindenütt fokozódott a béke sorsa iránti aggodalom. Az emberek nagyobb biztonságot szeretnének a jövőt illetően. Látjuk ezt, amikor polgártársainkkal beszélgetünk, de érezzük, amikor más ország képviselőivel folytatunk megbeszéléseket. Az emberek nyugodtan szeretnének dolgozni, gyermekeiket nevelni, és ehhez békére van szükség. Ezt a hangulatot bizonyára ön is érzi, szövetségi kancellár úr. Ez érthető. Országaink népei a második világháború során oľyan nehéz gyötrelmeket éltek át, hogy nem csoda, ha az új háború, főleg a nukleáris háború gondolatát Is bűnösnek tartják. A politikában előfordulnak olyan helyzetek, amikor egyetlen helytelen lépés sorsdöntő lehet. így van ez most is. Arról van szó, milyen irányt vesznek a jövőben az európai események — a béke alapjainak a megszilárdításához, vagy a Helsinkiben lefektetett alapelvek felszámolásához vezetnek-e. Erről a témáról ma részletesen tárgyaltunk a szövetségi kancellár úrraľ. Természetesen tárgyaltunk az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről is. És én teljesen nyíltan kifejtettem a szovjet véleményt. A helyzetet aggasztónak tartjuk. A Nyugat legnagyobb hatalma a lázas fegyverkezés további fokozására törekszik. Az Egyesült Államokban a stratégiai és más fegyverek új gigantikus fejlesztési programjait hagyták jóvá, és ugyanott kezdték el a neutronfegyverek gyártását is. Ezek bevetése azonban azt jelentené, hogy Európa emberek •nélkül maradna. A dolgok odáig fajultak, hogy most azt állítják, a „korlátozott nukleáris háborúk" nemcsak lehetségesek, hanem még hasznosak is. Talán nem beszél-e önmagáért, hogy makacsul visszautasítják a Szovjetunió Javaslatát, miszerint az államok kötelezzék magukat, hogy elsőként nem használnak nukleáris fegyvereket? Ez annyit jelent, hogy a nukleáris fegyverek bevetésének lehetősége az „európai harctéren“ a katonai doktrína rangjára emelkedik, mintha Európa, ahol százmilliók élnek, már arra lenne .ítélve, hogy harctérré változzon, mintha ez valamiféle játék lenne, amelyben az ólomkatonák nem érdemesek jobb sorsra, mint hogy megolvadjanak az atomrobbanások tüzében. Fájdalmas és keserű dolog Ilyen dolgokról beszélni. Azonban kötelességünk, hogy a háborúról — főleg az ifjúságnak , — a teljes igazságot mondjuk eľ, s nemcsak a múlt tragédiáiról, hanem arról, Is mit jelenthetne a nukleáris háború. Válasszon el bennünket bármi is, Európa a mi közös hazánk. Évszázadok óta közös sors köt minket össze, s így van ez ma is. Mély meggyőződésünk, hogy az új amerikai nukleáris fegyverek nyugat-európai és mindenekelőtt az NSZK területén történő elhelyezésére vonatkozó tervek a Szovjetunió ellen irányulnak, és az egész kontt- nens számára olyan szörnyű veszélyt jelentenek, amilyen még sosem fenyegetett. Az emberek ezt a veszélyt fokozottan érzik és természetes, hogy azt várják: mindent megteszünk a veszély felszámolására. Az európai nukleáris fegyverek kérdése, mint ismeretes, a közeljövőben Genfben kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások témája lesz. Persze, naiv dolog lenne feltételezni, miszerint már maga a tény, hogy megkezdődnek a tárgyalások, biztosítja az európai népeket annyira aggasztó probléma megoldását. A tárgyalások eredménye mindkét f él'töl függ. A Szovjetunió a tárgyalásokra azzal a határozott szándékkal érkezik, hogy ott pozitív eredmények szülessenek. Ami azonban a másik feleit Illeti, véleményünk szerint több mint sok az aggasztó körülmény. Az Egyesült Államokban és néhány más NATO- országban olyan nyilatkozatokat hallani, amelyek nem is annyira a kiegyensúlyozott megállapodás kereséséről tanúskodnak, hanem inkább arról az erőfeszítésről, hogy mindenáron elhelyezzék Eu/rópában az új amerikai rakétákat. Ezekeť az aggodalmakat megerősíti az amerikai kormány nemrég nyilvánosságra hozott javaslata az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek problémájának megoldására. Hogyan értékeljük mi ezt a javaslatot? Ha nyíltan akarunk beszélni, akkor véleményünk szerint e javaslat szerzői fejtetőre állítják az Igazságosság és a kölcsönösség fogalmát olyan kérdésben, amely több százmillió ember biztonságát és létét érinti. Tőlünk azt követelik, hogy egyoldalú leszerelést hajtsunk végre, míg a mj országunkra és szövetségeseinkre Irányított, szárazföldi és tengeri támaszpontokon levő rakétáknak, atombombákkal felszerelt repülőgépek százainak, mindannak a szörnyű arzenálnak, amely ma az Egyesalt Államok és a többi NATO-tagállam birtokában van Európában, érintetlennek kellene maradnia. Ez azt jelenti, hogy míg most az európai közepes hatótávolságú nukleáris eszközök tekintetében egyensúly áll fenn, az Egyesült Államok ezt az arányt hozzávetőlegesen 2:1-hez a NATO Javára szeretőié megbontani. Világos, hogy a Szovjetunió Ilyen változattal sosem fog egyetérteni. A küszöbönálló tárgyalásokon részt vevő partnereinket felszólítjuk, hogy tárgyilagosabban közelítsék meg ezt a kérdési, és velünk együtt olyan megoldást keressenek, amely valóban elfogadható lenne mindkét fél számára, amely hasznos lenne a béke és az egyetemes biztonság ügye szempontjából. Hogy megkönnyítsük a párbeszédet, és kedvező légkört alakítsunk ki, a következő javaslatot tesszük: a tárgyalások Időtartamára mindikét fél tartózkodjon az új európai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták elhelyezésétől és a meglevők korszerűsítésétől. Amint látják, nincs szó a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök jelenlegi színvonalának örök időkre szóló befagyasztásáról. Amint azt a szövetségi kancellár úrral közöltük: ameny- nyiben a másik fél egyetért a moratóriummal, amelyről az imént szóltam, a Szovjetunió ezenfelül nemcsak az SS—20- as rakétáinak további elhelyezését hajlandó leállítani. Tovább Is mennénk. A jóakarat jeleként egyoldalúan csökkenthetménk közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetünk egy részét a Szovjetunió európai területén. Ez a csökkentés valamiféle záloga lenne ama bizonyos alacsonyabb színvonalnak, amelyről a Szovjetunió és az Egyesült Államok a tárgyalások végén megállapodhatnának. Ez a ml álláspontunkban lényeges új elem. Az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásaink során határozottan törekedni fogunk mindkét fél európai közepes hatótávolságú rakétafegyverei számának radikális csökkentésére. A konkrét számokban természetesen már a tárgyalások során meg kell állapodnunk. Ami azonban minket Illet, rakétáink számát nem csupán néhány tucattal, hanem több százzal hajlandók lennénk csökkenteni. Ismétlem — több száz rakétával. E problémához ilyen a mi hozzáállásunk. Amennyiben partnereink hajlandóságot mutatnak, hogy mindkét fél — a Nyugat és a Kelet — teljesen lemondjon az európai létesítményekre irányuló közepes hatótávolságú nukleáris rakéták valamennyi fajtájáról, mi Is emellett vagyunk. Általában azon vagyunk, hogy Európa megszabaduljon a nukleáris fegyverektől, a közepes hatótávolságúaktól és a taktikaiaktól egyaránt. Ez lenne az igazi „nulla változat“, ez igazságos lenne mindkét fél számár. Kancellár úri Tisztelt höl* gyek és urak! Elvtársakl A Szovjetunió és az NSZK különböző társadalmi rendszerű állam. Mindkettőnek megvannak a maga szövetségesei és barátai. Politikai nézeteink nagymértékben különböznek, és ellentétek is fennállna; közöttünk. Ügy véljük aza ibaa, hogy ezeknek háttérbe kell szorulniuk a közös fő fa'adat előtt — a béke, az emberiség e legnagyobb értéke megérzése előtt. A hetvenes évek, az enyhülés évtizede sok nyomot hagytak. Nagy befolyással voltak a népek tudatára, az emberek gondolkodására. Az enyhülés megmutatta, hogy a népek közötti békés, kölcsönösen előnyös együttműködés lehetséges, sőt szükséges. E tekintetben hasznosan al** kultak a Szovjetunió és ax NSZK kapcsolatai. Ebben megnyilvánult a moszkvai szerződés történelmi feladata. Ez a szerződés és a két fél kötelezettségvállalásai az államaink közötti kapcsolatok új jellegét fejezték ki, valamint azt, hogy hozzáállásunk az európai béka biztosításának problémájához új. Ügy vélem, hogy mindany- nylan megelégedéssel mondhat* juik el: a Szovjetunió és az NSZK közötti kölcsönösen előnyös együttműködés az európai és az egyetemes stabilitás jelentős tényezőjévé fúlt. Bizonyára egyetértenek velem abban, hogy kapcsolataink különböző területeken eredményesen fejlődtek. Szüntelenül nő az országaink közötti áru* csere, és Jelentősége mind nagyobb. Számos nagy terv van előkészületben, amelyek közül néhány már a jövő évszázadba nyúlik át. Színesebbekké és élénkebbekké váltak kapcsolat talnk a kultúra területén, ifjúsági, szakszervezeti és más társadalmi szervezeteink kö« zött. Egyszóval, a közös céltudatos munka sok jót eredményez népeinknek, őrizzük meg és gyarapítsuk mindazt, amit elértünk, és e célból tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a béke megőrzése és szilárdítása végett Beszédem végén a Német Szövetségi Köztársaság polgárainak a legjobbakat kívánom, kívánok nekik békét és sike-t reket. A végcél az általános és teljes leszerelés 1981 XI. 25. 3 (CSTK) — Az ENSZ politikai és biztonsági bizottsága jóváhagyta a leszerelés területén kifejtendő nemzetközi együttmüküdésről szóló csehszlovák határozati javaslatot, amely az ÉNSZ-koagyűlés által csehszlovák kezdeményezésre 1979-ben elfogadott nyilatkozaton alapul. A határozati javaslat mellett 95 ország szavazott, ellenszavazat nem volt, 25-en tartózkodtak a szavazástól. A határozat mély aggodalomnak ad kifejezést a fegyverkezési hajsza fokozódó veszélye miatt, amely súlyosan fenyegeti a nemzetközi stabilitást, és növeli az atomkataszt- rófa veszélyét. Ezért minden országot felszólít, hogy aktívan valósítsa meg a nemzetközi együttműködésről szóló nyilatkozat eszméit a leszerelési célok elérésére, hogy konstruktív párbeszéd induljon a • fegyverkezés, főként az atomfegyverkezés korlátozására. A tanácskozások végső céljaként a hatékony nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelést kell kitűzni. A határozat a továbbiakban minden országot felhív arra, hogy a leszerelési tárgyalásokon a nemzetközi jog általánosan elfogadott elvei szerint járjanak el, és törekedjenek a gyors haladás elérésére. Egyúttal tartózkodniuk kell minden olyan akciótól, amely bonyolíthatja a leszerelési tárgyalásokat. Leonyid Brezsnyev vendéglátójával, Helmut Schmidttel (CSTK-f elvétel)
