Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-08 / 186. szám, szombat
HÍD ÉS KAPOCS üiíl; A doksanyi várban június végén kiállítás nyílt a Boldog gyermekek földje elnevezésű országos gyermekképzőművészeti verseny, alkotásai* bál. A kiállításon 400 munka — festmény, rajz, grafika — tekinthető meg szeptember 30-ig {Jan Sváb felvétele — ČTK) Mérce, amely nem csal Amikor a nagykürtös! (Veľký Krtíš) járás — az ország legfiatalabb Járásaként — 1968-ban elindult az önállóság útján, a „beszerzendők“ hosz- szú listáján ott szerepelt — igen fontos tételként — a „barátok — szövetségesek“ kitétel is. Igen, az újonnan alakult járásnak segítőkész, önzetlen és odaadó barátokra volt szüksége nemcsak határainkon belül, hanem azokon túl is. Természetes hát, hogy az új járás vezetői és lakossága is örömmel fogadta a felettes pártszervék olyan irányú döntését, hogy a nagykíirtösi járás a jövőben a csehországi píseki járással épit ki szoros baráti-elvtársi kapcsolatokat, s egyúttal megtörténhet az első baráti kéznyújtás a szovjet- unióbeli venevi járás és a Magyar Népköztársaságban levő balassagyarmati járás felé is. Ezektől az első, közeledő lépésektől immár 13 év telt el, a nagykürtösi járásra már régen nem illik rá az „új járás“ jelző — de az akkor kialakult baráti szövetség a négy testvéri járás között sziklaszilár- dan tartja magát, és már régen túljutott a politikai és állami vezetők kölcsönös delegációcseréin. Ezeknek a baráti kapcsolatoknak kezdettől fogva alfája és ómegája volt az a politikaitársadalmi felismerés, hogy mind a négy járásban tág teret kell biztosítani a marxista—leninista eszmék megszilárdításának az emberek közötti kapcsolatokban, s ebben a vonatkozásban a legszilárdabb támpont a proletár nemzetköziség eszméje és gyakorlata. Különösen az utóbbi esztendők hoztak számos kézzelfogható eredményt a célok elérésében. A Písekbe, Venevbe vagy Balassagyarmatra ellátogató pártküldöttségek minden esetben azt vizsgálgatták, kutatták, melyek azok a munkamódszerek, formák, amelyeket sikerrel lehetne alkalmazni a nagykürtös! járásban, és az esetek többségében ezt a kérdést firtatták a nagykürtös! járásba látogató písekiek, »e- neviek meg balassagyarmatiak is. A szocialista országok közötti sokrétű testvéri együttműködés ezernyi szállal fűzi össze a szocialista világrendszerhez tartozó államokat. Mi sem természetesebb tehát, minthogy a nagykürtösi járásban is az élet számos szakaszán találkozhatunk ezeknek a kapcsolatoknak a megnyilvánulásaival. A nagykürtösi Dolina Bányában például a fejtőtechnika csaknem teljes mértékben a Szovjetunió iparának a terméke; a szovjet gyártmányú szénkombájnok nélkül el sem lehet képzelni az évente több mint 1 millió tonna szenet adó vállalat munkáját. Amikor tehát a Dolina Bánya dolgozóinak alkalmuk van a testvéri venevi járásba látogatni, a legizgalmasabb műsorpont az ottani, a Podmoszkovnaja nevet viselő szénbánya meglátogatása, - ahol nagyon sok személyes )ó barát fogadja a nagykürtösieket minden látogatásuk alkalmával. Ezek a látogatások elsősorban a bányatechnika kihasználásának és karbantartásának kérdéseivel, a munkatermelékenység problémáival, a bányászok szociális és kulturális igényeinek kielégítésével foglalkoznak — s persze mindkét fél igyekszik „ellesni“ a másiknál tapasztalt eredmények titkát. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ezeket d „titkokat“ mindkét fél örömmel árulja el egymásnak — hiszen egyazon hajón utazunk, nincs mit titkolnunk egymás előtt, hangoztatják a bányászok Nagykürtösön és Venev- ben is. Nem kevés az a tapasztalat sem, amelyet a négy testvéri járás a tömegpolitikai munka egyes szakaszain egymástól szerzett. Évekkel ezelőtt igen megtetszett a nagykürtösieknek, hogy a venevi járás egyes iskoláiban felállították a szülők galériáját. Ezen a fényképes tablón azok a szülők kapnak helyet, akik . élen járnak a termelésben, kitűnnek aktivitásukkal a társadalmi munkában is és természetesen erkölcsi-emberi szempontból is kiérdemelték a megbecsülést. A veneviek é téren szerzett tapasztalatait jelenleg már a nagykürtösi járás számos iskolájában — például az alsó- sztregovai (Dolná Strehová), a aagykürtösi 2-es számú alap* iskolában stb. —- alkalmazzák sikerrreL, Az elenjáró szülők fényképe serkentően hat a tanulók aktivitására, elmélyíti a tanulók szülőkhöz fűződő kapcsolatát, a szülők hathatósabban betölthetik gyermekeik szemében a példakép feladatát és a tanulók jobban megismerkednek a járás egyes munkahelyeivel, annak eredményeivel, problémáival — vagyis érzelmi kapcsolat alakul ki közöttük és szükebb pátriájuk között. Igen bonyolult feladat lenne teljes hitelességgel összegezni azokat a kapcsolatokat, amelyeket a nagykürtösiek és a balassagyarmatiak a két járás testvéri barátsága keretében és jegyében eddig létrehoztak. Ezek a kapcsolatok évekkel ezelőtt elsősorban a hivatalos küldöttségek cseréjében, a két járás kulturális együtteseinek vendégszereplésében nyilvánultak meg. Jelenleg már „kézzelfoghatóbbak“ ezek a kapcsolatok. Ma már megszokott jelenség, hogy a sürgős tavaszi munkák idején egy-egy vetögép, vontató, aggregátor és egyéb mező- gazdasági gép „lépi“ át a szlovákgyarmati (Slovenské Dar- moty) határállomást: ha magyarországi barátainknál „szorít a cipő“ — segítenek a nagykürtösiek, ha a nagykür- tösi járásban késik a kukorica vetése, nosza egy üzenet a baráti termelőszövetkezetekbe, amelyek nagyszerű tapasztalatokkal — és persze kiváló technikával is rendelkeznek ebben a termelési ágazatban. Különösen forgalmasak a határátkelőhelyek most, amikor a mezőgazdasági dolgozók az idei aratási munkák hajrájában járnak. Néhány héttel ezelőtt a ČS jelzésű kombájnok, tehergépkocsik hada vonult a Magyarországra vezető úton — s hogy a munka elvégzése után H betűvel jelzett kombájnokkal megszaporodva térjenek vissza, itt folytatva, közös egyetértésben a gabona betakarítását. A nagykürtösi járás-' ban az idei aratási munkákba nem kevesebb mint 35 magyar- országi kombájn kapcsolódott be, .viszonzásként a tőlünk kapott baráti és elvtársi segítségért. Ez a kombájncsere egész sor érdekes jelenséget hozott magával az emberek közötti kapcsolatok alakulásába. A két járás kombájnosai és az egész műszaki személyzet kö- xött — a konkrét, személyes barátságon túl — egy nagyon egészséges, sok anyagi és szellemi értéket létre hozó versengés ts kialakult. A dolog kézenfekvő: az MNK-ba kiküldött csehszlovák kombájnos a maga módján reprezentánsa viszonyainknak, erkölcseinknek, tudásunknak, felkészültségünknek. S ez természetesen vonatkozik h hozzánk látogató dolgozókra is. Mi sem természetesebb tehát, hogy mindkét fél igyekszik minden tekintetben tudása legjavát nyújtani, mind a tech- . nikai kérdések, mind pedig az emberi kapcsolatok területén. „A nagy kürt ősi kombájnosok..., azok aztán mesterei a szakmájuknak ..." — állapították meg már az első alkalommal az itteniek munkájáról, de a mieink is elismeréssel adóztak a hozzánk érkezett magyar szakembereknek, akik ugyan a múltban többnyire asztallap sí- maságú búzaföldeken arattak, de rövid idő alatt elképesztő biztonsággal irányították a hatalmas kombájnokat a nagykürtösi járás szövetkezeteinek uieredek dűlőin is. Sok értelmes tapasztalattal gazdagították a nagykürtösi járás dolgozóinak munkáját a píseki járásban járt, vagy az onnan érkezett küldöttségek is. A két járás között már évekkel ezelőtt létrejött egy rendszeres előadócsere, amelynek keretében a két Politikai Nevelési Ház legjobb előadói tartanak előadásokat nemcsak országos kérdésekről, hanem ismertetik a saját eredményeiket, tájékoztatnak a megoldásra váró problémákról és az alkalmazott módszerekről is. A járás tömegpolitikai munkájának rendszerében ma már igen jelentős szerepet töltenek be a testvéri járásokhoz fűződő internacionalista kapcsolatok. Híd és kapocs ez a kölcsönösség, amelynek mind a gazdasági feladatok teljesítésében, mind pedig a járás lakossága eszmei-politikai tudatának kialakításában döntő jelentősége van, s ez a jelentőség a jövőben sem lesz kisebb. AGÖCS VILMOS Egy-egy őszinte beszélgetés olykor többet elárul a munkahely légköréről, az eredményekről, gondokról, mint egy hivatalosan összeállított jelentés. Bizonyítják ezt Végső Sándor, a terebesi (Trebišov) Járási Ipari Vállalat nagy- kaposi (Veľké Kapušany) üzeme pártalapszervezetének és még két munkatársa szavai is: — Üzemünkben csak heten vagyunk párttagok. így nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy valóban mindent közösen végzünk. Persze nyakig vagyunk a gondban, problémában. Az üzem vezetője, Eszenyi József most is anyagbeszerző körúton van. De itt van egy pártbizottsági tag, Kaffan Bertalan cipész. Bemegyünk a műhelyébe, úgy is egyedül dolgozik, ott nyugodtan elbeszélgethetünk. Végső Sándor egyébként televíziójavító. — Mióta is? — Már húsz éve. — Ön, ha jól tudom érettségizett? — Érettségi nélkül erre » szakmára fel sem vesznek. — Mióta párttag? — Fiatalon léptem a pártba. Családunkban ez már hagyomány. Édesapám az egyik alapítója volt Nagykaposon h kommunista pártsejtnek. — A pártelnöki tisztség? — Ezt 1973-tól töltöm be. —- Miről tárgyaltak a leg utóbbi pártgyűlésen? — Nem folyamatos az anyagellátás, főleg az asztalosműhelyben. Közben egy újabb beszélgető partner érkezik. Béres Tibor. ö pártonkívüli, az aszta- iQsműhelyben dolgozik. — Ma például, miből volt hiány — fordulok felé. — Elfogyott az utolsó fur- nérlemezünk is. De azért nem tétlenkedünk. Festjük, lakkozzuk a már kész termékeket. — Milyen bútorokat készíte nek? — Főleg ülő- és heverőgarnitúrákat. De gyártunk Íróasztalokat is. Vállalunk egyéb munkákat, sőt javítást is. — ön szerint milyen az itt gyártott bútorok minősége? — Tudtommal eddig még a minőséget érintő reklamálást nem kaptunk. Igyekszünk szé" pen, pontosan és jól dolgozni. Mi régi szakemberek vagyunk, nem adunk ki kontármunkát a kezünkből. Pedig az üzemünk nem kap első osztályú alapanyagot, nekünk a gyöngébb minőségű alapanyagokból kell szépet, jót gyártanunk. — Hogyan csinálják ezt? — Nem azt lessük, hogy mikor telik le a munkaidő. Mi a munkára figyelünk. Egy-egy - mnkadarabba beleadjuk nemcsak az eszünket, hanem a szívünket is. — Dolgoznak-e az asztalosok között kommunisták? — Egy páran. Itt van példá ul Bodnár Vilmos, kiváló szakember. Emberként is tiszteljük őt. Különben mi párttagok és pártonkívüliek jól megvagyunk. Nem aszerint rangsoroljuk egymást, hogy ki a párttag és ki nem. Nálunk az embert a munkája minősíti. Ez olyan mérce, amely nem csal. — Van-e utánpótlás? — Sajnos nincsen. Ma már nem vonzó szakma az asztalos mesterség. Az én gyermekkoromban, akkor igen, protekció kellett ahhoz, hogy valakit felvegyenek asztalosinasnak. Itt kapcsolódik a beszélgetésbe Kaffan Bertalan. — Az ötvenen már túl vagyok. Körzetünkben én vagyok az egyetlen cipész. Az egész járásban is csak öten dolgozunk már ebben a szakmában, üipesznek ma már senki sem megy. Mi lesz tíz év múlva? Nem tudom. Felvesz egy fehér női tűsarkú cipőt, látszik, hogy alig hordták még. . — Nézze, ennek például csak az a baja, hogy leválott a sarkáról ez a kis bőr mütyürke. Filléres munka. Ha nem vállalom el, hogy megcsinálom. az illető eldobhatja a háromszáz koronás ciiröt. A legtöbb cipőn ehhez hasonló hiba van csak, de nekünk meg kell javítanunk. Ami érték, meg kell mentenünk. Az emberek nem vásárolhatnak minden hónapban új cipőt. Az ilyen javításokkal jó, ha elvégzek naponta hetven korona értékű munkát. Számítsa ki, hogy meinnyit kereshetek én egy hónapban. Még kétezer koronát sem. Ezért nem vonzza ez a szakma ma már a fiatalokat. — Hány éve dolgozik a szakmában? — Tizenöt éves koromtol. — Miért nem hagyta ott? — Mert én cipésznek születtem. — Van-e sok javítani való? — Nézzen oda — mutat egy halom cipőre. — Mit csinál szabad idejében? — Azt, amit munkaidőben, dolgozom. Sokszor Jtt maradok késő estig is, mert tudom, hogy mindenkinek szüksége van a cipőre. Nem szeretek ígérgetni. Megmondok egy határidőt, és akkorra ©1 is készítem a javítanivalót. Legtöbbször innét megyek a párt- és egyéb gyűlésekre. Van elég sóit tiszteletbeli tisztségem. — ön szerint, mi a legfőbb tennivalója egy ilyen kis létszámú pártszervezetnek? — Hogy becsületesen elvé- ! gezzük a mindennapi munkánkat. Az sem kevésbé fontos, hogy jó munkánkkal, szerény- 1 ségünkkel, emberi magatartásunkkal, példamutatásunkkal hassunk a környezetünkre, embertársainkra. A végső cél: mindenütt erősíteni a párt befolyását. Ezt mi meg is tesz- szük. Az én édesapám is alapító tagja volt Nagykaposon a pártsejtnek. Tőlük tanultunk mi munkaszeretet, felelősségtudatot, elvhűséget. Kérem, mi nem is tudnánk mások lenni. Befejező gondolatként egyszerű volna azt mondani: íme egy követésre méltó példa. De a képhez az is hozzátartozik, hogy itt a pártonkívüliek is hasonlóképpen gondolkodnak,s így valamelyest könnyebb megérteni, hogy az anyagellátási gondok ellenére miért végeznek minőségileg is jó munkát a nagykaposi ipari vállalat dolgozói. Itt a párt- és a nyilvános gyűléseken gyakran fogai- ! mazódik meg az az igény, hogy javítani kell a minőséget. Kapjon nagyobb hangsúlyt a gyakorlatban a folyamatos ön- ellenőrzés. Persze ez alatt — ahogyan a pártelnök mondotta — nem a „mundér becsületének“ minden áron való védelméről van szó' hanem inl:ább a megelőző segítségnyújtásról. Arról például, hogy a pártmun- kában is jobban kell igazodni a valósághoz, az élet változásaihoz. A fő figyelem persze mindig a termelésre irányul. S így van ez jól. Ma ez a korszerű gondolkodásmód. TOROK ELEMEA ■p W Jjj mwm' J ff ; . M. M ip vjrag : SS!§ mm ilIM: ' ifMnnrnnMnM 1 ~ ‘ * > ' lÉIHlM ÍS© ’ H ■ v HH A ruigykürtösi Dolina Bánya egyik brigádja, amely egyben a szovjet bányatechnika legjobb ismerője és propagálója 1 111 ■■ B8Bck» i í 'v'v,.,: H í J. s ÜK mm ÉR J Jiilllll m pi. A venevi járásból érkezett pártküldöttséget fogadja Vladimír Piro- hik elvtárs, a közép szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára
