Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-12 / 241. szám, hétfő

BARÁTSÁGUNK, EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNK SIKERESEN FEJLŐDIK ÉS MÉLYÜL (Folytatás az 1. oldalról) mérföldkö a politikai, gaz­dasági, kulturális és más kapcsolatok terén való együtt­működés fejlesztésében. Alka­lom továbbá arra, hogy meg­köszönjék a csehszlovák nép Angolának nyújtott eddigi és további segítségét. Csehszlo­vákia hű barátja volt és ma­rad Angolának. „A baráti cseh­szlovák nép immár csaknem egy évtizede tartó szolidaritása — mondta — számunkra igen értékes.“ Végezetül további si­kereket kívánt a Poldi vállalat, a kladnói Járás és általuk ha­zánk minden * dolgozójának a fejlett szocialista társadalom építésében. Szombaton délután Jósé Edu­ardo dós Santos, az MPLA- Munkapárt elnöke, az Angolai Népi Köztársaság elnöke a Dobŕiši Állami Gazdaság mező­gazdászainak munkájával is­merkedett meg. A látogatásra kísérte Vasil BiFak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Bohuslav Chňoupek, ha­zánk külügyminisztere, Josef Nágr, a CSSZSZK mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszte­re, valamint a közép-csehorszá­gi kerület és a pfíbrami járás párt- és állami szerveinek kép­viselői. Az angolai államfőt a 7670 hektár földterületen gazdálko­dó, szarvasmarha-tenyésztésre szakosodott gazdaság Čímí farmján Václav Pinc, az álla­mi gazdaság igazgatója üdvö­zölte. A hagyományos, kenyér­rel és sóval, valamint a pioní­rok virágcsokraival való kö­szöntés után a vendégek meg­tekintették a 625 fejőstehén tenyésztésére alkalmas, telje­sen automatizált, nagy kapaci­tású istállót, majd a gazdaság burgonyaosztályozóját és szá­rítóberendezését. Az angolai vendégek’ közép­csehországi látogatásának kö­vetkező állomása Dobŕiš volt, ahol a vendégeket a város sportcsarnoka előtt Cyril Svo­boda, a vnb elnöke fogadta. Az új sportcsarnokban Jósé Eduar­do dós Santos érdeklődéssel nézte végig a gyerekek kultúr­műsorát, valamint a spartakiád egyes részleteinek bemutató­ját. Ezt követően a dobfiši vár­ban az angolai vendégek be­szélgetést folytattak a közép­csehországi kerület és a pfíb­rami járás képviselőivel, s kul­túrműsort tekintettek meg. Csehszlovákiai hivatalos ba­ráti látogatásának harmadik napján, vasárnap Jósé Eduardo dós Santos, az MPLA-Munka­párt elnöke, az Angolai Népi Köztársaság elnöke a Konopiš- te pri Benesove-i várba látoga­tott. A vendéget elkísérte Vasil Biíak, Bohuslav Chňoupek, Václav Hájek, valamint továb­bi párt- és állami képviselők. E kulturális műemlékünkben az angolai államfő arról kapott képet, hogyan gondoskodik szo­cialista társadalmunk a múlt kulturális örökségéről. Érdek­lődéssel tekintette meg a vá­rat, valamint Közép-Európa egyik legnagyobb vadásztrófea- gyűjteményét, mely itt találha­tó. Jósé Eduardo dós Santos elismeréssel szólt műemlékvé­delmünk magas színvonaláról, s beírta nevét a vár emlék­könyvébe. A vendégek ezt követően a Benešovi Állami Gazdaság ver­senyló-tenyészetét tekintették meg. Háromszázezren tüntettek Bonniban a békéért Nagyszabású tiltakozás az amerikai rakéták ellen ® Felhívás a leszerelési tárgyalásokra, az enyhülési politika folytatására (CSTK) — Az NSZK fővárosá­ban szombaton mintegy negyed­millió személy, mindenekelőtt az ország különböző részeiből érkezett fiatalok egész napon át tartó hatalmas tüntetésen vettek részt. A tüntetés közpon­ti jelszava ez volt: „Közösen a nukleáris veszély ellen — a le­szerelésért és a feszültség eny­hüléséért Európában“. A tün­tetők mindenekelőtt az új ame­rikai közepes hatótávolságú atomrakétáknak az NSZK-ban és más nyugat-európai orszá­gokban tervezett elhelyezése ellen emelték fel szavukat. A sok tízezer résztvevő k3- zött ott voltak a nyugatnémet szövetségi parlament szociálde­mokrata képviselői, a Bundes- wehr katonái és a NATO tagor­szágok más hadseregeinek tag­jai is, akik nem értenek egyet az Észak-atlanti Szövetség nyu­gat-európai militarista terveivel. A CDU—CSU klerikális ellen­zék a pénteki parlamenti vitá- ban durván támadta e rendez­vényt. Helmuth Schmidt kan­cellár pedig már eleve a kor­mánya politikája elleni „had­üzenetnek“ minősítette a béke-- tüntetést. A bonni egyetem előtt meg­tartott hatalmas békenagygyűlés fiatal résztvevői több ezer há­ború-ellenes transzparenst és feliratot vittek, amelyek kife­jezték aggodalmukat az ameri­AZ SZKP KB JELSZAVAI A NAGY OKTÖBER 64. ÉVFORDULÓJÁRA (ČSTK) — A Szovjetunió Kommunista Pártjának Közpon­ti Bizottsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közele­dő 64. évfordulója alkalmából tegnap kiadott Jelszavai szívé­lyes üdvözleteket tartalmaznak a világ összes haladó és béke­szerető erőinek és felszólítják őket, hogy tovább szilárdítsák soraikat és fokozzák erőfeszí­téseiket a békéért, az Impe­rializmus és a reakció elleni harcban. Az SZKP KB felhívja a test­véri kommunista és munkás­pártokat, szilárdítsák meg a világ kommunistáinak egysé­gét, felszólítja a szocialista országok népeit a szocialista közösség erősítésére és vala­mennyi békeszerető erőt foko­JOGUNK VAN A BÉKÉRE, MUNKÁRA ÉS AZ EGYENLŐSÉGRE ’(Folytatás az 1. oldalról) szovjet kormány szüntelenül javítja a nők életkörülményeit, ami lehetővé teszi, hogy még nagyobb mértékben bekapcso­lódjanak a közügyek intézé­sébe. A tőkés országokban a kapi­talista rendszer nem teszi le­hetővé a nők politikai, társa­dalmi és gazdasági egyenlősé­gét. Ezt számos konkrét tény­nyel támasztotta alá Mary Carmel Roulston, Észak-Iror­6zág küldötte. Például beszélt arról, hogy országukban nem megfelelő a gyermekekről való gondoskodás — Európában ná­luk legnagyobb a csecsemő- halandóság, kevés az óvoda és a bölcsőde. A mexikói küldött Is rámutatott, hogy a nők helyzetének megkönnyítésére vonatkozó törvények, nyilatko­zatok ellenére a nők még mindig nem egyenlőek a fér­fiakkal. A nők hozzájárulása a tár­sadalmi fejlődéshez, a társa­dalmi és családi egyenjogúsá­gukért folytatott harc, részvé­telük a békéért folytatott küz­delemben — ezek a kérdések álltak a nő és a család bizott­ság figyelmének előterében. Dél-Afrika küldötte megdöb­bentő tényeket sorolt fel a dél-afrikai nők sanyarú sorsá­ról. A nyomoron kívül súlyos teherként nehezedik rájuk a kormány fajüldöző politikája, a színes bőrű lakosság ember­telen megkülönböztetése. Meg­győződését fejezte ki, hogy a világ haladó erőinek segítsé­gével igazságos harcuk győze­lemhez vezet. A fejlett tőkés országokban sem könnyű a nők élete. Erről beszélt Kanada képviselője. Az infláció, a munkanélküliség, a gyermekintézmények hiánya le­hetetlenné teszi, hogy a nők teljesíthessék küldetésüket a családban, a munkaelyükön és a társadalomban. A csehszlovák nők életéről, társadalmi helyzetükről be­szélt felszólalásában Jaroslav Havelka, a szövetségi munka­ügyi és szociális miniszter helyettese. Adatokkal, tények­kel bizonyította, hogy nálunk nemcsak a törvények szavatol­ják a nők egyenjogúságát, az élet minden területén azonos jogokat élveznek a valóságban Is, mint a férfiak. A kormány állandóan figyelemmel kíséri a nők helyzetét és arra törek­szik, hogy tovább javítsa a családok és anyák életkörül­ményeit. Korunk legfontosabb problé­mája és feladata a béke szava­tolása — állapította meg a nőknek a békéért és biztonsá­gért folytatott harcával foglal­kozó bizottság. Valentyina Tye­reskova, a Szovjet Nőbizott­ság elnöke hangsúlyozta, hogy a békés élet megbonthatatla- nul összekapcsolódik a szocia­lizmussal. Ezzel összefüggésben újból kiemelte a Szovjetunió békekezdeményezéseit és éle­sen elítélte az amerikai impe­rializmust, amely nem titkolja, hogy a vitás kérdéseket fegy­verekkel akarja megoldani. A Szovjetunió vezette szocia­lista országok béketörekvései­ről beszélt Rumjana Ganceva, a Bolgár Nőbizottság képviselője is. Egy esetleges háborús konf­liktus következményeiről szólt a japán nőmozgalom képvise­lője, saját országa keserű ta­pasztalatai alapján. Teljes mér­tékben támogatta a finn kül­döttség Javaslatát, hogy már­cius 8. legyen a nőknek a há­borús veszély ellen és a béké­ért folytatott harcának napja. Jarmila Malecká, a Csehszlo­vákiai Nőszövetség KB alelnö­ke tolmácsolta a csehszlovák nők mély aggodalmát a nem­zetközi helyzet mai alakulása, a fegyverkezési hajsza miatt. Az imperializmus politikájá­nak határozott elítélése jelle­mezte a felszólalásokat a nők­nek a nemzeti függetlenségért és haladásért folytatott harcá­val foglalkozó bizottságban. Hamile Ali Men, az arab nép szabadságharcáról beszélt és tiltakozott Izrael Libanon elle­ni agressziója, valamint az USA Líbia provokációja miatt. Guatemala képviselője kife­jezte szolidaritását a független­ségért harcoló erőkkel, első­sorban a salvadori szabadság- harcosokkal. Elítélte az USA beavatkozását más országok belügyeibe és a fasiszta rend­szereknek nyújtott támogatását. A jemeni nők küldötte arról beszélt, hogyan kapcsolódtak be a Dél-Jemen felszabadításá­ért folytatott harcokba, hogyan vesznek részt az új, szocialis­ta irányzatú ország építésében. A nem kormányközi szerve­zetek együttműködésével fog­lalkozó bizottság tanácskozá­sán Amente Spinos, a Sandinis­ta Nicaraguai Nőszövetség kép­viselője megállapította, hogy Latin-Amerlkában több ország­ban fasiszta diktatúra van ha­talmon. Nicaraguában például a szabadságért folytatott harc ötvenezer áldozatot követelt. Figyelmeztetett, hogy az ENSZ- től kapott segélyt sok esetben a fasiszta rendszer vezetői kapják kezükbe és a nép ellen használják fel. Az izlandi nők is aktívan be­kapcsolódnak a békeharcba — állapította meg az Izlandi Nők Kulturális és Békeszövetségé­nek képviselője. A Koppenhá­gából Párizsba szervezett béke­menet ideje alatt a szigetor­szágban is hasonló tiltakozó felvonulást rendeztek. Nagy érdeklődést váltott ki Paula Paavalainen finn küldött felszólalása, aki egyik szerve­zője volt a skandináv nők bé­kemenetének. Kiemelte, milyen fontosak az Ilyen konkrét til­takozó lépések, mert éppen ezek szervezésében érvényesül­het a nem kormányközi szerve­zetek együttműködése. A küldöttek vasárnap este nagyszabású kulturális progra­mot tekintettek meg, képet al­kotva a csehszlovák kulturális életről. A kongresszus ma folytatja munkáját. A nők a békéért és a lesze­relésért elnevezésű bizottság vasárnapi tanácskozásán felszó­lalt Gusta FuCíková, a Béke-vi- lágtanács tiszteletbeli alelnöke, a Csehszlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának tiszte­letbeli elnöke. Szólt a két vi­lágháborúban szerzett tapaszta­latairól, hangsúlyozva: e hábo­rúknak állandóan figyelmeztető mementóként kell állniuk Jele­nünk számára. — Csehszlovákia állampolgá­rai, az iparban, a mezőgazda­ságban, a kutatóintézetekben stb. dolgozó nők, fiatalok, mindannyian egyértelműen be­kapcsolódtak a fokozódó fegy­verkezés elleni, s a legpusztí­tóbb fegyver — a neutronbom­ba gyártása elleni világmozga­lomba. Ékesen bizonyítja ezt az a több mint 15 ezer tiltakozó nyilatkozat, mely ezldáig bé­kemozgalmunk szerveihez ér­kezett. Egységesen és közösen a béke érdekében tanácsko­zunk. Csak így védhetjük meg létünket. Megmutatjuk, mekko­ra erőt képviselünk. Győzzön a békés boldog élet az egész vi­lágon — mondta Gusta FuCíko­vá. —r— zott erőfeszítésekre a leszere­lésért, főként a tömegpusztító fegyverek betiltásáért. Az Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeihez intézett fel­hívásban az SZKP KB kifejezi a szovjet nép szolidaritását függetlenségi harcukkal. A nyugat-európai államok lako­saihoz azzal a sürgető felhí­vással fordul, hogy utasítsák el amerikai atomrakéták elhe­lyezését országaik területén. kai fegyverkezési tervek és a NATO békét fenyegető agresszi­vitása miatt. A bonni nagygyűlés résztve­vői egyhangúlag csatlakoztak a béketüntetés fő kezdeményezői­nek az „akciós egység a béke szolgálatában“ és az „akció a béke jegyében“ nevű nyugatné­met szervezetek felhívásához. A dokumentum felszólítja a NATO tagállamainak kormá­nyait, mondjanak le az új kö­zepes hatótávolságú amerikai rakéták elhelyezéséről területü­kön és szálljanak síkra a lesze­relési tárgyalásokért, valamint a nemzetközi enyhülési politika folytatásáért. Követelik továbbá valamennyi tömegpusztító fegy­ver eltávolítását EurópábóL „Felszólítunk mindenkit, hogy minden erejükkel, bátran száll­janak szembe az atomháború veszélyével és hozzák létre a háborús politika ésszerű alter­natíváját.“ A hatalmas tüntetés szerve­zői végül bejelentették, hogy az NSZK történetének e legnagyobb békegyűlésén több mint 300 000 ember vett részt és hogy felhí­vásukat több mint ezer NSZK- beli és külföldi szervezet támo­gatta. Csupán a nyugatnémet kormányzó Szociáldemokrata Párt (SPD) fiatal tagjait tömö­rítő Ifjú Szocialisták (JUSO) szervezetét több mint 60 000 fia­tal képviselte Bonnban az NSZK egész területéről. TOVÁBB ERŐSÖDIK A SZOVJET-LENGYEL FEGYVERBARÁTSÁG Dmitrij Usztyinov marsall, honvédelmi miniszter üdvözlő távirata (ČSTK) — „A bonyolult és feszült nemzetközi helyzet, va­lamint a reakciós és milita­rista erők fokozódó agresszi­vitása közepette rendkívüli je­lentősége van a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság, va­lamint a szocialista közösség valamennyi országa kölcsönös barátsága és sokoldalú együtt­működése megszilárdításának. Továbbra Is minden téren erő­síteni fogjuk fegyverbarátsá­gunkat, hadseregeink szoros együttműködését, ami a szov­jet és a lengyel nép létérde­kei védelmének feladataiból és a Varsói Szerződés országai egységes céljaiból fakad.“ Ezt tartalmazza az az üd­vözlő távirat, amelyet Dmitrij Usztyinov marsall, szovjet hon­védelmi miniszter küldött Woj- cziecb Jaruzelszkinek, a Len­gyel Minisztertanács elnöké­nek, nemzetvédelmi miniszter­nek, a lengyel néphadsereg megalakulása 38. évfordulója alkalmából. SZADAT ELNÖK TEMETÉSE (ČSTK) — Páratlan bizton­sági intézkedések közepette te­mették el Anvar Szadat el­nököt, aki az október 6-i me­rénylet következtében vesztet­te életét. A temetés előtti éj­szaka egész folyamán Kairó­ban erős rendőrségi alakula­tok és páncélos járművek cir­káltak. Magát a temetést a Kairó­ban jelenleg uralkodó általá­nos idegesség és bizonytalan­ság jellemezte. Alexander Haig, amerikai külügyminiszteren, valamint a három volt amerikai elnökön: Carteren, Fordon és Nixonon, továbbá Begin izraeli minisz­terelnökön, Sehmidt szövetségi kancelláron, Mitterand francia elnökön, néhány királyon, her­cegen, hercegnőn és más kül­földi vendégeken kívül a te­metési- szertartáson csupán az elhunyt családtagjai és legkö­zelebbi munkatársai vettek részt. Egyértelmű volt főként a szomszédos arab országok képviselőinek távolmaradása, akik a kapituláns Camp David-i megállapodások alá­írása után lemondtak Egyip­tomról. — Az egyiptomi—amerikai kapcsolatok a következő idő­szakban maximálisan elmélyül­nek — jelentette ki tegnap Kairóban Hoszni Mubarak egyiptomi alelnök, Alexander Haig amerikai külügyminisz­terrel való találkozója után. Megbeszéléseik fő témája a közel-keleti helyzet és a köl­csönös kapcsolatok fejlődése volt. Mubarak szombaton este ta­lálkozott Menahem Beginnel ís, akinek külön hangsúlyozta, hogy Egyiptom kész folytatni az Izraelhez fűződő kapcsola­tok „normalizálását“. MEGVÉDJÜK FÜGGETLENSÉGÜNKET (Folytatás az 1. oldalról) hogy segítséget kérjenek a világ országaitól a rendkí­vül nehéz helyzetben levő menekültek számára és ah­hoz, hogy megkezdhessék az elpusztított területek újjá­építését. Salome Moiane elmondta, hogy a Mozambiki Nőszerve­zet a függetlenség kivívása után új programot dolgozott ki. Legfontosabb feladatuk­nak tartják, hogy a FREMl- LO által meghatározott célt teljesítve bevonják a nőket a kollektív termelésbe. Ez természetesen azt feltétele­zi, hogy intenzív nevelő munkát fejtsenek ki, küzd­jenek az írástudatlanság fel­számolásáért, fokozatosan elérjék: a nők tudatosítsák társadalmi szerepüket. Mi­vel az imperialista erők to­vábbra is veszélyeztetik az országot, a szervezet tagjait felkészítik a védelemben va­ló részvételre is. Mindketten nagyra érté­kelték a függetlenségi harc során a szocialista orszá­goktól kapott sokrétű segít­séget, hangsúlyozva, hogy ez a segítség nagy erőt ad ne­kik gazdasági és szociális gondjaik megoldásában. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a világkongresz- szuson kötött új barátságok, a gondok közös megvitatá­sa, a tapasztalatcsere továb­bi értékes segítséget jelent munkájukban. —r— 1981. X. 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom