Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-19 / 274. szám, csütörtök
EGY JO KEZDEMENYEZES A pártoktatásban is a hatékonyság a legfontosabb A pártoktatás színvonalának javítását, szolgáló politikai nevelés kabinetje a Bajcsi (Bajč) Állami Gazdaságban több mint fél évtizedes múltra tekinthet vissza. E kabinet a közel hétezer hektárnyi mezőgazdasági nagyüzemben a várakozásokon felül igazolta létjogosultságát. — Eredeti elképzelésünk az volt — emlékezik Kmetyó Károly, az üzemi pártbizottság elnöke —, hogy a tagság szervezett eszmei-politikai nevelését egy helyi előadótestülettel rendelkező, a felsőbb pártszervek által támogatott egységes és a gazdaság pártbizottsága közvetlen irányításával működő politikái intézmény hatáskörébe vonjuk össze. Erre a lépésre a minőségileg is jelentősen megnövekedett gazdaság- politikai feladataink késztettek, a pártoktatás korábbi formája pedig nem szavatolhatta az igényesebb célok elérését. — Hogyan fogtak hozzá a kabinet kiépítéséhez? — Anélkül, hogy alapszervezeteink önállóságát és a pártoktatásért érzett felelősségét csökkentettük volna, hozzá- kezdtünk a művelődési otthon kihasználatlan helyiségeinek berendezéséhez. Politikai irodalommal töltöttük fel a könyvtárunkat, diafilmeket, vetítőgépeket szereztünk, berendeztük a forradalmi hagyományok szobáját. A gazdaság politikailag és szakmailag is felkészült vezetői pártmegbízatásként kapták a kabinet segítését. A propagandamunka súlya az ő vállukra nehezedik, így természetes, hogy személyüknek, adottságaiknak, felkészültségüknek felbecsülhetetlen jelentősége van. Buzási Tibor, a kabinet vezetője a politikai-ideológiai munka társadalmi jelentőségéről beszélt. — A fejlett szocialista társadalom építésének pártunk által megjelölt feladatai — hangsúlyozta — az eddiginél több tudást, aktivitást igényelnek, ezek pedig a pártoktatás színvonalának emelését kívánják meg. Ezért a propagandamunka végzésére egyszer s mindenkorra érvényes „jogosítvány“ elképzelhetetlen; a hatásos, tettekre mozgósító előadásokhoz feltétlenül szükséges politikai felkészültséget állandóan „naprakészen“ kell tartani; az egyes tananyagok országos gazdaságpolitikai vonatkozásait mindig ki kell egészíteni helyi, járási jellegű adatokkal, érvekkel. Az előadásokon, gyakorlatokon alkalmazható megoldások is eltérőek, függnek a hallgatók összetételétől, az egyes tanfolyamok, sőt az éppen napirenden levő téma jellegétől. A kabinetünk jelentősége éppen abban rejlik, hogy az előkészítő szemináriumokon biztosítja a legfontosabb témák egységes értelmezését, kiegészítő tájékoztatást ad az előadóknak az újabb párthatározatokról, a végrehajtás során szerzett tapasztalatokról. A járási Politikai Nevelés Ház segítségével pedig olyan ismeretanyagok birtokába juthatnak, amelyeket más forrásból nem kapnak meg. Az előadók, propagandisták felkészítése, irányítása fontos politikai feladat azért is, mivel az üzemi pártbizottság — az alapszervezetek egyetértésével — 227 hallgatót hagyott jóvá a most kezdődött pőrtok- tatási év különböző tanfolyamaiba. — És hány előadó munkájára támaszkodhatnak? — kérdeztem Kazán Istvántól, a kabinet dolgozójától. — Összesen 23 előadónk van. Ezek közül 13-an a közép-, 10-en pedig az alapfokú tanfolyamokon teljesítik párt- feladataikat. De el kell mondanom azt is, hogy egy-egy tárgykör kimerítése után a hallgatók összpontosításával egységes, közös szemináriumot tartunk az SZLKP KB, valamint a járási pártbizottság előadóinak jelenlétében, akiktől mi is sokat tanulunk, Elég gyakori vendég nálunk. Csupík László miniszterhelyettes és a bratislavai főiskolák számos jó nevű tanára, hogy kapásból csak ezeket említsem. Természetesen a sorainkból kikerülő előadók is rászolgálnak a dicséretre. Pesl Károly, Luzsica Mária mérnök, Remes István, Gyuran János és Kmetyó Károly önzetlen munkásságával jelentős mértékben növelte a pártoktatás színvonalát és hatékonyságát. Ennek köszönhetően kedvezően alakul dolgozóink szemlélete és kezdeményezése. Semmit sem von le ebből az a tény sem, hogy a mostoha időjárás az idén jócskán megvámolta termésünket. Ám dolgozóink jelentős többsége példamutató helytállással végzi munkáját, s belső tartalékaink kiaknázásával igyekszik javítani a ránk nehezedő külés belgazdálkodási feltételeken. — Rendkívül büszkék vagyunk arra — vette át a szót Takács Gábor, fiatal agrármérnök —, hogy gazdaságunk a magyarországi Hőgyészi Állami Gazdaság tapasztalatainak érvényesítésével már szeptember első napjaiban megkezdte a tejes-viaszos érésű kukorica szem-csutka tartósításának energiatakarékos alkalmazását, amelyet országos méretben elsőként éppen mi kezdeményeztünk. A megkérdezett előadók, propagandisták és az alapszervezeti pártbizottságok tagjai sok érdekes és értékes sikerről, s nem kevesebb gondról beszéltek; megfogalmaztak továbbá sok nyitott kérdést. Néhányan azt is kereken kimondták, hogy sokkal jobb lenne a pártoktatás színvonala, ha rendszeresebbé tennék az előadók felkészítését, ha több technikai eszközt bocsájtaná- nak rendelkezésükre. — Ám ennek ellenére is legjobb tudásom szerint készülök az előadásokra — szánta szavait vallomásnak Remes István —, mert a pártoktatás főleg munkáshallgatói igénylik a jó színvonalas előadásokat. SZOMBATH AMBRUS Kommentáljuk Az előadó egyénisége A marxista—leninista eszmei-politikai képzés minőségének és hatékonyságának követelményeit általánosságban hangoztatni ma már merő közhelynek számít. S mégis oly gyakran tapasztalhatjuk ezt a szívós jelenséget különböző fórumokon, még sajtóközleményekben, rádió- és tévéműsorokban is. Amikor pedig az emberek a pártkongresszusok, központi bizottsági ülések és más, nyilvánosságra hozott pártdokumentumok ideológiai vonatkozású anyagainak ismeretében már e kérdések behatóbb elemzését és értékelését igénylik. Emeljük ki ebből a komplexumból az előadó szerepét, illetve a munkáját is meghatározó egyéniségét, mert a legkevésbé sem elhanyagolható tényezőről van szó. Tíz- meg tízezer pártoktató alapozza s fokozatonként emeli mind magasabb színvonalra több mint másfél millió párttag, ill. tagjelölt elméleti-politikai tudását. Tehát nem közömbös, milyen képzettek, képességűek, egyéniségűek az előadók. Köztudomású, hogy az illetékes szervek, intézmények megkülönböztetett gondossággal válogatják s nevezik ki, készítik fel, majd képezik állandóan őket szakmai, pedagógiai, módszertani, pszichológiai szempontból egyaránt. Jó részük azonban azzal már alig vet számot, hogy egyéniségük, tulajdonságaik milyen érzelmeket vagy visszahatást váltanak ki a hallgatókból, van-e az oktatás eredményeiben megtérülő személyes vonzó erejük Ez magyarázza noha előírásos, mégis merev fellépésüket. Hosszú időn át a pártoktatás résztvevőjeként, meg újságíróként is, gyakran kerültem kapcsolatba az ideológiai munka területén dolgozókkal — pártoktatókkal is. Tapasztalataim, benyomásaim vegyesek. Meggyőződésem, hogy a pártoktatók előbb vázolt hozzáállása, már-már személytelensége nem ritka jelenség, s bizony, sok formalitás forrása és hordozója. Mint amilyenek a szájbarágós, iskolás módszerek, az idézethalmozás, az adatmániás érvelés, vagy éppen ezek ellenkezői, a frázisok ömlesztése, a rutinos rögtönzések stb. Persze azért számos kiváló és nagyon sok jó pártoktató is munkálkodik a középszerűek és a kisszámú gyengék között. Például nemrég a neveléselmélet módszertani iskolapéldájának is megfelelő felfogással találkoztam egy beszélgetés közben. Dr. Milan Šimoviiž docens, az SZLKP KB előadócsoportjának tagja, a bratislavai Politikai Nevelés Házában a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének csoportvezető előadója saját módszereiről szólva az erudíciót — tanultságot, képzettséget, műveltséget, olvasottságot — tartja alapelvének. Amellett úgy építi fel s tartja előadásait, hogy egyidejűleg lehetőséget adjon hallgatóinak a gondolkodásra, együttgondolkodásra, igyekszik a legnagyobb mértékben aktivizálni őket. Sőt a fegyelem határain belül helyet ad a közbeszólásoknak is, mert segíti a közös munkát az a gondolkodásra késztető erő, amely a hallgatók érdeklődésében, őszinte véleményében nyilvánul meg. Mindent egybevetve, az ő példája is meggyőzően tanúsítja, hogy ma már nem lehet a párt tekintélye mögé húzódva, felületesen végezni a kommunisták elméleti és politikai nevelését. Főleg nem kaphat zöld utat a pártoktatásban a gyakorlati élet égető kérdéseit, a valóságos gazdasági, szociális és kulturális problémákat megkerülő mellébeszélés — bármilyen ékesszólásba csomagolva adnák is elő. MIKUS SÁNDOR Ideológiai harc a reakció enyhülés elleni támadásai közepette I. Az óhajok és o történelmi feilidés realitásai Az alábbiakban közüljük Ivan Hlinka kandidátus háromrészes cikkét napjaink ideológiai harcának jellemző vonásairól, de elsősorban a lélektani háború fő irányairól, amelyet az imperialista erők folytatnak az enyhülés, a szocialista országok és a haladó erők ellen. A terjedelmes cikk szerzője az osztály- harc ideológiai formáinak, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésének kiváló ismerője. Az elmúlt évben a bratislavai Pravda kiadó jelentette meg A kommunisták és Európa című könyvét, amely ebben az évben orosz fordításban is megjelent. A történelem egyre világosabban fedi fel, hogy a kapitalista világ nem képes alkalmazkodni a törvényszerű haladó irányzatú társadalmi fejlődéshez, hogy a kapitalizmus olyan rendszer, amelynek nincs jövője. Az elmúlt évtizedben nagyon kifejezően mutatkozott meg, hogy a tőke nem létezhet normális és kiegyensúlyozott békés, igazságos, demokratikus államközi kapcsolatok, a nemzetközi feszültségenyhülés feltételei között. Ki ne emlékezne arra, hogy a burzsoá ideológusok először kategorikusan visszautasították a szocialista országokkal való együttélés gondolatát, később viszont az erőviszonyok megváltozásának, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország békekezdeményezéseinek nyomására fokozatosan elfogadták ezt a gondolatot azzal a feltétellel, hogy ez az osztályharc végét, a politikai és a szociális status quo tartósítását fogja jelenteni. Voltak olyanok ís, akik, abban reménykedtek, hogy az enyhülés a két rendszer között „oz érdekszférák felosztását“, a szocializmus és a kapitalizmus közti különbségek „mérséklődését“ jelenti majd. Szerintük az enyhülésnek a két rendszer „közeledését“, valamint az „indusztriális“ és a „posztindusztriális“ társadalmakról, az új gondolkodási mód: a transznacionális, sőt transzideológiai gondolkodásmód távlatairól alkotott mesterkélt koncepciók tartalommal való megtöltését kellett volna jelképeznie. Az antikommunista ideológusok többsége nem is titkolta, hogy az enyhülési folyamattól a szocialista országok népeinek fokozatos „deideologizálását“, a nyugati kapitalista szférába való „nyugodt“ bevonását várták. A SZOCIALIZMUS ELŐNYEI Ezek az illuzórikus remények fokozatosan szertefeszlottak. Az államok, a népek és az egyének közötti nemzetközi kapcsolatok kibővülése fokozatosan és egyre markánsabban nyitotta meg az utat és teremtette meg azokat a feltételeket, melyek közt a szocialista eszmék a kapitalista világ népeire egyre erősebb hatást gyakoroltak. A szellemi értékek cseréje egyre hatékonyabban segíti a szocialista társadalmi rendszer lényegével, az életmóddal és a szocializmus humanizmusával kapcsolatos igazságok terjedését. Az imperialista propaganda törekvései ellenére növekszik a szocialista realitás vonzereje. A szocializmus demonstrálja, hogy a kapitalizmussal szemben óriást előnyei vannak. Az enyhülés feltételei között megkezdődik a kapitalizmus általános válságának további elmélyülése, diszkreditálódnak az ideológiai és külpolitikai antikommunista doktrínák. A kapitalista világ közvéleménye egyre jobban meggyőződik arról, hogy a Szovjetunió vezette szocialista közösség léte, azon megnyirbált szabadságjogok megőrzésének és megvédésének biztosítéka, amelyeket a dolgozók Nyugaton kivívtak maguknak. A különböző társadalmi rendszerű államok politikai, gazdasági és kulturális együttműkö-. désének fejlődése, a két ellentétes világ lakossága kapcsolatainak bővülése hozzájárul az antikommunista mítoszok devalválódásához. A burzsoá ideológusok körében különös aggodalmat váltott ki az, hogy megnövekedett az ifjúság érdeklődése a marxista—leninista elmélet iránt. /A szocializmus más területeken is demonstrálja előnyeit. A külgazdasági kapcsolatokba^ rámutat, hogy a népek között létrejöhet az anyagi érlékek cseréje az egyenjogúság alapján, a gyengébbek hátrányos megkülönböztetése, kizsákmányolása és konkurrencia nélkül. A megkülönböztetés, a kizsákmányolás és a konkurrencia a kapitalista országok kapcsolataira jellemző. A FORRADALMI HELYZET FORMÁLÓDÁSA A nemzetközi kapcsolatok javulásának feltételei között a szocialista közösség befolyásolja a kapitalista országokban az osztály — erőviszonyokat — mégpedig a munkásosztály és a többi dolgozó közvetlen és végső céljaiért vívott harcának támogatásával. Természetesen az enyhülés nem befolyásolja mechanikusan a forradalmi helyzet alakulását, hanem az egyes kapitalista országok objektív belső feltételeivel összefüggésben. Bebizonyosodott, hogy nagy változásokat idéz elő a tömegek hangulatában, politikai helyzetében és lélektanában, nem beszélve az uralkodó osztály egyes rétegeiről és tagjairól. Az enyhülés idején fokozódott a proletariátus harca. Erről tanúskodik az, hogy a fejlett kapitalista országokban fokozódott a sztrájkmozgalom dinamikája. Míg 1958-ban az említett országokban 13,5 millió ember sztrájkolt, 1.974-ben már 47 millió. Az egész kapitalista világban 1946 és 1960 között 150 millió ember vett részt sztrájkokban, 1961 és 1975 között pedig már több mint 800 millió. A kapitalista politikai rendszer válsága egyre szemmellát- hatóbb. Kezdenek megszilárdulni a demokratikus mozgalomban a realisztikus irányzatok, beleértve a szociáldemokráciát is, bővülnek a kommunista és más munkáspártok kapcsolatai, fejlődik együttműködésük, s megerősödnek az unitarista folyamatok a szakszervezeti mozgalomban. A szociálpolitikai fejlődésnek ez az irányzata megijesztette az imperialista világ képviselőit. Zbygniew Brzezinski, az ismert és tapasztalt antikommunista nem véletlenül fújt riadót már 1973-ban hangoztatva, hogy a „hidegháború“ időszaka „nyugodt“ időszak volt, amelyben „Nyugaton lelki kapcsolat“ létezett. Szerinte ez „napjainkban hiányzik, s az elkövetkező években egyre jobban hiányozni fog“. Brzezinski állítása szerint a jövőben a hidegháborút szembe fogják állítani a világ jelenlegi helyzetével, ami kapkodásban, nyugtalanságban és tanácstalanságban nyilvánul meg. MEGIJEDTEK AZ ENYHÜLÉSTŐL Az enyhülés jótékonyan hať a társadalmi fejlődés más terület teire és a tömegek tudatára is, Míg az antikommunista hiszté-> ria és a nemzetközi helyzet ki* éleződésének idején sikerült a burzsoá propagandának félreve* zetnie a tömegeket és beléjük oltani azt az illúziót, hogy rossz helyzetük nem a kapitalizmus lényegéből, hanem a nemzetközi helyzetből fakad, az enyhülés sokkal kisebb teret hagy a hasonló koholmányoknak. A kapitalizmus kizsákmányoló volta egyre jobban lelepleződik. A nemzetközi feszültségenyhülés megszilárdította a haladás erőit, növelte a kommunisták és a forradalmi erők tekintélyét, fokozta a tömegekre gyakorolt hatását, fokozatosan gyengítette a reakciós militarista és antikommunista erők pozícióját. Ezek az erők megijedtek, mert az a veszély fenyegette őket, hogy elveszítik a meggazdagodás forrását — a fegyverkezést. A hidegháború idején az Egyesült Államok imperialista körei meg voltak győződve arról, hogy Nyugat-Európa, mint egész, „megbízható“ terület. Valóban, a fasiszta portugál rezsim biztosított az Egyesült Államokkal és a NATO-val való kapcsolatok szilárdságát, s Olaszországban, Törökországban, Görögországban és más országokban a helyzet viszonylag „stabil“ volt. A hetvenes évek elején a helyzet megváltozik. Több nyugat-európai országban komoly belpolitikai megrázkódtatások és változások zajlanak le. Az enyhülés fokozatosan szabadítja fel a kis és közepes országokat a hidegháború elnyomása alól, kezdenek nem félni a „szovjet veszélytől“ és mindez új helyzetet teremt a NATO-ban is. Az Egyesim Államok érdekei ebben az agresszív tömörülésben veszélybe kerülin 1981. XI. 19.
