Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-01 / 232. szám, csütörtök

Gazdaságosabb és hatékonyabb megoldásokkal TARTALÉKOK A XVI. KONGRESSZUS ÉS A JÁRÁSI PÁRTKONFERENCIA HATÁROZATAIBÓL ADÖDÖ FELADATOK TELJESÍTÉSÉHEZ A 7. ötéves tervidőszakban az egyes népgazdasági ágaza­tuk dolgozóira igényes felada­tok várnak. Kétszeresen érvé­nyes ez a földművesekre, hi­szen helyzetüket csak nehezí­ti, hogy a mezőgazdaságban az egyes tervmutatók teljesítését az embertől független ténye­ző, az időjárás is lényeges mértékben befolyásolja. így, amikor hónapokkal ezelőtt a mezőgazdasági üzemek­ben azt részletezték, hogy mi- \ ként tehetnek eleget a XVI. kongresszus és a járási párt- konferencia határozataiból adó­dó feladataiknak, eleve olyan tartalékokat kerestek, amelyek­kel a termelési mutatók eset­leg túlteljesíthetők, pótlására a növénytermesztésben minden évben jelentkező és úgyszól­ván elkerülhetetlen kiesések­nek. Szalay Antal, a vásárúti (Tr­hové Mýto) Csehszlovák—Szov­jet Barátság Egységes Földmü- vesszövetkezet üzemi pártbi­zottságának elnöke e gondola­tok hangsúlyozásával jellemez­te annak a munkatervnek lé­nyegét, amely az 1981—85-ös évek teendőit összegezi. El­mondta, hogy a 7. ötéves terv­időszak végére kitűzött terme­lési szintek általában 8—10 százalékkal magasabbak az 1980-as eredményeiknél, és eze­ket, legyen az akár a sze­mesek termesztésében meghatá­rozott 11,3, a gyümölcs- és zöldségtermesztésben célul tű­zött mintegy 10—13, vagy a tejtermelésben szükséges 10,5 százalékos fejlesztési arány, elsősorban intenzív módon, te­hát a korábbiaknál gazdaságo­sabb és hatékonyabb megol­dásokkal kell elérni. E megoldásokat részletezve esetleg úgy is tűnhet, hogy számos esetben a régit „fedez­ték" fel. Hiszen amikor a ter­melési feladatokkal összefüg­gésben a munkaszervezés töké­letesítéséről, vagy a növény- termesztés szakaszán a munka­idő maximális kihasználásáról és az agrotechnikai határidők messzemenő betartásáról, il­letve az üzemanyag-takarékos­sággal kapcsolatosan a feles­leges üresjáratok megszünteté­séről — például a traktorral ebédre hazaugró gépkezelők el­leni szigorú fellépésről — szólnak, valóban olyan elvárá­sokat részleteznek, amelyeket már eddig is megköveteltek. Annak, hogy mégis időszerű az ilyen és hasonló követel­mények ismételt hangoztatása, persze oka van. Az ésszerű­ségnek az elkövetkezőkben ugyanis a korábbiaknál követ­kezetesebben és minden sza­kaszon egyaránt kell érvénye­sülnie. Nem a volt „kicsi“ szövetkezet, hanem az egyesült és immár 4750 hektáron gaz­dálkodó nagyüzem egészében. Mert hiába tesznek eleget a követelményeknek az egyik helyen, ha a másikon megfe­ledkeznek róluk. Tavaly pél­dául sok igyekezet eredményét lerontotta, hogy elkéstek a cu­korrépa betakarításával. Ilyen­nek a jövőben nem szabad megismétlődnie. Mindig, min­den szakaszon és mindenkinek tudása s munkája legjavát kell nyújtania. Erre ügyelni a há­rom alnpszervezetben tömörülő 176 kommunistának elsődleges feladata. Elsősorban személyes jó példával kell elöljárniuk. Ezért kiemelt feladat annak elérése, hogy a kommunisták minden munkaszakaszon ará­nyosan legyenek képviselve. A tagjelöltek kiválasztásakor ilyen megfontolásból részesítik előnybein a növénytermesztést és ezen belül is a zöldségker­A Komorany-i Gépgyár dolgo­zói a tuSimicei Nástup Bánya b'reznói üzemében kőzetzúző gépet szereltek fel a KU 800/8 típusú földmozgató gépre. A zúzógépet ók maguk állítot­ták elő 2 millió korona érték­ben.. A képen: ifj. František Sooboda (baloldalt) és Josef Novák a gúzógép rotorjának felszerelésére készül (Libor Zavoral felvétele — CTK) tészetet. Ugyanis aránylag itt dolgozik a legkevesebb kom­munista. Elsősorban azért, mi­vel a zöldségkertészetben sok a nődolgozó és a nők szerve­zettségi arányszáma lényege­sen kisebb, mint a földműves­szövetkezetben aktívan dolgo­zók létszáma alapján lehetne. A kongresszusi határozatok­ból adódó feladatok sorában persze teljesen újszerűek is szerepelnek. Ilyen például a bérezési rendszer tökéletesíté­se. Pontosabban annak az elé­rése, hogy azok, akik jobban dolgoznak, a nagyobb és nehe­zebb részt vállalják a mun­kából, többet is keressenek. Bonyolult és nagyon nehéz, mégis elhatározták, hogy a gépeknél és munkáknál megál­lapítják az üzemanyag-fogyasz­tási normákat, és a jövőben a prémiumokat a megtakarítás nagyságához mérten állapítják meg. Ugyancsak a dolgozók anyagi érdekeltségének elmé­lyítését és a bérdifferenciálást szolgálta az idén bevezetett újdonság. A fóliasátrak mind­egyikét egy, esetenként két- három dolgozó egyénileg gon­dozta és a jutalom nagysága a termés mennyiségétől füg­gött. Hasonló és nagyon szigo­rú prémiumrendszert alkal­maznak az állattenyésztésben is. A jutalmak meghatározásá­ban az állati eredetű termékek abszolút mennyisége mellett az egységnyi termékre felhasz­nált abraktakarmány is megha­tározó mutató. A korábbiaknál igényesebb feladatok teljesítésében a párt- bizottság nagy szerepet tulaj­donít a szocialista munkaver­senynek. A szövetkezetben je­lenleg nyolc szocialista mun­kabrigád és 31 címért verseny­ző kollektíva van. Tagjaik szá­ma 453, ami a földművesszö- vetkezet aktívan dolgozó tag­jainak 60,4 százaléka. Olyan tartalék ez, aminek teljes ér­tékét koronában nem is lelhet kifejezni. Mert hiába részletez­nénk a milliós értékű vállalá­sokat, a brigádok meglétének igazi értékét ezzel még csak megközelítően sem érzékeltet­nénk. A brigádmozgalom elő­nyeit részletezve az üzemi pártbizottság elnöke Is első­sorban az újszerű emberi kap­csolatok kialakításának tényét emelte ki. A brigád nagy erő­vel hat az emberekre, egysége­sebbé teszi a munkahelyek kollektíváit és kialakítja ben­nük a felelősségérzetet a ter­melési eredményekért. Ezért a jövőben tovább fejlesztik a brigádmozgalmat, elsősorban annak -minőségi jegyeit. A feladatokat meghatározni persze még csak fél munka, ezt a vásárúti földművesszö­vetkezet üzemi pártbizottságá­nak tagjai is tudják. Ezért az 1981—85-ös évek feladatainak meghatározásán túl azok tel­jesítése segítésének a módját és az ellenőrzés formáit >s részletezték. Az üzemi pártbi­zottság üléseire írásos jelen­tést kér egy-egy ágazat vezető­jétől, a gazdálkodás és a mun­kák állásáról, s ezt közvetlen tájékozódás, felmérés során szerzett ismeretekkel is kibő­víti. Így volt napirendi pont a bizottság legutóbbi üléseinek egyikén a kukoricaadapterek kérdése, mivel azok javítása nagyon megkésett. A közvetlen kapcsolat elmélyítésében nagy szerepet kaptak a pártcsopor­tok is. Ügyelnek arra, hogy az alapszervezetek vezetőségének tagjai közül mindegyik pártcso­portban legyen valaki, így a kölcsönös tájékoztatás és tájé­kozódás gyorsabb s hatéko­nyabb. Az alapszervezeteik párt- bizottsága időközönként a párt­csoportok vezetőit is meghív­ja üléseire, amikor kölcsönö­sen megbeszélik a feladatokat, s azok teljesítésének módjait. Mindez feltétele, hogy az igé­nyes és nehéz munkát szer­vezetten, közös erővel, s így eredményesen végezhessék. EGRI FERENC Kommentáljuk FIATAL PÁRTTAGOK AZ ALAPSZERVEZETBEN Az alapszervezeti pártbizottságok meghatározott időkö­zönként beszámolót terjesztenek a taggyűlések elé a párt- építő munka eredményeiről, ezen belül is a tagság létszá­mának és összetételének alakulásáról. A tapasztalatok — az esetek többségében — kedvezőek, s igazolják, hogy alapszervezeteinkben a tagfelvételi tevékenységet a min­dennapi politikai munkájuk szerves részének tekintik. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi öt év folyamán 321 ezer olyan fiatal munkás, szövetkezeti tag és értelmiségi dolgozó lépett a pártba, akiknek az életkora a 35 évet sem haladta meg, kedvezően befolyásolták alapszervezeteink­ben a párttagság korösszetételét, új lendületet vittek a pártmunkába. A párttaggá válás szervezetileg a felvételt megerősítő taggyűlés határozatával lezárul, a próbatétel azonban nem — a fiatalok nevelés útján válnak kommunistává. Ez a nevelő munka állandó folyamat, amelynek szerves része a konkrét pártfeladatok és -kötelességek végzése. „Az érsek- újvári Elektrosvitben ezt a folyamatot — mondotta Chme- lár Lajos, az üzemi pártbizottság elnöke — több szakaszra osztottuk. Minden szakasznak megvan a maga jelentősége, sajátos módszere. Ez sokéves gyakorlat alapján alakult ki alapszervezeteinkben. Mégis újra meg újra végig kell gon­dolnunk. A politikai munka szempontjából döntő: kit talá­lunk alkalmasnak és méltónak a párttagságra. Gyárunkban ez nagyon lényeges, hiszen az elmúlt években jelentős gyártásfejlesztés valósult meg, ami önmagában is nagy fe­lelősséget támaszt a kommunisták munkájával szemben“. Nem képezheti vita tárgyát, hogy a párt tagjainak ideo­lógiai felkészültségben, aktivitásban és erkölcsi magatar­tásban is példát kell mutatniuk. Aki párttaggá lesz, tudnia kell, hogy mit vállal, s azt erejéhez mérten, a legjobb tu­dása szerint kell teljesítenie. A párt tagjaitól nem azt vár­ja, hogy csupán egyetértsenek a pártszervek határozataival, hanem azt, hogy alkotó módon, kezdeményezően és fele­lősségteljesen viszonyuljanak a párt politikájához, s azt el­vi elkötelezettséggel váltsák valóra beosztásukban. Ezért nagyon fontos követelmény, hogy a kommunista törődjön eszmei-politikai fejlődésével és tegye magáévá a marxiz­mus—leninizmus tanításait. A legjobb dolgozók párttaggá nevelésének nemes hagyo­mányai vannak pártunkban. A burzsoá köztársaság idejé­ben, akárcsak az illegalitás éveiben is ez volt az egyik leg* szebb pártmegbízatás, amit a kommunisták abban a tudat­ban végeztek, hogy fontos része a párt cselekvőkészségé­ről és jövőjéről való gondoskodásnak. Most a kommunisták nevelésében döntő jelentőségű a pártmunka rendszeres számonkérése. A felelősség ugyanis akkor tud kialakulni, ha az új párttagok érzik: tevékenységükre szükség van és az alapszervezet figyelemmel is kíséri pártmegbízatásuk tel jesítését. A fiatal párttagokkal való foglalkozás tehát sokoldalú törődést igényel. Hiszen nemcsak a párt elméletét, politi­káját kell megismerniük és pártmunkát végezniük, hanem a kommunistákra jellemző magatartásbeli normákat is. Az, hogy a párttagságra érdemes fiatalok közül hány dolgozót tudnak a szigorú követelmények mércéjének megfelelően felkészíteni, valamennyi pártalapszervezetünk fontos pró­batétele. SZOMBATH AMBRUS HKell a cselekvésre késztető vita...!” A körzet propagandistájának monológja Négy község óvodáinak, nap­közi otthonainak, alapiskolái­nak dolgozói, pedagógusok és más foglalkozású alkalmazot­tak, tartoznak a lakszakállasl (Sokolce) körzethez, melynek propagandistája Tábor Elemér­né tanítónő. A Járási Pedagó­giai Központ megbízásából ő szervezi és irányítja a körzet dolgozóinak eszmei és politikai továbbképzését. Már elkészítet­te munkatervét, s megvalósí­tandó elképzeléseiről szólva a következőket mondja: — Természetesnek tartot­tam, hogy az idén is megbíz­nak ezzel a feladattal, hiszen a „Példás tanító“ cím, melyet tavaly kaptam meg, eleve kö­telez erre a munkára. Arról nem is szólva, hogy harminc éve pártunk tagja vagyok, kommunista, akinek kérés és felszólítás nélkül is kötelessé­ge a munkatársak eszmei és politikai irányítása. Ha erre szervezett formában is mód adódik, még jobb. — Saját elképzelések felől kérdez? Ezekre 'is sor kerül feltétlenül, de ugyebár kom­munisták vagyunk, kötelez ben­nünket a pártfegyelem, meg a legutóbbi kongresszuson elfo­gadott határozat, melyet is­mertetnünk, másokkal is elfo­gadtatnunk alapvető kötelessé­günk. Egyébként ez lesz a to­vábbképzés legfontosabb prog­ramja. A saját elképzelések megvalósítására ennek kereté ben kerül majd sor. — Meggyőződésem, hogy a kongresszusi határozatnak ne­velőkre, pedagógusokra vonat­kozó részét már mindenki el­olvasta' Talán fejből is tudják már, hogy nevelni kell a tanu­lókat az előző nemzedékek ál­tal megteremtett értékek meg­becsülésére, a szocialista haza szeretetére, a nemzetköziség eszméjének elfogadására. In­kább a hogyan kérdését kell megvitatnunk. — Kell a cselekvésre kész­tető vitai Kell, mert a kong­resszusi határozatban említett tulajdonságok, a munkaszere­tet, gazdag érzelmi élet, kol­lektív szellem, kötelességtudat, az egyenes és becsületes ma­gatartás nem alakítható és fej­leszthető, ha előbb nem tisz­táztuk a hogyan kérdését. Mi, kommunisták sem vagyunk minden tekintetben tökélete­sek, de küzdünk ezeknek a tu­lajdonságoknak a megszerzésé­ért, kialakításáért. Magunk, egyedül azonban csak keveset tehetünk. Utasítással, paran­csolással meg bizony könnyen célt téveszthetünk. Szóval, kell a vita. — Nem lesz-e gond a vita megszervezése? Erre röviden is válaszolhatok: nem. Igaz, ami igaz, tíz, tizenkét évvel ezelőtt, ha politikai jellegű előadást tartottunk, igen tar­tózkodóak voltak a pártonkí­Tábor Elemérné, a körzet pro­pagandistája (A szerző felvétele) vüli pedagógusok, inkább csak figyeltek, keveset szóltak. Az­óta azonban megváltozott a helyzet, évről évre több a vi­tázó. Tavaly, nem egy ízben, az időre hivatkozva kellett véget vetni a vitának. « — Ami pedig a megvitatan­dó témákat illeti, fontosnak tartom saját elképzelésem megvalósítását. Rövid és tömör lesz a bevezető előadás, de olyan, mely felveti majd a megvitatandó kérdéseket. Ugyanis, a propagandisták ér­tekezletén gyakran hallottam, esetenként jogos, kritikai véle­ményeket, mely szerint óva­kodnunk kell a túlzott elméle- tieskedéstől. Mások, éppen el­lenkezőleg, lebecsülik az elmé­leti kérdések jelentőségét, na­gyon is gyakorlatias módsze­reikkel csupán a napi politi­kai, vagy iskolai, munkahelyi kérdések agitációs jellegű megbeszélésére szorítkoznak. Ha a bevezető előadásban kel­lő hangsúlyt adunk a megvi­tatandó kérdéseknek, kiküszö­bölhető egyik hiba is, meg a másik is. — Most pedig önbírálattal folytatom. Olyannal, mely nemcsak a mi körzetünkre vo­natkozik, hanem másokra Is. A propaganda módszereinek, me­todikájának fejlesztésére gon­dolok. Az előkészítő megbeszé­léseken. szemináriumokon szá­mos ötlettel, javaslattal gazda­godunk, ez igaz, de a tudato­san alkalmazott módszereket általában a szemléltetésre egy­szerűsítjük, amikor pedig al­kalmazni kellene a szemlélte­tést, ritkán használunk eszkö­zöket, marad csak az úgyneve­zett belső, vagy gondolati szemléltetés. Saját elképzelé­sem szerint az idén változtatni fogok ezen a módon. Feltétle­nül. Akkor a vita is színesebb, érdekesebb lesz. — Megint a vitát említem, mert igenis, kell a cselekvés­re késztető vitai Kezdeménye­zésre csak így számíthatunk. Emberi dolog ez: véleményt mondok, hozzászólnak, ha ta­pasztalom, hogy elméletileg igazolt véleményem helyessé­ge, igyekszem azt tényekkel is bizonyítani, javaslok, ötlete­met mások kiegészítik saját öt­letükkel, csak egy kevés bizta­tás kell még, határozok és cselekszem. Tapasztalatom sze­rint így ösztönöz a jól szerve­zett, de főleg jól vezetett vita cselekvésre. — Azért hangsúlyozom a jól vezetett vitát, mert negyedik osztályosokat tanító pedagó­gus vagyok, körzetünkben pe­dig számos, magasabb szinten képzett pedagógus is működik, vitájuk vezetéséhez tehát jól fel kell készülnöm. Mindegyik témához. Tanulással persze. Természetes feladatuk a kom­munistáknak a tanulás. Idéz­zem talán a kongresszusi ha­tározatból, hogy társadalmunk nagy gazdagsága rejlik a mű­veltségben, amelyet az eddigi­nél jobban ki kell használ­nunk? HAJDÚ ANDRÁS ÚJ SZÓ 1981. X. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom