Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-05 / 210. szám, szombat

MINDENKI JÓL JÁRT

Mit tesznek a kommunisták a komplex intézkedések sikeréért?

A MARXIZMUS—LENINIZMUS ÉS KORUNK

Fokozzuk az aktivitást

Az SZKP XXVI. kongresszusa jelentős eseménnyé vált a párt és a nép életében. A párt és a szovjet nép az SZKP KB tevékenységéről előterjesztett jelentést úgy fogadta, mint a marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztéséhez való hozzájárulást, mint hatalmas politikai és elméleti jelentőségű dokumentumot. A kongresszuson elemezték azt a kérdést is, hogyan javítható az ideológiái munka hatékonysága.

Amint az ideológiai dolgozók moszkvai össz-szövetségi tanfolyamán 1981 áprilisában — tehát már a kongresszus után — ismertették, a párt abból indul ki, hogy a hatékony ideológiai munka elképzelhetetlen a társadalom szociálpolitikai és szellemi élete realitásainak sokoldalú mérlegelése, a szovjet emberek magas kulturális és műveltségi színvonala, a pártnak a politikai nevelő munkában eddig elért tapasztalatai nélkül.

Állandóan figyelemmel kell kísérni a nemzetközi porondon zajló éles osztályharcot. Bár az emberek egy kis részének tudatára van csak hatással, mégis helytelen lenne, ha lg- norálnánk az idegen ideológia hatását. A kommunisták és a szovjet emberek az eszmék harcában nem lehetnek megalkuvók. Le kell rántani az álarcot a szovjethatalom és a kommunista eszmék ellenségeiről, határozottan fel kell lépni minden idegen eszme megnyilvánulása ellen. Az ideológiai nevelésben tényleg rendkívül nagy jelentősége van a kommunisták és a dolgozók széles rétegei politikai művelődésének. A Szovjetunió Kommunista Pártja következetesen valóra váltja Lenin hagyatékát, amely szerint a tömegek tudaténak fejlesztése „marad, mint mindig, egész munkánk alapja és tartalmának lényege“. Ezért van a politikai művelődésben egyre nagyobb súlya a marxizmus—leninizmus esti egyetemének, a népi egyetemeknek és a politikai képzés más formáinak. Nagy az érdeklődés a hagyományos társadalompolitikai előadások iránt, melyek a marxizmus—leninizmus fontos kérdéseivel, a párt bel- és külpolitikájával foglalkoznak.

Belorussziában például a tizedik ötéves terv éveiben a kommunisták mintegy háromnegyede és a komszomolisták harmada mélyítette tudását filozófiából és tudományos kommunizmusból. Az általános mű^ veltséget nyújtó középiskolákban és a főiskolákon egyre magasabb színvonalon oktatják és tanulmányozzák a világnézeti tantárgyakat. Elmondhatjuk, hogy a kommunisták és a komszomolisták, az ifjúság és a szovjet dolgozók milliói folyamatosan és rendszeresen elsajátítják a marxizmus—leninizmus elméletét. Az SZKP politikáját úgy tanulmányozzák, mint a világ megismerésének eszközét, amely egyben a harc és az építés fegyvere is.

Ebben a munkában nagy figyelmet szentelünk az elméleti tézisek, a politikai irányelvek és az SZKP XXVI. kongresszusa dokumentumaiban megfogalmazott gyakorlati követelmények megvilágításának, magyarázatának, propagálásának és tanulmányozásának.

Hogy kielégítsük a dolgozók feszült érdeklődését a kongresszuson felmerült problémák összessége iránt, az országban számos politikai tanfolyamot és szakkört szerveztünk. A gyári munkakollektívákban és az iskolákban politikai napokat szerveznek — témájuk az SZKP XXVI. kongresszusa. Itt a kongresszusi küldöttek: tudósok, párt- és közéleti tisztségeket betöltő személyiségek, a politikai élet szóvivői és agitátorok tartanak előadásokat. A pártbizottságok és -szervezetek, a munkakollektívák feldolgozták, megvitatták és most megvalósítják a párt terveivel összefüggő konkrét politikai és szervezési intézkedéseket.

Az ideológiai munkában — amint azt az SZKP XXVI. kongresszusának határozatai megkövetelik — nagy súlyt helyeznek a politika és a gyakorlat egységének biztosítására, az

ideológiai, a politikai, az erkölcsi és a munkára való nevelésre. Az SZKP KB felhívta a párt- és a komszomolszerveze- tek figyelmét arra, hogy az ideológiai nevelő munkát nagyon konkrétan és céltudatosan kell végezni. Ma erre adottak a lehetőségek, mert népünk műveltségi és kulturális színvonala összehasonlíthatatlanul magasabb, mint a múltban volt. Amint arra Brezsnyev elvtárs is rámutatott, a mindennapi tájékozódás megbízható csatornája a 380 millió példányszámban megjelenő sokféle újság és folyóirat, valamint az egész országot behálózó rádió- és tévéadások.

AZ IDEOLÓGIAI MUNKA MINŐSÉGE

Maga az élet nagyon élesen veti fel az ideológiai munka minőségének kérdését, eszmei beállítottságát, a tudományos és elméleti színvonal fokozását, s azok kulturális színvonalát és félkészültségét, akik a tömegek felé közvetítik a párt gondolatait.

Az SZKP XXVI. kongresszusa több új, a tömegpolitikai munkát érintő tézist felvetett, tekintettel a szovjet emberek jelenlegi igényeire és elvárásaira, a formalizmus és a tudálékosság leküzdésére. A politikai továbbképzésben fokozni kell az agitáció és a propaganda hatékonyságát.

A pártszervezetekben átértékelik az ideológiai munka módszereit, egész eddigi gyakorlatát, energikusan kiküszöbölik az elavult tételeket és oktatási módszereket. Céljuk az, hogy a tömegek nevelését gondosan előkészítsék és színvonalasan valósítsak meg; intellektuális, ismeretközlő, érzelmi és ideológiai tartalma és terjedelme érdeklődést keltsen, az előadásokon való részvétel belső szükségletté váljon.

Időszerű igény az is, hogy az agitációt, a propagandát, az oktatást és a nevelést a lehető legközelebb kell vinni a konkrét emberek konkrét munkájához. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy még nálunk is vannak kispolgárok, sőt, kimondottan antiszociális ele-» mek is. Az ő életvitelük kimondottan arra redukálódik, hogy a szocialista társadalomban minél többet megkaparintsanak maguknak. Az efféle emberekből lényegesen kevesebb volna, ha a család, az iskola, a társadalmi szervezetek és a munkakollektívák kihasználnák a rendelkezésükre álló nevelési lehetőségeket. Nem engedhetjük meg, hogy az ideológiai hatás köréből egész

korcsoportok és szociális rétegek kimaradjanak. Gondoljunk arra, hogy a liberalizmus bármily megnyilvánulásának komoly következményei lehetnek a nevelésben. Egy-egy kisebb közösségben sok mindent tudnak egymásról az emberek, de sokszor szemet hunynak az egyének méltatlan magatartása fölött és „betyárbecsületből“ semmivel sem indokolható „megértést“ tanúsítanak irántuk. Időnként hiányzik az elvszerűség és a kölcsönös igényesség.

Az SZKP XXVI. kongresszusán az is elhangzott, hogy ma a pártszervezet, a szakszervezet és a Komszomol munkájának és életének erkölcsi szempontjai egyre fontosabbak. A párt kötelezi a kommunistákat, hogy figyelmesen elemezzék a kialakuló társadalmi gyakorlatot és idejében határozzák meg, hol és miben vannak hibák.

A kongresszus anyaga megállapítja, hogy az ideológiai munka csak abban az esetben lehet hatékony, ha összhangban van az élettel, ha az ideológiai dolgozók nem térnek ki a bonyolult kérdések megválaszolása elől. Az a semmivel sem indokolható igyekezet, hogy leplezzük a hibákat, megkerüljük a fejlődés megoldatlan problémáit és szépítsük a valóságot, rendszerint nagy károkat okoz, jelentős mértékben csökkenti munkánk hatását és színvonalát.

A propaganda hatása jelentős mértékben azok felkészültségétől függ, akik a párt eszméit népszerűsítik az emberek között. Semmiféle, még a legtökéletesebb eszköz sem képes helyettesíteni az előadók, propagandisták, agitátorok ,és az emberek közt létrejövő közvetlen kapcsolatot. A XXVI. kongresszuson azonban azt is megállapították, hogy munkájukra alaposan fel kell készülni, jártasnak kell lenniük a párt metodológiájában, és jól informáltnak minden fontos, a párt politikáját érintő kérdésben.

Az SZKP XXVI. kongresz- szusán hangsúlyozták, hogy az ideológiai dolgozóknak mindig felkészültnek kell lenniük, hogy felelhessenek minden kérdésre, amelyet a dolgozók feltesznek.

Egyszóval az SZKP XXVI. kongresszusa az ideológiai fronton dolgozók elé nagy feladatokat tűzött. Most az a fontos, hogy a határozatokat életbe léptessük.

V. KUZMIN a történelmi tudományok

kandidátusa.

Üzlet- és boltvezetők újságolták: süteményfélékből nagyobb a választék, javult a minőség, már kilós kenyereket is kapunk. És nem ok nélkül fűzték hozzá a megjegyzést: most dicséret illeti a kenyérgyáriakat, a pékekét, a szállítókat egyaránt.

A címzett a párkányi 1 Štúrovo) kenyérgyár. Ahol Irena Mali'sová elvtársnő, a közgazdász tájékoztat a tavaly óta történt változásokról:

— Már januárban megkezdtük a komplex intézkedések érvényesítését. Egyidejűleg modernizáltuk a gyártási folyamatot, tökéletesítettük a bérezési rendszert és a munka megszervezését.

A modernizálás ténye: beszerelték a munkacsarnokba a Pardubicéből kapott, L]P típusú sütemény készítő vonal gépeit. Kevesebb a kézi munka. Rétesből, kalácsból, pogácsából és másféle süteményekből egy műszakban közel 10 000 adagot készít, süt és csomagol a részleg, ahol ez a vonal üzemel.

— Többre is képesek lennénk — magyarázza —, de még nem elég ismertek újabb készítményeink, a kereslet változó jellegű. Időnként, és elég gyakran, meghibásodik a kompresz- szor. A komplex intézkedések érvényesítésének hatása csak most kezd mutatkozni- Fokozatosan, ahogyan a politikai és szervező munka is fokozatosan alakul.

Tíztagú pártcsoport irányítja ezt a tevékenységet. A csoport vezetője Lencsés István pék, aki így vélekedik:

— Fokozatos a változás, de tény, hogy jól járt mindenki, mert már nem két, hanem három műszakban üzemel a gyár.- Mi, pékek tudjuk csak igazán, hogy mit jelent vasárnaponként már délben kezdeni a dagasz- tást, és lemondani a vasárnapról. A komplex intézkedések érvényesítésével viszont nyertünk néhány igazán szabad vasárnapot.

Elmondja, hogy a pártcsoport Kiss Sándor igazgatóval és Kiss László szakszervezeti bizalmival közösen műszakonként ismertette az üzemeltetés átszervezésével kapcsolatos tennivalókat.

— Mindenkinek megmagyaráztuk — tájékoztat —, hogy miként módosul a beosztás, miért, és mi lesz az előnye. Előbb csoportonként. Azután egyenként.

Nem volt könnyű, hiszen a módosítás nyomán az eddigi órabéres munka helyett többen is teljesítménybéres beosztást kaptak. Érvényesíteni kellett, mégpedig következetesen: mindenkinek a munkája szerint.

Jelenleg csak a kapusokat, fűtőket, raktárosokat, kiadókat,

könyvelőket és technikusokat fizetik előre meghatározott bér szerint. A kenyérgyár 92 alkalmazottja közül 74 dolgozó, a pékek, a betanított munkások, a szerelők és javítók teljesítmény szerint kapják munkabérüket.

A pártcsoport vezetőjének közvetlen munkatársa jakubo- vics Béla, pártonkívüli. Közösen felelősök a áagasztásért. így tehát a csoportvezető elsősorban vele beszélte meg, hogy milyen változásra számíthatnak. Csak azután a többiekkel.

— Mondtam neki — emlékszik Jakubovics Béla —, reáin számíthatszt, mintha csak kommunista lennék, hiszen munkatársak, barátok vagyunk, értjük egymást. És bíztattam, hogy az érvelés, a magyarázat okos, hát mások is érteni fogják.

így volt, a pártcsoport tagjainak érvelő magyarázata, agitálása meggyőzte a többieket. Azokat is, akik addig órabérben dolgoztak. Németh Imre pékmester, pártunk tagjclOltje. a „kenyérvonal“ müszakfelelő- se azonban nem minden ok nélkül jegyzi meg:

— A legmeggyőzőbb érv persze, a boríték, a fizetés volt. Magam is azon mérem a komplex intézkedések sikerét.

Nagyobb a felelőssége, mint fél évvel ezelőtt. Figyelnie, ügyelnie kell a minőségre. A kilós kenyerek készítésének bevezetése miatt eleinte napirendre került néhány külön gond is. Néha szigorúbb szót is használnia kell. Havonta, átlagosan számítva 200—210 órát dolgozik, keresete változó, 3200 korona leginkább, de már kere sett 3500 koronán felül is.

— Az a jó, hogy változó —. állapítja meg. — De főleg azért jó, mert rajtam múlik a változás, tőlem függ.

A gazdaságpolitikai propaganda és agitáció fokozásara akkor volt legnagyobb szükség, amikor üzemeltetni kezdték az LJP típusú sütemény készítő vonalat. Sok fiatal és sok szak- képzettség nélküli , betanított munkás dolgozik ezen a vonalon. így tehát a pártcsoport kezdeményezésére a SZISZ üzemi szervezetének gyűlésein, megbeszélésein is napirendre került, és mostanában is ott szerepel a komplex intézkedések érvényesítésének ügye. Nagy Gusztávné, a laboratórium vezetője, aki az ifjúsági szervezet propagandistája, ezért in dítványozza:

— Talán akkor lenne igazán szemléletes az eddigi eredmény, ha a fizetési kategóriákba való besorolás utáni helyzetet ellen őriznénk. Mégpedig a teljesít- ménybérezési fizetések, a tiszta kereset szerint!

Ellenőrizzük hát, mert így ka punk választ erre a kérdésre is: Jól járt mindenki? Dikány Lász ló, a vonalért felelős gépkezelő keresete 3400 korona. A fiatalabb pékek közül Herda fanos, Szetei Miklós 2800 koronás fizetést kaptak, Ferencz Ilona, Csizmadia Anna szakmunkások 2400 koronát, Szücs Ilona, Árva Ilona betanított munkások 2000 koronát kerestek.

Emlékeztetem a pártcsoport vezetőjét: Fokozatos változásról beszélt, tehát a komplex intézkedések érvényesítése még nem befejezett.

— Nem bizony — válaszol —, de csoportunk már felmér^ te a jelenlegi helyzetet, és készül javaslatainak beterjesztésére.

Néhányat megemlít: a gépe- sítésért és üzemefejlesztésért felelősök közvetlen érdekeltségének fokozása anyagi ösztönzéssel, pártfeladatok adása a szállítóknak és a szerződéskötőknek, hogy fokozzák az új készítmények iránti keresletet, ismertetni az önköltségcsökkentés újabb, még hatékonyabb módozatait, megbízásokat adni, hogy ezeket be is vezessék.

— És azután?

— Megint ellenőrizni, értékelni fogjuk, hogy mit tettünk, mit kell tennünk még.

— Megint?

Kérdéssel válaszol:

— Ha mi, kommunisták nem fogjuk szorgalmazni, akkor talán csakúgy, maguktól érvényesülni fognak a komplex intézkedések?

Igaza van. Tenni, cselekedni kell.

HAJDŰ ANDRÁS

YJQU hűvösebb hétvégi JtĹ napon úgy döntöttem, hogy elmegyek moziba. A mozi előtt kígyózó hosszú sor ugyan meglepett, mert a filmet már régóta játszi szák, de én kitartottam eredeti szándékom mellett.

megkaphatta volna a jegyeket. Na, de sebaj, gondoltam, majd eljövök holnap.

Másnap már korábban mentem. Arra gondoltam, hogy itt is hosszú sor fogad, de nem így történt. Csak egy hölgy várakozott a pénzJEGYELŐVÉTEL

Igaz, nem álltam be a sorba, mert hiszen máshol is lehet jegyet venni. Hogy hol?, A jegyelővételt irodában!

A jegyelövételi iroda parányi ablakán kis cédula fogadott, amely hirdette, hogy szabadság mialt zárva. Mérgelődtem ugyan egy kicsit, de rájöttem, hogy igaz ami igaz, minden dolgozónak jár a rendes szabadság. És azt a néhány napot már igazán kibírom.

A kővetkező hét első papján délelőtt ismét elmentem az elővételi irodába. Az ablak mögött ülő néni barátságosan fogadott és kijelentette, hogy egyetlenegy jegye sincs, mert ö csak ma lépett be a munkahelyére és még nem hozták neki a jegyeket. Kissé csodálkozva fogadtam magyarázatát, hiszen már tizenegy óra volt, és reggel fél kilenctől már

tár ablaka előtt. Igaz, kissé idegesnek látszott, állandóan vagy kifelé kémlelt, vagy az óráját nézte. Így vártunk talán 20—25 percet is, mire megérkezett a pénztáros dolgozó. Fellélegeztünk és arcunkra erőltettünk egy kis mosolyt is, hátha így jobb jegyet kapunk.

Hiába. A néni közölte velünk, hogy egy jegy nem sok, de annyi sincs és ne fáradjunk később se, mert nem is lesz. Majd kijelentette, hogy jegyet a moziban is vehetünk.

A magyarázat egyszerű volt és világos. Ve én nem hagytam magam. Bátorkodtam megkérdezni, hogy ez miképpen lehetséges, és hogy ö akkor minek van itt?l Bevallottam, hogy már az előző napon is feikeres- tem az elővételi irodát, és ugyancsak nem kaptam jegyet. Megkérdeztem azt is, hogy miért nem telefonál az illetékeseknek, hogy emberek, megjöttem, jót pihentem:, de most már küldheti- tek a jegyeket, hogy a moziba menni óhajtó kedves vendég gyorsabban, köny- nyebben jusson jegyhez.

Csodálkozva, majd felháborodva fogadta érvelésemet, s felvilágosított, hogy ő nem arra van ott, hogy telefonálgasson, hanem arra, hogy jegyeket áruljon, ha vannak. Most nincsenek, hát nem árul.

Mit tehettem? Sarkon fordultam, és azzal a hátsó gondolattal távoztam, hogy máspap csak azért is ott veszek jegyet.

Mondanom sem kell, hogy nem vettem. A jegyelövételi iroda ablakán egy kis cédula fogadott: jegyek pillanatnyilag nincsenek. És észrevettem még valamit. A három moziból, ahová állítólag valamikor lehetett elővételben jegyet venni, egyik napról a másikra csak kettő maradt.

És hogy láttámé a filmet? Természetesen nem. Mert én pont abba a moziba szerettem volna menni, amelybe, ki tudja milyen okból, megszüntették az elővételt.

PÉTERFI SZONYA