Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-01 / 180. szám, szombat
Egyenes út o szociiliziushoi Kilencven éve alakult meg a bolgár marxista párt 1891. augusztus 2-án a Szatara Planina bulgáriai hegység Bűz- ludzsa csúcsán több szocialista kör képviselői jöttek össze kibővített értekezletre, amelynek arról kellett döntenie, alakítanak-e ezek a körök egységes szocialista pártot és nyilvánosan közzéteszik-e céljaikat és feladataikat, vagy pedig az új párt illegalitásban marad, hogy elkerülje az üldözést. Ilyen gyakorlati feladatok elé állította a bolgár szocialistákat a munkásmozgalom aktivizálódása országukban. Szükséges volt, hogy a szociáldemokraták erőfeszítéseiket a szocializmus és a munkásosztály kapcsolatának megteremtésére összpontosítsák. Arra is szükség volt, hogy a párt a munkások ösztönszerű küzdelmét öntudatos osztályharccá változtassa. Az egyes körök vezetőinek a jövő pártszervezetével kapcsolatos heves ellentéteit éppen a buzludzsai konferenciának kellett megoldania, amelyen a szocialista körök több mint 20 küldötte vett részt az ország minden részéből. Amikor meghallgatták Dimitr Blagoevnek és híveinek érveit, úgy döntöttek, hogy megalapítják a Bolgár Szociáldemokrata Pártot, amely saját programjával, alapszabályzatával és céljaival nyíltan előáll és napilap kiadását kezdi meg. így e konferencia tulajdonképpen alakuló, az ún. buzludzsai kongresz- szussá vált. Küldöttei megválasztották a párt központi irányító szervét, az ún. közös tanácsot. A buzludzsai konresszus azon párt forradalmi tevékenységének első lépésévé vált, amely elvezette a bolgár proletariátust a győztes szocialista forradalomhoz. Nemsokára Blagoev kénytelen volt a marxizmus pozícióiból határozottan szembeszállni a szocialista mozgalomban tapasztalható kispolgári és narodnyik befolyással, valamint az opportunizmussal. A bolgár narodnyi- kok elleni harcban fontos szerepet töltött be Mi a szocializmus, és adottak-e nálunk feltételei? című könyve. Ebben Blagoev bebizonyította, hogy Bulgáriában is elkerülhetetlenül szükség van a magántulajdonban levő termelőeszközök társadalmi tulajdonná való megváltoztatására, valamint a termékek társadalmi elosztásának bevezetésére. Blagoev tényekkel és számokkal támasztotta alá, hogy Bulgária már a kapitalizmus útjára lépett, létrejött a tőkés- és a munkásosztály, tehát Bulgáriában adottak a szocializmus előfeltételei. Az előző buzludzsai kongresz- szustól 1919-ig 21 pártkongresz- szusra került sor. Ezek a tanácskozások nagy szerepet töltöttek be a párt eszmei és szervezési fejlődésében, az ország forradalmi marxista munkáspártjaként való megszilárdulásában. Abban az időben Blagoev, valamint legközelebbi munkatársai, Georgi Kirkov és Gav- rila Georgiev fáradhatatlan harcot vívtak az opportunisták ellen a párt proletár osztályjellegének védelméért. Az 1903-ban megtartott X. kongresszus megtisztította a pártot az opportunista elemektől. s fenntartás nélkül jóváhagyta és a párt tevékenységének alapjául fogadta el a marxista irányzatot képviselő, szocialisták ideológiáját. A párt kettéválása után, amelynek hasonló jelentősége volt, mint az orosz szociáldemokraták bolsevik és mensevik pártra való szakadásának, a Bolgár Szociáldemokrata Munkáspárt proletár marxista párttá vált. E párt hívei később elítélték a II. Interna- cianálé árulását és lelkesen köszöntötték az Októberi Forradalmat. Ennek csak logikus következménye volt az, hogy pártjuk a Kommunista Internacionálé alapító tagja volt. Ugyancsak logikus, hogy a párt 1919. május 25-e és 27-e között Szófiában megtartott XXII. kongresszusán felvette a Bolgár Kommunista Párt nevet. Ezen a kongresszuson 602 küldött vett részt 25 000 tag képviseletében. A kongresszust Blagoev nyitotta meg. A tanácskozás végén a küldöttek új programnyilatkozatot fogadtak el, amely a párt bolsevizálása kezdetének fontos dokumentuma lett. Nagy jelentősége volt a Bolgár KP történetében az 1923-as antifasiszta népi felkelésnek, amelyet a Bolgár Kommunista Párt szervezett és vezetett, és amely mérföldkő volt a párt bolsevizálásában. A felkelés, a felkelők hősiessége és önfeláldozása megmutatta a kommunista párt óriási befolyását és tekintélyét a dolgozók körében és azt a képességét, hogy be tudja vonni a tömegeket a fasiszta és a tőkés rabság alóli felszabadulásért vívott fegyveres harcba. Azok a tanulságok, amelyeket a párt a felkelés vereségéből levont, meggyorsították a bolsevizálás folyamatát. A Bolgár KP — ekkor már Georgi Dimitrov és Vaszil Kolárov vezetésével — tanult a bolsevik párt tapasztalataiból. A felkelést követően a párt több mint 20 évig illegalitásban működött és harcolt. A durva terror és a kommunisták üldözése nem tette lehetővé, hogy ebben a két évtizedben pártkongresszust tartsanak. Csak a központi bizottság bővített ülésére került sor. Egy ideig, 1939 és 1941 között a kommunista párt összeolvadt a Bolgár Munkáspárttal, amelynek kedvezőbb feltételei voltak az illegális munkához. A párt minden felelősséget magára vállalt a proletariátus, valamint az összes demokratikus erők szervezésével és vezetésével, gazdasági és politikai harcaival kapcsolatban. A második világháború idején a párt ösztönzésére 1942-ben megalakult a hazafias front, amely harci egységbe tömörítette az összes demokratikus és hazafias erőket. Egy évvel később létrejött a felszabadító hadsereg, amely a párt vezetésével az ország minden részén harci tevékenységbe kezdett. A Csavdar nevű első partizándandár politikai biztosa Todor Zsivkov volt. 1944. szeptember 8-nak éjjelén a felszabadító hadsereg birtokába vette Szófiát. A szovjet katonák eddig az időpontig az egész országot felszabadították. Az uralmat a hazafias front vette át. Élén a Bolgár Munkáspárt állott, amely ekkor nevéhez hozzátette a kommunisták szót. Vezetésével a bolgár nép megkezdte a szocialista változások programjának végrehajtását. Történelmi szerepet töltött be e téren a párt 1948-ban megtartott V. kongresszusa, amelyen a párt ismét felvette a Bolgár Kommunista Párt nevet. A kongresszus Georgi Dimitrov személyes vezetésével zajlott le, aki 1945 végén 22 évi száműzetés után visszatért Bulgáriába. A kongresszus kitűzte a szocializmus alapjai építésének programját. A párt VI. kongresszusa 1952-ben megállapította, hogy a szocialista termelőviszonyok minden ágazatban felülkerekedtek. A szocializmus építése olyan gazdasági, tudományos-műszaki és káderpotenciált hozott létre, amely képes teljesíteni a fejlett szocialista társadalom további igényesebb feladatait. Az új időszak feltételei szerint ezeket a feladatokat az idén a XII. pártkongresszus bontotta le. A jelenlegi, sorrendben 8. ötéves tervidőszakban minden népgazdasági ágazatban nagy gondot fordítanak a tudományos-műszaki fejlesztésre, elsősorban a komplex gépesítés, az automatizálás, a kemizálás és a biologi- zálás útján. Az új feladatokkal összhangban az ország a lehető leghatékonyabban részt vesz a nemzetközi szocialista munka- megosztásban. A 8. ötéves tervidőszakban a mennyiségi változásokról a minőségiekre térnek át a társadalom szociális, gazdasági és kulturális fejlesztésében a kommunizmus felé vezető úton. így a bolgár kommunisták pártjának vezetésével valóra váltak az első szocialista úttörők merész álmai, akik 90 éve a Buzludzsa csúcsán jöttek ösz- sze. Akkor a párt első programjában leszögezték, hogy a munkások felszabadítása maguknak a munkásoknak az ügye. Azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy harcra szervezzék a munkásosztályt a társadalomnak a tőkés rabszolgaság alóli felszabadításáért és a szocialista rendszer megteremtéséért. Ezek a merész álmok ma valóra váltak. JlRl STANO „Azért vállaltam, meri.. Egy fiatal, kommunista gépesítő monológja A Rozsnyói (Rožňava) Állami Gazdaság üzemi pártszervezetéhez tartozó, 8-as számú pártcsoport vezetőjének jegyzetfüzetében olvasható ez a feljegyzés: Farkas László elvtárs, aki a krasznahorkai (Krásnohorské Podhradie) gazdaság gépesítője, a SZISZ üzemi vezetőségének sportfelelőse, a gazdaságban működő ifjúsági szervezet elnökének tisztségét önként elvállalta, meg is választották. Az indoklást, hogy miért vállalta önként ezt a tisztséget, ő maga mondja el: — Azért vállaltam, mert fiatal vagyok magam is. Nemrég múltam harmincéves. Persze, igaz az is, hogy nős vagyok, a kisfiam, Roland már óvodás. A nálunk elfogadott szokás szerint már nem tartozom a legények sorába, nem számítok ifjúnak, dehát ez felfogás dolga. Különben is azt vallom, hogy aki sokáig fiatal akar maradni, tartson a fiatalokkal. Hogy kiktől tanultam meg így gondolkozni? Talán nem is sokat tévedek, ha azt mondom, hogy a Szepsi (Moldava nad Bodvou] Mezőgazdasági Középiskolában tanító tanároktól. Hauser Jenő, meg Pe- legrin Miklós jóval idősebbek voltak tőlünk, de nagyon jól megértettek bennünket. Sőt, velünk tartottaki Ha valamilyen akcióban munkát vállaltunk, akkor úgy dolgoztak, mint mi. Ha készültünk valamire, hát nekik elmondhattuk a terveinket. Nehéz megmagyarázni, hogy mit is jelent a fiatalok megértése, meg hogy velük tartani az emberi kapcsolatot. Rengeteg apróságból tevődik össze. Inkább csak megérezni lehet. Szóval, úgy szeretném én is, ahogy ők tették . Nem kérem, a feleségem egyetért velem. Kommunista, munkásnő. A motorok javítása, áttekercselése a dolga. Egyébként tagja a járási ideológiai bizottságnak, tehát megértésre, főleg ilyen ügyben, rá bármikor számíthatok. Családi életünket a munkahelyi és társadalmi követelményekhez igazítjuk. Beosztani, hogy mikor, ki vigye óvodába a gyerekeket, ki foglalkozzék velük, meg hasonló. És ugyo, ami az önkéntes vállalást jelenti, megmondom őszintén, abban annak is szerepe van, hogy ha a feleségem képes komoly feladat vállalására, hát én is. Tekintélyszerzés? Nem csupán erről van szó. Amikor dolgozni kezdtem, évekig az igazgatóság anyagbeszerzője voltam. Hetedik éve vagyok ennek a gazdaságnak a gépesítője, a traktorosok és a javítók munkabrigádjának tevékenységét irányítom. Mindkét munkabrigád az ezüstfokozatért küzd. A traktorosok brigádjában dolgozik Zagiba István elvtárs, aki a jnb képviselője, a javítókéban dolgozik Bernét János elvtárs, a szak- szervezeti üzemi bizottság elnöke. Idősebbek tőlem, komoly tisztségviselők, de nagyon jól értjük egymást, barátok, elvtársak vagyunk. Nem dicsekvésből mondom, tekintélyem van előttük is, mert ugyebár a tekintélyt csak részben adja a beosztás, tudással, helyes, értelmes cselekvéssel, sikereket eredményező intézkedésekkel lehet megszerezni. És kell. Naponta, ma is, holnap is, mert a tegnapi tekintély könnyen elvész, elveszhet. h« ... De nem is erről Van szó, hanem a tisztség vállalásáról, a fiatalok ügyéről. Nem részletezem gazdaságunk távlati tervét, de az ifjúsági szervezet ügye ezz. 1 is kapcsolatos. Azt szoktuk mondani, hogy a tehenészet a mezőgazdaság nehézipara. Komoly fc - ruházásokra van szükség a fejlesztéshez, és nem várhatók gyors, látványos sikerek. Azt is sokszor mondjuk, hogy az ifjúság a jövő záloga. Nos, ha figyelembe vesszük, hogy milyen nagy jelentőségű a munka megszervezésében és megtervezésében az emberi tényező, önként adódik, hogy össze kell kapcsolni a fiatalok politikai, szakmai nevelését és felkészítését a távlati tervezéssel. Ezzel kapcsolatosan van is néhány konkrét elképzelésem, tervem. Most az foglalkoztat, hogy a fiatalok között munkatársakat, jó szervezőket keresek, akik segíteni fognak. Nehéz, nagyon nehéz, mert ugye el kell vetni az előítéletet, hogy ez ilyen, amaz meg olyan, egyik húzódózik a közösségi munkától, a másiknak nincs kedve tanulni, mert nekem a holnapi embert, a holnapi felnőttet kell meglátnom bennük. Magamról tudom, a fiatal könnyen változik. Mindig azt latolgatom, ha fiatalokról van szó, hogy holnapra milyen lehet, mit kell tennünk, hogy holnapra olyan legyen, amilyen embert a feladatok, a célok megkívánnak. Szóval, nem rosszabbak a mai fiatalok, mint az előző nemzedék volt annak idején. Ezt én értem, és azt is értem, hogy eszmei, politikai téren a folytonosságot, más szinten bár, és remélem, hogy magasabb szinten, tartani kell. Középről látom a dolgokat, tehát Jól körültekinthetek. Látom, a fiatalokban duzzad az erő, csak nem mindig tudják, hogy mit is kezdjenek az erejükkel. Látom, az idősebbek úgy szeretnének bízni, igazán bízni a fiatalokban ... Aki érti a problémát, látja a dolgokat, nem maradhat tétlen, annak cselekednie kell. Egyszerűen kell. Ezért vállaltam. HAJDÜ ANDRÁS 1981 VIII. 1. ea Ha Királyhelmec (Kráľovský Chlmec J iparosításáról kellene írnom, a Gép- és Traktorállomást feltétlenül az első ipari jellegű üzemek között említeném, hiszen 1949-től a mezőgazdasági termelés gépesítésében rendkívül jelentős feladatokat látott el. A járás vezetői most is elégedettek a Királyhelmeci Gép- és Traktorállomás tevékenységével és dicsérik a jó munkát, a jó munkalégkört. Szepesi István pártelnököt kerestem fel, hogy tájékoztasson a gépállomás jó hírnevének titkairól. — Nézzen szét az udvaron, a műhelyekben és látni fogja, hogy nem valami korszerű körülmények között dolgozunk — mondja Szepesi István, majd hozzáteszi: — No, de ezt nem azért említettem, hogy panaszkodjak. csupán azt szerettem volna jelezni, hogy épületeink fölött eljárt az idő, ami azt is tanúsítja: nem vagyunk már fiatal üzem. Nos, airri az itteni légkört illeti — valóban azt mondhatom, hogy jó, ezt részben a törzsgárda tagjainak köszönhetjük. Azoknak a gyermekei is itt dolgoznak, akik n traktorállomás alapjait lerakA munkahelyi légkörről és egyebekről Beszélgetés a Királyhelmeci Gép- és Traktorállomás pártelnökével ták. Hogy jó nálunk a dolgozók közérzete, az annak köszönhető, hogy a rendre, a fegyelemre mindig nagy figyelmet fordítottunk. Ennek tudható be, hogy a 6. ötéves tervet is már 1980. augusztus 31-re teljesíteni tudtuk és az ez évi teendőinket is rugalmasan végezzük. — Ez valóban szép teljesítmény volt, de hadd emeljük ki, hogy e szép eredmények mögött munkáskezek, emberek vannak — és nem is akármilyenek. — 110 dolgozónk van. Ebből 41 párttag. A tömegpolitikai munkára nagy hangsúlyt helyezünk. Számunkra egyáltalán nem közömbös, hogy dolgozóink marxista világnézete, szocialista öntudata kialakul-e vagy sem. Jóleső érzéssel, fenntartások nélkül mondhatom, hogy dolgozóink őszinte hívei a szocializmusnak. Aktív figyelemmel kísérik a gazdasági helyzet, a politikai élet alakulásait. Röviden fogalmazva: helyesen ítélik meg a valóságot és elkötelezettségük is ebből fakad. Persze, szeretném kihangsúlyozni, azt ne higyje senki, hogy a mi gép- és traktorállomásunkon minden simán megy, hogy mi sohasem vitatkozunk. Pártgyűléseinken az elvtársak nagyon is nyíltan, konkrétan szólnak az észlelt hiányosságokról, azok megoldási lehetőségeiről. Hogy a gyűléseken ilyen a légkör, az a négy pártcsoport jó munkájának is köszönhető. Pártcsoportjaink élén tapasztalt, a termelésben is példamutató elvtársak állnak. Ezek név szerint: Abaházi László, Mátyás László, Dako Béla, Bérezik János. — Mondotta, hogy jó törzs- gárdával rendelkeznek. Gondo,- lom, e jő szakemberek jelentősebb része a középgenerációhoz tartozik, ezért is kérdezem meg, lesz-e, aki majd átveszi a stafétabotot? — Az utánpótlás folyamatosan biztosított. Nincsenek munkaerőhiány-gondjaink, sőt azt kell mondanom, nagyon jó fiatal szakembereink vannak. A Kanda Ferenc vezette ifjúsági munkabrigádunk például a legjobb a szocialista munkabrigádok versenyében. Fiataljaink szeretik a világosan megfogalmazott utasításokat, a konkrét feladatokat, s ezek megvalósításáért mindent megtesznek. Gulyás József vezetésével az üzemi SZISZ-szervezet is jól tevékenykedik. — A mezőgazdaság szocializálásakor — akkor, amikor az alakuló földművesszövetkezetek még nem rendelkeztek gépparkkal, a gépi munka biztosítása az önök feladata volt. Ma már egészen más a helyzet. Az egyesített szövetkezetek, az állami gazdaságok korszerű nagy teljesítményű gépekkel rendelkeznek. Mi ma a feladata a gép- és traktorállomásnak? — Jelenleg már csak Nagy- kaposon van egy brigádközpontunk, ahol különböző mezőgazdasági erőgépeket is tartunk, s a környező gazdaságok igényelhetik ezek segítségét. Van még egy munkacsoportunk, mely az állattenyésztés gépesítésére szakosodott, de a legjelentősebb termelőmunkát most már a Sigma Olomoucnak végezzük. PP-67, PP-67 T, PZT-90, PZT-75 típusú orsókat gyártunk. A mezőgazdaságnak hengereket készítünk, s kombájnok javítását is vállaljuk. Mi már több fórumon szóvá tettük, hogy az orsógyártásról le kellene mondanunk, hiszen népgazdasági szempontból nem valami gazdaságos, hogy olyan messziről szállítják az ország keleti részébe az alapanyagot, mi pedig vissza a kész orsókat. Véleményünk szerint a gép- és traktorállomás eredeti küldetése mellett kellene maradnunk, vagyis, tevékenységünkkel a mezőgazdaságot kell segítenünk. A környező gazdaságok nagyon szeretnék, ha pótalkatrészek gyártására szakosodnánk. Ami a szakembergárdát illeti, ezzel nem is lenne probléma, csak gépekre lenne szükség, s némi anyagi beruházásra, hagy megfelelő csarnokokat építhessünk. SZÁSZAK GYÖRGY
