Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-20 / 275. szám, péntek

■ . ■ v.-v ľ V . - ' ; . - ■_ ' ■ . ,■ ^ : ; Nehéz, de szép szolgálat i lltam egy hídon, valahol Alistál {Hroboňovo]. és Nagymegyer között, in­nét vettem szemügyre a tájat. Egyik település sem látszott e helyről, csak a megyeri tejgyár kéménye magasodott a távol­ban a fák fölé. Alattam az S 6-os csatorna vize csörgede­zett, ahogy a Duna felől jövet a belé torkolló mellékcsator­nák vize összegyűjtve a Kis-Du- na felé tartott. A baloldali parton indultam el úticélom felé. Leveleiket hul­lató sudár jegenyék árnyéka ve­tődött a partra a kellemes őszi napsütésben. Már vagy fél órá­ja gyalogoltam; sehol egy lé­lek, csupán a csatorna vize tartott lépést velem. Látnivaló azonban akadt bőven. Egy fűz­faliget szélén méhkasok, távo­labb villámsújtotta megszene- sedett fatörzs, felszántott pihe­nőre tért földek. Mígnem, mint a mesék világából.^ feltűnt, egy tanya: Nagybéle. Útbaigazítóim azt mondták, ha ezt elhagyom, megpillantom a gátőrházat. — Ott van, jó helyen járok — ujjongtam, de máris dühös kutyák állták az utamat. Ádám György, a gátőr kisietett a ház­ból, a három „vitéz“ látva a szívélyes fogadtatást, elsomfor- dált, mintha /még szégyellték is volna a nagy csaholást. Míg megtesszük a parttól a házig vezető utat, szemügyre veszem a gátőr birodalmát, amelyre csak úgy ontotta arany sugarát a nap. Az éle­sebb megvilágításban pedig még csak fokozódik a városba sza­kadtságom óta érzett nosztal^ giám az ehhez hasonló életfor^ ma iránt. K ét ház áll egymás mel-* lett. Egy régi és egy új. A házigazda a régibe in­vitál, abban otthonosabban mo­zog. A második parádésabb, itt meg közvetlenebb hangulatot tud teremteni. A nagy, mester­gerendás konyhában a patinás bútorokból az otthon melege árad. Ezt csak fokozza a patto­gó tűzhely jelenléte. Az ebéd vi­szont a gáztűzhelyen fő. Hamarosan kiderül: huszon­hat évvel ezelőtt Ádám György holmi civilizációs betegség — szívidegesség — miatt döntött úgy, hogy gátőr lesz. A maga ura, szabad, független, nem kell veszekedni szomszédokkal, munkatársakkal. Akik ismer­ték, azt mondták neki: „Ugyan már, nem vagy te se ember­gyűlölő, se összeférhetetlen“. Az igazi ok talán az volt, hogy gatőrházba nősült, ahol azt is tapasztalta, hogy apósa mek­kora felelősséget hordoz a vállán a gondjaira bízott part-* szakasz biztonsága érdekében. Azt is megtanulta tőle, hogy a gátőrnek rendkívül kötelesség- tudónak kell lennie. Ha ez el­len vét és elárasztja a csator­na menti földeket a víz, s a termés odavész, a földművesek ezt sohasem bocsátják meg ne­ki. „Ehhez tartsd magad, fiam“ — bocsátotta útjára családjá­val együtt a nagykeszi (Veiké Kosihy) gátőr. A négytagú Ádám család akkor telepedett le itt, a közigazgatásilag Ekecs- hez (Okoč) tartozó házban, a főcsatorna mellett. Attól az időtől kezdve szinte minden napja azzal kezdődik, hogy kerékpárra ül, körbejárja a főcsatornán és néhány mel­lékcsatornán rábízott mintegy tíz kilométeres partszakaszt: nincs-e valahol megsérülve; megnézi a mérőműszereken a vízállást, megméri a víz hőmér­sékletét. Hazatérve mindent pontosan bejegyez a naplóba. Meghatározott időpontokban te-, lefonon vagy írásban jelentést tesz a Dunaszabályozási Válla­lat somorjai (Samotín) üzemé­nek, ahonnét azután a más- honnét is beérkezett jelentések alapján utasítást kap, hogy hol és mennyire nyissa, illetve csukja a zsilipeket. Azért, hogy a víz egyformán oszoljon el az egész csatornahálózatban. Ne-* hogy az egyik helyen kiszárad-* jón, s ne lehessen belőle öntöz­ni, máshol meg olyan magasra emelkedjen a víz szintje, hogy netán elöntse a csatorna menti földeket. E llenőrző körútjáról haza- térve rendszerint kaszát vagy fejszét fog; füvet kaszál, bokrot irt. — Hogy szép legyen a part mondja. A család közben további két taggal gyarapodott, Nagybélé­be, majd Nagymegyerre jártak iskolába. Nyáron övék volt a sok-sok izgalmas kalandot nyúj­tó széles határ. Télen meg sok-* szór hófogságban otthon tanul­ták a leckét. Az egyik fiú az édesapja szakmáját választotta, a Fekete Vízen gátőr. Ügy tervezik, ha apja nyugdíjba megy, a helyére jön. Érzelmi szálak is fűzik eh­hez a helyhez, itt nőtt fel, a másik vonzerő az új ház, ami kényelmes otthona lehet ifjabb Ádám György családjának. Az édesapa már túllépte a nyugdíjkorhatárt. Mivel ma­rasztalták és az egészsége ís jól szolgál — maradt még. Ma­rasztalták, mert akkor a fia még nem döntött, más munka­erőt pedig nem találtak. Egy­re kevesebb az érdeklődők szá­ma e szakma iránt. Maradt, mert bár Alistálban vettek házat — nehezen szánják rá magukat az életmód-változtatá­sára. Előbb-utóbb azonban erre is sor kerül, de addig — mint mindig — teljesíti kötelessé­gét. Jó időben azt a partsza­kaszt, amelyen aszfaltszőnyeg húzódik, Trabant személygép­kocsijával járja körbe, s csak a maradékot kerékpárral. Az­nap ketten tettük meg a köru­tat. Megálltunk az egyik zsilip­nél. — Évekkel ezelőtt még kris­tálytiszta volt a víz — mondja. — Most meg sokszor szürkés­fehér, és olajfoltok úsznak raj­ta. Hal azért még bőven van ben­ne, ezért a csatornapart a sporthorgászok kedvenc helye. Viszont bosszankodik a gátőr, hogy a sportszerűséget nem mindegyik tartja be. Egyesek villanyáramot vezetnek a víz­be, és azzal fogják a halat. Ezt ő bizony nem nézi el. Vannak akik emiatt nehéz embernek tartják, de nem törődik vele. A feladatkörébe tartozik rend­re utasítani azokat, akik meg­szegik a csatornaparti élet törvényeit. A mikor visszaérkeztünk, a három nagy kutya házőrzői kötelességéhez híven — a >ház előtt várt ben­nünket, majd eltűnt a garázs mögött. Ott, ohol a fűzfák övez­te tisztáson számos gazdasági épület áll. Tyúkok, kacsák, ser­tések, birkák szálláshelyei. A fák mögött negyvennyolc áras kert. Késő estébe hajlik a nap, amikor végeznek az állatok ete­tésével, lefekvésig azonban még így is sok idő van hátra. Jut belőle bőven újságolvasásra, tévénézésre, beszélgetésre. Az est már sötét köpenyt terít a tájra, de a gátőrház ablakaiból még mindig meghitt fény szű­rődik ki. Bodozsi, Hektor, Mor- zsi éberen őrzi a ház nyugal­mát, amit csak néhanapján za­var meg a telefon csengése. Ritka az olyan hír is, hogy ki kell menni a gátra, vagy a zsi­lipekhez, az éberségre azonban mindig nagy szükség van a csallóközi csatornarendszer gátjain. KOVÄCS ELVIRA Hogyan érvényesítjük a pártvezetés elveit? A tapasztalatok elemzéséről és hasznosításáról Jelentős változások tapasztal­hatók az utóbbi években a lo­sonci (Lučenec) járás párt- alapszervezeteinek tevékeny­ségében. Főként a munka tar­talma és az alkalmazott mód­szerek vonatkozásában, mert egyre általánosabb a pártélet lenini normáinak következetes érvényesítése: kollektív veze­tés, személyes felelősség, pon­tosan meghatározott, konkrét feladatok. Ennek a hatása megmutatko­zott a tömegpolitikai munká­ban is, mert az agitációs köz­pontokban, az agitátorok kol­lektíváiban, a különféle bizott­ságokban tevékenykedő kom­munisták a választások előké­szítésében és megszervezésé­ben jó munkát végeztek. Tény azonban, hogy a válasz­tások utáni időszakban, egyes üzemi és falusi pártalapszer­vezetek hatáskörében a tömeg­politikai munka sokat veszített lendületéből’. Ezért járási párt- bizottságunk igyekezett idejé­ben segítséget adni azoknak a tisztségviselőknek, akiket a tö­megpolitikai munka szervezé­sével éš irányításával bíztunk meg. Körzetenként aktívaülése­ket tartottunk, ellenőriztük és értékeltük az agitációs közpon­tok, az agitátorok tevékenysé­gét, ismertettük az új, az ak­tuális feladatokat. A kialakult helyzetet elemez­tük, ha szükséges volt, bírál­tunk, és arra buzdítottuk, ösz­tönöztük a tisztségviselőket, hogy pártunk vezető szerepé­nek következetes érvényesíté­sével az igényes tervfeladatok teljesítésére mozgósítsák a dol­gozókat. Meg is mutatkozott ennek az eredménye, hiszen a kerüle­ti műszak idején járásunkban 38 144 dolgozó társadalmi munkásként 15,8 millió korona értékű munkát végezve segí­tette az üzemekben a tervfel'a- datok teljesítését, a városok­ban és a községekben a válasz­tási programokban tervezett akciók megvalósítását. A helyes és jó pártvezetés el­vének érvényesítése nagy mér­tékben függ attól is, hogy a pártalapszervezetekben milyen mértékű, milyen minőségű a kollektív vezetés. Az ellenőrzések során meg­állapítottuk: a pártalapszerve­zetek vezetőségeinek többsége jól készíti elő a tagsági gyű­léseket, a pártmunka irányítá­sa egyre konkrétabb, felelős­séggel elemzik a gazdasági feladatokat, ellenőrzik azok teljesítését, a munkahelyi prob­lémákat megvitatják a tagsági gyűléseken, megoldásuk érde­kében jól megalapozott, kőnk-, rét határozatokat hoznak. Ezeknek a határozatoknak a teljesítését a pártcsoportok szervezik. Járásunkban már ál­talános az a módszer, mely­nek lényegét így fogalmaztuk meg: minden kommunistának konkrét feladatott Ami a feladatokat illeti: ügyelünk, hogy azonosak le­gyenek a munkabeosztás köve­telményeivel, de feltétlenül konkrétak legyenek, teljesíté­sükhöz biztosítjuk a megfelelő eszmei, politikai, szakmai fel- készültséget. A pártalapszerve­zetek vezetőségei nyilvántartják ezeket a feladatokat, teljesíté­süket meghatározott időben el­lenőrzik, értékelik. A hiányos­ságokat bírálják, orvosolják. Ha valaki nem teljesíti a ka­pott pártfeladatot, felelősségre vonják. Ha többször is megis­métlődik ilyesmi, az Alapsza­bályzat előírásainak alkalmazá­sával pártbüntetésben részesí­tik a mulasztókat. A pártmunkában alkalmazott; ilyen módszer fokozza a kom­munisták példamutatásának ha-: tékonyságát, ami egyre erőtel­jesebben mutatkozik meg a pártonkívüli dolgozók magatar-, tásában: követik a kommunis-. tákat. Ezt tények bizonyítják. Járá* sunkban a központilag irányí­tott ipari üzemek dolgozói, az objektív, egyes esetekben szubjektív hiányosságok elle­nére, az évi tervet kilenc hó-= nap alatt 74,5 százalékra telje-, sítették. Adott a lehetőség te-, hát, hogy az 1981-es tervfela^ dalokat hiánytalanul teljesít-: sék. Járásunk mezőgazdasági üzemei az állati termékek ela-r dási tervét a tej kivételével szintén sikeresen teljesítik. Kétségtelen tehát: hogy a pártélet lenini normáinak kö­vetkezetes alkalmazása segíti a pártvezetés elvének érvényesít tését, ez a feltétele annak, hogy a pSrtmunka egyre szín­vonalasabb legyen, a pártirá- nyitás pedig egyre eredménye^ sebb. Pártunk gazdasági és szociális programjának megva-: lósításához erre van szükség. TANKINA ISTVÁN, az SZLKP losonci (Lučenec) járási bizottságának titkára Ideológiai harc a reakció enyhülés elleni támadásai közepette II. Kinek a javára szolgál az úgynevezett szovjet veszéilyef kapcsolatos hazugság? toriéi 1981 XI. 20. A szerző cikkének tegnap Közölt első részében az enyhü­lés és az osztáiyerők összefüg­géseivel foglalkozott. A máso­dik részben arról ír, hogy az úgynevezett szovjet katonai ve­széllyel kapcsolatos hazugsá­gok terjesztésével Nyugaton a fegyverkezés fokozását akarják indokolni. Számos nyugati államban ki­bővítették, átalakították, újjá­építették azokat az intézménye­ket, amelyek külpolitikai propa­gandával, valamint a világszo­cializmus és a forradalmi moz­galom elleni „lélektani hábo­rúval“ foglalkoznak. Jelentős mértékben fokozódott az im­perialista p r o p ag a n d a k ö zp o n tok t ev ék en y s égén e k ös sz e h a ng o11 - sága, fokozódott a tervszerűség eszmei-lélektani akciók végre­hajtása során, bővült együttmű­ködésük a NATO-val és más agresszív csoportosulásokkal. A propaganda erkölcsi degradálása A nyugati tájékoztatás és propaganda növekvő szellemi degradálása szemmel látható. Egyre jobban megmutatkozik, hogy nincs benne helyük a konstruktív, humánus és de­mokratikus eszméknek, ame­A szerző neve tegnap sajtóhi­ba miatt helytelenül jelent meg. Iyek az embereket arra nevel­nék, hogy tiszteletben tartsák a törvényes érdekeket, más ál­lamok és népek jogait, hogy fejlesszék jószomszédi, egyen­jogú együttműködésüket. Ellen­kezőleg, az imperialista propa­ganda minden eszközzel igyek­szik megmérgezni az embere­ket különféle eszmékkel, néze­tekkel, merev egyformaságok­kal, amelyek bizalmatlanságot keltenek más népek iránt, fel­ébresztik a nacionalizmust és a sovinizmust, a nyugati élet­mód kivételes mivoltát hirde­tik. Ami a fő, a népek közötti viszályokban a katonai erő al­kalmazásának lehetőségét, sőt jogosságát hangoztatják. Az emberiség sorsa szem­pontjából rendkívül nagy ve­szélyt jelent az a propaganda- kampány, amelynek az a célja, hogy beoltsa a tömegek tuda­tába a „korlátozott“ atomhá­ború gondolatát, és napirenden tartsa azt a kérdést, hogy az Egyesült Államok milyen kö­rülmények között kerülhet fö­lénybe a Szovjetunióval való „korlátozott atomkonfliktus­ban“, valamint az ehhez ha­sonló abszurd és veszélyes ér­telmetlenségeket. Az antihumá- nus és szuperreakciős imperia­lista ideológiára Alexander Haig tette fel a koronát, ami­kor 1981 januárjában a szená­tusi bizottságban kijelentette: „Vannak fontosabb dolgok is ■a békénél..." Nyugaton az ideológiai har­cot állampolitikai szintre emel­ték. Az imperialista ideológu­sok a szocialista országokkal való „kétszínű“ kapcsolatok provokatív koncepcióját java­solták. A Szabad Európa rádió „agytörsztjében“ kidolgozott koncepció feltételezi a kapita­lista és a szocialista országok kormánya közötti „civilizált“ párbeszéd folytatását — a la­kosság ellen irányuló széles körű kormányellenes propa­ganda folytatásával egyidőben. A szovjetellenesség szándékai Felújították például a hideg­háború retorikáját, s az ' elő­térbe nem az antikommunista ideológia, hanem elsősorban a szovjetellenesség került. Az antiszovjetizmus hívei tán komolyan számítanak a szovjetellenesség győzelmére? Valószínűleg nem, itt egészen másról van szó. Tudatosítják, hogy a Szovjetuniónak és po­litikájának tekintélyével s a világra gyakorolt hatásával szemben vonzóbbat és jobbat nem tudnak szolgálni, ezért arra törekszenek, hogy a for­radalmi és haladó erők, vala­mint néhány szocialista ország polgárai közé negatív és de­struktív nézeteket vigyenek be. Mivel nem tudnak a szocialista országok népeinek semmilyen pozitív eszmei és erkölcsi ér­tékeket felmutatni, amelyek eredetiségükkel, haladó jelle­gükkel lekötnék a figyelmet, igyekeznek aláásni az eszmei és erkölcsi értékeknek azt a rendszerét, amely a szocialista viliágban kialakult, s amely biz­tosítja a szocialista rendszer sikeres fejlődését. A jelenlegi nemzetközi ideo­lógiai helyzetből kiindulva a CSKP XVI. kongresszusa meg­állapította, hogy lényegesen ki­éleződött az ideológiai harc. A nemzetközi ideológiai küzde­lem középpontjában a reális szocializmus jelenlegi kérdései, annak osztálylényege, a béké­ért és a békés egymásmellett élésért folytatott harc felada­tai. a szocializmusnak a kapi­talizmussal szembeni történel­mi fölényével kapcsolatos kér­dések állnak, mondotta Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán. Rámutatott to- távább arra, hogy az im­perializmus megkísérli a reális szocializmus országait bomlasz­tani, ideológiai centrumai a szocialista országok megosztá­sára használják fel a nemze­tiségi kérdést és a nemzetiségi különbségeket. Amint arra a jelenlegi len­gyelországi helyzet is figyel­meztet, helytelen és veszélyes lenne lebecsülni az imperialis­táknak és a reakciónak azt a képességét, hogy az egész esz- m e i-psz icho 1 óg ia i f eg y v e rt á ra t a reális szocializmus gyengíté­sére, a kommunista és munkás­pártok politikájának meghami­sítására használja fel. A legnagyobb csalás Az imperializmus jelenlegi stratégiájának e 1 v ál a s z th atatlan része a XX. század legnagyobb hazugságának, az állítólagos szovjet katonai veszélynek a felfújása. Ez a hazugság már régi ugyan, de az utóbbi idő­ben az Egyesült Államok és legfőbb NATO-szüvetségesei propagandájának fő témájává vált. Feladata az, hogy a töme­gek szemében lejárassa a szo­cializmust, és ezzel megköny- nyítse az ellene folytatott har­cot. Nemcsak az általános bé­ke aláásására irányul: a reak­ció igyekszik lehetetlenné ten­ni a társadalmi haladást még a kapitalista országokban is. Az imperialista propaganda azt hangoztatja, hogy „a nyu­gati civilizációt a Szovjetunió katonai ereje fenyegeti“. Az úgynevezett szovjet katonai ve­széllyel kapcsolatos hazugság rendszeres érvként szerepel a különféle vitákban, a katonai kiadásokról folytatott parla­menti szavazásokban, s már több mint 6 éve beárnyékolja a Bécsben folyó európai haderő és fegyverzetcsökkentési tárgya­lásokat. Az imperialista erők mindig „bevetik“ a veszély mo­tívumát, amikor magyarázni próbálják, hogy nem hajlandók tárgyalni a fegyverkezési ver­seny beállításáról és az atom­konfliktus veszélyének elhárí­tásáról. A neutronbomba gyár­tásáról és európai telepítéséről szóló viták megmutatták, hogy az ún. veszéllyel kapcsolatos mítosznak épp akkor kell be­töltenie szerepét, amikor a köz­véleményt meg kell győzni egy más, még korszerűbb tömeg- pusztító fegyverrendszer gyár­tásának szükségességéről. (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom