Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-24 / 226. szám, csütörtök

Ki látja kárát?

1981.

IX. 24.

Böngészem a Szlovák Szocialista Köztársaság Állami Energetikai Felügyelőségén összeállított feketelistát, amin az energiával rosszul gazdálkodó vállalatok, üzemek neve található. A jegyzékben feltüntetett eredményeket a felügyelőség dolgozói rendszeres vizsgálatai során állapították meg ez év elején. A listán csupán vállalatok szerepelnek, több esetben, a rövid helyzetjelentés végén egy bizonyos pénzösszeg is fel van tüntetve. Mivel ítt viszonylag magas számok váltják egymást, átugrom

— Milyen álláspontot foglaltak el önök ebben a kérdésben?

— Mondhatom, úgy mint minden hasonló esetben, összhangban az előírásokkal, itt is nagyon egyértelműen jártunk el. Kerületi üzemünk igazgatója úgy döntött, jegyzőkönyvet veszünk föl az esetről. Ennek nyomán 20 ezer korona büntetést rótt ki a bratislavai vállalatnak, amelyhez a nagymegyeri üzem is tartozik.

— Hogyan fogadta el ezt az eljárást a bírságolt fél?

— Ogy, ahogy ez hasonló esetekben lenni szokott. Nem

Búiról: Alföldi Bérard mester, Pavel Bohdan mérnök főenergetikus, fán Dzúrik, a vállalat energetikai osztályának dolgozója, valamint Karol Kompauer mérnök, az Állami Energetikai Felügyelőség dolgozója a berendezések állapotát vitatja

a köztes szöveget, s csak az utolsó mondatot olvasom. Ebből kiderül, a számok pénzbírságot jelentenek. Rögtön az első helyen a nagymegyeri (Čalovo) Mélyépítő- és Házelemgyár szerepel.

— Vajon, hogyan került ez az üzem a listára — kérdezem Karol Kompauer mérnököt, a bratislavai Állami Energetikai Felügyelőség dolgozóját.

— Ennek már kétéves története van. Akkor látogattak el dolgozóink először Nagyme- gyerre, hogy tökéletesen megvizsgálják az üzem kazánházának berendezéseit. Kiderült, rengeteg itt a hiba. Jegyzőkönyvbe foglaltuk az összeset, és időbeli sorrendben azt is megszabtuk, mikorra kell ezeket elhárítaniuk. Minden egyes hiba felszámolásáért konkrét személy felelt. Nálunk az a gyakorlat, hogy a határidők eltelte után ismét meglátogatjuk a vállalatot, és újra megvizsgáljuk a „vétkes“ gépeket. Azzal a céllal, hogy megtudjuk, javult-e egyáltalán valami az előző látogatás óta.

— Mi derült ki Nagymegye- ren az utolsó mérésekkor?

tartotta igazságosnak a büntetést, megfellebbezte azt, és kérte, ismételjük meg a méréseket. Azt állították, eltúloztuk a veszteségek mennyiségét, hogy saját szakembereik jóval alacsonyabb számokat kaptak a veszteségeket illetően. Itt fűzném még hozzá, hogy a hiányosságok közt mérőműszerek is szerepeltek, amelyekkel a kazánok hatékonyságát lehet rendszeresen mérni. Ismét eljött a dolgozónk Trencínből, és megismételte a méréseket. Nagyon csekély különbségeket állapított meg, időközben csupán 3 százalékkal nőtt a kazán ha* lékonysága. A kerületi igazgató figyelembe vette ezt a változást is, és az eredeti büntetést 15 ezer koronára csökkentette.

— Mikor alkalmazzák önök a pénzbírságot, és milyen esetekben látják indokoltnak ezt?

— Pénzbüntetéssel csak a végső esetekben kívánunk a fogyasztókra hatni. Mivel ez a legszigorúbb büntetéseink egyike, ezt csak akkor alkalmazzuk, amikor ismételt felhívásokra sem javul a visszás helyzet. Azt kell mondanom, hogy a nagymegyeri eset még az enyItt évente 150 tonna kőszénegyenértékü tüzelőanyag veszett kárba (A szerző felvételei)

— A kerületi üzemünk dolgozója TrenCínből látogatott el ide még ez év első negyedének végén, és ismét megvizsgálta a berendezéseket. Kiderült, hogy az egyes számú kazán, amely akkor éppen üzemelt, nagyon rossz hatékonysággal működik. Konkrétan 71 százalékos teljesítménnyel duruzsolt, ami a megszabott hatékonysággal szemben kereken 14 százalékkal alacsonyabb. Ez nagyon sok. Amikor ezeket az adatokat átszámoltuk konkrét értékekre, kiderült, itt évente 150 tonna kőszénegyenértékű tüzelőanyag, avagy 4400 gigajaulnyi energia vész kárba*

hébb büntetési kategóriába sorolható. Mint a jegyzékben is láthatja, vannak itt 50 ezer, sőt százezer koronás pénzbírságok is. Ha a fogyasztók rendben tartanák berendezéseiket, ilyen károk nem keletkeznének. Az a pénzösszeg, amit egy-egy esetben kifizetnek, mondjuk meg nyíltan, nagy mértékben saját hanyagságuknak köszönhetően, befolyásolja a fogyasztók gazdasági eredményeit Is. Nincs kizárva, hogy esetenként az évvégi eredmények is ettől függően alakulnak. Az már a büntetett vállalatok hatáskörébe tartozik, mennyire „személyesítik“ meg a bírságokat, tehát

hogy a hibát elkövető dolgozók fizetik-e ki egy részét, vagy a teljes összeget a vállalat számlájából vonják-e le. Ekkor vi- szint az egész kollektíva látja kárát, hiszen így kevesebb pénz jut prémiumokra, illetve a szociális és kulturális alapba.

A nagymegyeri üzem kazánházában Pavel Bohdal mérnököt, a bratislavai vállalat főenergetikusát faggatom arról, hogy mi változott itt a felügyeleti szervek utolsó látogatása óta.

— Nagyon sok — mondja. — Lehetőségeinkhez mérten, elhárítottunk minden följegyzett hibát. Csupán egy pontot nem tudtunk még teljesíteni, néhány speciális mérőműszer nincs még birtokunkban. Ennek oka — vesz ki egy csomó levél- másolatot táskájából —, hogy némelyiket a gyártó csak évek múlva képes leszállítani. Itt a bizonyíték rá, hogy már mi is évek óta hajszoljuk ezeket. Nélkülük viszont a berendezések jól működhetnek.

— A jelenlegi állapot azt is jelenti, hogy a kazánok az előírt paramétereken üzemelnek már?

Igen, éppen a napokban fejezte be a komáromi karbantartó vállalat az égőfejek beállítását. Most tehát, minden gazdaságosan működik. Sajnos, nagyon régiek már ezek a berendezések, és bevallom, úgy kellett őket annak idején többféle szerkezetből összetákolni. Oj kazánokra lenne szükség már itt is, egyet meg is vettünk, de késnek a beszerelésével. Ha ez megvalósul, még gazdaságosabban üzemelhetünk.

— Az a baj — mondja útközben hazafelé Karol Kompauer mérnök, — hogy sok helyütt a legelemibb dogokról is megfeledkeznek. Úgy mint például itt, évekig ki sem takarították a kazánokat, s így a lerakódott pernye nagy mértékben csökkentette az égés hatékonyságát. Ennek aztán végeredményben mindnyájan kárát látjuk.

Ez lenne tehát egy, ugyan nem tipikus, de az Állami Energetikai Felügyelőség gyakorlatából tudjuk, hogy nem is egyedülálló eset leírása. Köszönet a felügyeleti szigornak, ismét a társadalmi érdek győzött.

Az építőanyagokat gyártó ágazat feladata 2,5 százaléknyi energia megtakarítása ebben az ötéves tervidőszakban. Ahhoz, hogy ezt elérjük, elkerülhetetlen a becsületes felkészülés. Ennek keretén belül az első lépésnek, meggyőződésem szerint, a létező hibák elhárításának kéne lennie. Mindezt előzékenyen és önszántukból cselekedhetnék a fogyasztók, s nemcsak akkor, miután erre valaki figyelmeztette, sőt kényszerítette őket.

KESZELI BÉLA

A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat bratislavai üzemének dolgozói felajánlották, hogy megtakarítják az idei évre előirányzott gázolajfogyasztás 9 százalékát, ami több mint 7500 tonna üzemanyagnak felel meg. Ezt egyebek közt azzal érik el, hogy 220 kamionra úgynevezett spojlert szerelnek fel, amely csökkenti a levegő ellenállását. így a kamion öt százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyaszt. A képen: Miroslav Jež (baloldaltf és Ján Hadvi- ga sofőrök spojlert szerelnek (Peter Simoncík felvétele — ČSTK)

Többet és jobbat

A mezőgazdasági dolgozók figyelme mostanában az őszi mezei munkákra irányul. Ez érthető, viszont a többi termelési szakaszt sem lehet elhanyagolni. Ezt a*kelet-szlovákiai tejtermelők, sajnos, igen jól tudják. Tudják, hiszen — bár még messze az év vége, s néhány hónap alatt sok mindent lehet csinálni és sok minden elérhető — egyelőre úgy tűnik, hogy ez évi tervüket, amely közel 14 millió literrel több tej szállítását irányozza elő, mint ameny- nyit tavaly szállítottak, aligha tudják hiánytalanul teljesíteni.

Aggodalomra az ad okot, hogy az év elejétől szeptember tizedikéig csupán 98,6 százalékra teljesítették tervüket, s ez a tavalyi eredményhez viszonyítva közel félmillió literes lemaradást jelent. Igaz, ugyan, hogy ezekben a napokban a fejők naponta 7—8 ezer literrel többet fejnek a tervezettnél ám a lemaradás — amelynek a tavaszi takarmányhiány a legfőbb okozója —, eléggé jelentősnek tűnik. S nemcsak kerületi méretben. Van ugyanis több olyan járás, amely nagymértékben „ludas“ a kerületi gyenge átlagban. Többek között ilyen a tőketerebesi (Trebišov) járás, amely az év elejétől közel kétmillió liter tejjel adósa az államnak. Sajnos, ebben a járásban a szeptember elejei eredmények sem nyújtanak sóik reményt a javulásra. E hónap első tíz napjában az ottani tejtermelők csak 91,7 százalékra teljesítették feladatukat. Ugyanakkor az eddigi eredményekért a bardejovi, Kassa (Košice)-vidéki, rozsnyói (Rožňava) és svld- níki járást sem illetheti dicséret. A terv mennyiségi teljesítéséért csak négy járásnak, mégpedig a humennéinek a vrano- vinak, a Stará Ľuboviíainak és- a michalovceinek nem kell szégyenkeznie.

Ha mérvadónak a tej zsírtai>. talmát vesszük, akkor szintén baj van a kerületi átlag körül, hiszen a 3,593 százalékos átlag nemcsak a tervhez képest gyenge, hanem a tavalyi eredményhez viszonyítva is. Ha tehát vajból és más tejtermékből kevesebb van a vártnál, azt elsősorban a tej minőségének a rovására lehet írni. Persze az, hogy a minőség az állatokról' való gondoskodástól, a takarmány minőségétől és mennyiségétől, valamint számos más tényezőtől is függ, az közismert. Ha ezeket az összefüggéseket elemeznénk, akkor a poprádi járást érné a legkevesebb vád, mivel ott eddig 3,732 százalékos a tej zsírtartalma. A bardejovi járásnak sincs szüksége különösebb érveikre, ám a mi- chalovcei járásna'k annál inkább.

S még egy tényező, ainelv. szintén tükrözi a tejtermelők szorgalmát, munkáját. Augusztus végéig az eladott tejnek 62,4 százaléka volt I. osztályú,

28,9 százaléka másod, s 7,7 százaléka harmad osztályú. Ezen a téren a poprádi, vranovi és bar- i dejovi járások állnak a legjobban. Legrosszabb a helyzet a humennéi járásban, ahol az eladott tejnek 2,7 százaléka nem felelt meg a szabványnak s ugyanakkor a 15,1 százaléka a harmadik osztályba került, a

28,8 százaléka pedig a II. minőségi osztályba. A svidníkieik sem lehetnek elégedettek munkájukkal, hiszen az eladott tejnek eddig csupán 38,1 százaléka volt kiváló minőségű, 43,3 százaléka másod osztályú volt, s 2,5 százaléka nem felelt meg az előírásoknak.

Az év vége még messze van. Addig pedig nemcsaik lehet, hanem <kell Is javítani a helyzeten ebben a kerületben.

(gazdag)

HATÉKONYABBAN A KÖZLEKEDÉSBEN 15

A XVI. pártkongresszus határozata hangsúlyozza a vasúti közlekedés hatékonysága növelésének szükségességét, s azt, hogy milyen fontos szerepet tölt be ez az ágazat a népgazdaságban. Gondoljunk csak a tüzelőanyagok szállítására, a külkereskedelmi áruszállítások lebonyolítására. Egyre növekvő és egyre igényesebbé váló feladataik megvalósításához a vasút dolgozóinak is nagyobb mértékben ki kell használniuk a műszaki korszerűsítésben rejlő lehetőségeket, s nem utolsósorban a komplex intézkedések ösztönző erejét.

A népgazdaság szállítási Igényeinek kielégítésével kapcsolatos feladataikat a vasútnak minimális munkaerő-növekménnyel kell teljesítenie, s erre a fontos ágazatra is vonatkozik a követelmény, hogy növelni kell a munkatermelékenységet, takarékoskodni kell az üzemanyaggal és ésszerű beruházási politikát kell megvalósítani. Hogy ezeknek a követelményeknek miként tesznek eleget, ezekről a kérdésekről beszélgettünk Miloslav Skárka mérnökkel, a Keleti Vasútigazgatósűg vezetőjének első helyettesével.

— A népgazdaság szállítási igényei kielégítésének biztosítása megköveteli, hogy elsősorban saját portánkon oldjuk meg a problémákat, teremtsük meg a hatékonyabb munka feltételeit. Mindenekelőtt a kocsiforgás meggyorsítására van szükség. Vagyis, jobban kell gazdálkodni a vagonparkkal, alapvető termelőeszközünkkel, jobb együttműködést kell elérnünk a szállíttatókkal, el kell érni a fuvarigényesség csökkentését. Nagyon sok gondot okoznak — és főleg sok fölösleges munkát — az összehangolatlan szállítások, a sokszor kihasználatlan, üresen futó vasúti teherkocsik. A vasút keretében az elkövetkező években döntő fordulatot kell elérni a műszaki fejlesztés terén is. Ide tartozik a vasúti vonalak villamosítása, az automata irányító illetve biztonsági berendezések építése, persze, a tervezett ütemben. Fontos szerepet játszik — és ez a szerep egyre nagyobb lesz — a számítástechnika is ágazatunkban. Külön fejezetet érdemelne a színvonalas utazási kultúra feltételeinek megteremtése Szlovákia-szerte, persze, ez az utazóközönségen is múlik.

— Melyek a legfontosabb teendőik a népgazdasági feladatokkal kapcsolatban?

— Mint már említettem, na-, gyón fontos, hogy eleget tegyünk a kulcsfontosságú ágazatok szállítási igényeinek. Ilyen a tüzelőanyag- és energetika, a kohászat, a faipar stb. Gondoskodnunk kell arról, hogy a legfontosabb vasúti csór mópontokon és a kulcsfontosságú ipari körzetekben zavartalan és gyors legyen a vasúti áruszállítás, hogy a hőerőművekbe, a kohászati művekbe idejében eljusson a tüzelőanyag, a nyersanyag, hogy a szállítás folyamatos legyen.

I FRANTIŠEK RISZDORFER