Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-20 / 248. szám, kedd

A „HALADÁS - NAPOK" HASZNA IS NAGY ERŐK BEVETÉSÉVEL VÉGZIK AZ ŐSZI CSOCSMUNKÄT 6S2S8i6B3Bai iám A minap kevés embert talál­tunk a szímői (Zemné) Hala­dás Egységes Földművesszö­vetkezet székhazában. Csak egy-két vezető tartózkodott ott, hogý halaszthatatlan ügyeket intézzen telefonon, papíron. No, meg a portásnő, aki egyben a telefonközpont kezelője is, hogy tartsa a kapcsolatot a „világgal“. Kosík Alajos főag- ronóinussal irodájának ajtajá­ban találkoztunk, kimutatá­sokkal a hóna alatt Érsekúj­várba (Nové Zámky) indult, a járási mezőgazdasági igazgató­ságra. Tőle tudtuk meg, hogy az irodaszemélyzet a határban van, szőlőt szednek. Szükség van az ő segítségükre is. A ha­tár másik részén a zöldségfé­léket szedték a szorgos asz- szonykezek. A negyvenhat hektáron ter­mett szőlő és a hetvenkét hek­táron termeeetett zöldség beta­karítása sok munkaerőt igé­nyel. Még szerencse, hogy ez ideig jó időben dolgozhattak mindkét szakaszon. Bármily sok panaszos szó esett is az idei időjárásra, ottjártunk nap­ján az őszre nem mondott rosszat senki. — Ha még pár napig szép marad az idő — mondotta a fő agronómus, a még kinn le­vő szőlő, zöldség, gyümölcs is rövid idő alatt biztos helyre kerül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a továbbiakban nem lesz szükség a kézi munkaerő­re, jóllehet, a sok nagy tel­jesítményű gép is maximálisan ki van használva. Már betakarították a silóku­koricát, előkészítették a talajt az őszi vetésű gabona alá, el­vetették a búza nagy részét, most pedig szedik a kukoricát, a cukorrépát, hordják ki a határba az istállótrágyát, vég­zik a mélyszántást. A faluszéli cukorrépatábla olyan, mint egy felbolydult méhkas. Répafejezők, répák i- szántók, traktorok, tehergépko­csik raja lepte el. Első pilla­natban szinte áttekinthetetlen a helyzet. Kísérőnk, Milan Kna- pec főgépesítő segít eligazodni az általunk vélt nagy kavaro­dásban. — A két — egyenként hat-' soros fejezőtől — a répafejet az állattartó telepre hordják, ahol kukoricaszár hozzáadá­sával silózzák. A répát a Su- ranyi Cukorgyár Andód (An- dovce) község melletti átvevő­helyére szállítják. A két fejező, a két kiszántó és a melléjük beosztott tizen­hat jármű nagyon is szervezet­ten végzi a munkáját, csak a nagy jövés-menés, a csatazajra hasonlító morajlás zavarja ösz- sze első pillanatban a külső szemlélőt. Eddig jó ütemben haladt a cukorrépa betakarítása. A há­romszázhatvan hektáron ter­mesztett répának a felét adták már át. A cukorgyáriak elége­dettek a szövetkezetből érkező szállítás ütemével. Kiegyensú­lyozott, mondják. — Bár minden mezőgazdasá­gi üzem hozzájuk hasonlóan cselekedne — vélekedett a cu­korgyár képviselője. Vannak mezőgazdasági üzemek, ahon­nét több érkezik a vártnál, s a rakásokban romlásnak indul a répa. — Jó lenne azért már ne­künk is gyorsítani az ütemet — szól hozzá a témához a fő­gépesítő; — mert nagy kérdés, hogy meddig tart az eddigi jó időjárás. Ha esőre fordul, vagy megjönnek a fagyok, akkor nagy megpróbáltatás vár ránk. Rossz időben ugyanannyi répát kétszer több járművel kell el­szállítani a földről. A két trak­tor pedig kétszer annyi üzem­anyagot fogyaszt, a keretet pe­dig nem szabad túllépnünk, mert azért bírságot szabnak ki. — Kár, hogy a két három­soros kiszántónkat nem állít­hatjuk munkába — mondja a főagronómus, mert nem kap­tuk meg az ígért répafejezőt. Egyik a másik nélkül pedig nem dolgozhat. így nem marad más hátra, mint reménykedni a jó időben, s ha ez így lesz, ak­kor a többi répa is zökkenő- mentesen a rendeltetési helyé­re kerül. Szép a szímői szövetkezet ha­tára. Tovább menve egy-egy magányos traktort látunk, amint a nagy kiterjedésű föl­dön ekét vontatva szánt. Búzá­val bevetett táblák mellett is elhaladunk, távolabb még csak most készítik a magágyat. A nyolcvan hektár őszi árpa már ki is kelt. A növényzet jelen­legi állapotával elégedettek. Most már csak jó ítél re és ele­gendő csapadékra lenne szük­ség, hogy jövő nyáron többet arathassanak mint az idén, ami­kor a termést meg vámolta a nagy aszály. Közben megérkeztünk a má­sik dűlőbe, az egyik kukorica- táblához. Azon a napon ott volt a több mint négyezer hek­táros határ másik legforgalma­sabb pontja. Hét kombájn épp a fűzfaligetet körülölelő soro­kat vágta. A kicsépelt kukori­caszemek sűrűn hullottak a te­herautó tartályába. Mi is kö­vetjük a kukoricát szállító te­herautók útját, az u lókezelő­részlegbe. Az ezerharminc hektáron termesztett kukoricának ottjár­tunk napjáig a fele érkezett meg a Bábolna kukoricaszárító­hoz. A termést rajta keresztül átengedve megmentették a beffüledés veszélyétől, meg­tisztították a gyommagvaktól, s egyéb szennyeződésektől. Az udvaron felállított másik berendezéshez is állandóan ér­kezett a szállítmány. Mégpedig egy másik kukoricatábláról, amelyen egy SPS-420-as járva- szecskázó szárastól vágta le a termést. Az arasznyi hosszúsá­MEZÖG AZDA SÁGI gúra vágott kukoricaszár és kukoricacső a garaton keresztül a szárítóba, majd a darálóba jut, s mint lisztté őrölt takar­mány hull a zsákokba. A saját felhasználásra ké­szült kukoricalisztből a har­madik berendezésen takar­mányszalma és más kompo­nensek hozzáadásával pogácsá- zott takarmányt készítenek. A kukorica melléktermékét, a kukoricaszárat is igyekeznek hasznosítani. A tervek szerint mintegy négyszázötven hek­tárról ezt is betakarítják. Jogos lenne a kérdés, miért csak ennyit, amikor másfél­szer ennyi kukoricát termesz­tenek, s amikor nem termett elegendő takarmány? A kuko­ricaszár pedig, ha kevésbé ér­tékes is, de megfelel takarmá­nyozási célokra... Ehhez azonban tudni kell, hogy a kukoricaszár betakarí­tásának gépesítése nincs meg­oldva. — Csak egyetlen alkalmas gépünk van erre — mutat a főgépesítő a kombájnok nyo­mában haladó világoskék E-280-as kaszálógépre. Ez közismerten nem kukori- caszár-kaszálógép. Csalt alkal­massá tették erre a célra. Még­pedig úgy, hogy új vágószer­kezetet készítettek hozzá, amely a kukoricaszárat is ké­pes elvágni. Mivel azonban a kombájnok eléggé letapossák a kórót, így főleg annak legértékesebb ré­szei, a levelek sínylik meg a gépi betakarítást, úgy tervezik, hogy százötven hektár kukori­cát kézzel törnek le, hogy meg­kíméljék a levélrészeket, amelyből így jobb minőségű silótakarmány készíthető. Ezért lesz még tehát szük­ség a kézi munkaerőre, s szá­mítanak a kétkezi munkásokra a kukorica és a cukorrépa utó- szedésénél is. Szükség van a gépek után elmaradt termés összegyűjtésére, hiszen a répa­kombájnok mintegy húsz szá­zalékos veszteséggel dolgoz­nak. Kukoricánál ugyan nincs ekkora veszteség, mégis indo­kolt az utószedés, annál is in­kább, meri kukoricából Szímőn is kevesebb termett a vártnál. Az öt tonna helyett valószínű­leg csak négyet takarítanak be hektáronként. Ami nem termett meg, azt nem lehet betakarítani. Ami vi­szont igen, azt maradéktalanul biztos helyre kell juttatni. En­nek az elvnek az érvényesítése érdekében mozgósítanak min­den erőt, ezért rendeznek úgy­nevezett „Haladás-napokat“, amikor a szímői Haladás Efsz minden épkézláb tagja — az ügyintéző dolgozók és az ete­tők is kivonulnak a határba, amint azt a múlt hét szerdá­ján is tették. KOVÁCS ELVIRA 1981. X. 20. AZ ŐSZI BETAKARÍTÁS TANULSÁGAI A „TERMO SZŐLŐ" IDÉN IS KEVESET TERMETT A kedvező időjárásnak köszönhetően a Gesztetei (Hostice) Efszbsn jó ütem­ben haladnak az őszi talaj­művelési és betakarítási munkálatok. Csank István mérnök, a szövetkezet fia­tal agronómusa arról tájé­koztatott, hogy eleinte vol­tak ugyan nehézségeik a szárazság miatt a talajmű­velésnél, a szeptember végi esőzések jótékony hatása azonban már érzékelhető. Jól előkészített magágyba kerültek az ősziek, s bár a kétszáz hektárra tervezett búza vetését megkésve kezdték el, minden bizony­nyal agrotechnikai határ­időn belül földbe kerül a jö'vő évi kenyérnek való. A vetéssel azért késlekedtek, mert a vetőmagot nem si­került elképzelésük szerint beszerezni, a múlt eszten­dőben jó termést hozó Ko- sutkából ugyanis nem kap­tak vetőmagot. A begyűjtési munkálatok — sajnos — nem jelente­nek túlságosan nagy igény- bevételt. A korábban min­dig szépen termő dohány törését már befejezték, s az eredmények bizony elma­radtak a várakozástól. Nyomban meg kell jegyez­ni, hogy ezért a szövetke­zet tagsága és vezetősége legkevésbé okolható, hiszen ök az idén is mindent el­követtek a siker érdekében. Hiba csúszott azonban a ve- tömagellátásba. Az történt ugyanis, hogy Virginia faj­ta helyett tévedésből nagy­részt Burley-t kaptak, mely­nek termesztéséhez nem kedvezők az itteni feltéte­lek, sőt szárítása - is komoly gondot okoz. A Virginia ho­zamához képest jelentős ki­esés keletkezett mind ár­ban, mind mennyiségben, amit a jelek szerint a biz­tosítón keresztül megkap majd a szövetkezet. Csupán azt nem tudni pillanatnyi­lag, hogy vajon a keletke­zett veszteség miatt meg­történt-e a vétkesek felelős­ségre vonása. Mert — ha a szövetkezetét nem is éri veszteség —, a társadalmat ért kár teljesen egyértelmű. Kedvezőtlen a helyzet a szőlőtermesztésben is, mely­nek jövedelmezősége immár távlatilag is kétségesnek látszik. A nyolcvan hektá­ros termő szőlő ugyanis évek óta alig terem vala­mit. A détéri részleget pél­dául egyetlen nap alatt le­szüretelték, s nem volt szükségük külső segítségre. Igaz, tavasszal fagykárok érték a gazdaságot, amit a június 3-í jégverés is teté­zett. így a szakemberek egyöntetű véleménye az, hogy eléggé elhamarkodott volt annak idején a beru­házás megkezdése, s a te­lepítésnél sem jártak el eléggé szakszerűen, körül­tekintően. HACSI ATTILA A szocialista munkaversenyro! Irta Pavel Jonáš, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának elnöke A munkakezdeményezés fej­lesztésére és értékelésére vo­natkozó alapelvek a mezőgaz­daság és az élelmezésügy terü­letén olyan jelentős dokumen­tumot képeznek, amely döntő mértékben elősegíti a dolgozók aktív részvételét a mezőgazda- sági termelés intenzitásának további lényeges növelésében. A szocialista társadalmunk előtt álló igényes feladatok megkövetelik, hogy a dolgozók kezdeményezése a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar terü­letén is fellendüljön, maga­sabb minőségi szintre emel­kedjen, amihez fel kell hasz­nálni az ösztönzés megfelelő formáit. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége, mint a szövetkezeti földművesek osztályának társa­dalmi szervezete, részt vett az említett alapelvek kidolgozásá­ban, s feladatául tűzte, hogy szorosan együttműködik a me­zőgazdaság állami irányító szerveivel ezek érvényesítésé­ben és a mindennapi gyakor­latba való bevezetésében. Tudjuk, hogy a dolgozók a szocialista munkaversenyben kötelező féladataiknál többet vállalnak. Már V: I. Lenin is hangsúlyozta, hogy a szocia­lizmus feltételeket teremt a munkaverseny tömegméretű ki­bontakoztatásához, miközben a szocialista munkaverseny alap­elveit és egész szervezését nem lehet véletlenszerűen elő­készíteni, ez nem fejlődhet ösztönösen, hanem meghatáro­zott keretek között és terv­szerűen kell fejleszteni, teljes összhangban az irányítás álta­lános módszereivel. A szocialista munkaverseny lenini alapelveinek következe­tes érvényesítése nélkül a kez­deményező tervezést sem le­hetne fejleszteni. Ha a terv ki­dolgozását és megvalósítását a szükséges ismeretek birtoká­ban, a tartalékok feltárása alapján, alkotó módon, a szo­cialista munkabrigádok, a komplex racionalizációs brigá­dok, az újítók és más dolgo­zók hozzájárulásával akarjuk végrehajtani, úgy nem enged­hető meg, hogy a szocialista munkaverseny véletlenszerűen, esetről esetre fejlődjön. A szo­cialista munkaversenyből ki kell küszöbölni a formalizmus, a bürokratizmus és az admi­nisztratív hozzáállás minden megnyilvánulását. A mezőgazdasági vállalatok­ban el kell bírálni a szocia­lista munkaverseny eddigi for­máit, s gondoskodni kell an­nak további minőségi fejleszté­séről. Az a célunk, hogy lé­nyeges mértékben növekedjék az igényesség az egyéni, a kollektív és a vállalati köte­lezettségvállalások tartalmával szemben, éspedig úgy, hogy a munkaversenyben teljes terme­lési kollektívák vegyenek részt, s szervezett versenyek bonta­kozzanak ki az egyének, a kollektívák és a vállalatok között. Az egységes földművesszö­vetkezetekben is el kell ter­jeszteni a közös kötelezettség­vállalásokat. Ezek a munka­kezdeményezés fejlesztésének hatékony formái, s elősegítik az egyéni és a társadalmi ér-, dekek közötti összhang meg­teremtését. A közös szocialista kötelezettségvállalásoknak nem­csak a termelés, hanem az ér­tékesítés szakaszán is konkrét feladatokat kellene tartalmas- műk. Arra törekszünk, hogy a szó-, cialista munkaverseny fejlesz-, téséneik céltudatos szervezésé-, re vonatkozó alapelvek a dol­gozók figyelmét elsősorban a társadalmi munkatermelékeny-, ség növelésére, a termelés mi­nőségének és hatékonyságának javítására, a gazdálkodás szín­vonalának emelésére, a tudo­mányos-műszaki fejlesztésre, a feladatok határidőben történő teljesítésére, a haladó terme­lési tapasztalatok kölcsönös átadására és gyakorlati érvé­nyesítésére, valamint a ver­senyző kollektívák közötti meg­állapodások, szerződések ki­dolgozására irányítsák, ame­lyek egyaránt tartalmazzák a konkrét kötelezettségvállaláso­kat, a teljesítésükhöz vezető utakat és az ellenőrzés mód­ját. Sokoldalúan keli fejleszteni és javítani a szocialista mun­kabrigádok, valamint a komp­lex racionalizációs brigádok mozgalmát is. Ugyanez vonat­kozik az újítók és a feltalálók mozgalmára. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége, va­lamint az egységes földműves­szövetkezetek minden szervé­nek közvetlen feladata, hogy a tagság soraiból senki se szem­lélje oldalról az eseményeket, hogy mindenki a lehető leg­jobban hozzájáruljon a szövet­kezet termelési és gazdálko­dási feladatainak teljesítésé­hez. A munkakezdeményezés fej­lesztéséhez szükséges feltéte­lek kialakításáért természete­sen a vezető gazdasági dolgo­zók viselik a felelősséget, az irányítás minden szintjén. Közvetlen feladatuk az Irányí­tási és szervezési munka szín­vonalának emelése, valamint a vállalaton belüli önálló elszá­molási rendszer fejlesztése. Az ellenőrzés az irányítás elválaszthatatlan részét képezi, ezért a dolgozóknak az irányí­tásban való részvételéhez is hozzátartozik. Az ellenőrzést elsősorban a terv teljesítésére, a gazdaságosság követelményei­nek érvényesítésére kell irá­nyítani, kiemelve a jó példá­kat, nyilvánosan bírálva a nem kívánatos jelenségeket és a rossz minőségű munkát, hogy megfelelő következtetéseket le hessen levonni mind a jó, mind a rossz példákból. A munkakezdeményezés fej­lesztésétől elválaszthatatlan a munkadíjazás szocialista alap­elveinek érvényesítése, az anyagi és az erkölcsi ösztön^ zés hatékonyságának növelése, Az anyagi és az erkölcsi ösz­tönzést nem lehet egymástól elválasztani, sem pedig egy­mással szembeállítani. Követ­kezetes érvényesítésük kedve­ző feltételeket teremt a gaz­dasági feladatok teljesítéséhez, a dolgozóknak az irányításban való aktív részvételéhez, s • a munkakezdeményezés fejlesz­téséhez. A kedvező időjárás a kysucai mezőgazdasági dolgozók számára :s lehetővé tette az őszi munkák, elsősorban a burgonyaszedés, a szántás és az őszi vetés ütemének meggyorsítását. Ezekben a napokban fejezték be a burgonya betakarítását a Cadcai Állami Gazdaság turzovkai földjein, 52 hektáron. Az átlagos hektárhozam 16,2 tonna volt. Nagy segítséget nyújtottak e munkában az iskolák tanulói és diákjai. A képen: Emília Pokrývková, a čadcai szak­munkásképző iskola tanulója burgonyaszedés közben (Vladimír Gabco felvétele — ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom